Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

14 Л SZABAD FÖLDMŰVES 1980. október 18. ^MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Ä CSKP KB 13. ülésének határoza­tából kiindulva i—. amely a mező­gazdasági dolgozókat az adott lehe­tőségek még hatékonyabb kihaszná­lására ösztönzi — fokozott figyel­met szenteltünk a méhcsaládok ván­doroltatása szervezett végrehajtásá­nak a gyümölcsösök, a bogyósültet­vények és kapásnövények beporzása érdekében. Figyelembe véve a ren­delkezésre álló vándorkocsik számát, arra az álláspontra jutottunk, hogy az SZMSZ alapszervezeteinek módjá­ban áll a felsorolt növénykultúrák­hoz legalább ötvenezer méhcsaládot kihelyezni. Az SZMSZ Központi Bizottságának múlt év decemberében megtartott plenáris ülése — amely a kultúrnö­vények beporzásával is foglalkozott ■— igényes, de megvalósítható feladat elé állította az SZMSZ alapszerve­zeteit, vagyis a méhcsaládok szerve­zett vándoroltatását tűzte ki célul. E feladat megvalósítása a méhészek számára is több előnnyel jár. Ha abból indulunk ki, hogy a beporzás végett a gyümölcsösök, de főleg a repce közelébe kihelyezett méhcsalá­dok számára a vándoroltatás nem­csak fontos hordásforrást jelent, amely növeli a mézhozamot, hanem lehetővé teszi a családok előkészí­tését az akáchordásra is. Az alap­szervezetek többsége az évzáró köz­gyűléseken megértéssel fogadta a célul tűzött feladatot, és sikerfes meg­valósítását szocialista kötelezettségek vállalásával is támogatta. Annak érdekében, hogy minél több méhész kapcsolódjon be a beporzó munkába, szocialista versenyt hirdet­tünk meg az alapszervezetek között: a legnagyobb arányú vándoroltatást elérő és a legjobban helytálló szer­vezeteket dijakkal jutalmazzuk. Azal is számoltunk, hogy több mezőgazda­sági üzem a MÉM utasítása értelmé­ben a kultúrnövények beporzását — a törvényes lehetőségek keretében —< honorálja. Az elképzelésünk reálisnak bizo­­nyúlt, hiszen az őszi repce növény­zete jól áttelelt s kiegyenlített volt. így számolhattunk azzal, hogy a mé­hészek maguk is szorgalmazzák majd a méhcsaládok kihelyezését az őszi repce közelébe. A reményeink meg­valósultak. Erről magunk is meggyő­ződhettünk a Žiar nad Hronom-i, а dunaszerdahelyi (Dun. Streda), a nit­'■ г*~эм». I • i k ral és a nagykürtöst (Vei. Krtíš) já­rásban. Habár e cikk megírása idején a méhcsaládok vándoroltatásának érté­kelését az alapszervezetek felénél sem végeztük el, a részlegeredmé­nyek is már biztatónak mutatkoztak. J■■ ... H A Felsőpatonyi (Horná Potőfi) Efsz­­ben a vándorkocsiban elhelyezett méhcsaládok biztosítják a lucerna beporzását. Ezek a szervezetek az említett nö­vénykultúrákhoz több mint negyven­­ötezer, s ebből az őszi repcéhez több mint tizenötezer méhcsaládot helyez­tek ki. Ez pedig jelentős sikernek számít. A valóban szép eredményt az a tény sem rontotta, hogy az egyes alapszervezetek azokat a méhcsalá­dokat is besorolták a vándorolta­tásba, amelyek a beporzást igénylő növények közelében helyezkedtek el. Felmerül a kérdés, milyen tapasz­talatok vonhatók le az értékelések eddigi eredményeiből, örvendetes tényként nyugtázhatjuk, hogy további járások mezőgazdasági üzemei is szerződést kötöttek az alapszerveze­tekkel a kultúrnövények beporzása céljából. A Bratislava-vidéke, a bar­­dejovi, a topolőanyi és a rimaszorti­­bati (Rim. Sobota) járás egyes mező­­gazdasági üzemeinek már tavaly ta­núsított jó példáját az idén a trnavai, a lévai (Levice) a zvolení, a prešovi és a svldniki járás gazdaságai is kö-A LéVai Magtermesztő Állami Gazdaságban szervezetten oldották meg a méhcsaládok vándoroltatását. (A szerző felvételei) Egyedülálló eset Méhészkedésem négy évtizede alatt rengeteget megtanultam a méhek életéből, s amióta nyugdíjas vagyok, azóta még többet foglalkozok velük. S mert időm van, ez arra ösztönzött, hogy megkíséreljek egy olyan dolgot, amelyről eddig nem is hallottam és nem is olvastam. A próbálkozás az volt, hogy le­hetőleg minél tovább fenntartsam a méhcsaládnál a Hasítást a tél folya­mán is. Maga a próbálkozás a követ­kezőképpen történt: Egyik méhcsa­ládom anyja már két* éves volt, sze­rettem volna kicserélni. Augusztus 12-én kezdtem az anyanevelést. Tud­tam, hogy ez már késő, de remény­kedtem, hogy mégis sikerülni fog. így is lett, augusztus 27-én az anya kikelt, nemsokára bepározott, és el­kezdett petézni. Szeptember 8-án azután észrevettem, hogy egy másik családnak is szüksége van anyára, az augusztus 27-én kikelt és petézni kezdett fiatal anyát áttettem ehhez az anya nélkül maradt méhcsaládhoz. Szeptember 10-én kezdtem újra hozzá egy újabb anya neveléséhez. Most már még lázasabban figyeltem, hogy húznak-e a méhek anyabölcsőt. Ez az anya is kikelt, és október köze­pére bepárzott. Ezt a fiatal anyás családot minden nap att—nyat előtt serkentettem 1 dl cukros lével. Emellett a családnak virágport is adtam. Állandóan fi­gyeltem a családot és láttam, hogy a kis anyanevelőben az anya szépen petézik. A kis kaptárban csak két keret volt. December 2-án a kis kétkeretes anyanevelőt áttettem a tervezett méhcsaládhoz, jé idő veit december­ben, a család összeszokott és szépen dolgozott. Több méhésztársamnak is elmeséltem az egyedülálló esetet, mert szinte csodálatosnak tekintettem a decemberben fiasitást nevelő méh­családot. December 11-én méhészeink meg is látogattak, hogy maguk is meggyőződjenek az esetről. Az azna­pi enyhe időjárás megengedte a kap­tár felnyitását. Mindannyian meg­győződtünk róla, hogy a családnak három részben van fedett és nyitott Hasítása. január 21-én újra ellenőriztem a méhcsaládot, amikor egyúttal cukor­lepényt is adtam a méheknek. Ennek a családnak ekkor két lépen volt Ha­sítása. Számomra sokat jelent ez a ta­pasztalat. január 31-én még azt is láttam, amikor a hőmérséklet IS C- fok körüli volt, hogy a méhcsalád­ban nagy sürgés-forgás van, úgy rö­pülnek a méhek, mint hordás idején. Ezekután érthetően izgatottan vár­tam a tavaszt. (ne) vették, habár csak kis számban. Ennek ellenére ez további előrelépést Jelent növénykultúrák beporzására vonatkozó minisztériumi utasítás meg­valósításában. Sajnálatos módon az SZMSZ alap­szervezeteinek éppen azon járások gazdaságaival nem sikerült a bepor­zásra irányuló szerződést megkötni —< így például a dunaszerdahelyi, a ga­­lántai, a komáromi (Komárno), a nit­­rai, a nagy kürtösi, a losonci (Luče­nec), a košicei, a terebesl (Trebi­­šov) és a michalovcei- járásban —, ahol a repcét, a hüvelyeseket és a magra termesztett hereféléket a leg­nagyobb területen termesztik. Csupáp a Stará Turá-i és a kežma­­roki alapszervezetek körzetében for­dult elő, hogy egyes gazdaságok díj­mentesen biztosították a méhcsaládok áthelyezését. A dunaszerdahelyi, a nltrai, a tr­navai, a topolőanyi, a senicai, a Žiar nad Hronom-i, a nagykürtösi, de több más járásban is különösebb problémák nélkül ment végbe a méh­családok vándoroltatása. Ezt nagyra értékeljük, mert az idén a felsorolt járásokban meggyőződhettünk a be­porzás kedvező hatásáról, ami min­den bizonnyal hozzájárul majd ah­hoz, hogy jövőre könnyebben meg­köthetjük a szerződéseket. Hiszen az őszi repcéből olyan nagy hozamok, melyet az idén például a Trnavai Magtermesztő Állami Gazdaságban értek el — a beporzás kedvező ha­tásának Is köszönve — a múltban még kis táblákon sem takarítottak be. Természetesen, még sok felvilágo­sító munka vár ránk, főleg azon gaz­daságok vezetőivel kapcsolatban, akik nem tanúsítanak kellő érdeklődést a növények szervezett beporzása iránt, mert járásukban a méhcsaládok sűrű­sége jelentős, s így azzal számolnak, hogy a beporzást a helyben levő méhcsaládok biztosítják. így van ez például a lévai, a nttral és az érsek­újvári (Nové Zámky) járásban Is. Akadnak olyan gazdaságok is, me­lyek a méhcsaládok szervezett ván­doroltatását nem tették lehetővé, gondolván, hogy erre a MÉM határo­zata nem kötelezi őket, s a méhé­szek amúgy is .ingyen kihelyezik a méhcsaládokat. Bírálóan szót kell ejteni olyan ese­tekről is, amikor egyes gazdaságok nem tartották be a növények vegy­szerzésének időpontját, aminek kö­vetkeztében a méhek: elpusztultak. Ilyen sajnálatos esetek többek között a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazda­ságban, valamint az oíovái és a nagy­­kaposi (Veľké Kapušany] szövetke­zetben fordultak elő. Eltekintve az említett elmaraszta­landó esetektől megállapítható, hogv a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködés a múlthoz viszonyít­va javult, ami mindenekelőtt a na­gyobb arányú vándoroltatásban és a vegyszerekkel való mérgezések szá­mának csökkenésében nyilvánult meg. Ez pedig a következő évre kedvező kiindulópontot jelent. Ha ehhez hoz­zászámítjuk az őszirepce vagy más növények aránylag jó hektárhözamát, minden bizonnyal ez is hozzájárul majd a gazdaságokkal való együtt­működés további megszilárdításához, a terméshozamok további növekedé­séhez. Juraj Ferenőik agrámérnök, iz SZMSZ KB titkára A kedvezőtlen időjárás kihat a ” méhek életére is. Ha május első fele kedvezően alakul, akkor rendszerint kevés család indul raj­zásnak, viszont, ha a hordástalan idő sokáig uralkodik, sok méhcsalád raj­zik. tgy volt ez ebben az évben is. Igaz, a rajzás a méhek öröklött tu­lajdonsága. Leggyakoribb oka a zsú­foltság és a fiatal méhek ki nem elé­gített munkavágya. A zsúfoltság rendszerint a fészekben jelentkezik. Rajzásra készül a család akkor is, ha a méhek a fészket mézzel tömik meg. Például ha a méhész tavasszal nagyon teletett a családokat, az anya nem tud terjeszkedni a petézés­­sel. Az etetéssel foglalkozó méhek nem találnak elegendő álcát, s a tíz­­tizenkét napos méhek sem tudják ki­elégíteni építő ösztönüket. Ilyen kö.­­rülmények között nagyon fontos, a méhész beavatkozása. A rajzás megakadályozásáról már sok szó esett, többféle „receptet“ közöltek a szaklapok és a szakköny­vek. Annak a méhésznek, aki virág­porral is foglalkozik, ezek nem meg­felelő módszerek. Ugyanis az anyát nem lehet a kaptárból eltávolítani, mert akkor a petézés szünetel és ha nyílt Hasítás nincs, nincs virágpor­termelés sem. A rajzás megakadályozásának leg­egyszerűbb módja az anyabölcsők el­távolítása, illetve, lerombolása, de akad olyan bölcső is, amely elkerüli a méhész figyelmét és a család mégis kirajzik, Örösí Pál Zoltán a rajzás Az első röpített rajom Tavaly kezdtem meg az önálló mé­hészkedést három méhcsaláddal. Ak­kor elhatároztam, hogy a mézterme­lés mellett szaporí­tani. is fogom a családaimat. Éven­te legalább egy családdal. Többet azért nem, mert még iskolába járok és sók idő elmegy a tanulással. Már kora tavasz­­szal serkentettem méheimet 1:1 higí­­tású cukorszirup­pal. Virágpótlóra nem volt szükség, mert a közeli gyü­mölcsösök és a lomboserdő ellát­ták a méheket ele­gendő és jó minő­ségű virágporral. A főhordás a múlt évhez mérten három hetet késett Ennek ellenére szépen megerősöd­tek a családok. Gondoltam, hogy sok mézet fognak gyűjteni. Tavaly is azok a családok termeltek többbet, amelyek korán megerősödtek. Az idén rajzó év volt. Az erős csa­ládokban fellépett a rajzási ösztön. A legjobb családom gyűjtött a leg­kevesebb mézet. Azt gondoltam, hogy ebből röpített rajt készítek, perg-e­­tés után. A méz kipergetése után hozzáfog­tam a rajkészítéshez. Az anyacsalá­dot más helyre vittem. Helyére pedig műlépekkel telirakott kaptárt helyez­tem, és abba akartam tenni az anya­család anyját lépestől együtt. De a törzscsaládban rengeteg méh volt, és emiatt nem találtam meg az anyát. Helyette azonban sok befedett anya­bölcsőre bukkantam. Az egyik rajböl­­csős keretet méhestől együtt az üres, illetve a műlépekkel feleszerelt kap­tárba helyeztem. Azzal számoltam, hogy az anyacsalád méhei megtöltik az üres kaptárt, amikor a hordásról hazatérve a régi helyükre szállnak. De a méhek tétlenkedtek. Nagyon kevés méh ment munkába. Ezért a számításom nem vált valóra. Ahogy figyelgettem a méheket és kerestem a hiba okát, egyszeresek a törzscsa­ládból zsongva-bongva tódultak ki a méhek. Zeg-zugosan röpködtek. Kava­rogtak a levegőben. Hosszabb kavar­gás után a közeli kajszifára letele­pedtek. Szép, nagy raj volt. Sajnál­tam egyesíteni a gyönge röprajom­­mal a leendő fiatal anya miatt. Ezért külön kaptárba telepítettem. Azonkí­vül még három pároztalókaptárt'is betelepítettem. A rajbölcsők'ből néhá­nyat anyanevelésre használtam fel. Közben telt, múlt az idő. A röpített rajnál kikelt az anya. Szerencsésen me gis párzott, de a méhcsalád gyön­ge maradt. A párzást azért tartom megakadályozását például elnéptele­­nítéssel ajánlja, oly módon, hogy kettéosztja a családot. A szakembe­rek a léputca tágítását és még sok más módszert javasolnak, amelyek azonban kihatnak a termelésre. A méhcsaládok rajzását több éven át kevés beavatkozással a következő­képpen sikerült megakadályoznom: Sokáig kerestem az anyát a rajjal telített kasban. О Amikor látom, hogy a családok annyira felfejlődtek, hogy a fészek­ben minden léputcát bőven takarnak a méhek, mézkamrát nyitok úgy, hogv a fészekből a mézkamrába felkerült keretek helyébe műlépet rakok, így a méhek egy bizonyos ideig le van­nak kötve munkával, s a fiatal mé­hek munkakedve is ki van elégítve. Abban az esetben, ha a műlépeket kiépítették, és ezeket az anya már be is petézte, a család még rohamo­sabban fejlődik, ekkor az alábbi te­endőkhöz folyamadom: • Készítettem három négykeretes kaptárt — olyan méretűt, amilyenek a nagy kaptárak — és ezekbe kölyök­­családokat rendezek be a rajzásra készülő és anyabölcsöket építő méh­családokból. E családokból kiveszek két, sőt három befedett Hasított ke­retet, olyat is, amelyen anyabölcső van. A kivett keretek helyébe egy, szerencsésnek, mert a nászútről ha­zatérő anyát a szomszédos erős csa­ládok méhei magukkal sodorhatták volna. És akkor vége az anyanevelés­nek, mert az idegen anyát megölik a méhek. Később más családom Is kirajzott. Pergetés után ... Öreg anyával jött ki a természetes első raj. Azt gon­doltam, hogy elérkezett az idő a gyönge röpített raj felerősítéséhez. A röprajra műlépes mézkamarát tettem és közéjük középre egy lépet he­lyeztem. Azután Hanemnam-rács he­lyett kilyukasztgatott újságpapírral borítottam le a fészket. Föléje pedig a mézkamra került. Ebbe söpörtem a természetes rajt. ' Azért választottam el a fészket új­ságpapírral a mézkamrától, hogy ne egyesüljön mindjárt a két család. Másnap az anya a friss petés lépre telepedett és elkezdett petézni. Az anyát.a lópről kifogtam és a már egyszagúvá vált két raj dulakodás nélkül egyesült. A két rajból egyesült család még a mézkamrába is gyűjtött és az idén ez lett a legerősebb családom. Az anya kiválóan petézett, a méhek pe­dig mind a költőtér, mind a méz­kamra műlépeit gyönyörűen kiépítet­ték. A három családom hatra szaporo­dott, és a mézkamrába is gyűjtöt­tek egy kis fölösleges -mézet. Az első évem tehát a kezdeti nehézsé­gek ellenére sikerült. Oj erőt és ösz­tönzést ad a további méhészkedés­hez. Csurilla Ilona Illetve két műlépet és egy kiépített keretet helyezek. A család érzi, hogy kevés az „utánpótlás“, egy bízönyos ideig kevés méhhel szaporodik, ellen­ben újra van építeni való, s a csa­ládban megszűnik a rajzási ösztön. A kölyökcsaládoknál szép anyákat neveltetek, mert a négy kereten van elég méh. A befedett Hasításból pár nap múlva rengeteg fiatal méh kel; ki és megttan a kellő hőfok is ahhoz, hogy az anya teljesen kifejlődjön^ Ezeket az anyákat éppen úgy hasz­nálom fel, mint a szériában nevelt anyákat. A kaptárba behelyezett, ki­épített keretre azért van szükség, hogy az anya folyamatosan és egyen­letesen petézzen, s mindig legalább három nyílt fiasításos keret legyen a kaptárban, mivel a virágporszedés­nél ez a legfőbb tényező. Természetesen, ügyelni kell az anyabölcsőkre is, de tapasztalatom szerint, ha ezt az eljárást alkalma­zom, a méhek a kezdett anyaböicső­­ket kiürítik, illetve a befedett anya­­bölcsöket is lerágják. így sikerült megakadályoznom a rajzást. A nyár folyamán a méhcsaládok közül csak egy rajžott ki, a virágportermelés pedig zavartalan és folyamatos volt. A kölyökcsaládokből ősszel tarta­lék családokat készítettem fiatal anyával, vagy pedig a többi családo­kat erősítettem fel, a megmaradt fiatal anyákat viszont felhasználtam az idősebb anyák leváltásánál. Viczén István méhészeti szakoktató

Next

/
Oldalképek
Tartalom