Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-02 / 5. szám
% 14 — \ SZABAD FÖLDMŰVES 1980. február 2. VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф A természet szépségei iránt érdeklődő ember gyakran járja az erdőket, a mezőket és olykor megfigyeli az ott végbemenő csodálatos fejlődést s az alig észlelhető változásokat. Erre persze csak az képes, aki évtizedek során rendszeresen rótta a verőfényben pompázó hegyi és síkvidéki tájakat, a hóval borított erdőket, sok időt töltött a természet ölén és ideje volt az elmélkedésre. A természet szerelmesei rendszerint a vadászatot is kedvelik. Talán azért, mert az erdőben, a mezőn és a hegyvidéken honos vad a természet szerves részét képezi. A Szabad Földműves „Vadászat“ rovatának ismert külső munkatársa, Ján M. Habrovszky a napokban tölti be születésének 80. esztendejét. Ö is a szenvedélyes természetkedvelők s egyben a vadászok népes családját gazdagítja. Hajdanában erdész nagyapjától és a természet szépségeinek hódoló édesapjától sajátította el a külső környezet élőlényeivel szembeni mérhetetlen vonzalmát. Segítségükkel vált a hegyek, az erdők és a mezők nagy szerelmesévé. Fiatalon jelentős botanikai isme retre tett szert, s ma az erdők és hegyek több mint 1500 növényének nevét és tulajdonságát jól ísnieri. Alig töltötte be az ötödik életévét, erdész édesapjával együtt napokon át a völgyeket, a csendereseket, az erdősávokat nyargalta. Olykor sokat elidőztek a vadállomány viselkedésének a megfigyelésében. A serdülő lani lassan megismerte a madarakat, és a gyakori éjjeli kinntartózkodások alkalmával a csillagok állásából is olvasni tudott. Az elemi iskola első osztályába figyelemreméltó természetrajzi alapismeretekkel került. Sok időt fordított egyes madárfajok — mint például a szalonka és egyebek — szaporodás biológiájának a tanulmányozására. A természet szeretető fokozatosan imádattá! vált. Ezzel magyarázható, hogy életének jelentős hányadát a napsugaras, vagy a hóval borított erdőkben töltötte, s ennek következtében edzett, fegyelmezett emberré vált. Az SZNF kezdeti időszakában Bratislavából Zvolenba sietett, ahol megbízták őt a fasiszta megszálló csapatok elől menekülő lakosság és különböző nyersanyagok Banská Bystricára való mentésével. A felkelés központjának Banská Bystricának német csapatokkal való megszállása után nagyon nehezen csúszott ki a fasiszták karrriaiból. Csak leleményességének köszönhető, hogy életben maradt. Közvetlenül a jelszabadulás után Zvolenban az államvasutak kocsipark intézöségén nagy szakértelemmel dolgozott. Ezt követően 1945-ben tagja lett a CSKP-nek, s az illetékesek megbízták őt a közép-szlovákiai kerületben a forgalmi és á társadalmi beruházások felújításának összekötő ökonómusi tisztségével. Hasonló beosztásban 1953—1960-ban Kassán IKošice/ teljesített megbízatást, majd Podbrezován a vasgyár felújítási munkálataihoz érkező nyersanyagok s a gyár termékeinek rugalmas szállítását, ki- és berakását szervezte. Ezt a megbízatást is a tőle megszokott alapossággal teljesítette. Már nyugdíjas volt, mikor 1961- ben a közép-szlovákiai kerületben az SZVSZ kerületi titkárává választották. Öt évet töltött ebben a funkcióban. Megbízatása a kerületi titkárságok megszüntetésével ért véget. Ö azonban, nyugtalan természeténél fogva, nem maradt tétlen. Két évig Zvolenban a termény felvásárló és ellátó vállalat igazgatóságán volt felelősségteljes beosztásban, majd további öt évet töltött el a brezinai takarmánykeverőben, ahol a személyzeti és káderügyeket intézte. Ugyanott látta el az üzemi pártoktatás lektori teendőit is. A stafétabotot természetesen fiatalabbnak adta át, azonban gyakran behívták őt, hölgy segítsen. A fiatalos lendületű, jó kedélyű, fegyelmezett János bá’ mindenkor és mindenkinek készséggel segít. Nagy szerelméről, az erdőről, a szabad természetről azonban soha nem feledkezett meg. Minden szabad idejét a verőjényben, vagy a havas tájakon töltötte el. Kimondhatatlan öröm volt részére, amikor az erdőgazdaság Banská Bystrica-i kerületi szervezete a zvolení vasutasok vadászati klubjának a szolgálati érdemekért Červená Skala térségében gyönyörű környezetben négyezer hektár vadászterületet adott bérbe, és társai őf választották meg a klub elnökévé, s egyben vadgazdájává. Fényképfelvételek tömkelegé btzonyítja, hogy az elbűvölő környezetben milyen áldozatkészséggel 'gondoskodtak a terület vadállományáról, az állatok téli etetéséről, belterjes szaporításáról stb. Számtalan alkalma nyílott a siketfajd lelövésére is. Ö azonban soha nem emelt vadászjegy vert ennek az ősmadárnak, a természet gyönyörű ajándékának az elejtésére. Sokat gyönyörködött a dürgő kakasok násztáncában, s ez teljes mértékben kiengesztelte vadászszenvedélyét. lapunk „Vadászat“ rovatában sok cikket közöltünk tollából. Hitelesen ecsetelte saját és mások vadászélményeit * Több alkalommal írt közérdekű, hasznos szaktanácsokat és más jellagű cikkeket. Bensőséges kapcsolatot alakított ki a lengyel és a magyar vadászszövetségek .vezetőivel. Ma is kölcsönösen látogatják egymást. Nem ritkaság, hogy nyolc X-el a vállán fogja vadászfegyverét és meglátogatja barátait, s Szlovákia különböző tájain részt vesz a vadászatokon. Arra tanítja a fiatal vadásznemzedéket, hogy törődjön az apróvad nevelésével és védelmével. A vérbeli természetkedvelő, a vadász ugyanis nem a lelövéssel, hanem inkább a neveléssel, a szaporítással, illetve a törzsállomány megtartásával, vadsűrűk kialakításával törődik. Csak így lehet az apróvad életfeltétele egyre Jobb és változatosabb. Ha ugyanis népes az állomány, akkor van miből lőni, vagy befogni. Tény, hogy Habrovszkytól, a természet nagy szerelmesétől számtalan ifjú vadász elsajátíthatná a jó emberi tulajdonságok sakoságát, megtanulhatná, hogy mi a tulajdonképpeni vadászerkölcs. Szívélyesen köszöntjük öt 80. születésnapja alkalmából. Élményekben gazdag hosszú életet, erőt és jó egészséget kívánunk neki a természet szépségeinek további felkutatásához. HOKSZA ISTVÁN * HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT Ф HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT Ф A nagy hideg hatására az állóvi** zeket, a tavakat és a csatornákat jégpáncél borítja. A befagyott felszín alatt azonban a csend és a mozdulatlanság csak látszólagos. A jég alatt minden átalakult. A víz oldott ásványianyag-tartalma, a növények és az állatok élete is. — Mivel foglalkoznak télen a horgászok? A vizek befagytak, a halak elvermeltek. Téli pihenőjüket semmi sem zavarhatja — vagy mégis? Erről beszélgettünk Olgyay Edével, a kémia-biológia szakos tanárral, az agrármérnökkel, az SZHSZ dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) városi szervezetének elnökével. A Duna mellékvizeinek halai már az ősz közepén megérzik a hideg évszak közelségét s már keresik a kedvező vermelőhelyeket. A homokos, kavicsos részekből a mélyebb, melegebb altalajhoz, a puha, Iszapos fenékhez húzódnak. A tapasztalatok alapján először a keszegek vonulnak a telelőhelyre, majd követik őket a csukák és a süllők. A harcsák ott maradnak, ahol egész évben a bedőlt fák gyökerei között, -vagyis a vizek mélyebb, iszapos részein meghúzódtak. A pontyok a sekélyebb iszapos részekből szintén a mélyebb vizekbe húzódnak. Ф Miért választják telelésre a mélyebb vizeket? — Nem véletlen, hogy a halak a legmélyebb réteget, a gödröket választják telelőhelyül. Ott van ugyanis a legmelegebb. A vermelőhelyen rendszerint négy-öt C-fok a hőmérséklet, .míg közvetlenül a jég alatt legfeljebb egy fok. ф Zavarja-e valami a halak téli nyugalmát és milyen veszély fenyegeti őket a jég alatt? — A nyugalmi állapot nem mindig zavartalan. A halak eléggé sok veszélynek vannak kitéve. Például a vermelő kisebb testű halak közelében előszeretettel tartózkodnak a ragadozók, például a csukák és a' süllők. Ezek aztán megtizedelik a dermedt állapotban vermelő halakat. Arra is volt már példa, hogy a nagvabonyi halastóban a korcsolyázó gyermekek kárt okoztak. Az történt ugyanis, hogy a korcsolyázás zajától és a jégkorongozásnál használatos botok csattogásától a pontyok megriadtak, elhagyták vermelőhelyüket és a sekélyebb parti sávba húzódva megfagytak, őszszel különös gondot fordítunk a pon-' tyok áttelepítésére, vagyis a telelőtóba való átrakására. Ahol ezt kellő gonddal végzik, ott sértetlenül kerülnek a halak a telelőtavakba. Könynyen előfordulhat ilyenkor ugyanis a tömeges megbetegedés, s a halak a jég alatt el is pusztulhatnak. Komoly veszély az is, ha a halastó, esetleg a holtág jegére vastag hóréteg rakódik. Ez teljesen beárnyékolja az alsóbb vízrétegeket és fény hiányában a vízben lebegő, a hidegnek jól ellenálló algák képtelenek az asszimilációra, oxigén termelésére. Ez aztán oda vezet, hogy a vízben levő oxigén elfogy, a halak pedig elpusztulnak. Ilyen jelenségről a vízügyi szervek s a horgászok már régóta tudnak. Például Hermann Ottó, a világhírű magyar természettudós a múlt században írt erről. Ezért a szapora ha-Halak a vazások után, bizonyos területen a befagyott vizek felett eltávolítjuk a hótakarót, s léket vágunk, hogy légköri oxigén jusson a vízbe. # Mi igaz abból, hogy a halak húsa nem mindig egyforma tápértékű? Mi ennek az előidézője? — A tél kezdetével — ha lassan is — a halak testében alapvető változás megy végbe. Az Ivarmirigyekben „be van ütemezve“ a tavaszi ívás. A nagytömegű ikrának feltétlenül szüksége van sok tápanyagra a beéréshez. A tél végén ezért a halhús veszít korábbi rugalmasságából, jó izéből és tápértékéből. A balatoni halászok szerint a hal csak az errel végződő hónapokban az igazi. A májusi, júniusi hal nem annyira ízletes és tápértéke sem teljes. # Az S3HSZ dunaszerdahelyi városi szervezetének Szlovákia szerte jó híre volt már a múltban is, s a helyzet jelenleg szintén ezt mutatja. Erről számtalan oklevél tanúskodik a nem éppen nagy, azonban barátságos iroda falán. — A haiászat a Csallóközben egy idős az itt élő néppel. A két világháború között a horgászat főleg úri sportnak, időtöltésnek számított. A dolgozónép fial inkább tápltztak a Kisduna és a Duna mellett, kisebb vízálláskor pedig a kanálisokon „tapogattak“. Szervezetünk 194(^ban alakult, Az alapítók közül már csak Vargha Dezső bácsi él, aki a hetvenen túl még ma is aktív horgász s a szervezet ellenőrző bizottságának tagja. Meg kell még említenem Simon Sándort, Puhala Lászlót, Kosztra Zoltánt, Sárkány Jánost, Haizok Imrét és Varga Mihályt is. Ők szintén sokat tettek azért, hogy horgászszervezetünknek jó hírneve legyen, s a tagság ne csak a halfogást, hanem a nevelést és a telepítést is kötelességének, illetve feladatának tekintse. Ezért elismerést érdemelnek. Az alakuláskor kevés tagja volt a szervezetftek, most azonban mintegy ezer körüli a létszám. Ezeknek horgászengedélyük van, azonban úgy mindenütt, járásunkban is akadnak „feketén“ horgászó egyének. Ezekkel szemben nehezen védekezhetnek. Szájég alatt műk elenyésző, de főleg akkor okoznak nagy károkat, amikor általános a tilalom. # Mekkora vízterületen gazdálkodik a szervezet, és milyen az elosztás? — Az ötvenes évek elején megépült Bratislava és Komárom (Komárno) között a százkilométeres beton műút. A nyersanyag a helyben található kavics volt. Ha valaki ma végig kocsizik az úton, akkor két-három kilométerre egymástól kisebb-nagyobb mesterséges tavakat láthat. Ezek a kibányászott kavics helyén keletkeztek. Akadnak köztük félhektáros területűek is. Az említett tavakon kívül körülbelül 150 kilométer csatorna vízfelülete is van a szervezetnek. Ezeknek túlnyomó többsége folyóvíz és a tőkési, várkonyi, alistáli csatornákban akadnak kapitális ponty- és csuka példányok is. Fogtunk azonban már két-három kilós fehérhalat is. Horgászszervezetünk területét délen a Duna, északon pedig a Kisduna hatá rolják, mintegy nyolcvan kilométeren Vizünk van bőven. # Amint hallottuk, a területen ele gendő a víz, s van ezekben elegendő ha) is? — Az ötvenes évek közepén elke/ dődött a tavak mesterséges halasítása Természetesen korlátozott mértékben A kishalakat az SZHSZ KB szállította Leginkább pontyot, fehérhalal, csukái és süllőt. Intenzív haltenyésztést 1976-tól folytatunk. Á legideálisabb helyeken nevelőtavakat létesítünk, pontyot, csukát, compót és kísérletképpen pisztrángot nevelünk. Az utóbbi nemes halból többszázat sikerült felnevelnünk és az arra alkalmas tavakba áttelepítenünk. Legjobb halnevelő tavunk Mihályfán (Michal n/Ostrove) lesz. Szomorúan kell megállapítani, hogy a múlt télen a karcsai tóból lelkiismeretlen egyének több halnevelő ketrecet eltulajdonítottak. Ezekben értékes tenyészanyagot tartottunk. ф Jövőbeni terveik? Szó volt róla, hogy a taglétszám ezer körüli. Hogyan oldják meg a szervezési kérdéseket? — Ebben az évben több halat szeretnénk felnevelni, mint a múltban. A többlet az 1979-es év valóságához viszonyítva mintegy háromszázezer darabbal lesz nagyobb. A fő' hangsúly természetesen a pontyön van, nevelünk azonban dévért, csukát, süllőt, compót, pisztrángot* de fehérhalat is. Mivel horgászszervezetünk taglétszáma az elmúlt három évben lényegesen „megnőtt“, ezért négy körzetet alakítottunk ki. A szerdahelyit, a bősit (Gaböikovo), a vásárútit (Trhové Mýto) és a mihályfait. Ezzel konkrétabb lett az irányítás is és sokkal jobb az áttekintésünk a szervezeti életről. A körzetek élére megbízottakat állítottunk. Ök végzik a körzetek irányítási és szervezési munkáit, és az ügyek nyilvántartását. A bonyolultabb kérdések megoldásához mind a járási, mind a városi nemzeti bizottságtól esetenként megkapjuk a szükséges támogatást. Természetes, hogy gondjaink is akadnak, ezeket azonban még mindig megoldottuk. ф Az utóbbi időben sok panasz hangzott el a környezet- és a vizek szennyezettsége miatt. Milyen a helyzet e téren a járásban? — Az intenzív növénytermesztés fokozottabb műtrágyafeíhasználást és növényvédelmet igényel. Ennek velejárója, hogy az álló- és folyóvizekbe több vegyszer kerül, mint szabadna,. Ez bizonyos mértékben megbontja a vizek biológiai egyensúlyát. Szervezetünk területén azonban eléggé jónak mondható a vizek tisztasága. Természetes, hogy itt is akadnak felelőtlen személyek, akik a traktort, a gépkocsit, a permetanyagot tartalmazó tartályt az „egyszerű“ megoldás kedvéért a halastavakban és a csatornákban tisztítják meg. Ha a tettest sikerül azonosítanunk, akkor könyörtelenül megbírságoljuk. Érdemes megemlíteni azt Is, hogy a múlt évben egy-egy horgász átlagában huszonkét kiló hal fogását jegyeztük fel. Ez eléggé Jó eredmény, A halak többsége a mesterségesen telepített tavakból származott. Sok horgásszal beszéltem, akik a legnagyobb elismeréssel szóltak Olgyay elnök munkájáról, nagy szakértelméről és kitűnő szervezőképességéről Azt kívánjuk, hogy vezetése alatt a város horgászszervezete tovább fejlődjön, sok derék horgászt neveljen fel, a fiatalok köréből. K. Molnár Ferenc Olgyay Ede, az SZHSZ városi szervezetének elnöke a horgászverseny győzteseit köszönti. Fényképezte: Mészáros László
