Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
1980. november 29. SZABAD FÖLDMŰVES ЖЖ Az ember munkáját dicsérik lehet, hogy csak opitikai csalódás, ám számomra mégis úgy tűnt, hogy parányi az a helység, ahonnan vándorútra indul a tej, a fogyasztók asztalára, tíárom asszony, ládaoszlopok mögé bújva, monoton kézmozgással, háttal a gépnek állva dolgozik. A tömlővé formálódó széles műanyag szalagba belezuhan egy „kiló“ tej, a gép ragaszt, vág, mindezt pillanatok alatt. Csak ládá ba kell rakni és kész, vihetik az üzletekbe. Egyszerű az egész. Mondhatnám csakugyan magamnak fényképezés közben, ha akaratlanul is nem gondolnék orra, ami e prózai egyszerűség mögött rejtőzik: a takarmánybegyűjtök, az állatgondozók, a fejönök mindennapi szorgos munkájára, a tartálykocsik vezetőire, akik sokszor éjfélkor kezdik a munkát, hogy a frissen felvásárolt tej mielőbb a pasztörizáló állomásra kerüljön. Em berek ezreit hozhatjuk kapcsolatba egyetlen liter tej előállításával. Az elsődleges érdem persze a tejtermelőké és a feldolgozóüzemeké ... — A Közép-szlovákiai Tejüzem rimaszombati (Rimavská Sobotaj üzemegységében és tornaijai (ŠafárikovoI termelési részlegén október végéig hatszázharmincnyolcezer literrel több tejet vásároltak fel a tervezettnél — tájékoztat HOMOĽA GUSZTÁV mérnök, az üzem felvásárló osztályának vezetője. Ahhoz, hogy a felvásárlási tervüket százegy százalékon felül teljesítették, főleg a fazekaszsaluzsányi (Hrnčiarske Zálužanyj, a gesztetei (Hosticej, a klenóci (Klenovecj, a lénártfalvai (Lenártovcej, a nagybalogi (Veľký Blhj ejsz-ek, a Rimaszombati Törzsállattenyésztő Válla lat és a Magnemesltő Állami Gazdaság járult hozzá. Magánszemélyektől is több tejet vásároltak jel a tervezett mennyiségnél. Még jóformán el sem csendesedik az üzem udvarára befutott tartálykocsi motorja, a fehérköpenyes lányok, asszonyok, máris vizsgálják a friss tejszállítmány minőségét, zsírtartalmát. Az első háromnegyed év átlagában a felvásárolt tejmennyiség hetvenegy egész hattized százalékát az első, huszonhárom százalékát a második éл csupán öt egész háromtizéd százalékát a harmadik minőségi osztályba sorolták be. Persze ebbe a mennyiségbe nincs belefoglalva az a tej, amelynek zsírtartalma nem éne el a három egész kéttized százalékot. Egy pillantás a kimutatásokba, s Homola elvtárs máris sorolja a derecsényi, a feledi (jesenskéj, a lénártfalvai és a rimaszécsi efsz-eket, a Bátkai- és Tornaijai Állami Gazdaságot, valamint a Rimaszombati Törzsállattenyésztő Vállalatot, ahol a tejet gyakran vizezik. © © © A hatodik ötéves tervidőszak folyamán, immár másodszor kapta meg a Rimaszombati Tejüzem a vállalat igazgatóságának vörös vándor zászlaját az első félévben elért kimagasló eredményekért. Hiszen a terv feladatokat valamennyi mutatóban teljesítették. Az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység 4.3 százalékkal jobb volt a tervezettnél, akárcsak a termékek minősége is, amely jobb pontszámot ért el. A vörös vándorzászló és a kiemelkedő termelési eredmények egyaránt a tejipari dolgozóknak, a szocialista brigád tagjainak mindennapi becsületes, áldozatkész munkáját dicsérik. Az alkotó emberét. BORZI LÁSZLÓ (A szerző felvétele) Zsíros Eleonóra ládákba rakja a tasakos tejet Egy kisváros is elférne azon a * területen, amelyen a strážske! Chemko Vegyiművek épületei emelkednek. Aki először járja végig a termelőcsarnokokat, egy jó kalauz nélkül bizony eltévedne. Hatalmas, zúgó labirintus a gyár: gépek és emberek egyetlen óriási szövetsége. Aki nem jártas a vegyészeiben, első bepillantásra azt gondolná, hogy az évről évre korszerűsített és a magas fokú automatizálás felé közeledő gyárban tulajdonképpen a gépek és a robotok a főszereplők, az emberek pedig aszszisztensek az okos, bonyolult masinák mellett. Jobban odafigyelve, rá kell jönni arra, hogy az első számú tényező mégiscsak az ember, nélküle élettelen halmazzá válnának a gépek. Miroslav Jankó vegyészmérnök az üzemben tevékenykedő Tudományos Műszaki Társaság elnöke — azt hiszem, szerencsés választás a kalauzolásra — nemcsak azért, mert úgy beszél minden egyes gépről, robotról mintha a testvéréről és a barátjáról szólna, hanem azért is, mert egységében látja a hatalmas, lüktető szervezetet, amelynek kezdete valahol a hatalmas kazánház tájékán található. Ezután kezdődik a labirintus, melynek utolsó állomása a negyvenötféle készterméket befogadó raktár. Ezen az útvonalon végigmenni annyit jelent, hogy ismeretséget kell kötni a gyár alkalmazottaival, a dolgozók közös erőfeszítésével annak érdekében, hogy a strážske! vegyiművek csaknem három évtizedes hírneve és rangja ne csorbuljon, hogy országszerte és az ország határain túl elismerés illesse meg a gyárból kikerülő termékeket. Sokszor hangzik el a hármas fogalomtársftás: munkások, mérnökök és téchnikusok, amelyek néha szócsoportosításnak is tűnnek, ám ebben a gyárban érzékelhető az összefüggés, az egymásra utalás igazi mélysége. Mert minden ami itt történik, a három csoport harmonikus együttműködéséből ered. A terveket kidolgozó mérnökök, a terveket megfejtő technikusok, a gépeket kezelő és karbantartó mesteremberek tevékenységének összegeződése ez. Emberek és gépek A vegyiüzem története — túlzás nélkül — nagy vonalakban a város története is. A szakmai becsület és a hozzáértés magas fokára aránylag rövid idő alatt emelkedtek fel. Miroslav jankú vegyészmérnök, a következőt mondotta: — Az elért sikereket az emberek becsülettel végzett munkájának köszönhetjük. Az igazság kedvéért ezt feltétlenül kiegészíteném az ő nevéhez fűződő alkotásokkal, hiszen alkotó készségét több tucatnyi gép átalakítása,, korszerűsítése, a bonyolult automaták felszerelése, a robotok üzembe helyezése dicséri. Kiegészíteném a kileqcvenkét szocialista brigád 1623 tagjának nevével is, azokéval, akik a gépek mellett állva figyelik az anyag átváltozását, azon újítók és feltalálók nevével, aki évente több mint háromszázhatvan újítást valósítanak meg, amelyeknek népgazdasági értéke meghaladja a negyvenmillió koronát, azokéval, akik a műszaki fejlődés jelenlegi színvonalával összhangban szervezik a gyár termelését, s azokéval, akik időt és energiát áldozva vigyáznak arra, hogy A minőség döntő tényező A komáromi (Komárno) járás a múltban kimondottan mezőgazdasági jellegű volt. Ma már több ipari üzem terméke hazánkban és hazánk határán túl hirdeti, hogy a járásban a fejlett szocialista mezőgazdaság mellett egyre magasabb szintre emelkedik az ipari termelés is. A )ó hírnevet szerzett ipari üzemek közé sorakozott fel a Tanyi (Tőn) Len- és Kenderfeldolgozó Üzem is. Az üzem néhány évvel ezelőtt textilgyártó részleggel bővült és korszerűsödött, ám gondot okozott az itt gyártott termékek értékesítése. Az üzem vezetősége a pártszervezettel karöltve több intézkedést foganatosított az áruforgalmazási problémák megoldása végett. A napokban a Tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzembe látogattam, ahol Susík Imre igazgatótól afelől érdeklődtem, sikerült-e megoldani az értékesítési problémákat az üzemben? — Az intézkedések megvalósítása révén óriást előrehaladást értünk el minden tekintetben — mondotta az Igazgató. — Vonatkozik ez a minőség javítására és a termékek értékesítésére egyaránt. Pozitívan értékelem főleg azt, hogy a Barna IV. terméknél — ezt a terméket már a múltban is gyártottuk — jelentős minőségi javulást értünk el. A beszélgetés során többek között megtudtam, hogy tavaly az üzem dolegyetlen gép, egyetlen berendezés se legyen üzemképtelen. A Chemko nemzeti vállalat termelési tervét példásan valósítják meg. A hatodik ötéves időszak tervfeladatát a termelésben és az exportban száz százalékon felül teljesítik. A Munkaérdemrenddel kitüntetett Chemko üzemben automatizált gyártási program keretében készül a kombinált NPK-műtrágya és a többi termék. Minden bizonnyal ez a leglátványosabb a gyárban. De nem a látványosság az érdekes, hanem a gyártási technológia magas műszaki színvonala, és a kikerülő termékek minősége. Ezek pedig világszínvonalúak. Az egyes csarnokokban vegyi anyagok párolognak s éktelen zajjal működnek a gépek. Tehát akad még bőven tennivaló az egészség- és munkavédelem szakaszán. De lehetetlen észre nem venni, hogy évről évre, hónapról-hónapra javítják, ésszerűsítik és korszerűsítik a termelési folyamatokat. Az üzemlátogatás során szerzett benyomásokat két apróságnak tűnő ténynek a megemlítésével szeretném zárni: olyanokkul, melyek biztosan nem sokat számítanak az üzem kiváló eredményeiben, de mégiscsak jellemzőek. A gyár virágkertészetéről van szó, s arról a tényről, hogy ottjártamkor díszbokrokat ültettek a termelőcsarnokok közötti térségeken és az utak mentén. Habár apróságok ezek, mégis fontosak a dolgozók munka- és életkörnyezete szempontjából. Pontosan olyan mértékben, mint az étkezde, az óvoda, az orvosi rendelő, az üdülőközpont, a pionírtábor, a sportklub és a munkásklub. Határozottan hozzátartoznak a modern nagyüzemi élethez s valahol, a jó ered mények elérésében is szerephez jutnak. ILLÉS BERTALAN gozói exportfeladatukat sikeresen teljesítették. Ezen túlmenően kiváló eredményeket értek el főleg a textilipari termékek felújításában. Ezt legjobban az a tény bizonyítja, hogy az idei trenőíni textilipari kiállításon a tanyi üzem egyik terméke az „Arany Fatima“ díjat nyerte el. A díjnyertes termék sorozatgyártására ez év decemberétől kerül sor. A pozitív minőségi változásoknak további bizonyítéka, hogy az idei őszi Lipcsei Nemzetközi Vásáron a Loxana elnevezésű bútortextil aranyérmet nyert. E magas szintű elismerés annak az eredménye, hogy a Tanyi Len- és Kenderfeldolgoző Üzem dolgozói, szakemberei a Libereci Kutatóintézet dolgozóival karöltve megvalósították azt az elgondolást, miszerint a tudomány, a kutatás és a termelés szoros együttműködésével remek sikerek születhetnek. „A jó bornak nem kell cégér“ — tartja a régi közmondás. A tanyi üzemben is hasonló a helyzet. Ma már nem kell kínálgatni termékeiket. Az üzembe egyre gyakrabban látogatnak el a felvásárló partnerek, a bútoripar, a bőripar képviselői azzal a kéréssel, hogy azonnal vásárolni szeretnének, vagy szerződést akarnak kötni. A tanulság: A jó minőségű termékek gyártásával még a kilátástalannak tűnő helyzetből is kiutat lehet találni. A zlovákia mezőgazdasági ** üzemeiben az elmúlt öt évben számtalan új létesítmény épült fel, több ezer hektár terület öntözhetővé, vagy lecsapolással termőképessé vált. Nehéz lenne felsorolni mindazokat a beruházásokat, amelyek a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséhez járultak hozzá. Habár a tervek előkészítése, az építkezések megvalósítása, vagy az igények kielégítése nem volt minden esetben problémamentes, mégiscsak, mindent összevetve, látnunk kell a fejlődést. František Melku* mérnök, я Mezőgazdasági Építkezési Vállalat termelési-gazdasági egységének vezérigazgatója, a közelmúltban megtartott sajtóértekezleten a hatodik ötéves tervidőszakban elért eredményekről, problémákról és a következő időszak feladatairól tájékoztatta az újságírókat. A Mezőgazdasági Építkezési Vállalat hatáskörébe elsősorban a talajjavító munkálatok — beleértve az öntözőberendezések építését és az alagcsövezést — s részben a mezőgazdasági és élelmiszeripari jellegű építkezések tartoznak. Ezen túlmenően a központi szervek által igényelt beruházások kivitelezője is. Az elmúlt öt évben a legjobb eredményeket a talajjavító munkálatokban érték el. Közel negyvenötezer hektár területen öntözőberendezéseket építettek. A Kelet-szlovákiai síkságon ÖRÖK PROBLÉMA: A RAKTÁROZÁS Lesz-e elegendő zöldség és gyümölcs a télen, érdeklődtem PIATER KÄROLYTÖL, a Zelenina nemzeti vállalat rozsnyöi (Rožňava) üzemének igazgatójától. — Tavaly januárban már üresek voltak az almaraktáraink. Az idei rendkívül gazdag almatermés elűzte ezt az évek óta ismétlődő gondunkat. Ezenfelül Magyarországról is 90 tonna almát hoztunk be. A Rozsnyói Állami Gazdaságból hozzávetőlegesen ugyanennyi mennyiséget vásároltunk fel. Mintegy száz tonnát tesz ki a kistermelőktől felvásárolt alma menynyisége. — Képesek szakszerűen tárolni a jelentős mennyiségű terményt? — Sajnos, a megfelelő tároláshoz nem rendelkezünk elegendő és korszerű raktárakkal. A Magyarországról érkező almát még el tudták helyezni. A hazai termelőktől csak olyan feltételek mellett vásároltuk fel a termést, hogy ezt saját raktárukban tárolják, s mi közvetlenül az értékesítés előtt szállítjuk majd el. — Hogyan sikerült biztosítani a zöldség téli szükségletét? — A hagymát elegendő mennyiségben és jó minőségben az érsekújvári (Nové Zámky) járás termelőitől, a sárgarépát, a petrezselymet, a káposztát és a karalábét ugyancsak kiváló minőségben és a szerződésekhez viszonyítva jóval nagyobb mennyiségben vásároltuk fel a görgői (Hrhov), a pelsőci (Plešivec) és a szilicei szövetkezetekből. évente ötezer hektáron végezték el a lecsapolást. Minden előjel arra utal, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott feladatokat összterjedelemben teljesítik. Viszont több építke-Építkezés, tervezés zés átadásában lemaradás mutatkozik. tgy például a szenei (Senec) nagykapacitású borjúneveidét valószínűleg nem sikerül a tervezett határidőben befejezni. Az építkezések határidőn belüli átadását leggyakrabban az építőanyagok ellátásában felmerülő problémák hátráltatják. A hetedik ötéves tervidőszakban még igényesebb feladatok hárulnak a vállalatra. A fő hangsúly továbbra is az öntözőberendezések bővítésére és a lecsapolási munkálatokra terelődik. Az előirányzatok szerint további százhúszezer hektáron öntözőberendezéseket építenek. Ellenben a többi beruházások bővítésében a ráfordítások bizonyos mértékben korlátozódnak. Ezért a kapacitások bővítésében a régebbi épületek átalakítása és korszerűsítése kerül előtérbe. Pavel Ourišan mérnök, a Mezőgazdasági Tervező Vállalat igazgatója, a tervezésben elért A zöldség tárolása sem felel meg a követelményeknek. A raktárhelyiségekben nem tudunk a követelményeknek megfelelően szellőztetni, és manipulálni az áruval. — Déligyümölcsből milyen lesz az ellátás? — Az utolsó negyedévre összesen 230 tonnát importálunk: banánt, citromot, mandarint stb. Ez a mennyiség 38 százaléka évi déligyümölcs forgalmunknak. — Miből lesz kevesebb a tavalyi áruellátáshoz viszonyítva? — Burgonyából, fokhagymából, zellerből és céklából valamivel kevesebbet vásároltunk fel a tervezettnél. — A raktározási nehézségeken hogyan próbálnak segíteni? — Nehezen tudunk. Már régóta esedékes lenne új raktárak felépítése. A 25 évvel ezelőtti viszonyokhoz mérten tároljuk ée forgalmazzuk a gyorsan romlandó árut. E téren egyelőre nem várható lényegesebb javulás. Habár már elkészült a 22 millió koronás költségvetési terv, az új és korszerű felvásárló központ felépítéséhez a nagyarányú építkezés átadásához még a 7. ötéves tervidőszakban sem kerül sor. Addig is a kényszermegoldásokhoz folyamodunk. Több jó ötletet, becsületes munkát és megértő hozzááállást várunk dolgozóinktól annak érdekében, hogy ki tudjuk elégíteni a lakosság egyre növekvő igényeit. Korcsmáros László eredményekről és a jövőben várható feladatokról beszélt. Rámutatott arra, hogy az elmúlt években jelentős minőségi változás történt az építkezések tervezésében. A felelősségteljesebb hozzáállás eredményeként kedvező feltételeket teremtettek ahhoz, hogy a következő évben már négy hónappal az építkezések kezdete előtt elkészüljenek a tervek. Felhívta a figyelmet a műszaki fejlesztés terén felmerülő hiányosságokra is. A helyzet javítása érdekében az eddiginél hatékonyabb együttműködés szükséges a tudományos és kutató intézetekkel. Ott, ahol élnek ezzel a lehetőséggel, a jó eredmények sem maradnak el. Erre példa a Rosztovi Baromfitenyésztő Kutató és Tervező Intézettel való együttműködés. Közös összefogással korszerű, minden tekintetben megfelelő pulyka- és libahizlalő farmot terveztek és építettek. Biztatónak mutatkozik a bolgár Agroprojekttel és a magyarországi Agrobérrel létrehozott együttműködés is. Felvetődött az állattenyésztési építkezések jelentős költségének kérdése is. A jövőben — tekintettel a takarékossági intézkedésekre — az eddiginél jobban kell szorgalmazni az olcsó, könnyű szerkezetű, mobil gépekkel és berendezésekkel felszerelt istállók és állattartó telepek építését. —kim— Kolozsi Ernő
