Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-26 / 17. szám

1980. április 28.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

J6kát (Jelka) 1945. április elsején szabadította fel a Vörös Hadsereg. A szovjet katonaság kisebb harcot folytatott a község temetője körül, ahol SS-katonák húzódtak meg. Nagy volt az öröm, amikor elcsitult a géppuska kattogása. Nemsokára kigyulladt a villany és bevilágította a kicsiny házak ablakait. Megindult az autóbuszközlekedés Jóka és Galánta, valamint Szene (Senec) és Jóka között. Nagyon örültek az emberek annak is, hogy 1950-ben megnyílt a magyar iskola kapuja, amely lehetővé tette a munkásgyermekeknek anyanyelvükön való oktatását.

Még ugyan ebben az évben megalakult az egységes földművesszövetkezet. A szervező-meggyőző munkában nem ismertek fáradságot a helyi nemzeti bizottság vezetői: Görföl, Takács, Kerti elvtársak. Idekívánkozik még Szíjjártó Dániel, Hoksza József, Kis Eszter neve is, akik sokat tettek annak érdekében, hogy a falu a szocializmus építésének útjára tért.

Nagyon jől emlékszik ezekre az évekre GBrföl József elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke, aki immár huszonhat éve tölti be ezt a tisztséget.

— Húsz éves koromban katona lettem — mondotta Görföl elvtárs — 1947-ben jöttem haza. . Láttam a szegénységet, tudtam, mit kell tennem, tennünk.

Igen, a legnehezebb időkben is tudta, mit kell tennie szülőfalujáért, az emberekért. Részt vett a szövetkezet megalakításában: 1954-ig annak elnöke, majd 1954-től a helyi nemzeti bizottság elnöke is. Kettős teher nehezedett a vállára. Nem adta fel a harcot: jól tudta, hogy a fölemelkedés egyetlen helyes útja a közös gazdálkodás. A kitűzött célt el is érték. A helyi nemzeti bizottság tanácsa 1959. februári 20-1 ülése határozatot hozott, hogy a községben befejezik a kollektivizálást: azaz a falut szocialista faluvá alakítják át. Ez egyben kötelezettségvállalás volt május elseje tiszteletére. A kötelezettségvállalást április 18-án teljesítették, amikor az utolsó egyénileg gazdálkodó földműves is belépett a szövetkezetbe. Ebből az alkalomból a hnb és a pártszervezet üdvözlő táviratot küldött a Járási nemzeti bizottság tanácsának és a CSKP KB titkárságának. A járási nemzeti bizottság képviselői írásban fejezték ki köszönetüket a hnb vezetőinek, a pártszervezet tagjainak és a falu lakosságának.

Ezután Görföl elvtárs két évig politikai iskolázáson vett részt, majd betegségéből kigyógyulva visszament a hnb élére. Azóta is fáradhatatlanul dolgozik a község érdekében.

Jóka az évek múlásával megfiatalodott, egyre szebb s terebélyesebb lett. Olyan családi házakat láttam a faluban, hogy szinte irigykedtem. Megkérdeztem egy járókelőt:

— Mennyibe kerülhet egy ilyen „kastély“?

—' Legalább félmillió koronába — válaszolta az Idegen gondolkodás nélkül. — Hát még a berendezés...? — kacsintott rám sokatmondón, azután továbbsietett.

S egy ilyen családi házhoz autó is dukál..., de nem is akármilyen — gondoltam. Kézzelfogható tény: minden harmadik család autótulajdonos.

— A felszabadulás óta szinte kicserélték a falut — mondom inkább Görföl elvtársnak, semmint kérdezem.

— Igen, kicseréltük ... Tudja milyen házak voltak itt valamikor? Nádfedelesek. Csak kettő maradt meg

belőlük emlékeztetőül az utókornak. Tesennki Miksa és özvegy Deák Ilona

lakik benne. Ez a két ház a legrégibb Jókán. Ezeket majd a helyi nemzeti bizottság felvásárolja, s lehet, hogy falumúzeumot csinálunk belőlük. Viszont a volt kisgazdák, szegénymunkások gyermekei ezekben a villákban laknak, megfelelő körülmények között élnek és dolgoznak.

— Milyen a munka- és a kereseti lehetőség?

— Jőkának közel négyezer lakosa van. A lakosság harminc százaléka a szövetkezetben dolgozik. A többiek a környéken és Bratislavában. Az emberek pénzüket leginkább új családi ház építésére, lakberendezésre fordítják, személygépkocsit vásárolnak. A családi házak építésében sokat segít az efsz. Voltak évek, amikor harminc-harminchat építkezési engedélyt adtunk ki. A későbbi évek során ez a szóm csökkent. A jövőben további nyolcvannégy telek várja az építkezőket. Nálunk tehát nincs lakásprobléma, mint a városokban. Sőt ma már a fiatal házasok többsége házasságkötésük után új házba költözik. A fiatalokat szüleik segítik. Ogy tűnik, ezzel azt szeretnék elérni, hogy a család ne széledjen szét. Mégis van némi elköltözés. Ennek egyik oka az, hogy a fiatalok továbbtanulnak, az iskola befejezése után másutt találnak munkahelyet, s ott is telepednek le. Azon fáradozunk, hogy községünkben minden meglegyen, amire a lakosságnak szüksége van.

— Hány középület épült fel a felszabadulás óta?

i— Elsőként az üzlethálózatot említeném, mivel ezt teljes mértékben kiépítettük. A faluban szétszórtan, megfelelő számban, sokféle üzlet található, például áruház, tejcsarnok, három vendéglátó üzem — mindjárt hozzáteszem, hogy ez nem felel meg a mai követelményeknek —, négy élelmiszerbolt. 1975-ben felépült egy 3 millió négyszázezer korona értékű bevásárló központ. Továbbá — mivel községünkben nem volt óvoda — a volt egyházi iskolát alakítottuk át erre a célra. Igen ám, csakhogy az évek során a férőhely kevésnek bizonyult. Az ötödik ötéves tervidőszakban — két év leforgása alatt — felépítettünk egy százhúsz férőhelyes, korszerű óvodát, ami társadalmi öszszefogással készült el. S most újra odajutottunk, hogy kevés a férőhely. A múlt ötéves terv folyamán felépült a minden igényt kielégítő huszonnégy tantermes szlovák és magyar tannyelvű iskola, továbbá egy négy

tantermes kisegítő iskolát adtunk át rendeltetésének a cigányszármazású gyermekek részére, ezenkívül agitációs központot, halottas házat stb. Az utakat portalanltottuk, a köztereket parkosíottuk. Még ebben az ötéves tervben felépítjük a sportpályát és továbbfolytatjuk a vízhálózat kiépítését, amelyet szintén társadalmi munkában valósítunk meg.

*— Milyen az egészségügyi ellátás?

i— A felszabadulás után községünkben nem volt orvos. Azon fáradoztunk, hogy ezt a kérdést mielőbb megoldjuk. Egy régi épületet orvosi rendelővé alakítottunk át és kaptunk egy belgyógyászt. A helyzet korántsem volt kielégítő. Ezért — miután elkészült az új iskola épülete — a régi épület felszabadult. A galántai egészségügyi központ együttműködésével a régi iskola épületét egészségügyi központtá alakítottuk át, s ma már négy orvos gondoskodik a betegekről. Egészségügyi ellátásunk jó színvonalú, első helyet foglalja el a járásban.

— Kulturális téren mennyit fejlődött a falu?

— Ezen a téren a felszabadulás után le voltunk maradva. Habár a CSEMADOK helyi szervezete elsők között alakult meg s ma is egyik legaktívabb szervezetünk (350 tagja van), a kulturális tevékenység alacsony színvonalú volt. Később aztán a jól működő szövetkezet a kulturális életet is fellendítette. A helyi népművelési tanács meghívására 1959-ben községünkbe látogatott a Komáromi Magyar Területi Színház. Dávid Teréz: Dődi című színművét mutatták be a társulat tagjai. A színdarabot nyolcszázan tekintették meg. Második alkalommal az „Ármány és szerelem“ című darabot mutatták be a komáromiak. Emlékszem: szeptember harmadika volt és hűvös, a megjelentek meleg takróban burkolózva nézték végig az előadást. Természetes, hogy szükségünk volt egy kultúrházra. Építéshez rövidesen hozzáláttunk. Aki csak dolgozni bírt, részt vett az építésben. Téglát gyártottunk, így építettük fel. 1963-ban átadtuk rendeltetésének, s ma már küldetését teljes mértékben betölti. A MATESZ- szal szerződést kötöttünk, s évente két-három alkalommal ellátogat falunkba. Ezenkívül több együttes vendégszerepei Jókán. Többek között a nagyfödémesi (Veiké Olany) csoport Lovicsek Béla: Csillagszemú asszony című művét mutatta be, a dunaszerdahelylek (Dunajská Streda) Tolsztoj: Anna Karenina című igényes drámáját adták elő nagy sikerrel. Helyi viszonylatban, mint már említettem, a CSEMADOK helyi szervezete a legaktívabb, de alkalomadtán a többi szervezet tagjai is esztrádműsorral szórakoztatják a közönséget.

A Nőszövetség helyi szervezetének lekes irányítója Záhorská Mária. Közreműködésével a helyi szervezet bensőséges ünnepélyt rendezett az idős polgárok számára. Alig pár évvel ez. előtt született meg a gondolat: milyen szép lenne, ha az év egy napján megörvendeztetnék a községben élő idős embereket. A gondolat hamarosan megvalósult. 1970-ben — első ízben — tartották meg a nyugdíjasok napját. Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy Jókán is egyre több a szép életkort megélt lakosok száma. Köztük van a kilencvennégy éves Frastia Antal bácsi és a kilencvenegy esztendős Takács Anna néni. Antal bácsi valamikor szerszámjavítással kereste kenyerét. Most a klubban tölti napjait. A nyugdíjasok klubja naponta nyitva van. Ide járnak az idős lakosok szórakozni: elbeszélgetnek egymással, olvasnak, rádiót hallgatnak, tévét néznek, időközönként kirándulnak és ünnepelnek: születésnapot, névnapot tartanak. A fiatalok az ifjúsági klubban szórakoznak. A klubnak saját zenekara van, a teadélutánokhoz ők szolgáltatják a zenét, köszöntik idős polgárainkat.

V

A felszabadulás után megváltozott Jőka képe és népe egyaránt. Elsősorban környezetük vált kulturáltabbá, az a környezet amelyben élnek és dolgoznak. NAGY TERÉZ

Bár a mezőgazdasági üzemekben kitűnően előkészítik a talajt, megfelelőek a vetőgépeik, mégis sok esetben hiányos a cukorrépa kelése. E fogyatékosság megelőzését elősegítheti pontos, szakszerű vetés, a jő csírázóképességű vetőmag... Tehát minden eddiginél gondosabb, lelkiismeretesebb és szakszerűbb munka végzésére van szükség ahhoz, hngy a tervezett hozamátlagán csorba ne essék. Fotó: —tt-=

Ezekben a „villákban“ a volt kisgazdák gyermekei laknak.

(Kalita G. felvétele)

зйизтаз és

‘ШйМЫйМЗВ.Л

A parkerdő sétányainak tisztaságáról ő gondoskodik, akinek intő szavára megáll a levegőben a szemetelni szándékozó kéz,<a (A szerző felvétele)

Április említésével a szeszélyes és a bolond szó tolakszik elő leghamarabb az agytekervényeinkből. Az egyik azért, hogy az időjárás nagyon is szélsőséges ebben a hónapban; a másik: a hónap első napja az ugratás, a lóvátevés, a bolondját járatás napja... Az előbbit a természet vastörvénye, az utóbbit őseink, elődeink szokása, hagyománya rögzítette, azaz, szállt apáról fiúra.

De, lépjünk tovább! Április dédelgetett, kedvenc hónap, mivel kétszeresen is kisajátították: a balesetmegelőzés, illetve a munkavédelem hónapja — ezen kivül a természet-, és környezetvédelem hónapja is.

Miért ennyire „felkapott“, kétszeresen is igénybevett hónap? Ezt mindmáig jóformán senki sem tudja... Mi sem firtatjuk, a lényegen úgy sem változtatna.

Ehelyett beszéljünk a természet- és környezetvédelem nagyon lényeges kérdéseiről — tömören.

Vitathatatlan: az erre vonatkozó nevelést már a bölcsődében, az óvodában kell kezdeni, s az iskolában folytatni, egészen a felnőtté válásig. Am nem eshetünk az egyoldalúság hibájába, ingoványába: a családi nevelésen belül is méltó helyet kell, hogy kapjon a természet- és környezetvédelem. Mert, ha ez nem érvényesül, a gyerek már kiskorában megszokja a rendetlenséget, a fegyelmezetlenséget. Kialakul benne a környezete iránti ridegség, közöny, ami azután később nehezen orvosolható, tehető jóvá.

Ahhoz, hogy ez a végzet be ne következhessék, a szülőknek kell elsősorban mindent elkövetniük a gyerek természetkedvelővé válása érdekében. Ennek viszont a személyes példamutatás az alapja. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő a környezetének becsülője, szépítője, s védelmezője, megvan minden valószínűsége annak, hogy ő is azzá válik.

Sajnos, ebbe nemegyszer beleszól a modern kor urbanizációja. Vagyis, úgyszólván kevés, nagyon kevés már az olyan község, melynek házait lombos fák védenék az erős széljárás romboló hatásától, a perzselő napsütéstől. Holott azelőtt szinte elképzelhetetlen volt a ház eleje fa nélkül. Tisztább volt a falu levegője, oxigéndúsabb. Bár a községi utak aszfaltozottak, betonjárdákon kopog a járókelők lábbelije, azért por akad még jócskán, amit a közlekedési és szállítóeszközök okoznak. Tehát, tenni kell azért, hogy községeink arculata ne válhasson sivárrá, lakóház-halmazfcá.

Azt mondhatják erre ellenvetésül többen: Hiszen megtesszük a magunkét! A zöldövezeteink, parkjaink területe évről évre bővül, jelenleg enynyi és ennyi négyzetméternyi. A bokrok, díszcserjék, rózsatövek száma több száz, sőt több ezernyi... Általánosítva: mindez kielégítőnek hat. De távolról sem elegendő a magasnövésű, nagy lombkoronát növesztő fa. Tehát erre is gondoljunk, amikor a virágágyásokat, a zöldövezeteket — a zöldasztalnál — tervezzük.

Nagyon üdvös lenne, ha az ország valamennyi iskolájában működne

természetbarátok és környezetvédők köre. Mi akadályozhatja e körök talpraállítását, s szakszerű irányítását? Ogyszólván semmi más, csak a jóakarat hiánya, az egész társadalmat érintő ügy lebecsülése. Mondjuk: miért ne vetélkedhetnének az úttörők, a diákok a Példás környezetvédő megtisztelő címért?! Egészen biztos, hogy az ilyen nemes kezdeményezés hire túljutna a község, a város határain, sőt járásivá, kerületivé, országossá terebélyesedne, mozgalommá válhatna. Ezt a mozgalmat minden bizonynyal támogatná a Szlovákiai Természet- és Környezetvédők Szövetsége.

E szövetség központi bizottsága azon fáradozik, hogy az önkéntes természet- és környezetvédők száma megsokszorozódjék, nemcsak az oktatási intézményekben, hanem a társadalom valamennyi szférájában, Így a mezőgazdaságban is. Mert hiszen eléggé sok a mezőgazdasági üzemek részéről a természet- és környezetvédelmi visszaélés, szabálysértés. Ebből az tűnik ki — tisztelet a kivételnek!

, hogy több helyet megkerülik, felrúgják a tiltó rendszabályokat, figyelemre nem méltatva azt, milyen kárt okoznak ezáltal a társadalomnak.

Sokrétű, összetett a természet- és környezetvédelem, rengeteg megoldásra váró problémát vet fel (nevelési, jogi stb.). Természetes, hogy egy szlovákiai méretű önkéntes társadalmi szervezet nem vállalhat magára ily súlyos feleősséget a problémák megoldását illetően. Ahhoz, hogy érdemleges szervező, nevelő munkát végezhessen, támogatásra szorul. E- zért a társadalmi és tömegszervezetektől, a tömegtájékoztatási szervektől, az oktatási intézményektől — és természetesen a tudományos intézményektől, minisztériumoktól — várja el a legtöbb támogatást. !

Mivel a szövetség működésének irányelveit mindeddig nem határozták meg, most a főleg tudományos dolgozókból álló szakbizottságok munkálkodnak ennek elkészítésén.

Egy pillanatra sem lehet vitás: a szövetség nevelő tevékenységének, népszerűsítő munkájának rendkívüli fontossága. E téren nyújthat legtöbb segítséget a televízió, a sajtó, a rádió. Mégpedig olymódon, hogy a tömegtájékoztatás különböző eszközeivel hatást gyakorol az emberek tudatára. Bíráló légkört teremt. Elősegíti a környezetvédelem tömegmozgalommá válását. Ismerteti a külföld legjobb, legidőszerűbb környezetvédelmi tapasztalatait, módszereit, eljárásait. Sőt a szövetség cselekvési programja megvalósításához is hozzájárulhat olyképpen, hogy ismerteti az egyes rendezvények, szemináriumok társadalmi jelentőségét. Különösen sokat tehetnek a tömegtájékoztatási szervek a szövetség tevékenységének sikeres előmozdítása érdekében, ha megfelelő módon népszerűsítik a CSKP KB-nak a természet- és környezetvédelemre vonatkozó állásfoglalását, a Szlovák Nemzeti Tanács törvényerejű rendelkezéseit, vagyis hatékony jogpropagandát végeznek.

A szövetséget természetesen segíti a maga módján az Állami Műemlékvédelmi Intézet, amely immár 30 éve létezik.

És mivel segíthetik a szövetséget a mezőgazdasági üzemek a legjobban? Ha következetesebben betartják a technológiai fegyelmet a mezőgazdasági termelésben (sokkal szakszerűbben kezelik a vegyszereket, a műtrágyákat, a trágyalevet, óvják a talajvizet a szennyeződésektől, káros hatásoktól, s megkülönböztetett figyelmet fordítanak a természet növény- és állatvilága védelmére, nehogy a biológiai egyensúly felboruljon stb.).

Többet segíthetne e téren a falvak műszaki és egyéb értelmisége. Tevékenyebb közreműködésével, nevelőfelvilágosító munkájával, kezdeményezőkészségével.

(kovács)

, . _ N