Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-13 / 50. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. december 13. Tudományos eltökéltséget a növénytáplálásban Szolid gyakorlati ismeretnek szá­mít, hogy a talaj tápanyagtöbblete kedvező nedvességi vagy öntözéses viszonyok között a legjobb hozamot biztosítja. Ezt a növénytermesztésben élenjáró országok, Hollandia és ja­pán eredményei is bizonyítják, ahol a legtöbb műtrágyát használják. Iparszerűvé váló növénytermeszté­sünkben a termelési ráfordításoknak tekintélyes hányadát szintén a táp­anyagok vételára és kijuttatása képe­zi. Figyelmet keltő módon az ipar­szerű termelési módszerek bevezeté­sével a növénytermesztésben kevésbé alkalmaznak olyan irányító módsze­reket, amelyek tényszerű mérési ada­tokra támaszkodnak. A vegyipari la­boratóriumokban a folyamatok min­den szakaszát ellenőrzik, s aszerint bírálják el a készítményeket. A fo­lyamatokat méretezett berendezések­ben megszabott anyagi és energetikai mérleg szerint legtöbbször zárt he­lyiségben vezetik le. Ugyanakkor a növénytermesztésben a szabad ég alatt, ilyen vagy olyan természeti viszonyokban ma már 350 kg/ha ható­anyagot, tehát mintegy 800 kg/ha mennyiségű műtrágyát használnak. A tápanyagok útját sajnos senki nem követi. Tudják azonban, hogy a hozamok nem párhuzamosak. A szak­emberek többsége érzi a becslés ada­tainak a hiányát, amelyek megkönnyí­­tenék az irányító munkát és elősegí­tenék az eredmények javulását. Nép­gazdaságunk ezt a feladatot a nem­rég létesült agrokémiai központok­nak szánta. Figyelmet érdemel, hogy milyen tö­kéletesen dolgozták ki a termények minőségét meghatározó módszertant, amely a mezőgazdasági termények át­vételekor szolgáltak megbízható ada­tokkal a feldolgozó iparnak. Mivel a termények átvevői pontos minőségi mutatókkal rendelkeznek, az átadás olykor vitát vált ki a termé­nyek árának a meghatározásában. A mezőgazdasági üzemek sokszor jogá­szok segítségével védekeznek a fel­dolgozó ipar érvelései ellen. így nö­vénytermesztésünk szakmai irányítása csupán a három évenként végzett in­gyenes, ,a talaj által felvehető táp­anyagérték szerint igazodhat. A nö­vénytáplálás irányítása így csak ta­pasztalati jellegű. Ezt nem azért em­lítettem, mintha nem értékelném. A múltban ragyogó példája volt a szak­szerű agronómiái irányításnak, ami­kor ' a cukorgyári gazdaságokban olyan tapasztalatokat gyűjtöttek ösz­­sze, amelyeknek közreműködésével kiváló minőségű cukorrépát termel­hettek. Fontos megjegyezni, hogy ak­koriban kizárólag a cukorrépa jő mi­nőségére törekedtek. Ez a mai érte­lem szerint szigorú termelési techno­lógiának számított. Növénytermesztésünk arra a szintre jutott, amikor az iparszerű termelési módszerek alkalmazása megköveteli a visszaigazoló méréseket. Vegyelemzés­­sel olyan adatokhoz kell jutni, ame­lyek mennyiségileg és minőségileg jellemezhetik a termelési folyamatot. Feltárják mindazokat a tényezőket, amelyeket az agronómus nem is­merhet, s így legfeljebb szubjektív döntést hozhat. Az agronőmiai gya­korlatnak be kell járnia azt az utat, amelyet az egészségügy járt be az utóbbi ötven évben. Korábban ugyanis az orvosok csupán szubjektív módon észlelt szimptómák alapján gyógyí­tottak. Fokozatosan bevezették a bio­kémiai vizsgálatokat, s manapság az orvosi döntés sokszor a laboratóriu­mi vizsgálatok tucatjai alapján törté­nik. Az egészségügyben az aplikált biokémia hozta létre ezt, míg a me­zőgazdaságban a feladat az agroké­miára vár. Feltehetjük a kérdést: milyen lehe­tőségei vannak az agrokémiának, hogy tényszerű mérési adatokkal szolgál­hasson? Az agrokémia háromféle lehetőség nyújtására képes: 0 a talajelemzés alapján; 0 a levéldiagnosztika alapján; О a terményelemzés alapján. A talajelemzés szerint gyakorla­tunk már régen igazodik. Az ingye­nes agrokémiai talajvizsgálatot a Me­zőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (GKSOP) végzi or­szágos méretben három évenként egy­séges elvek alapján. Az eredmények hatásosak és úttörő szerepük vitatha­tatlan. Az egységes módszerből szár­mazó hibákhoz, amelyek a különbö­ző talajtípusok elbírálásából származ­nak, a gyakorlat sokat meríthet. Am az egyforma módszertanra épülő hi­basorozat tulajdonképpen már nem is tekinthető hibának. Hazánkban az elsők között alakult ki az a talajvizsgáló rendszer, ame­lyet napjainkban is alkalmazunk. Ez azonban nem fejlődött tovább. Az MNK-ban tizenhárom nagykapa­citású körzeti laboratórium működik. Ezekben hazai gyártmányú, kiváló minőségű műszerek szolgáltatják az adatokat, amelyeket a FAO dolgozott ki. A laboratóriumokban egyenként és naponta kétszáz, összesen pedig két­­ezerhatszáz talajmintát dolgozhatnak fel, s mindegyikből tizennégy talaj­erő-tényezőt állapíthatnak meg. A munka- és értékelési módszer nagy lehetőségeket rejt magában. Az ada­tok számítógépes feldolgozása után nemcsak a termelők kapnak kimerítő információs anyagot, hanem országos méretben is egy irányító központba jutnak az adatok a talajerő helyze­téről, a tápanyagszükségletről, a va­lóságos műtrágyaigényről s az ada­tok akár megyei, akár gazdasági szinten is részletezhetek. Ha mást nem, az adatok a raktárkészletek optimá­lis kihasználásához nyújtanak jó tám­pontokat műtrágyafajtánként. A jó módszertani lehetőségek mellett a talajerő alakulása üzemi szinten kö­vethető (NPK, Ca, Mg, humusz, nit­rát, nyomelemek és Aran-féle kötött­ségi szám alapján). Ez a gyakorlati módszer a legkorszerűbb példa arra, hogy milyen szinten kell szervezni a műtrágyázást. A talajvizsgálati eredmények alap­ján történő trágyázás csak egy a sok lehetőség közül. A mai trágyaigényt megállapító módszernél az adatgyűj­tés tájékoztató jelleggel bír. A növé­nyi tápanyagfelvételi vizsgálat azon­ban többet elárulhat. Az eredmények­be tehát a növény reális tenyészidei körülménye is beépül. A vizsgálati módszert eddig csak a kutatás alkal­mazta, s az egyes növények tápanyag­­felvételét nagy vonalakban egyformá­nak tekintette. Az utóbbi időben a nagy műtrágyaadagok a nitrogén túl­súlya mellett, valamint a fokozott ön­tözéssel a hozamokkal együtt a táp­anyagfelvételt is lényegbevágóan megváltoztatta. így a termelés körül­ményei is megváltoztak. Erre utalnak a mellékelt tábázat adatai, amelyek négyszeres ismétlés­sel végzett kísérlet pontos eredmé­nyei. Látható belőle, hogy az öntözés nélküli viszonyok közötti műtrágya­­kijuttatás esetén a talajban jelentős tápanyagkészlet marad (nem érvénye­sül). Az öntözés azonban a nitrogént és a káliumot használhatóvá tette a növények részére, s a talajban a fosz­foron kívül más készlet nem marad, azonban a foszfor hasznosítása 20— 50 százalékkal szintén megnőtt. Ebből látható, hogy az öntözés esetén a nö­vények a talaj tápanyagkészletéhez folyamodnak. A tápanyag- és a trágyaigény kö­zötti különbség megállapítására töre­kedjünk, mert ebből nyerhetjük a ta­laj és a termelési körülmények kö­zötti trágyahasznosítást. Ez megköve­teli, hogy a talajerő mutatók mellett megismerjük a növények valóságos tápanyagfelvételét. Ez az agronómus­­nak lehetőséget nyújthat: 0 az egyes termelőhelyek valósá­gos tápanyagérték szintjének a meg­ismerésére (NPK, Ca, Mg, Cu, Zn, Fe, Mn, stb.); 0 ezek arányainak (N/P, К/P, K/Ca, К/Mg, valamint P/mikroelemek) érté­kéből messzemenő következtetések levonására. Az értékeket hozzászá­míthatjuk a legújabban több forrásból kapott határértékekhez, s azokból jellemezhetjük a növénytáplálás hely­zetét. így például a hozam és a fel­vett N/P arány értéke Baier által bi­zonyítottan, szorosan összefügg. A növényelemzéssel megállapított tápanyagfelvételi érték adatanyagába beletartozik a növények teljesítőké­pessége tápanyagok szerint. Ebből TÄPANYAGMÉRLEG és a felvétel arányai megtudhatjuk, hogy a t"laj mely táp-* anyagok felvételét akadályozza, s en­nek megfelelbően beavatkozhatunk. A szakemberek gyakran kételkednek a növényi elemzéssel elérhető eredmé­nyekben. Azzal érvelnek, hogy a ta­laj biokémiai képességét, a műtrá­gyák hasznosulását a növényi ténye­zővel együtt kifejezi az hozam szárazanyaga E n — ------------------------------- értéke. kijuttatott NPK adag Ezt minden agronómus a jegyzet­­füzetében levő adatokból kiszámíthat­ja és a határ parcelláit rangsorolhat­ja. Nem tudhatja azonban, hogy mi okozhatja a tényezők esetleges ala­csony értékeit, illetve a rossz műtrá­gyahatás okait. Csak a növényi elem­zés mutathatja ki, hogy milyen az egyes tápanyagok érvényesülésének az aránya. Ezeknek az összehasonlí­tása az optimális határértékkel konk­rét útbaigazítást adhat a tápanyag­­aránytalanság okának az orvoslására. Ha a növényelemzést elvégezzük, ak­kor bevezethetjük a pontos tápanyag­­törzskönyvet és javíthatjuk az utó­­vetemény trágyázását. A növénytáplálást a vázolt szinten csak jól szervezett, nagykapacitású körzeti laboratóriumok, esetleg né­hány szövetkezetben működő saját ellenőrző laboratórium képes irányí­tani. Ez adott ösztönzést arra, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban három szövetkezet — Felső­­patony (Horná Potčň), Dióspatony (Orechová Potöű) és Mihályfa (Mi­chal na Ostrove) — ellenőrző labo­ratóriuma a bratislavai öntözőgazda­sági Kutatóintézet analitikai csoport­jának közreműködésével már sikere­sen működik. TARR GYULA kutatómérnök Szemes kukorica Siló kukorica Őszi búza Cukorrépa Kezelés: Értékelt tényezők: 1976 1977 1978 1979 N P К N P K N P К NPK kg . ha-1 Tápanyag ist. trágya Tápanyag műtrágya 160 48 133 180 54 148 160 48 120 56 9 93 140 73 226 Ontözetlen Az adagolt és felvett tápanyagok különbsége N : P érték + 40 + 30 6,6 + 84 —31 +36 11,6 + 23 +17 + 30 +15 8,3 —85 +55 +81 10,6 Öntözött Adagolt és felvett tápanyagok különbsége N : P érték —4 + 23 6,5 + 60-208 +8 8,3 —58 —16 + 21 —59 6,8 —127 +25 —140 5,6 zocialista mezőgazdasá­gunk a fejlődésnek abba a szakaszába jutott, ami­kor a termelés haté­konysága, a minőség és a munkaterínelékenység további növelése megkö­veteli az ésszerű üzemközi együttmű­ködésre alapozott összpontosítást és szakosítást. Nyomatékosan hangsú­lyozták ezt a CSKP KB 13. és 18. plé­numának dokumentumai. Köztudott, hogy a CSKP KB 18. ülé­se a népgazdasági terv teljesítésének az elemzése kapcsán értékelte mező­­gazdasági termelésünk eredményeit. A vitathatatlan sikerek méltatása köz­ben azonban a szubjektív okokból eredő fogyatékosságokra is rámuta­tott. Járásaink és mezőgazdasági üze­meink mindegyikében illenék ezekről elgondolkozni, s főleg a felvázolt hi­bákat jobb minőségi munkával ki­küszöbölni. A napokban Jaromír Algayor agrár­mérnökkel, a nyugat-szlovákiai kerü­leti mezőgazdasági igazgatóság veze­tőjével arról beszélgettünk, hogyan birkóznak meg a 6. ötéves tervidő­szakra előirányzott nagyon igényes feladatokkal, s a következő eszten­dőkben mire irányítják a fő hang­súlyt. 0 A kerület mezőgazdasága eb­ben az évben szép sikereket ért el. Feltehető; hogy lehetőség van a 6. ötéves tervidőszakra mérete­zett feladatok sikeres teljesítésére vagy pedig a lemaradások okainak a kiküszöbölésére? — Az állami terv a 6. ötéves terv­időszakban nagyon igényes feladato­kat rótt kerületünk mezőgazdaságára. Az elmúlt években mezőgazdaságunk­ban figyelmet keltő szerkezeti válto­zások mentek végbe. Az objektív jel­legű tényezők mellett azonban több irányba is ható szubjektív okok is közrejátszottak némely termelést sza­kasz stagnálásában. A hasonló feltö­rlek között gazdálkodó üzemek eltérő A hatékonyság növelésének eredményei azonban mindennél job­ban bizonyítják, hogy helyenként nem voltak urai a helyzetnek, képtelenek voltak az egész termelés átfogására. Ezért főleg a globális eredmények elérésének az elmélete jutott elő­térbe, bár nem egyszer hangsúlyoz­tuk a tervfeladatok választék szerinti teljesítésének kötelezőségét. Így a 6. ötéves tervidőszakban a kerület nö­vénytermesztése 90—92, állattenyész­tése pedig 101 százalékon felül telje­sítheti a ráméretezett tervfeladatot. Ez azt jelenti, hogy a két fő ágazat eléri a 95—96 százalékos tervteljesí­tést. Ha számba vesszük, hogy kerü­letünk mezőgazdaságánaö a nyers­termelése az 5. ötéves tervidőszak va­lóságához viszonyítva 28, árutermelé­se pedig 21,8 százalékkal javult, bát­ran állíthatjuk, hogy a gátló ténye­zők ellenére szépek a sikerek. — Nagyot léptünk előre például a kalászosok termesztésében, s nem a véletlen műve, hogy a tervben meg­határozott feladatokat mintegy két­százezer tonnával túlszárnyaltuk. Ez mindenekelőt a minőségi talajműve­­lésneik, a nagyhozamú szovjet és ha­zai nemesítésű vetőmagvaknak, és nem utolsó sorban a fajtaösszetétel helyes megválasztásának s több más tényezőnek köszönhető. Szépséghiba, hogy a tervhez képest valamelyest le­maradtunk a szemes kukorica ter­mesztésében, a legnagyobb tartozást azonban a cukorrépa tervezettnél ki­sebb hozamátlaga okozta. Ezt termé­szetesen az objektív okok mellett számtalan szubjektív tényező is befo­lyásolta. Nem állt rendelkezésre pél­dául az Igényeket kielégítő kifogás­talan minőségű vetőmag, s persze a technológiai fegyelem lazasága is be­folyásolta az ingadozást. Ahol azon­ban a technológiai fegyelmet követ­kezetesen betartották, ahol a vezetők az irányítás jogának gyakorlását ösz­­szekötötték az ellenőrzés kötelezett­ségeivel, ott szinte minden termelési szakaszon jó eredményekét értek el. Ebben a tekintetben a legjobbak leg­jobbjának tekinthető a dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) járás mező­­gazdasága, amely kerületi, de orszá­gos viszonylatban is a ranglista ele­jén van. — Nem kis problémát okozott ré­szünkre, hogy kerületünkben egyre több a kényszervágás, s emiatt temér­dek sertés leértékelt minőségben, alacsony átlagárban kerül forgalom­ba. Ezt azért ikell kiküszöbölni, mert sok erőtakarmány kórba vész, meg aztán a hízóállomány elszállítását követő ismételt betelepítés is gondok­kal jár. A közelmúltban olyan javas­latot tettünk a tárca felé, hogy te­gyék lehetővé a kooperációs körzetek és csoportosulások keretében szelek­ciós vágóhidak létesítését. Azokban főleg a fejlődésben visszamaradt, hiz­lalásra kevésbé alkalmas, a vágósúlyt el nem érő sertéseket vághatnák le, s a mezőgazdasági üzemek körzeten­ként a húst hentesáruvá feldolgoz­hatnák. Ezt az árut a járási székhe­lyeken, a szövetkezeti boltokban ha­sonló áron értékesíthetnék, mint a húsboltokban. 0 Hol tartanak a termőföld ésszerű hasznostíásával, a talajerő fokozásával, továbbá az álló- és forgóeszközök kihasználásával? s—. Eddig is minden lehetőt meg­tettünk a legfontosabb termelőesz­köz, vagyis a termőföld ésszerű hasz­nosítása s a talajerő fokozása érde­kében, mert csak ily módon érhető el egyre jobb terméseredmény. Amíg például az 5. ötéves tervidőszak utol­só éveiben a szántó 15—17 százaléka kapott szervesanyagot, addig a 6. öt­éves tervidőszak utolsó évében a szántónak több mint 25 százalékát szervestrágyáztuk, s ezen kívül a ta­laj hektárjára 200 kiló NPK-ható­­anyagnak megfelelő műtrágyát is jut­tattunk. Ezzel kedvező feltételeket hoztunk létre a következő évek ter­mésátlagának a megalapozásához. Persze az is szükségessé válik, hogy a talajerő fokozására minden fellel­hető szerves anyag rendeltetési helyé­re kerüljön. Figyelmet érdemel még az is, hogy évente 95—100 ezer hek­táron végzünk meszezést, hogy felja­vítsuk az arra rászoruló talajokat. — Törekvéseink sikeres és rugal­mas megvalósításában sokszor problé­mákkal találjuk magunkat szemben. Nincs elegendő trágyaszórónk és ra­kodógépünk, s ez fékezőleg hat a munkamenetek rugalmas végzésében. A talajerőgazdálkodás sikere céljából a kerület három lokalitásán — Záho­rie, az Ipoly völgyének egy része és Farkasd (Vlčany), valamint Paláriko­vo térségében — talaj- és vízrende­zési munkálatokat végzünk. Célunk, hogy a szóban forgó körzetek terü­leteit termékenyebbé varázsoljuk. — A 6. ötéves tervidőszak éveiben kerületi méretben 15 ezer hektáron kellett öntözőrendszert építeni. Ügy alakult a helyzet, hogy 17 ezer hek­tárt hálóztunk be öntözőberendezés­sel. így ikerületi viszonylatban 88 ezer hektárra bővült az öntözhető terület, és aszály esetén bizonyos mértékben függetleníthetjük magunkat a gyak­ran visszatérő problémáktól. Kerüle­tünkben, azonban országos méretben is elharapódzott a legjobb földek üzemekkel és lakásokkal való beépí­tése. Részünkről mindent elkövetünk azért, hogy a folyamatot meggátoljuk, ami nem mindig jár teljes sikerrel. Köztudott, hogy a községek körüli földek mindig a legjobb minőségűek voltak, mert hajdani művelőik éppen a közelség miatt szinte dédelgették azokat. Manapság ezeket beltelkesí­­tik, ugyanakkor a községeken belül hatalmas üres telkek terpeszkednek. Az illetékesek helyenként még annyi időt sem szakítanak, hogy a maradék földeket átadják a kiskertészkedők­­nek. — Évek során az álló- és forgóesz­közök ésszerűbb kihasználásának szükségszerűsége több alkalommal szóba került. Épnek gyakorlati elő­nyeit a mezőgazdaságban az önelszá­molási rendszer elodázása háttérbe szorította. A 7. ötéves tervidőszak éveiben azonban az eszközök belter­jes és hatékony kihasználásának a figyelése szerves részét képezi az ön­­elszámolási rendszernek, tehát elke­rülhetetlenné válik a számvetés ide­vonatkozó adatainak a felvázolása és a termelési eredményekre való levetí­­tése. A tervekben gondoskodunk pél­dául arról, hogy minden beruházott egy korona kedvezően befolyásolja a termelés alakulását. 0 Milyen célokat követnek a termelés egészének a belterjesíté­­sében, és milyen véleményt alkot­nak az adásvételi kapcsolatokról? — A fogyasztók igényeinek rugal­masabb és bőségesebb kielégítése ér­dekében egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a tudományos alapokra támaszkodó összpontosításnak és sza­kosításnak. Távlatilag a növényter­mesztés szerkezetét körzetesített for­mában szándékozunk kialakítani. így egy-egy termény abba a körzetbe ke­rülhet, ahol a maximumot nyújthatja. Ezzel szemben az állattenyésztés szer­kezetét a szakosított telepekre ala­pozzuk. Ily módon a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés, a hús- és a tejtermelés külön farmokra kerülhet, s a jól felkészült szakemberek elmé­lyültebben foglalkozhatnak a hatás­körükbe tartozó állománnyal, igénybe vehetik a tudomány legfrissebb vív­mányait, s a termelés szolgálatába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom