Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

1980. Jűnius 14. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Kaffka Száz évvel ezelőtt, 1880-ban szüle­tett Nagykárolyban Kaffka Margit, az Ady-nemzedék kiváló Írónője, a sajá­tos női érzésvilág és szemléletmód első, felszabadultan őszinte kifejezője a magyar irodalomban. Költeményei­vel és novelláival századunk első éveiben hívta magára fel a figyelmet. Tehetségét azonban prózájában bon­totta ki igazán. Regényeivel érdemel­te ki a „legnagyobb magyar írónő“ rangot. Ősei valamikor jómódó dzsentri­család tagjai voltak. Korán elvesztet­te apját, emiatt gyakran kopogott be a szegénység, a nélkülözés családjuk­hoz. Középiskoláit szülővárosában vé­gezte, ahol tanítónői, később Buda­pesten polgári iskolai tanítónői okle­velet szerzett. Miskolcon, Ojpesten, majd Budapesten tanároskodott. Köl­teményei és elbeszélései lüO^-től je­lentek meg a Hétben és más korabeli folyóiratban. Hihetetlenül nehéz kö­rülmények között írt. önéletrajzában így ír többek kö­zött: „Az apám ügyvéd, később a megye főügyésze. — mondják: eszes, szelídlényű és emberekkel bánni tu­dó, — nem volt idősebb, mint ma én, mikor hirtelen támadt betegsége meg­ölte. Anyám újból férjhez ment, — ismét megözvegyült... Az apai csalá-Margit domból cseh-morva származású va­gyok. .. Anyám vérei az Urayak — az Arpád vezérrel bejöttek közül va­lók ...“ Kaffka Margit irodalmi pályája ver­sekkel indul, majd novellákat ír: a régi modorból egyre inkább kibonta­kozik saját hangja és mondanivalója. Kaffka Margit nem annyira a nagy regényszerkesztők, inkább a nagy jel­lemábrázolók sorába tartozik. Kaffka a huszadik századi magyar próza je­lentős alakja, a legkiemelkedőbb ma­gyar írónő, akit egész életében két fő téma foglalkoztatott igazán: a dzsent­rivilág pusztulása és a modern nő kérdései izgatják, a régi világból ki­bontakozó új asszony erkölcsi, társa­dalmi, emberi, hivatásbeli problémái. írói útján pedig három szakasz fi­gyelhető meg: az első 1901-től a Nyu­gat indulásáig, 1908-ig tart, a máso­diknak a világháború kitörése vet vé­get, a harmadikat a haláláig tartó nehéz évek jellemzik. Ismertebb müvei közül megemlítjük a „Színek és évek" című történetet, mely egyetlen asszuny története, s ezen át nagyszabású tablója a vidé­ki nemesség lassú széthullásának. Főhőse, Pórtelky Magda maga is sa­ját sorsán keresztül éli mag a törté­nelmi folyamatot, s asszonyi szemé­lyességgel, nosztalgiával és lírizmus­­sal mondja el elrontott élete törté­netét: a „Hangyaboly“ a zárdában töltött évek rajza, a „Két nyár“ című kisregényében a munkásnők életéből vette a témát. Az 1914-ben elkezdett „Állomások“ című műve ismét nagy­regény, amely látszólag a legtöbb eseményt tartalmazza: írók, művészek és álművészek körének tarka kavar­gása. A kortárs és jóbarót Ady Endre „gazdag, ragyogó szavú, ritka ma­gyar költőnek“ nevezi Kaffka Margi­tot. Szeresse és írja tovább a verse­ket Kaffka Margit — mondja Ady egyik bírálatában, — mert ezek a versek gyönyörűségesek ... örüljünk Kaffka Margitnak, mert ő a feminiz­mus már megérkezett diadala ... erős ember, művész. Kortársai és kritikusai szerint Kaff­ka Margit a magyar realizmus egyet­len jelentékeny női képviselője. A régi dzsentri világból kiszakadva, a dolgozó nő jogainak előharcosává vált, s regényeiben és novelláiban az új, kialakulóban levő átmeneti nőtí­pus problémáit mutatja be, érthető, reális, széles társadalomrajzzal. Az első világháború éveiben Kaffka Margit is radikalizálödik politikailag: a polgári forradalom lelkes híve és továbbvitelének hirdetője. Fiatalon, 38 éves korában 1918-ban halt meg. rp. S3 Szent Péter esernyője -а МАТШап Neumann jános Petrécs Anni, Holocsy István és Mák Ildikó a Szent Péter esernyőjében. Jtzt hiszem, talán nincs is, — s he igen, nagyon kevés Bra­­tislavában az olyan magyar ajkú fia­tal, aki ne lett volna a JAIK-ban, vagy legalább is ne hallott volna a József Attila Ifjúsági Klubról, amely a CSEMADOK bratislavai óvárosi szervezetének keretében alakult, 1964- hen. Tavaly ünnepelte megalakulásá­nak 15. évfordulóját. Ez a klub az utóbbi években jó példaként szolgálhat a többi működő vagy alakuló klub számára, bár tag­ságának összetétele nem lehet jellem­ző. A klub főlég a Bratislavában ta­nuló magyar diákokat, egyetemistákat tömöríti, mintegy 150—200-at, de diplomás mérnökök, orvosok és dol­gozó fiatalok is örömmel járnak kö­zénk. A klub célja, illetve küldetése, hogy rendszeresen, s tervszerűen biz­tosítja a tagok anyanyelvi művelődé­sét, hogy az anyanyelvi oktatás be­fejezése után is kapcsolatban marad­janak kulturális életünk képviselői­vel, de ugyanakkor az aktuális isme­retek, társadalmi és tudományos vál­tozások sem hiányoznak a klub prog­ramjából. így a klub tevékenységé­ben gyakoriak a irodalmi, művé­szeti és történelmi jellegű, valamint a tudományos ismeretterjesztő elő­adások. A klub vezetősége a műkö­dési terv kidolgozásánál figyelembe veszi a tagság életkorára jellemző igények kielégítését, ügyelve arra, Ojabb csodát tett Szent Péter eser­nyőié. A Magyar Területi Színház komáromi (komárnál) művészei által bemutatott Mikszáth—Mellchárek da­rab, a Szent Péter esernyője nagy kö­zönségsikert hozott. A premiert telt ház nézte végig, az exponáltabb jele­neteket taps és kacajorkán szakította meg s az előadás végén percekig ün­nepelte a közönség a darab szerep­lőit. És én mégis ünneprontó leszek. Nem szeretek ugyan csomót keres­ni a kákán, az igényesebb néző nevé­ben mégis megjegyzem: még jobb lett volna a darab, ha kevesebbet kacag­hatunk rajta. Magyarán megmondva a színészek zöme egy kissé túljátszottá magát. Neth kellett volna burleszket csinálni a jníkszáthi humorból, nem kellett volna fintorokkal és ugrabugrálások­­kal kisebbíteni a nagy magyar író kedves történetének művészi hatását. Igaz, Konrád József érdemes mű­vész, a darab rendezője már a műsor­füzetben megindokolja elképzelését. „A szokásos színmű inkább a regény érzelmes meséjét hozta volna előtér­be“ — írta a rendező. „A vígjáték fvagy tréfás játékj viszont jó fegy­vertársnak ígérkezett: már csak azért is, mert az örökség fantomjával bir­kózó Wibra Gyuri hajszája az esernyő után, a Gregorics-fivérek kapzsi meg­szállottsága és kudarca, továbbá a glogovai csodasorozat, a tréfás szín­padi helyzeteknek olyan sorát adja, melyben szabadon szárnyalhat a szí­nész tréfálkozó, Ironizáló játékos kedve...“ Nos, véleményem szerint éppen en­nél a „szabadon szár nyalhat ásnál“ csúszott be a gikszer. Némelyik szí­nésznél a fegyelmezetlenség elnyom­ta a művésziesség normáját, a min­den áron való nevettetni akarás gics­­cses produkciót szült: kevesebb „de­rűvel“ derűsebbé vált volna a játék. Bizonyításképpen íme két ellentétes példa: A cselédlányt alakító Benes Ildikó nagyszerűen kezdte első belépőjét. A tőle megszokott temperamentummal parodizálta a minden lében kanál fa­lusi cselédkét. Derültek is rajta, s nagy tapsot is kapott. Később azonban már túlozni kezdett, groteszk mozdulatokkal járt-kelt a színpadon, burleszki figurává változtatta az éló alakot. Éppen ellenpéldája volt Benes Ildi­kónak a francia nevelőnő szerepét megjátszó Petrécs Anni. Ö ugyanis, bár szerepénél fogva valósággal pre­desztinálva volt a humorizálásra, min­dig csak annyit adott, amennyi bele­fért a néző ízlésébe, és lám, mégis a „madame“ karikatúrája tetszett a legjobban. Senki se értsen félre, függetlenül észrevételeimtől, a Szent Péter eser­nyője nekem is tetszett. Sőt azt is kimerem jelenteni, hogy a bemutató egyik legsikerültebb premierje volt a MATESZ komáromi együttesének. S ami még ennél is örvendetesebb, fal­­vaink és kisvárosaink színházszerető közönsége is gondot felejtő vidám előadásban részesülhet végre. Hiszen a téma annyira kedves, hogy azokat az embereket is biztosan felüdíti a glogovai „csodaesernyö" vidám 'törté­nete, akik olvasták már, avagy filmen látták a híres Mikszáth regényt. Nem is beszélve arról a „különlegesség­ről", hogy a komáromiak előadásában úgyszólván mindegyik olyan színész fellép, akit a falusi nézők is kedvel­nek és régóta szívükbe zártak jó já­tékuk miatt. Hadd soroljam hát fel kedvkeltőnek őket: Wibra György ügyvédet, aki Szent Péter esernyőjében akarja megtalálni a remélt örökséget, nem Kélve vissza a túlzások lehetőségével, Holocsy Ist­ván játssza. A darab két Mikszáth-kori vérbeli figuráját; a közjegyzőt és a polgármestert, a tőlük megszokott em­berábrázolással. A papkisasszonyt, akit a hajszolt vagyon helyett kap meg Wibra Gyuri, s aki bájával, szo­lidságával nyeri meg a közönség szí­vét — Mák Ildikó játssza. Petrécs Anni viszont — amint már mondtam kitűnően ábrázolja a francia nevelő­­nőnek azt a komikus figuráját, aki állandóan prédikálja a vizet, holott bort szeretne inni. Felvonulnak azon­ban a többi kedvencek is: Sipos Er­nő, Lörincz Margit, Dráfi Mátyás, Ud­­vardy Anna, Ferenczy Anna, Bugár Gáspár, Boráros Imre, Pöthe István, Rozsár József, Varsányi Mari, Tóth László, Szentpétery Ari, Siposs fenő, Krizsmanek Imre és a már említett cselédlányt alakító Benes Ildikó. S ha mindezek mellett azt is kihang­súlyozom, hogy a darabot Konrád Jó­zsef érdemes művész, a színház ki­tűnő rendezője „formálta“ darabbá, akkor biztosra veszem, hogy falvain­­kon, kisvárosainkban is teltházakat vonz majd az új MATESZ darab ... Országos kulturális napok GOMBASZÖG: JÚNIUS 20—22 A CSEMADOK Központi Bizottsága, a Kelet-szlovákiai KNB és a Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzeti Bizottság közreműködésével, Csehszlovákia fel­­szabadulásának 35. évfordulója jegyé­ben rendezi meg a jubileumi, XXV. országos kulturális ünnepséget. A CSEMADOK évről évre megtartott kulturális ünnepélye jelentős esemény a csehszlovákiai magyarság életében és sokezren látogatnak el a zöldelő fákkal körülölelt romantikus völgy­katlanba, ahol szabadtéri színpadot létesítettek. Az autók, tömegszállító eszközök százai parkolnak a Sajó partján és az utasaik kellemesen szórakoznak a sokszínű színvonalas műsoron. Rozs­nyó környéke különben is kedves ki­rándulóhely, sok a látnivaló s az ün­nepélyre utazóknak módjuk van a környék nevezetességeit is megtekin­teni. Az országos kulturális napok — 20-án, péntek délután kezdődnek, a rozsnyói VNB nagytermében, ahol a Dunamenti Tavasz és a Csengő Ének­szó győztesei lépnek fel. Ezt követi a néprajzi kiállítás megnyitása a rozs­nyói Bányászmúzeumban. Este a Jókai Napok, és a Tavaszi szél győztesei­nek fellépésére kerül sor. Szombaton 14,30 órától a járási népművelési központ fúvószenekará­nak hangversenye és az egyesített vegyeskarok fellépése szórakoztatja a közönséget. Az ünnepi manifesztáció után a kö­vetkező együttesek lépnek fel: Moyzes —Kvoéák: Februári Szimfónia — tánc­kép az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes előadásában, Üdvözlet — a legjobb gyermek- és felnőtt tánccsoportok fellépése, Koncz Zsu­zsa és együttesének műsora, Pereg a Rokka — az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyütesének legújabb műsora. Mikszáth Kálmán: Szentpéter eser­nyője — vígjáték a komáromi MA­TESZ előadásában, A MELŰDIA 79 Táncdalfesztivál győzteseinek fellépé­se: közreműködik a bratislavai FOR­NAX tánczenekar. Hajnali 4.00 óráig — Népmulatság. 1980. június 22. — vasárnap 9.00 órakor: A szovjet hősök emlékművé­nek megkoszorúzása Pelsőcön (Pleši­­vec). 10.00—12.30 órakor: A Barátság Virágai — vendégegyüttesek fellépé­se. Közreműködnek: A Gyöngyösi Vid­­róczki Táncegyüttes, a Michalovcei Zemplín folklóregyüttes, az Uherské Hradisté-i KUNOVIAN folklóregyüttes és a Český Tešín-i SIBICA lengyel népiegyüttes. 13.30—14.15: Koncz Zsu­zsa és együttesének műsora, 14.30— 17.00: Gálaműsor — a legjobb cseh­szlovákiai magyar felnőtt- és gyér­­mektánccsoportok, szólisták, népi ze­nekarok és vendégegyüttesek fellé­pése. A sokat ígérő műsor minden bi­zonnyal kielégíti a különböző gene­rációkhoz tartozók igényeit és gazdag kultúrélménnyel búcsúzhat a közön­ség a jubileumi kulturális napoktól. hogy ezt szolgálja, mert nagyon fon­tosnak tartják, hogy a még fejlődő személyiségben reális és haladó ér­tékszemlélet alakuljon ki. A klub tevékenysége színes és sok­rétű. Rendeznek különféle zenés­táncos esteket, vetélkedőket, évente gólyabált, táncházat és különféle elő-Hasznos időtöltés adásokat. A klubesteken már vendég­szerepeit többek között: Boráros Im­re, a MATESZ művésze, Dr. Bauer Győző pszichológus, továbbá a szom­szédos Magyarországról Budai Ilona népdalénekes. Havas judit előadómű­vész, a Budapesti Egyetemi Színpad, Marossy Júlia népdalénekes, valamint a Kaláka-, Tekergő, Bakfark népi­együttesek és még sorolhatnák tovább azoknak a nevét, akik előadásukkal kellemes és felejthetetlen perceket szereztek a közönségnek. A fiatalok körében egyre érdekesebbé és von­zóbbá váltak a klubestek, s az utóbbi időben a klub iránt igen nagy volt az érdeklődés, ezért a jAIK ba már he tenként két alkalommal, szerdán és csütörtökön jöhetnek össze a kultúrát szomjazó magyar ajkú fiatalok, akik kellemesen és hasznosan tölthetik el szabadidejüket. A klubesteknek a jö­vőben még nagyobb teret szentelnek — újabb neves és kevésbé ismert személyiségeket hívnak meg, akik mindig valamit újat adnak a közön­ségnek — beszámolnak életük egy­­egy jelentősebb eseményéről. Sajnos, a klub egyik legnagyobb problémáját a helységhiány okozza. Többször fordultak már helyiség ki­utalásának kérelmével a CSEMADOK КВ-hoz, s reméljük, hogy a jövőben megértők lesznek, hisz ez az egyik legjobban működő művelődési klubról van szó, amely tervszerűen és rend­szeresen végzi tevékenységét. A József Attila Ifjúsági Klub veze­tősége nagy jelentőséget tulajdonít a népművelési munkának, mert szív­ügyének tekinti a Bratislavában élő magyar nemzetiségű fiatalság egész­séges szellemben történő nevelését. A klub sokrétű tevékenysége főleg a klub vezetőségének az érdeme, — ezért külön dicséret illeti a legaktí­vabb tagokat: Hnrváthné Zobor Rozá­liát, Molnár Imrét és Gyurgyík Lász­lót, akik nagy odaadással és kitűnő szervezőkészséggel irányítják a klub munkáját, és mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a fiatalok kel­lemesen és hasznosan tölthessék el idejüket. Jámbor Valéria

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom