Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-17 / 20. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 17, Rajtra készen A spartakiádra készül az egész ország. A sport ünnepére hónapok óta készülnek a losonci (Lučenec) járásban is, ahol június 1-én kerül sor a járási bemutatóra. Előzőleg Poltárban (Föltár) és Füleken (Filokovo) lesznek körzeti bemutatók. A Járási bemutatóra új köntösbe öltözik a losonci ligeti sportpálya is. Mint azt Dobroczky Tibor mérnöktől megtudtam, a munkák Jó ütemben folynak. A pálya gyepszőnyegét sikerült felújítani. A lelátók felújítása is jő ütemben halad. A pálya gyepszőnyege és környezete tehát kitűnő állapotban várja a júniusi seregszemlét. A felkészülés üteméről Szalay Jánosnétól, a Losonci Pedagógiai Középiskola testnevelő tanárától érdeklődtem. Szalay Jánosné közismert egyénisége a város és a járás sportéletének. A járási sportszövetség agilis tagja, aki jelenleg a csoportos fellépések szervezőbizottságának a járási elnöke. A sokoldalú és kiváló szaktudással rendelkező pedagógus elmondotta, hogy a felkészülés üteme zökkenőmentes: Az iskolások és a felnőttek felkészülten várják a járási bemutatót. A júniusi spartakiádon 12 csoportos fellépés lesz, s ehhez kapcsolódik a 13-ik a néphadsereg egy csoportja. A járási bemutatóra egyébként 4940 tornász készül, s ebből a járási bemutatón a 4258 legjobb tornász lép a közönség elé. Szalay Jánosné a továbbiakban megemlítette, hogy a férfi tornászokkal az év elején volt ugyan némi probléma, de ezt a kérdést a szakszervezet révén még időben sikerült elhárítani és megoldani. Ma már itt is együtt van a „gárda“, akik májusban összpontosításon is részt vesznek. A járás tornatermei egyébként a spartakiádára való felkészülésre szűkösnek bizonyultak. A gyakorlatokat ezért egy csoportban nem lehetett gyakorolni. A gond csak tavasszal oldódott meg. A tavasz a tornászokat mindenütt kicsalta a szabadba, ahol tág tér nyílt a zavartalan együttes gyakorlásra. i— Mondjon valamit a felkészülésről — faggattam a népszerű tanárnőt. (— Minden elfogultság nélkül elmondhatom, hogy a felkészülésben elsősorban a nők tűnnek ki. Náluk észlelhető a legnagyobb lelkesedés és odaadás. E téren különösen a losonci és a poltári egészségügyi központok tornásznői tűnnek ki. <— Sajnos — mondta szomorúan — járásunkban a legnagyobb lemaradás а РоГапа nemzeti vállalatnál mutatkozik. Ott, ahol túlsúlyban vannak a dolgozó nők, a legkevesebben tornásznak. Ez meglepő és indokolatlan, s ezen az üzem vezetőségének is érdemes lenne elgondolkodni. A losonci járásban a legjobb kezekbe összpontosul a munka s a vezetők személye is garanciát ad a biztos sikerhez. A losonciak az eddigi spartakiádákon is becsülettel helytálltak. S Így lesz az idén is... SÖLYOM LÄSZLÖ A Priemstav érsekújvári (Nové Zámky) szaktanintézetének tornatermében férfiak készülődnek a spartakiádra. A csoportban a fiatalabbak vannak túlsúlyban. A gyakorlatokat Makkai János és Dániel József oktatók tanítják. A nyolcvan gyakorlatozó közül hetvenketten mennek Prágába. Az oktatók szavából kitűnik, hogy a gyakorlás nem ment nehézségek nélkül. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy az Elektrosvit nemzeti vállalaton kívül más vállalatok szakszervezetei nem biztosították a gyakorlatokhoz szükséges tornászokat. A SZISZ járási bizottsága sem fordított kellő figyelmet a tagok toborzására. Pedig minden állampolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy az ötévenként megrendezésre kerülő spartakiádnak politikai szempontból is nagy jelentősége van. Az oktatók szerint, ha ezeket a hiányosságokat sikerült volna kiküszöbölni, akkor az előírásnak megfelelően március végére a teljes gyakorlatot betanítják. A gyakorlat fele akrobatikus mutatványokból áll,' s ha a hármas csoportokból akár egy is hiányzik, már nem tudják a gyakorlatot tökéletesen átvenni. Az érdekes és szép mutatvány fizikailag egy kicsit megterhelő, s az egyes részek gimnasztikái előképzést igényelnek. Az első fellépésükre május elején Nyitrán került sor, a nyugatszlovákiai kerületi férfi-bemutatón. Május 24-én Párkányban (Štúrovo), majd 31-én és június 1-én Ersekújvárott a járási bemutatón szerepelnek. Makkhi János és Dániel József így folytatták a beszélgetést: — Sok fáradságunkba került, míg sikerült a csoportot kiegészíteni. Hetenként kétszer két órát gyakorolunk a Priemstav tornatermében, így bízunk abban, hogy a fiúk tökéletesen elsajtátítják a gyakorlatot. Reméljük, a jövőben a SZISZ alapszervezetek is nagyobb hangsúlyt fektetnek ai ilyen fontos állami sportrendezvényre, mint a spartakiád. PhDr. HOFER LAJOS A szívet-lelket gyönyörködtető spartakiád-bemutató. Foto: Tóth A Vasas vendégkórusnak közös fellépése a CSMTKÉ-val а XV. évfordulón. A közelmúltban ünnepelte fennállásának tizenötödik jubileumát a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A tizenötödik esztendő küszöbét átlépve önkéntelenül felvillan előttünk az elképzelések, a tervek szövésének időszaka. A CSMTKÉ megalakulásával régi dédelgetett álom vált valóra. A kezdetben természetesen nem a tenor, vagy a basszus kívánatos arányáról avagy egyéb szakmai-művészeti kérdésekről határozott az énekkar vezetősége, hanem tömören arról, hogy a kórusnak élnie kell. Aztán következett az első nyilvános fellépés... Az első külföldi vendégszereplés és bemutatkozás a Budapesti Zeneakadémián. Az első hangverseny után Kodály Zoltán, a zene nagymestere ezekkel a buzdító szavakkal méltatta az énekkart: „Nektek nagyon kell akarnotok, hogy így tudtok ... Mondjátok, hogy lehet levelező hallgatókból vagy távénekesekből, ahogy nálatok mondják, ilyen szép, eggyéforrott dallamot csiholni?“ Tizenöt éve működik a CSMTKÉ, s szerte az országban tudnak róla, sőt a határokon túl is — NDK, Magyarország, Finnország, Írország, Ausztria — rangot szereztek maguknak. A kívülálló azonban nagyon keveset tud arról, hogy a kórusnak időszaki összpontosításai vannak, leggyakrabban itt, a Duna-parti városban. Ez azt jelenti, hogy az énekkar tagjainak ide kell utazniuk munkahelyükről: Térképen lehetne legpontosabban rögzíteni, hogy melyik tanító, melyik vidékről kél útra, hogyan futnak össze egyetlen pontba a szálak. Lehetne a hangulatot is ecsetelni, hogy melyik igazgató milyen megértéssel avagy lelkesedéssel engedi el tanítóját. Mennyire érti és látja, hogy a kultúra fellendítéséről van szó és talán még ennél is többről. Az énekkar ad hírt hazánk és a külföld népeinek iskoláinkról, nemzetiségi kultúránkról, egyszóval a dal erejével hidat épít. Örömteli, hogy ma már a legtöbb igazgató büszke arra, ha tanítója tagja a központi énekkarnak. A próbák idején bár több munka jut a kollégáknak, de több jut az eltávozóra is; aki az összpontosítás ideje alatt énekel — vagy talán nem is azt teszi, hanem ismétel, gyakorol, bevés, próbál, újra kezd. Szólampróba, összhangpróba, csiszolás, tökéletesítés és minden, ami az énekkari munkához kell, annyira zsúfolttá teszi a napokat, hogy csak rövid szünetekre van Idő. A karnagyok >— Vass Lajos, Janda Iván, Ágh Tibor — rendkívül szigorúan és gazdaságosan használják ki A Csehszlováikai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Foto tt^s ka, esetleg gépkocsi, hétvégi kert... mennyi elfoglaltság kötelezi-csábítja a ma emberét. Kinek marad ideje énekelni! A családi, a pályafutásbeli rajt oly sok szükséges anyagi-szellemi megszereznivalójáért hajtó fiatalok között akadnak olyanok, akik a kulturális életben való részvételre invitálgatók szavára gyakran visszakérdeznek: — Próba, fellépés, utazás » mit kapunk érte? A CSMTKÉ tagjainak válasza így szól: a közös munkát, a dalolást, a forró és lelkes tapsot. A szívnek és a jókedvvel végzett munkának köszönve, fennállásának egyik jelentős állomásához érkezett a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Felesleges felsorolni a számokat, a szervezők nevét, elégedjünk meg anynyíval, hogy az énekkar tizenöt év után is egyre művészibb kifejezésmóddal — népünk ősi zenei hagyományainak és szocialista hazánk kultúrájának hirdetésére, tolmácsolására törekszik. A jubileumi évforduló kapcsán köszöntjük a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát. Most a születésnapon nem azért beszélünk róla, hogy a műsort, fellépéseit értékeljük, vagy próbáikról fessünk átfogó képet. Az ünneplés után úgyis újra összejönnek, hogy a legősibb közösségi alkotás, a dal zengő himnuszával lépjenek a közönség elé. Az elkövetkezendő években is vezényelje őket a nagy példakép: Kodály Zoltán halhatatlan karmesteri pálcája, és örök szépségű üzenete: „A zene mindenkié! A zene — az emberi hang nemzetközi csodahangszere lett a megszólaltatójuk, s ez legyen továbbra is a lobogójuk és az úti céljuk! Mindenkihez! Mindenkiért! t—csiba-* a próbák perceit és óráit. Csak így lehet a karének terén fejlődni, a művészi éneklés útját egyengetni, szélesíteni a betanult szerzemények skáláját. Az időben egy jókorát ugorván rájövünk arra, hogy a közösségi élet, a műkedvelői szinten folytatott színjátszás, tánc vagy a közös éneklés problémái jellegzetesen a fejlődés produkálta gondok közé tartoznak. Család, munkahely, társadalmi mun-Vass Lajos Erkel-díjas karnagy vezényel. Kultúrmunkások számvetése A közelmúltban Jakab László, a CSEMADOK aranyosi (Zlatná na Ostrove) helyi szervezetének vezetőségi tagja a CSEMADOK járási bizottságának vezetőivel ismertette szervezetük munkáját. Arról számolt be, hogy milyen eredményeket értek el az elmúlt két évben kulturális téren, valamint a faluszépítési akcióban. Megállapítást nyert, hogy a kétszázkilencvenkét tagú szervezet munkája színes és sokrétű. A vezetőség nagy figyelmet fordít a taglétszám állandó növelésére, ami az utóbbi két évben tizenöt százalékos volt. A vezetőség ,— Sukola Imre elnökkel az élen — elsőrendű feladatának tartja a kulturális élet kibontakozását: Ennek hatására eredményes tevékenységet fejtenek ki a színjátszóik. Az utóbbi időszakban két színmüvet mutattak be. Otthoni szereplésükön kívül magyarországi vendégsze replésen is voltak. Jutalomból szereplőiket elvitték a Jókai napok előadására. Ezenkívül a legaktívabbb tagok számára kirándulást szerveztek az „Ismerd meg hazádat“ jelszó jegyében. Honismereti kirándulásaik — Lednice, Bojnice — jól sikerültek. Az idén szintén szerveznek hasonló jellegű kirándulást. Évek óta jól működik a helyi szervezet énekkara. Színes műsorukkal kellemesen szórakoztatják a közönséget. Jól sikerült író-olvasó találkozóra is sor került az említett időszakban, Ordódy Katalin és Batta György csehszlovákiai magyar írók részvételével. A helyi szervezet egyik fontos feladatának tartja a könyvek terjesztését, és a könyv szeretetére való nevelést. Ennek érdekében az író-olvasó találkozókat könyvkiállítással és elárusítással egybekötve szervezik. Ezenkívül aktív tagjaikat az évzáró gyűlések alkalmával könyvvel jutalmazzák. Az elnökségi ülésen Németh Gyula, a CSEMADOK járási bizottságának titkára elismeréssel szólt az aranyosiak munkájáról. Kiemelte, hogy szervezetük a járás legjobbjai közé tartozik. A munkatervükben meghatározott feladatokat maradéktalanul teljesítik. Bélyegilletményeiket az elsők között rendezik. A CSEMADOK jb elnöksége bízik abban, hogy rendszeres munkájukkal —i egyre magasabbra emelve a kulturális tevékenység mércéjét ■— továbbra is aktívan részt vesznek nemzetiségi kultúránk terjesztésében. KURUCZ LUJZA Szervezésből elégtelen
