Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-02 / 31. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN A nem megfelelő fajtájú gyü­mölcsfákat most lehet átsze­mezni. A 4—5 éves fák vala­mennyi vázágába szemezhe­tünk. Az idősebb fákat először meg kell ifjítani úgy, hogy az ágakon maradjon beszemezhető hajtás. A szemzőhajtásokat csak az általunk is ismert, megbíz­ható fajtájú és egészséges fák­ról szedjük. A megszedett szem­zőhajtásokat nedves újságpapír­ba göngyölve és fóliazacskóval védve a kiszáradástól 2—3 na­pig hűtőszekrényben tárolhat­juk. Az idős cseresznye- és meggyfákat most ifjitsuk meg! Az ágak lefűrészelésekor kelet­kezett sebfelületet gondosan zárjuk le fasebkátránnyal, fém­mentes olajfestékkel, esetleg latex-szal Egyidőben a tősarjak eltávolításáról is gondoskodha­tunk. A köszmélebokrok félig elfá­­sodott hajtásaiból készíthetünk dugványokat. Ezeket gyökerez­­tetés céljából ültessük át ár­nyékos helyre, lehetőleg jó mi­nőségű talajba. Gondoskodjunk gyakori öntözésükről. Meggyö­­keresedésüket elősegíthetjük, ha fóliából kis sátrat húzunk a dugványok fölé. jelöljük ki az őszi gyümölcs­telepítésre szánt területet, majd a lalajlakő kártevők egyedszá­­mának megállapítása céljából végezzünk talajfelvételezést. Ha négyzetméterenként három­négy lárvát találunk, okvetle­nül fertőtlenítsük a talajt Ba­­sudin G vagy Difonate kiszórá­sával. Az idős cserebogárpajo­rokat már a gödörásás idején szedjük össze és semmisítsük meg. Telepítéskor a gödrökbe is szórjunk talajfertőtlenítőt. A talajfertőtlenítést a gyümölcs­­termő bokrok között és a sza­­mócaágyásokon is érdemes el­végezni. A gyümölcsösök még ilyen­kor — nyár végén — is elgyo­mosodhatnak. Ezt rendszeres kapálással, sarabolással előz­zük meg. Már csak a szamócát öntözzük, a gyümölcsfákat és a cserjéket ne. A hónap végén vizsgáljuk meg az átszemzése­­ket. Ha a rügy alatti levélcsonk könnyen leválik, akkor a szent­­zés megeredt, és sor kerülhet a szemzés kötésének meglazí­­tására. Ha a szentzés nem sike­rült, akkor még végezhetünk pótszemzést. A Besztercei szilva is érni kezd. Az első érett gyümölcsö­ket csak friss fogyasztásra ér­demes leszedni. A szilva szüre­telését ne siessük el, mert a későbben szedett, tökéletesen beérett gyümölcs sokkal éde­sebb, illatosabb, zamatosabb, és ilyenkor lekvárfőzésre is ki­­tűnő. л Legfontosabb növényvédelmi teendő az amerikai fehér szö­vőlepke hernyófészkei megjele­nésének a figyelése! A lerakott tojásokból már kelnek a kis hernyók és az összehúzott le­velek védelmében csoportosan károsítanak. A hajtásvégeken található hernyófészkeket ad­dig kell levágni és elégetni, amíg a hernyók csoportosan élnek. Növényvédő szerrel • is elpusztíthatók, de szintén csak addig, amíg a fiatal hernyók a D sffl tennivalók fészekben találhatók. Erre a célra az Unitron 40 ЕС vagy a Metation 0,2 %-os oldata a leg­megfelelőbb. Ne feledkezzünk meg a fák törzsére helyezett almamoly­­fogó övék cseréjéről sem. A kaliforniai pajzstetű 2. lárva­nemzedékének rajzása követ­keztében valamennyi gazdanö­vényét, kivéve azokat, amelyek most a termésérés miatt nem kezelhetők — permetezni kell! Az Unitron 40 ЕС 0,2 vagy a Bi 58 ЕС 0,12 %-os oldatát használjuk. A körte, birs és naspolya védelmekor tegyünk a pajzstetvek elleni permetlébe a varasodás másodlagos fertő­zésének megakadályozására al­kalmas gombaölő szert (Ditha­­ne M 45, Orthocid, Orthophal­­tan 0,2—-0,3 %-os oldatát) is. Az alma, őszibarack, ribiszke és köszméte védelmekor még a Thiovlt vagy a Pol-Sulkol 0,3 vagy a Karathane 0,12 %-os ol­datát is keverjük a fenti per­metlébe. A málnát a vesszőfol­tosság fertőzése és a vessző­szúnyog kártétele ellen a Ne­­roxon 0,6 + Bi 58 ЕС 0,12 %-os kombinációval permetezzük. Az érés előtt álló őszibarackfákat a gyümölcsmolyok terméskárté­tele ellen az Unifos 50 0,1 %-os oldatával permetezzük. A késői, szeptemberi érésű fajtákat vi­szont a keleti gyümölcsmolyok, a pajzstetvek, a monília és a levélbetegségek ellen a Bi 58 ЕС 0,12 + Fundazol 0,1 + Di­­thane M 45 0,25 %-os szerkom­binációval permetezzük. A sza­mócát a termőrügyek kialaku­lásának idején a következő évi termés és a tövek megfelelő telelésének elősegítésére, vala­mint a sodrómolyok és a levél­foltosság ellen az Orthophaltan 0,2 + Bi 58 ЕС 0,1 %-os kombi­nációval permetezzük, lehetőleg öntözés után, amikor a levélzet már felszáradt. A SZŐLŐBEN Az idén — az elmúlt évek­hez viszonyítva — a szőlő fej­lődése mintegy három héttel késik. Ez azt jelenti, hogy au­gusztusban kisebb mértékű lesz a csemegeszőlő-szüret. Mit te­hetünk mégis, hogy elősegítsük a szőiő fejlődését, érését? A hónap elején a tőkéken, kordo­nokon gondosan rendezgessük el a hajtásokat. A fürtök vona­léban távolítsuk el azokat a le­veleket, amelyek beárnyékolják azokat. Fontos, hogy a fürtöket minél jobban érje a nap, elő­segítse azok beérését. Nem gondolok itt a levélzet draszti­kus eltávolítására, csupán azok eltávolítására, amelyek teljesen beárnyékolják a fürtöket. Gon­dolni kell arra is, hogy a lom­bozat szükséges a tápanyag­cseréhez, még az érés idősza­kában is. Ilyen esetben hasz­nosul a hónaljhajtásoknak az a bizonyos három levele, amit hónaljazáskor meghagytunk. Vizsgáljuk át a. szőlőt, kös­sük újra a kibomlott vagy el­szakadt kötéseket. Tőkeműve­lésnél kössük fel a lelógó für­töket, nehogy szennyeződjenek a talajtól. Ezzel a rothadás fertőzését is csökkenteni tud­juk. A csemegeszőlő védelmére úgy kell a vegyszereket kombi­nálni, hogy betartható legyen az élelmezés-egészségügyi vára­kozást idő. A legkorábban érő fajtákat az Orthophaltan 0,3 + + Thiovit 0,3 + Ditrifon WP 0,12 %i-os szerkombinációval védjük a gombabetegségek és kártevők ellen. Itt az előírt várakozási A kert betelepítésekor feltétlenül gondoljunk arra, hogy a gyerekek a cseresznyét és a meggyet is kedvelik. idő mindössze 10 nap. A bor­szőlőt, a középkorai és a későn érő csemegeszőlőt még a szo­kásos szerkombinációval is ke­zelhetjük, mert ezek várakozási ideje 21—28 nap. A korán érő csemegeszőlőt (Csabagyöngye, Irsai Olivér) előszeretettel látogatják a da­razsak és sok esetben jelentős károkat okoznak. Itt többféle védekezési mód is lehetséges, én most a legegyszerűbbet is­mertetem: Amikor a szőlő érni kezd és darazsakat észlelünk, a tőkékre, kordonokra a fürtök vonalába agassunk ki sziruppal töltött 3 dl-es málnás üvegeket. Minden sorba 3—4 méterenként elég egy-egy üveg. Az üveg száját úgy állítsuk, hogy sza­badon legyen, a lombozat ne takarja. Ajánlatos az üveg szá­ján az érő szőlőből — csaloga­tnak — egy bogyót szétnyom­ni, így biztosabb a „vendégek fogadása“. Ha a sziruppal félig töltött üveg megtelik darazsak­kal, legyekkel, öntsük ki, mos­suk ki, és újra töltsük fel félig sziruppal. Én évek óta így vé­dekezek, és mondhatom, ered­ményesen. A csemegeszőlő szedésekor nagy gondot fordítsunk arra, hogy csak a kifejlett és telje­sen beérett fürtöket szüretel­jük. A szőlő nem utóérő gyü­mölcs. Ha féléretten szedjük le, hiába tároljuk, nem érik be, és a magas savtartalma miatt fo­gyasztásra sem alkalmas. Leg­korábban érő csemegeszőlő-faj­tánk a Csabagyöngye, Julský Biset, Favorit, Pannónia kin­cse, Periette stb. Eladásra csak a jól beérett fürtöket válogas­suk. Nem lehet egyszerre szü­retélni, mint a borszőlőt. Há­­romszor-négyszer is ajánlatos átjárni, és mindig csak az érett fürtöket levágni. A rothadó vagy sérült bogyókat a fürtök­ből gondosan vágjuk ki ollóval, és ne dobáljuk el a tőkék kö­zött, hanem szedjük össze és semmisítsük meg. Ezzel ugyan­is elejét vehetjük a további fer­tőződésnek. A fürtöket a reke­szekben úgy rendezzük el, hogy azok ne törődjenek, de muta­tósak legyenek. Ha több cse­megeszőlőt értékesítünk, az előkészítésnél kivágott hibás bogyókat, fürtrészeket ne dob­juk el, hanem dolgozzuk fel mustnak, megfelelő cukorfokra feljavítva. Augusztusban jelöljük ki, sze­lektáljuk azokat a tőkéket, me­lyekről szaporító anyagot (rü­gyeket) akarunk szedni. Fes­tékkel — fajtánként más-más színnel :— jelöljük meg a ka­rókat, vagy kordonszárakat, hogy szedéskor könnyen eliga­zodhassunk. Még biztosabb, ha papírra fektetjük fel sor, fajta és tőkeszám megjelöléssel. Min­dig csak egészséges, a fajtajel­leget jól kimutató, rendszere­sen jól termő tőkéket vegyünk számításba a szaporításhoz. Lassan megkezdhetjük a szü­reti előkészületeket. ‘Takarítsuk ki a pincét, meszeljük ki a présházat. Ellenőrizzük át, és mossuk ki a szüretelőedénye­ket, kádakat. Javítsuk ki és fes­sük át a darálót, a prést és minden olyan eszközt, ami a szüretkor nélkülözhetetlen. Ide- f jében szerezzük be a szükséges tennivalók mennyiségű borként (káliumpi­­rosulfit), bentonitot és a faj­élesztőt, ha azt is használunk az erjesztéshez. Varga József A ZÖLDSÉGESKERTBEN Ismétlésképpen felhívom a kertbarátok figyelmét a trágya­telep, a megüresedett meleg­ágyak gyommentesen tartására és azok öntözésére, hogy töké­letes legyen a szerves anyag lebomlása. Ugyanebből az ok­ból kifolyólag mindennemű komposztot évente többször forgassunk át, és szükség sze­rint locsolással, meszezéssel, vagy ha siettetni akarjuk a szerves anyag lebomlását, ak­kor gyorsan ható nitrogénmű­trágya adagolásával kezeljük. Ilyenkor a különböző tárolóhe­lyek (szájasverem, pince, pad­lás) szellőztetésére, kitakarítá­sára és fertőtlenítésére is kell gondolnunk. A megüresedett parcellákat, ágyásokat az eddigiek során bizonyos zöldségfélékkel taná­csoltuk bevetni. Most már csak a spenót, az áttelelő saláta és kel, valamint a sóska és a re­tek jöhet számításba. A többi megüresedett ágyást készítsük el ásással vagy szántással őszi pihenésre. Amennyiben a vetés­forgó úgy kívánja meg, hogy trágyázzuk a talajt, úgy most sekélyen trágyát áshatunk be, amit azután később még egy művelettel mélyebbre „helyez­hetünk“, ugyanúgy, mint a szántóföldi növénytermesztés­ben. Ha nem ütközik nehézsé­gekbe, akkor az ilyen pihentető területeket is öntözzük, hogy beérjenek és klgyomosodjanak. X vegetáció két, sőt néhány növényi kultúra esetében négy hetet is késik. Mivel júliusban a nyár is késett, talán most augusztusban igazi meleg lesz. A zöldségnövények fejlődési szakasza azt kívánja meg, hogy intenzíven folytassuk a talaj­lazítást és az öntözést. A pap­rikát, a paradicsomot és a pad­lizsánt továbbra hetente egy alkalommal 30—35 mm, a nyári káposztát 15—20 mm, a kar­fiolt 15—20 mm, a zöldbabot 25—30 mm, a zellert pedig 35 mm vízadaggal öntözzük. A ka­ralábét és a fejes salátát he­tente kétszer-háromszor locsol­juk, egyenként 15—20 mm víz­­adaggal. Az érésben levő nyári káposztát óvatosan öntözzük, nehogy felrepedjen. A karfiol­nak, a bokorbabnak, a papriká­nak és a másodvetésű borsónak naponta 2—4 mm frissítő öntö­zést ajánlatos adni. Ebben a hónapban mint ahogy már említettem vet­hetünk még spenótot. A Besta, Matador, Standard és a Viro­­flay fajták ismertek. Ajánlatos szakaszonként több ágyásba vetni, mert az ősz hosszúságá­tól függően válik el, hogy me­lyekből lesz őszi használatra, melyiket lehet áttelelőnek meg­hagyni. Talajelőkészítése nem kíván különösebb figyelmet, nem igényes növény. Ezzel szemben a sóska, amelyet szin­tén most telepítünk, istállőtrá­­gyázott, műtrágyázott talajt kí­ván. A finomra elmunkált ágyú­sokban 25 cm-es sortávolságra, és 2—3 cm mélyre, négyzetmé­terenként két gramm magot vessünk. Sorjelzőként salátát vagy retket vethetünk, mert soká kelnek. A talajt napon­kénti öntözéssel vagy fóliata­karással tartsuk nedvesen. Ha ezidáig még nem vetettük el az áttelelő kel és a fejes saláta magját, akkor azt hidegágyba vessük el. Koczkás József, a szlovákiai Kertcszkedők Szövetsége csallú­­közaranyosi (Zlatná na Ostrove) szervezetének egyik alapító­­tagja az idén karalábét, paradicsomot, csemege- és konzerv­­paprikát termel szerződéses alapon. A hétvégeken a testvérek, az ismerősök is segítenek a piacérett termés szüretelésében. Június utolsó vasárnapján paprikaszedés közben leptük meg a szorgoskodókat. Fotó: —bor Fejtrágyázással, gyorsan ható nitrogéntrágyával meggyorsít­hatjuk az uborka, a paprika, az őszi karfiol, az őszi káposzta és más zöldségfélék tenyészide­­jét. A paradicsom, a tök és az uborka esetében nem szüntet­hetjük be a gombaölőszerek permetezését, csak áttérünk a szerves készítmények (például a Dithane) használatáról a Kup­­rikol vagy a Bordódé 1 száza­lékos töménységű oldatának al­kalmazására. Az őszi káposztát és a karfiolt a káposztalégy kártétele ellen a Metation E 50 0,2 százalékos oldatával, vagy a Bi 58 ЕС, Dimecron stb. ké­szítményekkel védhetjük meg. Folytassuk a sorközi talajmű­velést, a kapállást, a paradi­csom fattyazását és kötözését. Aki tormát termel, ilyenkor húsz centiméter mélyen kita­karhatja a torma gyökerét, és eltávolíthatja róla az oldalgyö­kereket, utána takarjuk vissza. Ezáltal ugyanis jobb minőségű árut termelhetünk. Most lehet szaporítani a már korábban említett spárgát. Az idősebb tövek piros színű bo­gyókat hoznak. A bogyókat le­szedjük, utóérleljük, kimossuk, majd harminc centiméteres sor­távolságra három-négy centimé­ter mélyen azonnal elvetjük. A kikelt növénykék őszig megerő­södnek, a következő évben ki­ültethető palántává fejlődnek. A rebarbarát is most szapo­rítjuk. A július végén, augusz­tus elején beérő magját szabad­földi palántaágyba vetjük, majd a kifejlett palántákat szeptem­berben 120X120 cm-es kötés­ben ültetjük ki. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa KELL-E A SZŐLŐT HÓNALJAZNI ? A kertbarátok körében még gyakran vita tárgyát képezi, hogy hónaljazzuk-e vagy sem a szőlőt? A régi idős szőlősgazdák, amikor a szőlő elvirágzott és a hón­aljhajtások erőteljesebben kezdtek fejlődni, azokat sorjában kitördelték, úgy távolították el a termést ho­zó vagy a jövő évi termés érdekében meghagyott haj­tásokat, egész . hosszában Volt amikor a hónaljak már erősek voltak, kitördelésük­kel jelentős sebeket okoztak a hajtásokon, melyek gyak­ran a gombafertőzések gó­caivá váltak. A hónaljazást ettől függetlenül végezték, mert az erősen növekvő hónaljak feleslegesen besű­rítették a tőkéket, lugaso­kat, s ezáltal gombafertőzés esetén a permetlé nem hasz­nosulhatott kellőképpen. A szőlészeti kutatóintéze­tek szakemberei kísérleteik során egybehangzóan meg­állapították, hogy a hónalj­hajtásokat el kell távolíta­ni. De nem kitördeléssel, hanem a harmadik levél után kell visszacsípni! Így a hajtásokon nem okozunk feleslegesen sérüléseket, és a hónaljakon megmaradt há­rom levél törzslevélnek szá­mít. Segíti a tőke asszimilá­cióját és az ilyen hajtáso­kon a következő évi termést biztosító rügyek jobban be­érnek, ellenállóbbakká vál­nak a kora őszi és az erő­sebb téli fagyokkal szem­ben. Ezáltal jobban biztosí­tott a következő évi termés­hozam. A visszacsípett hónaljakon t— főleg a felső levélnél — újabb hónalj képződés fejlő­dik, amit zsenge korban kell visszacsípni, úgy, hogy a hajtáson sebet ne ejtsünk. A hónaljak fejlődése akkor indul meg fokozottabb mér­tékben, amikor virágzás után a bogyók erőteljesen fejlődni kezdenek, és a haj­tásokat mind a tőke, mind a kordonművelésnél elhe­­gyeljük. A hajtások elhegye­­lése, visszavágása azért fon­tos, hogy a tápanyagcsere ne a hajtások növekedését, hanem a fürtök fejlődését serkentse. Ebben az időben fontos a hónaljhatásokat Is kordában tartani, hogy ne fogyasszák feleslegesen a tápanyagokat. Házikertekben ez amolyan pepecselő mun­ka, de nagyon megéri lelki­­ismeretesen elvégezni, úgy, mint a virágzás előtti haj­tásválogatást. Ez részben mechanikai növényvédelmet is jelent! Ugyanis a tőkéket és a kordonokat szellősen tudjuk tartani, a gombabe­tegségek nem uralkodhat­nak el nagymértékben, és a napsugarak hatása Is job­ban érvényesül. Természe­tes, hogy ez a minőségben is megmutatkozik. A kiskertészek körében olyan nézetek is vannak, hogy a nagyüzemekben nem hónaljaznak, mégis jó ter­més van. Ez így igaz. De a hektáronkénti 12—13 tonnás nagyüzemi termésátlag — már jó termésnek számít — nem mindig felel meg jó termésnek, az 5—10 áras háztáji szőlőkben. Én na­gyon sok kistermelőt isme­rek, ahol nem ritkaság az árankénti 200—250 kilós ho­zam. Az ilyen hozam mind annak a többletmunkának az eredménye, amit a házi­kerti szőlőkbe befektetünk. Gondosan messünk, lelkiis­meretesen végezzük el a fent leírt munkálatokat, és ter­mészetesen a tápanyagután­pótlást is. V. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom