Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
II. Falvainkon egyre nő a nyúltenyésztés iránti érdeklődés, ennek megfelelően a nitrai Branko 2,7 millió darab vágónyúl felvásárlását vette tervbe a hetedik ötéves tervidőszakra. A szerződéses háztáji malacnevelés és sertéshizlalás iránti érdeklődés egyelőre nem érte el a kívánt színvonalat. 3 olcsókban A háztájiban még ma is aránylag sok kacsát tartanak, s ez lényegesen enyhíti húsellátási gondjainkat. A tenyészkecskéknek és a növendékeknek hasznosság és egészség szempontjából egyaránt jót tesz a legeltetés. S ami szintén figyelmet érdemlő: a tudósok bebizonyították, hogy a meleg vízzel itatott állatok ötven-hatvan százalékkal több tejet temjeinek. A tehenek melegvizes (20 °C) itatása szintén eredményjavuláshoz vezet. kerti hulladékot, párolt burgonyát, tököt, takarmányrépát hasznosít. Hízónak való, tág nyelőcsövű, jó liba sem képzelhető el legeltetés, sok kaszált zöld etetése nélkül. Az örökké rágni akaró, s ugyancsak sok rostot kívánó nyúl számára is nagyon hasznos a kukoricaszár és levél, avagy a pillangós- és fűszéna. A bőven termő takarmányrépa — s méginkább a termesztésből szinte kiveszett takarmánytök — a fehérjetartalom tekintetében sem megvetendő. Az étkezési burgonya vágottja, aprója mind-mind fontos takarmány, vitamin- és ásványianyag-forrás állataink számára. A takarmány jó minőségének megőrzése érdeke minden állattartónak. A tömegtakarmányokra is érvényes ez. Legyen gondunk például a fűtermő területek — legelők, kaszálók — gyom- és mérgező növényektől mentesen tartására. Az állataink által lelegelt és a szénának kikészített füvek minőségéről van sző. Törekedni kell a betakarítás idejének helyes kát rakhatunk, ez a legcélszerűbb tárolási mód. Ha kukoricatörés után azonnal levágjuk, kévébe rakjuk a szárat, élénk sárga színű, jó ízű takarmányunk lesz. A tövén megbarnult, sokszor megázntt szár elveszti takarinányértékét. Penészes takarmányt semmiféle állattal nem szabad etetni. Ha bármi folytán megpenészedne a széna (sőt az alomszalma) meg kell semmisíteni. A penészes takarmánytól (sőt alomtól) a kisliba például tüdőpenészessé, gyógyíthatatlanná válhat. Nagy gondot kell fordítani a takarmányok tisztaságára. Párolás előtt a burgonyát, aprítás előtt a répát meg kell inusni, bármely állatfajnak szánjuk is azt. Fagyott répa, burgonya, kerti hulladék semmilyen állattal nem etethető. A takarmányok egy részét aprítva célszerű etetni: a zöldtakarmányukat, takarmányszalmát és kukoricaszárat szecskázva, a répát reszelve, a párolt burgonyát törve, a tököt darabolva. így jobban is keverhetők egymással, s az állatok kevésbé válogatnak. A szarvasmarha például az egészben eléje tett kukoricaszárnak csak a csuhéját, levelét fogyasztja, a szecskavágón aprítuttnak a szárát is. A páckészítés is elképzelhetetlen a szár, a szalma aprítása nélkül. Az apró burgonyát párolva úgyszólván minden állatfajjal, a nyúllal, baromfifélével, a sertéssel is etethetjük. Fontos azonban, hogy a főzővizet öntsük ki, mert a burgonyából kifőtt mérgező anyagot, a szolanint tartalmazza. Tavasz felé, ha csírásodik a burgonya, párolás előtt el kell távolítani a csírákat. A megzöldült burgonya takarmánynak alkalmatlan. Minden szoptatós és tejtermelő állat számára kiváló takarmány a burgonyához nagyon hasonló csicsókagumó: párolás nélkül etethető. A takarmányok ásványi anyagokkal, vitaminokkal, védőanyagokkal hozzáértéssel történő kiegészítése nagy jelentőségű, ám ne feledtesse velünk, hogy a célszerű takarmányozás alapja: a jó minőségű, egészséges, kellően előkészitett takarmány. Minőségi hibái, menynyiségi, beltartalmi elégtelenségei nem ellensúlyozhatok a legtökéletesebb ízesítő és kiegészítő szerekkel sem. Megfelelő tartási körülmény, az állatok életkorához, a tenyésztés irányához igazított, kiváló minőségű takarmány biztosítása a sikeres, gazdaságos állattartás kulcsa. (Gonda I., Kistenyésztők Lapja, 1980. 1., kivonat) MNK, Hozzáláttunk a szerződéses háztáji lúdhizlalás meghonosításához. Az idén legalább 89 ezer hízott ludat szeretnénk felvásárolni SzlovákiáBan. (Kádek Gábor felvételei) Egyszerűbben, A takarmányozás könnyebbé vált az ipari keveréktakarmányok gyártásával, forgalmazásával. Akik nagyobb mértékű állattartással foglalkoznak, általában tápokat vásárolnak, mert ezek az illető állatfaj meghatározott korcsoportjainak táplálóanyag-igényét kielégítik, mentesitik az állattartókat a különböző összetevők beszerzésétől, darálásától, keverésétől, kiegészítő szerekkel való ellátásától. Fontos, hogy a takarmányokat azokkal az állatokkal etessék, amelyek számára készültek. Több ok miatt is. A csirke számára készült keveréktakarmány például gyógyszer jellegű kiegészítőket is tartalmaz, ha azonban ilyen tápot adnánk a tyúknak, akkor egyrészt — a kisebb ásványianyag-tartalom toknál gyakori, hogy csak egy etetésre adnak tápot, egyébként szemest, vegyes eleséget. Nem kifogásolható ez, sőt esetenként — például közepesen termelő tyúkoknál — célszerű is. Egy dologra azonban szükséges vigyázni. Arra, hogy a gazdasági takarmány arányának megfelelő mértékben ki kell egészíteni ásványianyag- és vitaminkészitménnyel az állatok eleségét. Nagyon fontos, hogy napjában egyszer ürüljön ki az állatok etetőedénye, a tyúk tehát csipegesse ki a táp legapróbb szemcséit, a sertés nyalja ki a vályút. A táp folytonos utánatöltésének — anélkül, hogy fenékig ürülne az etetőedény — az a következménye: mindig az etető alján marad a takarmány legértékesebb, vitaminokat, ásványi anyagokat is tartalmazó porrésze. miatt — nem fedezné a tojástermelés nagy mész- és foszforigényét, másrészt a csirkéknek szükséges gyógyszerek gátolnák a tojástermelést. A tápok jelentősen különböznek a szemes takarmányoktól, tárolásukkor, felhasználásukkor ezért gondosabban szükséges eljárni. A tápot száraz, szellős és lehetőleg sötét helyiségben célszerű tárolni. Jő megoldás, ha fahasábokon vagy téglákon deszkákat, léceket helyezünk el, s arra fektetjük a takarmányzsákokat. Egér, patkány ne garázdálkodhasson a takarmányos helyiségben, mert vizeletük fertőzést terjeszthet, s megpenészedik tőle az abrak. A táp különböző magvak darájának, őrleményének, ásványi anyagoknak és vitaminoknak a keveréket. A kukoricadara különösen sok olajat tartalmaz, ez könnyen avasodik, a fehérje is romlékony, a tápot tehát a lejárati határidőig el kell használni. Sokan keverik, „hígítják“ a tápokat. A nyúltartók kukoricát, árpát, zabot vegyítenek közé, úgy etetik, a baromfitar-Sokau nem' szárazon, hanem moslék formájában etetik a tápot. Kisebb így a kiszórás miatti veszteség, ugyanakkor több a munka. A táp értékesülését nem befolyásolja a nedvesítés, arra azonban ügyelni kell, hogy mindig friss legyen a keverék, ne savanyodjon, ne romoljon meg. A gazdasági takarmányok közül a kukorica a legfontosabb és legnagyobb mennyiségben használt takarmányunk, valamennyi ipari keveréktakarmány jelentős alkotórésze. Ízletes, szívesen fogyasztott takarmányminden állatfaj számára. Fehérjetartalma viszonylag alacsony, 6—8 százalék közötti, ezért hizlalótakarmánynak tekintjük. E- tetése nélkül számunkra elképzelhetetlen a szarvasmarha, a sertés, a liba hizlalása, s valamennyi állatfaj — a juh, a fejőstehén, a kecske, a szoptatőkoca — abrakja. A nyúltál csak kis mértékben, a takarmány 15—25 százalékában etethető. A baromfi takarmányában sem szerepeltethető 40—50 százaléknál nagyobb arányban, mert elhízást okoz. A kemény szemű, természetes körülmények között — góréban— csövesen száradt kukorica értékesebb a puha szeműnél és a mesterségesen szárítottnál. A kukorica úgyszólván az egyetlen szemtermés, amely betakarításkor még nem teljes értékű, több hetes-hónapos utóérésre van szüksége. Az utóérés folyamatát megszakítja a mesterséges szárítás. A kukoricát termelő állattartóknak ajánlható, hogy ne kombájnoltassák, ne száríttassák kukoricájukat, törjék maguk, s tárolják góréban, padláson, így beltartalmilag értékesebb lesz a kukoricájuk. Az időjárástól, a termesztett fajták tenyészidejétől függően változik a kukorica minősége, takarmányértéke. A be nem érett, nagy víztartalmú kukoricákat sokféle penész lepheti el, közöttük a fuzáriumos gombafertőzés a legveszedelmesebb. A rózsaszínű penészszövedék jelzi e gombafaj kártételét. A fuzáriumos takarmány mérgező, a tenyészállatoknál szaporodási zavarokat, vetélést, meddőséget okoz. Az ilyen — fuzáriummal fertőzött — takarmány tehát takarmányozási célra alkalmatlan. Biztosan beérő fajták termesztésével, a betakarítás idejének jó megválasztásával, a termés szellős helyen való tárolásával védekezhetünk ellene. A kukoricacsíra sok olajat tartalmaz, ezért is magas e növény energiaértéke. Az olaj avasedásra hajlamos, tehát csak anyagi kukoricát célszerű egyszerre megdarálni, amennyi gyorsan elfogy. A összecsomósodott, avas, dohos kukoricadara nem való takarmányozásra. A kukorica több-kevesebb karotint tartalmaz — ez az A- vitamin elővitaminja. Minél sárgább színű, annál többet. Valamennyi állatfaj számára előnyösebb tehát az erősen sárga színű kukorica etetése, a májra hizlalt liba kivételével; a májat túlzottan sötét színűre festi. A második legfontosabb gazdasági takarmányunk az árpa, Valamennyi állatfaj szívesen fogyasztja. Fehérjetartalma magasabb a kukoricáénál, ezért növendékállatok — kismalac, süldő, nyúl, baromfi — takarmányozására nagyon előnyös. Sajnos, kevés van belőle, háttérbe szorította a nagyobb termést adó — s ezért nagyobb haszonnal termelhető — búza. Az utóbbi években vált lehetővé a búza takarmányozási célra való felhasználása. Valamennyi állatfaj kedvelt, jó étrendi hatású takarmánya. Arányát különösen akkor növelik az ipari abrakkeverékekben, amikor kevesebb, vagy minőségileg nem megfelelő kukorica áll rendelkezésre. A zab, a 16, a nyúl kedvelt, az árpához hasonló beltartalmú, de zsírban gazdagabb takarmánya. Magas rosttartalma miatt baromfival, sertéssel csak kisebb mértékben etethető. Sajnos, mindig kevés van belőle. Hüvelyes magvak közül a keveréktakarmányok fehérjetartalmának növelésére hivatott és csak előkezelés után használható szójababon kívül gyakorlatilag a borsó vehető számításba a kistermelőknél takarmányozási célra. Ízetlen, dugftó, ám nagy, de egyoldalú fehérjeösszetételű takarmány, amit azonban szemesen a sertésekkel, a nyulakkal és a galambokkal hasznos etetni, A hajdan szívesen etetett bükköny, csillagfürt csaknem teljesen elveszítette jelentőségét. Az étolaj használatának szélesedése miatt a legfontosabb olajosnövényünk, a napraforgó értékes takarmányunkká vált. Csaknem minden takarmánykeverékben szerepel kisebb-nagyobb arányban, jól teszik a földdel rendelkezők, ha szegélynövényként a baromfi és galamb számára termesztik. Hasznos lenne ezt tenni a kendermaggal is, amelyre nagy szükségük lenne azoknak, akik galambokat, díszmadarakat, baromfit szeretnek vinni kiállításokra. A kendermag a tollazat fejlődését segíti. Ugyancsak hasznos lenne — akárcsak kis területen is — a galambtartók által annyira nélkülözött, és valamennyi állatfaj számára kitűnő takarmánynövényt, a kölest termeszteni. Az utóbbi években a szükségesnél és a célszerűnél jobban előtérbe került az abraketetés, s háttérbe szorultak a tömegtakarmányok. Nemcsak a leveles cukorrépafej, a kukoricaszár feltakarmányozása „ment ki a divatból“ egy időre, sok helyen elvénüit a rét, az árokpart füve, eltűnt a legelőkrő! a jószág. A kérődző állatok igénylik a tömegtakarmányokat, abból képesek legolcsóbban húst, tejet előállítani. Még az abrakfogyasztónak tekintett baromfiféle és sertés is sok olcsó takarmányt: gyönge füvet, megválasztására. A füvek, pillangós növények ne vénülten kerüljenek kasza alá. Rendben ne maradjanak sokáig, boglyába — különösen a pillangósok — minél kevesebb Ievélpergéssel kerüljenek. A kaszálóról, lucernaföldekről milőbb el kell szállítani a szénát, hogy az új jövés zavartalanul fejlődhessen. A szérűskertekbe, udvarokba rakott kazlak száraz helyre, lehetőleg gerendaaljzatra kerüljenek, tetejezni szalmával is lehet, de jó a nylonborítás is. A baromfifélét, sertést ne engedjük a szénakazlak közé. A szénának kitűnő helye a pajta, az istálló padlása is. A kévébe kötött kukoricaszárból kisebb-nagyobb kúpo-
