Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-02 / 31. szám

1980. augusztus 2. SZABAD FÖLDMŰVES 10 NAPOT, A gyep gazdaságos Egy apaállat a hat közül — és az ősgulya. Mintegy háromezer embernek nyújt kereseti lehetőséget, tisztességes meg­élhetést ez az állami gazdaság, a­­melynek az 1700 lakosú Hortobágy község a központja. Fejlett, korszerű település, ellátva vízvezeték-hálózat­tal, villannyal, csatorna-rendszerrel, jő úttal. Az év végére olcsóbb ener­giahordozóhoz, a földgázhoz is hoz­zájuthat majd a lakosság, a háziasz­­szonyok legnagyobb örömére. Itt szé­kel a helyi tanács. A művelődni vá­gyók több-tízezer kötetes könyvtár­ban találhatják meg kedvelt olvasmá­nyaikat, gyarapíthatják tudásukat. Az állami gazdaság központi, eme­letes irodaháza kielégíti a mai, meg­növekedett igényeket. Sőt, tágas ta­nácstermében tartják egyes debreceni szervezetek, intézmények fontosabb tanácskozásaikat. Ez a mezőgazdasági nagyüzem, a­­mely 46 ezer hektáros, eléggé szét­tagolt. Egyik szélétől a másikig a tá­volság eléri a 60—70 kilométert. :—! Több keményburkolatú útra len­ne a gazdaságnak szüksége, az úgy­nevezett „köldökzsinórra“, ami össze­köt. Mert sok dolgozónknak van már személygépkocsija. Habár évente sok pénzt költünk útépítésre, még leg­alább 20—30 kilométerrel kellene az úthálózatot hosszabbítani. És azt is említhetem, eléggé sokoldalú a dolgo­zóinkról való szociális gondoskodás t— újságolja Domsitz elvtárs, állat­­tenyésztési főágazatvezető. — Miben jut ez szemléltetően kifejezésre? A dolgozó az állami gazdaságtól össze­sen 100 ezer forint kölcsönt kaphat. Ezt 25 év alatt kell visszatérítenie. Kedvezmény? Ha tizenöt éven át meg­szakítás nélküli a munkaviszonya, 20 ezer forintot „leírnak“ ebből az ösz­­szegből. Ezen kívül, ha például csalá­di házat akar az illető építeni, köl­csönt az államtól is kaphat, 2 száza­lékos kamatlábbal. Többek között azt is megtudtuk, hogy tavaly nyáron nyitott a gazdaság egy üzemi étkezdét, ahol hatszázan kosztolhatnak, kedvezményes áron. KELLEMESET A HASZNOSSAL.., A Hortobágyi Állami Gazdaság ve­zető- és szakembergárdája nem várja ölhetett kézzel a szerencsét. Nem bi­­zonyl Mi is lenne velük, ha lebecsül­nék a szellemi erőforrásokat? Men­ten szedhetnék a „sátorfájukat“, sza­nálhatnák a gazdaságot. Pláne, ilyen mostoha természeti- és talajadottsá­gok közepette...?! Csakis úgy tudnak úrrá lenni a nehézségeken, ha ügye­sen használják az eszüket. Azazhogy, nemcsak felderítik a még kiaknázat­lan tartalékokat — helyben, az or­szágban, külföldi tanulmányutak, ta­pasztalatgyűjtések, a mezőgazdasági világirodalom révén —, hanem célsze­rűen, jól is hasznosítják azokat. Amiről az alább szót ejtünk, álta­lánosításra nem tarthat számot, mégis példáz: miként meríthető ki a sajá­tos, helyi adottság, a lehető legész­­szerűbben? Aránylag kevés, csupán 400 a lo­vuk. A mátai lótenyésztő telepükön ebből 260 található. — Hármas jellegű a mi lótenyész­tésünk — kezdi a hozzáértő szakmai tájékoztatást a főágazatvezető. — Hatvan darab Nóniust, ezt az ősi ma­gyar lőfajtát tiszta vérben tartjuk fenn. Az ezen kívüli kancaállományt angol tisztavérú ménekkel keresztez­zük. így kapunk kiváló minőségű utó­dokat. Ezek sportcélokra nagyon megfelelőek, s a nyugati országok lótenyésztő szakemberei által igen keresettek, akik jó árat fizetnek ér­tük. Ilymódon is „kemény“ valutához juthat az ország. A fennmaradó többi 16 részben idegenforgalmi célokat szolgál. U- gyanis, az állami gazdaság szerződést köt az IBUSZ-szal. Vagyis lovaglásra, kocsikázásra, lovasbemutatókra (fő­leg csoportok részére!) nyújtanak le­hetőséget, hogy a pusztára érkező, Simon Antal gulyás, a „Legény“-nyel, háttérben a .pusztabusz“. romantikát kedvelő vendégek élmé­nyekkel gazdagon, elégedetten távoz­hassanak. S emellett jó hírünket kelt­sék a nagyvilágban. — És milyen arányú a lósport, a lovasbemutatók, a kocsikázás iránti érdeklődés a vendégek részéről? — Oly nagyarányú, hogy sokszor ki sem tudjuk elégíteni az igényeket. No meg arra is ügyelünk, hogy a ló­állomány túlzottan ne legyen igénybe véve, mert a gazdaságnak is szüksége van rájuk. Ezért csupán délelőttre vállaljuk az idegenforgalmi megren­deléseket, azok lebonyolítását. Mit mondhatunk erre? Párját rit­kító megoldás: a kellemest kötik össze a hasznossal. Meg népgazdasági érdek is, hogy a Hortobágy megtartsa idegenforgalmi vonzerejét. „PUSZTABUSSZAL“ A PUSZTÁBA Hortobágyról, a központból még Mészely Béla, a budapesti Fővárosi Autótaxi Vállalat „pilótája“ repít min­ket korunk gördülő alkalmatosságával Mátéra, hogy azután onnét a Sár­kány-kunyhóig ekhós-szekérrei, helyi nevén „pusztabusszal“ tegyük meg a mintegy ötkilométernyi úttalan utat, távolságot. Kísérőnk szíves ajánlatát elfogad­va, fészerben maradnak a fürge ho­mokfutók, s felkászálódunk a gumi­kerekű, tágasabb, ponyvával fedett szállítóeszközre. Annál is inkább, mert lóg az eső lába... Patrik Sán­dorra bízzuk sorsunkat, aki nagy szakértelemmel ragadja kezébe a gyeplőt, s peccintgeti ostorával a pej­­lovakat, vágtára késztetve azokat. Kanyargunk, kerülgetjük a nagyobb zökkenőket, kátyúkat. A fényessző­­rűek szaporán rugdossák a puszta ősgyepét. Már a ménes közelében járunk, amikor feltűnik egy tejfehér személyautó, ami minden bizonnyal felmondta a szolgálatot, a puszta egy vendégmarasztaló kátyújának fogsá­gába esve. Otthagyva a jelen „gyorsszekerét“, egy nő araszol a derékigérő fűben az idén itt is az átlagosnál sokkal több csapadék hullott). Tisztes távol­ból segítségért kiáltoz, persze, a böl­csőjét valahol Germániában ringat­ták... — Hányszor, de hányszor a lelkűk­re beszélünk, hogy autóval ne menje­nek a pusztába, mert kemény út az nincs, csupán itt-ott kocsinyom, de hiába ... Csak azért is kimerészked­nek, aztán ez a vége... füstölög kísérőnk, aki kertelés nélkül közli: — Egy óra múlva, majd ha visszafelé jövünk, lehet szó a kátyúba rekedt autó kivontatásáról... A CSIKÓSOK TUDOMÁNYA Közben megérkeztünk a méneshez. — Elgorombul az idő... — közli egy éltesebb csikós, Tóth József, aki közel ötven éve kötelezte el magát a mezőgazdaságnak. Volt négyesfogat­hajtó, majd hortobágyi csikós. — Majd elviszi azt a sötét fergete­­get a Tisza ... — válaszol az előbbire Molnár István, aki már húsz éve csi­kós, 85 lovat vigyáz, váltott műszak­ban, hajnali 3 órától este 10-ig, attól függően, hogyan zavarja a „rovar“ a lovakat... Mármint a bögölyök, a csípős legyek. Neki Garay Lajos a váltótársa, aki ötvenöt éves. A derűlátóbb csikósnak lett igaza, a sötét fellegek elkotródtak. Kisütött a nap. A puszta e keménykötésű, napbarnította emberei dolgukhoz lát­tak. Kezdődött karikás ostorok csat­­togtatása, lovak térdeltetése, ültetése, fektetése. Megint ostorok lendítése, pattogtatása, a lovak testére állva, váltott pózban. Mint az egyik, legta­pasztaltabb csikós közölte: a 16 ülte­tése a legnehezebb mutatványszám. Majd kezdődött a ménes körbe galop­­poztatása. Nagy nekiiramodás, szágul­dás. Mintha az ősgyep alatt mordult volna meg a földanya ... akkora dü­börgésre figveltünk. Szemünkké a megnyúlt testű, vágtázó csikókat, lo­vakat csodálva. Ügy, hogy alig ma­radt időnk a mutatványok megörökí­tésére. — Igazi, hortobágyi csikós-teljesít­mény vott — fejeztük ki elismerésün­ket, s köszönetünket. Bár nem valami bőven, de azért lesz csikós-utánpótlás. Közülük egvet láthattunk, mégpedig Galsai Lajos személyében, aki húszéves fővel, ugyancsak megmutatta: jó hortobágyi csikós válhat belőle. Ezt az idősebbek önzetlen tapasztalatátadása, segítő­készsége is szavatolja. ÖSGULYA — A SÄRKÄNYKUNYHÖNÄL Fehérre meszelt házikó tűnik elő a pusztából. Az úgynevezett Sárkány­kunyhó. Egykori tulajdonosa vezeték­nevét viselve. Épp delelt az ősgulya, végtelen nagy nyugalommal, őrzője, Simon Antal gulyás a subán ülve matat valamin, amikor a „Legény“ Vadul vágtat a hortobágyi ménes. öntözése A téli és a tavaszi csapadék a leg­többször elegendő az első növedék fejlődéséhez. Tavasszal általában nem szükséges öntözni. Az idényen kívüli tavaszi öntözés csak olyankor válhat szükségessé, amikor a téli és a tava­szi időszak száraz és csapadéksze­gény. Gyakorlatilag az első növedék hasznosítása után kezdődik a gyepek öntözése. Arra nincs pontos szabály, hogy mikor és hányszor öntözzünk. Meg­kezdése időpontjául célszerű lenne a mértékadó talajréteg nedvességtartal­ma, vagyis akkor öntözni, amikor pél­dául a 0—31 centiméteres talajréteg nedvessége megközelíti a kritikus ér­téket. A talajnedvesség csökkenésé­nek megengedhető alsó határa — az irodalmi adatok és saját vizsgálataink szerint — kötött (réti, szikes) tala­joknál a szabadföldi vízkapacitás 60—« 70 százaléka között van. Ebben az esetben még terméscsökkenéssel nem kell számolni. Az öntözés idejének a talaj nedves­ségtartalma szerinti meghatározását a technológiai „kényszer“ gyakran nem teszi lehetővé. Rendszeres és szakszerű öntözés esetén ez nem okoz gondot. A legeltetés és az ön­tözés jól összehangolható. A legelő korszerű használatakor, amikor egy-egy legelőegység több szakaszra (műveleti egységre) oszlik, az egyes szakaszokon a legeltetés be­fejezése után az ápolást, majd a nit­rogénműtrágyázást az öntözés követ­heti. A leggyakoribb hiba az, hogy a gyep későn kapja az öntözővizet, pe­dig a sarjadzás megindulásához azon­nal szükség van a felvehető tápláló­anyagra és vízre. A közepesen és jó termőképességű természetes gyepeken elegendő, ha az első növedék hasznosítása után, nö­­vedékként egyszer, nagyabb adagok­ban öntözünk. Ekkor számolni kell azzal, hogy a több öntözővíznek a hasznosulása a nagyobb szivárgási, elfolyási veszteségek miatt nem ki­elégítő. A nagy termöképességfi telepített gyepek dinamikus vízigényét akkor tudjuk a legjobban kielégíteni, ha a tenyészidőben gyakrabban — B—8 al­kalommal — és kisebb adagokban öntözünk. Ez azt jelenti, hogy egy­­egy növedéket a regenerálódás! idő­ben egyszer, de a kritikus nyári hó­napokban (július, augusztus) kétszer is meg kell öntözni. Nagyon fontos, hogy a növedék pihenőideje alatt idejében fejezzük be a második ön­tözést, és maradjon idő a soron kö­vetkező legeltetés megkezdéséig a gyep talajának kellő megszikkadá­­sára. MENNYI VÍZZEL ÖNTÖZZÜNK? A takarékos öntözővíz-felhasználás érdekében, valamint a túlöntözés ve­szélyének elkerülése végett, ezt cél­szerű a mértékadó talajréteg nedves­ségtartalma alapján megállapítani. A kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok szerint sík vidéken a réti és szikes talajtípusokon — ha gyakran öntözünk — elegendőek a 40—50 milliméteres vízadagok. A napi területteljesltményt az ön­tözőberendezés vízszállítása, a napi üzemidő és a vízborítás szabja meg — a következő összefüggés szerint: F = (0.3B.Q .t) :h, ahol F = az öntözőberendezés napi teljesít­ménye (ha) Q = az öntözőberendezés tényleges vízszállítása (1/s) t = a vízszolgáltatás napi üzemideje (óra) h =* az egyszeri öntözés bruttó öntö­zővíz-szükséglete (mm). HOGYAN ÖNTÖZZÜNK? Annyi bizonyos, hogy jelenleg, de a jövőben is felületi és esőztető mód­szerrel öntözünk. Annak ellenére, hogy a felületi öntözés költségei ked­vezőbbek, mint az esőszerüé, mégis az utóbbi terjedt el, még a korábban felületi öntözésre berendezett gyepe­ken is. , Oka az, hogy az esőszerű öntözés nem igényel különösebb felszíni te­­repegyengetést, és tetszés szerint adagolhatunk öntözővizet. Az öntözőberendezések üzemelteté­se jól beilleszthető a gyeptermesztés és hasznosítás technológiai rendjébe. Az esőztető szárnyvezetékek közül leginkább a Volzsanka alkalmas a gyepterületek öntözésére. Természete­sen, ezen kívül az üzemekben meg­levő egyéb öntözőberendezések, mint a KF—120, a CSSZV—90 is alkalmaz­ható. Ezek az öntözőberendezések egy­aránt üzemeltethetők szivattyús agg­­regátról és felszín alatti csőhálózat' (A szerző felvételei) ról. (N. J.) hírül adja csaholásával: „Vendégek a láthatáron...!“ Nosza, jön is hamarjában az 55 éves Tóni bácsi, aki az erőszakos déli szél elől betessékel a rezidenciájuk­ba. Váltótársa, Kiss jános, aki egy évvel idősebb, a Balaton menti Cso­paknál áztatja ... a lábát, mert für­désről nemigen lehet szó a szokatla­nul hűvös időjárás miatt. Szó szót követ. Hevenyében meg­tudjuk, hogy kétszázöt tehén, hat bika és ötvenhat borjú legeltetése­­őrzése a legfőbb gondjuk. — Mikortól, meddig köt a puszta? i—. kérdezzük. — Márciustól decemberig... — vá­laszol tömören a naptól cserzett bő­rű, zömök gulyás, akinek fekete mel­lényén „platina“-gombok csillognak, jócskán megkopott fényképeket koto­rász elő, amelyek 1936-ban készültek róla, szűrrel a hátán, vagyis gulyás­hoz illő viseletben. Kamaszkorí emlé­kei közül felhozza, hogyan is járt Csirkés Pista, 1941-ben, akinek a bika felhasította a nadrágját. Tóni bácsi sosem ütlegeli a bikát, pedig volt már a keze alatt jónéhány goromba természetű is. Az itteni hat bika tisz­tes távolban van a gulyától. — Őrzök inkább száz magyarbikát, mint behozottat — hangsúlyozza Simon Antal, akit 11 éves korában „hajított el“ először a bika, s felnőtt fejjel két ízben... Arra nagyon büsz­ke, hogy a leghíresebb bikákat — Budát és Vándort — orrkarika nélkül vezette fel a nemzetközi mezőgazda­­sági kiállításra. Ügy mesélte el, mint valami nagy­­nagy hőstettet. Mellékesen: balesetvé­delmi szabály, hogy orrkarikázni kell a bikát, s gombozni a szarvak végét. — S ki lép majd a helyükbe, ha elérik a nyugdíjkorhatárt? — Ez rejtély... Csikós még akad, de gulyás ... ? A gulyára éjszaka is ügyelni kell... A fiatalok nem vágy­nak ide. Itt nincs diszkó... A gulyás­élet talpig-embert kíván. No meg azt is meg kell mondani: nincs meg a tisztessége, rangja ennek a mezőgaz­dasági ágnak. A gulyás éjjel félszem­mel alszik, félszemmel figyel. A hal­­lókájának is élesnek kell lennie, hogy hallja a kolompot... Szélnek megy a gulya. Szagot kap, azonnal jelzi a veszélyt. Az időjárásváltozást is meg­érzi. Nagyokat szimatol a levegőbe, s indul... Azt már kísérőnk, Domsitz elvtárs ecseteli, milyen hősies helytállást ta­núsítottak 1972. november 20-án, ami­kor a gulyának nyomaveszett. Húsz centiméteres hó esett, öt méter után már a hóvihar minden nyomot eltün­tetett. Ilyen ítéletidőben indult el Tóni bácsi, Leiter Imrével, hogy a gulyát felkutassák. ‘ — Utánuk mentünk — emlékszik vissza kísérőnk —, nagynehezen el­jutottunk a Sárkánykunyhótól Mátéig, innen pedig a nagy halastóig. Az it­teni nádasba húzódott be a gulya, tíz kilométernyire a szálláshelyétől, hogy menedéket keressen... A gulyásokra ráfagyott az ólmos, havaseső, mégsem hagyták cserben a gulyát. Az éjszakai keresés-kutatás eredménnyel járt. Hát ilyenek a puszta edzette embe­rek. lzig-vérig becsületesek, köteles­ségtudók, áldozatvállalók — és kiváló szakemberek. (Következik: Termelési rendszerek)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom