Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-10 / 19. szám
1980. május 9. SZABAD FÖLDMŰVES Három ás No évtized mólt el azóta... * ... -• V. K. Szirenku: „A béke és szabadság meleg napja ragyogjon örökké mindnyájunk fölött!“ Harmincöt évvel ezelőtt az új élet riigyfakadásának ideje volt Kálnán (Kalná nad Hronom) is. Vaszilij Kuzmics Szirenko kapitánynak — aki a II. ukrán front 141. kijevi lövészhadosztály 7. gárdahadseregének katonája volt — naplójából tudhatjuk meg, milyen nehéz harcuk volt a szovjet katonáknak a Garant mellett, három hónapon át, de főleg 1945. március 25-én, a nagy támadáskor: „A mi lövészszázadunk Léva (Levice) felszabadítása után (1944. december 20.) Garamkálnánál, a folyó bal oldalán lövész- és futóárkokat ásott; de csak éjjel, mert a németek a Garant másik oldaláról aknákkal lőtték állásainkat és nehézfegyverfészkeinket. Sokszor még éjjel is rakétákkal világították be a terepet és lőtték állásainkat. A rossz, havasesős időjárás ellenére kiástuk a lővészárkokat és tartottuk a frontvonalat, a védelmet a nagy támadásig, amelyre március 25-én hajnali 4 órakor került sor. Egy megfigyelő csoportunk a híd melletti házban (ma Harci Dicsőség Háza) figyelőállást rendezett be, amelyet a németek észrevették és majdnem rommálöttek. A szovjet tüzérek messzehordó ágyúikkal már az éjfélt követően megkezdték a támadást. Ez az ágyúzás hajnali 4 óráig tartott. Ez idő alatt a szovjet hidászok a Garamon hidat építettek: egy cölöp- és két pontonhidat. Az átkelés hajnali négykor kezdődött. Támadásunk oly gyors, váratlan és erős volt, hogy a németeket visszavonulásra késztette, s így Kálnát elfoglalhattuk. De nemsokára a németek Bajka és Lök felől ellentámadásba lendültek. Tigris-tankok támogatásával. Erős ágyú-, akna- és nehézgépfegyvertüzet zúdítottak ránk. A Garamba akartak beszorítani minket, hogy a vízbe fúljunk. Am, ml is erős tűzzel viszonoztuk támadásukat. Egy lépést, sem hátráltunk. Így megvédtük a már általunk felszabadított Kálnát és a Garam jobb partját.“ A napló folytatódik, de mi nem követjük Szirenko elvtárs nehéz harci útját. Megállunk Káinénál. O0O A Garamkálnai Hnb, az SZLKP járási vezetősége, valamint a járási nemzei bizottság kezdeményezésével és közös összefogásával a hős szovjet katonák emlékére, tiszteletére 1974-ben a Garam-híd melletti házat — melyben a szovjet katonák figyelőállása volt — megvásárolták és felújították. A lévai Barsi Múzeum berendezte fegyverekkel, térképekkel, eredeti fényképfelvételekkel, képekkel. A Harci Dicsőség Házát 1974. május 8-án nyitották meg a nagyközönség számára. A ház mellett egy T—34-es szovjet tank áll, annak emlékére, hogy Kálnán és környékén 1944. december 21-én tankcsata dúlt. A németek hét szovjet tankot páncélököllel kilőttek, s 28 szovjet tankista halt hősi halált. Ezeket a tankistákat, s a nagy támadáskor elesett szovjet katonák földi maradványait később a párkányi (Štúrovo) központi temetőben hántolták el, ahol 5248 szovjet hős alussza örök álmát. A Harci Dicsőség Házát eddig mintegy ötvenezren látogatták meg. Öt évvel ezelőtt járt itt a naplóidézet szerzője, Szirenko elvtárs, és akkori helyettese Gadavov elvtárs, most, a felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából ismét eljöttek közénk, a kilencéves alapiskola vendégeként. Járt itt Matrena F. Norova asszony, Ny. 1. Nor, fiatal gárdafőhadnagy édesanyja, Krasznojarszkból. Egyetlen gyermeke, Nyikolaj, Káinétól nem messze, Nová Dedinkán halt hősi halált. 0 is ott nyugszik a szovjet hősök párkányi központi temetőjében. Rajtuk kívül is nagyon sokan megfordultak már Kálnán, a Szovjetunióból, Kubából, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Belgiumból, a Lengyel Népköztársaságból, Magyarországról, Romániából és más országokból is. Köztük hazánkból is AStól Agcsernyőig évente sokan megtekintik a kis múzeumot, s leróják kegyeletüket azon tábla előtt, amelyen 280 elesett szovjet hős neve van márvápyba vésve. A kálnai iskola szikrái, pionírjai a Harci Dicsőség Háza melletti tanknál tesznek fogadalmat, kifejezve ezáltal is a felszabadítóink iránti tiszteletüket és hálájukat, akik közül százhúszan ontották vérüket Kálna felszabadításáért — áldozták fiatal életüket, hogy mi békében, szabadságban élhessünk. Persze, a Káinéért vívott harcokban községünk lakosai közül is többen meghaltak. Ezek között említhető Forkin László is, aki a vasúti hidat megmentette a németek általi felrobbantástól, elvágva a gyújtózsinórt. Sajnos, a felszabadulás örömeiben már nem osztozhatott: a fasiszták Verebély (Vráble) mellett elfogták, s Tajnán agyonlőtték. Itt Is van eltemetve. O0O Három és fél évtized múlt el azóta, hogy Garamkálnát a hős szovjet katonák felszabadították, meghozva az oly nehezen várt szabadságot. Az emlékezetes márciusi nap — 25-e — a kálnaiak új életének kezdete volt. Azóta a község nagyon sokat szépült, fejlődött. Mindjárt a háború után újjáépült a közlekedési és a vasúti híd. Harmincöt év alatt 169 új házat építettek, gépállomás, betonüzem (ZIPP), talajjavítási üzem létesült. Felépült az új egészségügyi központ, ahol a körzeti orvos, gyermek-, valamint nőgyógyászati és fogorvos rendelhet. Kereskedelmi szakközépiskola működik, amely egész Szlovákiából toborozza tanulóit. Az új kultúrház közel félezer ülőhelyet kínál; benne kapott helyet a mozi és a népkönyvtár, 7771 kötet könyvvel. Felépült az új, 18 tantermes alapiskola, tornateremmel, napközi-otthonnal s étteremmel. Az öreg iskolát kétosztályos óvodává alakítottuk át. Épült: ravatalozó, tüzoltószertár, két élelmiszerüzlet, továbbá textil-, lábbeli-, húsárúüzlet, ipari termékek üzlete, vendéglő, étterem, büffé, sportpálya lelátóval és öltözővel. Kibővült a közvilágítási hálózat. Az utcák közutai mind aszfaltozottak. A házak elejét járdák szegélyezik, parkok, virágágyások, zöldövezetek teszik széppé, vonzóvá az utcaképet. Tökéletesedett a lakosságszolgálat, emelkedett a honpolgárok életszínvonala. Kálna lakossága szívvel-lélekkel kiveszi részét a társadalmi munkaprogram megvalósításából, a községfejlesztési és csinosítási munkákból. Például a község és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére 15 kollektív és 523 egyéni kötelezettséget vállalt, azaz 24 247 óra társadalmi munka végzését, több mint kétmillió korona értékben. A társadalmi munka jelentős részét a falufejlesztési (esketőterem, vízvezetékhálőzat stb.) és szépítési munkák keretében O0O Ennek a Garam menti községnek a lakossága méltóképpen ünnepelte a felszabadulása 35. évfordulóját. Mintegy félezren vonultak fel (a vendégek és a helyi lakosság, valamint az iskolák pedagógusai és diákjai) a Harci Dicsőség Házához, ahol Janöo István, a községi pártszervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a felszabadító harcokban részt vett kedves szovjet vendégeket — Szirenko és Gadavov elvtársat —, majd méltatta a szovjet katonák halált megvető bátorságát, szovjet hazafiságát, amelyet a Kálna felszabadításáért vívott kemény harcban tanúsítottak. Köszönetét mondott a szabadsághozóknak. Majd a kedves szovjet vendégek elhelyezték a kegyelet koszorúját, s beírták nevüket a múzeum emlékkönyvébe. Az évforduló estjén a kultúrházban ünnepi beszédek hangzottak el, majd Végii F. elvtárs, a járási pártbizottság titkára járási emlékéremmel tüntette ki Szirenko és Gadavov elvtársakat. A kitüntetést Szirenko elvtárs köszönte meg, s meleg szeretettel üdvözölte a kálnaiakat. Utána gazdag kulturális műsor következett. Fellépett a DOMOVINA, a lévai járás tanítóinak énekkara. Szebbnél szebb dalaikat, énekeiket a közönség viharos tapssal jutalmazta. Mivel is fejezhetném be legméltóbban írásomat, mint Szirenko elvtárs kívánságával: „A béke és szabadság meleg napja ragyogjon örökké mindnyájunk fölött!“ Patassy Elek, Garamkálna V : V fi Ш ÍÄ j и •Ä i Kiváló építő Gomba módra nőnek a lakástömbök Bratislavában. Míg a főváros szülöttjei is elbolyonganak az új negyedekben, és az idegenek hiába érdeklődnek az utcák neve iránt, megnyugtató választ nem igen kapnak. Sokhelyütt van lemaradás is az építőiparban. Szerencsére sok szorgalmas dolgozó is akad, akik motorjai a kitűzött feladatok megvalósításának. Felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából a párt és a város vezetői huszonöt ilyen dolgozónak adták át a Bratislava Építője elismerő kitüntetést. Közismert: Bratislava építőinek a többsége vidéki. A véletlen a kitüntettek egyikével Zsemlye Lajossal a Garamparti idill. (Zd. Kružinský hagyatékából) Csallóköz szívében Bakán hozott öszsze. A középkorú, megnyerő arcú férfit fáradhatatlan szorgalmú embernek ismerik a faluban és a környéken. Amellett, hogy elismert szakember a 8000 alkalmazottat számláló Magasépítő Vállalatnál, a hét végén sokhelyütt sietteti a családi házak építését és emellett a vaskapuk és díszes kerítések készítésének is a mestere. A szorgalmas férfi munkájának meg van az eredménye. Az öttagú család szépen berendezett családi házban lakik. Nem hiányzik a garázs sem, ahonnan a hét végén elég gyakran fáról ki a Lada gépkocsi. Bár ezernyi a tennivaló, de annyi idő mindig akad, hogy a családdal kiruccanjon, vagy legalább arra, hogy a bakai labdarúgók mérkőzését idegenben is megtekintse. A régi szenvedélyről már nehéz leszokni. Zsemlyéék két gyereke serdülő korú. Csaba, a kicsi még csak második osztályos. Lali a legidősebb festő szakmát tanul. Szabadidejében segít az apjának és ezáltal a vasas szakmát is elsajátítja. Nemcsak az apja nevét viseli a fiú, hanem szorgalmát is. Edit most végezte el az alapiskola 8. osztályát. A leányka a gimnáziumot választotta a továbbtanulás céljából. A felvételi sikerült, és szeptember elsejétől a Somorjai (Samorín) Gimnáziumban tanul. A folytatás még a jövő titka. A kis Csaba még soká marad anyukával. Egy igyekvő munkáscsaládot mutattam be dióhéjban. Talán kiérződik belőle, hogy „nem messze esik az alma a fájától“. Ahol szorgalmasak a szülők ott a gyerekek is azzá válnak, a saját hasznuk és a társadalom javára. TŰTH DEZSŐ A kálnai Harci Dicsőség Háza, előtérben a T—34-es tankkal. Megkésett ez a tavasz, de most mintha pótolni akarná a távolmaradást: vederrel önti a fényt, a meleget a földre. A földnek és a földért élő ember érzi csak igazáp, hogy mekkora felelősség szakadt hirtelen a nyakába, mekkora kitartásra, erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy pótolja mindazt, amit a természet elmulasztott. Faiuszerte úgy mondják, hogy szép dologidő van, s ebben a pár szóban benne permetez az is, hogy helyt kell állni, most kell megmutatni, hogy mire képes a jóindulattal párosított szorgalom, a földet munkáló igyekezet. De mondják azt is, mutasd meg, hogy fogadtad ebben a nyárelőben, roppant kései tavaszban a tennivalóidat, s kitetszik abból nyomban, hogy mekkora benned a cselekvő kedv, a földnek szánt hűséged. Mert az tudja igazán átérezni a tavaszkéséssel együttjáró felelősséget, aki maga elé tudja képzelni az elkövetkező idők Ígéretét. Erről az Ígéretről beszélgetünk Pásztor István pusztadaróci traktorossal. Mondom, hogy ígéretről, mert a traktor nyergében ülő ember számára az Ígéret minden tavasz, szép, szorgalmat sokszorosító ígéret, aminek eredményét csak sejti, de a sejtés mögött ott van valahol a hit, hogy ez lesz a legjobb, a legtöbbet adó, a legtermékenyebb év? — Előbb talán az ígéretről! Úgy van az tudja, hogy ha megcsap egyszer valakit a földszag, ha az eke után feldobott földben az ember észre tudja venni azt a bizonyos, fényt, mert a zsíros földnek mindig fénye van, akkor az ígéretről is lehet egy-két szava. Arról az Ígéretről, ami csak bennünk él egyelőre, de ami, akárcsak a vetés, nő, csokrosodik az idővel. Az Ígéret tehát olyan, mint a vetés, ápolni kell munkával, szorgalommal. — Maradjunk a munkánál. — Tizenöt éve ülök a nyeregben. Sok, vagy kevés, ki tudja? Aki azzal kezdte el, mert szereti, annak kevés, annak csak a kezdet. Másnak nyűg... De itt nem erről van szó. A tizenöt évet csak azért mondtam, hogy hátha kiérzi ebből valaki: abban a nyeregben, amiben én ülök, csak az maradhat meg hosszab ideig, aki tudja, érzi, hogy hová, merre látni ebből a nyeregből. — Merre hát? — Ha több iskolám lenne, azt mondanám, hogy valahová a holnapba, de így mondva üresjárat. Olyan, mint amikor én nem engedem le az ekét, amikor szabadon fut a traktor. — Erre most nincs idő! — Méghogv idő! Erre még perc sincs. Ezernégy hektárt kell elvetnünk egyetlen rövid hét alatt. Reggeltől estig, estétől reggelig. Hosszított műszakban, megállás nélkül, — Nem sok egy kicsit? — A kényszerpihenő után nem ... Aztán, ha űgv edzette az ember a szervezetét, a magunkfajta, ez - a ráadás csak annyi, mint az egy-két lapát abban a bizonyos zsákban. Fárasztó, miért ne mondanám, hogy fárasztó, de belegondolok, hogy napi húsz hektáron vetem el a magot, s ebből « magból élet lesz, ahogy errefelé mondják, akkor még a fáradt derék is kiegyenesedik. Életet mondtam, ennél beszédesebben nem is lehetne ezt kifejezni. Ezért nevezik úgy a traktorost, hogy életvető. Aki pedig életet vet, az életnek valót arathat. — Kenyeret! — Egyre megy! A kenyérnek való különben már ősz óta földben, már lobogtatja a szél, s ha nem lesz hűtlen ez a tavasz a földhöz, ha nem áztatja fölöslegesen, ha nem veri faggyal, akkor tele lesz valamennyi zsák. — Hat napot mondott. Hétnyi időre van szükség a vetés befejezéséhez? — Lesz abból kevesebb is, rövidebbre húzzuk mi ezt, mert húz minket is az idő. Vagy mondjam inkább úgy, hogy hajt az idő. Mintha a traktor után állt volna bele, egyenesen a barázdába. Nevetséges, de ha fáradni érzem magam, mintha rám szólna: gázt neki, nincs megállás ... i— És nincs megállás? — Nincs, és nem is lesz, amíg a végére nem érünk ennek a munkának. Mert, van ugye, becsület is. A földdel és azokkal szemben, akik naponta kérdezik: hogyan álltok, hogy haladtok? Mit válaszolhat az ember az ilyen kérdésekre? Nem beszélhet mellé, nem mondhatja, hogy elfogyott az üzemanyag, „lerobbant“ ez vagy az a traktorban, mert akkor meg lehetne fogni nyomban a másik kérdéssel: mit dolgoztál a télen, hogyan készültél erre a tavaszra? — Valóban, hogyan készült? — Ugye, maga is megkérdezi. Akár traktoros társaim: munkával. Ha azt mondom, hogy felelősséggel, akkor azt hiheti, hogy betanított valaki engem erre a szövegre. Pedig így igaz, felelősséggel. Számunkra munkaeszköz a traktor, nincs lelke ugyan, de megérzi, hogy mire fordítottuk a telet. A szégyen ölne meg, ha most le kellene állnom olyan hiba miatt, amit nem vettem észre a javítás idején. — Tehát fut a traktor! —< Teljes gázzal, ahogy mondtam már, reggeltől estig, estétől reggelig megállás nélkül. Csak meg ne gondolja magát ez a szűkmarkú tavasz. De ha meggondolná is, az ősszel felszántottunk mindent, most csak vetni kell. Mire meggondolná magát ez a tavasz, arra már földben a mag. A mag pedig tudja a maga dolgát, tudja a kötelességét. Tudja, hogy azért került földbe, mert teremnie kell. Többet, mint az elmúlt évben, többet, mint azelőtt, különben nem mondhatnánk azt, hogy életet vetünk. Pásztor István tehát életet vet. így mondja, mert így érzi, Azt hiszem, ennél szebben, em beribben, igazabban nem is le hetne mondani. Tapasztalat munka és kitartás van benne Olyanfajta kitartás, amelyből nemcsak a nappalokra, de az éjszakákra is futja. Mert Pásztor István, ha kell, éjszaka is a traktor nyergében ül. G. I.
