Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 2. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Január 12. 16 Mindennapi kenyerünk . Ä déli vonattal utaztam Bratisla- Vából Érsekújvárba (Nové Zámky). Kevés volt az utas. Mellettem egy idős férfi újságot olvasott. Velem szemben meg egy fiatalasszony fog­lalt helyet hat év körüli kisfiával. A kisfiú csakhamar nyugtalankodni kezdett; szeretett volna kinézni az ablakon, de az anyja nem engedte. Erre dühében harangozni kezdett a lábával. Az anyuka, hogy megbékítse, egy karéj vajaskenyeret nyomott a kezébe. A gyerek durcásan vissza­utasította: i— Nekem „májkás" kenyér kell. . .1 e* nyafogta. f— Pityukám, édes, csakis vajaske­nyeret adhatok, kérlek, edd meg..* A gyerek nem tágított, de anyuka sem. Erre Pityu földhöz vágta a ke­nyeret. A szülő úgy tett, mintha mi sem történt volna. Még a fejét is el­fordította. Az eseményre a szomszédom is felfigyelt. Letette az újságot, s hol Pityukára, hol a fiatalasszonyra sze­gezte szigorú tekintetét. A vajaske­nyér a padlón hevert. Az anyuka zavarba jött. Gondolta, ügyesen be­csúsztatja a vajaskenyeret az ülés aló. Kísérlete azonban nem sikerült. A kenyér a cipőjéhez ragadt. A fia­talasszony szinte belefáradt a kenyér­rel vívott csatába, de a világért sem hajolt volna le érte ... Erre a szomszédom, akit bizonyára szintén megbotránkoztatott a látvány, leterítette a padlóra az újságot, majd féltérdre ereszkedett és fel­vette a cipőhöz ragadt kenyeret. Az anyuka fülig pirulva megköszön­te a szívességet, gyorsan összecsoma­golt, s átment csemetéjével a szom­széd fülkébe. i— Elnézést a zavarásért — törte meg a csendet á szomszédom. — Mit szól az előbbi esethez? Egyáltalán nem bírom megérteni az asszony kö­zömbösségét. Hát micsoda gyermek­­nevelés ez...? Hát igen! Lassan már elfelejtjük a mindennapit, a kenyeret becsülni. A legtöbb fiatal szülő nem is tudja, mi volt a kenyérnél külíség, a háború, a jegyrendszer. De nem is tudhatja, csak hallásból, amit hisz is, nem is.. a Fél évszázada sincs annak, hogy nálunk is sok-sok asztalról hiányzott a mindennapi betevő falat. Nem egy édesanyának volt könnyes a szeme, amikor kenyeret kérő gyermekének azt kellett mondani: NINCS. De volt is becsülete a kenyérnek! Ma már nem hiányzik asztalunkról. Van belőle elegendő. De ez nem jo­gosít fel senkit a pazarlásra. Mert amiből készül, abból nem terem ele­gendő, hiszen önellátásról mind a mai napig nem beszélhetünk. Sőt, valutáért hozzuk be a hiányzó ke­nyérnek valót. A kenyérgabona világ­piaci ára mind magasabb. Viszont a kenyér ára marad. Manapság a vi­lágon a legolcsóbb kenyeret hazánk­ban esszük. Pedig a statisztikai ada­tok szerint évente több mint más­­félmillió tonna kenyeret és három­százötvenezer tonna péksüteményt fogyasztunk. Sajnos, ebből jelentős mennyiség a szemétbe kerül... Míg nálunk a kenyér a szemétben hever, addig a világ több részén mil­liók éheznek, a szó szoros értelmé­ben éhen halnak. A szocializmus megszüntette a nyo­mort. Ma senki sem keresi kenyerét hazánkban véres verejtékkel. A ne­héz fizikai munkát többnyire már gépek végzik. Könnyebb, szebb, őrömteljesebb lett az életünk. De még szebbé, még gazdagabbá tehet­nénk. Ehhez az szükséges, hogy job­ban megbecsüljük munkánk gyümöl­csét, többek között mindennapi ke­nyerünket is. Ezért ne dobjuk ki, in­kább gyűjtsük össze, adjuk a terme­lőknek, hogy ők hasznosíthassák. Sladovník József, Bratislava Közlekedni tanulnak A Nyugat-szlovákiai Közlekedési Vállalat komáromi (Komárno) kiren­deltségének dolgozói az átiforgalom szabályaira oktatják-nevelik az alap­iskola 1—9. osztályos tanulóit. A diá­kokat szemléltető eszközök — mint például a film — segítik abban, hogy megismerjék a közlekedési szabályo­kat. A gyakorlati oktatás keretében azzal is megismerkedhetnek, hogyan kerülhetők el a közlekedési szabály­­sértések, balesetek. Felvételünk a Munka utcai oktató­pályán készült, ahol Hámori József oktató irányításával gyakorolják a legkisebbek a helyes közlekedést. Kép és szöveg: Andriskin J., Komárom Megtalálták számításukat Az ezüstérem várományosaival, vagyis Simonka Istvánnal, a szőgyéni (Svodín) szövetkezet szőlészével, s a brigád néhány tagjával beszélgetek. Köztük ismerősök: Kun Mária, Kar­dos Rozália, Mocska Ilona (ők már a nyugdíjkorhatár előtt állnak); és a lelkes fiatalok: Fraöo Marika, Si­monka Erzsébet, Barna Agnes, Varga Kati és mások. Valamennyien jól ér­zik magukat a közös gazdaságban. Mert, ahogy elmondták, sokoldalúan gondoskodnak róluk. Szabad idejük­ben színházba, moziba járnak, meg társasutazás is kijár nekik. Télidő­ben meg szakoktatásban részesülnek: előadásokat hallgatnak, tanfolyamra járnak. Nagyon örülnek annak, hogy meg­találták számításukat a szövetkezet­ben. De nemcsak ők 36-an, hanem mind a kilencszázan. Száraz Lászlóné Jubilánst köszöntöttek Erőben, egészségben töl­tötte be 80. életévét Panyi József, akit dr. Ölveczky Fe­renc, a Komáromi (Komár­no) Vnb elnöke köszöntött meleg szeretettel, majd át­adta az ünnepeltnek a dísz­oklevelet és a tárgyi aján­dékot. Azt kívánva: Panyi bácsi még sokáig dolgozzon szeretett városa felvirágoz­tatása érdekében. Az ünnepi köszöntő után Józsi bácsi elmondta: egész életében mindig tudta, hol a helye. Gépészkovácsnak tanult ki, majd hajószege­cselőként dolgozott. A hajó­gyárban több beosztásban tevékenykedett. Alapítótagja j munkás-dalárdának, s ma is ügyvezető elnöke. Több éven át volt a vnb képvise­lője, sőt az 50-es évek első felében a vnb elnökhelyet­teseként is sokat tett a város fejlődése érdekében. Józsi bácsi békésen éli napjait szerettei körében, s örül annak, hogy meg­érte: a város csaknem tel­jesen újjáépült, lakosai nem kis örömére. — Ügy érzem — búcsúzik reá jellemző huncut moso­lyával — érdemes volt élni, dolgozni. A mai boldog je­lenhez én is hozzájárultam. S ha az egészségem engedi, ott segítek, ahol szükség lesz rám. Teszem azért, hogy városunk még szebb legyen.. .1 Bende István, Komárom Fotó: Pál Gyula "TTTeSaBa^uBsíTuBTeumT^^váP (Levice) járásban elsőként Tesmag (Tešrpak) község szabadult fel, majd követte Ipolyság (Šahy), ahol a fel­­szabadulási jubileumot ünnepi akadé­miával, a 35 szabad év fejlődését ér­zékeltető kiállítással és egyéb ren­dezvényekkel kötötték egybe, (cim) 9 A „leg“-hizlalda. Ez év májusá­ban elkészül Szlovákia legnagyobb szarvasmarha-hizlaldája, mégpedig Dunaszerdahely (Dunajská Streda) közelében, amely 7600 férőhelyes lesz, mintegy 130 millió korona költség­­fordítással. A cukorgyár közelsége lehetővé teszi majd a szárított répa­szelet és melasz céltudatos felhasz­nálását, tehát a hizlalási költségek csökkentését, az olcsóbb marhahús­­termelést. (kfg) 0 Családi vetélkedő. Nemrégiben harmincegy család apraja-nagyja ver­sengett egymással a közlekedési sza­bályok ismeretéből a magyarországi Szolnokon. A legjobb válaszokat be­küldők ezúttal újabb tesztcsälät vív­tak, majd ezután alakult ki a finálé mezőnye. A döntő valamennyi részt­vevőjét megjutalmazták. —szava— 0 Kié az érdéin? A Nyugat­szlovákiai Baromfifeldolgozó lévai (Levice) üzeme nemcsak teljesítette, hanem túlszárnyalta éves feldolgo­zási, illetve exporttervét. Ez jórészt a járás szövetkezeteinek és állami gazdaságainak is az érdeme, amelyek idejében, s elegendő mennyiségben, valamint jó minőségben bocsátották rendelkezésre a szerződött hízóbarom­fit. A lévai feldolgozó üzem dolgozói jó munkaszervezéssel és szocialista versennyel járultak hozzá a kiváló eredményhez, (cm) **®T!!^!^!egjofflT?5j4e?^TBmszegl (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaságban egész éven át tejterme­lési verseny folyt a fejőgulyások kö­zött, a gazdaság tehenészetében. Ki lett az 1979-es év legjobb fejője? Nem más, mint M á c s a 1 i István, aki a knšúti (Knšuty) telepen össze­sen 16 tehenet gondoz, s a múlt év­ben tehenenként, naponta, 15,45 liter tejet fejt. A karácsonyi ünnepeket megelőzően Kmeť Jaroslav, az állami gazdaság igazgatója, elismerő okleve­let és pénzjutalmat nyújtott át a gazdaság legjobb fejőgulyásának, (kf) ф Jó kezdeményezés. A Rozsnyói (Rožňava) Vnb keretében működő kulturális és társadalmi központ elő­adássorozatot készített elő a berzétei (Brzotín) általános iskola cigányszár­mazású diáklányai részére, „Felké­szülés a szülői hivatásra“ címmel. Az előadásokat szakorvosok és pszi­chológusok tartották, (rt) JANUAR kelte nyugta kelte nyugta • ó. p. 6. p. 6. p. 6. p. Január 14 Hétfő BÖDOG * RADOVAN 7,29 16,18 3,41 13,31 R Január 15 Kedd LÖRÄNT DGBROSLAV 7,28 16,19 4,45 14,15 Január 16 Szerda GUSZTÁV KRISZTINA 7,28 16,20 5,47 15,09 Január 17 Csütörtök ANTAL, ANTÓNIA NATASA 7,27 16,21 6,44 16,11 Január 18 Péntek PIROSKA BOHDANA 7,26 16,23 7,34 17,20 Január 19 Szombat СДП A DRAHOMÍRA 7,25 16,24 8,18 18,36 Január 20 Vasárnap FABIAN DALIBOR 7,24 16,26 8,57 19,51 Töprengés Pénzt felvenni fő dolog, az ember azt hinné, hogy egy kul­turális intézmény pénztáránál, ha már barátságosan nem is, de legalább kulturáltan visel­kednek a népek. Hatalmas sor áll ama bizonyos intézmény pénztáránál, két ablak van, az egyiken tábla: „Cikkhonorárium", a másik a minden más. Amikor odaérek, az embertömeg össze­keveredik, nem látni a sor ele­jét, végét, közepét, azt meg pláne nem, hogy hol válik két­felé a sor. Tanácstalanul kö­rülnézek, ekkor előttem szigorú hang szólal meg: „Mögém áll­ni." Igenis, őrmester, értettem — mondom magamban, s be­állók a vén muki mögé, de va­lahogy mégse jó helyen állok. Kétlépésnyire tőlem magas, őszhajú, elegáns irhabundás férfi áll. Udvariasan megkér­dem, „uram, hol van itt a sor vége?" A gentleman rámnéz és azt mondja: „mindig az a sor vége, ahol maga áll." Mástk ügy. Reggel ötkor szól a telefon. Kérik a negyvenhár­mas melléket. Szomorúan köz­löm, hogy a dolog nehézségek­be ütközik, mert nincs mellék­állomásom. Öt perc múlva ismét cseng a telefon. Ojra a negy­venhármast keresik. „De ké­rem ..mondanám, de a fel­háborodott hang félbeszakít: „Mondja, maga ló, miért veszt fel a telefont, ha nem magát keresik." Megint másik ügy. Vasárnap délután édesapámmal vagyunk, és izgatottan várunk egy csa­ládi telefont, híradást a pici dédunoka születéséről. Három óra tájban valóban megszólal a telefon, apám ugrik a készü­lékhez, de csalódottan int, nem érti, valamit összevissza kia­bálnak. Húgom átveszi a kagy­lót, mellette állok, hallom a párbeszédet. — Kérem, ki beszél? — Mondtam már — közli egy férfihang. — Szíveskedjék megismétel­ni, idős apám vette fel a tele­font, nem értette. — Olyat küldjenek a telefon­hoz, aki hall. Már harmadszor mondom, hogy Amerika keresi a számot, mégegyszer nem fo­gom mondani. Azóta azon töprengek, hogy ha nem fogja még egyszer mondani, akkor mit csinál??? (Fehér Klára „Csak úgy firkálgatok“ című humo­reszkjéből) RÖPKE MOSOLY NEMZEDÉKEK — Ejnye, ejnye, ez a mai fiatalság. Én amikor olyan fia­tal voltam, mint maga, felug­rottam még a mozgó vonatra is, mégsem fulladtam így ki..-. <— Értem i— sóhajt a fiatal e-., de én a buszról az előző fa­luban maradtam le. TAPASZTALTA.,, A falu legidősebb lakosától, a százesztendős Józsi bácsitól születésnapján megkérdezték: mi a hosszú élet titka? — Mindig sokat dolgoztam *— válaszolta a jubiláns —, aztán szerettem a Jó bort, a pi­pát és a menyecskéket, de óvakodtam az autóktól. (kanizsa) , V» SZABAD FÖLDMŰVES — Kiadja as SZSZK Mezőgazdasági 6я Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Kő oyv- és Lapkladú nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő P ■ t К 6 Károly, «■» Szer­kesztőségi titkár Kádek Gábor. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 89127 Bratislava, Krlžkuva 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 08 — telefonközpont Index: 49630 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdasági osztály 10. propaganda osztály 55. — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne, n. v. Svornosl Üzeme. Bratislava, Odborárske nám 3. — Terjeszti a Posta Hírlapsznlgálata — Előfizetéseket (elvesz minden postahivatal és postal kézbesítő — Külföldre megrendelhető PNS. ústredná expedícia tlače 884 19 Bratislava, Gntlwaldovo nám. 48. — Előfizetést di) egy évre 52,Kčs, fél évre 26,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és asm küld vissza. A lap nyilvántartási száma: SÜTI Ш8,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom