Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1980. február 16. VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф Hét veréb története A természet szépségeit kérésé va­dász lelkében az élmények és a ta­pasztalatok nagyon mély nyomokat hagynak. Ilyen élmény részese voltam a múlt év januárjában, amikor kinyi­tottam ablakomat, hogy szokásomhoz híven eleséget szórjak az ég mada­rainak. Az ablak nyitása rendszerint elriasztotta a párkányon üld madár­kákat, akkor azonban nem így tör­tént. Meglepetéssel vettem tndomásul, hogy ott hét felborzolt tollú veréb gubbasztott. Tüstént nyúltam az egyik után, majd az asztalra tettem. Ezt kővetően a többit is beemeltem, és az ablakot bezártam, mert kívülről éles, hideg levegő áramlott befelé. Aznap Zvolenban mínusz 25 C-fnk alá süiy­­ivedt a hőmérő higanys^ála. fgy meg­értettem a madarak „viselkedését“, és arra törekedtem, hogy megmentsem őket. Félóra múlva lábraálltak és tolla­zatukat rázogatták. Megmentettem őket a megfagvástúl. A jó melegben emelgették a lábaikat, nagyokat ug­ráltak az asztal peremén. A „társaság ' négy tagja nőstény, hárum pedig hím volt. A hímek „társalgásba" kezdtek, és szájtátva hallgattam esiripelésüket. A hímek pillanatok múlva szárnyra­­keltek, és megkezdődött a körberepü­lés. Amikor elfáradtak, visszaültek az asztalra. Önkéntelenül is arra gondol­tam, hogy a szokatlan látogatókat szabadjára engedem, azonban eszem­be jutott a híradóban közölt fagyhul­lám. Így a madarak továbbra is a vendégeim maradtak. Vessünk egy pillantást az ornitoló­giára és máris felismerjük az éhség hatalmát. Kísérletképpen néhány ke­nyérmorzsát dobtam eléjük. Erre a „társaság“ félénken pislogott. A mor­zsákat nézegették, egyelőre azonban nem mozdultak. Ismét dobtam néhány morzsát és kolbászdarabot elibük, mi­re az egyik hím megperdült, mohón elkapott egy húsdarabkát, és a szobá­ba röpült vele. Aztán kis idő múlva visszatért az asztalra. Megtört a jég. Újból dobtam nekik kolbászt, és erre mind a három hím ugrott, a nősté­nyek azonban mozdulatlanok marad­tak. Félóra is eltelt, amíg azok is kötélnek álltak, és táplálkozni kezd­tek. Ügy cselekedtek, mint a hímek, elkapták a falatot és beröpültek vele a szobába. Amikor jóllaktak, vissza­tértek a konyhába, és ráültek a szek­rény tetejére. Megkezdődött a csivi­­telés. Az egyik nőstény az asztalon ma­radt. Feléje nyúltam, mire kissé meg­mozdult, feléledt. Megérezte érinté­semet, és szelíden reagált rá. Simo­gattam, s akkor vettem észre, hogy mind a két szeme gennyes kissé. Ka­millából és szemvidító fűből forráza­­tot készítettem, és vattával gyöngéden lemostam szemeit. Két nap múlva egészséges lett. A három nap nem nagy idő a ma­darak életében. Néha azonban ele­gendő ahhoz, hogy az emberhez való vonzalmat kinyilvánítsák. Az egyik hím az üvegtábla szélére repült. Úgy tett, mintha vizet ivott volna, s utána belemászott a tálba, s annak rendje és módja szerint fürödni kezdett. Nagyokat csapkodott szárnyával. Ez­után a többi hím is így cselekedett. Oda Voltam a bámulattól, vidám gon­dolatok száguldottak agyamban. Ki­váncsi lettem a további fejlemények­re. Amikor a hímek megúnták a für­dőzést, az asztalra szálltak, a radiá­tor közelébe, s elkezdték a tollászko­­dást. A nőstényeknek szintén kedvük kerekedett a fürdésre, majd azok is a radiátor közelében telepedtek le. Hét kellemes napom telt el a ma­darak társaságában. Mosollyal élvez­tem hancúrozásukat. Sok rejtelmes dolog van a verebek életében. Ár­nyékként követik az embert, és mégis akadnak verébmentes tájak. Vyšná Barca (Liptovský Mikuláš-i járás) ar­ról nevezetes, hogy a községben és határában emberemlékezet óta nem találkoztak verébbel, mert ott nincs „terített asztal“ részükre. Az alábbiakban a verébre vonatko­zó élettani adatokat közlöm. Ez a madár a kúpcsőrű pintyfajták család­jába tartozik. Rendkívül falánk, és nagyon szapora. Évente többször is költ, s minden alkalommal nyolc-tíz tojást rak fészkébe. Mivel a tojásokon a hím és a nőstény felváltva ül, s ugyancsak felváltva etetik a kicsi­nyeket, a verébfiókák soha nem tud­ják meg, hogy szüleik közül melyik az apa, és melyik az anya. Zvolenban a verebek sokkal többet jelentenek az egyszerű szürke madár­nál. Életünk tartozékai ezek a kedves és vidám madarak. Ján M. Habrovsky A felszabadulás tiszteletére Amikor Polák Istvánt, az SZVSZ galántai (Galánta) járási bizottságá­nak az elnökét meglátogattam, akkor döbbentem rá, hogy milyen régen nem találkoztunk, pedig mindketten Galántán élünk és dolgozunk. Beszélgetésünk a szervezet tagjai­nak kötelezettségvállalására terelő­dött. — Tagjaink a felszabadulás 35. év­fordulójának tiszteletére vállalták, hogy ebben az évben a vadászterüle­tek karbantartásában tizenhatezer órát dolgoznak társadalmi munkában. Tizenöt helyen parkot létesítenek a vadászházak körül, beleértve azon munkálatokat is, amelyeket a vadász­­területeken kell elvégezni. Vállalták továbbá több mint tizenkétezer óra ledolgozását a Nemzeti Front válasz tási programjának a megvalósításá­ban. A munkacsúcsok idején a mező­­gazdaságban huszonegyezer órát dol­goznak, s így sorolhatnám a többi társadalmi akciókat —, jegyezte 4meg a járási szervezet elnöke.­— Milyen kulturális-nevelő munkát fejtenek ki? — Tervbe, vettük, hogy ebben az évben a lakoságnak tizenöt szakelő­adást, tagjaink részére pedig negy­venhat szak- és politikai előadást tartunk. Nyolc esetben filmet vetí­tünk, majd huszonkét kiállítást szer­vezünk, mert ezek iránt nagy az ér­deklődés. Az ifjúság nevelése céljából huszonhat szakelőadást és beszélge tést ,a továbbiak során filmvetítést tervezünk. Természetesen a program­ból ebben az évben sem maradnak ki a különböző vetélkedők és más tar­talmas rendezvények sem. Krajcsovics Ferdinánd HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Q HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 6 HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT A VIZEK SZERELMESEI Az érsekújvári (Nové Zámky) hor­gászok sikere Szlovákia-szerte ismert. A nemes időtöltés hódolóival — idény­ben — gyakran találkozhatunk a Nyitra, a Zsitva s a Garant partján, de a Kis-Duna mentén és a Vág folyó mellett, Szímő (Zemné) és Keszegfalu (Kameničná) térségében is. Közülük sokan a pontyozás, a csukázás, a sül­lőzés és a harcsászás szenvedélyes hódolói. Napokat töltenek el szabadságuk alatt süllozéssel, pontyozással Gútán (Kolárovo) a Vág Duna hídjánál. Ősszel pedig villantóval balinra hor­­-gásznak. Hajnalonta több és több horgász lesi a zsákmányt a vizeknél. Nem ritkaság, hogy köztük többen érsekújváriak. Mintegy harminc kilométeres kör­zetben a folyókon, a holtágakon és a tavakon szombatonként és vasárna­ponként megtalálhatjuk az érsekújvá­­riakat. Persze más tájak horgászai is közéjük vegyülnek. A Kis-Dunához, s a Vág vizéhez időnként Ostraváról, Prágából és más városokból, közsé­gekből is leutaznak. Előfordul, hogy a „hazai“ horgászok amikor fél négy tájban régi „fogásbiztos“ helyükhöz közelednek, azt veszik észre, hogy mások foglalták el. Olykor a vendé­gek, s a hazaiak is kapitális halpél­dányokat szákolnak és nagy élmény­nyel térnek haza. Élmény volt részemről, amikor a vizek partján sétálgatva, ínycsiklando­zó illatokat fedeztem fel. A bográ­csokban több halból összeállított ha­lászlé fortyogott. Más tanyákon pedig ropogósra sütötték a halszeleteket. A horgászok szenvedélyesebbjei nem csupán néhány órára, hanem napokra kimennek a vizekhez. Rá se hederftenek az időjárás szeszélyeire, mert minden kellék kéznél van. A víz mellett pihenik ki a munkában eltöl­tött napok fáradalmait, távol tartják magukat a gondoktól, s csak a víz és a horgászkészség érdekli őket. Evekkel ezelőtt szenvedélyes hor­gászoktól hallottam, hugy olyan he lyen. ahol érsekújvári horgász le nem telepedett, ott kár a csal*! vízhe dobni, a zsinórt áztatni. Ez így is van, mert az érsekújvári horgászok mesterei a halfogásnak. Tény azonban, hogy az a víz, amely korábban a horgász szomját is oltot­ta, idők során erősen szennyeződött. A vizek mellől „elmaradnak“ a hor­gászok. mert a nemes halak a szeny­­nyeződés miatt elvándorolnak vagy elpusztulnak. Meg aztán a táj rende­zésével nem egy holtág, így a két Duna közti is, eltűnt és a sekély mo­csaras víz legfeljebb a békáknak nyújt menedéket. Sok helyen az élő­víz szennycsatornává, az árterület pedig szemétteleppé alakult. Ez a gondatlan emberek „emlékműve". A horgászat művelése más lehető­ségek híján a csatornákra és tavakra korlátozódott, ahol esély van a siker­élményre, a kapitális hal megakasz­­'tására és szákolására. Korábban a rá­­tartibb horgászok sem nagyon becsül­ték a szerintük iszap ízű tavi vagy a kanálisból kifogott halat. Igazi zsák­mánynak a folyóvizek halát tartották és ennek megfelelően rendezkedtek be. Érsekújvárban nagy hagyománya van a horgászatnak. Az SZHSZ városi szervezetének néháy híján 1400 tagja van. Ezek között sok a fiatal. Ez a népes szervezet feladatul tűzte ki, hogy a gondozásában levő tavakat belterjesen kihasználja. A múlt év őszén — kitűzött program szerint — öt tavon halasítottak. A palárikovói tóba öt, az andódiba pedig három­száz kiló pontyot helyeztek ki. Az ndvardi (Dvory naá Zitavon) tavakat is halasították. Az első számú tóba 110 kiló pontyot, több mint 2300 óé­vért és 40 kiló süllőt tettek. A hár­mas számúba 1100 kiló ponty és 2000 dévér került. A négyes számú tóba pedig 1000 kiló dévért és 1500 kiló­nál is több pontyot telepítettek. Eze­ken a tavakon szokás szerint a fel­­szabadulás évfordulóján, májusban veszi kezdetét a horgászat. Az új hor­gászidényben ismét találkoznak a szervezet szenvedélyes tagjai, össze­mérik képességeiket. Ezt követően a vizek mellett jó ideig lesz miről el mélkedni. P. Plavec A táj néptelennek tűnt, azonban valahonnét éles füttyszó hal­latszott.. Erre magam is jó nagyot füttyentettem. Viszonoztam a jelzést. — Pont itt kell fütyörésznie? — méltatlankodott a horgász. — Idejöttem, de úgy látom, hogy a horgász télen is olyan, mint nyáron — mondtam engesztelőén. Kis szék a pihenője, öltözéke meg prémes. Jókora embernek tűnik, azon­ban a „szerelék“ nélkül aligha több hetven kilónál. No csak, megfeszült a zsinór, aztán a fagyos vízben újabb rántás következett. A horgász enge­dett a zsinóron. Gyakorlott mozdu­lattal tette ezt, majd a zsinór öblös maradt, a hal elment. — Rosszul akadt — magyarázta és feltekerte a zsinórt, hogy megnézze a csalit. — Hal volt? — A kecskebékák már régen szun­diznak. — Csak kérdeztem — mentegetőz­tem. — Miért jött a vízhez? — Beszélgetni. — Ilyeh hidegben? Miről akar be­­zélni? A horgász ;— Ml másról, mint a horgászat­ról... — Akkor rendben van, ha okítok valakit, az jó érzés. A horgász felállt apró székéről és mesélt. — Az apám hajós volt. Egy dunai uszály kormányosa. Ott lakott a csa­ládjával együtt Komáromban. Magam is az uszályon születtem. Megsze­rettem a halfogást, s a jó halászlét. Akkortájban csak ritkán használtuk a horgot. Főleg hálóval fogtuk a ha-Téli teendők A lékelés kézierővel csak kis vizek esetén biztosit megnyugtató ered­ményt. Nagyobb vízterületen a lékek kivágása és naponta újranyitása ne­héz feladat. A víz szellőztetésének legeredményesebb módja csónak-far­motorral vagy szivattyúmotorral tör­ténhet. A csónakmotort egyszerű deszkalábazatra erősítve állítjuk a lék szélére, ötven kát. hold körüli tóban öt-hat lékben naponta legalább negyed-negyed órát járatva így a cso­­nakmotort, az előző évek rendszere­sen Ismétlődő téli halpusztulása ki­küszöbölődött. A csónakmotor műkö­dése nyomán támadt erős vízörvény­­lés, hullámzás nagy mennyiségű leve­gő elnyeléséhez vezet és a levegővel dúsított víz állandóan cserélődik is. Szivattyúmotor használata esetén az egyik lékből a másikba vezetjük a vizet. Mindkét eljárásnál a vízmozgás egyben mossa a jég szélét, növeli a lék nagyságát. A motorok szánkón mozgathatók. A legtöbb állóvíz három-négy hetes jégtakarást veszély nélkül elbír. Nagy hiba volna azonban a víz szellőzteté­sével ezt az időszakot megvárni. A szellőztetést az előbb ismertetett módszerek valamelyikével már akkor el kell kezdeni, mihelyt a jég bizton­ságosan megbírja az embert. Betar­tandók a ‘biztonsági intézkedések: egyágú létra vagy deszka és csáklya nélkül ne menjünk a jégre és lehető­leg egyedül senki se menjen. A léket szembetűnően meg kell jelölni, hogy a jégen esetleg közlekedők vagy ját­szó gyerekek bele ne essenek. A lékekben egyes vízirovarok (csi­­bqr, botpoloska stb.) megjelenése elő­re jelzi a veszélyt. Ilyenkor fokozni kell a levegőztetést. Ha ez sem segít, és a víz mederviszonyai a halászatot lehetővé teszik, a halállomány értéke megéri a munkára vállalkozó halá­szati üzem részére is a lehalászást. lat.'Ismeri a körbe ólmozott dobó­hálót? Közepén a zsinór tartja össze. Az apám villanyszerelő tanulónak adott. Ezért búcsút kellett intenem az uszálynak. A katonai szolgálat letelte után Losoncra (Lučenec) kerültem. Azóta családommal itt élek. Megszok­tam a környéket. Ez utóbbit kissé bizonytalanul mondta, ezért fenntartással fogadtam. Szavaiból kiéreztem, hogy szíveseb­ben élne a vén Duna mentén vagy a hajdani uszályon. A közlékenység után visszaült a horgász apró székére, s a felcsalizott zsinórt ismét a vízbe engedte. A röp­ke visszaemlékezés után, újra csönd lett. A hívatlan vendégnek — már mint nekem — távoznia kellett. Seb­tiben elköszöntem a horgásztól és óvatosan ballagtam az ösvényen, azonban hátamon éreztem tekinteté­nek perzselését. Kanizsa István Részes halászat alapján célszerű men­teni a halállományt. Előzőleg — akár rövid úton is — meg kell azonban szerezni a hozzájárulást. A Fisheris szaklap hatodik számá­nak cikke ismerteti a magas hegyek között levő tavak, „tengerszemek“ halasításának különös módszerét. Ar­ról tájékoztat, hogy napjainkban már több ezer tavon halasítanak merev­szárnyú repülőgéppel, esetleg heli­kopterrel, mert ez a módszer gyors és egvben kifizetődő. —ha—

Next

/
Oldalképek
Tartalom