Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

1980. május 24. SZABAD FÖLDMŰVES, 13 mm a A kukoricának — legyen az szemes, zöldtakarmányozásra vagy szilázsnak való — rendkívül nagy a népgazdasági je­lentősége; nélküle szinte elképzelhetetlen az önellátottsági célkitűzések elérése, az állattenyésztés tervszerű fejlesztése, illetve az alapvető élelmiszerek iránti növekvő igény saját forrásból történő kielégítése. Pár évvel ezelőtt még kizárólag a gabonára alapoztunk, de hamarosan rádöbbentünk, hogy a remélt siker érdekében a kukoricatermesztés fejlesztésének legalább ilyen figyelmet kell szentelnünk. A tervidőszak kez­detén kidolgoztuk a kukoricatermesztés eredményesebbé té­telének távlati programját, azután a gazdaságok többségé­ben ment minden tovább a maga útján. így aztán most, négy év múltán, bizony nem sokan dicsekedhetnek vele, hogy lé­nyegesen előbbre léptek a fejlődés útján. Legutóbb a galántai járásban ér­deklődtünk, mit sikerült megvalósíta­niuk az ígéretes elképzelésekből. Mint Ismeretes, e járásban az őszi búza mellett a kukoricát is a legintenzí­vebb növények között tartják számon. Ennek ellenére sok gazdaságban még az utóbbi években sem részesült az őt megillető megbecsülésben és gon­doskodásban. HALADUNK, DE LASSABBAN A TERVEZETTNÉL Kolečáni Dezső mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főnövény­termesztője így foglalta össze az utóbbi négy év eredményeit: i— A feladat sokkal nehezebbnek bizonyult, mint gondoltuk. Igaz, a fej­lődés görbéje felfelé ível, de mi úgy terveztük, gyorsabb ütemben fogunk haladni. Az előző ötéves tervidőszak­ban 4,83 tonnás hektáronkénti átlag­hozamot értünk el kukoricából, most négy év alatt viszont 4,94 tonnás átlagot tudtunk felmutatni. A fejlő­dés meghaladja a négy százalékot. Ha a másik oldalról vizsgáljuk a dol­gokat, akkor kitűnik, hogy hiába ve­tettünk minden évben a tervezettnél többet, a végleges betakarítási terü­let soha nem érte el a tervezett nagyságot. S mivel a hozam is alatta maradt a tervezett 5,70 tonnás átlag­nak, négy év alatt összesen 79 ezer tonna kukoricával maradtunk adósai a népgazdaságnak. • Lehet, hogy annak idején túlbe­csülték az erejüket és a lehetőségei­ket? kockáztattam meg a kérdést Lehetőségeinket nem, csupán az erőnket, vagy ha úgy tetszik, a tudá­sunkat. Félreértés ne essék, nem ál­talánosságban beszélek. Vannak ki­emelkedő termelési eredményeket el­érő gazdaságaink, de olyanok is, ahol évek óta pang a fejlődés. Ha erről a kérdésről beszélgetünk, mindig az eszembe jut egy csehországi szaklap­ban olvasott mondás. Valahogy így hangzott: ne mond, hogy nem lehet, inkább ismerd el, hogy nem értesz hozzá! Ahol a tenniakarás kellő szak­értelemmel párosul, és ahol megfelelő színvonalon van az irányítás és a munkaszervezés, ott nem okoz külö­nösebb gondot a fejlesztési elképze­lések tervszerű valóraváltása. Egy­előre, sajnos, kevés olyan gazdasá­gunk van, ahol a pillanatnyi lehető­ségeknek megfelelően, jól kihasznál­ják a fejlesztési adottságokat ÉRVEK HELYETT TETTEKET KÉRÜNK Ezerszer elkoptatott, mégis örök­zöld téma: miért pont az időjárást tesszük felelőssé azért, hogy keve­sebb gabonánk, szőlőnk vagy kukori­cánk termett? S miért tesszük ezt annak dacára, hogy a szomszédos szövetkezetben éppen csúcshozamot értek el? Talán azért, mert az idő­járás nem tud védekezni? Ugyan, dehogy. Pusztán azért, mert könnyebb megfelelő érvet keresni, mint jó meg­oldást találni, és beismerni, hogy hi­báztunk. Pedig a tettekre nagyobb szükség van, mint az érvekre. !—i Ha hiányos a tervteljesítés, bi­zony errefelé is sokan szapulják az időjárást >— bólintott a főagronómus. i— Fordított esetben szerényen azt mondják: igyekeztünk. Tagadhatatlan, az éghajlati viszonyok jelentősen be­folyásolják a termelés eredményessé­gének alakulását, de csupán ezzel nem lehet megindokolni az azonos feltételek közepette gazdálkodók eredményei között tapasztalható kü­lönbségeket. Az összehasonlító elem­zések alkalmával mérlegelni kell az üzemek anyagi-műszaki ellátottságát (gépek, vetőmag, vegyszerek stb.), a vezetők és a dolgozók felkészültségét és a feladatokhoz való hozzáállását is. Tapasztalataink, sajnos, arra utal­nak, hogy elsősorban a szubjektív té­nyezők hátráltatják járásunkban a kukoricatermelés fejlődését. 0 Lehetne kicsit konkrétabban? ►- Semmi akadálya. A fejlődésben lemaradozó üzemekben végzett fel­mérések egyértelműen azt mutatják, hogy elsősorban a technológiai fe­gyelem megszegése, az agrotechniká­ban vétett hibák, az öntözési lehető­ségek kihasználásának elmulasztása, illetve a felületes munkaszervezés és a laza munkafegyelem sorolható a gyengébb terméseredményt előidéző okok közé. Néhol a szükséges gépek hiánya i—. a gépparkunk, sajnos, na­gyon elavult és foghíjas —, másutt meg a rossz munkaszervezés, a nem­törődömség és a felületesség az oka, hogy későn vagy rosszul előkészített földbe kerül a kukorica, hogy nem hatásos a vegyszeres gyomirtás, hogy igen elhúzódik és veszteséges a be­gyűjtés stb. Az mélyszántást az üze­mek többsége időben elvégzi, de akadnak olyan gazdaságok is (pl. Vlčany, Trnovec), amelyek csak de­cember végén vagy kora tavasszal végeznek ezzel a fontos munkával. Arról már nem is beszélve, hány üzemben halasztják tavaszra a mű­trágya bedolgozását, illetve hány he­lyen késnek meg a gyomirtó perme­tezéssel. Az elmondottak ismeretében cseppet sem lehet csodálkozni azon, hogy bizony az eredmények is elté­rőek. Csupán egy példát említek: a peredi (Tešedikovo) szövetkezet négy év átlagában 6,44 tonna kukoricát termelt egy hektáron, a zsigárdi (2i­harec) 6,26 tonnát, viszont a velük azonos feltételek közepette gazdálko­dó farkasdi (Vlčany) szövetkezet csu­pán 4,63 tonnát. A PAPÍR MINDENT ELBÍR? A galántai járásban tavaly 15 ezer 470 hektáron termeltek kukoricát. Az elért átlaghozam 5,55 tonna volt, vagyis hektáronként átlagban kétszáz kiló szemtermés hiányzott a termelők elégedettségéhez. Most úgy tervezik, összesen 16,2 ezer hektáron fognak kukoricát termelni, mégpedig 6,1 ton­nás átlaghozammal. Kicsit merésznek tűnik ez az elképzelés. Nem mintha lehetetlennek tartanám, csak... A járás húsz üzeme közül, négy év át­lagában, mindössze hat szövetkezet­nek sikerült hat tonna feletti hektár­hozamot elérni. — Véleményem szerint, nem túlfe­szített a terv — hangsúlyozta' Kole­čáni mérnök. — Ha az eddigieknél jobban kihasználjuk adottságainkat, és persze kizárjuk az említett fogya­tékosságok kedvezőtlen hatását, nem kell majd szégyenkeznünk az év vé­gén. A főnövénytermesztő azt is elárulta, hogy az idén valamivel kedvezőbb felételek közepette láttak munkához, hiszen a vetőmag elosztásakor végre figyelembe vették a járásban évek óta folyó összehasonlító kísérletek ered­ményeit, és mintegy kilencven száza­lék erejéig olyan hibrideket adtak az üzemnek, melyek korábban már jelesre vizsgáztak, és bő terméssel kecsegtetnek. Elsősorban a korai és a középkései hibridekre alapoznak. Az viszont bosszantja őket, hogy ke­vés jó — főleg az egyszikű gyomok­ra is hatásos gyomirtó szert kap­tak, ráadásul a kiutalt Zeazin nem felel meg a minőségi követelmények­nek. »—i Termelőink az idén igazán nem panaszkodhatnak a biológiai anyag minőségére -— említette Kolečáni mérnök, majd hangsúlyozta —, vi­szont elvárjuk tőlük, hogy maximáli­san kihasználják a legbeváltabb hib­ridek képességeit. Korábban sok problémát okozott, hogy némely gaz­daságok ritkára vetették a kukoricát. Főleg a korai hibrideknél mintegy 8—15 ezer növény hiányzott egy át­laghektárról. Bízunk benne, hogy az idén ez nem fog megismétlődni, mert akkor nem lesz hat tonnás átlagho­zam. Körülbelül ezer hektáron csak később tudjuk elvégezni a vetést, mert a talajvíz hátráltatja a munkát. Ezen a területen majd KWS 150-es hibridet vetünk, amely igen korai és még május végi vetés esetén is be­érik. 0 Ügy tudom, a vágsellyei (Šaľa) Mezőgazdasági Kooperációs Társulás az idén nagy lépésre szánta el ma­gát: megkezdi egy tízezer hektáros, iparszerű kukoricatermelési rendszer kiépítését. Kolečáni mérnök elmosolyodott: — Jól tudja. A társulás tagüzemei 27,8 ezer hektár mezőgazdasági, illet­ve közel 27 ezer hektár szántóterüle­ten gazdálkodnak. Az elképzelések szerint ezek a gazdaságok tízezer hektáron szemes kukoricát, kétezer hektáron pedig szilázsnak valót fog­nak termelni, mégpedig ugyancsak korszerű módszerekkel. A trnavai Ku­koricatermesztési Kutató Intézetben kidolgozott fejlesztési program irány­számai szerint a társulás 1984—85- ben hektáronkénti átlagban 8,7 tonna szemes kukoricát fog termelni. Persze ma még csak az első lépéseknél tar­tunk, de már ettől is remélünk némi eredményt. Elsősorban azt, hogy a társulás keretein belül a jobb ered­ményekkel rendelkező, tapasztaltabb kukoricatermelők saját színvonalukra emelik az eddig elmaradozókat, s ez­zel is hozzájárulnak merésznek tűnő fejlesztési elképzeléseink sikeres meg­valósításához. Kádek Gábor A tavaszi munkák szerves része A növénytermesztés és az állatte­nyésztés közötti ellentmondások kikü­szöbölése feltétele annak, hogy a me­zőgazdaság fejlődése dinamikus le­gyen. Ez azt követeli, hogy Szlovákia növénytermseztésében idén 18 száza­lékos termésnövekedést érjünk el. A globális feladatok csupa nehéz tenni­valóból állnak. A gabonatermesztési „stratégia“ betartása mellett — ami a jó minőségű és elegendő tömegta­karmány előteremtésének a függvé­nye — egyforma fontosságrendü az az igény, hogy egyben a cukorrépa, az olajnövények, a hüvelyesek, a zöldség és a gyümölcs forgalmazásá­nak tervét is maradéktalanul teljesít­sük. A múlt évi tapasztalatok arról győznek meg minket, hogy viszo­nyainkban az öntözés nagyon kedve­zően befolyásolhatja a növényter­mesztés hatékonyságának a növekedé­sét. Az öntözőkapacitás s a beruhá­zások költsége ma már nem elhanya­golható. Nem csupán néhány gazda­ságban, hanem esetenként járási mé­retekben is — tehát nagy területen — öntözhetik a növényeket. Ez azt bizonyítja, hogy növénytermesztési terveink megvalósítását nagy mérték­ben befolyásolja az öntözőrendszerek kihasználása. A napjainkban alkalma­zott magasfokú agrotechnika és a ha­tékony biológiai anyagok felhasználá­sának eredményeképpen a növények fokozott hozamnövekedéssel hálálják meg az öntözést. Az öntözés lehetőségeinek területi és kapacitásbeli kihasználását ma már nem gátolja a növények széles választéka. Öntözni azonban nem csu­pán a szárazság elleni védekezés miatt, hanem azért is szükséges, hogy a talajban olyan nedvességközeget teremtsünk, amely biztosítja a hozam­tényezők minden feltételét, a talaj optimális kihasználását, s ennek vele­járójaként nagy termésátlag elérését. Az öntözés idénye a tavasz első napjaiban elkezdődött. Ebben az év­ben a talajok nedvességkészlete a sokévi átlagnál mintegy száz millimé­terrel kevesebb. A természetes csapa-Fontos növényünk a lucerna Az idősebb mezőgazdászok még emlékeznek rá, hogy ha ősszel és tavasszal éles, vasfogú boronával kezelték a lucernást, s a talajt meglazították, ez elősegítette fejlődését. Érthető, hogy ezen munka folyamán a nap­fény és a csapadék jótékonyan befolyásolta a termés­átlag növekedését, s egyben a gyomok irtását, s a lu­cerna bokrosodását. Tudjuk, hogy a múlt eme tartalékait sok helyen nem hasznosítják. Még előnyösebb, ha az évekkel ezelőtt ve­tett lucernát skarifikátorral kezeljük. Amennyiben hosz­­szú életű lucernát akarunk, akkor a kaszálások mind­egyike után boronálni kell a növényt. Ha erre nem lenne alkalmunk, akkor legalább gereblyével hosszában és keresztben kezeljük. így a legapróbb növényrészecs­kéket is összegyűjthetjük takarmányalapunk gyarapítá­sára. Egyúttal a gereblye éles fogai behatolnak a talaj­ba, és valamelyest pótolják a borona munkáját. Amennyiben a lucerna talaja mészben nem eléggé gazdag, akkor azt minden év őszén és tavaszán pótol­nunk kell. Ha viszont a talaj mészben eiéggé gazdag, akkor két-három évenként meszezzünk. Ez a csupasz csiga ellen védi a növényzetet. Az apró trágyakeverék, dék október, november, december, január, február és március hónapok­ban a sokévi normának csupán húsz­hatvan százalékát nyújtotta. A helyzet tehát megköveteli, hogy ebben az évben minden lehetőséget kihasznál­junk az évelő takarmányok, az inten­zív füvek, az őszi búza és más növé­nyek öntözésére. Előnyben kell részesítenünk a víz* gazdálkodás tekintetében gyenge ta­­lajok növényzetét és azokat a földe­ket, amelyeken a talaj természetes vízszintje a növények számára nem érhető el. Most a tavaszi idényben negyven milliméteres öntözési ada­tokkal számoljunk. A korán végzett öntözés gyorsítja az évelő takarmá­nyok fejlődését, növeli a termésátla­got. Ugyanakkor a kiadós öntözéssel párhuzamos nitrogéntarágyázás lehe­tővé teszi a keverékek begyűjtésének gyorsítását, s ez lehetőséget nyújt az állatok zöldtakarmányozásának ko­rábbi megkezdésére. A negyven-hatvan centiméteres ta­lajréteg kedvező nedvességviszonya — ahol az őszi búza gyökérzete elhe­lyezkedik — jótékonyan befolyásol­ja nem csupán a növény kezdeti fej­lődését, hanem annak hozamát is. A kutatás eddigi eredményei azt bizo­nyítják, hogy a búzatalaj jó nedves­­ségi állapota a mélyebb rétegekben is védi a növényt a kedvezőtlen ég­hajlati viszonyok káros hatásaitól. Ez arra figyelmeztet, hogy időben vizsgáljuk felül az öntözőberendezé­sek és az azokkal dolgozó személyzet felkészültségét. Bár teljes biztonság­gal nem tudjuk, milyen lesz az év időjárása, azt azonban tudjuk, hogy Szlovákiában kétszázezer hektárt há­lóz be az öntözőrendszer. Tán mon­danunk sem kell, hogy ez nagy lehe­tőségekkel kecsegtet. Persze azt se feletjsük el, hogy mindez arra köte­lez bennünket, hogy gazdaságosan, ésszerűen kihasználjuk az öntözőbe­rendezéseket a minél nagyobb, minő­ségi szempontból kiváló termés el­éréséhez. MICHAL ŠANTA mérnök* tudományos kutató Az agronómusnak tudnia kell... A termelő a lucernában rendszerint tenyészidőben veszi észre a tavaszi gyomtalanítás elhanyagolásának ká­ros következményeit. Amikor a gyo­mok már elhatalmasodtak, elnyomják a fő növényt. Ilyenkor a vegyszeres védekezésnek sincs értelme. A keze­lés akkor időszerű, amikor a lucerna nyugalmi állapotban van. Az agronómusnak tudnia kell, hogy a vetésből nehéz a keskenylevelű úti­fű kiirtása. A lucerna magtermelése során a gyom magja keveredik a lu­cerna magvával. Szintén nehéz a gyermekláncfű irtása Is. A múltban 14 százalékos vasgálic­­oldattal permeteztek (16—20 hl oldat hektáronként) a gyomok fejlődésének a megakadályozására. Ezzel azonban a gyom ki nem irtható, ha a szom­szédos területet hasonlóan nem kezel­ték. Trágyalét a lucernások tápanyag­pótlására nem ajánlatos használni, mert sok gyommag van benne s így a lucernát jobban gyomosítják. A le­geltetés pedig megrövidíti a lucerna élettartamát. K. L. Szőlő szaporítása fólia alatt A diószegi (Sládkovičovo) Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság nagyfödé­­mesi (Veiké Ulany) üzemében a téli hónapokban kezdték a szőlő oltását, A munkát március elején fejezték be. Egy hónappal korábban, mint a múlt években. Két és félmillió oltványt, tehát a múlt év valóságához viszonyít­va 900 ezerrel többet készítettek. A sikerhez hozzájárult a munka jobb szervezése, a gépekkel való oltás bővítése. A kézi munka mellett tíz oltó­­gépet használtak. Ezekkel a munka termelékenysége háromszorosára nőtt, Dicséretes, hogy a munkát két műszakban végezték a fólia alatt. K. F. Kegyvesztett lett a DAM-390 Thomas-salak, szuperfoszfát, csontliszt stb. őszön alkal­mazva meghosszabbítja a lucerna tenyészidejét, ugyan­akkor a hígított trágyalé is jótékony hatást gyakorol növekedésére. Ez azonban segíti a talaj gyomosodását. Azt, hogy a lucernát nem tanácsos legeltetni, talán szükségtelen hangsúlyoznom. Már régen is tudták, hogy a lucerna sem a tiprást, sem pedig a lerágást nem bírja. Ha a lucernát tiszta kultúrába vetettük, akkor az első évben két növedéket gyűjthetünk be róla. Ameny­­nyiben azé védűnövénnyel vetettük, akkor csupán egy kaszálásunk lesz. A talaj neme és az. időjárás állapota szerint évente két-öt kaszálással számolhatunk. Tavasz­­szál a vöröshere előtt két héttel kaszálhatjuk a lucer­nát, ami nagy előnyére válik. Ha zölden etetjük, akkor április közepén megkezdhettük kaszálását. Ne feledjük: A lucernát első alkalommal úgy kell ka­szálnunk, hogy alacsony, sima tarlót hagyjunk hátra, nem csupán azért, mert így több takarmányt gyűjthe­tünk be, hanem azért is, mert ha a kelleténél maga­sabb tarlót hagynánk, akkor a későbbi kaszálások al­kalmával hasonló magasan kellene a növényt kaszál­nunk. KMOSKO LÁSZLÓ mérnök Vágsellyén (Šaľa) a DUSLO Vegy­ipari Kombinátban negyedik éve gyártják a DAM—390 folyékony mű­trágyát. A kiváló minőségű műtrágya az INCHEBA-án aranyérmet, Nitrán az AGROKOMPLEX-en pedig Arany­­sarló minősítést kapott. Eleinte a fo­lyékony műtrágya iránt nagy volt az érdeklődés. Bebizonyosodott, hogy ki­váló minősége és nagy termésnövelő hatása van. A gyártás utáni években a diószegi (Sládkovičovo) Vetőmag­szaporító Állami Gazdaságban kisér-Belterjesítésre törekednek A losonci (Lučenec) járás mezőgaz­daságának irányítói arra törekednek, hogy az CSKP XV. kongresszusa irányelveinek szellemében a mezőgaz­daságban egyre jobb eredményt ér­jenek el. A parlagon heverő dombol­dalakon szőlőt és gyümölcsfát ültet­tek. Ezen a téren a sőregi (Surice) szövetkezet a legpéldásabb. A hasz­leteztek vele és megerősítették ter­mésnövelő kiváló minőségét. Ebben a gazdaságban azóta nagy területen hasznosítják ezt a műtrágyát. Időköz­ben a DAM—390 műtrágya más járá­sokban is tért hódított. A vállalatban azonban év elejétől nem teljesítették a DAM műtrágya gyártási tervét, mert csökkent iránta az érdeklődés. Azt nehéz megállapítani, hogy miért. Ta­lán azért, mert bonyolult a szállítása és felhasználása. Krajcsovics Ferdinánd navehetetlen földeken, főleg dombo­kon szőlőt és gyümölcsfát telepítet­tek. Példájukon felbuzdulva más gaz­daságok is a parlagföldek hasznosí­tására törekednek. A rátkai szövetkezetben például 43 hektárt teraszosítottak és ott sző­lőt ültettek. A buzitai szövetkezet pinci (Pinciná) gazdaságában pedig a dombos területeken teraszosítanak, hogy ezeken a földeken szőlőt és gyümölcsfát ültethessenek. Elmond­hatjuk, hogy a gazdaságok túlnyomó' többségének növénytermesztésében minél jobb eredmény elérésére töre­kednek. CSAK ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom