Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-01 / 44. szám

Szabad Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ES ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1980. NOVEMBER 1. г&жя&изахтяжаша 44. szám XXXI. évfolyam Ara 1,— Kčs Őszi hajrá Nagyon rövid időszakra sűrű­södött az őszi tennivalók el­végzése. A szakemberek már előre számoltak a nehéz hetek­kel, de bíztak a kedvező októ­beri időjárásban. Sajnos, a ve­rőfényes őszi napokat kiadós, sok helyen — főleg Kelet-Szlo­­vákiában — nagy mennyiség­ben elzúduló esőzés szakította meg. Kellett a csapadék a ki­szikkadt talajra, hiszen sok he­lyütt nehézséget okozott a magágy gondos előkészítése az őszi vetések alá. De arra aligha gondoltak a mezőgazdaság irá­nyítói, hogy csapadékból meg­sokszorozódik a sokévi átlag. Az esőzés következtében pa­takok, folyók léptek ki med­rükből, elárasztva a vetésre szánt területeket, a cukorrépa-, kukorica-, napraforgó-táblákat. >— Objektív okok késleltetik az őszi munkák tervszerű me­netét — jelentette ki Rudolf V a n C o, az SZLKP KB osztály­­vezetője, az SZSZK Mezőgazda* sági és Élelmezésügyi Miniszté­riuma növénytermesztést irá­nyító bizottságának legutóbbi ülésén. — Érthetően, lelassult a munka üteme. Az viszont ne­hezen magyarázható, hogy az egyes körzetekben a hasonló körülmények között gazdálkodó üzemek között miért vannak nagy különbségek az ősziek ve­tésében, a betakarításban és a mélyszántásban. A nyugat-szlo­vákiai kerületben például nem volt veszélyes az októberben lehullott csapadék mennyisége, a szomszédos dél-morvaországt kerülethez viszonyítva mégis jelentős lemaradás tapasztalha­tó mezőgazdasági szempontból legjelentősebb vidékünkön. Mi­ért? — vetődik fel a kérdés akaratlanul. Ebben az esetben nehéz lenne az időjárásra hi­vatkozni. A lemaradás oka min­den bizonnyal a szervezésben, a gépek célszerűtlen kihaszná­lásában és egyéb okokban ke­resendő. Közismert, diákok, ka­tonák, üzemi dolgozók, hivatal­nokok ezrei segítenek az őszi betakarításban. Erre a segítség­re szükség van, nagyra kell ér­tékelni főleg a központi szer­vek felhívása nyomán létrejött társadalmi összefogást. De nem elég csak nagyra becsülni az értékeket mentő szorgos keze­ket— hangsúlyozta Vanóo elv­­társ — hanem minél ésszerűb­ben kell megszervezni munká­jukat, az önzetlen segítséget, amely százmilliós értékeket menthet meg társadalmunk ja­vára. A mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói ne halogassák a segítségkérést, mert jobb időt már nem igen várhatunk, ezért a betakarítás egyre sürgősebb. Most valóban nagyon időszerű az a közmondás: „Amit megte­hetsz ma, ne halaszd hol­napra“. Az ezernyi tennivaló között, különösen a cukorrépa betaka­rítására kell különleges gondot fordítani. Közismert „a fehér aranyból“ külföldi kötelezettsé­geink is vannak, amelyeket minden körülmények között tel­jesíteni kell, de a lakosság za­vartalan ellátása sem mellékes. A betakarítási veszteségek elég nagyok, s mipdent el kell kö­vetni csökkentésük érdekében. Még- több mint harmincezer hektárról kell kiásni e fontos ipari növényt. Nem véletlenül írom a „kiásni“ szót, mert a mostoha időjárás miatt, több helyütt vissza kellett térni a hagyományos kézi betakarítás­hoz. Kelet-Szlovákiában például az elázott táblákon sem tudják kiszántani a répát, s ezért a cukor alapanyagának többségét kézi erővel takarítják be. Ért­hető tehát, hogy a múlt évek­hez viszonyítva jelentős a le­maradás. Hogy a jövőben az esetleges gyengébb termés sem okozzon kiesést, növelni kell a cukorrépa vetésterületét. Ezért a mezőgazdasági üzemekben legalább tíz százalékkal több földet szükséges gondosan elő­készíteni a cukorrépa alá, a­­mely egyben jelentős takar­­mánybázist is jelent majd. Lassú ütemben halad a sze­mes kukorica betakarítása. A vetésterület döntő hányada a nyugat-szlovákiai kerületre esik, de ennek még csak alig néhány százalékáról takarítot­ták be a kukoricát. Az előző három év statisztikája azt mu­tatja, hogy október végén már általában betakarították a ku­korica felét. A kukorica lénye­gében mindenütt beérett és a talaj is eléggé szikkadt, ezért több kombájnt kellene adapter­rel felszerelni a fontos munka meggyorsítása érdekében. Egyes járásokban, mint például a lé­vaiban (Levice), még jelentős mennyiségű napraforgó vár be­takarításra. Ezt a munkát mi­nél gyorsabban el kell végezni, mert már eddig is jelentős a kár. Az ősziek vetése eléggé von­tatottan halad. ' Nagy területen még a rozs sem került a föld­be. Hasonló a helyzet a búzá­nál is. Špaldon akadémikus az ülésen hangsúlyozta, milyen nagy jelentősége van az agro­technikai határidő betartásának a jövő évi termés szempontjá­ból. Ha ez — különösen kele­ten —, már lehetetlen, akkor akár novemberben Is, de be kell vetni a tervezett területet. A Mironovszkaja 808-as búza­fajtát javasolja a kései vetések­hez. Valóban vetni kell, mert sen­ki nem tudja megjósolni, mi­lyen lesz az időjárás tavasszal. Visszatekintve a múltba, van rá sok jó példa, hogy a jól előké­szített talajba novemberben ve­tett szem, gazdag termést adott. Mindazonáltal ne feled­jük: a kései vetés mindig koc­kázatos! A mezőgazdasági üzemek ve­zetői jobban siettethetnék a mélyszántást. A nagy teljesít­ményű traktorokat kevés he­lyen üzemeltetik éjszakai mű­szakban. Sok helyütt ezt azzal indokolják, hogy a nedves ta­lajon, főleg a dombos táblákon balesetveszélyes. Ez igaz lehet, de kevésbé' érthető, hogy sík talajon miért nem üzemeltetik két váltásban a talajművelő gé­peket. Az időjárás már sok bosszúságot okozott az idén. Nem lehet hát az őszi szántást sem halogatni abban a remény­ben, hogy december közepéig nem fagy ki az eke a földből. A jelenlegi körülmények kö­zött mindenkire nagy felelősség hárul. Elsősorban azokra, akik a mezőgazdasági üzemeket irá­nyítják, továbbá a munkásokra, de azokra is, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban vannak a mezőgazdasággal. Csak a jó irányítás, a gépek maximális kihasználása, az át­gondolt társadalmi összefogás során tudjuk sikeresen elvégez­ni az összetorlódott őszi mun­kákat. TÓTH DEZSŐ i-i>. i > . I A komáromi (Komárno) járásban az időtervnek megfelelő ütemben halad a cukorrépa betakarítása. Felvételünk a Nemesócsai (Zemianska Olča) Efsz-ben készült Fotó: — dek EZERNÉL IS TÖBBEN SEGÉDKEZNEK A FÖLDEKEN SÜRGET AZIDŐ A mezőgazdasági dolgozók és alkalmi segítőtársaik — a védnökség! üze­mek dolgozói, a társadalmi szervezetek tagjai, a diákok és a főiskolai hallgatók ezrei — országszerte azon fáradoznak, hogy az egyelőre kelle­mes őszi időjárást kihasználva, meggyorsítsák a soron lévő munkák mene­tét. És ahogy az már ilyenkor, a munkacsúcsok idején lenni szokott, a mezőgazdasági üzemek nyugdíjasai is csatasorba álltak. Bizony nagy szük­ség van most a társadalmi összefogásra, a sok-sok szorgos kézre, hiszen alaposan benne járunk már az őszben, a mezőn pedig még ugyancsak sok a tennivaló. Legutóbb a komáromi (Komárno) járásban végeztünk helyzetfelmérést. Örömmel tapasztaltuk, hogy az em­bert és gépet veszteglésre kénysze­rítő, csapadékos napok elmúltával is­mét benépesült a határ s mindenütt jó ütemben folytatódott a munka. Igaz, néhol előfordultak kisebb-na­­gyobb szervezési hiányosságok — pl. későn végezték el a fűszerpaprika érését serkentő permetezést, sokáig halogatták a cukorrépa betakarításá­nak megkezdését stb. —, de az üze­mek többségében a kidolgozott idő­tervnek megfelelően végzik a munkát. Terbák Zoltán agrármérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság növényter­melési részlegének vezetője ezzel kapcsolatban így - nyilatkozott: — Valaha az aratást tartottuk a mezőgazdasági munkák dandárjának s minden épkézláb embert mozgósí­tottunk, hogy mielőbb fedél alá ke­rüljön a kenyérnek való. Aztán jöttek a korszerű kombájnok és egyszeriben megcsappantak a gondjaink. A válto­zatosság kedvéért, most az őszi mun­kák miatt fő a fejünk. Persze, itt is segítenek a gépek, de a megtermelt javak nagy hányadát mégiscsak kézéi kell begyűjteni. Különösen az idén, mert sok helyütt ritkább lett a cu­­korépa, egyenetlenül érik a fűszer­­paprika stb. Azonkívül ott volt a do­hány, a sok-sok kertészeti termék, a vártnál gazdagabb alma- és szőlőter­més. És gondoljunk csak bele: hány százan járják nap mint nap a földe­ket, hogy összegyűjtsék és a köz ja­vára megmentsék a kombájnok által elszórt répagumókat, kukoricacsöve­ket! A vezető dolgozók ezen az őszön igazából megmutathatják, milyen szer­vezőképességgel rendelkeznek. + Hogyan értékeli az eltelt idő­szakot? — Feltétlenül pozitívan, hiszen lé­nyegében mindenütt jól halad a mun­ka. Az idén kétszer annyi naprafor­gónk volt, mint tavaly, mégis határ­időre betakarítottuk a termést. A spe­ciális adapterek használatának kö­szönhetjük, hogy az előző évek folya­mán tapasztaltnál körülbelül tizenöt százalékkal kisebb volt a betakarítási veszteség. S ez nagy szó, mert a nagy, de középütt üres tányérokat nevelő, és a hiányos növényvédelem — megfelelő készítmények hiányában ezerötszáz hektárt egyáltalán nem tudunk kezelni — miatt gombabeteg­ségek által károsított növényzetben a. hagyományos — esetleg házilag mó­dosított — gépekkel aligha boldogul­tunk volna. Vagy vegyük a szilázso­­lást. A közel hat és félezer hektárról három hét alatt begyűjtöttük a ter­mést. Későn indultunk, mégsem kap­kodtunk, mert a téli takarmánykész­let minőségétől függ, megvalósíthat­juk-e az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseinket. Minden parcelláról mintát vettünk és labora­tóriumi elemzés eredménye alapján végeztük a szilázsolást. A tervezettnél öt százalékkal több szilászt készítet­tünk, s bízunk benne, hogjr a minő­ség is kiváló lesz. Most az a legfon­tosabb, hogy a nagy hajrában üze­meink ne hanyagolják el a leveles répafej és a répaszelet szakszerű tar­tósítását. Ehhez a szemre termesztett kukorica termőterületének több mint húsz százalékáról kell begyűjtenüní a kórót. Ha a rendelkezésre álló, üze­­mileg korszerűsített gépeket és a ku­koricaszárnak a szemtermés betaka­rításával páruhzamosan történő aprí­tására és rendrearatására alkalmas külföldi gépeket tökéletesen kihasz­náljuk, maradéktalanul eleget tehe­tünk ennek a feladatnak. Más lapra tartozik, hogy több ilyen gépre lenne szükségünk, hiszen már évek óta tervbe vettük, hogy az egész terület­ről betakarítjuk a kukoricaszárat. Ez­zel egyrészt a takármánykészletet szeretnénk gazdagítani, másrészt ked­vezőbb feltételeket teremtenénk az őszi mélyszántáshoz. Egyelőre ugyan­is nagyon kevés olyan ekénk van, amely a kukoricaszárat megfelelően beszántja a talajba. ф Ha mór itt tartunk, hadd kér­dezze^ meg:'hol tartanak a kukorica betakarításában? — A fiedvességtartalom 32—38 szá­zalék közötti, ezért a kombájnok zö­me még tétlenül várakozik. Teljes erővel naponta mintegy hatszáz hek­tárról tudnánk kicsépelni a szemet, de a szárítók kapacitása lényegesen lassúbb ütemet diktál. Javasoltuk a gazdaságoknak, hogy honosítsák meg a nedves kukorica fóliatakarásos ideiglenes tárolását, hogy dolgozhas­sanak a kombájnok. A Magyarorszá­gon kifejlesztett, és a Szőgyéni Efsz­­ben tanulmányozott módszert a Ne­mesócsai (Zemianska Olőa) Efsz ta­valy sikerrel alkalmazta, a gazdasá­gok vezetői mégis bizalmatlanul fo­gadták a javaslatunkat. A múlt héten ismét egybehívtuk az üzemek veze­tőit, hogy tanulmányozzák az új mód­szert. Én bízom benne, hogy legalább néhány szövetkezetben bizalmat sza­vaznak az új eljárásnak. Ami pedig a jövőt illeti, még több korai hibridet kell vetnünk, hogy megszilárdítsuk a termelési biztonságot. 4 Mi a helyzet a cukorrépával? Hallom, hogy a jobb parcellákon sző­lőből is termett annyi, mint helyen­ként a cukorrépából. — Sajnos, erre is van példa, de azért ez nem jellemző. Tagadhatatlan, sok helyütt ritka a növényzet, gyenge hozamra van kilátás. Éppen ezért nagy körültekintéssel üzemeltetjük a gépeket, jelentős területről kézzel szedjük fel a termést, sőt a gépek után is összegyűjtjük az elszórt ré­pát. Ebben — akárcsak az alma és a szőlő szüretelésében, valamint a kertészeti termények betakarításában — nagy segítséget nyújtanak üze­meinknek a társadalmi munkára je* lentkezők. ♦ A komáromi járásban tehát kel­lő viszhangra talált a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének, a Csehszlo­vák Nemzeti Front Központi Bizottsá­gának és a szövetségi kormánynak a felhívása, amely az őszi munkák mi­előbbi elvégzésének előmozdítására ösztönözte az embereket. — Igen, járásunkban megértésre talált a felhívás. A társadalmi mun­kára jelentkezők eddig húszezernél is több munkanapot dolgoztak le a föl­deken. Napi átlagban ezer-ezerhat­­száz fő segítkezik a mezőgazdasági üzemekben. Sőtl A védnökségi üze­mek huszonhat'tehergépkocsit is ren­delkezésünkre bocsájtottak a szállítá­si gondok enyhítése céljából. Nem szerénytelenségből mondom, de mi, a mezőgazdasági igazgatóság dolgozói is részt vállaltunk a munkából. A Ke­szegfalusi (Kamenióná) Efsz-ben al­mát szedtünk, a búcsi (Búó) szövet­kezetben pedig szőlőt szüreteltünk. ♦ A vetés agrotechnikai határideje régen lejárt. Sikerült időben elvet­niük az őszi búzát? — Nagyjából egy hetet késtünk, viszont betartottuk a vetéstervet. A betakarítási munkák késése miatt sok helyen nem lehetett volna megoldani a minőségi magágykészítést, ezért olyan megoldást választottunk, hogy néhány üzem a tervezettnél több bú­zát vetett, mások meg majd árpából és kukoricából fognak többet4termel­­ni. Sajnos csak így — a néhány nap­pal későbbi vetés kockázatát is vál­lalva — sikerült elkerülnünk a búza monokultúrás termesztését, ami a gyakorlati tapasztalatok szerint, je­lentősen kihat a termelés eredmé­nyességére. KÄDEK GÄBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom