Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1S80. február 2. it Szülök a spartakládon A rohamosan fejlődő, gépesített vi­lágban egyre jobban szükségét érez­zük a testedzésnek, mozgásnak. A tö­megsportnak egyre nagyobb szerep jut szocialista társadalmunkban. Az idei nagy sporteseményen, a Csehszlo­vák Spartakiádon jó alkalom nyílik a szocialista testnevelés további fejlesz­tésére, a testnevelési mozgalom összes szerveinek sikeres együttműködésére. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a tömegszervezetek valóban lelkesen elvégzik a rájuk hártíló fel­adatokat. az egyes gyakorlatokat be­tanító oktatók hiba nélkül elsajátítják a gyakorlatukat és végül, de nem utolsó sorban, a gyakorlatozok rend­szeresen eljárnak a próbákra. Csak ebben az esetben várható a sikeres bemutató, legyen az helyi, járási, ke­rületi jellegű, esetleg június végén, a strahovi stadionban, az országos be­mutató. Hol tartanak jelenleg a so­­morjai (Samorín) Építők útjai Szlo­vák és Magyar Tannyelvű Óvoda gya­korlatozó!, erről a két oktató, Hor­váth Éva és Rózsa Katalin, tájékozta­tott. V, — Kezdetben szervezési gondjaink voltak. Nem voltunk tisztában azzal, hányán fognak gyakorlatozni. A járá­si összpontosításon azt mondták, hogy csak a mi óvodánkból kell beszer­vezni a szülőket és gyermekeiket, ké­sőbb megtudtuk, hogy másik két, újonnan megnyitott óvoda gyermekei a bárányhimlő epidémia. Ez mind hátráltatja az előkészületeket, a gya­korlatok hibátlan és művészileg szép kivitelezésű betanulását. Persze, azért vannak becsületes szülők, akik köte­lességüknek tartják a rendszeres meg­jelenést. Ilyenek például Katona Jú­lia, Kontár Zsuzsa, Bielčik Ida, basán Magda, akik dicséretet érdemelnek, valamint Radocsák Zsuzsa, aki min­den második héten tud csak eljönni, mivel délutáni műszakban is dolgozik. Az anyukákon kívül két apukával is dicsekedhetünk. Slugeö Mihály és Dord’ai Pál rendszeres megjelenésével példaképei lehetnek egyes apukáknak. — A gyakorlatok ennek ellenére a tervezett ütemben haladnak — veszi át a szót Éva. — Azt a részt, amit a járási összpontosításon átvettünk, azt már itthon is betanítottuk. Jelenleg csiszoljuk az egyes mozzanatokat. Eleinte számolásra gyakoroltunk, de csakhamar zenére próbáltunk. Ez jobb megoldásnak bizonyult, hisz zenére könnyebb a begyakorlás. Az egész gyakorlat kilenc percig tart. Merem állítani, mi is olyan jól végezzük a gyakorlatot, mint ahogy a televízió­ban láttam a minap. — Hogyan zajlik le egy próbagya­korlat? Kati válaszol: — Bemelegítővel kez­dünk, a szülők kötetlen formában játszanak a gyerekekkel. Aztán rövid ideig Éva a gyerekekkel én pedig a szülőkkel foglalkozom. S végül együtt tornázunk, összehangoljuk a betanul­­takat. A gyerekek nagy örömmel, kedvvel tornáznak, szinte várják a hétfői próbákat. Munkánkban sokat segítenek a többi kolléganők is, akik rendszersen ellátogatnak egy-egy pró­bára. és azoknak szülei is csatlakoznak hozzánk... Az első gyakorlatok pró­bái tavaly októberben kezdődtek. Eleinte csak tizennégy szülővel és ugyanennyi gyermekkel foglalkoz­tunk. Akkor még elegendő volt a régi iskola tornaterme, de mikor hét újabb taggal bővült a csoport, már át kellett „költöznünk“ a gimnázium tornatermébe — meséli Rózsa Katalin Katalin kezdetben csak maga taní­totta a gyakorlatozókat, Horváth Évát később osztották be hozzá. — Bizony elég sokat kellett tanulnom, gyako­rolnom, hogy behozzam a lemaradást — mondja Éva — de Kati sokat segí­tett. Az első összpontosítások anya­gát lelkiismeretesen átvette velem. Hogy most már tökéletesen elsajátí­tom a gyakorlatot, azt Katinak kö­szönhetem. — Nehéz volt meggyőzni a szülő­ket, hogy részt vállaljanak a sparta­­kiádból? — Nem volt nehéz. Eleinte sok szülő jelentkezett, de fokozatosan ki­estek. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a nagyobb gyerekek nehezek testsúlyra és a gyakorlatban többször fel kell őket emelni, s az anyukák nem bírták, másrészt az is ok volt a kimaradásra, hogy nem tudtak időt szakítani a próbákra. Hetente egy­szer, hétfőn gyakorolunk. Eddig még nem volt olyan összejövetelünk, ahol teljes létszámban együtt lettünk vol­na. Vagy a szülő műszakra dolgozik, vagy a gyermek beteg, s most kitört — Nem okoz különösebb nehézsé­get a gyakorlatok betanítása? — Nagyon örülök, hogy oktatóként részt vehetek ezen a tömegsport-ren­dezvényen — vallja Éva. — Szívesen vállaltam el a feladatot, viszont egy­valami elszomorít. Az egyik járási összpontosításon olyan hangokat hal­lottam, hogy mi csak a járási bemu­tatóra juthatunk el. Megértem, hogy a gyerekek miatt Prágába nem utaz­hatunk, viszont Bratislava nincs hoz­zánk messze, így a kerületi bemuta­tón szeretnénk, ha ott lennénk. Ez a gyerekek számára is örök élmény ma­radna. Kati az oktatási munkán kívül még egy részt vállalt az idei spartakiád­­ból. A városi SZISZ Slávia Testneve­lési és Sportegyesülete tagjaként részt vesz a női gyakorlatban is. A munka mellett ez egy kicsit megter­helő, de szívesen csinálja, mert sze­ret sportolni. Ö is csatlakozik Éva kívánságához, szeretné, ha mindkét csoport, a vegyesszám (szülők-gyer­­mekek) és a női csoport, eljutna a kerületi bemutatóra. Két lelkes oktató azonban még nem csinál tavaszt a dunaszerdahelyi já­rásban. Azért, hogy a május elsejei helyi, majd a járási bemutató után a kerületin is ott láthatjuk a csoportot, még sokat kell tenniük, nemcsak a járási szerveknek, de maguknak a gyakorlatozóknak is. Farah Valéria Tájkép-kiállítás A nyitrai képtárban a közelmúltban Ernest Zmeták, érdemes művész ké­peinek kiállítása nyílt meg. A festő Ersekúfvárott (Nové Zámky/ született, tanulmányát a budapesti Képzőművé­szeti Főiskolán végezte, jelenleg Bra­­tislavában él és alkot. A megnyitón a bratislavai Városi Képtár igazgatója, dr. M. Jankovsky iemertette a kiállítás jellegét, méltat­ta jelentőségét. A kiállított tájképek a bratislavai, a koSicei tájat örökítet­ték meg, a Nitra-folyó medrét Érsek­újvárnál, az árvái várat, a bardejovi városházát, tehát Szlovákia különböző tájegységét. Egy másik terem a kül­föld képeinek volt kijelölve, ahol fő­leg az olaszországi tájakban gyö­nyörködhettek a nézők. Tájképein nagyszerűen kiütköztek a különleges színek, a különös ecsetkezelés. A kiállítást sokan megtekintették és elragadtatva beszéltek úgy a képek­ről, mint alkotójukról. Értékes Pomona-szobrok A malántai kastély — a nyitrai Ag­rokomplex tartozéka — a napokban gazdag műkinccsel, ún. két Pomona­­szoborral gyarapodott. Pomona a ró­mai legenda szerint a termés és a gyümölcsérés istennője volt, akit hiá­ba környékeztek meg a többi mezei istenek, hű maradt Vertmunushoz, akihez feleségül ment. A róla elneve­zett szobrokat, melyek a malántai kastélyban leltek otthonra, Bártfay Tibor készített. Az egyik szoborlány szőlőfürtöt (a szüret jelképe), a má­sik érett búzakalászt (az aratás jel­képe) tart a kezében. A két szoborral növekedett a kas­télyban otthonra talált állandó mező­­gazdasági kiállítás értéke. Érdemes volt megtekinteni A rozsnyói (Rožňava) Bányász Mú­zeum kiállítást rendezett „Cigányok a múltban és ma“ címen, ahol képek mutatták életkörülményük átalakulá­sát bevándorlásuktól napjainkig. Az adatok szerint a bevándorlás után a Szepességben telepedtek, le. Problé­máikkal már az 1908-ban megjelent újságok is foglalkoztak. A sok év­százados átalakulás után ma már hasznos polgárai hazánknak, bekap­csolódnak a termelési munkába is. Többnyire a mezőgazdaságban, üze­mekben, bányákban helyezkednek el, gyermekik óvodába, iskolába járnak. Ma már nem ritka a cigányszárma­zású mérnök, orvos, diplomás sem. A kiállításon különösen a lakáskultú­rájuk fejlődése tükröződött vissza. Ezenkívül látható volt még annak a sok okmánynak felnagyított másolata, amely problémáikkal foglalkozott. Ru­házatuk jellegzetességével is megis­merkedhetett a látogató, a maguk ké­szítette lábbelik formája őshazájukból származik. A kiállítás képei, tárgyai valóban ötletesen, szépen voltak elrendezve. Több faluban elkelne ehhez ha­sonló bemutató, ahol az emberek megismerhetnék a cigányszármazású lakosok egykori nehéz életét, fejlődé­süket, mai helyzetüket. Labdarúgók dicsérete A komáromi (Komárno) járásban a labdarúgó-csapatok többsége meg­kezdte az erőgyűjtést, az alapozó ed­zéseket. A járási bajnokság II. osztá­lyának legeredményesebb együttese a Družstevník Šrobárovo volt, amely 25 ponttal és 50:8 gólaránnyal lőtt az őszi bajnok. Nárožn-ý Béla edzőt kértük meg, hogy értékelje csapata őszi teljesítményét. — őszintén bevallom, hogy jóma­gam sem reméltem ilyen sikert, bár az 1978/1979-es bajnoki idényben nyújtott játék már jelzett valamit. Ősszel Idegenben kilenc pontot sze­reztünk, vagyis annyit, mint az elő­ző bajnokság egész ideje alatt. Ezzel szemben a hazai pályán nyolc mér­kőzésből egyet sem Veszítettünk el. Ф Ez valóban szép eredmény, de mi a siker titka? — Az, hogy minden mérkőzésen az eredménytől függetlenül igyekez­tünk a maximumot nyújtani. Ezt le­hetővé tette a játékosok megfelelő erőnléte, együttes technikai és takti­kai felkészültsége. Ehhez párosult középcsatárunk jő helyzetfelismerése, aki 21 góllal terhelte meg az ellen­felek hálóját. A védelmünk is telje­sítette feladatát: 15 mérkőzésen ka­pusunk csak nyolc alkalommal „ka­pitulált“. elmondhatjuk a hazai pálya légköré­ről is. A jelenlegi színvonalat a jövő­ben is tartani akarjuk, s arra törek­szünk, hogy munkánkban, tevékeny­ségünkben a politikai-nevelő Irányzat állandó jellegűvé váljék. ф Mit tesznek annak érdekében, hogy tavasszal is hasonló szép ered­ф Csapatuk veretlensége már biz­tosnak látszott. Mi történt az utolsó fordulóban? — A Družstevník Vojnicev. (Bátor­­keszi) elleni mérkőzésen már csak tíz perc volt hátra a mérkőzésből, amikor a sorsdöntő gólt kaptuk. Most utólag belátom, hogy nagy taktikai hibát követtünk el. Lebecsültük el­lenfelünket, s l:l-es állásnál azt gondoltuk, hogy már nem érhet meg­lepetés. Őszintén el kell ismernünk, hogy a bátorkeszi csapat megérde­melten győzött. 9 A múltban többször volt baj a fegyelemmel, mi a helyzet jelenleg? — Célunk a nevelői tevékenység fokozása és a sportszerűség! ver­senyben való helytállás volt. Az őszi bajnoki Idényben csupán három já­tékosunk volt figyelmeztetve. Játé­kosaink viselkedése a pályán és a pályán kívül sokat javult. Ugyanezt ményt érjenek el? — Csapatunk teljesítőképessége az előző bajnoki idényt tekintve sokat javult. A fiúk egységes, baráti kol­lektívát képeznek, és tudják, hogy mit akarnak. Ez nemcsak az edzése­ken, hanem a mérkőzések során is megnyilvánult. Külön-külön senkit sem akarok kiemelni, az elért ered­ményt a kollektív munkának köszön­hetjük. A Družstevník • Šrobárovo sport­­szervezetének vezetősége Jozef Ka­­soviö elnökkel az élen mindent meg­tesz a csapat optimális felkészülése érdekében. A szövetkezet vezetősége Valach elvtárssal az élen minden anyagi támogatást megad a sport­­szervezetnek. Hasonlóan a hnb és a tömegszervezetek vezetői Is, akik szívügyüknek tekintik, ennek az alig 600 lakost számláló falunak a sport­életét. Az elért eredmények önma­gukért beszélnek! A. J. A komáromi (Komárno) Szak­­szervezetek Háza és a II. Lakó­telepi Kilencéves Alapiskola „Napsugár“ elnevezésű báb­­csoportja már néhány éve ki­magasló sikereket ér el, nem­csak a városban vagy a járás­ban, líamem az egész ország­ban ismerik nevüket. Az együt­tes vezetője, „mindenese“, Szép Erzsébet, a II. Lakótelepi általános iskola tanítónője. Őt kértem meg, műtassa be a cso­portot, ismertesse eredményeit, s beszéljen a problémákról is. — A csoport öt évvel ezelőtt alakult meg az iskola mellett, ahol tanítok. Később a komáro­mi Szakszervezetek Háza véd­nökséget vállalt felettünk. Az elmúlt időszakban többször is járási elsők lettünk az alkotó­versenyen': 1977 óta sikeresen ! szerepelünk a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dunamenti • Tavaszon. Jelenleg negyven­nyolc tagunk van, májdnem a fele kezdő, így az utánpótlásra nincs gondunk. Sokat szerepe­lünk, a sikerélmény, a taps, a csillogó és hálás gyermeksze­mek a legnagyobb ösztönző erő, ami összekovácsolja a kol­lektívát. Jelenleg másfélórás összeálijtással szerepelünk, mely bői megemlíteném Kodály— Bartók: Lakodalmas játék, Mó­ricz Zsigmond: Iciri Piciri, a Hős bajszos, a Répamese, a Három fejsze című mesejátéko­kat. Tavaly nagy sikert arat­tunk a „Hattyú lány“ című nép­mesével. Itt a díszleteket, a bá­bokat és a szép ruhákat ma­gunk készítettük. Munkámban nagy segítséget kapok Kaszás Jánosnétól, Stirber Lajostól, valamint az iskola "és a Szak­­szervezetek Háza vezetőségétől. Jó az együttműködés az itteni népművészeti iskolával, például az igazgató, Dobi Géza már több ízben írt zenét mesejáté­kunkhoz. A legnagyobb sikert a Kismalac című mesejátékkal értük el. Tervünkben szerepel egy székely balladákból és a csehszlovákiai magyar költők gyermekverseiből összeállított műsor. S hogy a problémákról is beszéljek, nagyon örülnénk, ha az illetékes szervek jobban figyelnék a munkánkat, több iskolázást, szakmai megbeszé­lést tartanának nekünk. Egye­lőre még hiányoznak a cáfeh­­szlovákiai magyar bábjátékok, fordítások. Jobban fel kelle­ne készíteni erre a munkára a leendő óvónőket is. A nehézségek ellenére is re­méljük, a Napsugár bábegyüt­tes sok örömet szerez még a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Bende István Bemutatjuk a Napsugár bábcsaportot Évzáró közgyűléssel egybekötött Petőfi-est Január elején évzáró taggyűléssel egybekötött Petőfi-estet szervezett a CSEMADOK hronovcei helyi szerveze­te. A gyűlésen részt vettek a CSEMA­DOK Léva-i (Levice) Járási Bizottsá­gának képviselői is, Pásztor Lajos és Turay László. A megnyitó beszédben Párák Endre, a szervezet elnöke értékelte eddigi munkájukat, majd a tagság elfogadta az 1980-as évre szóló tervjavaslatot. A tervben többek között ezek a fel­adatok szerepelnek: Részvétel a já­rási dalversenyen, színjátszó csoport megalakítása, író-olvasó találkozók szervezése, egy képkiállítás megren­dezése a környék népviseletéből és folklór-anyagából, új előfizetők tobor­zása a Hét című folyóiratra, könyv- , terjesztés és együttműködés a falu többi tömegszervezetével. Ezekután A jubiláló színház Negyven évvel ezelőtt alakult meg Nyitrán az első szlovák színház, a Szlovák Népszínház. Első igazgatója Fraűo Devinsky, dramaturgja Ľubo Smrčok volt. Az első darabot, Autón Prídavok — Pribina című történelmi színművét, 1940. januárjában mutatták be. A jubileumi ünnepségek keretén be­lül öt bemutatóra került sor. január 14-én I. Bukovcan Nyers fa című darabját, aztán W. Shakespeare Ró­meó és Júlia című tragédiáját, majd Ján Bednártk rendezésében, G, Lorca, spanyol író hires darabját, a Bernarda Alba házát mutatták be. Január 17-én Ballek-Suhaj Segéd című színmüve került előadásra, bemutatásra. Az ün­nepségsorozatot egy új darab — Cse­hov: Sirály — bemutatásával zárták. Mártonvölgyi László *;♦ •> Pásztor Lajos járási titkár beszélt a vezetőség és a tagság céltudatos munkájáról és megemlékezett a falu felszabadulásának 35. évfordulójáról. A továbbiakban emlékest volt Petőfi Sándor születésének 157. évfordulója tiszteletére. Elsorolni is nehéz lenne azt a sok szép Petőfi-verset és meg­zenésített költeményt, melyet a más­félórás műsorban hallhatott a nagy­számú közönség. Élmény volt hallgat­ni a 79 éves Ferkó István hegedű­­játékát, Muzslai Sándorné és Belák Gáborné irodalmi beszámolóját a köl­tő életéről, munkásságáról, verseiről. Dicséret és elismerés illeti az est szervezőit és szereplőit egyaránt. Bényi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom