Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-13 / 50. szám

Í980. december 13. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Közös igyekezetük gyümölcse ♦ Idejében befejezték az őszi munkát + Az önzetlen elvtársi segítőkészség követendő példája Az idén Nyugat-Szlovákiában is aránylag kevés az olyan mezőgazda­sági nagyüzem, amelynek vezető- és szakembergárdája tiszta lelkiismeret­tel elmondhatja: november utolsó he­tében sikeresen befejezték az őszi munkát, a mélyszántást is beleértve. Nos e kevesek (közé tartozik a ga- Jántai járás öt és félezer hektáros hidaskürti (Mostová) szövetkezete. Ez a közös gazdaság, amely 1973-tól hat község határát egyesíti, közel ezer dolgozónak nyújt tisztességes meg­élhetést, kinek-kinek a végzett mun­kája szerint. ★ ★ ★ Sűrű köd terpeszkedik a mátyus­­földi rónán. A falvak szinte belevesz­nek a tejfehér, nyirkos semmibe. Am a lehetetlent nem ismerő buszvezető hordja-viszi a gördülő alkalmatosság­gal az utasokat. Többségükben nők, akiknek egyike-másika a járási szék­hely üzleteit rótta, hogy idejében megvásárolhassa a jóleső örömet oko­zó ajándékokat. Mert enélkül bizony­­eléggé sivár lenne a karácsony. A VÖRÖS CSILLAG szövetkezet székházának tágas udvarán tucatnyi autó. Az irodákban jobbára csak a megszorult cigarettafüst tanyáz. Az efsz-elnök „rezidenciája“ is üres most: a főkormányost a járás egyné­hány községébe, gazdaságába szólítot­ta a kötelesség. A titkárnőt helyettesí­tő, helyre leányzó melegen ajánlja, hogy a telepre menjek, ott éppen munkaelosztás van... Persze, az ál­tala említett „tükrös kanyar“ ködben keresésétől már az ifjú Knapp László gépüzemelési főágazatvezető mentesít, aki ugyancsak a telepre igyekszik, autójával. Megragadom az alkalmat. — Hányadán állnak az őszi munká­val? Leplezetlen büszkeséggel sorjázza: — Az őszi kalászosok magját a faj­táknak megfelelően, idejében, jó mi­nőségű magágyba juttattuk. Már szé­pen sorol a zsenge vetés. A cukorré­pát — négy hektár kivételével — még az első hó előtt sikerült betaka­rítanunk. — És a kukorica, meg a mélyszán­tás ... ? A kérdés nem lepi meg a szakem­bert. Örömmel újságolja: — A kukoricabetakarításnak no­vember harmadik hetében, a mély­szántásnak meg a hónap utolsó nap­jaiban tettünk pontot a végére. — Mi ennek a nyitja? — Hát a jó szervezés, traktoro­saink, gépkezelőink, terményszállí­tóink szorgalma, áldozatvállalása. No, meg az éjjel-nappali, ünnepi hajtás... Kombájnosaink nemcsak nappal a ké­ső esti órákig sőt éjfélig is dolgoztak naponta a kukoricatáblákon. A hely­zet így kívánta... Nagyteljesítményű erőgépeinkkel napi két hosszított — 12—12 órás — műszakban szántot­».. rica, i.. rica, kukorica Fotó: —bor tunk. A közös igyekezet gyümölcse: amellett hogy idejében befejeztük az őszi munkát, még a szenckirályfai (Králové pri Send), a nagyfödémesi (Veiké Űfany), a felsőszeli (Horné Saliby) szövetkezetnek is emberi, gé­pi segítséget nyújtottunk a cukor­répa-betakarításhoz. Továbbá, trakto­rosaink a nagyfödémesi és a deáki (Diakovce) szövetkezet határában végzik a mélyszántást. Knapp elvtárs azzal zárja röpke, de annál készségesebb tájékoztatását, hogy hamarosan befejezik a gépek „tisztábatevését“, konzerválását, ellen­őrzését, s elkészítik a gépjavítási har­­monogramot. Mert a gépjavítást sem lehet egyik hétről a másikra halaszt­­gatni, főleg nem az erőgépek, talaj­művelő eszközök, vetőgépek, szállító­­eszközök javítását... Megköszönm a szíves tájékoztatást, majd’ kezet rázunk, további jó mun­kát kívánva egymásnak. ★ ★ ★ A munkaelosztáskor, meg máskor sincs helye üres szócséplésnek. Az el­nököt helyettesítő Karácsony Sándor, növénytermesztési főágazatvezető egy­általán nem híve a csűrés-csavarás­­nak, köntörfalazásnak. Így hát rövid ideig tart az eligazítás. Befejeztével vesz annyi fáradságot, hogy tömören ecsetelje a műszaki derékhad, az egész tagság hősies, kemény helyt­állását, ami az éjjel-nappali serény­kedésben, a gépek teljesítőképességé­nek teljes kihasználásában mutatko­zott meg a legfrappánsabban, a leg­kézzelfoghatóbban. Elmondható: szo­cialista öntudatuk magaslatán álltak a Vörös Csillag-beliek. — Karácsony elvtársi Volt-e prob­léma a cukorrépával, ami az átadást illeti? — Annak ellenére sem panaszkod­hatunk, hogy a répát a gyár az idén mór a cukortartalom szerint vette át. Szakemberei nemcsak a répatáblán, hanem a szállításkor Is ellenőrizték a cukortartalmat, amely átlagban el­érte a 16 százalékot. — És a hektárhozam-átlag? — Sajnos, nem sikerült elérnünk a tervezett mennyiséget. A továbbiakban a kukorica kerül terítékre. — Győzték-e a szárítást? — Győztük-e? Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy hazai és egy magyar gyártmányú ter­ményszárítónk. Ezeket éjjel-nappal üzemeltettük. Ezen kívül, ha megsej­tettük, hogy a felvásárló üzem szárí­tókapacitása nem eléggé kihasznált, hát oda is szállítottunk. Mintegy 40 tonna nyerskukorica szárításéra ke­rülhetett sor Nagyfödémesen. — Más lehetőséget is megragad­tak? — Meg bizony! Majdhogynem ké­sőn: ugyanis, vásároltunk két Sirok­kó-szárítót a járás mezőgazdasági üzemeitől, ahol különböző okok miatt tétlenségre kárhoztatták. Ezeket üzembe helyeztük, ami további napi 300 tonna nyerskukorica szárítását tette lehetővé. Lám, ez nevezhető valódi lelemé­­nyességnekl Miért is nem hasznosíta­nák az ilyen lehetőséget, amikor a szárítókapacitással nem nagyon bővel­kednek a járásban. ★ ★ ★ Jócskán délutánba hajlik az idő, amikor Horváth István, a szövetkezet elnöke megérkezik. A beszédtéma így kerekedik egésszé. — Tároltak-e kukoricát, fóliás meg­oldással? — Hogyne! összesen 600 tonnányit. Ez a módszer nekünk nem újdonság. Már az előző években is alkalmaztuk, jó eredménnyel. Erre a célra felhasz­náltuk a silógödröt, amit fóliával bé­leltünk. Ennél a tárolási módszernél arra kell legfőképp ügyelni, nehogy az ép kukorica közé kukorica-törme­lék kerüljön, ami erjedésnek indul­hat ... A kukoricatermesztés jövedelmezőb­bé, gazdaságosabbá tételének kérdése is felvetődik. Horváth elvtárs véle­ménye a következő: — A szárítókapacitást teljes mér­tékben sikerült biztosítanunk, ami na­pi félezer tonna. Ezáltal megterem­tettük annak feltételét, hogy a kuko­rica lábon száradhat. A kisebb ned­vességtartalom kevesebb energiát igé­nyel, ami a szárítást illeti. Ebben a gazdaságosság. Meg aztán húsz nap alatt elvégezhető a kukorica betaka­rítása, ami a mi viszonyaink köze­pette nem túl hosszú idő, rövidebb, mint az előző években. Befejezésképpen még felvetem a gépüzemelési főágazatvezető által em­lített segélynyújtást féltucat mező­­gazdasági üzemnek. Erre az elnök so­­katmondóan, tömören így válaszol: — Másoknak segíteni: kétszeres öröm. N. KOVÁCS ISTVÁN I II Történelmi múlt - mozgalmas jelen Közel kétezer lakosú, történelmi nevezetességű község Váralja (Krásno­horské Podhradie). A lakosok közöl több mint háromszázan szlovák nem­zetiségűnek vallják magukat. A falu fölött egy szabályos dombháton maga­sodik a vár, amely évszázadok óta dacol az idővel, hirdeti régi korok történelmét, s figyeli az itt zajló életet. Hajdan a Bebekek és az András­­syak voltak az urai; elfoglalták a husziták; megfordultak itt Thököly és Rákóczi emberei. Andrássý István, a LŐCSEI FEHÉRASSZONY című regény egyik főszereplője, hőse volt a vár utolsó lakója. Most pedig a hazai és külföldi turisták ezrei keresik fel az ősi várat, s gyönyörködnek a mesés panorámában. A vár mögött rendezik meg évente a CSEMADOK járási dal- és táncünnepélyét, ahol ilyenkor öt-tízezer kultúrát kedvelő ember talál­kozik. PÁRBESZÉD FÄBRY LAJOSSAL Ülök a fotelban, s elmélázva figye­lem a múltban a várat és a falut; a hnb-épület elnöki hivatalának falán egy régi festmény. Ha kinézek az ablakon, ugyanezt látom jelenidőben. — Milyen a falu jelene? — kérdem a hnb-elnöktől. — Fejlődő. Évről évre változó, új létesítményekkel gazdagodó. — Mivel gyarapodott a falu az utolsó ötéves tervidőszakban? — Több buszváróval, egy büfével, új aszfaltúttal, hangoshíradó-hálózat­­tal, házasságkötő teremmel. — Mi van folyamatban? i— A ravatalozó van befejezőfélben. — Mit nem tudtak megvalósítani, s milyen ok játszott közre? lyes turistaházat, hogy csak a legfon­tosabbakat említsem. — A lakosság szocialista kötelezett­ségvállalása? — Hatvankétezer óra társadalmi munkát ajánlott fel és teljesített a lakosság, a falufejlesztés és környe­zetépítés, valamint a termésbetakarí­tás szakaszán. Például 56 tonna szé­nát gyűjtöttek össze és adtak át az állami gazdaságnak. Sajnos, az ellen­érték kevesebb volt, mint amennyit az illetékesek ígértek. — Ügy tudom, elkészült és be is adták a jnb-re a következő választási időszak programterv-javaslatát. Mi minden szerepel ebben? — Szeretnénk az óvodát felépíteni, s egy hidat is a Pacsai-patak fölé. A sportpályára öltözőt, új hnb-épüle­­tet... — A tanácstagok sokat segítenek a munkámban — mondja. — De így sem sok a szabadidőm. A személyes példamutatást tartom a legfontosabb ösztönző erőnek. Váralja fejlődő község. Gombamód­ra szaporodnak a családi házak. Ügy is mondhatnánk: nagy az építkezési láz. — Milyen a falu kulturális élete? — Erről Ulbrik Zoltánnét, a műve­lődési központ vezetőjét kérdezze meg. Ö tud a legtöbbet mondani... i—. enged utamra Lajos bácsi. MIT MOND (JLBRIKNÉ? Pár perccel később neki teszem fél a kérdést. A válasz örvendetes: — A kulturális élet a falu fejlődé­sével párhuzamos. Fiatalok és időseb­bek egyaránt kultúrakedvelők. De nemcsak kedvelik, alakítják-formálják is a kulturális életet. Van egy 12 ta­gú hangoshiradó-körünk. Minden je­lentősebb politikai és kulturális év­forduló, rendezvény tiszteletére su­gárzunk kétnyelvű műsort. Sajnos, magyar nyelvű segédanyagot nem ka­punk, mindent fordítani kell. A 120 tagú nyugdíjas-klub író-olvasó talál­kozókat, irodalmi esteket, emlékestá­­ket szervez. A klubtagok már az NDK-ban is voltak társasutazáson. — Ügy tudom, mintegy félezer a cigányszármazású lakosa a falunak? — Ennyien vannak. Őket is bekap­csoljuk a kulturális élet vérkeringé­sébe: 16 tagú saját tánccsoportjuk van. Főző-tanfolyamot szervezünk a cigánylányok és asszonyok részére. Nagyon segítőkészek. A társadalmi munkába is dicséretesen bekapcsolód­nak. Ulbrikné elmondja még, hogy a CSEMADOK helyi szervezete 160 ta­gú. Méltó kulturális szervezet, töme­geket mozgat meg. A színelőadások sem hiányoznak; az énekkar, a tánc­­csoport szórakoztatva neveli a lakos­ságot. Az ifjúság klubot létesít. Sajnos, kevés támogatást kap. A hnb épített neki egy helyiséget, de egyéb támo­gatást nem kaptak, sem az állami gazdaságtól, sem az erdészettől, pedig részükről adott a lehetőség. A falusi pártszervezet 100 tagú, ebből 85-en regisztrált tagok. Sok a nyugdíjas közöttük. Több figyelmet kellene fordítani a pártépítésre, ifjí­­tani a tagságot, mégpedig az ifi-szer­vezet tagjainak sorából. A falu jövője a mai fiatalok törekvéseiben, feladat­­vállalásuk teljesítésében rejlik. Bízni kell bennük, bevonni őket az irányí­tásba, a községvezetésbe, mert a sta­fétabotot ők viszik tovább, ha mi megöregszünk — foglalja össze Ul­brikné a falu életében végrehajtandó fontos tennivalókat. Korcsmáros László , ; ‘ I ; I * —Már a második választási idő­szakban egy új óvoda felépítését, de még most sem valósulhatott meg, va­lószínűleg pénzhiány miatt. (A cigá­nyoknak külön óvodájuk van.) Jelen­legi elhelyezésük nem felel' meg az oktatás és a kor követelményeinek.. í— Mi történik ezenkívül Váralján? — Átadás előtt áll egy autócsárda (motel), amit a Jednota épített. Az építkezésben sokat segített a lakos­ság. Ezen kívül az ifjúsági szervezet klubot alapít. — Az előző választási programok mivel járultak hozzá a fejlődéshez? — Mintegy ötkilométeres szakaszon vízvezetéket építettünk 1964-ben, va­lamint aszfaltjárdát, egészségügyi központot, tűzoltószertárt, 60 férőhe­— A lakosság mennyire részese a fejlődésnek? — Nagy mértékben. Az eddigi na­gyobb építkezéseinkre „Z“ akció ke­retében került sor. Például a Vízveze­tékhez az árkot kézi erővel ástuk ki (akkor még nem volt kotrógép). Em­lékszem jól: bányász voltam, s titkár­ként tevékenykedtem a faluban. A szomszédfalusi pacsai szlovákokkal dolgoztam együtt. Mintegy negyveneu jöttek segíteni a vízvezetéket építeni. A mieink aztán az ő falujukban viszo­nozták a segítséget, ami nekik is jó­kor jött. Jó viszonyban vagyunk njost is a pacsaiakkal. Fábry Lajos ötvenéves. Két évtizede vezeti a falut a fejlődés útján. 1948- tól párttag. Háttérben a vár magasodik, előtérben: új emeletes házak egész sora ■reggelente méhkashoz hason­­lit a kisgéresi (Malý Hoj reš) szövetkezet székháza. S mind­járt hozzá tehetjük: mielőtt a ve­zetők, szakemberek a mezőre men­nének. Alig múlt hat óra, s Cson­tos Gáborral is a cukorrépa-táblán találkozunk. — Talán nem is fáradtság, ha­nem kedvetlenség lett úrrá az em­bereken — kezdi a beszélgetést a baráti üdvözlés után a szövetke­zeti elnök. — Naponta hétszer, nyolcszor is beleragad egy-egy traktor a sárba. — Mi most a legnehezebb fel­adat? — Hitet önteni az emberekbe. Megmagyarázni nekik, hogy a két erőgéppel húzatott szállítmány ugyan drága mulatság, de minden cukorrépára, az összes kukoricára szüksége van az országnak. Az elnök, aki gyerekkorától a mezőgazdaság elkötelezettje, meg­fontoltan ejt ki mindenegyes szótj (Később valamennyi adatot papír­ról olvassa.) Az általa irányított ötezer hek­táros közös gazdaság az egyesí­tés óta nem az „állam nyakán“ élt* egyszer sem zárt mérleghiányos esztendőt. Most miként lesz? Erre voltunk kiváncsiak. — Egy ilyen „megcsúszott“ esz­tendőben, mint a mostani, nem is könnyű a kérdésre válaszolni. Hi­szen köztudott, mennyit késett a kitavaszodás és legalább annyival „Megcsúszott" esztendő hamarabb érkezett a november eleji tél. Utána meg a sok csapa­dék, amiről jobb nem beszélni... — mondja Csontos Gábor. — Ta­lajaink jobbára mélyfekvésűek, kötöttek. Nagyon nehéz a művelé­sük. Még szárazabb években is sok problémát okoznak. Ezt még tetézi az a tény, hogy vidékünkön ismeretlen fogalom a komplex me­lioráció. Itt sokszor még a víz az úr! De reméljük, hogy már nem sokáig... Elképzelhető, hogy milyen álla­pot uralkodott az idén ebben a szövetkezetben. Például a gabona többségét kézierővel aratták le, még így is csaknem félezer hek­tárnyi területről a gabonatermést nem tudták betakarítani. A 150 hektár napraforgónak csupán az egyharmadát, a kukoricának a két­harmadát tudták fedél alá juttatni. Ez utóbbinak az egyharmada gép­pel mindmáig megközelíthetetlen. Persze, a tagság nem tétlenke­dik. Gumicsizmát húzott, s töri a kukoricát, hogy ne menjen veszen­dőbe, ami megtermett. De gondot okoz a terményszállítás: két erő­gép húz egy-egy utánfutót, meg­­rakottan. — Súlyos a helyzet a cukorrépá­val is — panaszolja az elnök. —i Tizenöt hektárnyi még a határban van. (Mire e sorok nyomdafesté­ket látnak, valószínű, hogy már a gyárudvaron lesz, vagypedig az átvevőtelepen... — a szerk.) Sok álmatlan éjszakát okoz ez a veze­tőknek, tagoknak egyaránt. Miközben figyeljük, miként baj­lódik két traktor, hogy a répával rakott pótkocsit a főútra vontassa, elered az eső. Az elnök bosszúsan megjegyzi: „No, épp ez hiáhyzottl“ i— A vetés? — Ne is kérdezze. Nyolcszáz hektárba nem tudtuk a búzát el­vetni, épp a talaj vizenyőssége miatt. Node, késünk az istállőtrá­­gyázással, meg az őszi mélyszán­tással is. A kétezerháromszáz hektárból csak az egyharmadát tudtuk felszántani. Sok remény már nincs, ha kicsit megfagyna a talaj, talán ... A szóban levő szövetkezetben nagyobb önállóságot kaptak az ágazatvezetők: mozgósítják a dol­gozókat a termésmentésre, a leg­jobb belátásuk szerint. Ebből ered az az intézkedés is, hogy ahol „tán­colnak a vasparipák“, kikerülvén a vizes részeket, oda nyomban rá­engedik a növendékmarháikat, ju­hokat. így enyhítik a takarmány­hiányt, pontosabban fogalmazva: takarékoskodnak a keservesen­­kínosan betakarítottak Jól tudják a kisgéresiek, hogy a 11 millió korona veszteség pót­lása már lehetetlen. De amit még lehet, megragadnak, hogy vala­micskét javítsanak e roppant ne­héz év eredményein. Ezért össz­pontosítják erőiket a legsürgősebb, még elvégezetlen munkára. it (illés)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom