Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-03 / 18. szám

Tyúkjaink a füves kifutóban értékes vitaminokat tartalmazó zöldet csipegethetnek, de a zárva tartott állatoknak ma­gunknak kell biztosítani a vi­taminokat. Magas szinten ál­landósul a tojástermelés, az ál­latokat kiadósán kell etetni, hogy elejét vegyük a kotlásnak. Mai fajtáink nem kotlának rendszeresen, de az egyoldalú takarmányozás a kotlást kivált­hatja. Az állatszállások ablakát kinyitjuk s felrakjuk a dróthá­lós kereteket, rendszeresen cse­réljük a tojófészkek bélelő­anyagát s a fészkek aljára ro­varölő "szert teszünk. Egyre me­legebb van, elszaporodnak a külső élősködők, tehát az ál­latszállást rendszeresen kell takarítani és fertőtleníteni. A korai kelésű csibéket ki­engedhetjük a kifutóba, ha már kissé betollasodtak. Csak a reg­geli harmat felszáradása után engedjük ki az állatokat, vi­szont a takarmányt ezentúl Is az ólakban adagoljuk, hogy a verebek ne szórják szét és ne fertőzzék az eleséget. Csibetáp helyett saját keveréket adago­lunk. A továbbtenyésztésre szánt csirkéket úgy kell etetni, hogy kellő időben elérjék a te­­nyészérettséget. A kettős hasz­nosítású fajták általában hat­hónapos, a kis testű tojók vi­szont öthónapos korban kezde­nek tojni. A kedvezőnél gyor­sabb növekedés a tojástermelő szerv fejletlenségének okozója lehet. Ha nincs füves kifutónk, a csibéknek rendszeresen ad­junk zöldet vagy tegyünk a ki­látóba gyeptéglát. A növendékkacsák alaptakar­mánya a zöld. Számukra leg­megfelelőbb a csalán. A nedve­sített zöldet darával megszór­va, naponta négyszer-ötször adagoljuk. A legelőn vagy víz­parton nevelkedő kiskacsák sok zöldet találnak, nekik csak darát vagy szemest adunk, na­ponta legfeljebb háromszor. A kislibák faluhelyen szinte egész nap a legelőn, a folyóparton tartózkodnak, kezdetben há­romszor, később csupán kétszer kell nekik szemest adni. A továbbtenyésztésre szánt és immár önállósult fiatal ga­lambokat a költő pároktól el­különítve neveljük, s többféle magból készült keveréken tart­juk őket, biztosítva számukra a napfényt, a fürdési és moz­gási lehetőséget. Rendszeres ellenőrzéssel magunkhoz szok­tatjuk a madarakat: naponta megfogjuk őket, átnézzük a tollazatukat, majd nyugodt moz­dulattal visszatesszük őket az ülődeszkára. Az így szoktatott galambok költéskor is nyugod­tan tűrik az ellenőrzést. Persze a költő párokat csak szükség esetén zavarjuk és vesszük ki a fészekből, mégpedig óvato­san, nehogy összeroppantsák a tojásokat. A galambok eledelé­ből nem szabad hiányozni a fehérjét biztosító hüvelyesnek. Télen nélkülözhető, de a költő galambok és a fiatal madarak számára feltétlenül biztosítani kell. Ha van olyan galambpá­runk, amely még mindig nem rakott tojást, selejtezzük ki vagy állítsuk párba más ga­lambokkal. Elválasztjuk a kisnyulakat, a nőstényt pedig azonnal pároz­­tatjuk, és tíz nap múlva próba­­pároztatással győződünk meg róla, vemhesült-e az anya az első pároztatáskor. Ha a nős­tény nem veszi fel, inkább tá­madja a bakot és nyüszítő han­got ad, minden bizonnyal vem­hes. A kisnyulakat kiadósán etetjük, a zöldet fonnyadt álla­potban tesszük elébük. Nedves, fülledt zöldet ne etessünk, mert felfúvódást okozhat. Ha már megtörtént a baj, a beteg álla­tokat Pretympan-készítménnyel kezeljük az orvos tanácsa vagy a használati utasítás szerint. Éjszakára jó szénát tanácsos adni a nyulaknak még akkor Is, ha van sok zöldtakarmá­nyunk, mert ezzel elejét vehet­jük a sok bosszúságot okozó emésztési zavaroknak. A te­­nyészsüldőket a vágőnyulaktól elkülönítve és nagy gonddal neveljük. Ha módunkban áll, ketreces kifutóban legeltetjük az állatokat, de védjük őket az erős napsütéstől, az esőtől stb. A ketrecekre erősítsük fel a szúnyoghálós kereteket, az állatokat pedig oltassuk be myxomatózis ellen, mert a me­leg időben kezdenek elszapo­rodni a fertőzést terjesztő szú­nyogok. Mivel a legelők már sok zöl­det nyújtanak, a kecskéket és a juhokat egész nap a legelőn tartjuk. A szoptatós anyáknak és a növendékeknek abrakot és éjszakára kevés szénát adunk. A hímivarú növendékeket ivar­­talanítjuk, mert hamarosan raj­­zani kezdenek a legyek és a seben keresztül megfertőzhetik az állatokat. Nedves zöldet ne legeltessünk, ha mégis felfú­vódna egy-egy állat, Pretym­pan-készítménnyel kezeljük. Május elején megnyírhatjuk a juhokat. A kanári már másodszor költ. A fiatal madarakat nagy kalitkában tartsuk, hadd röp­ködjenek kedvükre. Egzotikus madarainkat átköltöztethetjük a szabadban megépített ma­dárházba, ahol hamarosan meg­kezdik a fészekrakást (ehhez sok száraz fűre lesz szüksé­gük). A verekedő madarakat ajánlatos eltávolítani, hogy a költés zavartalan legyen. A ma­daraknak sok zöldet kell adni, a papagájoknak permetezetlen gyümölcsfáról vágott gallyakat is. A pulykák és a gyöngytyú­kok most kezdenek tojni". Nem árt tudni, hogy szeretik elrej­teni a fészküket. A szabadon tartott állatok néha kilométe­reket vándorolnak, hogy biz­tonságos helyen rakjanak fész­ket. Ezért figyeljük az állato­kat s nyugodt környezetet biz­tosítva azon legyünk, hogy az ólban tojják meg az első tojást. A pulyka jó kotlós és jó neve­lő, a gyöngytyúk tojásait vi­szont ajánlatos gépben vagy tyúkkal kikeltetni. Balázs Ferenc ж Szlovákiában immár köz­­* ' ismert Harmavithoz ha­sonló, többféle tápanyagot tar­talmazó folyékony műtrágya. Az előbbit a bratislavai Juraj Dimitrov Vegyi Üzem gyártja, a Lafolant viszont a brnói La­­chema nemzeti vállalat nerato­­vicei üzeme, mégpedig kétféle változatban. A zöld színű folya­dék a tenyészidő első felében hasznosítható, a kék színű pe­dig a nitrogénben szegény tala­jokon termesztett nitrogénigé­nyes növények beöntözésére, illetve gyökéren kívüli táp­anyagpótlására (ún. lombtrá­gyázás) alkalmas. A zöld Lafolan 12 százalék nitrogént, 4 százalék foszfor­­pentoxidot, 6 százalék kálium­­oxidot, 0,2 százalék magné­­ziumoxidot, továbbá vasat és fontos nyomelemeket (mangán, réz, bór, horgany, molibdén) tartalmaz. Felhasználható a gyümölcsfák, a szőlő és a virá­gok trágyázó öntözésére vagy permetezésére, mégpedig a te­nyészidő első felében, tehát a növekedés kezdetétől a virág­zásig. A sok nitrogént igénylő növényeket (pl. saláta, káposz­ta, kel, lombjukkal diszítő cse­repes virágok) a tenyészidőben bármikor trágyázhatjuk a zöld folyadék oldatával. Beöntözés­­hez és permetezéshez egyaránt 0,1—0,2 százalékos töménységű oldatot kell készíteni, vagvis 10—20 ml Lafolant kell adni tíz liter vízbe. Az adagolást lényegesen megkönnyíti, hogy a palack csavaros kupakja nagyjából 10 ml-es. A kék Lafolan legkevesebb 24 százalék nitrogént, 0,6 szá­zalék magnéziumoxidot, továb­bá a nyomelemek közül rezet és mangánt tartalmaz. Már eb­ből is következtetni lehet rá, hogy elsősorban a nitrogénsze-Infanti gény talajokon termesztett zöldségek, gyümölcsfák és sző­lő tápanyagpótló beöntözésére vagy lombtrágyázására alkal­mas. Persze, a növények kielé­gítő fejlődéséhez szükséges tápanyagok zömét ilyen feltéte­lek közepette is hagyományos módon, tehát szerves- és mű­trágyázással kell biztosítani, a Lafolant csak kiegészítő trá­gyázásra használjuk. Felhasz­nálásának elsősorban csapadé­kos és hűvös időjárás esetén van nagy jelentősége, amikor a gyökérrendszer nem tud ele­gendő tápanyagot felvenni, vagy amikor betegségben szen­vednek, esetleg kártevőktől fer­tőzöttek a növények. A kék színű Lafolant a csont­héjasok és a szamóca esetében 0,25 sázalékos, más gyümölcs­­termő növények és a szőlő ese­tében 0,5 százalékos, a fejes saláta és az uborka esetében 0,2 százalékos, a paradicsomnál 0,5 százalékos, a borsó, a spe­nót és a zeller esetében 0,8 százalékos, a káposzta esetében pedig legfeljebb 3 százalékos oldat formájában hasznosíthat­juk. A szakszerűen előkészített oldat beöntözésre és permete­zésre egyaránt felhasználható. Az említett készítmények elő­a Lafolan? nye, hogy a használatos nö­vényvédő szerek többségével keverhetők, tehát a kész per­­metlét azonnal fel kell hasz­nálni, majd a fémből készült permetezőt alaposan ki kell öb­líteni. Ne idegenkedjünk ezek­től az új készítményektől, vi­szont túlzásba se vigyük az adagolást: hetente legfeljebb egyszer adjunk Lafolant a per­­metléhez vagy az öntözővízhez, más napokon tiszta vízzel lo­csoljuk növényeinket. A magya­rázat egyszerű: a jóból is meg­árt a sok! Ha a permetező trá­gyázást választjuk, nem árt tudni, hogy a kora délelőtti vagy késő délutáni permetezés­sel, illetve a borús időben, vagy eső után kijuttatott oldat­tal érhetünk el legjobb ered­ményt. Forró napsütésben tilos a permetezés! A Lafolant az eredeti palac­kokban, 0 C°-nál nagyobb hő­mérsékleten kell tárolni. Az élelmiszerektől, takarmányoktól elkülönítve, és olyan helyen raktározzuk, ahol a gyerekek nem férhetnek hozzá. Adagolá­sakor ne együnk, ne igyunk és ne dohányozzunk, kesztyűben dolgozzunk és munka után ala­posan mosakodjunk meg. Ha véletlenül a kezünkre vagy az arcunkra fröccsen a folyadék, langyos vízzel és szappannal mossuk le és a bőrt kenjük be Indulonával. A szemünkből is tiszta víz segítségével moshat­juk ki a belefröccsent folyadé­kot. Hiába a sok figyelmeztetés, minden évben akad néhány ember, aki életével fizet a gon­datlanságáért: az eredetiből más palackba tölti át a vegy­szert, esetleg a szomszédtól ka­pott Metationt tartja a boros­palackok közelében, s csak ak­kor döbben rá tettének helyte­lenségére, amikor már alaposan meghúzta a szerszámoskamra félhomályában a keze ügyébe eső első palackot. Nagy szeren­cse — és gyors orvosi beavat­kozás — kell hozzá, hogy a vétkes okulhasson az esetből. A bajt legjobb megelőzni: a vegyszereket tartsuk külön lá­dában, szekrényben, ha mó­dunkban áll, lakat alatt. Ha va­lakivel mégis megesik a baj, azonnal öblítse ki a száját, jobb híján igyon meg legalább fél liter langyos vizet és pró­bálja meg kihányni a Lafolant, majd kérjen orvosi segítséget. (bor) / 1 A virágba borult gyümölcsfák szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. Kádek Gábor felvétele. Jó munkát, kertésztársakí Április elején tartotta évzáró gyűlését a Szlovákiai Kertész­­kedök Szövetségének eperjesi (Jahodná) alapszervezete. A ta­nácskozáson részt vett Anton Gašpar elvtárs, a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége járási bizottságának képviselője. Czajlik Imre, a szervezet el­nöke beszámolójában értékelte a kertészkedők tevékenységét, közéleti aktivitását. Megelége­detten nyugtázta, hogy lelkesen kiveszik részüket a faluszépí­­tési munkából. Tavaly a felvá­sárlás is zökkenőmentesebb volt, ami azt bizonyltja, hogy a termékek minősége csaknem mindig kifogástalan volt. Prob­lémák egyedül a . paradicsom felvásárlásánál fordultak elő. Természetesen gond még így is akad. Sajnos, a 83 kertbarát közül néhányan könnyelműek, nem érdeklődnek az összejöve­telek iránt; így aztán sokszor tájékozatlanok, tanácstalanok, ha vetőmag vagy egyéb kerté­szeti kellék beszerzéséről van szó. — Jó kezdeményezésnek bi­zonyult — mondotta egyebek között Czajlik elvtárs —, hogy szakembereket hívtunk meg előadásra. Tagjaink például so­kat merítettek Csiba Sándor mérnök előadásából. A jövőben is szorgalmazni szeretnénk a közös kirándulásokat, magyar­országi tanulmányutakát, me­lyekről a résztvevők szép él­ményekkel és hasznos tapaszta­latokkal térnek haza. A szervezet költségvetését Mandák István ismertette. Gaš­par elvtárs, a Szlovákiai Ker­tészkedők Szövetsége Központi Bizottságának körleveléből ki­emelte, hogy 35 szabad év táv­latában, békefeltételek között élve tudatosítjuk, hogy a szo­cializmus ereje előrelendíti a fejlődést. Ennek a fejlődésnek ez a szervezet is egy nagyon jelentős mozzanata. A Szlová­kiai Kertészkedők Szövetségé­nek III. kongresszusán beha­tóan foglalkoztak az önellátás kérdésével, s ugyanez a prob­léma még nincs teljesen meg­oldva, mégis jelentős mennyi­ségű primőr árut szolgáltatnak a piacra a kertészkedők. Emlí­tésre méltó tény, hogy a nagy­­üzemileg nem művelhető föld­területek nem maradnak ki­használatlanok. A beszámoló után élénk vita kerekedett, melynek során fel­színre kerültek a problémák, s elhangzott néhány ötlet, ja­vaslat is. A tagok megemlítet­ték, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás terüle­tén egy olyan szaküzletet kel­lene létrehozni, amely kielégí­tené a kertészkedők igényeit. Eddig ugyanis a szükséges áru­cikkekért el kellett utazni Bra­­tislavába vagy a környező vá­rosokba, ahol ilyen szaküzlet található. Gondot okoz még a palánták beszerzése is, mert nem min­denkinek van rá lehetősége, hogy otthon nevelje ki a szük­séges mennyiséget. Ezt a jövő­ben úgy szándékoznak megol­dani, hogy a palántát megren­delik valamelyik kertészettől. A szervezet tagjai kötelezett­séget vállaltak, hogy a falu szépítésében 500, a kilencéves alapiskola tornatermének épí­tésénél pedig 300 órát dolgoz­nak le társadalmi munkában. Balogh János, a hnb elnöke elégedetten és elismeréssel szólt a kertészkedők eddigi példás hozzáállásáról. Főleg a falu arculatának szebbé tételé­re való törekvést értékelte. Mint mondotta: Mindenkinek érdeke, hogy az Eperjesre ér­kező vagy a falun átutazó ide­gen úgy emlékezzen a község­re, hogy itt olyan emberek él­nek, akik szere'tik a szépet. Az eperjesi kertészkedők ko­moly és nemes munkát fejte­nek ki, sjiiztosra vehető, hogy vállalásukat is becsületesen teljesíteni fogják. Ehhez jó munkát és főleg kedvező idő­járást kívánunk nekikl Ribánszky Zsuzsa ♦ I ! i ♦ ! I ♦ Szülő a kertben ж szőlő kacsokkal ka­** paszkodó, venyigeszá­rú, kúszó cserje. Ezt a tu­lajdonságát sokféleképpen hasznosítani lehet a kertben, csak helyesen kell megvá­lasztani a művelésmódot. A szakszerűen metszett és ápolt tőkék gazdagon te­remnek, s télen is tetszetős díszei a kertnek. Kis terüle­tet lugasműveléssel lehet leggazdaságosabban haszno­sítani. Lugast nevelhetünk például a falak, az utak és a kerítés mentén, a kapu mellett, eltakarhatjuk vele a melléképületeket, a kert hasznos, de nem látványos részeit. Szőlőből szép, nyi­tott vagy fedett sétalugast,­­esetleg kellemes nyári pihe­nősarkot létesíthetünk. Ha az épület déli fekvésű fala mellé telepítjük, a korai érésű szőlőfajták mintegy tizenöt nappal korábban ad­nak élvezhető gyümölcsöt. Sőt! A késel fajták is ilyen helyen érnek be időben és jól. A szőlőt lehetőleg mindig a kert napos, déli, délnyu­gati fekvésű részébe telepít* sük, s ügyeljünk rá, hogy a sorok észak-déli irányban húzódjanak. Meredek lejtő­kön a talajerózió káros ha­tására is gondolni kell. Mi­előtt hozzálátunk a telepí­téshez, nem árt vázlatot ké­szíteni, s azon pontosan megjelölni a sorokat, vala­mint a telepítendő fajták helyét is. így később a kez­dők számára sem okoz majd gondot a fajták azonosítása* aminek elsősorban metszés­kor veszik hasznát. Fontos alapelv, hogy ne takarékoskodjunk túlságo­san a hellyel; olyan sor- és tőtávolságra telepítsünk, hogy a növények megfelelő élettérrel rendelkezzenek, s»ha módunkban áll, eset­leg fogatos ekével vagy kis­­traktorral is elvégezhessük a legfontosabb talajmunká­kat. Vehovsky Pál, Štúrovo

Next

/
Oldalképek
Tartalom