Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

< 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1980, július 5. Az aratás az egész társadalom feladata Nagy próbatétel előtt állnak a me­zőgazdasági üzemek dolgozói. A ke­nyércsatára készülnek, s rövidesen az egész társadalom szeme előtt vizsgáz­nak. Munkájuk jelntőségét mindenki érti, tetteiket nagy figyelem, várako­zás kíséri. Napjainkban ugyanis a gabonatermesztésniek konkrétan meg­szabott feladatai is vannak. A gabona átvitt értelemben ugyanis nemcsak kenyér vagy kalács, hanem egyben más élelmiszerfajták alapja is. A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) járásban 25 ezer hektáron ter­mesztenek gabonaneinűeket, s erről a területről száznegyvenháromezer tonna termés betakarításával számol­nak. A hozamokra kedvezően hatnak a nagyhozamú gabonafajták és a Ita­tásos agrotechnikai eljárások. A múlt nyáron kezdődő talajelőkészítéstől a májusi, júniusi növényvédelemig és tápanyagpótlásig, a járás mezőgazda­­sági dolgozói mindent megtettek azért, hogy gazdag termést arathas­sanak. — Az is nyilvánvaló, hogy náluk jobban senki sem érdekelt abban, hogy a gazdagnak ígérkező termés a lehető legkisebb veszteséggel kerül­jön a raktárba — jegyezte meg talá­lóan öllé Gyula, a járási pártbizott­ság mezőgazdasági titkára. Az aratás műszaki feltételei jók, az aratásban részt vevők szakmai felké­szültsége pedig nagyobb, mint koráb­ban. A munkában különben sem az óhajokhoz, hanem a tényleges hely­zethez kell igazodni. Ez pedig azt követeli, hogy a maga területén min­denki, akinek köze van az aratáshoz, az adódó viszonyokhoz igazodva dol­gozzon. Csak így csökkenthető a be­takarítási veszteség. A kalászosok aratása során ez a központi kérdés, hiszen minden százaléknyi szemvesz­teség nagy értéket képvisel. XXX Az aratás időszaka az idén is az Intenzív pártmunka időszaka lesz a járásban. A szervezési feladatok új minősége ugyanis lényegesen nagyobb igényeket támaszt a pártirányítással és a politikai-szervező munkával szemben. Az aratás pártpolitikai biz­tosítása nemcsak a mezőgazdasági üzemekre tartozik, hanem a nemzeti bizottságok, a védnökségi vállalatok, a közlekedési szervezetek kommunis­táira és pártszervezeteire is, akik együttesen felelnek az országos fel­adat sikeres teljesítéséért. Az elmúlt években a gazdaságok pártszervei és szervezetei, vezető dol­gozói és kollektívái nagy tapasztala­tokra tettek szert, az aratás irányítá­sában és végzésében. A járási párt­bizottság törekvése arra irányul, hogy a betakarítás az idén is az egész tár­sadalom ügyévé váljon. Ennek meg­felelően az egész mezőgazdasági sza­kaszon hatásosabbá teszik az alap­­szervezetek irányítását és fokozottabb támogatásban részesítik őket. Az ara­tás során a politikai és szervező munkát a növénytermesztés tervfel­adatainak teljesftésével és az önellá­­tottság növelésével kapcsolatos irány­elvek hassák át. A cél az, hogy en­nek tudatából fakadjon valamennyi dolgozó elszántsága, hogy erejük tel­jéből mindent tegyenek meg a beta­karítás sikeréért. A politikai tömegmunkában nagy feladatok hárulnak a mezőgazdasági üzemek alapszervezeteíre. A taggyű­léseken megtárgyalták az aratás elő­készítését, valamint szervezési bizto­sításál: A kommunistákat konkrét feladatokkal bízták meg. A pártmeg­­bizatások teljesítését további taggyű­léseken és pártbizottsági üléseken értékelik, s tulajdonképpeni ered menynek természetesen a tettekben, a kommunista helytállásban, a példa­mutatásban és a feladatok megoldá­sában kel) megmutatkoznia. Örömteli, hogy az aratást megelő­ző taggyűlések a pártonkivüliekre is buzdító hatást gyakoroltak, jelképe­sen szólva, a tanácskozóterem ajtaja a legtöbb gazdaságban nyitva volt, s ami ott' elhangzott, arra odafigyelt az adott gazdaság dolgozóinak több­sége. Az összeforrottság, a kölcsönös bi­zalom, a tettekben megnyilvánuló po­litikai egyetértés jelenti az eredmé­nyek fundamentumát, s ez érvényes az aratás sikeres befejezésére is. XXX A járási pártbizottság illetékesei nagy gondot fordítanak arra, hogy szilárdak, de egyúttal rugalmasak is legyenek a sikeres betakarítás döntő fontosságú láncszemei, a tervek, ame­lyek biztosítják a szükséges eszközö­ket, bevetésük precíz ütemtervét, az operatív irányítás módszereit, és a következetes ellenőrzést, amely azon­nal reagál a fogyatékosságok gyors kiküszöbölésére. Nagy gondot fordítanak a betaka­rításban részt vevő dolgozók — a traktorosok, a kombájnosok, a teher­gépkocsi-vezetők és a javítóműhelyek kolelktívál — munkakezdeményezésé­re és a szocialista verseny kibonta­koztatására. Mindent megtesznek an naк érdekében, hogy a gyökeret eresztett hagyományokkal összhang­ban, a betakarítási munkálatokat is magas fokú politikai és munkaaktivi­tás jegyében végezzék el. A szocia­lista versenyt elsősorban a munka jő minőségére, gyors elvégzésére, és a veszteségek maximális csökkentésére összpontosítják. Fő feladatnak tekintik, hogy a be­takarítás olyan Csapatmunkává vál­jon, melyben minden csapatrész teljes felelősségtudattal és igényességgel látja el feladatát, sehol sem nyit te­ret a hanyagságnak és a formaliz­musnak. Semmit sem bíznak a vélet­lenre, s felkészültek a munkaközben adódó nehézségek gyors áthidalására. A fenti szempontokhoz igazodik a járás komplex aratási politikai-szerve­zési terve, amely a következő fő fel­adatokat tartalmazza: ■ A pótalkatrészekkel, az üzem anyaggal való takarékos gazdáiké dást, idejében történő gyors, minimá lis veszteséggel járó betakarítást, a szalma utáni rugalmas tarlóhántást, a gabona felvásárlási tervének idejében történő teljesítését. ■ A gépek és gépi eszközök kiváló műszaki előkészítését, s a baráti és együttműködési kapcsolatok kereté­ben más járásokba való rngalmas át­csoportosítását. Ш Az emberről való gondoskodást. a tűzrendésze ti és a munkavédelmi szabályok betartását. ■ A gabonabetakarltás utáni minél kisebb veszteséggel járó kezelését és raktározását. m Az öntözőberendezésekkel ren­delkező gazdaságokban a köztesnövé­nyek vetését, az évelő takarmányok második betakarításának végrehajtá­sát, a cukorrépa, a kukorica és az egyéb növények ápolását, az időszerű munkák operatív irányítását. Kasza alá érik a gabona, aratásra készül az ország. A bizonyítás idősza­kában az ember — egyének és kol­lektívák, vezetők és beosztottak — munkája, személyes erőfeszítése, po­litikai elkötelezettsége, és erkölcsi magatartása kerül mérlegre. Minél sikeresebb lesz az aratás le­folyása, annál nagyobb lépést teszünk fontos feladatunk — a hatodik ötéves terv utolsó évi feladatainak megvaló­sítása útján. CSIBA LÄSZLO A hónap ielszsra: fegyelem A naptár szerint kánikula van, az Időjárás azonban olykor megtréfálja a nyaralókat, mert a várt rekkenő hőség helyett tavaszelői mérsékelt, gyakran zivataros időjárás fogadja a pihenni vágyókat. Azok pedig sokan vannak: tőlönk is tömegesen utaznak Idegenbe, hozzánk is tömegesen jön­nek, vagy éppen átutaznak. Igen, megindultak az autókaravá­nok. Idegen tájak, idegen emberek, ismeretlen utak. Am nem mindegyik autó ér rendeltetése helyére. A bal­esetveszélyt, illetve arányt ugyan va­­lósziníiség-számitással megpróbálják matematikailag kifejezni, hogy ellen­súlyozó intézkedéseket foganatosíthas­sanak, ám, tény az, hogy ezernyi ve­szély leselkedik az országút motoros vándoraira, ezért különösen vigyáz­niuk kell. No, de rájuk is vigyáznak, különö­sen júliusban, mert Szlovákiában a Belügyminisztérium közlekedésrendé­szeti osztálya a közúti fegyelem hó­napjává nyilvánította júliust. Miért éppen ezt a hónapot? Nem szeszély­ből, hanem egyszerűen abból kifolyó­lag, hogy az elmés számítógépek ki­mutatták, hogy közlekedési szempont­ból ez a hónap a legterheltebb. Az előző években volt már példás köz­lekedés hónapja, sőt negyedéve, most pedig az országúti fegyelem hónapja kezdődött. Ez azt jelenti, hogy sok szem fogja figyelni a „gyanútlan mo­torosokat", viselkedésüket, a szabá­lyok betartását, szóhoz jutnak a mo­dern technika vívmányai is. Sok szem fogja figyelni őket, hogy idejé­ben intézkedések történhessenek biz­tonságuk védelmében. Ezért pedig a közlekedési rend sok őre nem megy júliusban szabadságra. Szükség van koncentrált erejükre, rendkívüli erő­feszítést kfván a szolgálat. A számok a maguk tömkelegében olykor unalmasaknak tűnnek, ám, a helyzetet elemező szakembereknek so­kai mondhatnak. Vonatkozik ez a rendőrségi statisztikára is. A közle­kedésrendészetben például nagyon rá­világítanak a gyenge pontokra. Ta­valy júliusban 54 személy lelte halá­lát országútjainkon, kilencvennyolcán pedig megsebesültek. Az előző év jú­liusához viszonyítva ez 2B halottal jelent kevesebbet, a sebesültek szá­mát és a károk nagyságát tekintve is mérsékeltebbek voltak a következmé­nyek, ám az elv: minden fölöslegesen kihunyt emberélet pótolhatatlan vesz­teség, s ez megakadályozandó. Valóban, a tavalyi fokozott ellen­őrzés, a különféle korlátozó intézke­dések életbe léptetése, főként a se­bességkorlátozás megtette hatását. Ez tükröződik vissza az előző évhez vi­szonyított jobb eredményekben. A statisztikai adatuk, főként a kihágá­sokkal és vétségekkel kapcsolatban arra is rámutatnak, hol szorít a csizma, miben nyilvánnlnak meg a közlekedők fegyelmezetlenségének leggyakoribb példái, s mire kell ügyelniük leginkább az ellenőrző szerveknek. így a közúti balesetek fő előidézői között szerepelt az alkoholos befolyásoltság, a meg nem engedett nagy sebesség, a helytelen vezetési mód, az elsőbbség megadásának el­mulasztása, a szabálytalan előzés, a jelzések figyelmen kívül hagyása. örvendetes, hogy a tavalyi sebes­ségkorlátozó intézkedések hatása po­zitívan érződik, általában betartják a rendelkezéseket. A megfontolt, józan vezetők ugyanis ráeszmélnek, hogy nemcsak gazdasági okok, parancsoló energia-takarékossági követelmények kényszerítették ki az említett rendel­kezést, hanem a közlekedés biztonsá­gának az érdeke is. Az a körülmény, hogy országutaink áteresztő képessé­ge nem korlátlan tudjuk, nagy részük a felújítás és korszerű átalakítás stá­diumában van, tehát nem tekinthetők versenypályáknak. A megengedett se­besség túllépőit sújtó szigorú bírsá­gok eléggé tanulságos leckéül szol­gáltak, hogy a jövőben meggondol­ják, érdemes-e ilyen felelőtlen tettek­re ragadtatniuk magukat. Annál elgondolkoztatóbb az alkoho­los befolyásoltság következtében elő­forduló balesetek száma. Ilyen ese­tekben aztán a törvény teljes szigora érvényesül, nincs mentőkörülmény, mert aki italosán ül a volán mellé, eleve megfontolt szándékkal vét a társadalom ellen, veszélyezteti ember­társai életét és érdekeit. Hogyan fest ez a gyakorlatban? Megközelítő képet nyerhetünk a valóságról, ha tekintet­be vesszük, hogy az idei év első öt hónapjában a nyugat-szlovákiai kerü­letben történt 2497 baleset előidézé­sében 170 esetben az alkoholnak volt döntő szerepe. És ez csak egy kerü­let tükrében emelkedik ki így, milyen lehet a helyzet a másik két kerület­ben, ahol közismerten többet isznak? Az említett balesetek következménye anyagi kárban egyébként elérte a 13 és fél millió koronát. A legtöbb balesetet személyautók vezetői idézték elő. Am ludasok a kerékpárosok és a járókelők is. A kerékpárosok azért, mert sokszor szürkületkor vagy este kivilágítatlan kerékpárral közlekednek, mely ráadá­sul egyébként is elhanyagolt műszaki állapotban van, a járókelők pedig azért, mert fittyel hányva a szabá­lyoknak, felelőtlenül kelnek át útke­reszteződéseken. Különös gondot okoznak a közrendészetnek az idős emberek és a gyerekek, noha az utóbbiak esetében az iskolák közle­kedési nevelő hatása, a közlekedési játszótereken végzett gyakorlatok hatása kedvezően nyilvánul meg. A múlt tapasztalatai alapján az idén sokkal többet emlegetik — a közlekedési kihágások elkövetői kö­zött —j az idegep állampolgárokat. Itt két szempont is előtérbe kerül. Először is az utóbbi időben nagy­szabású rekonstrukciós munkák van­nak országijainkon, sőt a legtöbb nagyobb város belterületén is. Ta­pasztaljuk ezt Szlovákia fővárosában is. Érthető, hogy a sebességet, a ve­zetési módot e rendkívüli feltételek­hez kell idomítani. Másodszor, a biz­tonságos közlekedés szabályai min­denkit köteleznek, a világos és félre­érthetetlen jelzéseket szem előtt kell tartani. Végül, ahány ház, annyi szo­kás, mindenütt a befogadó állam köz­lekedési szabályainak, a sebességre stb. vonatkozó előírásainak kell ér­vényesülniük, ezt egyetlen külföldi állampolgár sem szegheti meg. .. . Eljött tehát a július. Mint mon­dottuk, az országúti példás fegyelem hónapja. Ezért ne bosszankodjunk, ha valahol sietségünkben megállítanak a fehérsapkások, vagy kicsit jobban ránk vetik tekintetüket. Nem kelle­metlenkedni akarnak, hanem a saját érdekünkben óvják biztonságunkat... LORINCZ LÁSZLÓ JOGI PROPAGANDA------------­Д szerződéses állathizlalás a jogszabályok lényében A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jogügyi bizottsága állást foglalt abban a kér­désben, milyen a kölcsönös viszony az efsz-ek mintaszabályának 42. cik­kelye es a szerződéses vágóállat-hiz­lalás között főként abból a szem­pontból, vajon a szövetkezeti tagok által tenyésztett gazdasági állatok (főként szarvasmarhák és malacok) mintaszabályban meghatározott száma nem korlátozza-e az efsz-tagoknak ama lehetőségeit, hogy más, ún. kis­állattenyésztők mellett nagyobb mér­tékben részt vegyenek vágóállatok szerződéses hizlalásában. A mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó jogi előírások lehetővé te szik az efsz-tagoknak, hogy a háztáji gazdaság keretében gazdasági állato­kat tartsanak családjuk szükségletei­re. Az efsz-ek mintaszabálya — a szövetségi kormány 1975/137. törvény­tárt számú, ama rendeletének mellék­lete, amellyel kiadja az efsz-ek min­taszabályát és szabályozza a szövet­kezet alapszabályának kidolgozása és jóváhagyása, módosítása és kiegészí­tése során követendő eljárást — a szövetkezeti tagok által tenyésztett állatok részben „megfelelő“ számát szabja meg, amikor egy hízómarha és egy-két hízómalac tartását engedélye­zi a szövetkezeti tagoknak. A minta­­szabály a konkrét szövetkezetek alap­szabályára bízza a szövetkezeti tagok által tartható juhok, kecskék, apró­állatok és méhek száménak közeleb­bi meghatározását. A vágóállatok szerződéses hizlalá­sának bevezetése a szövetségi kor­mányelnökség 1978. november 9-én kelt 234. számú határozata alapján feltételezi, hogy a kisállattenyésztők (szövetkezeti tagok, állami mezőgaz­dasági szervezetek dolgozói, a kisál­­lattenyésztök, gyümölcstermesztők és kiskertészek szövetségeinek tagjai, esetleg más tenyésztők, és a baromfi­ipari, húsipari termelési-gazdasági egység szervezetei szerződéseket köt­nek, amelyekben a kisállattenyésztők kötelezik magukat bizonyos fajta, szerződésben lekötött számú és meg­határozott minimális élősúlyú vágó­állat felnevelésére, esetleg hizlalásá­ra (felhizlalására) és leszállítására. A szövetkezeti tagok mezőgazdasá­gi szövetkezetekre vonatkozó jogi előírások szerinti gazdasági állatte­nyésztésének összehasonlítása a szö­vetségi kormány 1978. november 9-1 234. számú határozata alapján vállalt szerződéses vágóállathízlalással azt mutatja, hogy két teljesen különböző dologról van sző. Ebben az irányban elég rámutatni arra, hogy — a szövetkezeti tagok gazdasági állattenyésztése a tagnak a szövetke­zethez való tagsági viszonyából ered, viszont a szerződéses vágóállat-hizla­lás a szövetkezeti tagnak vagy más kiséllattenyésztőnek a baromfiipari vagy húsipari termelési-gazdasági egység valamelyik szervezetéhez fű­ződő szerződéses viszonyából követ­kezik; — a szövetkezeti tagok gazdasági állattenyésztése főként a szövetkezeti tagok és családjaik szükségleteit szol­gálja, viszont a szerződéses vágó­állat-hizlalás főként a vágóállatok felvásárlása volumenének bővítésére irányul; — a szövetkezeti tagok gazdasági állattenyésztésének takarmányforrása elsősorban a háztáji föld vagy saját termésű mezőgazdasági termékek (természetbeníek) juttatása (eladása), a szerződéses vágóállat-hizlalás takar mányforrása pedig egyrészt a szocia­lista nagyüzemi állattenyésztési ter­melés által kihasználatlan térimé* takarmányok és konyhai hulladékok, másrészt az e célra a központi takar­mányalapból felszabadított szemes takarmányok és takarmánykeverékek. A szerződéses vágóállat-hizlalásban sajátos helyzeteikben nem mint szö­vetkezeti mezőgazdasági szervezetek tagjai és nem a mezőgazdasági szö­vetkezetekre vonatkozó jogi előírá­sok alapján vesznek részt szövetke­zeti tagok, hanem egyenlő helyzetben és egyenlő feltételek mellett úgy, mint a többi kisállattenyésztő. A szövetkezet befolyása, tehát a szövetkezeti tagságra csak abban nyilvánul meg a vágóállatok szerző­déses szövetkezeti hizlalásában, hogy a felelős szövetkezeti szervek a hiz­lalás! szerződés megkötésével történő előzetes egyetértésük kifejezése előtt megítélik, vajon a szövetkezeti tag részvétele a szerződéses vágóállat­­hizlalásban nem zavarja-e majd szö­vetkezeti kötelességeinek rendes tel­jesítését. Ebből az következik, hogy a) a szerződéses vágóállat-hizlalás nem kapcsolandó össze a szövetkezeti tagok saját szükségletű gazdasági ál­lattenyésztésével, s az efsz-ek minta­­szabálya, esetleg a szövetkezetek konkrét alapszabálya szempontjából Ítélendő meg; b) a szerződéses hizlalás nines el­lentétben a szövetkezet alapszabályá­val, ha a saját szükségletükre a szö­vetkezet alapszabályában meghatáro­zott fajtájú és számú gazdasági álla­tot tárté szövetkezeti tagok szerző­déseket kötnek a baromfi- vagy hús­ipari termelési-gazdasági egység szer­vezeteivel vágóállatok hizlalásáról és szállításáról. Barátok a messzi Afrikából A Mozambiki Népi Köztársaság a múlt héten ünnepelte megalakulásá­nak ötödik évfordulóját. Akkor szűnt meg a félszázados portugál gyarmat­­uralom és lépett az ország a felsza­badító harc vezető erejének, a FRE­­LIMO-nak irányításával nemzeti ál­lam és új társadalmi rend építésének útjára. Göröngyös útra, melyen nem­csak a gyarmati múlt átkos öröksé­gével kell megküzdeni, hanem védel­mezni kell az ország épségét és füg­getlenségét a gyarmatosítók utolsó fellegvárából, a Dél-afrikai Köztársa­ságból" szüntelen intézett támadások, gyakori betörések ellen, Mozambik népe azonban ismeri barátait, a szo­cialista országokat, s az ő segítségük­kel küzd a jövőért. Éppen az évforduló időszakára esett a mozambiki párt- és kormány­küldöttség prágai látogatása. A kül­döttség, melyet Marcelino dós Santos, a Mozambiki Hazafias Front — FRE­­L1MO Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a Népi Gyűlés Állandó Bizottságának titkára veze­tett, látogatást tett Gustáv Husák elv­társnál és tolmácsolta Samora Machel elnök jókívánságait. A küldöttség megbeszéléseket foly­tatott a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttséggel, melyet Josef Kempný, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára ve­zetett. A mozambiki küldöttség beszá­molt országépítésí tapasztalataikról és a szocializmus felé vezető úton kifejtett erőfeszítéseikről. Csehszlovák részről ismertették az ötéves népgaz-, daságfejlesztésí tervben elért sike­reinket. A nemzetközi helyzetet elemezve a küldöttségek megállapították, hogy az imperialista és reakciós erők mester­kedései következtében a nemzetközi kapcsolatokban támadt nehézségek ellenére is megvannak a lehetőségek, hogy a haladás erői fokozottan hoz­zájáruljanak a nemzetközi biztonság megteremtéséhez. Behatóan foglalkoz­tak a dél-afrikai helyzet alakulásá­val, értékelték a zimbabwei nép győ­zelmét, országának tényleges függet­­lenné válását. Ismételten kifejezték elhatározásukat, . hogy támogatják Dél-Afrika és Namíbia népeinek igaz­ságos harcát a gyarmati rendszer és a faji megkülönböztetés ellen. A küldöttségek nagyra értékelték pártjaink és államaink együttműködé­sét. Kifejezésre juttatták szándékukat, hogy tovább fejlesztik a csehszlovák »—mozambiki gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködési bizott­ság tevékenységét. A mozambiki küldöttség csehszlová­kiai látogatása — mint az erről ki­adott hivatalos közlemény leszögez! — elvtársi, nyílt légkörben zajlott le, előmozdította országaink pártjai, népei és kormányai nemzetközi szoli­daritásának, baráti kapcsolatainak és együttműködésének megszilárdulását. Marcelino dós Santos elvtárs meg­hívta Jdsef Kempný elvtársat, látogas­son el Mozambikba. A hivatalos meg­hívást köszönettel elfogadták. A FREL1MO — Mozambik vezető ereje a nemzeti felszabadító egykori mozgalom vezető erejéből vált mar­xista-leninista forradalmi élcsapat párttá, s ilyen irányú további fejlő­désének nagy jelentőséget tulajdoníta­nak, ami a küldöttségek tanácskozá­sából is kitűnik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom