Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-26 / 17. szám
SZABAD FÖLDMŰVES I960, április 26. 12 Feladataink a stratégiai célok megvalósításában Pártunk XV. kongresszusa és a CSKP KB 13. plénuma egyebek között a mezőgazdaságilag hasznosítható talajok védelmét és a földek termésátlagának szüntelen növelését, továbbá a főbb élelmiszerekből az önellátás mielőbbi elérését szocialista mezőgazdaságunk stratégiai feladataként jelölte meg. A 124/1976 Zb. törvénynek jogerőre való emelésével a nemzeti bizottságok és más állami szervek felelőssége és hatásköre lényegesen megnőtt. Meg kell gátolniuk, hogy a termőtalajokat bárki is más célokra pocsékolja. Mint mondani szokás, minden rendelkezésnek annyi az értéke, amennyit abból a társadalom javára a szocialista törvényesség keretében megvalósítunk. Ez a földvédelmi törvény következetes betartására is vonatkozik. Ismeretes, hogy a törvényt 1976-ban szükségszerű eszközként bocsátották ki a fő cél elérése érdekében. £s mi következett ezután? Sajnos az, hogy 1978-ban Szlovákiában ismét 11 ezer kilencszáz hektárral csökkent a mezőgazdaságilag hasznosítható földterület, s ebből 1185 hektárt lakások építésére használtak fel. Ha figyelembe vesszük, hogy az eltelt huszonhét év alatt az egy lakosra jutó mezőgazdasági terület 33 árral csökkent, akkor megérthetjük azt a nagy társadalmi törekvést, amely a terméketlen — nem mezőgazdasági — talajok feljavítása és termelésbe való bevonása céljából kibontakozott. Ez pedig nem olcsó mulatság. Hatalmas összegeket emészt fel a gyenge talajok feljavítása. Manapság a hatékonyság, az ésszerűség, a tartalékok feltárásának az időszakában, amikor a társadalmi termelés és a felújítás minden vonatkozásában az eszközök gazdaságos — takarékos — felhasználása került homloktérbe, nem becsüljük meg, hanem más célokra használjuk fel a jó termőerőben levő földek egy részét, ugyanakkor nagy összegek árán olyan talajok rekultiválására, illetve a termelésbe való bevonására törekedünk, amelyek, ki tudja, mikor térítik vissza a nagy befektetéseket. Ez mindennél nagyobb pocsékolás, hiszen a természet nem bőkezű és egy-egy centiméternyi kiváló minőségű szántóréteg kialakulásához gyakran több évtized is szükséges. Ezt nem szabadna elfelejteniük azoknak, akiknek a termőföld védelméről, — a törvény adta jogok keretében — gondoskodniuk kell. Társadalmi horderejű — stratégiai — feladat a gabona termésátlagának a növelése. Ebben az ágazatban olyan fordulatot kell elérni, hogy szemes terményekből belátható időn belül önellátók lehessünk, és kielégíthessük a közélelmezés, továbbá az állattenyésztés igényeit. Ez is igényes, azonban teljesíthető feladat. Tudatosítanunk kell persze, hogy ugyanazok a módszerek, amelyek korábban jelentősen elősegítették mezőgazdasági üzemeinkben a gabonatermesztési program sikerre vitelét, ma a minőségileg sokkal igényesebb követelményekben már nem felelnek meg. Ügy tűnik, hogy a biológiai anyag választékában belátható időn belül nem várható lényeges változás. Nagy tartalékok szunnyadnak azonban a rendelkezésre álló biológiai anyagok termőerejének optimális kihasználásában. Ez arra figyelmeztet, hogy a tápanyagpótlásban, a növényvédelemben és minden más műveletben nem a régi elveknek, hanem a tudományosan megalapozott módszereknek kell érvényesülniük, és teljes mértékben segíteni a bő termés feltételeinek a kialakítását. Mivel növénytermesztésünk keretében a gabona termesztésének van a legmegalapozettabb háttere, vagyis anyagi és műszaki alapja — beleértve a kiváló biológiai anyagokat és a tudomány által megalapozott ismereteket is, ez kedvezően befolyásolta azt, hogy az élenjáró gazdaságok bizonyíthassanak. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek sokaságában a lehetőségeket korántsem merítették ki. A termésátlag növelésének tartalékait tehát az agrotechnikai fegyelem általános megszilárdításában kell keresnünk. Amennyiben ebben a fontos kérdésben szlovákiai méretben a korábbinál jobb színvonalat sikerül elérni, akkor leszűkül a szubjektív tényezőkből fakadó fogyatékosságok köre. A termésátlag azokban a gazdaságokban is növekedik, amelyekben a múltban gyenge vagy közepes gabonatermést értek el. így szűkülhetne a hasonló természeti viszonyok között termelő gazdaságok aránytalanságának a köre, s amennyiben az ésszerűség és a tudomány ismeretei egy bizonyos ponton találkoznának, akkor a termékegységre jutó költségek lényegesen csökkenhetnének. A termelés hatékonyságának és ésszerűségének a növelése bonyolult és tervszerűen komplex folyamat, amelynek keretében a gazdaságok növénytermesztőinek nemcsak a rendelkezésre álló biológiai anyagot, hanem a talajok dűlőnkénti termőerejét és egyebeket is számon kell tartaniuk. Ehhez pedig pontos adatokat rögzítő nyilvántartás kell! Az üzemi programban tiszteletben kell tartani a fajták jó tulajdonságait befolyásoló összes tényezőket, és kihasználni azokat a lehető legjobb termésátlag eléréséhez, beleértve a begyűjtési veszteség lényeges csökkentését is. A növénytermesztőknek arra kell törekedniük, hogy az üzemi gabonatermesztési program megvalósításában alkotó módon és fegyelmezetten járjanak el. Ne ragaszkodjanak az úgynevezett megrögzött, elavult sablonokhoz, hanem alkotó módon, önállóan, gyorsan és mindig időben avatkozzanak be, ha a helyzet megkívánja. A biológiai ellenőrzések alkalmával a növénytermesztő a vetések állapotából „kiolvashatta“, mit kell tennie. Későbben még azt is láthatta, hogyan viselte el a növényzet a tél szeszélyeit, és milyen kezelés szükséges. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni a begyűjtés előtti termésbecslés következetes elvégzését, vagyis a négyzetméterre jutó kalászok számának pontos megállapítását. Ebből ugyanis következtetni lehet a várható termésre, amennyiben a műveletben minden úgy történt, ahogyan az a fajtákra jellegzetes agrotechnika nagykönyvében meg van írva. A fentiekben a fegyelem szilárdításának fontosságáról már szó esett. Nem elegendő ezt hangsúlyozni, hiszen az agrotechnikai és a technológiai fegyelem színvonalától függ a siker. Ehhez azonban olyan politikai és szakmai szempontból jól felvértezett, elkötelezett növénytermesztők kellenek, akik mindenkor szem előtt tartják a társadalom érdekeit. A tervek teljesítését törvénynek tekintik. Még a legjobban felvértezett szakembernek sem árt, ha időközönként értekezik a gabonatermesztés szaktekintélyeivel, más gazdaságok növénytermesztőivel, a jmi, a kutatóállomások, a tudományos intézetek, a mezőgazdasági közép- és főiskolák neves szakembereivel. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében fordulatot kell elérnünk a kalászosok termesztésében is. A múlt év valóságához viszonyítva szlovákiai méretben az idén 0,73 tonnával nagyobb hektárhozamot kell elérnünk, hogy a tervet a társadalom elvárásának megfeleően teljesíthessük. Tény, hogy ez nem kis feladat. A soron levő hónapok bebizonyítják, hogy a gazdaságokban és a járásokban erre hogyan készültek fel. Gondoskodtak-e a talajok termőerejének a pótlásáról, a földvédelmi törvény betartásáról és a rendelkezésre álló biológiai anyagok termőerejének a kihasználásáról. Ebben az évben kedvező feltételeket kell létrehozni a hetedik ötéves tervidőszak alapjainak a lerakásához. A gabonatermesztés idei sikereitől s a termőtalaj elpocsékolásának a megakadályozásától nagy mértékben függ az önellátás tervezett színvonalának az elérése, a fogysztói piac és a feldolgozó ipar nyersanyagigényeinek a kielégítése. Ennek kulcsa egyrészt a növénytermesztők, másrészt pedig a szocialista törvényesség betartása felett őrködni hivatott nemzeti bizottságok és más állami intézmények kezében van. HOKSZA ISTVÁN fegyelem, tisztaság, hatékonyság ф Hogyan növelték a tehénre jutó tejhasznosságot? ♦ Miként ellenőrzik a tervek teljesítését? ♦ A kék és a piros színű ceruza varázsa ♦ A teljesítmények mércéje ♦ A legjobbak legjobbjai ♦ Az időterv teljesítés ♦ A teheneknek is érdem szerint ф Miről esik szó a termelési tanácskozásokon? A Pavlovce n/Uhom-i (michalovcei járás) szövetkezet a kelet-szlovákiai kerületben a múlt évben az érdeklődés középpontjába került, mert évi átlagban 646 literrel növelték az egy tehénre jutó tejhasznosságot. A gazdaság 470 tehenétől összesen 1 millió 358 ezer 497 liter tejet értek el, és a forgalmazás tervét 189 ezer literrel teljesítették túl. Egy tehén átlagában a múlt évben több mint háromezer liter tejet termeltek és egy termékegységre 0,21 kg erőtakarmányt használtak. Michal Kostrej mérnök, a szövetkezet elnöke örömtől sugárzó arccal újságolta, hogy a múlt évre előirányzott 2800 liter tejhasznosságot jócskán túlteljesítették. Ez persze nem volt olyan egyszerű. A tervek, az emberek aktivizálása és érdekeltté tétele nélkül tartalom nélkül maradtak volna. A teljes siker érdekében a dolgozók mindegyikével ismertették napi, tíznapos, egy hónapra és egy évre szóló személyes feladatát. A módszer bevált. Ebben az évben is körvonalazták mindenki részére a feladatokat. A dolgozók tudják, hogy mit várnak tőlük. A megvalósítást a műszakokban szolgálatos zootechnikus ellenőrzi. 0 veszi át a fejőktől a tejet, s az adatokat bejegyzi a nyilvántartásba. Az egyszerű művelet kedvezően befolyásolta a fejők közötti versenyszellem elmélyülését. Mindegyikük a lehető legjobb siker elérésére törekedik. Aki teljesíti a tervet, annak a neve mellé kék, aki pedig nem teljesíti a tervet, annak piros ceruzával jegyzik be az adatokat. Ez talán kicsiségnek tűnik, a fejők azonban érzékenyen reagálnak rá, mert egyikük se szeretne lemaradni, a többiek előtt széj gyenkezni. Ez arra ösztönzi őket, hogy minden csöpp tejet kifejjenek. Még a kézi fejestől sem idegenkednek, ami jótékony hatással van a termelésre. A dolgozók teljesítményét a tejhasznosság, az általános tisztaság és a zsírszázalék szerint értékelik. Mindegyikük maga eteti, gondozza és feji a rábízott teheneket. Jozef Budié főállattenyésztő hetenként ellenőrzi a fejőberendezések tisztaságát. Olykor nagy a sürgés-forgás. A fejők arra törekednek, hogy dicséretben részesüljenek, mert ha a főállattenyésztő legkisebb szennyeződést is észlel, akkor elbúcsúzhatnak a prémiumtól! A fegyelmezett magatartás és az általános tisztaság tette lehtővé, hogy a legjobb minőségű tejet szállítsák a feldolgozóknak. Mindannyian büszkék Pavol Ostoverch múlt évi teljesítményére, ö a munkaközösség egyetlen férfi tagja, aki egy tehén átlagában 3654 liter tejet ért el. Üt Milada Terovská követte, 3502 literes tejhasznossággal. A szövetkezet ebben az évben is tartja a termelés korábbi jó színvonalát. Teljesítik a forgalmazási Időtervet. Meg van rá a feltétel, hogy az évi tervet túlszárnyalják. A szövetkezet a múlt év végén megkezdte a takarmánypellet készítését, a tehenek alapadagját tehát a pellet képezi. Gyártásához felhasználják a melléktermékeket és a szemes termények hulladékait. A napi alapadag nyolc liter tej termelésére elegendő. Azoknak a teheneknek, amelyektől ellés után nagyobb tejhasznosságot várnak, a laktáció első száz napjában pótadagot adnak, természetesen normán belül. A póttakarmányozás „szabálya“, hogy nem általános, hanem tehenenként változó. Amelyik tehén több tejet termel, az több erőtakarmányt kap! A száz nap elteltével a tehenk mindegyikének az alapadagot adják pellet formájában. A gazdaságban a tervek teljesítését havonként munkaértekezleten értékelik. Ezekről a tanácskozásokról a tehenészet gondozói közül senki nem hiányzik. Ilyenkor napirendre kerülnek az eltelt időszak vonzó és kevésbé vonzó kérdései. Dicséretek és elmarasztalások hangzanak el. A vezetők lelkesítőén beszélnek, hogy a dolgozók még szorgalmasabban termeljenek, nagyobb lendülettel végezzék munkájukat. A fentiekből is látható, hogy a gazdaság vezetősége ura a helyzetnek. Ez azt jelenti, hogy ismerik a lehetőségeket, főleg az embereket, ezért érhetnek el kimagasló eredmé nyékét. tr-meh-^ •aíSasBareo tapasztalatot Tartalékokat tarnak fel! Február első felében a Neue Deutsche Bauernzeitung terjedelmes cikket közölt az ebersbachi (grossanhaini járás) kooperációs tanácsának tagjaival folytatott beszélgetésről. Az írás arra ösztönözte a mezőgazdasági üzemek vezetőit és dolgozóit, hogy tárják fel a termelés tartalékait. A szóbanforgó beszélgetést követően a lapban széleskörű eszmecsere bontakozott ki. Az olvasók kezdeményezően és elkötelezetten ecsetelték a tartalékok feltárása során szerzett tapasztalataikat. így például a Potsdam Hausig-i mezőgazdasági-élelmiszeripari kerületi bank igazgatója „Hasonló feltételekben, ám eltérő eredményekkel“ című cikkében elemezte a traktorok és más mezőgazdasági gépek eltérő hatásfokú kihasználását. A bank dolgozói ugyanis a múlt évben azt vizsgálták, hogy mi az oka a hasonló gazdasági feltételekben termelő vállalatok eltérő növénytermesztési eredményeinek. Megállapították, hogy a kedvező eredményt elérő gazdaságokban ésszerűen kihasználják a gépeket. Ezzel magyarázható, hogy a traktorok és más gépek műszakonkénti teljesítménye ötven százalékkal javult, s ezzel az egy munkaórára jutó üzemelési költség harmincöt százalékkal csökkent. Az igazgató írását a wulfersdorfi és a heiligengrabei szövetkezetekben, valamint a blumenowi kooperációs termelési társulásnál szerzett ismeretekkel támasztotta alá. A három vállalat ugyanis hasonló minőségű földön gazdálkodik. A wulfersdorfi szövetkezetnek valamivel kevesebb traktora van, mint a másik két vállalatnak, azonban a gépek óránkénti teljesítményét egész évben ötven-százötven százalékkal növelte. Egy munkaóra üzemköltsége traktoronként hét, ugyanakkor a másik két vállalatban tizenegy márka volt. Figyelmet érdemel, hogy a wulfersdorfi szövetkezetben a növénytermesztésben jó hozamokat értek el. Ez pedig azzal magyarázható, hogy állandó jellegű munkacsoportokat alakítottak. Gondjaikra bízták a gépeket és példásan karban tartják azokat, nem sértik meg az agrotechnikai előírásokat és gondoskodnak a munka jó minőségéről. A gazdaságban havonta kollektíván értékelik a szocialista verseny eredményeit, a teljesítményekről és az üzemanyag-fogyasztásról traktoronként pontos nyilvántartást vezetnek. A dolgozók közül senki nem tart attól, hogy teljesítményét összehasonlítják egy másik dolgozóéval. További írásban D. Nieland és H. Bading elvtársak, a teldari szövetkezet vezető-dolgozói (hagenowi járás) arról tájékoztatták a dolgozókat, hogy a múlt évben ugyan többet termeltek, mint korábban, azonban lényegesen drágábban. Ennek ismeretében az idén arra törekednek, hogy feltárják az ezt előidéző okokat. Ügy tűnik, hogy legnagyobb tartalékuk az erőtakarmányok indokoltnál nagyobb fogyasztásában van. Árba kötelezték magukat, hogy ebben az évben a korábbinál kevesebb erőtakarmány felhasználásával tehenenként 4550 kg tejet termelnek. Erre lehetőségük nyílik, mert a járásban nem egy gazdaság akad, amely már bebizonyította, hogy a termelés színvonalának növelése mellett lehetőség van a termékegységre jutó ereőtakarmány-szükséglet csökkentésére s ezzel a termelés hatékonyságának a növelésére. (NDB) Korszerű állattenyésztésért A keszegfalusi (KameniCná) „Steiner Gábor“ szövetkezet egyike azon gazdaságoknak, ahol az állattenyésztés korszerűsítése égető feladat. A szövetkezet kiváló eredményei azért értékesek, mert a sikereket elöregedett objektumokban érték el. Varga Kálmán, a szövetkezet elnöke arra adott választ, hogy milyen célokat követnek az állattenyésztési objektumok korszerűsítésével és mire számítanak ebben az évben. Elmondotta, hogy az állattenyésztés korszerűsítését a szövetkezet vezetősége az egyesülés után javasolta. Azt az elvet vallották és vallják ma is, hogy az állattenyésztés a mezőgazdaság legnehezebb részlege. A biológiai anyag megkívánja a mindennapi gondoskodást. A szövetkezet vezetősége olyan körülményeket alakított ki, hogy az állatgondozók kedvező feltételekben dolgozhassanak. Ebből a célból még az egyesülés utáni években szociális építményt adtak át a munkahelyeken. Majd az állatok csoportosítását tűzték ki. U- gyanis — hét helyen >— több állatfajta volt s ez gátolta az állattenyésztés továbbfejlesztését. Az utóbbi két-három évben az állatokat összpontosították. Farmokat alakítottak ki, ahol a régi istállókat korszerűsítették. A vajasi farmon például egy ötszáz férőhelyes istállót készítettek a növendék-szarvasmarháknak. Az elnök a továbbiakban elmondotta, hogy a gadóci (Hadovce) telepen szintén korszerűsítették az istállókat. Ezekben csakis sertéseket helyeztek el. Ez jelentős befektetéssel járt, hiszen teljesen ű] objektumok készültek az állatok részére. Ezek között említhető a ketreces nevelő 1450 választott malac elhelyezésére, és a két darab 120 férőhelyes korszerű kocaszállás is. A telepek korszerűsítése, az állatok átcsoportosítása és a szakosítás megalapozása lehetővé tette a takarmányok jobb hasznosítását. Ennek köszönhető, hogy az erőtakarmányok fogyasztása a járási normát nem éri el. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezet állatgondozói egy liter tej termeléséhez csupán 23 deka, egy kg sertéshús előállításához pedig 3,65 kg tápot használtak. Ésszerűen kihasználják a tömegtakarmányokat is. A múlt évben elegendőt gyűjtöttek be és ma is nagyon jó minőségű takarmány áll a szarvasmarhák rendelkezésére. Az elnök befejezésképpen elmondta, hogy a szövetkezet vezetősége a jövőben is folytatni kívánja az állattenyésztési telepek korszerűsítését — ebben látják a nagyüzemi állattenyésztés továbbfejlesztésének zálogát. A gazdaság vezetősége úgy határozott, hogy ez év utolsó negyedében a megyercsi (Calovec) telepen megkezdik egy 900 férőhelyes tehénistálló építését. Ezzel nagyban hozzájárulnak az állattenyésztők jobb munkafeltételeinek a kialakításához. KOLOZSI ERNŐ Romlik a burgonya minősége A burgonyatermelés fokozása érdekében területét egyes körzetekben — így a kelet-szlovákiai kerületben is — ki kell terjeszteni. A fő probléma abban van, hogy a burgonya hektárhozamát nem sikerült stabilizálni. Ezért szükséges, hogy ebben az évben nagyobb területet kell beültetnünk. A burgonyafajták degenerálódásának okai közül a kedvezőtlen, vagyis a nem megfelelő természeti viszonyok és a hibás vetőgumó kiválasztás, továbbá a nem megfelelő termesztési mód első helyen állnak. A fajta leromlása a jó termőerőben levő homoktalajon később következik be, ha az éghajlati viszonyok jobbak, mint a kötött, hideg, kevésbé légjárható talajokon. A burgonya termesztésére kedvezőtlen természeti viszonyok között gyakrabban kell váltani ugyanazon fajtákat. A fajtaromlás ellensúlyozása céljából a kedvező tenyészfeltételekkel bíró homoktalajokról kell a vetőgumót kevésbé kedvező viszonyok közé átvinni. Azt is csak korlátozottan, mert a hazánkban levő csallóközi homoktalajokon, a kedvezőtlen éghajlati és főleg csapadékviszonyok miatt szintén jelentős fajtaleromlás tapasztalható. Talán még annyit, hogy minél természetszerűbb viszonyok között termesztjük a burgonyát, annál kevésbé érvényesülhet a fajtaleromlás. A leromlás folytán a burgonyafajták életereje legyengül, s a betegségekkel szemben csökken az ellenállóképesség. Egyes kutatók a leromlás közvetlen okozójának a vírusbetegségeket tartják. Egyesek szerint a betegségeket levéltetvek terjesztik, amelyek korábban a beteg burgonyakövek nedvét szívták és azután az egészséges ültetvényt fertőzik. KMüaKÚ LÁSZLÓ mérnök
