Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-09 / 6. szám

1980. február 9. _________________________________ SZABAD FÖLDMŰVES / DARVAS JÓZSEF-j žzolfaforf j .-■^v>WVVW4A<VWWWW<^/Sl>S^/VWS«^/ Ügy beszéltük meg odahaza, hogy a húsvéti szünetben meglátogatom a bátyámat a tanyán, és legaláhbb két­­három naptg kint maradok nála. Nagypénteken reggel indultam. Anyám már korán fölkelt, és mákos tésztát főzött. A mi falunkban ez volt a val­lásunk szerinti nagypénteki eledel. Ha valamelyik háznál nem tellett rá, összekéregették a hozzávalót, de an­nak lenni kellett. Mikor megfőtt a tészta, anyám tett belőle egy papírzacskóba, hogy majd kiviszem a bátyámnak. Valószínű, hogy Mihály gazdájánál jobban főz­nek: több mákkal és több cukorral, mégis küldött neki a saját főzetéből, hogy ezzel is kimutassa a szeretetét. Magam is jóllaktam tésztával, és megindultam a tanyák felé. Termé­szetesen, csak úgy, gyalogosan. Anyám megmagyarázta, hogy merre találom a tanyái, és már rá is bízott az utak futására. Gyönyörű tavaszi délelőtt volt. Bár­sonyos zölddel voltak elevenek a bú­zatáblák, szinte kedvem lett volna őket megsimogatni. Amott kukorica alá szántottak. Zsírosán borultak a fekete barázdák, és a nedves földből sűrű gőz szállt fölfelé az erős tava­szi napsütésben, mint az áldozati ol­tár füstje. Az újraébredő élet szinte harsonázott a szertefutó földeken, és semmi sem mutatta, hogy ez tulaj­donképpen a halál ünnepe. A falu felől templomi harangok zúgása jött utánam, de ezekben a szélesen zengő hangokban is több volt az örömös ujjongás, mint a gyász szomorú áhí­tata. Most minden örömről lengedezett nekem. Ügy éreztem, lépésről lépésre könnyebb lesz a testem. Mintha a vi­dáman sütő nap engem is felszippan­tott volna a messzi kékségbe. Az út mellett sürgönypóznák álltak is zúgtak. Odaszaladtam mindhez, és rátapasztottam fülem a mohos fára, hogy kihallgassam a titkos üzenete­ket. Aztán belekiabáltam én is, mert azt hittem, hogy elviszi a hangomat: — Tavasz van ... Megyek a tanyá­­ra{ a bátyámhoz ... Ebben a két mondatban benne voH minden örömöm és vágyakozásom. Elhatároztam, hogy ha nagy leszek, én is elállók béresnek, akár a bá­tyám. Hiszen olyan szép lehet az étet itt, a tanyák között. Délfelé érkeztem ki a tanyára Bá­tyám gazdája elég szívélyesen foga­dott. Mihály nem volt bent a tanyá­ban, kint szántogatott a birtok túlsó végében. Mindjárt kimentem hozzá. Mikor meglátott, örömmel kiáltott fe­lém, és a kalapját lengette. — Hát te hogyan kerülsz Ide, öcs­­kös? — kérdezte. — Kijöttem. — Gyalog? — Gyalog. — Nem fáradtál el? — Nem. Egy csöppet sem. Csakugyan nem éreztem a lábam­ban méfj egy kis zsibbadást se. Sza­porán lépkedtem az eke mellett, és hallgattam a földet hasító vas halk surrogását. A tarack gyökere pattan­va szakadozott. — Mi újság otthon? — kérdezte kis hallgatás után a bátyám. — Feri dolgozik? — A héten dolgozott. — Hol? — Falat tömtek Gyökerespusztán. Ezt meg Mihály bátyámnak küldte anyám — nyújtottam át neki a ke­­resztülzsírosodott papírzacskót a tész­tával. — Bírod tartani az eket, amíg meg­eszem? — bírom — mondtam lelkendezve, és már be is álltam a barázdába. Fog­tam az eke szarvát, és jól megnyúj­tottam a lépéseimet, ahogy a bátyám­tól láttam. Délben csakugyan mákos tésztát kaptunk. Jobb volt, mint amit anyám főzött, és cukor helyett méz volt raj­ta, jó vastagon. — Van méhünk. Hat család — mondta bátyám, mikor észrevette a mézet. Kint ebédeltünk az istállóban. A gazdáék bent a konyhában. — Elég jó helyem van itt — mond­ta Mihály bátyám. - Csal: a gazda nagyon szeret parancsolni. De hát azért gazda, hogy parancsoljon. Örültem, hogy úgy beszélt velem, mint a felnőttekkel. — Majd itt alszol velem az istálló­ban. Holnapután bemennek a gazdáék a faluba. Szólok nekik, hogy téged is vigyenek magukkal. Megférsz a ko­csin. Legalább nem kell kutyagolnod. Ebéd után újra befogtuk a lovakat, és kimentünk szántani. Mikor napszállta felé az ekét el­döntve behúzattuk az udvarra, a vi­dáman hancúrozó kutya a lovak elé ugrott, és megugatta őket. A lovak megbokrosodtak, ágaskodni kezdtek, és kitépték magukat a bátyám kezé­ből. Keresztültörték az udvar keríté­sét. és vad rohanással hurcolták ma­guk után a csörömpölő ekét. Bátyám utánuk betette magát, de a szántás derekán is alig bírta őket elcsípni. Az ekének letörött az egyik karfa, és a főbb oldali ló erősen vérzett. Való­színűleg az áttört kerítés hasította föl az oldalát. A gazda karba font kézzel nézte az egész dolgot, és mi­kor meglátta az ekével meg a lóval történt szerencsétlenséget, szidni kezdte a bátyámat: — Hogy lehet valaki ilyen marha? Ügy fogtad őket. mintha még soha nem lett volna dolgod lóval. — Nekem ne mondja, hogy marha — tndulatoskodott a bátyám. — In­kább kösse meg máskor a kutyáját, hogy ne ijesztgesse a lovakat. — Fogd be a szád. és ne felesel/! A lovakat meg gyorsan fogd kit Szá­lat be és lovakat kt! Már csöndesebben beszélt, nevetni Is próbált a sa/ät szellemességén, de Mihály tovább durcáskodott. Nyilván előttem szégyellle magát. — Fogja be az aki mondja! Remegve hallgattam a cwódásukat. Tudtam, hogy a bátyám nem hibás, és csak a bosszúságát akarja ratio ki­tölteni a gazda. De szerettem volna neki szólni, hogy hagyja a csudábo az egészet. Mondjon, amit akar. — Tetves koldus! — ordította most már a gazda. — Még szemtelenkedhi mersz a kény ér adóddal7 — Maga szemtelenkedett velem. Azt hiszi, mert cselédje vagyok, most már mindent szabad? A gazda fölkapta az eke mellől a lóhajló ostort, és végigvágott rafia, hogy nagyot csattant. Mihály bátyám odaugrott, hogy kicsavarja a kezéből, de az csak hátrált és tovább ütötte, ahol érte. Az arcán egy csapástól ki­­serkedt a vér. Futni kezdett a verés elöl. A gazda utána és ütötte míg érte. Ki se fogta a lovakat, csak szaladt az istállóba, összeszedte a holmijait, és engem kézenfogott. — Visszahozatlak a csendőrökkel — kiabált utánunk a gazda. — F.ppen az kell magának! Tudom Istenem, felgyújtom a tanyáját... A hirtelen lepergett, borzasztó eset­től egészen elbódultam a bátyám mel­lett. Utat nem is kerestünk: szántá­son, vetésen keresztülvágtunk. Sötét, volt az este, csak a csillagok hunyo­rogtak fönt, mint apró mécsesek. Dalolt a szív , zengett e szó A Földön minden másodpercben születik egy ember. Világra, életre érkezik. Ez volt az alapgondolata a politikai dalok Martinban megrendezett nyolcadik or­szágos fesztiváljának. A kétnapos találkozón a szív ar­ról dalolt, hogy: Álljatok (el emberek egy percre, gon­doljatok a főidben nyugovókra. A békéért haltak meg... Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére rendezett dalos találkozón, néhány zeneszám arról az Időről is szólt, amikor az édesen áradó dallamok, ka­tonazenévé keményedtek, a hadak országútjain. A Földön minden másodpercben születik egy ember. Világra, életre érkezik. A ma újszülöttjei formálják a Jövőt, s alkotlák az új nemzedéket. De most a mi dol­gunk, hogy lefogjuk a gyilkos fegyverért nyúlók kezét. Martinban ez a gondolat is kifejezésre jutott a zene szárnyán. A SZISZ Központi Bizottsága, a Zeneművészeti Alap, a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége és a Slov­­knncert által rendezett zenés találkozón újra beigazoló­dott, hogy nincs drágább mint az embert élet, s nincs hatalmasabb a nép szívénél és a józan ész értelménél. A népszerű együttesek — Szlovákiai Tanítók Ének­kara. a Csehszlovák Rádiö Gyermekkara, a Csehszlovák Rádió Tánczenekara, a jan Nálepka Katonai Művész­együttes -г-, a tucatnyi közkedvelt énekes, — Marcela Laiferova. Eva Biháryová. Éva Sepe&iová. Marta Szabova, Karol Duchnű, Miroslav Líčka, Miroslav Šváb — és az amatőr együttesek — Riavy, Főrum (Nitra), Letorosty Dunaszerdahely (Dunajská Streda)’— valamint a közön­ség nagy találkozója volt ez a fesztivál. A dolgos hétköznapokon könnyedén beszélünk a ze­néről. Gyakran elegendő számunkra a zene tengeréből a parthoz csapódó zenehullám is. Ez a kétnapos feszti­vál ennél sokkal többet mondóbb volt. Dalolt a szív, zen­gett a szó . .. A béke és a szolidaritás két napján a szereplők, a közönség, de jelképesen milliók együtt énekelték: Békét • világnak! Békétl Csl — Havas táj, téli nyugalom. . Fotó: (nk) 7 A helyzetnek megfelelően □ Felvétel Karel Ča­pek: A ZSIVANY c. drámá)a egyik jelenetéről (a drá­mát nemcsak a |á­­rási székhelyen, hanem a Járás há­rom más városá­ban, illetve közsé­gében Is nagy si­kerrel mutatta be az Ifjúsági Színház műkedvelő gárdá­ja. Magukra találtak Fejlődik, korszerűsödik Galánta, ez az ötezer lélekszámú mátyusföldi vá­roska. Lakosainak társadalmi rétege­­ződése eléggé megoszlik. Számottevő a járás falvaiból ideköltözött polgár. Ezek egv részéi a városi élet vonzot­ta bűvkörébe, a másik részét meg a munkahely közelsége. A letelepedés­sel nemcsak a lakosság száma gyara­podott, hanem a beidegződön szoká­sok is. Ezen kívül az is fennáll, hogy jobbára a munkának, a családnak él­nek. a kultúra Iránt — tisztelet a ki­vételnek! — kevésbé igényesek, ami azután érezhető a városka kulturális életének lassúbb kibontakozásán, fel­lendülésén. Természetesen, merő hiba lenne azt állítani, hogy kultúra- és művészet­­kedvelők híján van ez a város. Igenis van, csak a lakosság lélekszámához viszonyítva kevés. Az, hogy ez tény, ebbe belejátszik az is, hogy a város lakossága másfél évtizeden át kény­telen volt nélkülözni a művelődés hajlékát. Ez is kulturális igénytelen­ségre késztetett. Nomármost, néhány évvel ezelőtt épült egy nagyon impozáns, tágas, korszerű művelődési háza. E kulturális létesítmény vezetőinek szembe kellett néznie az egyáltalán nem Irigylésre méltó helyzettel. Le kellett számolni az elő-előbukkanó közönnyel. Ennél­fogva a közönségszervezés okozott elég gondot. Mi más lehetett a leg­jobb megoldás *— legalábbis ideigle­nesen —, minthogy maradt a Járási székhelyhez közelebb eső falvak, te­lepülések kultúrszomjas tömegeinek a megnyerése, no meg a nagyobb mezőgazdasági üzemek dolgozóira is, legalább részben számíthattak. Ez a sokoldalú, leleményes rendezvénynép­szerűsítő- és Jó szervezőmunka, kap­csolatteremtés révén hellyel-közzel sikerült is. Miért sikerülhetett? Mert a céltu­datos, helyes műsorpolitikán kívül a vezetés számolt a közönség összetett­ségével, kulturális igényei kielégíté­sének sajátosságaival, s a népszerű­sítő munkán kívül közvetlen szemé­lyes kapcsolatokra is törekedett. Az ű) művelődési háza felelős veze­tőjének, s kulturális dolgozóinak igen nehéz volt a sorsuk az indulást köve­tően: nem támaszkodhattak gazdag hagyományokra. Mindent elölről kel­lett kezdeni: toborozni, majd meg­nyerni a tehetségeket a kultúra, a művészet ügyének ... Az, hogy arány­lag rövid idő alatt eddig jutottak, ke­mény erőpróba eredménye. Szervezni­­tudásból, áldozatvállalásból, tettre­­készségből mindannyian Jelesre vizs­gáztak. Miért mondom ezt Ilyen határozot­tan? Mert ez a nagyon rövid múltú művelődésháza máris büszkélkedhet eredményekkel. Van két jóhírü ének­kara: egyik a Kodály nevet viseli — méltó hagyományápolásra vall, hiszen a világhíressé vált zeneszerző e vá­roskában nevelkedett, mint gyermek, jónéhány évig—,a másikta ZORA né­ven emlegetik. A Vág Színpada 1978. októberében résztvett a trenőlnt SZÍNMŰVÉSZETI ARATÁSON, amely­ről 1. díjjal tért vissza; tavaly októ­berben ugyanezen a szlovákiai mére­tű rendezvényen vett részt Martin­ban, ahol ugyancsak sikeresen szere­pelt. A Magyar Népköztársaságban is sikeresen szerepelt; a KISZ Központi Bizottsága művészegyüttesének meg­hívására. A magyarországi vendég­­együttes is már jeleskedett Galántán, a művészetpártoló, hálás közönség nagy-nagy örömére. A galántai kulturális rendezvényen egyébként ugyancsak színvonalasan vendégszerepeit a bratislavai, a so­­morjai (Šamorín) V-klub, s természe­tesen a már említett Vág Színpad mű­vészkollektívája is. Mint Bauman Štefan mérnök, a művelődési ház igazgatója tájékozta­tott: úgynevezett „behozott“ kultúrá­ra csak időnként támaszkodnak. Er­re nem fordítanak megkülönböztetett figyelmet. Ami a műsorkínálatot ille­ti, a SLOVKONCERT által nyújtottak­­ból elégítik ki a szükségletet. Három zenekaruk is működik. A művelődésháza természetesen he­lyet ad más hasznos tevékenységnek is: például mind közkedveltebbek a különböző tanfolyamok; a dzsessz­­gimnasztikai, valamint a társastánc­­tanfolyamok iránti érdeklődés a ta­valyelőttihez viszonyítva megkétsze­reződött. Sok szervezőmunkát igényel az érdekkörvezetők helyes kiválasz­tása. Mert az érdekkörök széles ská­lája működik: a fotókör például egyi­ke a legtevékenyebbeknek [a leg­szebb s művészi szintű fényképeket kiállítás keretében Is megtekintheti a közönség). Ugyanakkor a járás tehet­ségeit is felkarolja a galántai műve­lődési háza, helyt adva az amatőr kép­zőművészeti tevékenységet űzőknek: például az immár két évtizede ama­tőr képzőművészeti tevékenységet folytató nádszegi (Trstice) születésű Juhos Rudolf is bemutathatta remek­műveit, amelyekhez újszerű anyagot, a nádat hasznosítja — eredményesen. Ezenkívül fest és rajzol... Persze, más tehetségeket is említhetnénk, aki kilymódon Is szóhoz Juthatnak, a művelődésháza kiállítási termében a nagy nyilvánosság előtt bemutathat­ják remekműveiket, alkotásaikat. U- gyanis, háromhetenként követik egy­mást a kiállítások. Nem is oly régen Lőrincz Gyula, Pavlovié Emil, Bo­­ríková Lidia műalkotásaiban gyönyör­ködhetett a művészetpártoló közön­ség. A nemzetközi gyermekév kereté­ben „Világűr — gyerekszemmel“ cí­met viselt egy kiállítás. A Galánta 35 éves fejlődését fotókiállítás szemlél­tette. Helyet kaptak továbbá az Ipar­művészeti főiskola negyedik éves hallgatói is, müveik bemutatására. Az alapfokú és középfokú Iskolák leg­­, ügyesebb diákjai pedig az „Ügyes ke­zek“ című kiállítás keretében mutat­hatták be legszebb hímzéseiket, raj­zaikat, mestermüveiket. Mindebből eléggé kiviláglik, a gá­lámat művelődésháza Igen hálás fel­adatot teljesít, amikor a kultúrán kí­vül helyet ad az amatőr képzőművé­szeti tevékenység széleskörű kibonta­koztatásához, a tehetségeket messze­menően segíti épp azáltal, hogy a nyilvánosság előtt szerepelhessenek, továbbá az ískolánkívfflt nevelésnek (12 féle tanfolyam), a művészetek megkedveltetéséhez» is Ilymódon Je­lentősen hozzájárul? Bárcsak más já­rásokban Is hasonlókat tapasztal­nánk ... I Főleg a nagyobb községek­ben — néhány kivételtől eltekintve —, ahol a kultúrházak konganak az ürességtől, közben a fiatalok nem tudnak mit kezdeni szabadidejük­kel. N. Kovács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom