Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-01 / 44. szám

1980. november L .SZABAD FÖLDMŰVES. Tettekkel az enyhülésért TANÁCSKOZOTT a varsöi szerződés külügyminiszteri bizottsága A novemberi madridi találkozó elő­készítéséről folyó madridi megbeszé­lések állandóan foglalkoztatják a vi­lág közvéleményét, annál is inkább, mert a nyugati világ képviselői ismét kísérletet tesznek valamilyen patt­helyzet kialakítására még a találkozó érdemi tárgyalásainak megkezdése előtt. Ezért érthető, hogy a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága, mint már jelentettük, varsói ülésén a madridi találkozó előkészületeivel, va­lamint a katonai enyhüléssel és a le­szereléssel foglalkozó konferencia összehívásával, s általában az európai politikai helyzettel foglalkozott. Az ülés tanácskozásának eredmé­nyeit nyolcpontos dokumentum fog­lalta össze. A külügyminiszterek meg­állapították, hogy a Politikai Tanács­kozó Testület május 15-i nyilatkozata megalapozott és helyes értékelést adott a nemzetközi helyzetről, s ezt a legutóbbi európai és világpolitikai események is alátámasztják, amelyek még időszerűbbekké teszik a nyilat­kozatban megfogalmazott javaslatokat s mindazokat a konkrét lépéseket, amelyek a nemzetközi feszültség csökkentését, az enyhülési politika fenntartását és elmélyítését, az euró­pai és a világbiztonság és együttmű­ködés erősítését és a fegyverkezési hajsza megfékezését, a leszerelést, a népek függetlenségének tiszteletben tartását, az államok kapcsolatainak javítását szolgálják. Aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy az imperialista politika aktivizálódása folytán, új konfliktusok keletkezése következté­ben fennmaradt a nemzetközi feszült­ség. Am ugyanakkor valamennyi euró­pai országban erősödik a tudat, hogy az enyhülési politikának nincs éssze­rű, elfogadható alternatívája. Fokozó­dik érdekeltségük e politika folytatá­sában, az összeurópai értekezleten megkezdett folyamat továbbfejleszté­sében. A miniszterek síkraszálltak továbbá amellett, hogy következetsen biztosí­tani kell valamennyi nemzetközi kér­dés politikai eszközökkel, tárgyalások útján történő rendezését a népek egyenjogúságának és jogos érdekel­nek tiszteletben tartásával. Ügy vé­lik, nincs olyan fegyverfajta, amely­nek korlátozásáról és csökkentéséről ne lehetne megállapodni a kölcsönös­ség alapján, szigorúan tiszteletben tartva az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét és azt, hogy egyetlen állam biztonsága se szenvedjen csor­bát. A november 11-én megnyíló -mad­ridi találkozóval kapcsolatban amel­lett foglaltak állást, hogy az ezzel nyíló lehetőségeket felhasználják az európai helyzet alakulása fő irányza­tának, az enyhülési politikának az alátámasztására, és hogy a találkozón állapodjanak meg az európai konti­nens biztonságát és az együttműködés erősítésének valamennyi fő irányát érintő további gyakorlati lépésekben. Ügy vélik, hogy a madridi . találkozó sikere az összes részvevő politikai akaratától függ, attól, hogy a talál­kozón megteremtsék a konstruktív politikai légkört, az együttműködés feltételeit, és kölcsönösen elfogadható megállapodások elérésére törekedje­nek. Különösen nagy jelntőséget tu­lajdonítanak annak, ha a madridi ta­lálkozón döntés születne az európai katonai enyhüléssel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról, lebonyolításának rendjéről, idejéről és helyéről. Megerősítették, hogy a kon­ferencia szakaszonkénti lebonyolítása mellett foglalnak állást, tehát amel­lett, hogy a konferenciát az egyik szakasztól a másikig folyamatosság jellemezze. Az első szakaszban a bi­zalomerősítő intézkedések bővítéséra összpontosulna a konferencia munká­ja, a továbbiakban pedig hozzákezd­hetne az európai katonai szemben­állás szintjének és koncentráltságá­nak csökkentését szolgáló intézkedé­sek egyeztetéséhez. Amellett foglaltak állást, hogy a madridi találkozón a záróokmány va­lamennyi fejezetében hozzájáruljanak a megállapodás eléréséhez. A madridi találkozó hozzon hatékony intézkedé­seket a gazdasági, a tudományos­­műszaki, a környezetvédelmi együtt­működés hatékonyságának növelésére. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az energetikai együttműködés erősítésé­nek, s e fontos kérdésben összeurópai konferencia összehívásának. Állást foglalnak a széles körű és akadály­­mentes árucsere, az ipari kooperció, a mezőgazdasági, a közlekedési és a tudományos együttműködés fejlesztése mellett. A részvevők támogatják azt a ja­vaslatot, hogy a madridihoz hasonló következő találkozó színhelye Buka­rest legyen. Az európai közép-hatótávolságú ra­kétákkal kapcsolatban megelégedéssel állapították meg, hogy megkezdődött e kérdések gyakorlati megvitatása a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Hivatkozva a szocialista álla­mok július 10-i javaslatainak nagy jelentőségére, a külügyminiszterek hangsúlyozták, hogy a nyugati orszá­gok is tanúsítsanak politikai akaratot a vizsgált kérdések megoldására, hogy a bécsi közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyaláso­kon előrehaladás történjék kölcsönö­sen elfogadható megállapodások felé. Az ülésen megállapították, hogy a Politikai Tanácskozó Testület május 15-i nyilatkozata konkrét javaslatokat tartalmazott a fegyverkezési hajsza korlátozására, ezek ma is érvényesek, és a Varsói Szerződés tagállamai ké­szek, hogy más érdekelt államokkal komoly, érdemi tárgyalásokat kezd­jenek mindegyik javaslatról. Az SZKP Központi Bizottsága a múlt héten megtartott ülésén a jövő évi népgazdasági és szociális tervet, valamint a tavalyi költségvetés teljesítéséről szóló jelentést vitatta meg, mindkét beszámolóról határoza­tot hozott. Az ülésen a Politikai Bi­zottság tagjává választották MIHAIL GORBACSOVOT, eddigi póttagot, aki a Központi Bizottság titkára. A Politikai Bizottság póttagja lett TYIHON KI­­SZELJOV, Belorusszia Kommunista Pártja Központi Bizottságának új első titkára. Gorbacsov 1931-ben született, 1952 óta párttag. Diplomáját a moszk­vai állami egyetemen és a sztavropoli mezőgazdasági főiskolán szerezte. 1955 Óta a Komszomolban, majd a párt­apparátusban dolgozott. Az ülésen a Központi Bizottság vi­tájában LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra is felszólalt. Rámutatott a gazda­ság egyes ágazatainak problémáira, bírálta a hibákat és intézkedéseket jelentett be egyes problémák megol­dásának elősegítésére. Hangoztatta, hogy a párt az életszínvonal emelését állította a gazdasági munka közép­pontjába. A folyó ötéves tervben ezekre a célokra 329 milliárd rubel­lel többet fordítottak, mint az előző tervidőszakban. A mezőgazdaság eredményeiről szólva kijelentette, hogy első ízben sikerült elérni, hogy a gabonaterme­lés éves átlagban meghaladja a 200 millió tonnát. Különösen jelentős volt Kazahsztán mezőgazdaságának szere­pe, amely öt év során négy alkalom­mal túlteljesítette gabonatermelési tervét. Brezsnyev elvtárs megjegyezte, hogy az elmúlt öt esztendőben csak 1976 és 1978 volt kedvező a mező­­gazdaságban. A fejlődés ütemének gyorsulását akadályozó okokkal foglalkozva Brezsnyev elvtárs beszélt a hiányos­ságokról. Még nem sikerült a modern körülmények által megszabott szín­vonalra emelnünk a gazdaságirányítás és a tervezés mechanizmusát, a gaz­dálkodási módszereket és a végrehaj­tási fegyelmet. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy számos mutatót te-A gazdasági építés kérdései az SZKP Központi Bizottságának és a Legfelsőbb Tanácsnak ülésén NYIKOLAJ TYIHONOV AZ ÜJ SZOVJET MINISZTERELNÖK kintve teljesítettük a tervet, hiányos­ságok, szűk keresztmetszetek jelent­keznek a népgazdaságban. Brezsnyev elvtárs beszédének nagy részében a népgazdaság fontos kér­déseinek megoldásával foglalkozott, első helyen az élelmiszer-ellátás nö­velésével. Bejelentette, hogy az SZKP Politikai Bizottsága úgy határozott, az új ötéves terv szerves részeként élel­miszer-termelési programot kell ké­szíteni. Második nagy fontosságú fel­adatként a könnyűipar, a közszük­ségleti cikkeket gyártó iparágak ter­melésének fejlesztését említette, har­madik feladatként pedig a lgkásépí­­tésről szólt. Az SZKP Központi Bizottságának ülését követően a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának ülésszaka foglalko­zott a jövő évi népgazdasági tervvel és költségvetéssel. A parlament két házának együttes ülésén NYIKOLAJ BAJBAKOV miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke ismer­tette az 1981. évi népgazdaság- és társadalom-fejlesztési törvényjavasla­tot. A számítások szerint az idén a nemzeti jövedelem a tavalyihoz ké­pest 3,8, az ipari termelés 4 száza­lékkal emelkedik. A kedvezőtlen idő­járási viszonyok ellenére a mezőgaz­daságban a növénytermesztés eredmé­nye a mostani tervciklusban évi át­lagban 9, ezen belül a gabonatermesz­tésé 12 százalékkal volt nagyobb, mint az előző tervidőszakban. Az életszín­vonal az idén 3 százalékkal emelke­dik, több mint tízmillió ember lakás­körülményei javulnak meg. A jövő évi célokat ismertetve han­goztatta, hogy a tervjavaslat széles A kapcsolatépítés útján NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Béke és Szocializmus című folyóirat közös rendezésében — 116 kommunista és munkáspárt, más forradalmi párt és nemzeti felszabadító mozgalom kül­döttségének részvételével — a múlt héten ötnapos nemzetközi tudomá­nyos értekezlet folyt Berlinben a munkásmozgalom és a nemzeti felsza­badító mozgalom közös harca az im­perializmus ellen, a társadalmi hala­dásért témával. A nagyszabású összejövetelt a Népi Kamara tanácstermében Hermann Axen, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára nyitotta meg. A bevezető beszédet Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának fő­titkára, az NDK Államtanácsának el­nöke mondotta. Csehszlovákia Kommunista Pártját Jan Fojtik, a központi hizottság tit­kára képviselte a berlini tudományos tanácskozáson. Görögország mindenkor nagy szere­pet játszott — stratégiai fekvésével — a térség politikájában, s ami ott történik, mindenkor magára tereli a világ közvéleményének figyelmét. A Nyugat a NATO déli szárnyának erő­södéseként könyveli el, hogy az athé­ni kormány bejelentette: újra csatla­kozik a NATO katonai szervezetéhez, melyben tagságát 1974-ben szakította meg, amikor a NATO-támogatását ugyancsak lélvező Törökország meg­szállta Ciprust és politikai viszályba keveredett Athénnal is. Az ország NATO-tagságának azonban számos el­lenzője van, s pillanatnyilag viharos vita folyik a parlamentben, mert a kormány lépése nem nyerte el a tö­megek tetszését. Persze az ellenzéki képviselőknek aligha van lehetőségük az említett indítvány leszavazására. E mozgalmas események közepette került sor miniszterelnökünk, Ľubo­mír Štrougal athéni látogatására, mellyel a görög kormány meghívásá­nak tett eleget, s viszonozta a tavaly nálunk járt és az idén májusban köz­­társasági elnökké válaszott Karaman­­lisz látogatását. A látogatás befejeztével kiadott kö­zös közlemény megelégedéssel állapí­totta meg a kétoldalú kapcsolatok fejlődésében elért haladást. Gazdasá­gi, ipari és műszaki együttműködési megállapodást, egészségügyi együtt­működési megállapodást, jogsegély­egyezményt parafáltak, s áttekiptet­­ték a gazdasági együttműködés fej­lesztésének további lehetőségeit. A nemzetközi helyzetet áttekintve megállapították, hogy számos időszerű kérdés megítélésében országaink ál­láspontjai azonosak. Aggodalommal nyilatkoztak a világbékét veszélyez­tető háborús tűzfészkekről, melyek felszámolására, a feszültség enyhülé­sének érdekében intézkedéseket szor­galmaznak. Hangsúlyozták: valameny­­nyi állam tartsa tiszteletben a nem­zetközi kapcsolatokban a legnagyobb fokú egyenlőség, az egymás belügyei­­be való be nem avatkozás, az erő­szakról és annak alkalmazásával való fenyegetésről való lemondás, a vitás kérdések békés rendezésének és a nemzetközi kötelezettségek jog sze­rinti lelkiismeretes teljesítésének az elveit. Aggodalommal nyilatkoztak a kor­mányfők a fegyverkezési verseny folytatódásáról, s üdvözölték azt a tényt, hogy az érdekelt felek meg­kezdik az európai taktikai nukleáris fegyverek kérdéséről folytatandó tár­gyalásokat. Állást foglaltak a leszere­lési világkonferencia összehívása mel-Külpolltikai kommentárunk A PENTAGON ÉS A SZOCIÁLIS ELLÁTÁS A washingtoni hatóságok nagyon megnyirbálták a költségvetés szo­ciális célú elő­irányzatait, ugyan­akkor a jövő pénz­ügyi évi katonai költségvetés csilla­gászati arányokat ölt: elén a 171 és fél milliárd dol­láros összeget. — Örüljetek, gye­rekek! Még egy napközi otthont kaptok. (I. Szmirnov rajza) Az amerikai alkotmány értelmé­­** ben a november első hétfőjét követő kedden, tehát az idei elnökvá­lasztási évben november 4-én tartják az elnökválasztást. Valójában az 538 tagú elektor! testületet választják meg, mert az Egyesült Államok vá­lasztási rendszere — erősen őrizve az előző századokban kialakult hagyomá­nyokat — ma is közvetett elnökvá­lasztást ismer, viszont a kongresszust, a szenátust, a kormányzókat stb. köz­vetlenül választják. Am az 538 elek­tor megválasztása a gyakorlatban egyet jelent az elnök megválasztásá­val, ugyanis minden államban annyi elektort választanak, amennyi képvi­selője van a törvényhozásban, s az elektorok kötelesek pártjaik előző döntéseihez igazodni, melyek az elő­választásokon (primary), majd az el­nökjelölt-választó konvenciókon ala­kultak ki és jutottak kifejezésre. S természetesen támogatniuk kell az időközben körvonalazott elnökjelölt!, illetve pártprogramokat. Természetesen, erkölcsi kötelesség­ről van szó, be nem tartásáért senkit sem vonnak felelősségre. Ritkán for­dul azonban elő, hogy az elektor idő­közben meggondolja magát és más­ként szavaz, viszont az ilyen ritka eset egy cseppet sem befolyásolja az elnökválasztás kimenetelét. Az már eleve eldőlt, a többi az csak forma­ság, mint például a december 15-i hivatalos elnökválasztás, amikor az elektorok összejönnek ünnepélyes vá­lasztásra. A közvéleményt tehát az foglalkoz­tatja, ki lesz az elnök, és milyen po­litikát ígér. Egy biztos, az amerikai választási rendszer osztályjellegénél fogva eleve biztosítja az imperialista Elnökválasztási finis burzsoázia uralmát, különféle megkö­téseivel, cenzusaival kizárja annak lehetőségét, hogy a dolgozók osztá­lyainak képviselői valamelyest is be­leszólhassanak politikai alakulásába. Az amerikai választók most a követ­kező alternatíva előtt állnak: Carter vagy Reagan? £arter politikai csődtömeggel áll a választók elé. Nem újonc, már egy megbízatási időszakban betöl­tötte az elnöki méltóságot. Nyomába sem érhetett egykori elődének, az u­­gyancsak demokratapárti Kennedynek. Az elszalasztott lehetőségek politiku­saként értékelhetjük. Üj politikát ígérve foglalta el hivatalát, más poli­tikát ígért, mint elődei, de ígéretei szertefoszlottak mint a buborék. körű intézkedéseket tartalmaz a haté­konyság, a műszaki színvonal és az életszínvonal további emelésére. En­nek megfelelően a jövő évi terv a nemzeti jövedelem 3,4, az ipari ter­melés 4,1 és a mezőgazdasági bruttó termelés hét és fél százalékos növe­kedésével számol. Az előirányzat sze­rint jövőre 610 millió tonna kőolajat, 458 milliárd köbméter földgázt és 748 millió tonna szenet bányásznak. A reáljövedelmek 2,9 százalékkal emelkednek, a munkások és alkalma­zottak havi átlagkeresete 171 rubelre, a kolhozparasztoké pedig 123 rubelre növekszik. Ezután VASZILIJ GARBUZOV pénz­ügy minszter terjesztette elő a jövő évi költségvetés tervezetét. Az erőket mindenekelőtt a kulcsáratokra ki vánják összpontosítani, hangoztatta Az iparnak 162 milliárd, a mezőgazda Ságnak 72 milliárd rubelt szánnak Honvédelmi célokra a költségvetési ki adások mindössze 5,7 százalékát for dítják, kevesebbet az idei előirányzat nál. A Legfelsőbb Tanács a vita után jóváhagyta a törvényjavaslatokat. A költségvetési bevételek 298 milliárd 361 millió 116 ezer rubelt tesznek ki és 200 millió 808 ezer rubellel halad­ják meg a kiadásokat. Az ülésszakon az egészségi állapo­tára való tekintettel felmentését kérő ALEKSZEJ KOSZIGIN utódjaként a 75 éves, ukrán nemzetiségű NYIKOLAJ TYIHONOVOT, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagját, miniszterelnök­helyettest választatták meg a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökévé. lett. Ugyancsak nagy jelentőséget tu­lajdonítottak a bécsi közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tár­gyalásoknak, a helsinki Európa-érte­­kezlet záróokmányának. Amellett fog­laltak állást, hogy a madridi találko­zón szülessen döntés olyan konferen­cia összerívásáról, amelynek célja az. államok közötti bizalom megerősítését szolgáló gyakorlati intézkedések fo­ganatosítása lenne, s ezt követné az európai leszerelés folyamata. Megállapították, a ciprusi probléma veszélyezteti a térség békéjét és állást foglaltak a Ciprusi Köztársaság függetlenségének, önállóságának, te­rületi épségének és el nem kötele­zettségének elvei alapján történő, az ENSZ Alapokmányával és vonatkozó határozataival összhangban álló ren­dezés mellett. Aggodalommal nyilatkoztak a kö­zel-keleti helyzetről, ennek átfogó rendezése mellett szálltak síkra. Az iraki—iráni konfliktussal kapcsolat­ban követelték a katonai cselekmé­nyek beszüntetését, a vitás kérdések békés rendezését. A kormányfők állást foglaltak az ENSZ szerepének erősítése, a fejlődő és a fejlett országok színvonala kö­zötti különbség megszüntetése mel­lett. Kormányfőnk a tárgyalások befejez­tével Giorgisz Rallisz görög minisz­terelnököt meghívta hazánkba. Presztízsét különösen az idén rontot­ták olyan, a békeszellemmel ellenté­tes lépések, mint a gabonaembargó, a moszkvai oflmpia bojkottálása, iráni beavatkozási kísérlet, melyek nagy ballépéseknek bizonyultak, nem is szólva a tavaly megkötött SALT—II. szerződés sorsáról. Carter pillanatnyi programja is felemás: egyrészt béke­szólamok, a lakosság szociális helyze­tének javítására vonatkozó, szép re­ményekkel kecsegtető ígéretek, a má­sik oldalon pedig az ötvenes évek erőpolitikájának leporolása, az Egye­sült Államok további fegyverkezésé­nek szorgalmazása egy fiktív „szovjet veszéllyel“ szemben. Carter ellenlábasa, a köztársaság­párti Reagan, a kiérdemesült filmszí­nész, bár enyhített hangnemén, ugyan­csak erőpolitikára épít és szemére veti az előző kormányzatnak, hogy „túlságosan engedékeny“ volt keleti politikájában stb. A féktelen fegyver­kezés propagálja — a mögötte álló szélsőséges körök, imperialista érde­keltségek szószólójaként —, ugyan­­gkor a Carter-adminisztráció baklövé­seit kihasználva támad, s az állam­­háztartás rendbehozásának ígérgeté­sével próbálja körvonalazni szociális politikáját. Mem jósolunk, de eddig minden jel arra mutat, hogy az ameri­kaiak választása Carterre esik, mert ugyan ő sem jobb Deákné vásznánál, azaz Reagannál, de már ismert, s így a kisebbik rossznak tartják. LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom