Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-12 / 28. szám

1980. július 12, SZABAD FÖLDMŰVES .11 Tejiparunk fenv- és árnyoldalai (Г Még gyakoriak a panaszok!? A tejet és a különböző tejtermé­keket szinte naponta vásároljuk. Ez magától értetődő, hiszen a legalapve­tőbb táplálékunkról van szó, amely i— a csecsemőktől az öregekig — vu­­lamenyi korosztálynak az étrendjén nap mint nap szerepel. Nem csoda hát, hogy a lakosság a legérzéke­nyebben éppen a tej és a tejtermé­kekkel való ellátásra, azok választé­kára és minőségére reagál. E tekin­tetben pedig igazat kell adnunk a fogyasztónak. Senki számára sem le­het közömbös, hogy a vásárló elége­dett-e vagy sem. A bíráló szavak, a panaszok nemcsak a tejipar hírnevét ingatják meg, hanem káros hatással lehetnek a közvéleményre is. Mivel igen fontos népgazdasági kérdésről és a lakosság elégedettsé­géről van szó, „nagyítóüveg“ alá vet­tük a tej és a tejtermékek minőségét, választ keresve arra, hogy e tekin­tetben milyen változás állt be az utóbbi időszakban s mi az oka an­nak, hogy még aránylag gyakoriak az efféle panaszok: „A tasakból megint kicsurgott a tej; forralás köz­ben összement; a vásárolt joghurt vagy tejfel romlott volt; a sajt ízet­len“ stb. A felvetett kérdésekre a hiteles vá­laszért a legileltékesebbhez, vagyis az élelmiszeripari termékek Országos Minőségellenőrző Felügyelőségének dolgozójához, Ján Kodajboz fordul­tam. Mielőtt rátérnék a tárgyra, elöljá­róban szeretném hangsúlyozni, hogy szocialista társadalmunk a lakosság kellő mennyiségű és jó minőségű élelmiszerrel történő ellátása érdeké­ben fokozott erőfeszítést fejt ki. E tekintetben a vásárló érdekeit külön­böző ellenőrző szervek — többek kö­zött az Országos Minőségellenőrző Felügyelőség is — képviselik és vé­delmezik. Rendszeres ellenőrzések, tematikus vizsgálatok és felülvizsgá­latok, valamint a beérkezett bejelen­tések és panaszok nyomná indított eljárások segítségével igyekszenek feltárni a fogyatékosságokat, javasla­tokat tesznek az észlelt hiányosságok orvoslása érdekében, ellenőrzik a fo­ganatosított intézkedések betartását, őrködnek a szabványok betartása fe­lett, ellenőrzik az új termékeket, s a szabályokat megszegő üzemeket, vál­lalatokat pedig bírságolják. • Tavaly a minőségellenőrző felügye­lőség dolgozói Szlovákia harmincegy tejüzemében összesen százkét — kü­lönböző jellegű — ellenőrzést végez­tek, s több mint kétezer tejipari ter­­fnék mintáját vizsgálták meg. A szá­mok alapos ,munkára utalnak s az értékelések eredményei részletesen feltérképezik tejiparunk, illetve az egyes tejüzemek fény- és árnyplda­­lait. Az értékelés alapján örvendetes tényként megállapítható, hogy tejipa­runkban a minőség szempontjából to­vábbi előrelépés történt. Az 1978-as évhez viszonyítva a minőségi szab­ványnak megfelelő termékek mennyi­sége 1,8 százalékkal, az I. minőségi osztályú termékeké pedig 4,4 száza­lékkal növekedett. A tejüzemeknek úgyszólván a fele általában megfe­lelő minőségű árut szállított a keres­kedelmi hálózatba. A minőségi muta­tók kedvező alakulásához főleg a trenčíni, a breznói, a Bánovce nad Bebravou-i, a nagymegyeri (Calovo), az érsekújvári (Nové Zámky), a žili­­nai, a martini, a krupinai, a zvolení, a prievidzai, a bardejovi, a humen­néi, a kežmaroki és a prešovi tejüze­mek járultak hozzá. Mindezen üze­mekben a fogyasztásra nem megfelelő termékek mennyisége nem haladta meg a szabvány által engedélyezett határt. Azon tényezők közül, amelyek hoz­­járultak a tej és a tejtermékek minő­ségének bizonyos mértékű javulásá­hoz, ki kell emelni: megszilárdult a technológiai fegyelem, fokozódott a belüzemi ellenőrző rendszer ha­tásfoka, rugalmasabb lett a laborató­riumi vizsgálatok eredményének ki­használása, s lényegesen nagyobb visszhangra találtak a külső ellenőr­zések nyomán javasolt imézkedések, valamint ezeknek felelősségteljesebb érvényesítése. A helyzet kedvezőbb alakulásához az irányításnak a ter­mékek minőségén alapuló komplex rendszere is hozzájárult, amelyet már a múlt évtől kezdve Szlovákia vala­mennyi tejüzemében bevezettek. É rendszer lényege abban rejlik, hogy a termékek minőségéért az üzem összes dolgozója felelős és anyagilag érdekelt. Vagyis a gyenge minőségű termékek gyártása egyaránt érezhe­tően sújtja a vezetők és a dolgozók bérét, prémiumát. Említést érdemel, hogy az új minő­ségszabályozó rendszer érvényesíté­sében a legjobb eredményt a közép­szlovákiai tejüzemek érték el, ahol a vezetők tudatosították a minőség jelen­tőségét, s fokozott figyelmet fordítot­tak mindazon feltételek megteremté­sére, melyek a jó minőség eléréséhez szükségesek. Ennek köszönve a tej­termékek minősége aránylag kedvező szintet ért el. Ezt az a tény bizo­nyítja legjobban, hogy míg Szlovákia viszonylatában a minőségileg nem megfelelő termékek százaléka megha­ladta a szabvány által engedélyezett határt, addig a közép-szlovákiai ke­rület üzemeinek átlagában az enge­délyezett határon belül ingadozott. Természetesen a helyzet kedvező alakulásához hozájárult a tej minőség szerinti felvásárlása és értékesítése is. Ugyanis több mezőgazdasági üzem­ben tudatosították, hogy az I. minő­ségi osztályú tej értékesítése kedve­zően befolyásolja a nyereséget. En­nek köszönve bizonyos mértékben ja­vult a feldolgozásra kerülő nyers­anyag minősége is, ami a tejiparban döntő jelentőségű tényező, főleg a sajtok gyártásában. A pozitív fejlődés ellenére a tej és a tejtermékek minőségét, valamint a gyártási feltételeket korántsem lehet ideálisnak nyilvánítani. Az ellenőrzé­sek számtalan fogyatékosságot fed­tek fel a „véka alól. Sajnos az ese­tek többségében szubjetkív tényezők­ről van szó, tehát olyan fogyatékos­ságokról, amelyek elkerülhetők. Ta­valy Szlovákia viszonylatában a mi­nőség megszegése meghaladta az en­gedélyezett százalékot és az üzemek többségében nein érték el a kiváló minőségű, tehát az A csoportba sorol­ható termékek tervezett mennyiségét. Az egyes üzemekben a tej és a tej­termékek minősége igen kedvezőtle­nül alakult, főleg a bratislavai 012-es, a púchovi, a losonci (Luőenec), a királyhelmecl (Kráľovský Chlmec) és a rozsnyói (Rožňava) tejüzemben. A hátul kullogó üzemekben szám­talan hiányosságot tártak fel, főleg a gyártási folyamat és a technológiai előírások be nem tartásában. Több üzemben kifogásolható volt a tej pasztőrözése és hűtése, főleg a sza­bályozó berendezések rossz működése miatt. Akadtak olyan üzemek is, ahol az egyes termékek gyártási köve­telményeinek megfelelően —, elmu­lasztották a tejnek minőség szerinti csoporosítását, vagy nem fordítottak kellő gondot az alvadók kezelésére. Az utóbbi mulasztások, főleg a félke­mény és a kenyérsajtok gyenge mi­nőségét eredményezték. Esetenként nem tartották be a sajtok érlelési idejét, aminek következtében elma­radt a termékek jellegzetes íze. A gépek és berendezések napi kar­bantartásában, megfelelő üzemképes­ségük biztosításában is több hiá­nyosság merült fel, ami sokszor a tejtermékek kifogásolható csomagolá­sában mutatkozott meg. Több munkahelyen hiányoztak a technológiai utasítások, valamint a gépek és a berendezések kezelésére, tisztítására és fertőtlenítésére vonat­kozó előírások. A munkafolyamatok irányításában és szervezésében, vala­mint az intézkedések betartásában is több kifogásolni való akadt. Am a minőségi mutatók megszegé­sét az esetek többségében a mikro­biológia szennyeződés idézte elő, a­­mely a fogyasztásra alkalmatlan min­ták több mint 69 százalékát tette ki. Ennek fő oka — nemcsak az említett, hanem több üzemben — a gépek és a berendezések, a csővezetékek, a tartályok, a szállitótankok, a kannák, vagy az üvegek hiányos és rendszer­telen tisztításában, mosásában, fertőt­lenítésében rejlett. Több helyen a csarnokok ablakai nem voltak ellát­va védőhálóval, sőt esetenként az ablakok üvege be volt törve, a falról hullott a vakolat, de gyakran a szociális helyiségek sem feleltek meg a legalapvetőbb higiéniai követelmé­nyeknek. Ezek pedig mind olyan fo­gyatékosságok, amelyek a felelőtlen­ségből, a hanyagságból, a nemtörő­dömségből eredtek s okai voltak a fogyasztási tej, a tejföl, a kefir, a joghurt, a túró stb. nem megfelelő minőségének. Habár a minőségben észlelt hiá­nyosságoknak oka sok esetben szub­jektív jellegű volt, és ha tárgyilago­sak akarunk lenni, nem feledkezhe­tünk meg az objektív problémákról sem. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy több tejüzemünk elavult, ahol igen kedvezőtlen feltételek kö­zött történik a termelés. Komoly gon­dot okoznak a korszerűtlen gépek és berendezések, valamint a pótalkat­rész-hiány is, amely hátráltatja a gépek karbantartását és javítását. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a tejüzemek jelentős mun­kaerőhiánnyal küzdenek. E munkakör sokak számára kevésbé atraktív, mert a termelés több műszakban és szün­telenül — szombatonként és vasár­naponként is — történik. A munka­helyeken jelentős a munkaerővándor­lás, aminek következtében a dolgo­zók szakképzettsége sem felel meg a követelményeknek. Ha a tej és a tejtermékek minősé­géről beszélünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni az őstermelőt sem. A minőségért nemcsak a feldolgozó ipar, hanem a nyersanyagot termelő is felel, hiszen jó minőségű terméket csak jó minőségű nyersanyagból le­het előállítani. Köztudott, hogy a tej minősége menyire ingadozik, s hány mezőgazdasági üzem adós a tej minő­ségi követelmnéyeinek betartásával. A másik nem kevésbé fontos té­nyező a tejtermelésben tapasztalt je­lentős idényszerüség. Ezért érthető, hogy a tej és a tejtermékek minősé­gével kapcsolatban többnyire a nyári hónapokban merülnek fel a legna­gyobb problémák, amikor a feldolgo­zó kapacitásokat túlhaladó tejmeny­­nyiség jelentős gondokat okoz a tá­rolás és a feldolgozás szempontjából. A több műszakos üzemelés a gépekre és az emberekre egyaránt megter­helő, s gyakran szinte lehetetlenné teszi a gyártási folyamatok vagy a higiéniai előírások tüzetes betartását. Klamarcsik Mária • Több jobb munkaszervezést Mivel itt a kánikula a frissítőket, különböző italokat gyártó gépsorok csapágyai is mindig „forróbbak“! Nem csoda, hiszen az üzlet, a vásárló követeli a szomjat oltó nedűt. Felvételünk a nitrai sörgyár palackozó résilegén készült. - (A szerző felvétele) A szakemberek, a valutával gaz­dálkodó pénzügyi szakértők még jól emlékeznek arra, hogy a múlt évben — a kedvezőtlen termés következté­ben — aránylag nagy mennyiségű sörárpát kényszerültünk külföldről importálni. A behozatal „érdekessége“ az volt, hogy az árpa jó részét —> gyenge minősége révén — a takar­mányalapba kellett átsorolni, a ná­lunk termett árpát pedig sörgyártásra használtuk fel. Idén — a szakembe­rek előrejelzése szerint — az árpa termése kedvezőnek mutatkozik, s va­lószínűleg nem leszünk rászorulva behozatalra. Mivel tavaly a sörárpa minőségével és mennyiségével egyaránt gondok voltak, intézkedések sora született annak érdekében, hogy a mezőgazdá­szok az Idén nagyobb gondot fordít­sanak a sörárpa termesztésére, idő­ben történő betakarítására, szárításá­ra stb., tehát arra, hogy az iparnak valóban kiváló minőségű nyersanya­got szállítsanak. A tervek szerint az idén 250 ezer tonna sörárpát használnak fel 195 ezer tonna maláta készítésére. Jó ter­més esetén adottak a feltételek arra, hogy a sörgyárak mind az idei, mind a jövő évi tervüket teljesítsék. Az idén — június végéig — a sör­ipar kétmillió 142 ezer hektoliter sört gyártott, hatezerháromszáz hektoliter­rel többet, mint a múlt évben. Sajná­latos tényezőként említbető, hogy az alkoholmentes sörből a kereskedelem „tartózkodása" révén jóval keveseb­bet gyártanak, mint amennyire a ko­rábbi érdeklődés nyomán vállalkoz­tak. Habár a söripar az előző hónapok­ban munkaerő-hiánnyal küzdött, a jú­niusi, augusztusi és szeptemberi hó­napokban jelentős változás áll be. Mégpedig annak következtében, hogy a nyári hónapokban sok diák vállal brigádmunkát a söripar gyáraiban, üzemeiben. Mind a sörös-, mind a szódásüve­gek nagy problémát okoznak a sör­gyárak vezérigazatóságának. A nem­­iovái SKLOOBAL vállalat már évek óta nem képes kielégíteni az igénye­ket. Míg a sörgyárak vezérigazgató­sága ebben az évben negyvenöt mil­lió darab Euro típusú üveget rendelt, addig a SKLOOBAL csupán huszonöt millió üveg szállítását jelezte. Ter­mészetesen hiba lenne, ha csakis az említett üvegipari vállalatra oszta­nák a „bűnbak“ szerepét, ugyanis a söripar évente húszmillió üveget „le­ír“. Ez az óriási mennyiség a felmé­rések szerint a szállításnál tűnik el, vagy a fogyasztónál marad. J n n a s vezérigazgató javaslatot tett az üve­gek fogyasztói árának három koro­nára való felemelésére, ami — véle­ménye szerint — csökkentené az ed­digi jelentős népgazdasági vesztesé­­séget. További gondként említhető a sör és az alkoholmentes italok szállítása a kereskedelmi hálózatba. Míg a ko­rábbi években a Csehszlovák Autó­közlekedési Vállalat közreműködése melett más termelő egységek is idő­szakonként rendelkezésre bocsátották teherautóikat, jelenleg — az üzem­anyagfogyasztás korlátozására hivat­kozva — ezek a vállalatok fuvart más üzemegységek részére nem igen vállanak. Ezt a gondot minél hama­rabb meg kell oldani, hiszen fenn­akadást jelenthet a sör és a frissítők széthordásában, főleg a nyári idő­szakban. örvendetes tényezőként könyvelhe­tő el a következő: míg korábban a frissítők — kofola, Slovkola stb. —i 80 százaléka vegyi anyagok felhasz­nálásával készült, addig ma már a frissítők alapanyagát 60 százalékban a gyümölcskivonat képezi. Nemrég látott a piacon napvilágot a magyar nyersanyagból készült és az 55 szá­zalék szolőcukrot tartalmazó Szőlőlé (Hroznová zmes), ami az orvosok vé­leménye szerint a legjobb frissítőink egyike. A fogyasztók sajnos, ezidáig nem tanúsítottak túl nagy érdeklő­dést az ital iránt, aminek fő oka a felületes csomagolás. A hagyományos szódásüvegben forgalmazott árunak ugyanis csupán a kupakján levő bol­­hónyi betűk jelzik nevét, tartalmát. Annak ellenére, hogy a fokozottabb hazai sör- és frissítőfogyasztás mel­lett sokezer üveg italt szállítunk kül­földre, az ellátás aránylag jónak mondható. Mivel az aratás küszöbén állunk, nem árt, ha a mezőgazdászok megszívlelik a felhívást, jó tanácsot: Azok a mezőgazdasági üzemek, me­lyek sörárpát termesztenek, ügyelje­nek a betakarítási időpont jó megvá­lasztására, a gépek helyes beállításá­ra, a termés szakszerű tárolására. A fáradság, a fokozutt figyelem meg­hozza gyümölcsét, mivel a sörárpa felvásárlási árát a mezőgazdászok szempontjából kedvezően módosítot­ták. Emellett persze senki számára sem lehet közömbös, hogy a jő minő­ségű sört, malátát államunk jó áron, valutáért tudja bármelyik igényes külföldi piacon értékesíteni. Kalita Gábor ■Jíresek a szlovákiai erdők. Az ország idegenforgalmára "■ vonzó hatással vannak változatosságuk és gazdagságuk miatt. í elüdítenek és csendjükkel, jó levegőjükkel gyógyítanak. Az erdő vadállománya, az ott termő gombák, gyümölcsök — mint melléktermékek — valutát si jelentenek a népgazdaság számára. Legfőbb értékük természetesen a fa. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy fában szegény ország lennénk, de annyira gazdagok sem, hogy feleslegesen, tervezetlenúl pazarolhat­nánk az értékes nyersanyagot. Az erdőgazdálkodás nálunk nemcsak fakitermelésből, hanem gondozásból és korszerű telepítésből is áll. A Kelet-szlovákiai Erdészeti Özem dicséretre méltó ered­ményei is ezt bizonyítják. A párt XV. kongresszusénak hatá­rozataiból indulnak ki a gazdasági intézkedéseik. Habár fo­kozzák a fakitermelést, ám ehhez mérten gondoskodnak az utánpótlásról, az erdők fejlesztéséről. Fokozottabban és kor­szerűbben védik a környezetet, az erdei állatállománnyal egye­temben. Minőségi és mennyiségi erdőfejlesztés nélkül elkép­zelhetetlen a további fakitermelés. Az említett üzemnek 15 ezer dolgozója van. Az alkalma­zottak számát véve alapul, következtetünk az üzem nagysá­gára. A számokhoz még tegyük hozzá, hogy — a mai mű­szaki színvonalat tekintetbe véve — a fakitermelés gépesített. Kivételes esetektől eltekintve kézi munkát nem végeznek. A nagyarányú műszaki fejlesztés ugyancsak megköveteli a munkavédelmet és annak maradéktalan betartását. Csak így lehet eredményes és biztonságos, balesetmentes az emberek munkája. Ennek’köszönve érhették el, hogy a hatodik ötéves tervidőszak kezdetétől napjainkig 6,5 millió köbméter, több­nyire bútorlapoknak valót és építkezési fát termeltek ki, de a papírgyáraknak is sok jutott belőle. Még bizonyos mennyi­ségű tüzelőfát is értékesítettek. Ez év hátralevő hónapjaiban még 740 ezer köbméter fát termelnek ki. A kitermelés tehát hatalmas menyiséget tesz ki, de a terület is óriási, amelyen gazdálkodnak. Hozzávetőlegesen hatszázezer hektár — az or­szág legnagyobb erdőterülete. Viszont számításba kell venni, hogy ebből igen sok a jóléti erdő és a a természetvédelmi terület, ahol a fakitermelést korlátozzák. Gondoljunk csak például a Magas-Tátra védett területeire, az ottani nemezti parkokra vagy a Kassa-környéki és a Vihorlát hegység jóléti, üdülő erdeire. A hatodik ötéves terv harmincezer hektár terület újjátele­pítéset irányozta elő az erdőgazdasság számára. A munká­jukat lelkiismeretesen végző erdészek ezt az irányszámot maradéktalanul teljesítik. Még az idén 6820 hektárnyi erdőt telepítenek, így az előirányzott tervet valamivel túlteljesítik. Jobbára fenyőfát ültetnek. A tűlevelűek telepítési zónáját le- és felfelé egyaránt kiszélesítik. Vagyis olyan magas hegy* oldalakon is erdő virul majd a jövőben, ahol eddig legfel-i jebb a törpefenyő élt meg, és ott is zöldellnek majd fenyőfák* ahol eddig főleg tűzifának való erdő lombosodon. Ehhez kor­szerű tudományos módszerek, fejlett műszaki feltételek és üzemgpzdálkodás szükséges. A jóléti és üdülő erdőkben-csak az idén félmillió fát és bokrot ültettek ki. Tekintettel a hatalmas és fontos üdülő­körzetekre, további 10 ezer hektárt hagytak meg jóléti er­dőnek. E terület 90 százaléka már az üdülők, kirándulók rendelkezésére áll. A szállításhoz, de a kirándulásokhoz is feltétlenül fontos a jó erdei úthálózat. Építenek is 259 kilométer hosszúságú erdei utakat, ebből 160 kilométer asz­faltozott vagy kövezet út lesz. Mindenesetre olyan, hogy a legkényesebb, és a legnehezebb szállító jármüvek is igénybe vehessék. Az említett igényes feladatokhoz megľelelô szakképzettség szükséges. Ma az erdészeti munkához nemcsak sok, hanem képzett ember is kell, mert gazdagodnak erdőink és tudo­mánnyá vált a „favágás". Bagota István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom