Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-26 / 17. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ,1980. április 26. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • А Шиппу ищите A közelmúltban Marcelházán (MarcelQvá) elbeszélgettem Szűcs Istvánnal, az SZHSZ alapszervezetének elnökével. A szervezeti élettel kapcsolatosan a következőket mondotta: — Szervezetünknek 89 tagja van. Ebből 32 Ifjú — pionír — horgász. A pionírok nevelésével rendszeresen foglalkozunk. Megismertetjük velük a természetet, a folyóvizek, a tavak környékének faunáját, a folyók vizeiben megtalálható különféle halfajtá-Szűcs István, a helyi szervezet elnöke. A szerző felvétele. kát, azok életét stb. Az oktatás során az is szóba kerül, hogy az egyes halfajták a vizek melyik régióiban tartózkodnak és a nap melyik időszakéban, hol lelhetők fel. A nevelői tevékenység napjaink egyik legégetőbb problémája, a környezetvédelemre is kiterjed. t—i A fiatalok nevelésével nincs probléma. Hallgatnak az intő szóra. Kedvezőtlen a helyzet azonban a felnőtt horgászokkal, akik gyakran megszegik a jogszabályokat és saját elgondolásuk szerint magyarázzák törvénytelen cselekedetüket. Ezzel nemcsak önmaguknak, hanem a társadalomnak is kárt okoznak. Pista bácsi elhallgatott, — majd fgy folytatta: — A törvényes előírás például megszabja, hogy egy sporthorgász idényben egy nap alatt hét kiló halat foghat. Persze, a súlyhatár megállapításánál a hal fajtája is döntő. Például, ha valaki kifog egy háromkilós pontyot, ebből a fajtából még egyet foghatl Vannak sporthorgászok, akik betartják a jogszabályokat, mások viszont semmibe veszik azokat. Ha például a kifogott hal nagysága nem éri el a megengedett méretet, azt még akkor sem dobják vissza a vízbe, ha a hal él. A folyóparton hagyják elpusztulni, ahol az bomlásnak indul, és szennyezi a környezetet. Szólt még arról is, hogy egyes horgászok azon kötelességüket sem teljesítik, amely előírja, hogy a kifogott hal mennyiségét be kell vezetni a fogási naplóba. Felelőtlen cselekedetükkel a szervezetnek, de önmaguknak is ártanak. Ugyanis a fogási naplóban feltüntetett kifogott halmenynyiség nyújt alapot a halivadék juttatására. Akadnak olyan lelkiismeretlen horgászok is, akik tiltott szerszámokkal — emelő-, vontatőhálóval halásznak. A törvényszegők a nemzeti bizottság közrendészeti albizottsága előtt felelnek jogtalan cselekedetükért. Az illetőket pénzbírsággal sútjtják. Már hosszabb ideje az a hír járta, hogy szabályozni, illetve mélyíteni fogják a Virti-tavat, mert igen eliszaposodott. Pista bácsi örömmel újságolta, hogy az említett munkálatokat már elkezdték, ^mi azt jelenti, hogy a tó vizét 1982-ig le kell csapolni, s a benne levő halállományt a környező tavakba, kavicsgödrökbe kell átmenteni. E munkálatokban komoly feladat hárul majd a szervezet tagságára is. A tó halállománya kielégítő. Van benne ponty, harcsa, csuka, dévér és más halfaj. A múlt évben négyszáz kiló 8—12 dekás pontyot helyeztek a tóba és a környező kavicsgödrökbe. Az elmondottakból kitűnik, hogy a sporthorgászat terén van még tennivaló és minden egyes sporthorgásznak tudatosítania kell, hogy nincs az az aranybánya, amely egyszer ki ne merülne. Komoly problémát okoz az ógyallai (Hurbanovo) sörgyárból kifolyó szennyvíz, amely nemcsak a folyóvizek halállományát, hanem a vízparti növényzetet is elpusztítja. Környezetszennyeződést idéz elő. Alacsony vízállás esetén például a csatorna oldalain lerakódott vegyi anyagok kellemetlen szagát a községben is érezni lehet. ANDRISÉIN JÓZSEF nár évvel ezelőtt részt vettem az ■ SZHSZ nyárasdi (Topolníky) horgászszervezetének évzáró taggyűlésén. A tanácskozáson részt vett a galántai szervezet elnöke, Molnár János is. Az értekezlet után vigalom következett. A hagyományos tombola sem maradt el. Egy asztalnál ültünk a vendéglátó szervezet halgazdájával, aki a tombolán egy kétkilós csukát nyert. A csukát ízlésesen megsütötték és feltálalták. A galántai elnök éhes lehetett, mert elsőnek nyúlt az ínycsiklandozó falatért. A- mint azonban meglzlelte, rögtön letette az evőeszközt. „Nem lehet megenni, mert „fenolos“ — mondotta. A csukát a dunatőkési patakból fogták ki. Ez a patak a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás legtisztább vize, azonban a Kis-Dunából kerülnek bele a halak és öt-hat hónap elmúlik, amíg teljesen „kitisztulnak“.-o-A Feketevízben is sok a hal, azonban kifogás után nem fogyasztható. A galántai járás horgászai hálóval kifogják a halat és áthelyezik a tiszta vizekbe. A Feketevíz lehalászásának lehetőségeit jól kihasználja a hidaskürti (Mostová) körzeti horgászszervezet. A tél folyamán kétezer kiló halat helyezett át a tavakba. Előfordult olyan eset, amikor 750 kiló pontyot fogtak a 80 méteres hálóval egyhúzásra. A pontyokon kívül kifogtak belőle csu-A szennyezett vizek halbősége A legutóbbi hálózás alkalmával több hasonló négy kilós csukát fogtak. kát, süllőt, compót, dévért, fejes do- fogyaszthatók lennének, akkor a kemolykót, sügért, harcsát, kárászt, rület horgászai mellette töltenének el já&zt és más halfajtákat. sok zsákmányban gazdag napot. Ha a Feketevízből kifogott halak Krajcsovics Ferdinánd EGY SZERVEZET ÉLETÉBŐL A Vág, a Kis-Duna, valamint a kanyargós, fűzekkel borított holtágak biztosítékai annak, hogy Gúta (Kolárovo) lakossága hódolhasson a horgászat nemes szenvedélyének. A folyó szabályozása, a csatornák létesítése lehetőséget nyújt a szabad idő ésszerű eltöltésére. A gútai szervezet könyvelője, Szépe Pál említette, hogy alapszervezetük mintegy ötven kilométernyi vízterülettel rendelkezik a Vágón, a Kis-Dunán s a két nagy csatornán. Ezenkívül két halastavuk van, két hektárnyi területtel. A Kis-Duna szennyeződése az utóbbi időben valamelyest csökkent. Ha a helyzet tovább javul, akkor remény van rá, hogy belátható időn belül fogyasztható halat foghatnak. A javulás a Vágduna hídjánál nagyon kedvező. Ojra lehetett idényben pontyozni és süllőzni. A szervezetben több mint négyszázan váltottak horgászati engedélyt, köztük öt nő is volt. Pionírhorgászból sincs hiány. Százhuszonhat úttörő-hor^ gászt tartanak számon. Ez a pionír- és ifjúsági otthon horgászati köre vezetőjének, Nagy Józsefnek és a Szlovák Tannyelvű KAI horgász-szakkörnek köszönhető. Az utóbbit Stanislav Lukáö vezeti. Az ifjak ott sajátítják el a horgászati felszerelés és halfogás tudományát stb. A horgászok nem csupán a vízpartra járnak, hanem sokat tesznek a vizek benépesítéséért is. A múlt évben halasítottak. A csatornákba mintegy százezer kis csukát helyeztek ki. Ezek idővel nemcsak értékes zsákmánnyá nőnek, hanem a halak számát értékesség szempontjából is „szabályozzák“. A halastavakba, a csatornákba kétszázezer (К—1) pontyot telepítettek. Ezenfelül 1,5 tonna félkilós pontyot a vizekbe helyeztek. Ugyanakkor négyszáz kiló növényevő amúrt is kibocsátottak. Az árterületi gödrökből. — társadalmi munka keretében — többször kimentették az ottrekedt halállományt és jó vizekre telepítették. A kisszigeti tavacskát is lehálózták. A zsákmányt megfelelő helyre vitték. A halak gondozása tavasztól őszig etetéssel telik el. Erre felhasználják a hulladékokat. A múlt évben a horgászok a szövetkezetben Is segítettek. Nem kevesebb, mint 1600 órát dolgoztak a szalmabegyűjtésben. A város szépítésében 500 óra társadalmi munkát végeztek. PAVEL PLAVEC VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Vadászok könyvespolcára Vadászati tárgykörű szakkönyvek Szlovákia irodalmában csak ritkán jelennek meg. Ezért örömmel kell nyugtáznunk két szlovák szakembernek legutóbb megjelent művét. A szerzők célja, hogy könyveik segítségével bővítsék vadászaink vadbiológiai ismereteit.-o-Dr. Štefan Térén: „A becses vadak nyomában“ című könyvét Bratislavában az Obzor kiadóvállalat 1980-ban hozta forgalomba. Eddig csak szlovák nyelvű kiadásban jelent meg a könyv, de merem remélni, hogy magyar fordításban is napvilágot lát. Terent, a vadászfrót nem kell külön bemutatnom. Korábban káprázatos könnyedséggel írta meg egy megszelídített nőstény medve bonyolult tátrai életét. Ez volt a rajt. A másik könyve egy aranyérmes trófeát viselő szarvas ismeretlen lövőjének keresését ismerteti, a harmadik pedig a már említett mű. A könyv írója a gazdag tapasztalatokat művészi meglátásban vetíti az olvasó elé. A Magas- és az Alacsony- Tátrában évekig vadászott és volt rá alkalma, hogy megfigyelje a magasvadak családi életét. Arra is figyelmeztet, hogy a ragadozók fontos szerepet töltenek be a területek biológiai egyensúlyának fenntartásában. Az íróban — mint vadászban — a természet szépségei mély nyomokat és gazdag tapasztalatokat hagytak. Jól ismeri Csallóköz rónáit, a faunájával és flórájával együtt. A Duna mente bájos kanyaraival, titokzatos szigeteivel, csodálatos és örök szépségekben gazdag világával valósággal rabul ejtette őt. Ott ismerte meg legnagyobb madarunk, a „túzok“ életét, és elragadóan írt e madárról. Az Obzor Könyvkiadó Vállalat további kiadványa a „Képek a természetből“ című mű. Térén művészien megalkotott képei — a medvékről, a zergékről, a bölényekről, a siketfajdról, a hiúzról, a hódról, a nyírfajdról, a rénszarvasról — élnek. Ezért kell megvenni minden vadásznak ezt a könyvet. —O— Dr. Milan Balis a TANAP kutatóintézetében sok évig dolgozott, ű a szarvasvad szaktekintélye Szlovákiában. Sok évig foglalkozott e vad élettanával Szlovákiában. Főleg a Magas- és Alacsony-Tátrában, de ugyanígy a Vág mellékén élő egyedekkel. A „Szarvasok“ című könyvét a Príroda adta ki 1980-ban. A szarvasvadről Európában gazdag irodalmunk van: Összesen 64 szerző művének ismertetését használta fel — segítségül .— könyvének megalkotásához. A művet hat részre osztotta: Történelmi rész, természetrajzi leírás, tenyésztés, a szarvas vadászata, e vad gazdasági és kulturális jelentősége és végül az eddigi szlovákiai ismeretek részletes leírása. Az író bevallja, hogy a rendelkekezésre álló kiterjedt, részletes szakirodalom ellenére — ide értve a biológiát és az ökológiát is — még mindig akadnak meg nem válaszolt kérdések a szarvasvad életéről és tenyésztéséről. Felismerve a fogyatékosságokat, nagy szaktudását alaposan és részletesen adja át a szarvasterületekkel rendelkező vadászgazdáknak és vadászoknak. A nemzetközileg elismert szerzők könyvének anyagát tömören felhasználva, érthetően adja vissza a vadászat és a vadgazdálkodás rendkívül szerteágazó ismereteit. Amikor könyvének megírásához fogott, nagy fába vágta fejszéjét. Hangyaszorgalommal gyűjtötte hozzá az adatokat, fényképeket; és a jövőbe mutató célokat híven ábrázolta. Körülbelül százéves hag>umanya van Szlovákiában a szarvasvad tenyésztésének és vadászatának. Voltak figyelmet érdemlő trófeáink is. Fájdalom, csak kevés! Szlovákiai lehetőségeink azonban óriásiak. Ezt propagálja Balis könyve is. Én egyetértek vele! Aki 1971-ben látta a vadászati világkiállítást Budapesten, megfigyelhette, hogy a szarvasagancsok színejava tárult elibe. Biztos, hogy gondolkodóba ejtették őt a látott magyar, jugoszláv, román, szovjet, NSZK-beli és osztrák trófeák. Kívánom, hogy a hasznos könyv sikeresen szolgálja a szlovákiai vadgazdálkodás fejlődését. Minden bizonnyal szívesen lapozgatják majd a tapasztalt vadászok is, s mindenki, aki kedveli a természetet, s akit a vadászat valóban érdekel. JÄN M. HABROVSKY A csallóközi kisvárosban, ahol idényben lezajlott a fácánbefogás, két vadásztársaság is van. Az egyiknek egy mezőgazdasági nagyüzem a védnöke, ezért jól működik. A másik vadásztársaságba a városka többi vadásza tömörült. Ezt a társaságot a szövetkezet segíti — esetenként. Mint miden vadászegyesületnek, ennek is kötelessége lett volna teljesíteni az élővadbefogás tervét. Sajnos, a törekvés nem járt sikerrel, s hogy miért nem, azt az alábbiakból megtudhatjuk. Valamikor ennek az egyesületnek is gazdag vadállománya volt. Ahogyan apadt az idős vadászok száma, úgy csökkent a vadállomány is. A hibát azonban nem ebben kell keresni! Egy vasárnap délelőttre tűzték ki a fácánbefogást. Az elején minden jól kezdődött. A vadászok tréfálkozva kezdtek a munkához. A hálót lassan, de biztosan igen jó helyre sikerült felszerelni. A betakarított kukoricaföld és az erdős, vizenyős terület Régi vadaszélménv Gimnazista koromban hajtőként gyakran részt vettem a vadászatokon. A leghíresebb vadász Karcsi bácsi volt. Minden vadászaton a legtöbb vadat ö lőtte. A többiek 16-os, 12-es kaliberű puskát használtak, neki 20-as és háromcsövű fegyvere volt. Egyszerű hajtóvadászatok vagy körvadászatok alkalmával Karcsi bácsi mellé még második szomszédnak sem mentek szívesen a vadászok. Kapásból lőtt, s a mellette levők a nyulat, a foglyot, a fácánt vagy egyéb vadat csak megcélozták, ő azonban már le is lőtte. Igazi vadász volt. Nem szerette azokat, akik a foglyokra vagy fácánra akkor lőttek, amikor a földeken csapatosan álltak. Azokat sem szerette, akik a nyutat álló helyzetben lelőtték. Ha mellette felugrott a közé. Ott „fácánparadicsom“ lehetett volna, ha... A kezdet kezdetén ugyanis egy kóborkutya megzavarta a hajtást. A kutya vadorzó életének végére pontot tett egy biztosan lövő vadász. Később néhány fácánt sikerült felverni. Ebben az ügyes jagdterrier — a társaság első, de reméljük nem utolsó — kotorékebe segített. Ez azonban kevésnek bizonyult, mert a hálóba egy fácán se repült bele. Az első kör tehát csődöt mondott. Üresek maradtak az elkészített ládák. Rövid szünet következett, és előkerültek a korábbi idők visszaemlékezései. „Még gyerek voltam, amikor egy körben több fácánt lőttünk. A vadkacsák százával repültek. Kóborkutyát és macskát ritkán láttunk, stb.“ Sok idő nem maradt az elmélkedésre, a munkát folytatni kellett. Elkezdődött a második hajtás. Nagy reményekkel kecsegtető helyre összpontosítottak, de ez sem járt jobb sikerrel, mint az első. Ebben a környűl, addig nem lőtt, amíg legalább ötven méterre nem volt tőle. Kitűnő vadászkutyájára büszke volt. Egy alkalommal a kutya az országút mellett egy réten lapult és nem mozdult. 0 erre odasietett, és körülnézett, de nem látott vadat. Hirtelen ötlete támadt, és a szekéren ülő embertől megkérdezte, hogy hívják. A kérdezett azt felelte: hogy ,flyúl János vagyok“. Erre kitört a nevetés. Megtapsolták a vadászkutyát és gazdáját. Vadásztársai elismerték, hogy ilyen kutya, amely a „Nyúl" nevű embert jelzi, valójában incs. A kutya tényleg kitűnő volt, hisz több vadászversenyen díjat nyert. Bármilyen sűrű nádasba vagy vízbe esett a lelőtt vad, gazdájának azt oda vitte anélkül, hogy a legkisebb harapás lett volna rajta. A kedves élmény a vadászok között többször elhangzott. A társaság mindig kacagott... Dr. Hofer Lajos ben egy kakast sikerült befogni. Nem engedték szabadon, hanem az egyik fürge vadász belecsúsztatta a hátizsákjába ... Már megfigyelhettük ennél az egyesületnél, ha élővad befogást terveztek, a vezetőség közül csak azok jelentek meg, akik komolyan gondolják ezt a munkát is. A többieknek rendszerint más elfoglaltsága akadt. Felvetődik az a kérdés, hogy a vezetőségbe miért nem lehet több olyan tagot beválasztani, aki érti is a dolgát, és szívvel-lélekkel képes azt elvégezni, sőt a körvadászatokra sem járna szolgálati kocsival! Van még további lehetőség is. Említettem, hogy a vadásztársaságnak van egy jagdterrierje. Ez a kutya megakadályozhatná a rókák túlszaporodását. Ehhez azonban olyan gazdára lenne szükség, aki nagy szakértelemmel tanítaná őt a kotorékmunkára. Biztos, hogy az eredmény nem lesz jobb, ha nem teszünk érte valamit. A feltételek persze itt is megvannak a fácán és más apróvad tenyésztésére. Amit ennek érdekében eddig tettek az kevés! «--voj— Fácánfogás gondokkal
