Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
ч |980. május 31. .SZABAD FÖLDMŰVES. KÖZÖS ÉRDEK Kommunisták tanácskoztak két napig Párizsban. Európai kommunisták. Egyetlen cél vezérelte valamennyiüket: tenni valamit a békéért, a leszerelésért, kontinensünk, földünk biztonságáért. Elmondhatjuk, hogy a nagy és felelősségteljes munkát végzett a párizsi tanácskozás. Tanúskodik erről a felhívás, amellyel Európa országainak népeihez fordultak. A rendelkezésre álló rövid idő alatt ilyen eredményes munkára csak oly módon kínálkozott lehetőség, hogy valóban célratörő véleménycserére került sor a francia fővárosban. Az egyetakarás, a cél világos felismerése és a felelősségtudat azok a vonások, amelyek segítették az európai pártok küldötteit mind álláspontjuk kifejtésében, mind a nagy jelentőségű felhívás megfogalmazásában.- A vitában részt vevők szavai elsősorban azt igazolták, hogy a kommunisták nem riadtak meg a nemzetközi élet negatív jelenségeinek láttán. Kifejezésre jutott az a meggyőződésük, hogy eredményesen lehet szembeszállni a fegyverkezés fokozásának híveivel, a hidegháború, a szembenállás szószólóival. Kifejezésre juttatták meggyőződésüket, hogy közös összefogással, határozottsággal tovább lehet járni az enyhülés útját, a siker reményében lehet felvenni a harcot a béke ellenségeivel, a fegyverkezési hajsza szítóival. Európa népeinek ma már jó tapasztalatai vannak a széles körű, sokrétű együttműködés területén. Ennek eddig elért eredményeiről aligha lehet lemondani. Az enyhülés évtizedében elért és a Helsinki nevével fémjelzett vívmányok egyértelműen az európai emberek, az európai népek, szélesebben értelmezve pedig a világbéke érdekeit szolgálják. Ebből a meggyőződésből kiindulva tartjuk — és tartották a párizsi értekezlet résztvevői is — visszafordíthatatlannak ez enyhülés folyamatát. De kifejezésre jutott az is a tanácskozáson, hogy nem elégedhetünk meg ennyivel. Nem vehetjük tudomásul az aktivitás megtorpanását, nem mondhatunk le a folytatásról: a politikai enyhülésnek katonai\enyhüléssel való kiegészítéséről. Lényegében a párizsi értekezlet egyik legfontosabb tartalma és célja is ez volt. A leszerelés előmozdítása érdekében közös akciókra, együttműködésre szólította fel kontinensünk lakóit. „Jóakaratú férfiak és nők — hangzik a felhívás befejező része — cselekedjünk együtt minden országban, és európai méretekben is.“ Minden országban mozgósítani kell tehát a jóakaratú embereket, a béke és a leszerelés híveit, és kontinentális méretekben is minden fórumon a közös ügy érdekében kell mozgósító erővel tevékenykedni. Meg kell óvni a világot a katonai konfrontációtól, egy minden eddiginél pusztítóbb világháború veszélyétől. Erre pedig valóban csak széles körű összefogással van lehetőség. Nagy feladtok várnak e tekintetben a szakszervezetekre, amelyek a bérből és fizetésből élő dal-A béke és a biztonság döntő ereje A Szovjetunió határa mentén minden határőrszázadnál, szárazföldön és tengeren egyaránt naponta felhangzik a parancs a Szovjetország határainak védelmére. A szovjet határőrök eredményesen megbirkóznak fontos feladatukkal. Folytatják apáik, idősebb fivéreik hagyományait, azokért, akik a szovjetköztársaság megszületése óta őrizték a határokat. Lenin 1918. május 28-án írta alá a határőrség felállításáról szóló rendeletet, s e nap hagyományosan a határőrök ünnepe. A szovjet határőrök most nagy politikai aktivitás jegyében ünnepelnek. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének jubileumi ülésszaka újabb jelentős gondolatokat és békekezdeményezést eredményezett. Ismét bebizonyította, hogy a tagállamok a békének, a népek szabadságának és függetlenségének, a politikai enyhülésnek harcosai. Am emellett nem feledkeznek meg arról, hogy állandóan fenn kell tartaniuk harckészültségüket, nem engedhetik meg az imperializmus lakájainak, hogy gátolják a szovjet nép kommunista építését. A szovjet katonák szilárdan állnak őrhelyükön. Hazafiasságuk, csekista éberségük, nagy harcművészetük mindenkor az a döntő erő, amely a szocialista közösség szovjet határát elzárja a behatolók elől, bárki is legyen az. A szovjet határ szilárd és sérthetetlen. Szilárdságát elsőrendű technika biztosítja, továbbá hatalmas katonai közösségek, amelyeket a nép, a kommunista párt szeretető hat át. A határőrök elszántsága, ébersége és harcművészete, olyan emberek, akik minden erejüket, értelmi képességüket a határok védelmének szolgálaмм gőzök millióit tömörítik «óraikba, akiknek legalapvetőbb érdekük, hogy békés körülmények között végezhessék mnnkájukat, nevelhessék gyermekeiket, tervezhessék holnapjukat. Az elmúlt években megtanultuk, hogy még a legsúlyosabbnak látszó problémák is rendezhetők tárgyalások útján. Erre mutat rá a párizsi felhívás is, amikor így fogalmaz: „Mindannyian, bárkik legyünk is, és bárhol éljünk la Európában, csak nyerhetünk a meglevő problémák tárgyalásos megoldásának keresésével.“ Az Európa népeihez intézett felhívás érvénye és jelentősége vitathatatlan. Javaslatainak és ajánlásainak megvalósításával megóvhatjuk földrészünket, világunkat a háború rémétől, folytathatjuk az enyhülés érdekében végzett tevékenységünket, valódi biztonságot teremthetünk a nemzetközi kapcsolatokban. Ezért is értett egyet pártunk központi bizottsága a csehszlovák pártküldöttség párizsi tevékenységével, ezzel kapcsolatos állásfoglalásában. Politikai tavasz kezdete? tába állítják, szilárddá teszi a Szovjetunió határát. Az SZKP nagy gondot fordít a határőrökre. Ezt bizonyítják a pártvezetők látogatásai és találkozásai a határőrökkel. Nemrégen ellátogatott közéjük M. G. Gapurov, Türkmenisztánt Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Élénk beszélgetés közben fejtette ki a kommunista párt politikáját, beszélt a Türkmén SZSZK építéséről. Szavai további munkára lelkesítették a határőröket. Ma minden határőr egységnél és alakulatnál kibontakozik a szocialista verseny, melynek célja a példás egységek, rajok, kezelő egységek számának növelése, a haditechnika kezelésének javítása és így а XXV. pártkongresszsus határozatainak végrehajtása. A szovjet határőrök becsülettel teljesítik feladataikat, s eredményeiket büszkén jelentik drága pártjuknak. A jövő új feladatok elé állítja a határok őreit. Sajátos szolgálatuk nem tűr megtorpanást, önelégültséget. Csakis állandó öntökéletesítéssel, foglalkozással állhatnak a kor színvonalán. A szovjet határőrök ezt tudatosítják, s még több erőfeszítést és energiát szentelnek a -Határok védelmére, harcművészetük és eszmei edzettségük fokozására. Hatvankét éve állnak a vártán. A nép hű fiai, Lenin pártjának neveltjei szilárdan és megbízhatóan őrzik az egész szocialista közösség határát. A Varsói Szerződés tagállamai határőrségéhez tartozó fegyverbarátaikkal együtt annak zálogát adják, hogy a szocialista társadalom dolgozói békében élhessenek és dolgozhassanak. Dr. JÁN MIČÄTEK ezredes Varsó, a Lengyel Népköztársaság fővárosa immár másodszor is. fontos esemény színhelye volt. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének újabb kezdeményezéseket elindító jubileumi ülését követően a múlt héten Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, és Valéry C card ď Estaing francia köztársasági elnök váratlanul a lengyel fővárosban találkozott és munkajellegű tárgyalásokat folytatott. Az esemény érthetően nagy nemzetközi jelentőségű volt, hiszen a washingtoni politika hidegháborús irányváltása, Afganisztán körüli szovjetellenes kampánya bizonyos mértékben megdermesztette a kialakuló európai kapcsolatokat. Washington nyugat-európai szövetségeseinek és a szocialista országoknak a viszonyára is rányomta bélyegét. Gromiko szovjet és Muskie amerikai külügyminiszter röpke bécsi találkozója amolyan jégtörést jelentett, ám a szovjet—francia csúcstalálkozóban a kapcsolatok alakulásának bizonyos barométerét látják a megfigyelők. A találkozóról kiadott hivatalos közlemény meglehetősen szűkszavú volt, nyomatékosan kidomborította a tanácskozások munkajellegét, s céljukat így fogalmazta meg: a nemzetközi helyzet problémáinak és a jelenlegi feszültség enyhítését célzó kezdeményezéseknek, a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek áttekintése. A francia elnök televíziós nyilatkozatában engedett bepillantani a vitatott kérdésekbe. Nem leplezte, hogy egyes kérdésekben a nyíltan kifejtett álláspontok távol vannak egymástól. Vonatkozott ez különösen az Afganisztánnal kapcsolatos helyzet megítélésére. A francia köztársasági elnök állásfoglalásából két tény kidomborítása kívánkozik. A megbeszéléseket pozitív hozzájárulásként jellemezte, s hangoztatta, hogy a jövőben is fenntartják az érintkezést és eszmecserét a szovjet vezetőkkel. Másodszor: a nemzetközi feszültség okainak vizsgálására a legjobb módszernek a legfőbb vezetők jövőre rendezendő csúcstalálkozóját tartja. Ennek fényében a varsói megbeszélések jelentősége Párizs szövetségeseinek a reagálásából is kitűnik. Bonn, Francois-Poncet francia külügyminiszter gyors tájékoztatása alapján, pozitívan reagált a francia államelnök tárgyalásaira, illetve a varsói kezdeményezésre, mert megfelel a bonni kormány ama elképzelésének, hogy lépéseknek kell történniük a kelet—nyugati párbeszéd helyreállítására. Mint ismeretes, a közeljövőben Schmidt kancellár is Moszkvába készül. Ugyanakkor Bonnban is meglepetést keltett a varsói találkozó váratlansága, az, hogy a francia elnök az az utolsó pillanatban közölte bonni partnerével a tényeket. Washington határozottan dühösen reagált a francia „különkezdeményezésre“. A hivatalos körök felróják Giscard ď Estaing-nek, hogy nem konzultált előre Washingtonnal, sőt Bonnt is jobban beavatta a tárgyalásokba, mint a Carter-kormányt. Muskie külügyminiszter, aki szenátor korában képviselt álláspontjához képest szemlátomást jobbra tolódott, ingerült hangvételű nyilatkozatában ki is fejezte Carter neheztelését Párizsra. A varsói találkozó mindenesetre azt bizonyítja, a Nyugaton is kezdik felismerni a párbeszéd felvételének és folytatásának létfontosságát. L. L. KOMMENTÁRUNK A kapitalista valóság svéd tükörben Washingtonban nemrégen bejelentették, hogy új katonai szállítmányok érkeznek Izraelbe, köztük páncélos és rakétatechnika, útépítő gépezetek stb.... — Ugyan miféle tankokról beszél?!'Ezek csak „útépítő gépek“ a közelkeleti békéhez vezető út megalapozására. .. (V. Fomicsev rajza) Feszült heteket élt át a svéd lakosság. A fő iparágazatok és szolgáltatások dolgozóinak kitartó sztrájkja szinte megbénította a mindennapi életet, már úgy volt, hogy leáll az autóforgalom, amikor végre sikerült béremelési megállapodásra jutniuk. Előbb az állami vállalatok alkalmazottaival, majd ezt követően a magánszektor alkalmazottaival. Hasonló jelenségnek gyakrabban is lehettünk tanúi, például Angliában, ahol nemrégen az acélipari dolgozók sztrájkja fenyegette a gazdasági életet. A svédországi sztrájk azért keltett olyan nagy feltűnést, mert a „Nyugat kirakatában“ zajlott le. A sztrájk folytán lehullott a fátyol a kapitalista „mintaállamról“, s ma már határozottan állíthatjuk, hogy füstbe ment a „svéd csoda“, az „általános jólét államának“ kapitalista mítosza. Svédországgal kapcsolatban manapság csak a meztelen igazságról beszélhetünk, az pedig egy cseppet sem ad okot a svéd társadalom idealizálására, ugyanakkor elmarasztalja a burzsoá társadalom legerőszakosabb kapitalista rétegeit, melyek a profithajszában stabilnak vélt értékeket kockáztatnak. . A skandináv állam gazdasági és szociális bajai egyrészt a nyugati világ energia- és általános válságával,másrészt a svéd burzsoázia fokozottabb kapitalista érdekpolitikájával függnek össze. Míg a múltban, az ötvenes-hatvanas években a 44 éven át szakadatlanul szociáldemokrata vezetésű svéd kormány ki tudta használni a konjunkturális helyzetet, s így sikerült elkendőznie a lakosság szociális helyzetének kirívó ellentéteit, a változatosságra vágyó svédeket kiábrándította az Olof Palme szociáldemokratái ellen összefogott tőkés pártok kormányának politikája. A tavalyi idő előtti választások is igazolták ezt, mert a szociáldemokraták és a Svéd Baloldali Párt — Kommunisták által képviselt baloldal több szavazatot kapott és több mandátumhoz jutott, mint a múltban. A három legerősebb polgári párt koalíciójával szemben azonban alulmaradtak, s a kormány élére i—. hosszú és nehéz tárgyalások után — az erősen meggyengült Centrumpárt vezetőjét, Thorbjörm Falldint állították, nyilván taktikai elképzelésekből. A gazdasági bajok azonban már a választások idején érezhetők voltak, s fenyegető válság vetette előre árnyékát. Például a tavalyi 7 százalékoshoz képest az Jdei évre 12 száza-' lékos inflációt jósoltak, a fizetési mérleg 16 és fél milliárd svéd koronányi hiányára, a kiskereskedelmi árak 12 százalékos emelkedésére és 2,2 százalékos munkanélküliségre számítanak. A Svéd Munkáltatók Szövetségének, a Svéd Szakszervezetek Szövetségének és a kormány békéltető bizottságának képviselői kompromisszumos béremelési megoldást dolgoztak ki, melyet a sztrájkolók pillanatnyilag elfogadtak. Am kérdés, okult-e a történtekből a tőkés burzsoázia kormánya, s folytatja-e még ezek után is a szociális vívmányok lerombolására irányuló politikíáját, mint a múltban. Ez a kérdés lényege, ez a kormány legfőbb sebezhető pontja a baloldal részéről. Az ország hagyományos semlegességi politikája jó eséllyel kecsegtet a gazdasági nehézségek rendezésére, de ennek érdekében korlátozni kell a monopóliumok hatalmát. A nehézségeket most a sztrájk okozta kiesés folytán keletkezett károk is tetézik. fe—ln-4 Ismét Rudolf Kirchschläger Ausztria elnöke A nemrégen tartott ausztriai elnök-» választáson 5 millió 200 ezer szavazásra jogosult állampolgár 4 millió 430 ezer érvényes szavazatot adott le. Ebből Rudolf Kirchschläger, a kormányzó szocialista párt jelöltje 3 millió 538 748 szavazatot kapott és így megszerezte a szavazatok 79,9 százalékát. Noha mindenki számított a hat óve hivatalban levő szövetségi elnök, Kircshschläger győzelmére, a közel 80 százalékos szavazati arány nemzetközi összehasonlításban is ritka nagyarányú győzelemnek számít. Bruno Kreisky kancellár, a szocialista párt elnöke a választások után kijelentette, hogy pártját büszkeséggel tölti el jelöltjének elsöprő győzelme. Események margóiéra Kelet-Afrika neuralgikus panda A nemzetközi eseményekben Uganda ismét hallatott magáról. Amolyan csendes puccs játszódott le a keletafrikai országban, melynek hírét előbb cáfolták, majd a hadsereg ellenőrzésének kiterjesztéséről, végül Godfrey Binaisa elnök hatalomfosztásáról számoltak be. A 241100 négyzetkilométer területű és 12 millió lakosú ország a múlt század második felében vált brit gyarmattá; a történelmi múltban törzsi királyságok léteztek mai területén. Hosszú küzdelem után Milton O b o t e Népi Kongresszus Pártjának vezetésével 1972-ben nyerte el függetlenségét. Gazdasági élete magán viselte a gyarmati múlt anyajegyeit, s ezen kívánt segíteni az antiimperialista szuverén politikát folytató Obote, akinek kormányzásában bizonyos hibák, következetlenségek lúutatkoztak, melyeket az ellenzék kilenc év múltán ki is használt. így került sor 1971. évi kínai látogatása idején vezérkari főnöke, I d i Amin tábornok hatalomátvételére. A nérói hajlamú Idi Amin, a Nemzetközösségben is elszigetelődött diktátor rémuralmát tavaly döntötte meg a szomszéd Tanzániában megszerveződött ugandai ellenzék Nemzeti Felszabadltási Frontja, a tanzániai hadsereg segítségével. Amin basáskodásával a csőd szélére vitte az országot. Utódainak elsődleges feladata volna a gazdaság helyreállítása és fejlesztése. Ennek azonban van egy régi kerékkötője, mely a legújabb viszály eredője is. Az Afrikában jellegzetes tribalizmusr ó 1, törzsi viszályról van szó. Ugandát ugyanis sok törzs lakja, ismertek a bagandák, acsolik, banyorók, baszogák, bagorók. A bagandáknak a szövetségi köztársaság keretében még királyságuk is volt: Buganda. A központi kormányzat gyakran szemben állt a helyi kiskirályokkal, de az igazság kedvéért meg kell mondanunk, hogy a kampalai vezetők is saját törzsük embereit helyezték előnybe. így például Milton Obote (még külföldi száműzetésében is) a langi és más törzsre támaszkodott a befolyásos bagandákkal szemben. Ezeket a törzseket Yusuf Lule professzor, az Amin megdöntése után megválasztott államfő 1 üldözte. A Nemzeti Felszabadltási Mozgalom vezetősége csalódott benne, mert a tudós hírében álló politikusnak megjött a hatalmi étvágya, mindenképpen személyi hatalma szilárdítására törekedett. Ezért mondatták le és váltották fel Binaisával. Most Binaisa lépett elő hatalmi tervekkel, s nyilván azért, mert szabad parlamenti választásokról beszélnek, igyekezett megszabadulni Obote híveitől a közéleti tisztségekben. így akarta leváltani a napokban David О w i t i O j о к alezredest, az ugandai hadsereg vezérkari főnökét, de a Nemzeti Felszabadltási Front katonai bizottsága Ojok mellé állt a baganda törzsbeli Binaisával szemben, aki annak idején Obote főügyésze volt, de 1967-ben nézeteltéréseik támadtak, Amin uralma idején pedig angliai és amerikai ügyvédi gyakorlatot folytatott. Uganga jövőbeli útját kérdőjelek kísérik... LŰRINCZ LÁSZLÓ
