Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-26 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. július 28. 6 „Nem vagyok Az idei XVII. Jókai napokon az Ipolysági (Šahy) gimnazisták József Attila Irodalmi Színpada a Szécsi Margit verseiből a fenti címmel ké­szült összeállítással a kisszínpadok versenyében az igen erős mezőnyben harmadik dijat nyert. Az irodalmi színpad munkájáról beszélgettünk an­nak egyik tagjával, Botló Adriennel, aki elsős gimnazista kora óta — te­hát három éve — tagja ennek a jó­­hlrű irodalmi színpadnak. A mindig mosolygós, csinos, szőke kslány jó­kedvűen tájékoztat: —- Az idei Jókai napokon p-• úgy gondolom — ismét sikerült bizonyíta­nunk. Egy-két évig nem voltunk az élvonalban, de az idén ismét a leg­jobbak közé kerültühk. Talán nem szerénytelenség ezt állítani, hiszen a négy díj, melyeket hazahoztunk Ko­máromból, megfelelő bizonyíték sza­vaim alátámasztására. A kisszínpadok versenyében harmadik díjat kaptunk. Irodalmi színpadunk vezetője, Vas Ottó tanár megkapta a legjobb férfi alakítás díját és harmadik díjat ka­pott a versmondók V. kategóriájában. Irodalmi színpadunk tagja, osztály­társam, Molnár Judit pedig első díjat kapott a prózamondók versenyében, a IV. kategóriában. Ő Wolfgang Kohl­­haase „Alfréd bátyám“ című kis sza­tirikus elbeszélését adta elő nagy si­kerrel és kategóriájának győztese lett. Érthető talán, hogy valameny­­nyien nagyon örültünk a szép siker­nek. — Mennyiben van része a szép si­ker kivívásában Botló Adriennek? A választ egy jellegzetes mosoly előzi meg, aztán Adri láthatóan min­dennemű álszerénység nélkül mondja: — Az irodalmi színpad teljesítmé­nye a jól eggyékovácsolódott kis kö­zösség teljesítménye. Tanárunk és rendezőnk, Vas Ottó tapasztalatai én magamé" ugyanúgy hozzájárultak az elért si­kerhez, mint mindannyiunk lelkese­dése, irodalom- és ktütészetszeretete, valamint fegyelmezettsége a próbák során, a műsorok begyakorlása folya­mán. A József Attila Irodalmi Szín­pad jelenlegi együtese jól összeszo­kott kis közösség, melyben elsős gim­nazisták ugyanúgy vannak, mint ne­gyedikesek. Én és több osztálytársam szeptembertől már negyedikesek le­szünk, jövőre tehát elbúcsúzunk kis irodalomszerető közösségünktől. De az irodalom szeretetét, az irodalmi színpadok munkája, eredményei iránti érdeklődést magunkkal visszük az életbe, és talán egy olyan tervet és elképzelést is, hogy egyszer majd magunk is szervezünk egy hasonló irodalmi színpadot, hogy a bennünk kipattant szikra másokat is lángra lobbantson. — Az irodalmi színpad keretében kifejtett tevékenységen kívül mivel tölti a szabad idejét? ■— Mindig akad igen sok tennivaló. Egyáltalán nem tartozom azok közé a fiatalok közé, akiknek van idejük unatkozni. Iskolai SZISZ-szervezetünk­­nek alelnöke, osztályunknak, a III. В osztálynak pedig tanulmányi felelőse vagyok. Ez sok szervezési és admi­nisztrációs jellegű munkával jár. Na­gyon szeretek sportolni, röplabdázni és tagja vagyok az iskola asztali­­tenisz körének. Részt vettem az idei Csehszlovák Spartakiád gyakorlatá­nak betanulásában és az a megtisz­teltetés ért, hogy 17 ískolatársammal együtt a prágai Strahov stadionban is ott voltam a feledhetetlen élményt nyújtó bemutatón. Nagyon szeretem a zenét is, Csajkovszkij és Liszt a két kedvenc zeneszerzőm, de kedvelem a könnyűzenét is. Az irodalom iránti érdeklődésem nem csupán az irodal­mi színpad munkájában való részvétel formájában mutatkozik meg. Sokat szavalok az irodalmi színpad kere­tein kívül is, mint szavaló szinte rendszeres résztvevője vagyok az is-" kólái és a városi ünnepélyeknek. Nemcsak magyarul, hanem szlovákul és oroszul is szavalok, 1977-ben egy szlovák nyelvi versenyen a nyugat-1 szlovákiai kerületben az első helyre kerültem. Amikor pedig nem szava-« lók, akkor olvasok. A klasszikusokat ugyanúgy kedvelem, mint a modern írókat és költőket és kedvenc köU tőim közül Petőfi Sándort helyezem az élre. Emiatt a „moderneskedők“ részéről sok csipkelődést kell eltűr* nőm, ám én kitartok Petőfi mellett, hiszen emberséget, hazaszeretetei, az az élet igazi értékeinek megismerő* sét, a természet szépségeinek meglá* tását tőle jobban senkitől sem lehet megtanulni. A művészetek iránti von* zódásom persze nem zárja ki, hogy nem érdeklődjem olyan „prózai“ te* vékenységek iránt is, mint amilyen a sütés, főzés, kézimunkázás. Mindeze* két a ténykedéseket is nagyon kedve* lem — elvégre lány vagyok, s ezek ma még inkább csak a nőkre jellem­ző „hobbik“. — Mit köszönhet a József Attila Irodalmi Színpadnak? — Bár óvodás korom óta élek* balok a versekért, a szavalásért, még­is csak az irodalmi színpad munká­jában való részvételem idején alakult ki bennem az irodalom, a költészet iránti igazi érdeklődés és vonzódás. Ez elsősorban közösségünk népszerű és országszerte jól ismert vezetőjé­nek, Vas Ottó tanáromnak az érdeme. Jövőre, érettségi után az egyetem or­vostudományi karán szeretném foly­tatni tanulmányaim. Ha ez sikerül, akkor sem válók meg az irodalomtól, mert én úgy gondolom, hogy aki egy­szer már megismerte az irodalom, a költészet tengernyi szépségét, az soha többé nem tud megválni ettől... Sági Tóth Tibor A CSEMADOK, rádió, hetilapok kiválóan játszó labdarúgói a második helyen végeztek. A kéméndi fiúk az elődöntőben mindent megtettek a győzelemért. A Garam menti öregfiúk csapata megmutatta oroszlánkörmét, de a szerencse nem állt melléjük, A szerző felvételei. Labdarúgó vetélkedő, nagy nevekkel X Csehszlovák—Szovjet Baráti Szö­vetség kéméndi (Kamenín) szervezete nagyszabású sportvetélkedőt rende­zett. A Garam vándorserlegéért kiírt labdarúgótornán Budapest újságíró­válogatottja, a CSEMADOK, a rádió, a hetilapok csapata, valamint a Ga­ram menti öregfiúk válogatottja, és a kéméndi legénység mérte össze ere­jét, tudását. A budapesti újságíró­válogatottban olyan nagy nevek is szerepeltek, mint, a kilencszer válo­gatott Mátrai Sándor, továbbá a ma­gyar labdarúgás üdvöskéje, Albert Flórián, a sokszoros válogatott, arany­cipőt nyert góllövő „király“. Meglepően, mind a négy csapat na­gyon is komolyan vette a mérkőzést, és teljes erőbedobással játszottak fia­talok, idősebbek egyaránt. A találko­zó első mérkőzésén — kemény csatá­ban i— a budapestiek győztek a Ga­ram menti öregfiúk ellen. A második összecsapáson a bratislavai labdarú­gók csak tizenegyesek rúgásával ju­tottak a döntőbe. Ezt részben a nagy­szerűen védő kapusuknak köszönhet­ték, aki két tizenegyest is kifogott, de a többi fiúnak is, akik kitettek magukért, hiszen minden büntetőrú­gást érvényesítettek. Az elődöntőben a kéméndiek két Vállra fektették a garammentieket. Aztán következett az izgalmakkal teli döntő mérkőzés. A vezetést a brati­­slavaiak szerezték meg, de a buda­pestiek rövidesen egyenlítettek. A hajrában Albert engedett meg távoli lövést, amely levágódott a felső léc­ről, s mintegy fél méterre a vonal elé pattant, amelyet a fél pályán álló játékvezető megadott. (Meg kell jegyezni, hogy a játékvezetők nem álltak mindig a helyzet magaslatán, és sok volt a téves ítélet.) Végered­ményben ezzel a téves ítélettel nyer­te a budapesti gárda a vándorserle­get. A döntő -mérkőzést Kopeczky Lajos, a Magyar Televízió riportere konfe­rálta is, az eléggé szép számú közön­ségnek. Bár a szervezők mindent megtettek a széleskörű propagálásért, a mérkőzések megkezdésének elején mégis kevesen voltak, mert megeredt a „garami ég“, és jó ideig esett. De mintha a természet is örült volna a szépen nyírott, selymes füvön leját­szott mérkőzéseknek, a döntőre már a „Péter—Pál-i“ napsugár is ragyo­gott. Azt hiszem, aki részt vett a sport­délutánon, nem bánta meg, és élvezte a foci-parádét. A kellemes órák sokaknak emléke­zetesek maradnak, hiszen az egykori nagy „sztárokat“ látták játszani, és az sem feledhető, milyen szívbeli já­tékkal rukkoltak ki az öregfiúk. Most már az lenne jó, ha ez lelkesítőén, hatna a kéméndi fiatalokra, akik job­ban is szerepelhetnének a járási baj­nokságban, és esetleg magasabb osz­tályba is felkerülhetnének. A rendezők azt szeretnék, ha jövő­re újra találkozna a négy csapat, és ilyen színvonalas mérkőzést vívna egymással a Garam-vándorserlegért. Tóth Dezső A labdarúgó-torna győztese a budapesti újságíró- válogatott lett. (A kép jobb oldalán Mátrai Sándor, középen a hátsó sorban Albert Flórián lát­ható. Szeretünk utazni, országot, vilá­­got látni. A takarékos ember- , nek meg is van rá a módja, hogy eltöltsön egy-két hetet külföldön, j vagy évente többször is ellátogasson' a szomszédos országokba. Hazánkból évenként több millió ember utazik külföldre, és hozzánk is sokan jön­nek, hogy megcsodálják a Tátra bér­ceit s más tájak nevezetességeit, va­lamint az ősi Prágát, továbbá a Brno vásárvárost, Bratislavát, Kassát (Ko­šice), Banská Bystricát s lehetne to­vább sorolni a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságban levő ezernyi lát­nivalókat. A külföldre utazóknak sok gondjuk van, míg elindulnak s aztán csak fo­kozódik azzal, hogy több határon is át kell kelniük. De hát ez az élet rendje, mindenkinek át keli esnie a formaságokon s fel kell mutatni a határátlépési engedélyt, és át kell esni a vámvizsgálaton. Az a lényeges, hogy a hivatalos szervek munkája rugalmasan menjen, s ne kelljen órá­kat várakozni a határsorompó előtt. A határvédelmi hatóságoknak az út­levélvizsgálatot, valamint a vámvizs­gálatot végzőknek az a törekvésük, hogy mind a hazánkba látogatók, mind a külföldre utazó hazánk fiai minél hamarabb jussanak át a világ­szerte ismert akadályon. A vásár ket­tőn áll, elsősorban azon, hogy a hi­vatalos közegek milyen rugalmassan végzik tennivalóikat, másrészt viszont azon múlik, hogy a turisták hogyan tartják be a rendelkezéseket, tud­ják-e, mit lehet kivinni külföldre, s behozni országunkba. A határvédelem- és a vámtisztvise­lők úgy igyekeznek meggyorsítani a turisták átjutásét, hogy új határátke­lőhelyeket nyitnak, és korszerűsítik azokat, ahol nagy a forgalom. A vám­hatóságok azzal is igyekeznek meg­gyorsítani a forgalmat, hogy új ha­tárátkelőhelyeket nyitnak, ez legtöbb­ször közös megegyezéssel történik a határszomszédainkkal és megállapod­nak abban is, hogy az új határátkelő­­hely létrehozását melyik ország fi­­nancírozza. A turisták, utazók közül a legtöb­ben a Magyar Népköztársaság hatá­rán kelnek ót. Tavaly több mint hu­­szonkétmillióan, s ebből nyári idény­ben tizenkétmillió kétszázhatvanhat­ezer ötszáznyolcvanan keltek át a határátkelőhelyeken. Emellett az át­kelőhelyeken kétmilliószázharminc­­egyezer személykocsi haladt át. A legmegterheltebb átkelőhely a Brati­slava melletti Oroszvár (Rusovce) és a komáromi (Komárno) volt. A ko­máromi átkelőhelyet az idén átépítet­ték, felújították és a közelmúltban adták át rendeltetésének. Tekintettel arra, hogy az oroszvári átkelőhely forgalma rendkívül nagy, a vámigaz­gatóság azt javasolja, hogy a medvei (Medveďov) hídon keljenek át a ha­táron, ahol hasonlóan, mint az előbb említett két legforgalmasabb határ­­átkelőhelyen, szintén éjjel-nappal van szolgálat. Emellett még a szlovák­­gyarmaty (Slovenské Darmaty) és a EMöl * lelke A KÜLFÖLDRE UTAZOK FIGYELMÉBE Šiatorská Bukovinka-i szintén hason­lóan tart nyitva. A többieken, a pár­kányi (Štúrovo) kompátkelőhely kivé­telével, ahol a komp reggel nyolctól, húszóráig közlekedik, reggel héttől huszonegyóráig lehet átkelni. A Len­gyel Népköztársaság határán, két helység kivételével, éjjel-nappal át lehet jutni. Az NDK-ba szintén sok átkelőhely áll az utasok rendelkezé­sére. A Szovjetunióba is egyre többen utaznak, és egyre rugalmasabb az át­kelés. Ausztriába és a Német Szövet­ségi Köztársaságba nincšenek nagyon megterhelve az átkelőhelyek. Auszt­riába április 1-től szeptember 30-ig reggel héttől huszonegy óráig lehet átjutni. Az NSZK-ba az átkelőhelyek éjjel-nappal üzemelnek. A vámigaz­gatóság a stražnyi,- a folmavai és a Železná Ruda-i átkelőhelyeket java­solja az utazóknak. Van tehát elég sok mód átjutni a szomszédos országokba, és a világ más tájaira is. A turisták, utazók sokszor türelmet­lenkednek, ha többet kell várniuk. Pedig sok esetben a határon átkelni szándékozók az okai, hogy lassan megy a vámvizsgálat. Vannak akik elfelejtenek okmánybélyeget venni, vagy nem írják alá a devizalapra a valuta összegét, mennyi a csehszlo­vák korona. Természetesen be kell ír­ni a fényképező- és filmezőgépeket, ráírni a gép márkájának a nevét és a gyártási számát. Továbbá be kell írni a tranzisztoros rádiót, a televí­ziót, a külföldön gyártott órákat és turistafelszereléseket: sátrakat, fel­fújható matracokat stb., és minden lagyobb értéket, amelyet kivisznek a turisták, s természetesen vissza is hozzák. Ha ez mind nincs rendben, akkor tulajdonképpen nem kértek ki­viteli engedélyt, az pedig komoly akadályokat okoz, ha olyan dolgokat akarnak kivinni, amelyeket betiltott a Szövetségi Külkereskedelmi Miniszté­rium. Minden külföldre utazó saját céljaira a következőket viheti ki: Há­rom kilogramm élelmiszert, egy liter pálinkát, (ha az utazó betöltötte a tizennyolcadik évét), két liter bort, s kétszázötven cigarettát, vagy ennek megfelelő más dohányterméket. A Külkereskedelmi Minisztérium július 15-től léptette hatályba az utas­­forgalomban az áruk kivitelének és behozatalának új módját. A 83/1980 számú rendelet értelmében: a cseh­szlovák állampolgárok személyenként 3000 korona értékben hozhatnak be nem értékesítésre, hanem önmaguk és családjuk szükségletei kielégíté­sére szánt árucikkeket, köztük aján­déktárgyakat, amelyekhez bizonyítha­tóan ajándékozás útján vagy szabály­szerűen beváltott deviza révén jutot­tak. Az utasforgalomban külföldi ál­lampolgárok által behozott tárgyak ezentúl 600 koronáig terjedően vám­mentesek. A postai küldemények vámmentességének felső határa 300 korona. Egyidejűleg hatályba lép a nem ér­tékesítésre szánt árucikkek új vám­tarifája. Élelmiszert és csemegeárut saját szükségletre — kivéve a szeszes italokat, a cigarettát és más dohány­ipari termékeket — vámmentesen le­het behozni. A játékok és a sportsze­rek vámilletékét 10 százalékra, az iparcikkeket 30 százalékra csökken­tik. A vámot minden esetben a be­hozott árucikkek csehszlovákiai fo­gyasztói ára alapján számítják ki. Ugyancsak módosul a Külkereske­delmi Minisztériumnak a kivitel és behozatali tilalmakra és korlátozá­sokra vonatkozó rendelete. A tilalmak és korlátozások nem vonatkoznak azokra a tárgyakra, amelyeket a csehszlovák állampolgárok saját szük­ségletük kielégítésére visznek ki, vagy beírnak a vámbizonylatba és vissza is hoznak. A Szövetségi Külkereskedelmi Mi­nisztérium azt is meghatározza, mit lehet kivinni engedéllyel. Ezek a kö­vetkezők: import dohányárut, gumi nyugágyat és felfújható matracot, sát­rat, hálózsákot, sítalpat, szőnyeget, iskolai táskát, csiszolt üveget, hasz­nálati porcelánt, zománcolt edényt, csillárt, berendezési és felszerelési építőanyagot. A következők kivitele tiltott: hús, hal, baromfi és azokból készült kon­­zervek, vaj, zsír és étolaj, tejkonzerv és tejpor, rizs, cukor, kávé, kakaó, valamint déligyümölcs. Továbbá cse­csemő- és gyermekruhát, kötött fehér­neműt, szövött fehérnemű anyagot, kötött kardigánt, semmilyen női ha­risnyát, bőrruházatot, beleértve a mű­bőrt is, takarót, törülközőt, gyapjúból kötött anyagot, ágyneműt, plüss anya­got, semilyen cipőt, műszereket, szer­számokat, rozsdamentes evőkészlete­ket és edényeket, aranykészítménye­ket, gumiabroncsot és -belsőt, tollat és toliból készített termékeket, antik tárgyakat. Jő utazást, kellemes üdülést kívá­nunk mindenkinek. «—tt—i

Next

/
Oldalképek
Tartalom