Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
túlsúlyba került. Ez azért van, mivel a mezőgazdaság egészében az élőmunkát tömegesen igyekszünk gépi munkával helyettesíteni. A fejlődésnek ebben a szakaszában a társadalmi munkatermelékenység növelésének egyedüli lehetősége azon termelőeszközök mennyiségének növelése volt, amelyeket' az emberi munka hoz mozgásba. Az élőmunka termelékenysége lassabban növekszik, mint a dolgozók alapeszközökkel való ellátása. A termelés anyagigényességének aránytalan növekedése csökkenti a teljes mezőgazdasági munka hatékonyságát, így az összmunka termelékenysége viszonylag lassú ütemben emelkedik. A termékegységbe fektetett tárgyiasult munka abszolpt növekedése nem feltétlenül szükséges a mezőgazdaság minden fejlődési szakaszában. Némely ágazatokban, ahol a tudományos-műszaki ismereteket nagy mértékben alkalmazták, ahol befejezték a komplex gépesítést és a további fejlődés többnyire a kevésbé tökéletes gépeknek való felcserélésének útján halad, ott sor kerül nemcsak a termékegységbe fektetett élőmunka, hanem a tárgyiasult munka abszolút csökkenésére is. A termékegységbe fektetett tárgyiasult munka abszolút csökkenésével kapcsolatban sor kerül a mezőgazdasági, eredetű tárgyiasult munka gyors ütemű abszolút és viszonylagos csökkenésére .{ez olyan munkára vonatkozik, amelyet a mezőgazdaságban megtermelt és felhasznált termelési eszközökbe — mezőgazdasági közbülső termékekbe — fektettek), és ellenkezőleg, növekedni kezd a nem mezőgazdasági, túlnyomórészt Ipari eredetű, tehát a vásárolt termelési .eszközökbe és a szolgáltatásokba fektetett munka részaránya. Az élőmunka termelékeny- A társadalmi munka ségének mutatói termelékenységének mutatói nezőgazdasági nyerstermelés órák, műszakok, napok, öszegezett teljes termelési érték órák vagy műszakok saját termelési érték órák -vagy műszakok tiszta termelési érték órák vagy műszakok Az ágazat termelése fizikai egységekben órák (műszakok], állandó ágazati dolgozók Az ágazat teljes termelési értéke változatlan árakban órák, műszakok, az ágazati dolgozók száma mezőgazdasági nyerstermelés összehasonlítható önköltség öszegezett teljes termelési érték összehasonlítható önköltség saját termelési érték összehasonlítható önköltség Az ágazat termelése fizikai egységekben az ágazatok összehasonlítható önköltségei Az ágazat teljes termelést értéke változatlan árakban az ágazat összehasonlítható önköltségei A MUNKATERMELÉKENYSÉG RÉSZMUTATÓI A MUNKATERMELEKENYSEG SZÍNVONALASAK MERESE Amennyiben a munkatermelékenységet bizonyos mutatókkal akarjuk kifejezni, először tisztáznunk kell, hogyan fejezzük ki a „Q“ megtermelt anyagi javak mennyiségét és a „T“, az anyagi javak megtermelésére fordított konkrét munka menynyiségét a munkaidő, egységében kifejezve a mezőgazdaságban. Az 1 hektárra számított munkaórák száma A termékegységre fordított munkaórák száma Darabra és napra átszámított munkaszükséglet percekben Az 1 dolgozóra eső gazdasági állatok száma A MUNKATEREMELEKENYSEG SZÍNVONALA ES FEJLŐDÉSÉNEK TARTÓS 1RÄNYZATA A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MEZÖGAZDASAGABAN a) Q, a megtermelt anyagi javak mennyiségének kifejezője. Ä termelést kifejező mértékegységek szerint megkülönböztetünk: 1. A munkatermelékenység naturális mutatói — a megtermelt termékmennyiséget fizikai mértékegységekben fejezzük ki. A termelés naturális mennyiségét olyankor fejezi ki a legjobban, ha azonos termelésről van sző. 2. A munkatermelékenység egyenrangú mutatói vagy egyezményes naturális mutatói lehetővé teszik a többrétű termelés tárgyi összekapcsolását, ami áttételi koeficiensek segítségével történik. 3. A munkatermelékenység munkaráfordítási mutatói az egyes termékek munkaigényességét jelölik, mint áttételi koeficienst a termelés kifejezésére. A KGST-országok mezőgazdaságában a munkaigényesség értékelésének mértékegységeként a termékegység előállítására fordított munkaóraszükséglet normatlváját határozták meg, amelyet az NDK-beli Neetzowi Mezőgazdasági Agrárgazdaságtani Kutató Intézetben dolgoztak ki. 4. A munkatermelékenység pénzbeni mutatóit könnyű ellenőrizhetősége miatt a leggyakrabban alkalmazzák. A mezőgazdaságban főként a mezőgazdasági nyerstermelési értéket, az összegezett teljes termelési értéket, a saját termelési értéket és a tiszta termelési értéket használják. b) „T“ a ráfordíott munkaidő kifejezője: Az anyagi javak megteremtésére fordított konkrét munka mennyiségét a gyakorlatban a munkaidő egységével (percek, órák, műszakok, napok) vagy pedig a dolgozók átlagos létszámával fejezik ki. Ebből a szempontból beszélünk: 1. Óránkénti munkatermelékenységről (T = ledolgozott munkaórák száma). 2. Napi (műszaki) munkatermelékenységről (T = ledolgozott napok vagy műszakok száma). 3. Havi munkatermelékenységről (T = átlagos havi nyilvántartási állapot). 4. Évi munkatermelékenységről (T = átlagos évi nyilvántartási állapot) A MUNKATERMELÉKENYSÉG MUTATÓINAK HASZNÁLATA A v = ----- alapképletbe behelyettesítjük a munkatermelékenység kiszámításának megválasztott módszere alapján a megfelelő változókat. Tekintettel arra, hogy a munkatermelékenység a termelés és a munkaráfordítás közötti gazdasági viszony kifejezője, a mutatók alkalmazásakor alapvető követelmény az egymással összehasonlított változók egyenértékűsége. Ez annyit jelent, hogy a megválasztott termék egyenértékű változója az illetékes termék megtermelésére fordított munkamennyiség. A mezőgazdaságban a munkatermelékenység színvonalát az egy dolgozóra átszámított mezőgazdasági nyerstermelési érték statisztikai mutatói alapján kísérik figyelemmel, tehát mint az élőmunka évi termelékegységét. A CSSZSZK egy mezőgazdasági dolgozójára eső teljes termelési érték az 1967-ben érvényes árakban 1936 1960 1965 1970 1975 1977 Mezőgazdaság összesen 16 645 37 224 42 007 56 780 73 748 80 674 Index 100 223,6 261,2 341,1 443,0 484,7 Növénytermesztés 8 880 18 823 18 477 25 742 32 009 36 638 Állattenyésztés 7 765 18 401 23 530 40 839 44 036 A munkatermelékenység a háború előtti színvonalhoz viszonyítva 4,8-szeresére növekedett és egy mezőgazdasági dolgozóra kb. 80 000 korona értékű termelés jut. Az állattenyésztésben a munkatermelékenység lényegesen gyorsabb ütemben emelkedett és elérte a 77/36 = 5,67 indexet; a növénytermelésben az Index ugyanazon Idő alatt 77/36 = 4,12. A társadalmi munka termelékenységét a statisztika nem követi figyelemmel. Am a különféle intézmények felmérései igazolják, hogy ennek növekedése lényegesen lassúbb, mint az élőmunka termelékenységének a növekedése. A társadalmi munkatermelékenység 1960-tól 1970-ig hozzávetőleg 10 százalékkal növekedett, ugyanakkor az élőmunka termelékenysége 55 százalékkal. * A mezőgazdaságban a munkatermelékenység színvonalának mutatója a mezőgazdasági dolgozók számának a lakosság teljes létszámához viszonyított részaránya. Jelenleg egy mezőgazdasági dolgozó 17 lakos élelmezését biztosítja, míg a háború előtt csak 5 lakos, a 19. század végén pedig csupán 3 lakos élelmezését tudta biztosítani. Az élelmiszeriparban a munkatermelékenység színvonalát az egy dolgozóra eső évi teljes termelési érték mutatójával követik statisztikailag. Az egy élelmiszeripari dolgozóra eső teljes termelési érték koronában az 1977-es évben így alakult: 1977 A CSSZSZK élelmiszeripari termelése összesen ebből a CSSZK TGE-nek üzemei: 458 114 Tejipar 575 485 Baromfifeldolgozó ipar 436 324 Húsipar 921 724 Zsíripar 739 194 Cukoripar 324 608 Konzervipar és szeszgyártás 305 273 Maláta- és sörgyártás 279 400 Malom- és sütőipar 708 399 Hőtűipar 281718 Keményítőipar 249 581 Dohányipar 544106 Csokoládégyártó ipar 271 515 Csomagolótechnika , 176 595 Az élelmiszeriparban a munkatermelékenység többszörösen meghaladta a háború előtti színvonalat. A legnagyobb termelékenységet a húsipar érte el. A MUNKATERMELÉKENYSÉG TÉNYEZŐI A munka termelékenységének döntő tényezői közé tartoznak: i— a munkaeszközök fejlődése, a termelőeszközök terjedelme és hatékonysága; >— a tudomány fejlődése és annak technológiai alkalmazása; — a társadalmi termelési viszonyok jellege; — a munkaerő szakképzettsége, munkaképessége, ügyessége és anyagi érdekeltsége; — a termelés szervezésének és Irányításának színvonala; t— a munkafolyamatok szervezésének színvonala; •— a termelés összpontosításának színvonala, munkamegosztás, szakosítás, integráció és kooperáció; >— az adás-vételi kapcsolatok és a mezőgazdasági szolgáltatások fejlődése; ►— természeti viszonyok és a talaj gazdasági színvonala. A munka termelékenységét befolyásoló tényező kölcsönös kapcsolatban és összefüggésben állnak egymással. A felsorolt tényezők egyike sem képes tartósan egyedül fejlődni és működni. Ezért az egyes intézkedések értékelésekor nehezen lehet megállapítani egyetlen tényező befolyásának részarányát a munkatermelékenység növelésére. Ezt az 1 hektár mezőgazdasági területre átszámított termeléssel, valamint a mezőgazdasági termelés belterjességének mutatóival összefüggésben kell értékelni. A munkatermelékenység színvonalában bekövetkezett változások a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésével kapcsolatosak. A munkatermelékenység színvonalának növelésében a műszaki haladás játssza a legfontosabb szerepet. A mezőgazdaságban a munkaeszközök fejlődése főként a munkafolyamatok gépesítésének színvonalában jut kifejezésre. A gépesítés kihasználása a tudomány, a technika és az ipar fejlődésétől, a mezőgazdasági termelés összpontosításától, a talaj- és a domborzati viszonyoktól, a kezelő személyzet szakképzettségének színvonalától, valamint a gépesítő eszközök árától is függ. A gépesítés színvonalát egyrészt a föld és a munkaerők ellátottsága, másrészt az egyes mezőgazdasági munkálatok gépesítésének színvonala alapján lehet értékelni. A munkaerők ellátottsága a munkatermelékenység fontos előfeltétele, mivel minél több és minél tökéletesebb termelőeszközzel látjuk el a dolgozót, annál nagyobb lesz az Időegységre átszámított termelés. A munkaerők ellátottságát az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó termelési eszközök mehnyiségében mutatják ki. Az 1 mezőgazdasági dolgozóra jutó ellátottság Mutató 1975 1976 1977 Állóeszközök dolgozó 157 677*) 169 222 180 778 Gépek és gépi berendezések dolgozó 40 305 43 500 46 648 *i az 1977. jan. 1-1 árak. A mezőgazdasági alapok ellátottságának színvonala gyorsan emelkedik. 7C föld gépi eszközökkel való ellátottságát a területegységre (rendszerint 1000 ha területre) jutó termelőeszközök mennyisége mutatja, és ez egyúttal a mezőgazdasági termelés hatékonyságának a színvonaláról is tanúskodik. A mezőgazdasági területet 1000 hektárjára átszámított gépesítési eszközök: Mutató 1960 1965 1070 1075 1977 1000 ha mezőgazd. földre eső traktoregységek 13,0 25,3 19,4 20,5 20,2 1000 ha szántóföldre eső ekék 11,5 11,0 11,7 11,2 9,5 1000 ha szemesre eső gabonakombájnok 2,6 4,8 6,4 7,3 7,2 1000 ha burgonyára eső burgonyakombájnok 1,6 6,8 10,0 17,0 19,9 Az automatizáció a gépesítés magasabb foka. A gépesítési eszközök olyan szervezéséről és kapcsolódásáról van szó, amely kizárja a fizikai munkát és az embertől csak a géprendszer irányítását és az automatikus tevékenység feletti ellenőrzést igényli. Az automatizációt a mezőgazdaságban az állattenyésztés szakaszán a tojók és a brojleccsirkék csarnokos tartásában, az állatok etetésében és itatásában érvényesítjük; a növénytermesztésben az egyes termesztett növények komplex betakarító gépsorainak szervezésében. Aránylag magas a talajművelés gépesítésének á színvonala is. A takarmányok betakarítására és tartósítására szolgáié technika fejlődése lehetővé tette a gazdasági takarmányok áramlásának gépesítését a földekről a tárolótérségekbe, .sőt, egészen az istállókba is. Magas színvonalon gépesítettük a sertéshús-, a tojás- és a baromfitermelésre épített új istállókat. A közös mezőgazdasági vállalatok (KMV), amelyeket a baromfitenyésztés céljaira alapítottak, jelenleg a tojástermelés legésszerűbb módját képviselik. Ha az egyes kerületek szerint értkeljük őket, akkor a tyúktenyésztésseí foglalkozó KMV-ok részaránya a közép-csehországi kerületben a legnagyobb, 1979 elején ezekbe összpontosították a kerületi tyúkállományának 41 %-át. Utána a dél-csehországi kerület következik (34%), majd a kelet-csehországi kerület (25%). Az állami gazdaságok tyúktenyészete a legnagyobb mértékben Prágában (30%) és a nyugat-szlovákiai kerületben (24%) összpontosult. Az egységes földművesszövetkezetek a dél-moravaországi kerületben foglalkoznak tyúktenyésztéssel a legnagyobb mértékben (16%), A CSSZK-ban a tyúktenyésztésben a KMV-ok 21 %-kal, az állami gazdaságok 10 %-kal, az EFSZ-ek és a kisállattenyésztök pedig 51 %-kal részesednek. A TUDOMÁNYOS KUTATÓBÁZIS FEJLŐDÉSE A tudomány és a kutatómunka fejlődése jelentős mértékben elősegíti az üzemeltetett termelőeszközök színvonalának tartós tökéletesítését, a tökéletesebb technológiai folyamatok érvényesítését, a termelés jobb szervezését és irányítását. Á nagyobb termelőképességü állatfajok, vető- és ültetőanyagok, a nagyobb teljesítményű gépek, szállítóeszközök, a növénytermesztés és állattenyésztés nagyobb teljesítményű gépi berendezései és gépsorai, a hatékonyabb műtrágyák, takarmánykeverékek, növényvédőszerek stb. a termelés belterjességének növelésén kívül lehetővé teszik a munkaszükséglet csökkentését és a termelés növelését is. Példaképpen megemlíthetjük az egymagvú cukorrépa-vetőmag használatát. A tudomány ezen a szakaszon a cukorrépa tenyészideje alatt alkalmazott növényvédő szereken kívül további munkamegtakarítást eredményezett. Az állattenyésztésben nagy segítséget nyújt a gazdasági állatok nemesítése és keresztezése, tovább az új állatfajták kifejlesztése. A termelést viszonyoknak, elsősorban a földhöz és más tertermelőeszközökhöz való tulajdonjogi viszonynak nagy hatása van a mezőgazdasági termelőerők fejlődésére. A mezőgazdaság szocializálása nagy teret nyitott a tudomány és a technika mezőgazdaságban való érvényesítésére, és támogatta a szocialista munkaversenyt, amely a munkatermelékenység növekedésének egyik fontos tényezője. Ezekről a tényezőkről kétségkívül joggal beszélhetünk a szocialista mezőgazdaság építésének 30. évfordulóján. Elsősorban a legfontosabb élelmiszerek termelésében elért önellátottság és az egy lakosra jutó fogyasztás tartós növekedése napjainkban döntő szerepe játszik. A CSSZSZK 1 lakójára átszámított élelmiszerfogyasztás 1977- ben: Élelmiszerfajta fogyasztás hús összesen 81,4 kg tej 112,2 kg tojás 30,8 db cukor 35,6 kg gabona (összesen (lisztértékben) 108,4 kg gyümölcs összesen 48,8 kg zöldség összesen 75,3 kg A munkaerők szakképzettsége az elméleti tudás színvonalán, valamint az egyes munkafajták végzésében mutatkozó gyakorlati ügyességben és képességben nyilvánul meg. A munkaerő teljesítőképességét a szakképzettségen és termelőeszközökkel való ellátottságon kívül az anyagi ösztönzők rendszere, a munkafegyelem, valamint a mezőgazdaság és a falú szociális, kulturális és munkafeltételei is befolyásolják. A társadalmi termelés tartós mennyiségi és minőségi fejlődése a tudományos-műszaki fejlődés komplex érvényesítésének függvénye mind a termelési, mind az irányítási folyamatban, A termelési folyamatok felújítása törvényszerűen magával vonja az irányítás felújítását is. Ugyanakkor a termelési fo* lyamatok színvonala és az Irányítás színvonala közötti disz* harmónia a termelés felújításának lelassításához és a ter* melés pangásához vezethet. A tudományos-műszaki haladás
