Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-29 / 48. szám

Sikeres szervezeti élet

Nagyölveden (Veiké Ludince) a szervezett kisállattenyésztésnek már sokéves hagyománya van. A hagyományok ésszerű kihasználásával és az új, korszerű ismeretek párosításával a helyi szervezet járási viszonylatban is kiváló eredményekkel büszkélkedhet. A szervezeti életre nem csupán a hagyomány jellemző, hanem a szervezeti tagok új, eddig szokatlan módszerekkel is kísérleteznek. A hagyományokról, az új kereséséről, a szervezeti élet eddigi tapasztalatairól beszélgettem Korcsek Sándorral, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetének elnökével.

— Szervezetünk 1969-ben alakult — mondotta Korcsek Sándor. Csupán néhányon voltunk, mert az emberek bizalmatlanok voltak a szervezett állattartással szemben. Ügy gondolták, hogy a hagyományok és a szü löktől tanultak elegendőek a sikerek eléréséhez. Mi, akik a szervezést kezdtük, Lehotai elvtársnak, az akkori járási titkárnak a javaslatára, a reményt nem adtuk fel, és egymás után győztük meg az embereket a szervezett tevékenység érdekében. Tizenegy év után, ma már olt tartunk, hogy a 224 tagot számláló szervezetünket szervezési és raktározási problémák miatt nem tudjuk tovább bővíteni, pedig még nagyon sok a jelentkező.

— Miben segítik a tagok munkáját?

— A segítség több tényezőből tevődik össze. Talán csak a legjellemzőbbeket és a legfonto sabbakat sorolnám fel. A tenyésztőknek minden évben biztosítjuk a fajtatiszta állományt. És nem kis tételekről van ám szó. Az idén libából több mint 800 darabot szereztünk be. E- zek legtöbbje keresztezett fajta, melyet hizlalásra és a toll értékesítése céljából tartunk. Kacsából több mint ötezret adtunk e I a tenyésztőknek. Legnagyobb részük pekingi fehér volt. Kiscsirkéket főleg továbbtartás céljaira hozattunk. Legelterjedtebb a liemsír, amelv körülbelül 40 százalékot tesz ki a fajtatiszta állományból. Kedvelt még a plimuth és a szőszeksz.

A tenyésztők munkáját természetesen mással is segítjük. Elsősorban abrakkeveréket biztosítunk. Idén az első félévben 92 mázsát osztottunk szét. Hogy az elosztás igazságos legyen, azt vettük alapul, hogy melyik tenyésztő milyen törzskönyve zett és fajtatiszta állománnyal rendelkezik. A második félévre hasonló mennyiségű keveréket hozattunk. Természetesen, a gyakori állatorvosi vizsgálatot, és a fajtatisztaság fennmaradásának ellenőrzését is rendszeresen biztosítjuk.

A felsoroltakon kívül, a szervezeti munka színvonalának növelése érdekében, évente több tematikai kirándulást szervezünk. Általában 4—5 kirándulásra kerül sor. Ezeket úgy szervezzük meg, hogy legyen

köztük egy- és többnapos is. Akinek kevés az ideje, az általában a rövidebb időtartamú kirándulásokat választja, aki pedig egy kicsit pihenni is akar, az a többnaposra jön el. A kirándulások költségének nagyobb részét a szervezet fedezi. Az utolsó, augusztusi háromnapos kirándulásunkra személyenként mindössze 350 koronát kellett a tagjainknak befizetni. Nem szerénytelenségből említem, de messze környéken híre van a szervezet által évente egyszer megrendezésre kerülő „kacsabálnuk“.

va pillantottam meg az állatok részére elválasztott udvarrészt.

— Megpróbáltam a házhoz tartozó udvart úgy kialakítani, hogy kertészkedhessem és állatokat is tarthassak. A gyümölcsfákat úgy ültettem ki, hogy eltakarja az ólakat. így a felü letes szemlélő észre sem veszi a „gazdasági udvart“ — mondta Korcsek Sándor.

*- Mikor kezdett szakszerűen foglalkozni a kisállattenyésztéssel?

— Pontosan nem is tudnám megmondunk Az állatokat és a növényeket már gyerekkorom

Petrík József, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége nagyölvedi szervezetének tagja szabadidejének nagyobb részét az egzotikus madarak tenyésztésének szenteli. Állományában, melynek egy töredékét felvételünkön bemutatjuk, papagájok, kanárik, zebrapintyek, gyémántgalambok találhatók. A háromszáznál is több madarat csíráztatott magvakkal, napraforgóval, házilag termelt szenegáli kölessel és a tenyésztői körökben jól ismert, tojásos keverékkel táplálja.

A szerző felvétele

— Milyen tevékenységben nyilvánul meg a hagyományoktól való eltérés és az új utak

keresése?

— Két példát említenék. Községünkben az utóbbi időben nagy fellendülés tapasztalható a szerződéses nyúlhizlalásban. Ebben még nincsenek nagy hagyományaink, de az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy nálunk is meghonosodik és nagy jövő előtt áll ez a módszer. A másik, ami szintén új keletű — két tagunk egzotikus madarak tenyésztésével foglalkozik. Zubnár Pál és Petrík József kiváló eredményeiket érnek el ezen a téren. Tenyészetük legnagyobb részét hullámos papagájok adják, de állományukban kanárik, zebrapintyek és gyémántgalambok is láthatók.

— ön, mint a helyi szervezet elnöke, a környéken arról híres, hogy a kisállattenyésztésben szép eredményeket ér el. Hallhatnánk erről is valamit?

Válasz helyett arra invitált, hogy nézzünk szét az udvaron. A ház előtt díszes virágok pompáztak, a ház mögötti kertrész pedig szőlőültetvénynek és gyümölcsfáknak adott helyet. Két sor gyümölcsfa közt végigsétálóta szeretem. Ezért is alakítottam úgy a környezetemet, hogy mindkét kedvtelésemnek időt szentelhessek. Különben a szövetkezetben — húszegynéhány év óta — a sertéstelepen dolgozom. Mehettem volna talán valamilyen vezető beosztásba is, de nem tudtam onnan elszakadni, ott érzem jól magam s ott tudom kamatoztatni az ismereteimet.

— Ahogy látom, több féle ál-A FAGYOS TOJÁS NEM HASZNOSÍTHATÓ? — kérdezte a minap egy baromfitenyésztő. De igen, hasznosítható, hiszen — ha nem is teljes mértékben, de legalább részben — az ilyen tojás is megőrzi beltartalmi értékét. Főleg akkor, ha a héja sértetlen és nem szennyeződött. Az egészséges fagyos tojással ugyanúgy kell bánni, mint a fagyos almával: óvatosan hideg vízbe mártjuk, néhány perc

latfaj nevelésével is foglalkozik.

— Az évek során az ember már szerez annyi tapasztalatot, hogy ha igényes is a tenyészmunka, mégis tud egyszerre több állatfajjal is foglalkozni. Az ésszerű határoikat persze — főleg mennyiségre nézve — be kell tartani. Lényegében könynyíti a dolgom, hogy fajonként általában csak egy fajta — törzskönyvezett, fajtatiszta — csoportot tartok.

— Látom, számottevő a lúd-, kacsa-, tyúk- és a pulykaállomány is.

— Családi okok miatt az idén csökkenteni kellett az állatok számát. Jelenleg legtöbb a kacsa; van még vagy hatvan belő tűk. Tapasztalataim szerint, ezen a vidéken a pekingi fehér a „leghálásabb“. Én is ezeket tartom. A vízigényükre való tekintettel egy kis medencét is épi tettem. Sajnos, legelőre nem tu dom őket kihajtani, így a neveósi költség lényegesen nagyobb. A hagyományos, kukoricával való tömés ennyi állat esetében szintén költséges és munkaigényes lenne. A téli hónapokra igyekszem kizárólag a legmegfelelőbbeket megtartani továbbtarlási céllal, hiszen a kacsa falánk állat, rengeteget eszik. Libából idén" csak tizet tartunk, tyúikból pedig most 45 van; többségük hemsír. Főleg a friss tojásért tartom őket, de a rántott csirkét, a csirkepaprikást sem vetjük meg. Pulykából idén hetet nevelek, mert a legelő nagyon hiányzik. A zárt udvar pulykanevelésre egyáltalán nem megfelelő. Nyúlból jelenleg mindössze harminc van, új-zélandi anyák és belga bak növendékei. Majdnem elfelejtettem: még negyven galambot is tartok. Sajnos, egyik kezemen meg tudom számolni, hogy hányán hódolnak községünkben ennek az igazán nagy hagyományokkal rendelkező1 szenvedélynek. Utolsó vezetőségi gyűlésünkön határozatot fogadtunk el a galambtenyésztők számának növelésére.

Késő délutánba hajlott már az dió, amikor beszélgetésünket befejeztük. Korcsek Sándor még megetette a hangosan követelőző állatokat, aztán sietett a szövetkezet telepére, hogy ottani kötelességének is eleget tegyen.

Garai Ferenc,

Tornaija (Šafárikovo)

múlva pedig meleg vízben leöblítjük. Vigyázat! Meleg vízről van szó, nem forróról, öblítés után a tojást megszólítjuk, s utána úgy tároljuk, hogy ne fagyjon meg. És, persze, mielőbb használjuk fel, mert eltarthatósága a minimumra csökkent.

XXX

AZ ÖSZIBARACKFA néha a diónagyságú gyümölcsök zömét elhulllajtja. Ha most a fa csurgóján 2 kg szuperfoszfátot és

1,5 kg kálisót, tavasszal pedig 1,2 kg ammónsalétromot adagolunk, megelőzhetjük a bajt. Ha a talajban sok a nitrogén, tavasszal tekintsünk el a nitrogén-műtrágyázástól.

К gyik losonci (Lučenec) “ szenvedélyes kiskertész barátom mondta egyszer: a falvakban kisebb helyeken nehéz elérni, hogy szépek legyenek a kertek. A városi lakosoknak azonban egyre inkább szenvedélyükké viilik a telek, a kert. Évszázadok óta tartó helyzet változik meg a szemünk előtt. Annak persze kevésbé örülünk, ha a falvak lakói a kertben csak a hasznot keresik. Egyértelműen jó dolog viszont a városokban terjedő kertbarát mozgalom. Nemcsak az oly sokat emlegetett kikapcsolódás vagy a zöldség- és gyümölcsellátás javítása miatt, de azért is, mert a sok-sok szép házikert hozzájárul a városfejlesztési elképzelések megvalósításához. Ezzel is nő a zöld terület, tisztább, vonzóbb lesz a város és környéke.

Valóban — a telekkönyvi bejegyzések tanúsága szerint — az idén is sok hétvégi telket vettek hazánkban birtokukba az új tulajdonosok. Sőt, azoknak a családoknak a száma sem kevés, akik hétvégi kikapcsolódásként vagy egyszerűen a szabad levegő, a természet utáni vágyakozásból, bérlőkként vállalkoztak kertek, gyümölcsösök gondozására, rendbehozatalára. Az új telektulajdonosok többsége sajnos nem jártas a kertészetben, még kevésbé a kertrendezésben. Nem haszontalan tehát számukra a jó tanács: hogyan kezdjenek hozzá, miképpen érhetik el, hogy szép legyen a kertjük.

Mindenekelőtt, a telket ajánlatos mielőbb bekeríteni, s jó, ha ezt a közvetlen szomszédokkal is részletesen megbeszéljük. Ha lehetséges, ők is legyenek jelen a telekhatár kijelölésénél, illetve a munka megkezdésénél.

Az esetleges későbbi viták elkerülésének, a jószomszédság kialakításának egyik lényeges feltétele ez. A kerítés lehet egyszerű drótsövény, drótfonadékkal erősített élősövény vagy tiszta élősövény. Ez utóbbi nemcsak a célnak megfelelő, de szép is. Élősövénynek legalkalmasabbak a nyírható cserjefélék, például a nem oltott orgona is, mint amilyen a fent említett kiskertész telkén díszeleg. Persze, sövényt csak a

hogy folyamatosan adjon gyümölcsöt a családnak — mindig elég gyümölcsfélékből.- Inkább hagyjunk helyet a díszfák, a cserjék részére. Ha pedig lugast is akarunk kialakítani, az erre szánt szőlőtőkéket egymástól 120 centiméter és legalább másfél méter sortávolságra ültessük. Egyébként a csemegefajtákból lehetőleg úgy válogassuk össze a lugast is, hogy folyamatosan érő szőlőnk legyen. A szőlőtelepítéshez 70—80, a

:%v.

szomszéd beleegyezésével ajánlatos telepíteni. Fontos teendő az épületek helyének a kijelölése is. Segítségünkre lehet ebben a műveletben, ha úgynevezett telekhasznosítási tervrajzot készítünk, amelybe berajzolhatjuk a kerti út, a szalonnasütőbely, a gyermekek részére szánt homokozó-pancsoló, az öntözéshez használt víztartály, esetleg kerti vízcsap, a fedett szemét gödör stb. helyét. A lelek nagyságához viszonyítva ezután könnyebben biztosíthatunk helyet a konyhakertnek is. Hasonlóan alapos körültekintést, minél több tervszerűséget követel az új telken a faültetés vagy szőlőtelepítés. A nagy lombot nevelő fákat — dió, cseresznye, sárgabarack stb. — sose telepítsük közel egymáshoz. Azt sem véletlenül hangsúlyozzák a szakemberek, hogy a hétvégi telekre egy-egy fa —

gyümölcsfák ültetéséhez az ültetőgödröket 60—70 centiméter mélyre és ugyanilyen átmérőjűre ősszel ássuk ki még akkor is, ha a telepítést tavaszszal végezzük el. Ültetés előtt a gödör aljára ágyazzunk, keverjünk el a földbe egy villányi érett istállótrágyát. Ha ezzel véletlenül nem rendelkezünk, műtrágyával is segíthetjük a csemeték kezdeti fejlődését.

A gyümölcsfák törzsét kerítés nélküli telken és főleg erdő közelében feltétlenül — de egyébként is ajánlatos — sűrű drótfonadékból készült hálóval védjük a nyúlrágás ellen. Rongy- és papírtekercselés — ahogy ezt még néhányan teszik — néni nyújt teljes védelmet és ráadásul még azzal a veszéllyel is jár, hogy a rovarkártevők odahúzódva kiválóan áttelelnek. A gyep tavaszi vetéséhez, de a kerti virágok ültetéséhez és a

konyhakerti növények, zöldségek hozamának megalapozásához is nélkülözhetetlen követelmény az őszi mélyszántás, illetve az ásás. A trágyát is így juttathatjuk a talajba.

Soha ne feledjük el azt sem, hogy a tervszerűtlenül telepített kiskert és az elhanyagolt telek — amilyenekre a bevezetőben utaltunk — kevés hasznot s még kevesebb örömet ad tulajdonosának. A telken levő fák, bokrok teljes kiirtása persze csak ott indokolt, ahol ezt építkezés vagy egyéb fontos szempont megköveteli. Az árnyat adó, de elhanyagolt fákat mindig lombhullás után szabadítsuk meg a felesleges vagy elszáradt ágaktól. A törzset tisztogassuk meg a hámló kéregrészektől és ezt követően szélcsendes napon, fagypont feletti időjárásban végezzük el a téli, kora tavaszi permetezést. A bozóttá nőtt málnát, egrest vagy ribizlibokrokat is kivághatjuk és inkább új ültetvényeket telepítsünk a telek erre a célra legalkalmasabb részén.

S végül még egy hasznos javaslat: a fák lehullutt lombját sose hagyjuk meg a téli viharok játékszeréül. Égessük el vagy ássuk a talajba, de még jobb megoldás, ha komposzttrágyát készítünk belőle. Közismert ugyanis, hogy minden szerves anyag kerti hulladék — vegyes műtrágyával kiegészítve és a talajba forgatva — jelentősen növeli a talaj tápanyagkészletét. Ha mindezeken túl a szigorú fagyra érzékeny, már meglevő növényeinket — rózsa, stb. — is betakarjuk, elföldeljük, akkur nyugodtan nézhetünk a feltartóztathatatlanul közelgő tél elébe.

KANIZSA ISTVÁN

*> 4* *> *> ❖ ♦> ♦> ♦> »I* ♦> ♦> *> ♦> •> ♦> *> *> *> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> •> •> ♦>»!«•> •> •> ♦> ♦!« *> ♦> ♦> •> ♦> ♦>

Bozsaky Lászlót, a Szapi (Palkoviéovo) Helyi Nemzeti Bizottság elnökét: Hogyan értékeli a község kertészkedőinek és kisállattenyésztőinek munkáját?

Községünkben a háztáji állattartásnak sokkal nagyobb hagyománya van, mint a kertészkedésnek, tehát nem véletlen, hogy előbb a kisállattenyésztés iránt érdeklődők kezdtek szervezkedni. Aiapszervezetük — Hölgye József és más lelkes állatbarátok kezdeményezésére — 1964 őszén alakult. A faluban sok tyúkot, kacsát meg ludat tartottak az emberek, így a szervezet tagjai is elsősorban e téren tevékenykedtek. Volt rá példa, hogy egy évben kis híján száz mázsa tojást vásároltunk fel a háztájiból. Időközben elakadt a felvásárlás, sokan teljesen felszámolták a jól termelő állományt. Most megint keresik a tojást, de nem sokat ígérnek-kínálnak érte, hát nem is'nagyon törik magukat az emberek. A ludak és kacsák száma is alaposan megcsappant, birkából pedig mutatóba sem

maradt, mert nincsen hol legeltetni az állatokat. Malacneveléssel, sertéshizlalással még so kan bajlódnak, de tehénnel csak igen kevesen. Most a nyúl a sláger. A szomszéd községben is sok nyulász van, így sikerült megoldani a felvásárlást. Csakhát érteni is kell ám a nyálakhoz! Mert mi történi tavaly: későn oltották be az állatokat, nos szinte az egész faluban kipusztultak a drága tenyészállatok. Meg, persze, a süldők is. Az idén mindent élőről kellett kezdeni, de azért vagy százötven hízott nvulat így is elvitt már tőlünk a Branko. Szerződéses lúdhizlalás? Nem, arra nem akadt vállalkozó. Vagyis hát: senki sem kért kislibákat, szerződést sem kötöttek az emberek, de eddig már vagy száz hízott ludat eladtak a felvásárlóknak. Ez szép eredmény, de társadalmi szempontból akkor lesz jelentősége, ha az elkövetkezőkben már ezt a tevékenységet is sikerül tervszerűvé tenni, szerződéses alapokra helyezni.

A kertészkedők négy évvel ezelőtt tömörültek szervezetbe. Ha jól emlékszem, az alakuló gyűlésen mindössze heten voltak, most meg körülbelül ötvenen foglalkoznak a faluban

tervszerű árutermeléssel. Kezdetben gondot okozott az értékesítés. Ambrus Katalin személyében becsületes felvásárlóra talált a szervezet. Igen ám, csakhogy tavaly meg a talajvíz szüretelt a kertészkedők helyett. Amit pedig sikerült betakarítani, azért n Zelenina nem akart kocsit küldeni, merthogy kis tételekkel nem érnek rá bajlódni. Az idén a szállítási gondok is megoldódtak, hiszen a nyáradi (Topolovec) alapszervezet vett egy öreg tehergépkocsit, és a sajátjával együtt a mi árunkat is elszállítja a Zelenina telepére. A háztáji kertekből több mint háromszázezer korona értékű zöldség és gyümölcs került eladásra. Hallottuk, hogy sok helyütt problémát okozott a körte és a szilva értékesítése. Nálunk zavartalan volt a felvásárlás. Viszont annált többet bosszankodnak az emberek az alma miatt. Szép, egészséges a gyümölcs, mégis hiába kínálgatják, senkinek sem kell. Van aki tíz-tízenkét mázsa almát tárol otthon, vevőre várva. Most mindenki a vállát vonogatja, jövőre pedig szépülni fogják a kertészkedőket, ha elkeseredésükben marokra kapják a baltát és helyet csinálnak a kertben egy újabb fóliasátornak.

És ha már szót kaptam, hadd mondjam el azt is, hogy a többi tömegszervezettel karöltve, a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének, illetve a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete is kellőképpen bekapcsolja tagjait a közhasznú társadalmi munkába. Ennek is köszönhető, hogy községünk — a választási programban meghatározott feladatok teljesítésével — tervszerűen fejlődik, gazdagodik és csinosodik.

Lejegyezte: Kádek Gábor