Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

16 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. június 14« Ballagás Auschwitzi mementó A diákok egy csoportja a tábor udvarán. Komáromban (Komárno) jártam a minap. Fiúk, lányok, szülők, ünnepi öltözetben r— köznap. —' Mire készülődnek ezek? >—. ér* deklődtem. A magyar gimnázium három végzős osztályának a ballagására... vála- ‘ szolt a kérdezett. Mindhárom ballagó osztály diákjai {elsorakoztak, akiket Horváth József, a gimnázium igazgatója búcsúztatott, A szülők iránti szeretetre, tiszteletre, hálára buzdítottak szaval. Hangsán . lyozta: ha problémáik adódnának, ne * feledkezzenek meg az alma mater* ükről, ahonnan mindig kaphatnak se* gítséget. Majd a harmadikos diákok búcsúz­tatták a gimnázium idősebb tanulóit, s átvették tőlük az iskola zászlaját. A búcsúzó lányok közrefogták az igazgatót és helyettesét, s kezdetét vette a ballagás. Először a Hősök szobrát, majd a Jókai-szobrot koszo­­rúzták meg. Szép volt a búcsúztatás, a ballagás, az egész ünnepély. A bal­lagáson résztvevők felejthetetlen él­ménnyel gazdagodtak. Hofer L., Érsekújvár 'A közelmúltban Lengyelországban jártak a Szepsi (Moldava nadBodvou) Magyar Tannyelvű Gimnázium tanu­lói. Többek között meglátogatták a volt auschwitzi (Oswieczim) haláltá­­bort is, ahol az üres őrtornyokból ma már senkit sem fenyegetnek halált osztó gépfegyverek, nem hallható az őrök durva, embertelen kiabálása, nem keringenek kiaszott, csfkosruhás foglyok ezrei. Nem látni a rémülettől kétségbeesett arcú gyermekeket, nő­ket, öregeket, amint kutyák zavarják őket a krematóriumba —, ahonnét nem volt visszatérés. Ezt elfeledni, sosem leheti Hiszen csupán ebben a táborban négymillió ember vesztette életét, Európa valamenyi, hitleri ha­dak által megszállt országából. Itt hajtották végre azt a tömeggyilkolási kísérletet — gázzal —, amelynek ke­retében (1941. szeptember 3.) hatszáz szovjet hadifogoly esett áldozatul. Felsorolni szinte lehetetlen azokat a szörnyűségeket, amelyeket ebben a haláltáborban a náci-fasizmus pribék­jei végrehajtottak. Tehát, nem elég csupán óhajtani, hogy hasonló haláltáborok ne létesül­jenek. Küzdeni, harcolni kell a tartós békéért, ki-ki a maga posztján. Ezzel elősegíthető hazánk, s a szocialista világrendszer erősítése, védelmi ké­pességének fokozása... Mi, fiatalok csupán az idősebb nemzedékek elbe­széléseiből, törtélemkönyvekből, s egyéb könyvekből, filmekből szer­zünk tudomást arról, milyen is volt az öldöklő, pusztító fi. világháború. Az AUSCHWITZI MÚZEUMI KALAUZ is ilyen könyv, amely teljes hitelességé­ben tárja elénk az embermészárlás minden borzalmát. Megvásároltuk ezt a könyvet, hogy ne csak saját benyo­másainkat mondhassuk el, hanem a könyvből is tudomást szerezhessenek a haláltábor szörnyűségeiről gimna­zista tanulótársaink. Az auschwitzi haláltábor űrök fi­gyelmeztető! Arra nézve, hogy a fasiz­musnak nem szabad feltámadnia, új­raélednie ... 1 Csurilla Ilona Komáromban (Komárno) a Kisárok utca 3-as számú épülete előtt, nemré­giben felújították az úttest burkola­tát. S nem öröm, bosszúság lett a kö­vetkezménye. Mivel az úttest maga­sabbra sikerült, mint a járda. Ezek­­után könnyen elképzelhető, hogy esős időben mi történik: a járda válik tó­­vá-pocsolyává, s a járókelők az út­testet kénytelenek használni járdául. Igen ám, de ezen az útszakaszon bonyolódik le a városba bejövő és ki­menő autóbuszforgalom (alig 100 mé­terre van innét a Csehszlovák Közle­kedési Vállalat egyik legfontosabb megállóhelye). Mi az, ami még bosszantó? Az, hogy nemrég kezdték a járda felületi fel­újításét, e munkálatok azonban félbe­szakadtak. Kérdezzük az illetékese­ket: meddig várjunk a probléma vég­leges megoldására? Talán addig, amíg egy komoly baleset be nem követke­zik...? Andriskin J. Д: elmúlt napokban kedves ün» ** népségre került sor Tornavár­­álján (Turnianská Podhradie). Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója al­kalmából községünkbe látogatott Doc. Szergej Ivanovics Anyikin, a Moszk­vai Városi Tanács dolgozója, aki 1944 decemberében, 19 éves felderítőként, mint a szovjet hadsereg katonája, részt vett Torna község felszabadítá­­si harcaiban, melynek során súlyosan megsérült. A község felszabadulásának 34 éve után kötődött a barátság, s így már az idén, mint jóbarátunk érkezett, egy hétig volt községünk vendége. A hnb plénumülésének határozata értelmében Sz. I. Anyikint ünnepélye­sen a község díszpolgárává avatták. A kedves szovjet vendégnek, szabad­­sághozőnak Iván Sándor, a CSSZBSZ járási titkára nyújtotta át a csehszlo­vák-szovjet barátság II. fokozatú emlékérmét. Miután Anyikin elvtárs beírta nevét a püt emlékkönyvébe, helyet foglalt a község vezetőinek körében. Megható szavakkal mondott köszönetét azért a megkülönböztetett figyeleméit és kedvességért, ..amiben itt-tartózkodása alatt részesült. A barátság jegyében Farkas Rózsa, Aj A kedves vendég, középen. KILÚG A LÖLÄB .., Remélem, nem országos jelenség, amit. legutóbbi hazaruccanásom alkal­mával hallottam, tapasztaltam. Nagy­­kapós (Veľké Kapušany) környékén, a Bodrogközben és a Kanyapta men­tén a legtöbb falusi ember beszédté­mája volt, hogy... A kerttulafdonosoknak gépi segít­ségre van szükségük, hogy minél előbb a legkevesebb fizikai eró kifej­tésével jusson földbe a mag. Mi mást tehet az illető, megkér egy vetőgép­­pel forgolódó traktorost, hogy vesse be a kertjét. Munkáért bért alapon a tulajdonos 50—100 korona „hála­­pénze csúsztat a tenyérbe-zsebbe. A traktorosok nagyobb hányada — tisz­telet a ktvételnekl —< csendben nyug­tázza. De milyen alapon? Nem az övé a gép, nincs kiadása javításra, üzem­anyagra. A legtöbb alkalommal fize­tett munkaidő alatt végzi a háztáji vetést. Naponta több kertet tesz rend­be, több embernek lesz „egy gonddal kevesebb", ezt szívesen meg is fizet­nék .... Csakhogy, mindnyájan érezzük: valahol kilóg a lóláb.. s Bizonyos értelemben ez is a közös „dézsmálá­sa". Csodálom, erre miért nem figyel fel az efsz vezetősége, ellenőrző bi­zottsága? Miért ne szedhetne illetéket a szövetkezet, ha már fizeti a trakto­ros munkanapját? Miért nézik ,bekö­tött szemmel“, hogy a gazdaságot megrövidítve, a tagok igazságtalan anyagi előnyökhöz jussanak. -..?/ Gazdag Mária, Kassa (Košice) ÖTVENÉVESEK TALÄLKOZÖJA A nádszegi (Trstice) Kis-Duna Ét­teremben rendezték meg az 50 évesek találkozóját. A rendezvényre 62 kor­társat hívtak meg — helybelieket, s azokat is, akik elköltöztek a köz­ségből. Az egybegyűlteket Lipkovics tő­­rincz, a hnb elnöke, a kortársak nevében pedig Faragó Imre köszön­tötte. Az ünnepeltek a hnb épületén elhelyezett felszabadulási emléktáblát virággal ékesítették, így emlékezve a szabadsághozókra. Utána az ünnepel­tek emléklapot s szegfűt kaptak, majd felidézték gyermek- és felnőttkori emlékeiket. Ezt társas vacsora, szórakozás, vi­galom követte. Győri Irén, Nádszeg (Trstice)’ TÚNIUS Kelte nyugta kelte nyugta ó. p. ó. p. ó. p. ó..p. JuniutÄS Hétfő JUSZTIN BLANKA 3,46 19,44 7,25 22,24 Június 17 Kedd LAURA, ALIDA ADOLF 3,46 19,44 8,27 22,57 Június 18 Szerda ARNOLD VRATISLAV 3,46 19,44 9,29 23,26 Június 19 Csütörtök GYÄRFÄS ALFRÉD 3,46 19,45 10,31 23,52 Június 20 Péntek RAFAEL VALÉRIA 3,46 .19,45 11,32 — — Június 21 Szombat ALAJOS ALOJZ 3,47 19,45 12,32 0,16 Június 22 Vasárnap PAULINA PAULINA 3,47 19,45 13,34 0,40 Csak röviden... Már az előző nap döntöttek, hogy másnap 9 órára hívják össze az értekezletet. Ügy gon­dolták, addigra mindenki meg­­reggelezik, elintézheti ügyes­bajos dolgait, telefonálhat, ahova kell (oda is, ahova nem) és aztán gyorsan „leza­varják“ az egészet. Amikor mindenki kényelme­sen elhelyezkedett a székek­ben, Balia elvtárs felállt és megköszörülte a torkát. Rög­tön ezután felolvasta, hogy üdvözli a résztvevőket, Illetve elfogadásra javasolja az egyet­len napirendi pontot: hogyan legyenek ezután rövidek az értekezletek? Elfogadták. Egyhangúlag. Tar­tózkodás, ellenszavazat nélkül. Ekkor, fontossága teljes tuda­­táben, szólásra emelkedett Zentai elvtárs, aki húsz oldalas beszámolójában arról beszélt, mennyit tudnak feleslegesen fecsegni az emberek, ami nem más (sőt 6 bátran kimondta, miközben füle is belevörösö­­dött) mint „szôcséplés“. Megtö­rölte verítékező homlokát és lapozott egyet. Am, mivel ez volt az utolsó oldalnyi véle­ménye a dologról, bocsánatké­rő mosollyal leült. Megtapsolták. Erre többen felébredtek. Közöttük Gémes kartárs is, aki restelte, hogy elbóbiskolt, ezért azonnal szót kért. Kapott. Elmondta,hogy egyet­ért a beszámoló minden egyes mondatával, mert igen kérem, végre meg kell mondani, le kell szögezni, időt rabló a sok, indokolatlanul hosszúra nyúlt értekezlet. Néhányan az órájukra néz­tek. A vekker fél 11-et muta­tott. Ebben a pillanatban egy jól ismert és rettegett szőrös kar emelkedett a magasba. Tulaj­donosa, Kiss elvtárs, köztudot­tan mindig és' mindenhez hoz­zászólt, mindig és mindenről volt véleménye. Ráadásul ez olyan adottságokkal párosult, amely kevés embernek adatott meg; halál! unalmasan beszélt, főleg összefüggéstelenül, csám­csogva a lényegtelen dolgokon. Jellemző volt rá még az is, hogy bele-belevágott néhány témába, amelyről rögtön egy másik jutott eszébe, s amazt befejezetlenül hagyva taglalta az újat. Szerencsére senki sem figyelt rá, egyre többen ásítoz­­tak, s jegyzetblokkiukba az „értékes gondolatok“ mellé absztrakt ábrákat najzoígattak. Nyílt az ajtó. Húsz gőzölgő kávé közeledett két csinos lá­bon. Rövidesen lüktetni kezd­tek az agytekervények, szikrá­zó gondolatokat lövellve ki magukból. Kelemen elvtárs, a közgaz­dász, felolvasta számítását, mi­szerint egy átlag értelmiségi heti négy óra hosszat ült érte­kezleteken, amely évente 52-szer 4, azaz 208 óra, s ha ezt mind a szocializmus építésére lehetne fordítani, nem tarta­nánk ott, ahol tartunk ... Mert ott tartunk, hogy nem jut idő a társadalmi munka megszer­vezésére sem. Az eszmefuttatást éljenzés követte, de az igazság az, hogy mindenki Fontos elvtárs felszólalását várta. Az ő vé­leménye ugyanis rendkívül fontos, hogy úgymond meg­szívlelendő. Rövidesen súgott valamit Balia elvtársnak,* aki rögtön felpattant, majd beje­lentette: „Fontos elvtárs hozzá kíván szólni.“ A hozzászólást a' „háborús korosztály“ szabályosan végig­szenvedte. A frázisok akkorát puffogtak a levegőben, hogy a középső ablakszárnyet ki kel­lett tárni, mire a kockára vá­gott füstdarabkák kiszédeleg­­tek a huzatban. Mariska lelkesen jegyzetelt, Zentai elvtárs bólogatott, s Balia elvtárs úgy nézett rá >— ott, alulról felfelé — mint egy Buddha istenszoborra. Amikor e végszó: „Jó úton haladunk elvtársak“ elhang­zott, a közeli templom torony­órája tizenkettőt ütött. Fontos elvtárs helyet foglalt, s meg­elégedetten engedte le tokáját. Az értekezlet zárszavában Balia elvtárs összegezte a mon­danivalót, majd kimondottan a „bennfenteseket“ meghívta a közeli sörözőbe .. s i.. A pincérek azóta is egy furcsa társaságról beszélnek, akik délután 1-től záróráig ar­ról vitatkoztak: hogyan legye­nek azután rövidek az érte­kezletek. á. é. MADARKEDVELŐ SZABAD FÖLDMŰVES — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági ős Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Könyv- ős Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő Pathő Károly. — Fő­szerkesztő-helyettes Bara László mérnök. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 891 27 Bratislava, Kriikova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 08 — telefon köz­­index: 49 630 pont 472 41. — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 55. _ Nyomja a Západoslovenské tlačiarne, n. v. SVORNOSŤ üzeme Bratislava Odborárske nám. 3. — Terjeszti e Posta Hfrlapszolgálala — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre megrendelhető- PNS ústredná’ expedícia tlače 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 — Előfizetési díj egy évre 52,— Kés, fél évre 26,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fénykéneket nem őriz meg és nem küld vissza, A lap nyilvántartási száma: SÚT1 11/6,

Next

/
Oldalképek
Tartalom