Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. október 18, A SPORTSZERŰSÉG A KÖZÖNSÉGRE IS VONATKOZIK Minden ember tévedhet, így a Játékvezető és segítőtársai, a partjelzők is. Valami hasonló történhetett a bakai pályán, amikor a partjelző lest intet és erre a játékvezető sípszava álljt parancsolt az elszáguldó hazai játékosnak. Ha nem tét mérkőzésről van szó, a közönség legfeljebb nemtetszését nyilvánítja a szerintük téves ítélet miatt. A bakai és a bodaki (Bodníky) labdarúgók azonban régi riválisok és emellett mindkét csapat szeretne feljutni a dunaszerdahelyí (Dunajská Streda) járási bajnokság II. osztályából a kerületi В csoportba. Az említett eset 0:0-ás döntetlen eredménynél történt, s ezért még jobban felborzolődtak a kedélyek. A bírói ítélet után a vérmes szurkolók között, elszabadult a pokol. Az ordítozást tettlegesség követte és a játékvezető és társa, nem úšzták meg ép bőrrel. Érthetően, a játékvezető ' inzultálása a Járási fegyelmi bizottság elé került, amely meghozta a döntést, és a bakaiakra kiszabták a méltó büntetést. Először is a mérkőzést 3:0-ás eredménnyel a vendégcsapat javára írták. Három bajnoki mérkőzésre letiltották a bakai labdarúgópályát, pénzbírságot szabtak ki a sportszervezetre és hogy ne forduljon elő hasonló eset, tízről, húszra kellett növelni a rendezők számát. — Az említett büntetések mellett — említette Kovács Gyula mérnök, a szervezet elnöke — vagy hatezer korona bevétel is kiesett, mivel a szomszédos falvak labdarúgópályáin voltunk kénytelenek Játszani. Mi, az egész esetből levontuk a tanulságot, külön-külön elbeszélgettünk a rendbontókkal, és nyíltan megmondtuk: Ha nem viselkednek rendesen, és még egyszer incidensre kerül sor, nem vehetnek részt a labdarúgó-mérkőzéseken. Mi örülünk a lelkes szurkolóknak, akik biztatják a csapatokat. De soha többet nem akarunk hasonló kellemetlen helyzetbe jutni, amely csak néhány magáról megfeledkezett emberen múlik. Szerencsére a kellemetlen eset a játékosokra nem hatott nagyon kedvezőtlenül, de minden bizonynyal befolyásolta, hogy csapatunk csak a harmadik helyen végzett az 1979—1980-as idényben. Bakán az utóbbi években miii’den követelménynek megfelelő sportpályát létesítettek. A választási programban kitűzött feladatokat, maradéktalanul teljesítették. A labdarúgópályát gyepkockákkal rakták le, és öntözőberendezést is létesítettek, hogy üde, zöld legyen a pázsit. Felépítettek egy másfél millió korona értékű sportházat, amely előtt egy négyszáz személyes fedett lelátóról nézhetik a mérkőzést. A labdarúgók jelentős része Bratislavában, és a falutól távol dolgozik, és így csak a késő délutáni órákban tud eddzésre járni. Ez nyáridőben nem okoz különösebb gondot, de a tavaszi felkészülésnél és ősszel igen, mivel korán sötétedik. Ezért létesítettek villanyfénnyel megvilágítható edzőpáiyát, ahol az esti órákban is készülhetnek a játékosok, és egyben megkímélik a mérkőzéspálya zöld füvét. A stadion környékét is kellemessé szeretnék tenni a sportvezetők, s ezért több száz fát ültettek el, amely néhány év múlva ligetszerűen koszorúzza majd körül a sportlétesítményt. A sportvezetők most s^m tétlenkednek. A Gabčíkovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer építése miatt likvidálni kellett a lőteret. Az élelmes vezetők elválalták az új lövölde létrehozását, s mivel a két szervezet tagjai és mások, társadalmi munkával jelentősen hozzájárulnak a körzeti lövölde építéséhez, a Honvédelmi Szövetség járási bizottsága által kiutalt pénzösszegből néhány korona meg is marad sportcélokra. — Sokat fő a fejünk, honnan teremtsük elő az évi 120—130 ezer koronát a kiadásaink fedezésére — vallotta az elnök. Igaz a szövetkezet gavallérosan kivágta a rezet, és jelentősen, hozzájárult kiadásaink fedezéséhez. A hnb is segít. Ök fizetik a villanyszámlát és a vízfogyasztást. A csapatok szállításához a Bősi Állami Gazdaság ad kedvezményesen autóbuszt. Egyszóval nem vagyunk magunkra hagyatva, de azért a vezetőség is mindent megtesz, hogy ne legyenek anyagi gondjaink. Sikeres sportnapokat szervezünk, és a székházunkban népmulatságokat Is tartunk. Nemrégiben a Vasas öregfiúkat láttuk ■vendégül. Mintegy ezren voltak kíváncsiak a barátságos mérkőzésre. Az is hozott valamit a kasszába. — Van valami tartalék a takarékpénztárban? — érdeklődtem Matus Gyulától, a szervezet pénztárosától. — Egy pillanat; Jelenleg 26 965 korona van a számlánkon. De adok-kapok alapon még nagyobb összeg áll a rendelkezésünkre. — Hát bizony, nekem is adhatnátok néhány koronát — szólt közbe Kovács Bandi, a sportszervezet „mindenese“ — és már szedte is elő a számlákat. A pénzügyek intézését nem illik zavarni. Ez alatt Sárkány Imre edzőtől érdeklődtem, járnak-e a fiúk az edzésre, milyen az utánpótlás, s mit is tűztek ki célul erre az évadra. — Általában mindenütt, de Bakán különösen szeretik a focit — állítja határozottan a közkedvelt pedagógus — nem véletlen, hogy az iskolai kölyökcsapatunk már játszott a kerületi bajnokságon. Csak hát az sok kiadással jár, és elég sok időt vett igénybe az utazás. Ezért búcsút mondtunk. Tavaly is megnyertük a járási bajnokságot, de nem vállaltuk a kerületi vetélkedőkön való szereplést. Az „ifi“ keretben szintén sok a tehetséges játékos. Az elmúlt idényben az élmezőnyben végeztek és most is igyekeznek a fiúk. A nagycsapatban tizennyolc személyes a játékoskeretünk. Csak dicsérni tudom a fiúkat, mert eléggé rendszeresen járnak az edzésekre. Az említett incidens nem törte le őket, sőt még sportszerűbbé tette a játékukat, és mindent megtesznek a győzelemért, ősszel, hazat pályán még nem szenvedtünk vereséget, de a fiúk a kinti pályákon is állják a sarat. Jelenleg a második helyezettek vagyunk, úgy gondolom, az élmezőnyben végzünk. — De azért a bajnokságot is megnyerhetjük — szól közbe tele optimizmussal az elnök — jól játszanak a fiúk, meg van az esély. Játékosunk van elég, igaz az elmúlt napokban négyet ünnepélyesen búcsúztattunk, bevonultak tényleges katonai szolgálatra. Dr ugyanannyian le is szereltek. E- mellett nagyon jó a kapcsolatunk a bősi sportszervezettel, amelynek a labdarúgói a kerületi bajnokság I. A osztályában szerepelnek. Ha szükséges, onnan is igazolunk játékosokat, azért sem haragszunk meg, ha az ottaniak igénylik valamelyik kiválóságunkat. Kéz kezet mos alapon működünk együtt. Még azt szeretnénk elérni, hogy a járási labdarúgó-szakosztály úgy ejtse meg a sorsolást, hogy ne játsszon a két csapat egyszerre az otthonában. Alig négy kilométerre Vagyunk egymástól. A néhány száz szurkoló szívesen elmegy Bősre, vagy obnan is hozzánk a mérkőzésre. Ez nagyobb közönséget jelent — és ez jó hatással van a fiúkra — és hoz is valamit a „konyhára". No, de mennünk kellene, mert az edzőre szükség van a csapat felállításánál. A labdarúgók autóbusza már régen elrobogott. Az ifjúsági csapat ezekben a percekben fejezte be mérkőzését Dunatőkésen (Dunajská Klatov) és már a „nagyok“ készülődnek. Az elmaradhatatlan szurkolók, vezetők, már nem igen utaznak tömegszállító eszközökön. Harminc-negyven személyautóban sokan elférnek. Jól megférnek együtt a kocsikban olyanok, akik lelkesen biztatják a csapatot, nem pedig ököljoggal. Tóth Dezső Jk delet elharangozták, amikor a ** kilencszáz lelket számláló Gesztete (Hostice) községbe látogattam. A falu közepén foglal helyet a helyi nemzeti bizottság épülete. U- gyanebben az épületben kapott helyet az ifjúsági klub. Ajtaja zárva. Betekintek az ablakon, csak székeket és asztalokat látok. Az épület tőszomszédságában van a kultúrház, családi háznak is beillene. Itt sem találok senkit, így a magam elgondolása szerint megyek beljebb a faluba. Óvodásokkal találkozom. Jó napot-ot köszönnek, mintha idevalósi lennék. Fent a dombon az általános alapiskola ékeskedik. Itt már nem olyan nagy a csend, mint a faluban. Sokkal vidámabb, élénkebb. Csank Józsefet, az iskola igazgatóhelyettesét a tanítói szobában találom. Ö a népművelési munka szervezője, irányítója s néhány szervezet elnöke, vagy vezetőségi tagja. Vele beszélgetek a falu kulturális életéről. -A falu jellegzetes vonása — amit mindjárt az elején leszögezhetünk — a kultúra szeretető. Helyesebben: a kultúra óhajtása, s azt nem várják ölhetett kézzel még most a televíziós készülékek inváziója idején sem. No, de nézzük meg közelebbről a dolgot! Gesztetének van egy kultúrháza, ami ugyan nem a legmodernebb, de nem is lebecsülni való (az ilyen kultúrházak nem szoktak önmaguktól felépülni). Ma már nem nagyon emlékeznek rá, hány társadalmi órát dolgoztak le a község lakói, míg elkészült. Öregek és fiatalok nagy odaadással dolgoztak rajta, a végén mégsem lett olyan, mint amilyennek szerették volna. Ez a magyarázata annak is, hogy a községben még nem vendégszerepeit a Magyar Területi Színház. Ellenben a termet télen is igénybe lehet venni, mert közönséges szénkályhákkal fűtik, következésképpen a téli időszakban is jól kihasználhatják a szórakozni vágyó és akaró lakosok. Élnek is ezzel a lehetőséggel. Bár szerény körülmények között, de gyakran vendégszerepei a rimaszombati (Rimavská Sobota) színjátszó együttes és a környező falvak amatőr együttesei is aklalomadtán szívesen fellépnek, mert itt mindig lelkes nézőközönség fogadja a szereplőket. Ahol mindig történik valami A községben eleven a kulturális élet, ami a saját rendezvényeikre is vonatkozik. A kulturális pezsgés, amely a CSEMADOK, a Nőszövetség helye szervezete, valamint a szakszervezet és a sportszervezet és a tanulók jóvoltából már évek óta tapasztalható. A CSEMADOK karöltve a többi szervezet tagjaival, minden évben bemutat egy vagy két színdarabot. Az általános iskola tanulói esztrádműsorral szórakoztatják a közönséget. A lényeg az, hogy a kultúrházban, a faluban mindig történik valami. A kultúrmunka terén meglepett a geszteteiek ambíciója. Pedig televízió szinte kivétel nélkül, minden házban akad. Mégis színdarabok és esztrádműsorok, író-olvasó találkozók és népmulatságok, különböző vetélkedők váltogatják egymást. Ezenkívül még számos olyan ismeretterjesztő, történelmi, politikai stb. előadást, ünnepi műsort rendeztek együtt a tömegszervezetek tagjai, melyről nincs is kimutatás, mégis növeli a kulturális tevékenység népszerűségét és tekintélyét. Legaktívabbak az általános iskola tanulói, akik gyakran rendeznek kultúrműsort, vetélkedőket és versenyeket. Az idei legsikeresebb rendezvény a spartakiád, valamint Lenin születésének 110. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedő volt. Május 9-én kultúrműsorral szúrakoztatták a falu lakosságát, s a gyermeknapot a szülőkkel közösen a szabadban ünnepelték meg. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére szintén esztrádműsort biztosítottak. Jól működik az iskola citerazenekara, a tánc- és színjátszócsoport Zatyiné, Helembay, Simkő Katalin és Csank Jőzsefné pedagógusok vezetésével. A felnőtt tánc-, éneklő- és színjátszőcsoport is évente fellép egy-két alkalommal. A Nőszövetség helyi szervezetének tagjai aktívan tevé* kenykednek. A CSEMADOK helyi szerv vezettel közös akciókat, kultúrműsor rókát valósítanak meg, kirándulsokat szerveznek. Nagy sikere volt a kézimunka-kiállításnak is. Csank Dezsőné és Motyovszky Jőzsefné népdálénekesek neve pedig országszerte gsmert. Többször részt vettek az országos népdalversenyen és a népdalgyűjtésben. Ök a fiatalokkal igyekeznek megszerettetni a népdalt. Szívesen eljárnak az iskolába is énekelni. Például a geszteteiben a hetedik osztályos tanulók részére az irodalmi órát egy-egy — vidékükről származó -t. népdal betanításával teszik színesebbé. A kultúrmunkában nagy érdemük van a tanítóknak és Csank József kultúrfelelősnek. Ök azok, akik tele ötletekkel, akaraterővel szervezik, irányítják a kulturális tevékenységet. Gyakran félő, hogy túl sokat vállalnak magukra, ám jó időbeosztással leküzdik a nehézségeket. A község vezetősége minden esetben számíthat rájuk. Tehetséges és rátermett emberekben Gesztetén nincs hiány. A tanítók e nemes küldetésüknek eddig is eleget tettek, jó lenne azonban, ha rajtuk kívül a szervező-irányító munkából mások is részt vállalnának annak érdekében, hogy a fiatalok az eddiginél még nagyabb tevékenységet fejtsenek ki. Csank József iskolaigazgatót bántja, hogy az ifjúsági klub és a falusi ifjúsági szervezet nem működik, illetve nem működött úgy, ahogy elvárták volna. Ezért úgy döntöttek, hogy a falusi SZISZ szervezetet egyesítik az efsz (üzemi) SZISZ szervezetével. A falu és a földművesszövetkezet vezetői az ifjúsági klub tagjaitól is elvárják, hogy az eddiginél sokrétűbb és felelősségteljesebb munkát végezzenek. Az ifjúsági klub bprendezésére a közeljövőben huszonötezer koronát fordítanak, s remélik, hogy az új berendezést a fiatalok megkímélik, s a helyiséget a kulturális élet további fellendítése érdekében használják ki. A kultúrát persze nemcsak színdarabok, esztrádműsorok, ismeretterjesztő előadások, tévékészülékek stb. számokban is kifejezhető mennyisége jelenti, nem is csak az általuk nyújtott ismeret- és élményanyag minősége —, hanem a fentiek hatására alakuló valóság, vagyis: lakásknltúra, viselkedésmód, emberek egymáshoz való viszonya, esztétikai igény stb. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert hallottam elég sokat a „bicskásokről“, arról, hogy nem volt igazi mulatság a „Barkóságon“, amelyen nem folyt vér. Ügy látszik ez a „bicskás-lelkület“ mára megszűnt. Ezt az egyik helybeli polgártúl hallottam. Ö csak tudja. Nagy Teréz Szocialista " társadalmi rendszerünkben a társadalmi tudat formálásában kiemelkedő helyet foglalnak el a könyvek. Ebből kiindulva végzik társadalmi küldetésüket a tornaijai (Šafárikovo) könyvtár dolgozói is. A könyvtár néhány évvel ezelőtt ideális helyet kapott a szép környezetben levő művelődési központban. A mesés környezet kialakításában nagy érdeme van Helena Vidinskának, a könyvtár igazgatójának és Nagyferencz Máriának, a könyvtár dolgozójának. A könyvtárba érkező figyelmét már az előszoba megragadja. Az egyik falon mottók, és hosszabb-rövidebb gondolatok olvashatók kötetekből és művelődésről. A többi falon faliújságok sorakoznak, melyek az időszerű politikai, kulturális és sporteseményekre hívják fel a látogatók figyelmét. Ezek mellett az egyik propagációs táblán a könyvtár dolgozói az új könyveket propagálják. A könyvtár érdemdús tevékenységét tényekkel bizonyítják ___ — Tornaiján a könyvtárnak évtizedes hagyományai vannak — nyilatkozott Vidinská elvtársnő. Hiszen ha fellapozzuk a történelmet, láthatjuk, hogy már 1824-ben 2923 kötetet birtokolt a könyvtár. Azt hiszem, ahol ilyen hagyományokkal rendelkeznek, ott a jelennek is méltónak kell lennie. Éppen ezért már évekkel ezelőtt bekapcsolódtunk a „Példás könyvtár“ cím elnyeréséért folyó versenybe, melyet meg is kaptunk. i— Jelenleg hány kötettel rendelkezik a könyvtár? — Leltárunkban közel 17 ezer címszó szerepel. Nagyrészt szépirodalmi alkotások. Az ifjúsági irodalom részarányát a közeljövőben bővíteni szeretnénk, mert a statisztika azt mutatja, hogy a legtöbb olvasó az iskoláskorú gyerekek közül kerül ki. Természetesen polcainkon található szakirodalom, politikai irodalom és egyéb ismeretterjesztő kötetek is. Ezen kívül százféle napi-, heti- és havilap, valamint számos szakfolyóirat közül válogathatnak az érdeklődők. Az újságokat, szaklapokat és különböző ismeretterjesztő könyveket az olvasók főleg húsz férőhelyes olvasótermünkben forgatják. —- Kik a leghűségesebb olvasók? — Az év elsó felében 835 olvasót tartottunk nyilván, s közel kétezren látogatják az olvasótermet. Évente 38—40 ezer kötetet kölcsönzünk. Az első félévben számukra 15 kulturális akciót szerveztünk, amelyen 417-en vettek részt. Könyvismertetéseket és különböző témákról beszélgetéseket rendeztünk a számukra. így például sikeres volt a beszélgetés, melynek témája: „Ki és hol találkozott a nyári szünidő alatt az SZNF emlékeivel“. A vasárnapi mesedélelőtteinket is nagyon sok gyerek látogatja. A legkisebb olvasónk is gyakran eljön hozzánk. Piának Erika még csak négy éves, de a képes mesekönyveket szívesen nézegeti. A felnőttek főleg regényeket, politikai irodalmat és ismeretterjesztő müveket kölcsönöznek. Az idősebbek közül — gondolok itt a nyugdíjasokra, — Boros Feri bácsi, Matajsz Erzsébet jár a legtöbbet a könyvbirodalomba. — Ha jól tudom, ön az Idén fejezte be főiskolai tanulmányait a könyvtárosi szakon. Hogyan tudja a gyakorlatban is hasznosítani elméleti tudását? j — Azon kívül, hogy a városi könyvtár munkáját irányítom, bőven akad egyéb tennivaló. A városi könyvtárnak Bején (Behynce) és Szárnyán (Strana) kihelyezett részlege működik. Ebben az évben több részlegünknek is sikerült megszerezni a „Példás könyvtár“ megtisztelő címet. s— Mik a kö?eljövő tervei? — Már most tervezzük és propagáljuk a jövő évre esedékes olvasótábor megszervezését. Több tematikai kirándulást is szeretnénk szervezni. Javítani kívánjuk a tömegszervezetekkel való együttműködést is. A könyvtárban pedig a fiatalok részére zenei sarkot szeretnénk berendezni, megfelelő műszaki felszereléssel. Ismerve a könyvtár dolgozóinak szakmaszeretetét, az idejáró könyvkedvelők bizonyára igazat adnak, amikor ezt írom: Ezek a tervek minden bizonnyal rövidesen valóra válnak. Garai Ferenc
