Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES , I960, július 26. VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Természet-Nem egyszer tapasztaltuk, hogy a természet nemcsak a mesterségesen nevelt vadnak, hanem a természetes úton szaporítottnak is ellensége. A- kadhatnak persze, olyan területek, ahol a nyúl vagy a fogoly túlszaporodott mesterséges nevelés nélkül is, ám ugyanabban a kedvező környezetben más években gyöngébb szaporulatot észlelhetünk. Mivel magyarázható ez a hullámzás? Nincs olyan területe Földünknek, ahol az életfeltételek egy-egy vadfajnak teljes mértékben kedveznek. Lehet, hogy az évek átlaga jó vagy nagyon jó, közben azonban akadnak gyengébb, sőt nagyon gyenge esztendők is. Ezt a természet, minden élőlény nevelője idézi elő az egyensúly fenntartása érdekében, amelynek a felborulása az élőlények pusztulását okozná. Amikor egy faj, vagy fajta túlságosan elszaporodott, más fajokra és fajtákra veszedelmet jelent, s ekkor lép közbe a természet szelektáló ereje. Legszorgalmasabb rovarpusztítónk a mezőkön a fogoly. Rovardús években nagyon elszaporodik. Ez persze nem tart évtizedekig, hiszen teljesen kipusztítaná a rovarokat, márpedig a természet háztartásában ezekre is szükség van, mert a növények, csak a rovarok közvetítésével termékenyülhetnek. Akadnak túlzottan rovardús vidékek, esetleg esztendők, amikor a természet szelektálása nélkül azok nagyon elszaporodnának és károsítanák a mezőgazdaságot. A franciák a tőlünk vásárolt élő foglyokat és fácánokat a szőlőkben a rovarok irtása céljából kiengedik, fgy szabadulnak meg a szőlő kártevőitől. Az időközönként fellépő betegségek és járványok is szelektálják az állományt. Ez a természetes egyensúly fenntartását szolgálja, hiszen a legveszedelmesebb járvány sem pusztítja el a megtámadott fajták mindegyikét. Nincs olyan nagymértékű természeti csapás, amely a teljes állományt elpusztíthatná. A párosodás ugyancsak szelektálja az állományt. Minden vadonélő hím állat harcol vetélytársaival a pár birtoklásáért. A természet törvénye, hogy a legerősebb, a legügyesebb, a legéletrevalóbb hím legyen az utódok nemzője. Még a többnejű vadaknál is szinte annyi hím születik, mint nőstény. Vadászati érdekek szerint a racionális arány a nyúlnál és a fácánnál 1:5, a fogolynál, őznél és a szarvasnál 1:1. Ha a him kevés lenne, akkor mindegyikük könnyen jutna párhoz, és utódnemzővé válhatna a gyengébb minőségű is. Tény, hogy ily módon több vadunk lenne, a bőség azonban nem sokáig tartana. A szelektáló természet segítsége nélkül néhány nemzedéken belül az egész állomány elsatnyulna, és a faj pusztulásával járna. Természetesen, szelektáló tényező a ragadozó is. A természetnek határozott célja volt akkor is, amikor a ragadozót teremtette. Nincs olyan vadállománya Földünknek, amelyben ne lenne néhány tnvábbtenyésztésre alkalmatlan példány. Ezekre természetesen nincs szükség. Ilyenkor a ragadozók közbelépnek. Ne sajnáljuk tőlük a beteg fácánt és nyulat. A tapasztalat bizonyítja, hogy az iramodó nyúl után a róka nem szalad, mert tudja, hogy nem érné utói. ' Földünk állatvilága nem csupán ritkuló, eltűnő fajokból áll, hanem olyanokból Is, amelyek mind nagyobb élőhelyet igényelnek. A burgonyabogár és a gyapjaspille ellen a vegyi készítmények nem bizonyultak eléggé hatásosnak. A burgonyabogár azonban a fácánok csemegéje. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy egyes emlős és madárfajok az ember közelébe kerülve jobban elszaporodnak. Közéjük tartozik a vaddisznó is. Korábban a hegyvidéki erdőkben élt, a második világháború után azonban eltűnt, hogy egy bizonyos idő múlva megszaporodva, ismét porondra lépjen. Manapság közönséges vadnak számít. Az erős apasztás ellenére a vaddisznó állománya csapatokban élve rohamosan szaporodik. Az őzek száma is jelentősen gyarapodott. Meglepő, hogy az utóbbi évtizedben Csallóköz nagy kiterjedésű mezőgazdasági terüjletein és Szlovákia többi síkságán nagy csapatokban él. A nagyüzemi gazdálkodás, a könynyen megszerezhető élelem az őz részére vonzó, ezért keresi fel a síkvidékeket. Mintegy száz évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy a síkságon őzek is élhetnek. Téves lenne azt hinni, hogy a magas hegyvidékről a nagy erdőkből kiveszett az őz. Április 23.—29 között az Alacsony-Tátra liptói oldalán, 1221 méter tengerszint feletti magasságban a vadászházból naponta öt őzike legelésében gyönyörködhettünk, sőt 1600 méteres magasságban két „kapitális“ őzbakkal is találkoztunk. A völgyekben a zsenge őszi vetéseken nappal zavartalanul legelésztek az őzek. Néhány évtizeddel ezelőtt azt hittük, hogy az állatfajok többsége csak a csendes vadonokban maradhat meg. Az utóbbi években kiderült, hogy az állatfajok többsége nem fél az embertől. Ha nem zavarják őket, akkor nyájasak lesznek. A Tátrai Nemzeti Parkban például a mókusok annyira szelídek, hogy bevárják a látogatót, a parkok padjaihoz futnak és elfogyasztják a lehullott ételmaradékot. Mi vadászok, a természetvédők közé tartozunk. Tény, hogy a mezőgazdasági termények felelőtlen, szakszerűtlen és nem ellenőrzött vegyszeres kezelése miatt az őzvad, a fogoly és a mezeinyúl létszáma annyira csökkent, hogy indokolt lenne ezeknek a teljes védelme. J. M. Habrovský Vegyszeres védekezés a vadkár ellen Táplálkozása során a mezeinyúl és az őz esetenként jelentős mértékű kárt' okozhat néhány, számára különösen vonzó kultúrában. A szántóföldi növények közül elsősorban a szóját és a napraforgót fogyasztják előszeretettel. A kelésben levő szóját, napraforgót visszarágják, s ezáltal a növények vagy kipusztulnak, vagy elágazásra kényszerülnek. A szója jól regenerálódik, s ha ismételt károsítás nem éri, termést érlel, de a napraforgó nem. A szőlőben a fejlődésnek induló hajtásokat a mezeinyúl és az őz is lerúghatja. A dinnyét szinte kizárólag mezeinyúl károsítja. Sekélyebben-mélyebben megrágja, ezzel a dinnyét piaci árusításra alkalmatlanná teszi. A mezei nyúl és az őz kártevése leggyakoribb állandó taTtózkodási és váltóhelyeinek környékén. így különösen veszélyeztetett helyeknek számítanak az erdősávokkal, facsoportokkal, nádasokkal, műveletlen területekkel határos részek. De jó búvóhelyet adnak a tavaszinyári időszakban a kalászosok és a repcetáblák is. Meleg aszályos időszakban az állatok fokozottabban keresik a lédús táplálékot és ennek megfelelően, kártételük ilyenkor a legnagyobb. A dinnyét gyakran védik — jó eredménnyel — drótból, vagy fóliából készült alacsony kerítéssel, a szőlőt tőkénként elhelyezett, műanyagból készült védőráccsal. A szója- és a napraforgőtáblák védelme ilyen módon nem oldható meg, ezeket a kultúrákat kizárólag vadriasztó szerekkel lehet védeni. Magyarországon két, vegetációs időben használható vadriasztó permetezőszer engedélyezett: A Fekama SWM (hatóanyaga: 60 százalék halolaj) és a Dendrocol 17 SK (hatóanyaga természetes gyanta, rézszappan, illat- és keserűanyagok). A Fekama SWM a szántóföldi kultúrákban engedélyezett, dózisa 36—40 liter/hektár. Szőlőben és kertészeti növények védelmére 6 százalékos vizes oldatban ajánlott 600 liter/hektár vízmennyiségben. A készítmény alkalmazásánál kerülni kell a túladagolást, az esetleges fitotoxikus hatás miatt. Az elmúlt évben kapott kísérleti felhasználásra engedélyt a Dendrocol 17 SK készítmény, melyből 4—6 liter/ hektár mennyiség szükséges. Földigépes védekezésnél 300—400 liter/hektár, repülőgéppel 50—90 liter/hektár vízmennyiségben kell kijuttatni. Az új telepítésű szőlő fiatal hajtásait 6 százalékos töménységű oldattal kell bepermetezni. Valamennyi védekezésnél fontos, hogy megelőző jellegű legyen! A vadriasztó szer sokat veszít hatékonyságából, ha a vad már rászokott a védendő kultúrára. Dinnyénél a teljes terület kezelése legalább két alkalommal indokolt, először a dinnyék érésének kezdetén, a legelső nyúlrágások észlelésekor, majd ezt követően 7—10 nap múlva. A szőlőt is legalább kétszeri permetezéssel védjük. A szóját, a napraforgót fejlődése kezdetén, kelés után, legkésőbb 4 lombleveles állapotig kell permetezni. Nagy táblák esetében elég a veszélyeztetett szegély, táblarész egyszeri kezelése. (H. J.) Népes vadállomány A vadászat csak úgy lehet ered-* menyes, ha tudatosan, tervszerűen Irányítjuk az erdei és a mezei vadak védelmét, gondoskodunk a természetes környezet megóvásáról, a vadak szaporításáról, vagyis irányítjuk a vadgazdálkodást. A vadásztársaságok ezt a nemes célt követik akkor is, amikor a továbbtartásra alkalmatlan egyedeket kilövik, vagyis selejtezik. Egy vadászterületen egy-egy vadfaj túlzott elszaporodása előidézője lehet az állomány minőségi romlásénak. Ennek legfőbb oka a táplálék hiánya. A vadászat a fentieken túl azonban egyben nemes sporttevékenység is. Erről beszélgettem Szálkán a „Jánošík“ vadásztársaság tagjaival, Fodor Lászlóval és Molnár Nándorral. Elmondták, hogy területük eléggé gazdag vadállományban. Több szarvast, őzet, vaddisznót, borzot és fácánt tartanak számon. Szórványosan nyest és fogoly, a lelédi körzetben pedig szalonka és vadmacska is előfordulj Az utóbbi években a vadmacská jócskán elszaporodott, s veszélyezteti a nyúl és a fácán zavartalan életét, tizedeli az állományt. — Tagadhatatlan, hogy a vadmacska hasznos is, mert rengeteg mezei pockot felfal — említette Fodor László, aki már négy vadmacskát lőtt. A legnagyobb közülük nyolcvanhat centiméter hosszú és tizenegy kilón felüli volt. Hangya Nándor a szervezet további tagja főleg az agyarasok lövésében ért el figyelemre méltó eredményt. Eddig tizenkét vaddisznó bőrét nyúzta le, melyek közül a legnagyobb kétszáz kilós volt. Színek Alfréd vadgazda trófeagyűjteményében egy aranyérmes őzbak agancs is díszlik. A szakértők ezt az agancsot 136,6 ponttal jutalmazták. A vadásztársaság tagjai egyetértenek abban, hogy a minőség javulása céljából a jövőben még fokozottabb gondozásban kell részesíteniük ^ vadállományt Majerszky Márton HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT# HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT# HORGÁSZAT • HORGÁSZAT# HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT Dicséretet érdemelnél Xz SZHSZ losonci (Lučenec) városi szervezete évek óta hatékony tevékenységet fejt ki. A halgazdálkodás tervfeladatainak megvalósítása mellett gondot fordítanak az ifjúság sokrétű nevelésére is. A szövetség városi szervezetének hatáskörébe három halastó, mégpedig a vilkeí (Veliká nad Ipľom), a lázi-pusztai kavicsgödrök és a losonci Ladó víztároló tartozik. Ez több mint húsz hektár területet foglal el. A járás legnagyobb folyója az Ipoly felső folyása. Az alső-turgovai, a kriváni és a többi sebesfolyású patakokban pisztráng is tanyázik. A városi szervezet elsőrendű feladatának tekinti az állóvizek tervszerű halasítását, a halnevelést és nem tűri a rablóhorgászatot. A halszaporítás állandósítása céljából évenként több tonna kis halat telepítenek a tavakba, továbbá az Ipolyba és a patakokba. Ebben az évben például több mint két tonna pontyivadékot és nyolcezer egynyaras pisztrángot helyeztek a vizekbe. A Ladó víztároló nagyon alkalmas a tervszerű halgazdálkodásra, azonban üdültetési célokra is igénybe veszik. Gazdag pontyállomány tanyázik benne, azonkívül csuka, compó, vörösszárnyú, angolna, fogas és néhány harcsa is megtalálható a tóban. Itt nem ritkaság a 2—4 kilós ponty megakasztása, ha a szerencse a horgász mellé szegődik. A bőséges halállomány nagyon vonzza más körzetek horgászait is, akik szívesen ellátogatnak a víztárolóhoz. A Ladó víztároló közelségénél fogva kedveltté vált a losonci horgászok körében is. Megragadó látvány, amint a hétvégén a vízparton egymás mellett próbálnak szerencsét a sporthorgászok. Persze a szurkolók sem hiányoznak. Kiváncsiak egy-egy szép hal megakasztására, fárasztására és szákolására. Horgászás közben az időszerű politikai események is napirendre kerülnek, többen azonban a munkával járó problémákról is vitatkoznak. Már előfordult, hogy horgászás közben hasznos újítási javaslatok születtek, mert a horgászok között sok szocialista brigádtag is van. A szervezet a horgászidényt évente a járási verseny keretében május végén nyitja meg. Ilyenkor a vizek partja benépesül. Idén a járási versenyen 220-an vettek részt s közülük' öt nőhorgász volt. A versenyre nagyon kellemes időben került sor. A halak kapása is kedvezett, így bőséges volt a zsákmány. A 22 versenybírát ugyancsak foglalkoztatták a horgászok. Persze a nézők sem unatkoztak, mert akadt elég látványosság és halászlé is. A losonci szervezet hattagú versenyző csoportja évente a kerületi, s a szlovákiai méretű versenyeken is részt vesz. Ezeken sajnos, a 4—6. helyezésnél még nem sikerült rangosabb helyre kerülniük a 20—22 tagú mezőnyben. Lezsák István sporthorgász szerint ebben a rendezők és a versenybírák is ludasak. Ez történt az ifjú horgászok kerületi versenyén május 23—24-én a Liptovská Mara-i víztárolón is. A losonciak versenyző csoportja: Miroslav Manica, Miroslav Lekeň, Eva Rapisková, Igor Mačuda, Rubint Imre, Vladimír Stupár az első napon az eredmények alapján 16 versenyző között a negyedik helyre került. Másnap pedig attól eltekintve, hogy ők fogták a legtöbb halat, valamilyen okból csupán a hatodik helyre rangsorolták őket a bírák és a rendezők. Ilyen jelenség az ifjúság részére nem szolgál jó példaként. Nehezíti a velük foglalkozó nevelők további munkáját. Dicséret illeti a szervezetet, mert az utóbbi tíz évben rendszeresen foglalkoznak a sporthorgász-utánpótlással, vagyis a pionírok nevelésével. A napokban erről beszélgettem Losonczi Ernővel, a városi szervezet elnökségének tagjával, aki társadalmi munkában az ifjú horgásznemzedék nevelését elvállalta. Tízévé, hogy a vezetőség kapcsolatot teremtett a járási pionírházzal és közös erőfeszítéssel megalakították a horgászszakkört. Az első években 10—20 fiatal jelentkezett sporthorgásznak. Később azonban a fiatalok az iskolákban maguk toborozták barátaikat. Így a létszám gyarapodott. Jelenleg már 120 fiatalt avatnak be a sporthorgászat rejtelmeibe. Hetente két délutánon tartanak elméleti és gyakorlati oktatást. Ezt a tevékenységet Losonczi Ernő és Lezsák István végzi. Év végén vizsgáznak a pionírok. Aki megfelel a vizsga feltételeinek horgászengedélyt kap. A vezetőség a fiatalok részére versenyt rendez. A két szakember ezekkel külön Is foglalkozik, hogy eredményesen helytálljanak. Ebben az évben 10 000 korona értékben korszerű felszerelést vásároltak a fiatal versenyzőknek. A szervezet vezetősége és tagsága azért is dicséretet érdemel, mert magáévá tette a városi nemzeti bizottság azon kezdeményezését, hogy a Ladó víztároló környékét üdülőközponttá varázsolják. A vezetőség még 1971-ben elhatározta, hogy társadalmi munkában az erdő szélén horgásztanyát épít. Ez el is készült. Az épületben több helyiség, konyha, hálófülke, kis és nagy társalgó és étterem is van. Az épületet sajnos nem tudják hasznosítani, mert az illetékesek nem gondoskodtak a közművesítésről. Nincs az épületben sem villanyáram, sem ivóvíz. A múlt évben a sporthorgászok a halásztanya munkálatain több mint 30 000 órát dolgoztak társadalmi munkában. A városi szervezet és Losonc lakossága szeretné, ha az illetékesek gondoskodnának az említett közművesítésről. Az új horgásztanyán ungyanis kedvező feltételek nyílnának a fiatalok nevelésére, Csák István Szeretne sok ragadozót fogni? Az alábbi ábra szerint elkészített műcsalival próbálkozzon. Egyetlen „bibije“ van, hogy kell hozzá egy biztosítótű rendszerű forgókapocs, amint ez az ábrán jól látható: alulra kell felkötnünk, És hát egy hosszúszárú füles horog, legalább 2/0-ás nagyságrendű. Szerezzünk be szép citromsárga gumikesztyűt, amelynek tőből vágjuk le az ujjait. Először a felső, hagyományos forgókapcsot kössük fel a főzsinórunkra, azután húzzunk fel alája egy nylongyöngyöt, majd a képen látható szivarólmot, utána kössük fel a biztosítőtű-fogókapcsot, amelynek az öblébe akasszuk bele a hosszúszárú füleshorgot. Ezután vegyük kézbe a rajz szerint alul hosszú, vékony csíkokra bevagdalt gumikesztyű-ujat, amit úgy rövidítsünk meg, hogy lehetőleg ne takarja el a horgunkat egész hosszában. Ezután már csak a levágott hegyű gumikesztyű-újjat kell felkötnünk erős műanyag cérnával a megjelölt helyre. (H. J.) 2 1 IfVWVWVWWWWVWtWVWWWVVVWWWWWWWW
