Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-14 / 24. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. fúnius 14. TÖBB FIGYELMET A SZOCIALISTA MUNKAVERSENYRE ír Előbbi cikkünkben a szocialista munkaverseny, s fejlettebb formája, a szocialista brigádmozgalom tömegpo- Htikai nevelő, valamint gazdasági je* lentőségét hangsúlyoztuk. Nem szóltunk azonban a versenymozgalom gyöngéiről, a félrecsúszásokról, sem a versenybizottság összeállítását megelőző, úgynevezett felderítő munkáról, a módszertani tudnivalókról. Többé-kevésbé köztudott, hogy a szocialista munkaversenynek nemcsak egész sor előnye, hanem — a tapasztalatok szerint — árnyoldala is van. Egyik fő fogyatékosság: a félresiklás, ami legtöbbször tájékozatlanságra, felkészületlenségre, a versenymozgalom lebecsülésére vall. Vegyük a tájékozatlanságot, a felkészületlenséget. Ez ott kezdődik, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóság személyzeti és káderosztálya, valamint a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottsága által közösen szorgalmazott tanfolyamra egyszerűen nem küldenek az egyes szövetkezetek illetékes vezetői arra érdemesük, gyors észjárású, fejlődőképes dolgozót, aki elsajátíthatná azokat a szükséges ismereteket, amelyek például a versenybizottság elnöki tisztsége betöltéséhez feltétlenül fontosak. Mert a tudás olyasmi, amit el lehet sajátítani (senki sem születik fenoménként). S ha a gyakorlat, a mindennapi élet fokozott elvárásai kikényszerítik a versenybizottság öszszeállítását, mi marad hátra? Tudás, tehetség, rátermettség figyelembevétele nélkül bízunk meg egyéneket a versenybizottság ilyen, vagy amolyan tagjára háruló feladatkörrel. Mi származik ebből? A biztonságérzetről nem beszélhetünk, hiszen a kellő ismeretanyag hiánya elbizonytalanodást, sikertelenséget szül. Rendkívül tanulékonynak, ötletgazdagnak, jó meglátásúnak, emberismerőnek kell ahhoz lenni, hogy a versenybizottság elnöke — tanfolyam végzése nélkül is — elboldoguljon, feladatkörét úgyehogy ellássa, tévútra ne csússzon. A felkészületlenség rendszerint oda vezet, hogy a versenybizottság tevékenysége felületessé, formálissá válik, s ez nyomja rá bélyegét az egész versenymozgalomra. S nemegyszer ennek a nemes mozgalomnak a teljes lejáratását idézheti elő. Hol kezdjük? Mit tegyünk...? Az a helyénvaló, ha — mielőtt a versenybizottság tagjait kijelölnénk < elbeszélgetünk ezekkel az emberekkel. Először tömören vázoljuk, milyen feladatok hárulnak egy-egy bizottsági tagra, utána megkérdezzük, vajon vállalják-e a megbízatást. Ha a beszélgetést, más szóval „szondázás“ közben kiérezhető, hogy a .kérdezett tehertételnek veszi ezt a tisztséget, jobb a „húrt“ tovább nem „feszegetni“, mert gyakorlati-erkölcsi hasznát úgy sem látná a szövetkezet, a mezőgazdasági üzem ... S ha sikerűit összeválogatni a cél eléréséhez legjobban megfelelő egyéneket (akiknek nemcsak a munkaversenyhez jó a viszonyuk, hanem azt is tudják, mily fontos annak szerepe az új, szocialista típusú ember formálásában), kezdődhet a versenybizottság összeállítása. Elnöki poszt betöltésére lehetőleg olyan egyént javasoljon a szövetkezet vezetősége, közösen az üzemi pártszervezet vezetőségével (nagyobb közös gazdaságban a pártszervezetek csúcsbizottsága illetékeseivel közös egyetértésben), aki politikailag és szakmailag egyaránt jól felkészült, köztiszteletnek örvendő személy. A versenybizottság elnöke rendelkezzen jó emberi tulajdonságokkal, megfelelő szervező- és tárgyilagos ítélőképességgel, álljon távol tőle az elfogultság, a „lekenyerezhetőség“, a megalkuvás, legyen feltétlenül igazságszerető, a kollektív döntés híve. Mindenekelőtt tudjon helyes összhangot teremteni a személyi, a közösségi és a társadalmi érdek között. Ez csupán néhány fontosabb elvárás, ami a bizottság elnökére vonatkozik. Feltétlenül legyen a kiszemeltek között olyan személy, akire a versenyeredmények nyilvántartásét rábízhatjuk. Ez a bizottsági tag legyen „jó barátságban“ a számokkal, s lássa mögöttük az embereket is. Erre a legjobban megfelel az üzemgazdász, akinek egyébként széleskörű az áttekintése az egész gazdálkodás menetéről. Szinte nélkülözhetetlen a versenybizottságban az olyan tag, aki járatos az ismeretterjesztésben, van dekorációs készsége, szépérzéke. Tudjon lehetőleg fényképezni, s alkalmas le gven a fényképkészítéssel járó műveletek elvégzésére. Ö gondoskodjék a termelésben élenjárók arcképcsarnokának elkészítéséről, a versenyeredményeket különböző formában, technikailag jól kivitelezve népszerűsítse. Feladatkörébe tartozzék a versenytábla propaganda-anyagának időrőlidőre történő felfrissítése, következetesen érvényesítve az időszerűség szabta követelményeket. (Mert az elöregedett, napszítta anyagok csúfította táblától már csak az üresen ásítózó tábla az elszomorítóbb.) A dekoratőrnek, a technikai kivitelezőnek szorosan együtt kell működ nie a versenybizottság úgynevezett tollfprgatójával, cikkszerkesztőjével, aki a legjobbak érdemeit méltatja, politikusán, meggyőzően, s egyúttal szakmailag is hozzáértően népszerűsíti az élenjárók jól bevált módsze reit, értékes tapasztalatait, munkafelajánlásait és azok példás teljesítését. Ezen a téren a legtöbb fogyatékosság épp a kötelezettségvállalások teljesítése, vagy túlteljesítése népszerűsítésének elhanyagolása vonalén tapasztalható. Márpedig egy-egy üzemen belül is több-százezer korona értékről van szó ... Efölött szemet hunyni, a közgazdasági propaganda, a szemléltető agitáció jelentőségének lebecsülését jelenti. Tereljük rá a figyelmet az eddiginél sokkal gyakrabban, a munkafelajánlások teljesítésére, épp a népszerűsítő eszközök segítségével. Tehát a bizottság „toliforgatója“ legyen tudatában felelősségteljes munkájának. Hasson az írott szó hatalmas erejévell Hasson a dolgozók öntudatára. Mozgósítson a sürgős feladatok teljesítésére. Dicsérje a jót, az előremutatót, s pellengérezze a hibákat, fogyatékosságokat. Marasztalja el az „enyveskezűt“, a fegyelem-, vagy szabálysértőt, a hányaveti magatartást, persze, segítő szándékkal. A megnevezett, bírált egyén csakis úgy tér jobb belátásra, ha kiérződik a jóakaratú útbaigazítás... S a megérdemelt dicséret másokat is lelkesítsen példás, fegyelmezett, eredményes dologtevésre, a tervcélok elérésére. XXX Következő cikkünkben egy olyan szövetkezetben szerzett tapasztalatokról számolunk be, ahol példás a közgazdasági propaganda s a szemléltető agitáció, amely komplex egészet alkot, s amellett a szépérzék is kellőképpen érvényesül. N. Kovács István Követésre méltó kezdeményezés Amikor tavaly márciusban Tornaiján (Šafárikovo) hat alapító taggal megalakult a nyugdíjasok klubja, a boru* látók nem nagy jövőt jósoltak az új kezdeményezésnek. Azzal érveltek, hogy a város jobbára mezőgazdasági jel* legü. Adottságánál fogva sokan kerttel rendelkeznek, ahol tavasztól késő őszig serényen tevékenykednek. Az eltelt rövid Idő azonban az ellenkezőjét bizonyította, azoknak adva Igazat, akik kitartottak a klub létjogosultsága mellett. A heteken, sőt hónapokon át tartó agitációs és szervező munka meghozta gyümölcsét. A városban jelenleg a nyugdíjasok száma meghaladja a négyszázat, és ma már egynegyedük a klub tagja. Az idős emberek szívesen járnak ide kikapcsolódni, A helység, amely rendelkezésükre áll, a művelődési otthonban van. Különböző társasjátékok, hetilapok, és a napi sajtó termékei közül válogathatnak a tagok. A klubban főzött kávé vagy tea mellett kellemesen elbeszélgethetnek. Az érdeklődők televíziót nézhetnek és rádiót hallgathatnak. A vezetőség rendszeresen beszélgetéseket szervez orvosokkal, akik különböző életrendi tanácsokkal látják el az idős embereket. Félévenként előadásokat tartanak a nyugdíjügyek intézése körüli problémákról. Kikapcsolódás és ismeretbővítés céljából tavaly egy kiránduláson vettek részt, amelynek keretében az SZNT történelmi helyeit keresték fel. Erre az évre — főleg a nyári hónapokra már több kirándulást terveztek. A közeljövőben Dél-Szlovákla közismert gyógyfürdőit keresik fel. Azonban nem csupán szórakozással és beszélgetésekkel telnek napjaik. Figyelemre méltó tény, hogy vállalták a ZDROJ önkiszolgáló üzlet bevásárló kosarainak javítását. A nyári hónapok folyamán gyógynövények gyűjtésére is vállalkoztak. Városuk rendezésében és szépítésében is kiveszik részüket. Elhatározták, hogy a lakóházak előtti területek rendezésében 340, a mezőgazdasági csúcsmunkék idején pedig 240 óra társadalmi munkát végeztek. Tevékenységüknek tehát megvan a vonzereje, s így nem csoda, hogy a tagok létszáma állandóan növekszik. Garai Ferenc Az ellenőrzés nyomán A CSKP Központi Bizottságának 14. ülésén elhangzott, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében fokozott erőfeszítést kell kifejteni minden egyes szakaszon, a népgazdasági célok megvalósítása érdekében. Tovább kell tökéletesíteni az irányító és az ellenőrző munka színvonalát. A Cajkovi szövetkezetben járva megkérdeztük Štefan Švaral elvtársat, az ellenőrző bizottság elnökét, mit tesznek a CSKP KB. 14. ülésén elfogadott határozatok teljesítése érdekében? Az elnök elmondta, hogy tevékenységüket a szövetkezeti mintaalapszabályzat értelmében végzik. Figyelemmel kísérik nemcsak a termelésben dolgozók, hanem a vezetők munkáját is. Ellenőrzik a felsőbb szervek, mindenekelőtt a járási mezőgazdasági igazgatóság által kiadott utasítások és rendeletek betartását, valamint a vezetőségi és tagsági gyűléseken hozott határozatok teljesítését is. Tavaly például elégedetlenségüket fejezték ki a növénytermesztés területén, főleg a kukorica és a cukorrépa termesztésében elért gyenge hektárhozamok miatt. Valamennyi ülésükön foglalkoztak a sertéstenyésztés és a szarvasmarha-tenyésztés hasznossági mutatóinak teljesítésével. Sajnos, a szövetkezetben az istállók többsége nem felel meg a mai korszerű követelményeknek. Részben ez volt az oka annak, hogy az állattenyésztésben igen gyenge hasznosságot értek el. Mindez nersze elmondható, az új vagy a közelmúltban átalakított istállókban folytatott termelésről is. Nem csoda tehát, hogy mind hús-, mind a tojásértékesítésben adósak maradtak a népgazdaságunknak. Az ellenőrző bizottság tagjai bírálóan értékelték a fennálló helyzetet. Megállapították, hogy a szövetkezet egyesítése óta hasonló helyzet nem fordult elő. Hiányosságok merültek fel a takarmányadagolásban, az állatgondozásban. A munkaerőhiány mellett a gyenge eredmények oka abban rejlik, hogy egyes vezető dolgozók nem álltak feladatuk magaslatán. Akadtak közöttük olyanok is, akik sokszor munkaidő után tértek be az istállókba, így eleve kizárták annak lehetőségét, hogy megismerkedjenek a fennálló problémákkal. Az abrak- és tömegtakarmányokkal sem gazdálkodtak mindig helyesen. A felvásárló üzem által szállított abraktakarmányok mennyiségének és minőségének ellenőrzését is sokszor elmulasztották. A tömegtakarmányok minősége sem felelt meg a követelményeknek. Mindezek a tényezők az állattenyésztés gyenge eredményeit idézték elő. Az idén személyi változásokra került sor az állattenyésztésben, javult az állatorvosi gondoskodás, s felújították az állatállományt. A szövetkezet dolgozói legfontosabb feladatuknak tekintik az állattenyésztés színvonalának emelését. Tudatosíttották, hogy az objektív tényezők mellett számos szubjektív körülmény is gátolta a termelés fejlesztését, hiszen több hasonló feltétel mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzem jóval eredményesebb volt. Részleggyüléseken megtárgyalták az „egy helyben topogásból“ kivezető utat. Figyelembe vették valamennyi dolgozó észrevételét és javaslatát. Biztosra veszik, hogy az üzemi pártszervezet vezetésével megtalálják azokat a módszereket, melyek alkalmazásával a szövetkezet visszanyeri régi jó hírnevét. Abel Gábor fOHivesebb munkával az idei feladatok teijesitéséen Brattslavában a közelmúltban tartotta 30. ülését az SZNT mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága. František Hagara, az SZNT alelnöke, Németh Jenő miniszterhelyettes, valamint a képviselők részvételével megtárgyalták az SZSZK Erdő- és Vízgazdálkodási, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának múlt évi állami zárszámadását. Többek között rámutattak a vízgazdálkodási építkezések és berendezések kihasználásában előforduló hiányosságokra és a termelésben lemaradozó üzemek irányításával és a termelés hatékonyságának fokozásával összefüggő fogyatékosságokra. XXX A terjedelmes beszámoló megállapítja, hogy az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium hatáskörébe tartozó szervezetek teljesítették az 1979-es évi tervfeladatokat és a költségvetés fő mutatóit. Kivételt képeznek a vízgazdálkodás beruházási építkezései s az öntözési lehetőségek kihasználása. A tervezett feladatokat az erdőgazdaságban 100,3, a vízgazdálkodásban 100,8, az állami költségvetés által meghatározott bevételeket pedig 10^,2 százalékra sikerült teljesíteni. A tervezett kiadásokat mindössze 85,9 százalékra merítették ki. A kiadások csökkentését egyrészt a jobb gazdasági eredmények, másrészt a vízgazdálkodási és a beruházási költségek ésszerű kimerítése, valamint az év közben végrehajtott költségkorlátozások tették lehetővé. Az erdőgazdaságban mintegy 15 millió 511 ezer koronával javultak a gazdasági eredmények, főleg a faexport feladatainak túlteljesítése következtében. Már évek óta a leggyengébb szakasz a vízgazdálkodási beruházási építkezés tervének kedvezőtlen alakulása, ahol nem sikerült teljesíteni a csoportos vízvezetékhálózat, a víztisztítóberendezések és egyéb vízgazdálkodási építkezések tervét. Ennek egyik oka, hogy az illetékesek nem merítik ki kellőképpen az állami alapokat, amelyek nagyobb arányú pénzügyi támogatást biztosítanak a vízvezetékhálózat és a szennyvíztisztítók építésénél. Hasonló a helyzet a levegő tisztítására szolgáló alapok kihasználása területén is. XXX Tavaly a mezőgazdasági össztermelésben — főleg a növénytermesztés szakaszán — nem értük el a kívánt színvonalat. A kedvezőtlen eredmények alakulására kihatottak az időjárási viszonyok, főleg a vegetáció első szakaszában. Ellenben az objektív tényezők mellett szubjektív tényezők is előfordultak, mint például a nem megfelelő irányítás, a termelési módszerek ésszerűtlen alkalmazása stb. Ez utóbbit az is bizonyítja, hogy néhány mezőgazdasági üzemben viszonylag jó eredményeket értek el a növénytermesztés szakaszán. is. Nagy kiesés volt a gabonatermelésben. Ugyanis 3 millió 162 ezer tonna gabona termett, ami 479 ezer tonnával kevesebb az 1978-as évi valóságnál. Legnagyobb károkat az időjárás a nyugat-szlovákiaí kerületben okozott, ahol a vetések jelentős hányadát ki kellett szántani. Az említett objektív tényezők következtében a sűrűn vetett gabonafélék termése — abban a kerületben, ahol legmagasabb az agrotechnika színvonala >— az előző évhez viszonyítva egynegyedével volt alacsonyabb. U- gyanakkor kukoricából kiváló hozamokat értünk el. 1979-ben 846 millió 8 ezer tonna termést sikerült betakarítani, ami rekordtermésnek számít. Legjobb termést a nyugat-szlovákiai kerületben értek el, mégpedig a trnavai, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járásban. Jő eredményeket könyvelhettünk el a cukorrépa- és a burgonyatermesztés terén is. Ellenben komoly gondot okoz továbbra is a hüvelyesek, valamint a gyümölcs- és a zöldségfélék termesztése, habár az 1978-as esztendőhöz viszonyítva tavaly az utóbbiaknál a hozamok 2,7 százalékkal növekedtek. Ha a költségvetési terv teljesítésének adatait vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a termelési és felvásárlási terv mutatóinak teljesítése — a fent említettek következtében — kedvezőtlenül hatott mind a pénzügyi terv, mind az állami költségvetés fő mutatóinak teljesítésére is. Az állami költségvetés jóváhagyott bevételét 96 százalékra teljesítettük. Az SZSZK kormánya által engedélyezett költségek merítése kedvezően alakult, az utazásokra, valamint az anyagi jellegű szolgáltatásokra fordított költségek szempontjából. Országos viszonylatban a takarékossági intézkedések révén mintegy 7 millió 48 ezer liter üzemanyagot takarítottak meg, az egyes mezőgazdasági üzemek. A szocialista államokra irányuló exporttervet 110,2 százalékra, a tőkés országokba pedig 101,7 százalékra teljesítették. Az élelmiszeripar össztermelése az 1978-as évhez viszonyítva tavaly 808 millió koronával (2,9 százalékkal) növekedett. Ugyanakkor a tervteljesítés az egyes ágazatok szerint váltakozott. A bruttó termelés tervét nem teljesítették a cukor-, a tej-, és a húsipar, valamint a dohányipar és a konzervipar termelési- és gazdasági egységei. A borüzemekben és a szesziparban az áruforgalmazás az ármódosítás következtében csökkent, Az ésszerű táplálkozás szempontjából pozitívan kell értékelnünk a szeszes italok eladásának csökkentését. Ugyancsak örvendetes tény a tej- éš a tejterméke, valamint a baromfi- és konzervipart termékek eladásának növekedése. Meg kell jegyeznünk, hogy vannak iparágak (baromfi-, sör- és malátaipar), ahdl jó eredményeket értünk el. Ezzel szemben negatív jelenség a cukorfogyasztás növekedése, valamint a tartósított gyümölcstermékekkel való kedvezőtlen ellátás. Viszonylag kis mértékben (2,8 százalék) emelkedett a készételek eladása. Viszont 2,6 százalékkal növekedett a húseladás, ami egy lakosra számítva 0,7 kilogrammos emelkedést jelent. Sajnos, nem valósult meg az a szándék, hogy a kimért hús helyett több konzerv és félkészárut gyártsunk. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, a Mezőgazdasági és .Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Szlovákiai Bizottságával, továbbá a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságával karöltve intézkedéseket dolgozott ki az 1980-as év mezőgazdasági tervfeladatainak megvalósítására. Az 1980-as terv viszonylag magas fejlődési ütemet irányoz elő, főleg a növénytermesztés szakaszán, ami a tavalyi alacsony kiindulási alappal magyarázható. A múlt évhez viszonyítva az idén 8,6 százalékkal kell növelni a mezőgazdasági bruttó termelést, ebből a növénytermesztés 18,3 százalékkal, az állattenyésztés pedig 0,8 százalékkal növekedik. Meg kell mondanunk azt Is, hogy a mezőgazdasági termelést igazgatóságok, a termelési és gazdasági egységek és vállalatok általában kedvezően fogadták a termelési és felvásárlási tervfeladatokat. A terv szerint az idén 21,8 százalékkal kell több gabonát betakarítani, ami öt százalékkal több, mint az eddigi legtermékenyebb 1974-es és 78-as esztendő volt. E feladat sikeres teljesítéséhez az eddiginél jobban ki kell használni a termelőeszközöket és a belső tartalékokat. Törekedni kell a szocialista nemzetközi munkamegosztás által adott lehetőségek jobb kihasználására. Ez annál is inkább jelentős, mert a tőkés országokban, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatot tartunk fenn, az utóbbi években rohamosan emelkedtek az egyes nyersanyagok i árai, ami kihat a gazdaságunkra ‘is. A világpiacon bekövetkezett áremelkedést csakis úgy tudjuk kiegyensúlyozni, ha hazai nyersanyagforrásainkat és belső tartalékainkat jobban kihasználjuk, ha többet, jobbat és olcsóbban termelünk, ha termékeink színvonala versenyképes lesz a nemzetközi piacon. Nagy Terét
