Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
1980. április 5. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Beszélgetés ANTON HLAVÁČ elvtárssal, az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának vezető titkárával. Az elmúlt esztendő a komáromi Járásban minden vonatkozásban rendkívül igényes volt. Azonban az előirányzott feladatok megfeleltek a járás feltételeinek és lehetőségeinek, s az ötéves terv célkitűzéseinek. Köszönve a lakosság becsületes és önfeláldozó munkájának, kezdeményezésüknek, továbbá a pártszervek és szervezetek, a szakszervezetek, a SZISZ-szervezetek, a vezető dolgozók, a nemzeti bizottságok stb. aktív tevékenységének, a járás dinamikusan fejlődött, s váltotta valóra a hatodik ötéves tervidőszak feladatait. De vajon milyen helytállást tanúsítottak a mezőgazdasági dolgozók? Milyenek voltak a feladataik, milyen gondokkal küzdöttek? Milyen feladatokat kell teljesíteniük az idén, hogyan készültek fel arra, hogy kiegyenlített számlával zárják a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évét? Választ mindezekre a kérdésekre Anton Hlaváč elvtárstól, a járási pártbizottság vezető titkárától kértünk. © Vezető titkár elvtárs, hogyan értékelte a járási pártbizottság' a mezőgazdaság múlt évi eredményeit? — A mezőgazdaság területén a CSKP 13. ülése irányelvei nyomán kifejtett aktivitással elég jó eredményeket értünk el. Az állattenyésztésben a nyerstermelést 100,3 százalékra teljesítettük, s valamennyi termék felvásárlási tervét túlszárnyaltuk. Az 1978-as évhez viszonyítva tíz tonna hússal, három és félmillió liter tejjel stb. adtunk el többet. Különösen pozitívan értékeljük a tehenenként! 125 literes évközi tejhozam-növekedést, s azt, hogy a tehenenként és évi átlagos tejhasznosság elérte a 3460 litert. Szép sikerként nyugtázható a szarvasmarha-állomány kétezer darabbal való növelése is. A mezőgazdaság tervezett célkitűzései azonban a fokozott igyekezet és aktivitás ellenére sem váltak valóra. Főleg a növénytermesztésben, ahol a lemaradás 130 millió korona körül mozog. Mi ennek az oka? Az elmúlt négy esztendőben az időjárási viszonyok éppen tavaly okozták a legnagyobb kárt, főleg a kulcsfontosságú növények termesztésében. A gabonafélék, a cukorrépa, a hüvelyesek és a zöldségfélék termesztésében bekövetkezett kiesést némileg enyhítette a tervezettnél jobb kukoricatermés, ahol elértük a hektáronkénti 5,5 tonna átlaghozamot. Az össztermés első ízben haladta meg a százezer tonnát. Terven felül 7 ezer 760 tonnát szállítottunk a felvásárlóvállalatnak. Kedvezően értékelhető a terimés takarmányok készletének megfelelő mennyiségű és minőségű biztosítása. Ezáltal a gazdasági állatok jó átteleltetésére és a hasznosságuk növelésére kedvező feltételeket teremtettünk. © Tehát a mezőgazdaságban elért eredmények fokozott igyekezet ellenére sem voltak kielégítőek. A kedvezőtlen időjárás mellett még milyen tényezők okozták a kiesést? — Az elemzések, az értékelések, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy főleg szubjektív tényezők játszottak közre. Az SZLKP járási ellenőrző bizottsága által végzett ellenőrzések bebizonyították, hogy egyes üzemekben lazán bontották le és nem teljesítették következetesen a pártszervek határozatait, hiányos volt a kádernevelésben végzett céltudatos munka, de a vezető dolgozóknak a termelésben dolgozókkal való kapcsolata sem volt kielégítő. Mindeddig nem tudtunk lényegesebb előrehaladást elérni a hasonló feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemek között fennálló indokolatlan különbségek felszámolásában. Akadozunk a tudományosműszaki haladás vívmányainak széleskörű gyakorlati érvényesítésében is. Ha például csak az eltérő terméshozamok felszámolásában az átlagon aluli üzemek megközelítenék a járási átlagot, akkor ez nem kevesebb mint 24 ezer tonna gabona többlet-termelését jelentené. Egy másik példa: a hízósertések elhullásának csupán egy százalékos csökkentése — feltételeink között — ötszáz tonna hústöbbletet eredményezne. Feltáratlan, de ugyanakkor kihasználható tartalékaink vannak más területeken is. Helyenként például túllépik a takarmányfogyasztás normáit vagy kevésbé hatékonyan etetnek, és a napi súlygyarapodás átlaga nem éri el a kívánt színvonalat. Nem vitás, hogy jobb eredményeket érnénk el, ha egyenletessé válna a tervteljesítés, s ha valamennyi vállalatban, üzemben jobban kihasználnák a saját tartalékaikat. A problémák túlnyomó része továbbra is az irányító munkában fennálló fogyatékosságokból ered. A járás harmonikus fejlődése mindenkitől megköveteli a tervezett feladatok maradéktalan megvalósítását, minden mutatóban és minden területen. ф A fogyatékosságokkal szemben tanúsított bíráld magatartásod ellenére is, vezető titkár elvtárs, úgy gondolom, hogy a problémákat nem látod pesszimisztikusan. Osszefügg-e optimizmusod az idei feladatokkal? — A bíráló igényesség, a fogyatékosságokra való utalás egyáltalán nem ok a pesszimizmusra, amelynek különben sincs mit keresnie gondolkodásunkban és cselekedeteinkben. Márcsak azért sem, mert az elért eredmények, melyekre joggal lehetünk "büszkék, megteremtették további előrehaladásunk alapját. Az ez évi feladatokkal csak akkor birkózhatunk meg, ha értékelni fogjuk az eredményeket, megoldjuk a problémákat s felszámoljuk a fogyatékosságokat. Ezek az alapelvek kerülnek Valamennyi pártszerv és pártalapszervezet, valamint minden mezőgazdasági dolgozó figyelmének homlokterébe. Ezért már a járási pártbizottság januári ülésén is kiemeltük, hogy az adott időszakban minden egyes vállalatban, üzemben, munkakollektívában feltétlenül el kell végeznünk az elért eredmények, az irányítás formáinak és módszereinek, továbbá a fegyelem betartásának stb. komplex értékelését. Mindebből le akarjuk vonni a tanulságot valamennyi tevékenységünk javítása céljából. Nézetünk szerint ez lesz az alapfeltétele összes erőnk mozgósításának a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében a feladataink sikeres valóra váltására... ф Itt bizonyára a CSKP KB 14. ülése és az SZLKP KB ezt követő ülése határozatainak szellemében végzett munkára gondolsz? f— Igen, erre gondolok, mivel az elmúlt évhez viszonyítva az idén a mi járásunkban is megnövekedtek a feladatok. Teljesítésüket — mint ahogy azt a CSKP KB 14. ülése is hangsúlyozta — a munkaerők számának lassúb növekedése mellett, kevesebb energia- és nyersanyagráfordítással kell biztosítani. Ez a koncepció feltételezi és megköveteli az összes termelési erő magasabb fokú kihasználását, a munka nagyobb hatékonyságát, az új, haladó műszaki vívmányok eredményeinek gyors bevezetését a gyakorlatba, de a minőség és hatékonyság igényes követelményeinek következetes betar tását is. ф A CSKP KB 14. ülésének határozata a mezőgazdasági dolgozók elé is igényes feladatokat állított. Hogyan alakultak ezek a járásban? ■■— Járásunkban a mezőgazdasági nyerstermelés tizenkét százalékkal növekszik. Gyorsabb ütemben növekszik majd a növénytermesztés, hiszen ez huszonnégy százalékos többlettel számol. Az állattenyésztésben a termelés két százalékkal fokozódik. Rendkívüli figyelmet fordítunk a gabonaprogram teljesítésére, ahol a cél 214 ezer 320 tonna szemtermés elérése — hektáronként öthat tonna gabona, illetve kukorica átlaghozama biztosítása mellett. Zöldségből 54 ezer tonnát kell termelnünk. A terv szerint 50 millió 500 ezer (hatmillióval többet, mint tavaly) tojást kell felvásárolnunk, egy hektár szántóföldre számítva pedig 420 kiló húst — értve ezalatt a baromfihúst is —, 820 liter tejet stb. kell kitermelnünk. Ezek a feladatok, összevetve a korábbi évek terveivel, igen nagyok; jelzik, hogy biztosításuk során a pártszervezetekre igényes politikai-szervezői munka vár. A növénytermesztésnek az állattenyésztéssel szembeni előnyben részesítése megköveteli a mezőgazdasági dolgozóktól, hogy következetesen védjék a termőföldet, s azt ésszerűen használják ki. A kommunistákat, valamint a többi dolgozót arra irányítjuk, hogy hatékonyabban hasznosítsák a szerves- és műtrágyákat, a vegyszereket és egyéb intenzifikációs tényezőket. Ezen a vonalon tartalékokat látunk a munkaszervezésben, az öntözési lehetőségek kihasználásában, a betakarítási veszteségek csökkentésében, de abban a törekvésünkben is, hogy minden egyes hektár területről a maximumot termeljük ki — ez márcsak azért is fontos, mert a vetési területek lényegében a múlt évi szinten maradnak. ф Az idei feladatok komolysága, terjedelme és igényessége feltételezi a mezőgazdasági dolgozók jó felkészültségét. Ennek érdekében mit tettek az egyes üzemek, hol kell hatékonyabbá tenni a felkészülést és miben szükséges segíteni a mezőgazdaságnak? — Az idei végrehajtási terv igényes feladatait teljes egészében elfogadtuk. Ezeket megtárgyaltuk a dolgozókkal, megvitatták a pártszervezetek februári taggyűlésein, az efsz-ek évzáró közgyűlésein, de az agráripari komplexum valamennyi vállalata és szolgáltató üzem komplex elemzései Is figyelembe vették. Értékes parasztságunknál? az a kezdeményezése, mely 27 millió korona értékű szocialista munkafelajánlásban öltött formát hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére. A feladataikért vállalt felelősségüket igazolja, hogy ebben az évben igen jól indultak az állattenyésztésben a termékek felvásárlási tervének teljesítésében: az év első két hónapjában a feladatokat nemcsak teljesítettük, hanem túlteljesítettük. A növekedés az elmúlt évhez viszonyítva igen pozitív. Megfelelőnek mondhatjuk az emberek és a gépek felkészültségét a tavaszi munkákra. Már elvégezték a nitrogénes fejtrágyázást, a gyümölcsfák téli gondozását és a talaj előkészítését a tavaszi vetéshez. Ez tanúsítja, hogy a földművesek semmit sem bíznak a véletlenre. Időben és jól elvégzett munkájukkal megfelelő alapot teremtettek az idei terméshez, s a lakosság élelmezése igényes feladatának teljesítéséhez. A földműveseinknek nyújtandó segítséget elsősorban abban várjuk, hogy rugalmasabb lesz az ellátás a nagyobb teljesítményű gépekkel, technológiai berendezésekkel, vetőgépekkel, utánfutókkal, vegyszerekkel, jó minőségű biológiai anyagokkal és így tovább. ф Befejezésül vezető titkár elvtárs miben látod annak biztosítékát, hogy a járás parasztsága becsülettel teljesíti feladatát? — A hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében, illetve a CSKP XVI. kongresszusa, valamint a hetedik ötéves terv előkészítésének az évébe kerültünk. Tehát nem csekély munka áll előttünk. A járási pártszervezetünket, az összes kommunistákat, a mezőgazdasági dolgozókat nagyobb teljesítményre serkentik az igényes feladatok, s pozitívan befolyásolják az erőforrások mozgósításéra irányuló kezdeményezést. Az előttünk álló feladatokat csakis nagyobb munkatermelékenységgel, a termelőeszközök, a munkaidő, a szocialista versenymozgalom stb. hatékonyabb kihasználásával teljesíthetjük. Ezért a feladatok becsületes végrehajtásának biztosítékát mindenekelőtt az emberekben látom. Csak ők szavatolhatják a sikereket. Az első sorokban a kommunistáknak kell állniok. Főleg azoknak, akik irányító posztokon dolgoznak, de vonatkozik ez a termelésben tevékenykedőkre is. Erre nemcsak a „parasztbecsület“ kötelezi őket, hanem a párt új tagsági könyvei is, melyeket a párt januári taggyűlésein vettek át. Ök azok, akiknek élen kell állniok a járásban végbemenő történésnek, nekik kell példát mutatniok, irányítaniok, ellenőrizniök stb. Megjegyzem, hogy járásunk mezőgazdasági dolgozóinak többsége becsületes, odaadó és önfeláldozó ember. Bőven akad jó szakember és szervező, akik a leginkább szavatolják, hogy a pártalapszervezetek vezetése mellett az idei év feladatait becsülettel teljesítjük. Beszélgetett: Kezes József A növénytermesztésben kitűzött igényes feladatok teljesítésében, a mérés* szocialista kötelezettségvállalások valőraváltásában döntő szerepe lesz a jó talajelőkészitésnek és a gépek ésszerű kihasználásának. Foto: Gressaly J. Gépjavítók között Olaj szaga árasztja el a gépjavító-műhelyt. A szerelők a szétszedett gépekben keresik a hibát. Megkopott féltengelyek, csorbult fogaskerekek, tört csavarok jelzik, alaposan megszedte sarcát az őszi munka. A tél a gépek nagyjavításának időszaka. —■ így tartják — mondják a szerelők —, ahol ennyi gép van, mint nálunk, ott szerelni és javítani kell télen-nyáron. De hát télen mégiscsak több idő jut egy-egy gép alaposabb javítására. Hornyák János szerelő, aki egy személyben a műhelyvezető is, kuncog a naivságon: — Most se jut több idő, mint máskor. Csak annyiban jobb, hogy kevesebb a sürgős javítanivaló. Hatan zsúfolódunk egy kis helyiségben. Rájöttünk, otthonosabb, marasztalóbb, mint a műhely, mert annak a melege csak akkor elég, ha közben mozog, dolgozik az ember. Az irodában jutottunk el beszélgetésünk lényegéhez. Az utóbbi években drágábbak lettek a gépek, az alkatrészek, megfontoltabban kell a beruházási keretet szétosztani. Hornyák János műhelyvezető helyeslőén bólint: — Én is azt vallom, becsüljük meg azt, ami van. Szerencsére ezen a téren nincs nálunk különösebb probléma. Például még hét olyan traktorunk üzemel, amelyeknek már rég leárt az amortizációs ideje. A leleszi (Leles) „Május 1.“ szövetkezet gépjavító üzemében jelenleg tizenkilencen dolgoznak. A gépek és a berendezések értéke kmeghaladja a 15 millió korona értéket. ♦ Lehet-e a munkát jól és olcsón is elvégezni? — kérdezem a gépjavítókat. — Természetesen. Ez közös vélemény. Az alkatrészhiány miatt rákényszerültünk, hogy többet használjuk az eszünket. ♦ Tavaly a javításokra 1 millió 318 ezer korona értékű alkatrészt használtak fel, vagyis 218 ezer koronával többet a tervezettnél. Nem sokallják ezt? A sarokból tolakodik elő Czompoly Béni főgépesítő: i— Ha a traktorokhoz nem kapunk pótalkatrészeket, akkor más üzemmel kell a javításokat elvégeztetnünk, ami eléggé megdrágítja a gépek javítási költségét. Előfordul, hogy egy-egy traktort olykor a tengelykapcsoló, a kardántengely hiánya miatt kell leállítanunk és más üzemben megjavíttatnunk — lendül a beszédbe Hornyák János. — Én régi gépjavító vagyok, elhiheti, hogy ha jó volna a pótalkatrészellátás, akkor a javítási költségeket egyharmadával tudnánk csökkenteni. Lipicky Ferenc szerelőnek következő a véleménye: — Nem értem a kereskedelmünket. Az ellátás gyakran akadozik. Főleg az hiányzik, ami sürgősen kellene. így például hiányoznak az alternátorok. A meghibásodot dinamókat, kopott tengelyeket saját magunk is felújítanánk, ha volna mivel. • A felújított alkatrésszel a gépek egy-két évig még üzemelhetnének — jegyzi meg Szarvas János. ♦ Ami a gépek kihasználását illeti, úgy tudom, hogy a leleszi szövetkezet traktorosai a terebesi (TrebiSov) járásban évek óta a legjobb átlagteljesítményt érik el. Hogyan lehetséges ez? — kérdezem Hornyák Jánostól. — Én csak azt tudom mondani, hogy igen jő az összhang a javítók és a traktorosok között. Van 31 kerekes, 9 lánctalpas traktorunk és a hozzájuk tartozó gépek, eszközök. A tizenöt tehergépkocsi és a többi önjáró gép is hozzánk tartozik, tehát van miről gondoskodnunk. Néhány évvel ezelőtt nem volt alkatrészhiányunk. Ekkor valamennyi erőgépünket alaposan kijavítottuk, még most is jó a műszaki állapotuk. Most kevesebb munka van velük, s kisebbek a karbantartási költségek. ♦ Szóval ha jő az alkatrészellátás, akkor jelentős anyagi megtakarítást érhetnek el? — Meg bosszúságot — mondja Jesztrebi István javító. Mert mérgelődünk eleget, ha valami nem megy úgy, ahogy kellene. A szerelőnek nem az a kenyere, hogy tessék-lássék elvégzi a munkát, mert ha valamit nem javítunk meg tökéletesen, a gépet újra visszahozzák. Izzani kezd a levegő. Lám, hogy hevíti az embereket a szó, ha a munkájukról beszélnek. Jesztrebi István még be sem fejezi a mondatát, de Danes István máris közbeszól: — Azt, hogy rossz munkakörülmények között dolgozunk, láthatja. Nincs egy lavór, amiben az olajos kezünket megmoshatnánk, egy szekrény is hiányzik, ahová a tiszta ruhánkat levetnénk. Mindezt tűrjük, de szégyen a szövetkezetre, hogy nincsen a műhelyünk kellőképpen felszerelve gépekkel. Nincs a szövetkezetnek szerszáma, lassan már nem lesz mivel dolgoznunk. О © О Delet harangoznak. Marasztalnak még bennünket a sok ki nem mondott vélemény miatt, de befejezzük a beszélgetést azzal, amit a később érkező Schütz János mondott: Aki ismeri a gépjavítókat, az tudja, hogy jól dolgoznak. Minden gépet és berendezést időben kijavítanak. Nem vár senki külön biztatásra, hogy odaadóan dolgozzék. ILLÉS BERTALAN