Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-12 / 28. szám

1980. Július 12. SZABAD FÖLDMŰVES. 13 FELKÉSZÜLTEK A GABONA FELVÁSÁRLÁSÁRA Életbelép a differenciált árrendszer A gabonaprogram sikeres megvaló­sítása nemcsak a termelők, hanem a velük szorosan együttműködő partne­rek sokaságának is a feladata. Nem a véletlen müve, hogy évente — így idén is — hangsúlyozzak a termés veszteségmentes begyűjtésének és raktározásának a szükségszerűségét. Következetes takarékosság és haszno­sítás nélkül aligha érhetnénk el az önellátottságot, már pedig ez népgaz­dasági érdek. A közelmúltban Vágó Ferenc mér­nökkel, a Terményfelvásárló és El­látó Vállalatok nyugat-szlovákiai ke­rületi igazgatójával arról beszélget­tünk, hogyan készültek tel a gabona felvásárlására és a differenciált fel­­vásárlási árak érvényesítésére. — Kerületi méretben több mint 1 millió 333 ezer tonna kenyér- és takarmánygabonát veszünk át a tér-' melóktól — említette Vágó elvtárs. —< Ebből a takarmányalapra hatszáztíz­­ezer tonnán felüli mennyiséget, ke­­nyérnekvaló gabonából pedig közel fél millió tonnát kell átvennünk. Rak­tározási lehetőségeink huszonhétezer­nyolcszáz tonnával bővültek, az ösz­­szes termésnek felvásárlására, átvé­telére mégsincs lehetőségünk. Az élelmiszeriparral való együttműködés­ben mintegy hatvanötezer tonna ke-* nyérgabonát és sörárpát helyezünk 0 Mi várható a kenyérgabona tá­rolásában. >— A szerződésben meghatározott mennyiséget átvesszük partnereinktől és a termést megfelelő gondozásban, tárolásban részesítjük. Ez azt jelenti, hogy a takarmánygabonának bizonyos hányada továbbra is a mezőgazdasági üzemek raktáraiban marad, onnét szállítjuk el — fokozatosan — feldol­gozásra. A fő idényben százötvenhá­rom állandó és hetvenhét ideiglenes központban veszik át vállalataink a gabonát a termelőkkel kötött szállí­tási ütemterv szerint. Természetes, hogy ezekben a központokban jól fel­szerelt laboratóriűmokban bírálják el a gabona minőségét. Ismeretes ugyan­is, hogy a felvásárlási árak ez év júliusától nem egységesek, hanem differenciáltak. Jól felkészültünk a gabona kezelésére is. Erre a célra negyvenhét tísztítógépsor áll rendel­kezésünkre. Óránkénti teljesítményük ezernégyszáz tonna és szükség ese­tén száztizenhat szárító berendezés is segítségünkre lesz. Esős időben a gabonát három műszakban, vagyis megszakítás nélkül száríthatjuk. Per­sze arra Is felkészültünk, hogy a ka­lászosok begyűjtése mellett a többi szemes termény is jó minőségben ke­rüljön a raktárakba. Mindent megte­szünk azért is, hogy a szemes kuko­rica begyűjtéséig a kenyérnekvalót átadjuk a feldolgozó iparnak, hiszen a háromszázötvenezer tonna takar­mánykukoricának hely kell. Tudjuk, hogy a kukorica túlnyomó többsége szárításra szorul, máskülönben vesz­teségmentesen nem raktározható. Az is köztudott, hogy a szárítás energia­­igényes munka. 0 Mit tudna mondani a gabona áj felvásárlási áráról? — Annyit , hogy az illetékesek jú­lius elsejei hatállyal a kenyérgabona felvásárlását differenciált árrendszer szerint határozták meg. Mindenki előtt ismeretes, hogy ez az új árrend­szer három búzaváltozatot, vagyis ke­nyérnek való búzát, takarmánybúzát és tésztaipari búzát különböztet meg. Ezeknek a felvásárlási ára, magától érthetődően eltérő. Említést érdemel, hogy alábbiakban feltüntetett felvá­sárlási árakat az Állami Szabványban meghatározott minőségi normák fi­gyelembevételével határozták meg. Kereskedel П1 í gabona Termények Felvásárlási ár 100 kg/Kčs Pótlék a felvá­sárlási árhoz 100 kg! Kčs Kenyérnek való búza (*) . < ■ ■ 170 Takarmánybúza (triticum durum) • 155 МИГ Tésztaipari búza , , , , , R 235 — Rozs.................................. i ■ I 155 15 Sörárapa „výber“ . ■ ■ t • f 170 — Sürárpa „standard" ■ ■ a ■ В 170 20 Takarmányárpa ■ M , „ . ■ 155 — Keményítóiparí szemes kukorica (* ) 210 — Szemes kukorica más célokra • В 183 — Élelmiszeripari zab (*) ■ ■ ■ • 180 155 ч _ Köles . . ■ a ( ■ 300 200 Triticale 155 Mobitox S magajáró vetómag­­csávázó gép <— A csillaggal j f * 1 jelölt gabona­félékre meghatározott felvásárlási ár a szerződött mennyiség terjedelméig, pontosabban az élelmiszeripari gabo­nára vonatkozik. A hasonló minőségű, illetve a szerződésben élelmiszeripari gabonaként nem szereplő gabonát csak takarmányként vásárolják fel az ebben a kategóriában meghatározott árban. Figyelertreméltó az is, hogy a szerződésre leadott terményért csak a szocialista nagyüzemek kaphatnak pótlékot. A rozs esetében az állami terv lebontását követően a leadott terményért jár csak pótlék. Amennyi­ben a felvásárló központokba szállí­tott gabona minősége eltér az Állami Szabvány kritériumaitól, ilyen esetek­ben csökkentik az alapárat. # Hogyan lehetne elkerülni a me­zőgazdasági üzemek károsodását? — Úgy, ha minden téren töreked­nek a technológiai fegyelem betartá­sára és kifogástalan állapotban, vagy­is az Állami Szabványnak megfelelő minőségben juttatják a kenyérgabonát az étvevőhelyekre, ahol a laborató­riumi vizsgálat nyomán meghatároz­zák a valóságos minőséget. Ez azt jelenti, hogy. a mezőgazdasági üze­mekben a minőségre érdemes oda­figyelni és betartani az ezzel kapcso­latos kritériumokat. Tény, hogy érdemes odafigyelni. Minden gazdaságnak érdeke, hogy betartsa a „játékszabályokat'', illetve a kritériumokban meghatározott alap­elveket, mert ez pénzkérdés. Ha pél­dául a beszállított gabona idegen anyagokkal szennyezett, akkor a fel­­vásárlási alapárból 0,25 százalékot vonnak le, és a sörárpa minősítésé­ben még szigorúbban járnak el. Még talán annyit, hogy a gabona­félék begyűjtésére az Agrotechnika és a kerületi vetőmagtermeltető vál­lalat is felkészült. Idényben az Agrotechnika pőtalkat­-hai— rész-raktárai munkanapokon reggel hattól este 20 óráig, szombaton reg­gel héttől 17 óráig, vasárnap pedig reggel héttől 15 óráig szolgálják ki a mezőgazdasági üzemeket. Az E— 512-es és E—516-os kombájnokhoz a pótalkatrész-készlet szerény, ezért a mezőgazdasági üzemekben törekedje­nek a gépek kímélésére. Ugyanakkor az Agrotechnika készletében új Ko­­losz kombájnok vannak, s ezeket szükség esetén az érdeklődők kiuta­lásra megvásárolhatják. A kerületi vetőmagtermeltető vál­lalat ebben az évben több mint száz­­hétezer tonna vetőmagot vásárol a bázisgazdaságoktől. Ebből a vetőmag­­búza mintegy ötvenezer tonna. A hátralevő mennyiség pedig harminc­négy tételből áll. A vállalatnak más kerületek részére is jő minőségű ve­tőmagot kell készítenie és eljuttatnia rendeltetési helyekre. * - • r Sajnálatos, hogy a vetőmag előké­szítéséhez a vállalat feldolgozó kapa­citása nem megfelelő. Saját berende­zéseivel csak a vetőmag 39,S száza­lékát készítheti el, a hátralevő több mint hatvan százalékot a bázisgazda­ságok dolgozzák fel szállításhoz, ami nem ideális helyzet. Azért nem ideá­lis, mert az ősziek vetéséhez mintegy 54 ezer tonna magot, és 17 ezer 780 tonna ültető burgonyát kell átvenni, minősíteni és eljuttatni a termelőkhöz negyven napon belül, hogy a követ­kező év gazdag termésének alapjait leadhassák. HOKSZA ISTVÁN [■■■i feladatok teljesítéséhez! továbbfejlesztésének modellje zatokban különleges helyet foglal el a növénytermesztés és az állatte­nyésztés közötti aránytalanságok fel­számolása. Az évelő takarmánynövé­nyeket a szántóterület 17—18, a köz­tesnövényeket pedig 10—12 százalé­kán kell termeszteni, úgy, hogy lehe­tőség nyíljon a fehérjeprogram kö­vetkezetes valóraváltására. A tömeg­takarmányok termesztésére ugyan­olyan gondot kell fordítani, mint pél­dául a gabonafélék termesztésére. A jövőben nagyobb figyelmet kell szen­telni a szemes kukorica, a hüvelye­sek, az őszi repce, a napraforgó, va­lamint a zöldség- és gyümölcsfélék termesztésének. Az állattenyésztési termelésben el­sőrendű fontosságú a szarvasmarha­­tenyésztés további fejlesztése. Fokoz­ni kell a gazdasági állatok hasznos­ságát, javítani kell a tenyésztés szer­vezését és Irányítását, csökkenteni kell az elhullások mértékét stb. A takarmányadagokat tudományos prog­ramvezérlés alapján kell összeállítani ügy, hogy lehetőség nyiljon a taka­rékos és gazdaságos takarmányfel­használásra. Fokozni kell a szarvas­­marhák sűrűségét, előtérbe kell he­lyezni az olcsó és könnyű elemekből épülő létesítmények, istállók kivitele­zését. A marhahús-termelés növelése mellett azonban a sertéshús-termelés­ről sem szabad megfeledkezni, mely­nek részarányát az összhús-mennyi­­ség 47—48 százalékán kell állandósí­tani. Növelni kell a hízóállatok súly­­gyarapodását és csökkenteni a ter­mékegységre jutó abrakmennyiséget. A juhhús termelését a hétszeresére kell növelni. A CSKP KB 13. ülése határozatai­nak teljesítése érdekében a mezőgaz­dasági és élejmezésügyi minisztériu­mok, a mezőgazdasági kutatóintéze­tek és a szolgáltató vállalatok 24 programot dolgoztak ki, amelyek tar­talmazzák a legújabb tudományos ismereteket és felhasználásuk módját azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyek öt kooperációs körzetbe tö­mörülnek. Az említett programok — amelyeket a gazdálkodás tudományos rendszerével foglalkozó intézet mun­kaközössége egyesített — a mező­­gazdasági termelés összpontosításá­nak és szakosításénak alapelveiből, a kutató és szolgáltató tevékenység sa­játosságaiból, gyakorlati tapasztala­taiból, valamint az említett járások anyagi, műszaki és szervezési lehető­ségeiből indulnak ki. ☆ ☆ ☆ Felmerül a kérdés: Vajon az SZSZK- ban miért éppen a nltral járást vá­lasztották ki? Erre nem nehéz vála­szolni. Elsősorban azért, mert ez a járás a mezőgazdászok Mekkája, itt összpontosul a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexum „agyi“ központ­ja. Ebben a járásban található a me­zőgazdasági főiskola, az Agrokomplex, az Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Gazdaságainak vezérigazga­tósága, az állattenyésztési kutatóin­tézet, a mezőgazdaságban dolgozók nevelési és oktatásügyi intézménye, a szolgáltató vállalatok széles háló­zata és a feldolgozói ipar különböző termelési és gazdasági egységei. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a járás mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari üzemeiben, vállalataiban elért eredmények, a termelési és feldolgo­zói színvonal még nem fetel meg az adott agroökológiai feltételeknek, fő­leg a rendelkezésre állő tudományos­műszaki vívmányok, termesztési tech­nológiák és haladó tapasztalatok ér­vényesítésének kiszélesítésében. A modell kidolgozására — amelyet az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumának koordiná­­ciós munkabizottsága irányított — 1979 júliusában kezdődött. A külön­böző fokozatokon történő jóváha­gyására az idei év folyamán került sor. A modell kidolgozásával és jóvá­hagyásával azonban csak az első idő­szak zárult le. Lényegében csak most kezdődik a feladatok tulajdonképpeni teljesítése, a sokkal igényesebb idő­szak. A modellben szereplő feladato­kat a 7. ötéves tervidőszak éveiben, illetve távlatilag 1990-ig kell valóra váltani, a bratislavai kerületi és a nitrai járási mezőgazdasági igazgató­ságok, valamint a nitrai járás mező­­gazdasági üzemei dolgozóinak, veze­tőinek kölcsönös együttműködése e­­redményeként. A modell kidolgozásakor a nitrai járás mezőgazdasági termelése eddigi fejlődésének elemzéséből indultak ki. Többek között elemezték az agroöko­lógiai feltételeket, a talajjal kapcso­latos beruházási jellegű és beruházás nélküli termékenységjavítő tevékeny­séget, a növénytermesztés szerkezeti felépítését, a terméshozamok nagysá­gát, a növénytermesztés és az állat­­tenyésztés közötti egyensúly megte­remtését, valamint az intenzifikációs tényezők térhódítását. Az állattenyész­tés szakaszán elemezték az állatsűrű-' séget, a takarmányalap megteremté­sét, az állattenyésztés szerkezeti fel­építését, a nemesíttői és keresztezés! program eddigi eredményeit, vala­mint a gazdasági állatok takarmányo­zási színvonalát. Ugyancsak elemzés­nek vetették alá a gépi ellátottságot és kihasználásukat, a mezőgazdasági technikáról való gondoskodást, a munkaerőellátottságot, a kvalifikációs szerkezetet, a szociális helyzetet, to­vábbá az egyes mezőgazdasági üze­mek gazdasági helyzetének színvona­lát, az összpontosítás és szakosítás fokát, valamint az irányítási rend­szert. A modell azt a célt követi, hogy a belterjes mezőgazdasági termelés sza­kaszán a legkedvezőbb változat ho­nosodjon meg, olyan, amely figyelem­be veszi a talaj bioenergetikai teher­bírásának kihasználását. Azokból az intenzifikációs tényezőkből indul ki, amelyek nagy mértékben hozzájárul­nak a termelés további fejlesztésé­hez és a hatékonyság fokozásához. Itt elsősorban az öntözési lehetősé­gek maximális kihasználására, a szerves anyagok részarányának to­vábbi fokozására, az energiaszükség­let minimalizálására, a hazai forrá­sokból származó fehérjekomponensek fedezésének növelésére, a szarvas­marha-tenyésztés további fejlesztésé­re, a hús- és a tejtermelés növelésé­re, valamint a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexum további szilárdí­tására kell gondolnunk. BARA LÄSZL0 mérnök Védekezzünk ellene! Nem szükségeit hangsúlyozni, hogy a hüvelyesek termelése fontos nép­­gazdasági feladat. Irtunk erről már eleget. Sajnos, mindig van valamilyen ok, amely a terv teljesítésnek elégte­lenségére magyarázatot ad. A magya­rázatot elfogadjuk anélkül, hogy a kérdést (szakszempontból is) tüzete­sen elbírálnánk, és ezzel segítséget nyújtanánk a fogyatékosságok elhárí­tásában. Bár a hab és a borsó szántóföldi termesztése nákliink a múltban is fő­leg a száraz mag nyerése céljából történt, éretlen hüvelyeinek piaci vagy konzervipari hasznosításához a vetésterület még mindig kevés. A száraz bab termesztésével persze ma is érdemes foglalkozni, mert a száraz nyári éghajlatunk ilyen bab termesztésére kedvez. A bokorbab termesztése nem körülményes. Talaj­javító hatása az utóvetemények ter­mésében is kedvezően érvényesül. Hasonló a helyzet a borsó termelésé­vel is. Az első világháború alatt a zöld állapotban fogyasztott, régebben csak kertekben vetett borsófajták szántóföldi termesztése jelentékeny mértékűvé vált. Sajnos, ez a termesz­tési irányzat visszafejlődött, bár na-1 gyobb városaink piacai és a konzerv­gyárak szükséglete növekedik, ilyen borsó nagyobb arányú fogyasztására számítani kellene. A zöldborsó fo­gyasztása, illetőleg konzerv gyártá­sára való szántóföldi termesztése az­zal fejlődött, hogy a külföldi nagy magkereskedelmi vállalatok hazánk­ban termesztették vetőmagszükségle­tüket. Az itt termelt borsó érésekor csaknem minden évben száraz meleg érlelte a termést, biztosítva a mag csírázó képességét. A termés használati értékét megha­tározza, hogy a forgalomba hozott termésben zsizsiknek nem szabad len­nie. Ez az ormányos bogár hazánknak majdnem összes vidékén károsította és károsítja a borsó magját. így mi­nőségét lerontja. Hogy miért hang­súlyozom ezt? Azért, mert ha gon­datlanságból vagy más okból e bogár kártétele nagyobb méretű, akkor a borsó termesztése lehetetlen. Hogyan védekezzünk ellene? A nőstények a virágzásban levó növény hüvelyeibe rakják a petéiket és így a lárva a magba fúrja magát. A borsó magjában bábozódik és leg­később áprilisban, vagy meleg helyi­ségben már korábban fejlett bogár hagyja el azt. Korábban vízmentes tartályba töl­tötték a zsizsiktelenftásre szoruló borsót, és négyzetméterenként 200— 300 ccm szénkéneget ráöntve, a tar­tályt 24—48 órára légmentesen elzár­ták. A szénkéneg megölte a zsizsiket. Óvatosan kell kezelni ezt a szert, mert a gáz bármely szikrától felrob­banhat. A zsizsik légmentesen lezár­ható helyiségben vagy tartályban gáz­zal is irtható. Belélegzés esetén azon­ban a ciángáz halálos. Az 50—iO C°­­ra felhevített magban is elpusztul a zsizsik, azonban az ennél nagyobb hőfok a mag csírázó képességét ront­ja, nagyobb hőfok pedig azt teljesen tönkre is teszi. Komoskó László mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom