Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-26 / 30. szám

1980. fűlius 28. SZABAD FÖLDMŰVES 13 JÖ NAPOT, HORTOBÁGY! Immár harmadízben köszönhettem így a romantikáját mindmáig megőr­ző, végeláthatatlan nagy magyar pusztát, amely évente rengeteg kül­földi és hazai természetrajongót, tu­ristát vonz. Ennek a mágneses vonzerőnek a leglátványosabb megnyilvánulása a már hagyományos, az év július első hetében sorra kerülő Nemzetközi K^rtobágyi Lovasnapok, majd a 14 évvel ezelőtt felújított, úgynevezett „hídi vásár“ és a vele egyidőben tar­tott országos pásztortalálkozó. Ezek a rendezvények igen nagy népszerű­ségnek örvendenek: például az idei lovasnapokra nem kevesebb, mint 40 ezer résztvevőt vártak, külföldieket is, köztük hazánkfiait, valamint nyu­gatnémeteket, osztrákokat stb. A pásztortalálkozóról annyit: kiváló alkalmat nyújt az ország különböző vidékeiről összesereglett, hagyomá­nyos viseletbe öltözött pásztoroknak a szakvélemény- és tapasztalatcseré­re, az utánpótlás kérdéseinek megvi­tatására, a pásztorélet szokásainak felelevenítésére. A résztvevők megte­­kinhetik a Hortobágyi Múzeumot, benne az egykori pusztai pásztorélet relikviáit, teljes eredetiségében. A „hídi vásár“-ban beszerezhetik a szükséges pásztorfelszerelést, kellé­ket stb. A „kitenclikú“ kőhíd közelé­ben összegyűlt sokadalom éhét csil­lapíthatja, szomját olthatja a debreJ ceni „Arany Bíká“-hoz tartozó Horto­bágyi Csárdában, melyben egykor Petőfi is járt. Hangulatosak még a zenés, műso­ros „Hortobágyi Esték“, népesek és nagy tömegeket vonzók a lovasbemu­tatók. Bevezetőként, ízelítőül ennyit. KURTÁN — MÜLTRÖL, KÖZELMÚLTRÓL A „Magyarország“ jcímű útikönyv a Hortobágy történelmére vonatko­zóan említi: „A régi oklevelek fél­száznál több falu nevét említik ezen a környéken. Ma már csak nevük él a régi középkori településeknek. A tatárjárás, illetve a török hódoltság teljesen elnéptelenítette ezt a terüle­tet. A későbbi századokban a jórészt Debrecen határéhoz tartozott nagy kiterjedésű pusztaság a legkülterje­­sebb gazdálkodási forma, a rideg ál­lattartás, legeltetés céljait szolgálta; ekkor alakult ki a sajátos hortobágyi pásztorélet, amely alig változott for­mában még a közelmúltban is jelle­mezte ezt a területet...“ Hajdanában a hortobágyi puszta a Tisza árterét képezte. Az 1840-es években, miután a Tiszát szabályoz­ták, a talaj kimerült, elszikesedett. A legelőkön pásztorok ütöttek tanyát, majd tavasztól késő őszig Debrecen módos gazdáinak állatait őrizték, le­geltették. Ez idő tájt a csikósposzt volt a legrangosabb, utána a gulyás, majd a juhász, s végül a kondás kö­vetkezett. Leghűségesebb segítőtár­suknak puli és a komondor bizonyult. Ezek mit sem törődtek a gazdáik kö­zött dívó nagy rivalitással, terelték a ménest, gulyát, nyájat, kondát, rendre utasítva az eltévelyedő barmot. A felszabadulást követő években errefelé is új szelek fújdogáltak. Fo­kozatosan felengedett a megülepedett maradiság. A krokodilbőrbe bújt ál­romantikát, s a régi szemléletmódot elfújta a történelem vihara. Valami egészen új kezdődött: Hortobágy tör­ténelmét munkás-paraszt származású mezőgazdasági szakkáderek kezdték formálni, befolyásolni. Megkezdődött a csatornázás és a talajjavítás (az őshonos szik száműzése). A „tikkadt szöcskenyájak“ helyett az éltető víz, a rizstermesztés, a haltenyésztés, az öntözéses növénytermesztés követelt magának mind nagyobb létjogot, te­ret. (E sorok írója már a 40-es évek legvégén nem a délibábban gyönyör­ködött, hanem az öntözéses növényter­mesztés nagyüzemi módszereit, vala­mint a gyorshízlalást tanulmányoz­hatta...) Már 30 évvel ezelőtt ölnyi magas rozsot, kövér lucernát, üdezöld kukoricát ringatott-hajlongatott itt a sosem nyugvó, élénk pusztai szél, melynek ma is csupán néhány lombos fa vagy facsoport áll az útjába ... Emlékeim tárházából telepneveket bányászok elő: Szásztelek, Borsós, Elep, Ohat, Máta.. . Még abból az idő­ből, amikor a Keleti Főcsatorna ném is létezett, esetleg csak egyes tervező mérnökök képzeletét foglalkoztatta. Évek múltával azonban a gazdasági­lag és politikailag egyaránt megerő­södött szocialista Magyarország nem­hogy elkészítette a nagy természet­­átalakító tervet, hanem meg is valósí­totta. Azóta a Tisza táplálta Keleti Főcsatorna látja el a Hortobágyot, illetve az itteni jóhírű állami gazda­ságot aszályűző, hasznot-hozamot nö­velő vízzel. A TUDÁS MINT TERMELŐERŐ Akit csupán a romantika húz ide, mit sem lát, tapasztal a mérföldléptű fejlődésből, ami az utóbbi három év­tizedben végbement. Azóta a hét ál­lami gazdaság egyesült, egyetlen egé­szet alkot, 46 ezer hektárnyi terület­tel. Mivel a növénytermesztés — a rizs. kivéve — kizárólag az állattenyész­tést szolgálja, így hát Domsitz János állattenyésztési főágazatvezető tájé­koztatott nagy szakértelemmel, s készséggel, kiemelve a fejlődést előmozdító és hátráltató tényezőket. — Az összterületből a szántónk csupán 11 ezer, a halastó-rendszerünk meg 6 ezer hektár, a többi ősgyep, legelő, s kevés erdő, az is szórvá­nyos. Gazdaságunk területe a debre­ceni löszháttal határos. Az eléggé magas színtű gépesítettség ellenére az időjárási tényezők kedvezőtlenül hatnak a takarmánybúza terméshoza­mára. No meg a széttagoltság is na­gyon belejátszik. Sokat kell gürizni, hogy a 3,4—3,6 tonnás hozamátlagot elérhessük. Ellenben a Hajdúszobosz­lói Állami Gazdaságban, amely lég­vonalban nem nagyon távol esik tő­lünk, képesek 5,2—5,4 tonnát is be­takarítani, hektáronként. Mi a jobb minőségű talajokon jobbára kukori­cát, lucernát, lóherét, füves-keveré­ket, a gyöngébb talajon takarmány­cirkot termesztünk. 0 Három évtizeddel ezelőtt virág­korát élte itt a rizstermesztés. Mi a helyzet most? — Az ötvenes években valóban nagy méretű volt a rizstermesztés, a termőterület elérte maximálisan a 4000 hektárt. Az illetékesek az idő tájt abból indultak ki, hogy a napos-Domsitz János főágazatvezető. órák száma itt, a Hortobágyon a leg­több. Ehhez tudni kell azt is, hogy a rizstermesztéshez legalább 2000 na­posóra szükséges. És mit mutatott a gyakorlat? öt évet alapul véve, kettő bizonyult eredményesnek, három vi­szont gyönge termésátlag elérésére adott lehetőséget. Mi következett eb­ből? A felsőbb szervek tanácsát, majd beleegyezését kérve, beszüntettük a rizstermesztést, 150 hektár kivételé­vel. Cukorrépa termesztésére a talajösz­­szetétel nem kedvező. Ennek az ipari növénynek a termesztését emiatt be­szüntették. S az sem éppen mellékes, hogy Magyarország legcsapadékszegé­­nyebb területe épp a Hortobágy: az évi csapadékmennyiség alig haladja túl az 500 millimétert. Ehhez azt is tudni kell, hogy áz illető állami gaz­daságban a szántónak csupán egyhar­­madára terjed ki az öntözőrendszer kapacitása. Ami az öntözés módsze­reit illeti, zömében az árasztásos ér­vényesülés. Az öntözővíz a Keleti Fő­csatornából jut a gazdaság öntöző­hálózatán keresztül az öntözendő te­rületre. A Tisza vize ilymódon oltja a kultúrnövények szomját, száműzi — ha nem is az egész területről — az aszályt, elősegítve a hozam- és ha­szonnövekedést. 0 Miért a kettős megjelölés? — Azért, mert nemcsak öntözéssel hasznosítjuk a vízforrást. Gazdasá­gunk állattenyésztésében főleg a vízi­­szárnyas-tenyésztés dominál. S a töb­bi állat is szomjan pusztulna ivóvíz nélkül. Évente nem kevesebb, mint 2,2 millió darab a naposkacsánk. Eb­ből összesen 1 millió 700 ezer pecse­nyekacsát állítunk elő, 2,5 kilogramm átlágsúlyban. Az előnevelőbői nyolc­van dekás súlyban kerülnek az utó­nevelőbe. 0 Mennyi idő kell a piacérettség­hez? — Pecsenyekacsáink 46—49 nap alatt érik el a két és fél kilót.' 0 Egy-egy kihelyezett állomány nagyságrendje? — A nagyságrend 10—15 ezer kö­zött mozog. 0 Innen hová kerül a piacérett áru? — Az áru a megyei baromfifeldol­gozó üzembe jut, ahonnét már kony­hakészen szállítják a külföldi meg­rendelőknek. 0 Fajtajelleg? — Dán pekingi fajta. Ezzel Dániá­ban Jansen úr foglalkozik. Ezen kívül tenyésztünk még gyorsnövésű pézsma­­kacsát. Ezt a fajtát Horn Artúr hozta be Latin-Amerikából. A háború utáni súlyos húsprobléma megoldását segí­tette elő. A hortobágyi szakemberek szerint van jövője a pézsmakacsa-tenyésztés­­nek, mások viszont vitatják létjogo­sultságát. Számottevő az állami gazdaság vízi­­szárnyas-tenyésszetében a naposliba, valamint a pecsenyeliba előállítása. Az előbbiből évente 750 ezer hagyja: el a keltetőt, melyből több, mint féb milliót a Baromfiipar vesz át tőlük és forgalmaz, nemcsak Hajdú-Bihar me: gyében, hanem azon kívül is. :— A pecsenyeliba 150—200 ezres nagyságrendben nevelődik — folytat­ja tájékoztatását az állattenyésztési főágazatvezető. — Négy hét alatt éri el darabja a 4—4,4 kilós súlyt, s ke­rül eladásra, nagyon jó minőségbem Domsitz elvtárstól kielégítő választ kaptunk arra a kérdésre is, valójá­ban milyen elv érvényesül a gazda­ságuk és a Baromfiipar közötti együttműködésben? — A naposkacsa, valamint a napos­­liba forgalmazását, s a pecsenyeka­csa, no meg a pecsenyeliba konyha­kész feldolgozását szerződés határoz­za meg. Ennek betartása mindkét fél számára előnyös. A mi esetünkben kedvezően hat a termelői kedv meg­tartására, a termelés és az áruérté­kesítés biztonságosságára. 0 Tenyésztenek-e olyasmit, ami különlegességnek számít? kíván­csiskodunk. — Talán a gyöngyös és a vadkacsa tenyésztését sorolhatnám ide. Az előbbiről: a Magyar Népköztársaság­ban épp itt, a Hortobágyon teremtőd­tek meg a gyöngytyúk nagyüzemi te­nyésztésének a feltételei. Pár évvel ezelőtt 3 milliós állománnyal rendel­keztünk, jelenleg 1,5—1,7 milliót ne­velünk. A gyöngyös 12 hetes intenzív nevelést igényel, az előneveléstől az áruképes korig. A végterméket (1,30 kg) korlátlan mennyiségben tudjuk értékesíteni. Vadkacsából évente 80—100 ezer darabot nevelnek fel, ami nem cse­kélység. Köztudott, hogy a Hortobágy idegenforgalma ősszel is jelentős. Ah­hoz, hogy külföldről, főleg a nyugati országokból érkező vadászok kedvte­lési igényeit maximálisan kielégíthes­sék, nem bízzák ezt a vak véletlenre: a vadkacsa mesterséges tenyésztésére is berendezkedtek. Hát kell-e ennél ésszerűbb megoldás, jobb ötlet? Alig­hal A szellemi tőke termelőerővé váltá­sát szolgálja például az állami gaz­daság baromfitenyésztési és halgaz­dasági szakembereinek a csehszlovák állami halgazdaság és baromfite­nyésztés szakembereivel való szoros együttműködése. Például júliusban tőlünk mennek 5—7 napos tanul­mányútra baromfitenyésztési szakem­berek a Hortobágyi Állami Gazdaság­ba, s augusztusban a hortobágyiak jönnek Csehszlovákiába, hogy kicse­rélhessék hasznos, mindkét fél szá­mára előnyös tapasztalataikat. (Folytatjuk) r/jr/jr/i л földművelést megnehezíti,1— mondta František Bobko, a Spišská Nová Ves-i Jiib elnöke — az a körülmény, hogy a szántók túlsúlyban ma$as, meredek olda­lakon vannak. Ezek lejtése gyak­ran a 20—25 fokot is túlhaladja. Ha hozzátesszük, hogy ezeken a dűlőkön a termőréteg csekély, el­képzelhető, hogy emberfölötti erő­feszítés kell^negmunkálásukhoz. M. Kapušanský elvtárs nehezen döntött, amikor igazgatót kerestek a Spišské Vlachy-i Vetőmagszapo­rító Állami Gazdaság élére. — 1963-ig egy kisgazdaságot irá­nyítottam, — említette — s egy hatalmas gazdaság élére állni nem volt könnyű. Azóta persze sok év eltelt. Tény, hogy egyik napról a másikra min­den nem sikerült. Ez az állami gazdaság kezdetben gyenge volt. Ahogyan teltek az évek, gyakran emlegették a legjobbak között. Eb­ben az igazgatónak is nagy része volt. — Gazdaságunk tizenegy község határát öleli fel. A mezőgazdasági földterület 4805 hektár. Ebből 3243 hektár a szántó. Érdemesnek tar­tom még azt is elmondani, hogy kezdetben ezeröt parcellánk volt, ma azonban sikerült négyszázhat­vanhét nagyparcellát kialakítani. Ezek négyszáztól ezerkétszáz mé­ter tengerszintfölötti magasságban terülnek el. Így a gépek kihaszná­lása egyes parcellákon korlátozott. Az igazgatót arra kértem, be­széljen a vetőmagszaporító gazda­ságról. — Nem felejthetjük el a múlt évi szélsőséges időjárást. A tava­szi fagyokat és a májusi aszályt. Növénytermesztésünk így is 102 százalékra teljesítette termelési tervét. Félmillió korona terven fe­lüli értékkel zártuk az évet. A búza hektáronként 3,88, a rozs pedig 3,7 tonnát termett. Az árpa nem sikerült. Hektáronként csak 2,61 tonnát takarítottunk be. A burgonya mindent kárpótolt. Hek­táronként 23,4 tonna termést ered­ményezett. A silókukorica is jól v/ar/zr/jr/ar/ar/w/j „fizetett“. Hektáronként 36,51 ton­na átlagtermést adott. Az állattenyésztés eredményes­ségéről szintén kimerítően tájé­koztatott az igazgató. Ez a részleg is a múlt évben 102 százalékra teljesítette termelési tervét. Jelen­tős a gazdaságban az a kiegészítő tevékenység, amely különböző ipa­ri, szolgáltatási és kereskedelmi tevékenységben testesül meg. Nem véletlenül tartják ered­ménynek, hogy az összpontosítás óta nagyobb a teljesítmény, több tejet adnak a tehenek. Egyetlen példa: tehenészetük az összponto-Kedvező kilátások... sításkor a Szepesség leggyengébb hasznú állománya volt. A múlt év­ben már a jók között emlegették. Jelenleg 2850 szarvasmarhát tarta­nak, az állomány fele tehén. Van 3500 birkájuk, és sertéshizlalással is foglalkoznak. A szakosítás kap­csán ezt az ágazatot rövidesen megszüntetik. Helyében, a tehené­szetet és a juhállományt bővítik. A gazdaságnak hétszáz állandó dolgozója van. A magas szintű munka nyomán a dolgozók jöve­delme évről évre növekszik. — Gazdaságunk sokrétű tevé­kenységéhez nélkülözhetetlen a magas fokú politikai-szakmai fel­­készültség •— jegyezte meg az igazgató. — Ebben sincs hiány. Jól képzett szakembergárdával rendelkezünk. Még az is fontos, hogy az idősebb nemzedék mellett a fiatalok is besoroltatnak. Megfe­lelően gondoskodunk róluk. Ugyancsak hathatós erő itt a szocialista brigádok munkája. Nemrégiben a tizenöt kollektívá­ból tíz brigád százharminc tagja nyerte el a megtisztelő cím külön­böző fokozatát. A gépesítési ága­zatban dolgozó brigád elnyerte az arany fokozatot. Nem véletlenül. A múlt évi mostoha időjárás miatt segítségüket kérték, és ők fokoz­ták az erőfeszítést. Vállalásaikat becsülettel teljesítették, a gazda­ság termelési értékét csaknem fél millió koronával növelték, nem be­szélve a sokrétű társadalmi mun­káról. Gondolom mindezek után érthe­tő, hogy a Spišské Vlachy-i Vető­­magszaporítő Állami Gazdaság mi­ért lett a járás egyik legjobb gaz­dasága. Beszélgetésünk során több szó esett a jövőről mint a múltról, s ez érthető. — Gazdaságunk nagy próbatétel előtt áll — jegyezte meg az igaz­gató. — Gondjainkat, a következő ötéves tervidőszak helyi problé­máit, sokrétűen elemeztük. Az első félév tapasztalatait értékelve, fe­lülvizsgáltuk minden egységünk helyzetét és az imeretekhez iga­zodunk. Napjainkban már a tette­ken a sor; egységes cselekvés szükséges feladataink hatékony­sága érdekében. A CSKP 14. plé­numának szellemében kell dolgoz­nunk. Ehhez fel kell sorakoztatni a szakgárdát. Továbbra is fontos feladatnak tartjuk a belső tartalé­kok mozgósítását. A hatékonyság növelését, a szakszerű energiagaz­dálkodást. Nem kétséges, hogy a belső tartalékok kulcsát, a rendet, a szervezettséget és a teljes fe­gyelmet közösségünkben megtalál­juk. Befejezésül még annyit, hogy ez a gazdaság néhány éve még 7 mil­lió korona tervezett veszteséggel gazdálkodott, azonban a múlt évet már nyereséggel zárta. Ebben az évben 770 ezer korona nyereséget terveztek. A határszemle alkalmá­val meggyőződtünk róla: ha ele­mi csapás nem károsít, akkor el­érhetik célkitűzéseiket, sőt túltel­jesíthetik. A 850 hektár búza, a 350 hektár burgonya és a 100 hek­tár lóbab szép termést ígér, az állattenyésztésben is jók a kilátá­sok. ILLÉS BERTALAN "7 Csikós a legjavából Tóth József, 69 éves. (A szerző felvételei) í ! i i 4 i f i 4 * 4 I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom