Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-05 / 1. szám

1980. Január 3. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL NDK: energiaellátás A növekvő energiaigények kielégí­tése komoly feladatok elé állítja a Német Demokratikus Köztársaságot is, hiszen az országban nincs kőolaj, nincs elegendő földgáz. Egyetlen je­lentős energiaforrásuk a barnaszén. Am az 1979. év elején beállott nagy fagy és havazás okozta súlyos Idő­szakban energiahiány lépett fel. Kor­látozni kellett az áramszolgáltatást, mert az erőműveket tápláló barnasze­net a fagy miatt nem tudták kitermel­ni a külszíni bányákban. Az NDK évente 17 millió tonna kő­olajat — szükségletének 80—85 szá­zalékát — vásárol a Szovjetuniótól, valamint 3 millió tonnát Algériától, Iraktól és Líbiától. Az energiaforrá­sok tekintetében kedvezőtlen helyzet­ben levő NDK a hagyományos ener­giaforrások jobb és fokozottabb ki­használására törekszik: barnaszénben ugyanis bővelkedik. Barnaszén-bányá­szata a világon a legnagyobb. Évek óta évi 250 millió tonna körül mozog, s a villamosenergia-termelésnek 80 százalékát fedezi. A készletek előre­láthatóan még 50 évre elegendők. Az NDK-ban ď barnaszenet egyre mé­lyebb rétegekből kell kibányászni, de még mindig a legolcsóbb fűtőanyagot szolgáltatja. A barnaszénkészlet hasznosítására a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusán, 1976. májusában is ko­moly figyelmet fordítottak. A közpon­ti bizottság beszámolójában Erich Ho­­necker hangsúlyozta, hogy az elkövet­kezendő öt évben (1976—1980) a bar­naszén-bányászatban — a jelenlegi külszíni fejtés teljesítményét — har­mincöt millió tonnával kell növelni és ezen túlmenően két külszíni fej­tést kell feltárni. Ezzel egy időben meg kell teremteni annak feltételeit, hogy az 1980-as években még nagyobb legyen a széntermelés. A széntermelés növelésével párhuzamosan előirányoz­ták újabb erőművek építését, amelyek révén 1976-tól 1980-ig további ötezer megawatt villamos energia áll az NDK rendelkezésére. Az ésszerű gazdálkodás jegyében nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a barnaszén kitermelésével egyidejű­leg a vele együtt kitermelt más nyers­anyagokat is hasznosítsák. A barna­szénrétegek fölött gyakran találnak értékes sódert, az alatt pedig nem­egyszer kaolint. Ezeknek a nyers­anyagoknak a kitermelése megfelelő műszaki és szervezeti intézkedéseket tesz szükségessé, melyek a bányák számára nemegyszer gondot okoznak. Mégis, 1978-ban ily módon sikerült közel ötmillió tonna sódert és hetven­ezer tonna kaolint kitermelni. A hazai széntermelés növelése mel­lett az NDK több évre szóló beszer­zési'források után nézett más orszá­gokban is. A mozambiki szénbányák rekonstruciójóban való részvétellel biztosítja például több évre egy bizo­nyos mennyiségű kokszolható szén szállítását. Az év eleji szélsőségesen rossz idő­járás heteiben előállt helyzetért az NSZEP Központi Bizottságának ülése megbírálta a szén- és energiagazdál­kodási minisztérium vezetési tevé­kenységét, s megállapította: „Ismé­telten bebizonyosodott, hogy a terv­szerű szén- és energiatermelés döntő feltétele a stabil és dinamikus gazda­sági fejlődésnek. Nagyobb figyelmet kell fordítani az ésszerű és gazdasá­gos energiafelhasználásra valamennyi területen.“ Szovjet mezőgazdaság a nyolcvanas években A közelmúltban a SZKP Központi Bizottsága jó néhány határozatot ho­zott a meőgazdasági termelés haté­konyságának növelésére; kidolgozták a fejlesztés fő irányelveit a nyolcva­nas évek közepéig. Megállapították, hogy elérkezett a szovjet mezőgazdaság intenzív fejlesz­tésének időszaka. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a műszaki színvonal emelésére, a komplex gépesítésre, munkaszervezés tökéletesítésére. Nem hanyagolható el az anyagi ösztönzés sem, a fogyasztói árak változatlanul hagyása mellett növelni kell a felvá­sárlási árakat. A kedvezőtlen adottságú gazdaságokat adókedvezményben ré­szesítik, hitellel és az adó elengedé­sével segítik a természeti csapások által sújtott kolhozokat, szovhozokat. Jobban érvényesitik a munka szerinti elosztás elvét. A műszaki színvonal és a munka hatékonyságának emelése érdekében növelik a mezőgazdasági gépek szá­mát, a jelenlegi 2,3 milliós traktor­állomány további 1,9 mililóval bővül, 600 ezer kombájnt kap a mezőgazda­ság. Djfajta kukorica-, paradicsom-, burgonya-, gabona- és rizsbetakarító gépek gyártását kezdik meg. А К—700 típussorozatú nehéztraktorok már 450 —500 lóerős motorral készülnek, meg­kezdik a 250 lóerős lánctalpas és 150 lóerős univerzális traktorok előállítá­sát. Szükségessé válik számos kisegítő és alkatrészszállító üzem bővítése is; az öntödei, kovácsoló-, prés- és forgá­csoló-kapacitásokat, az elektrotechni­kai alkatrész- és elektromotorszállí­tást. A talajjavításra is nagy gondot fordítanak, tíz év alatt csaknem két­­szersére, 48 millió hektárra növekszik a meliorizált területek nagysága, eb­ből az öntözött terület 21 millió hek­tár. Az állattenyésztés fejlesztéséhez is elengedhetetlen a gépesítés; összesen 14 milliárd rubel értékű gépet gyár­tanak 1981 és 1985 között e célra. Csupán fejőgépből negyedmillió ké­szül el. Gépesítik a baromfi-, sertés- és szarvasmarhatelepek takarmány­előkészítési, etetési munkafolyamatait. Önjáró betakarító, szecskázó, bálázó és egyéb gépek, automatikus takar­mánykeverő telepek segítik az, állo­mány takarmányozását, a takarmány­termelés növelését. Az állami szektorban 1985-re évi 72 millió tonna keveréktakarmányt és öt millió tonna fehérjét, vitamint és egyéb adalékot fognak előállítani. A keverőüzemek napi kapacitása meg­közelíti majd a százezer tonnát. To­vább bővítik azoknak a telepeknek a számát is, amelyek két vagy több kolhoz állatállományának egyidejű ellátására alkalmasak. Az összberuházásokon belül egyre nagyobb összeget fordítanak mezőgaz­dasági célokra, már a jelenlegi öt­éves tervidőszakban is 27 százalékra, azaz 172 milliárd rubelre emelkedett a mezőgazdasági beruházások összege (míg az előző tervidőszakban ez csak húsz százalékot tett ki). Fokozzák a műtrágyák és növény­védőszerek alkalmazását, és nagy sze­repet szánnak a háztáji gazdaságok árutermelésének, hiszen a hús-, tej-, tojás- és a zöldségtermelés 30—40 százalékát biztosítják ily módon nap­jainkban. EGYENLETES EMELKEDÉS Az Egyesült Államokban évről évre „katonás rendben“ nőnek a fegyver­kezési kiadások. (Jurij Kersin rajzaj At SZKP Központi Bizottsága ha­­tározatot tett közzé Lenin szü­letésének közelgő 110. évfordulója alkalmából. A dokumentum megálla­pítja, hogy Lenin alapvető jelentőségű tételekkel gazdagította a marxizmus elméletét, s a tudományos szocializ­mus fejlődésének új szakaszát nyitot­ta meg munkásságával. Lenin tanítá­sai a világ forradalmárainak felbe­csülhetetlen értékű ideológiai fegyve­révé váltak. A leninizmus a világ tár­sadalmi átalakításának szimbólumává vált, a leninizmus korunk marxizmu­sa, a nemzetközi munkásosztály egy­séges és állandóan fejlődő tanítása. A dokumentum a továbbiakban megállapítja: korunk legbefolyásosabb forradalmi pártjai tevékenységének alapjait ma is a Lenin által kidolgo­zott elméleti, ideológiai, politikai, szervezeti elvek alkotják. Az utóbbi években a marxizmus— Az SZKP Központi Bizottságának határozata LENIN SZÜLETÉSÉNEK 110. ÉVFORDULÓJA ALKALMÄBÖL leninizmus tárháza tovább gazdago­dott a fejlett szocializmusról szóló tanítással, amely továbbfejleszti, és pontosítja az új társadalmi-gazdasági formáció kialakulására, a kommuniz­mus építésének törvényszerűségeire vonatkozó elméleteket. Hatalmas el­méleti és politikai jelentősége van annak a következtetésnek, hogy a fej­lett szocialista társadalom létrehozá­sának folyamatában a munkásosztály pártja, bár élcsapat marad, az egész Az úrvilág új vándora: Az utóbbi hetekben a Szovjetunió­ban Föld körüli pályára vezérelték a Szojuz—T jelzésű, személyzet nélküli szállító űrhajót. Fedélzetén rádióösz­­szeköttetést biztosító, továbbá orien­tációs berendezést, és fedélzeti szá­mítóközpontot helyeztek el. Az új űr­hajó feladata a Szaljut—Szojuz orbi­­tális űrkomplexum működéséhez szük­séges szállítások lebonyolítása. A Szo­juz—T repülési programjában újfajta fedélzeti rendszerek kipróbálása és a Szaljut—6 orbitális tudományos állo­mással végzendő közös munka Szere­pel. Időközben a Szojuz—T szállítóűrha­jót összekapcsolták a Szaljut—6 űr­állomással. Ez földi parancsra tör­tént, a Szojuz—T irányító berendezé­seinek bekapcsolásával. A Szojuz—T újdonsága mindenek­előtt számos szerkezeti elemének kor­szerűsítése. Oj típusúak a relék, a távkapcsolók, új típusú diódákat, trió­dákat használtak fel. Az új űrhajó irányítása egyszerűbbé vált, az űrha­jósok életfeltételei a szállító űrhajó­ban kényelmesebbekké váltak, a mű­szerek, berendezések, hajtóművek a korábbi Szaljut típusú űrhajók beren­dezéseinél sokkalta megbízhatóbban műkődnek. Nagy fontosságú például, hogy a hajtóművek működését egyesítették: mind a fő hajtómű, mind pedig a megközelítésre és összekapcsolásra, illetve a kormányzásra, orientációra szolgáló hajtóművek közös üzem­anyag-ellátó rendszerbe vannak kap­csolva. Így az üzemanyagot az eddi­ginél jóval gazdaságosabban lehet hasznosítani. Ugyanakkor a megköze­lítésre használt hajtómű biztonságo­san pótolja a fő hajtóművet a leszál­lásnál. Ha az utóbbi valamilyen oknál fogva elromlana — megfelelő meny­­nyiségü hajtóanyag áll most rendel­kezésre. Ismeretes, hogy a szovjet­­bolgár firkísérlet során a fő hajtómű hibája gondokat okozott a leszállás­nál. Ilyen eset a módosítás után már nem fordulhat elő. Az új típusú űrhajó műszerezettsé­ge, a beépített műszerek színvonala messze meghaladja a korábbi szintet. A műszerek a legkorszerűbbek, s ada­taikat állandóan feldolgozza a beépí­tett fedélzeti számítógép, amely ezek­nek az adatoknak alapján önállóan vezérli valamennyi berendezés műkö­dését, a legfontosabb műveletek vég­rehajtását, így az űrállomás megköze­lítését, az összekapcsolást, a visszaté­rés során a fékezést és a leszállás irányítását is. nép pártjává válik, s a proletárdikta­­túra állama össznépi állammá alakul át. Az SZKP meghirdette átfogó béké­nek több mozzanatát áttekintve a központi bizottság határozata megál­lapítja, hogy e tevékenységet a lenini eszmék iránti hűség határozza meg. Az SZKP meghirdette átfogó béke­programját, s annak következetea megvalósításán munkálkodik. A szo­cialista és a kapitalista országok kö­zött megkötött szerződések, ezen ál­lamok sokoldalú együttműködése, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres lebonyolítása lehe­tővé tette Európában az enyhülési fo­lyamat szilárdítását. A nemzetközi po­litikai légkör egészségesebbé tételé­hez nagymértékben járulna hozzá tf szovjet—amerikai SALT-II. szerződés életbe lépése — állapítja meg a do­kumentum, rámutatva, hogy az euró­pai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséhez, az európai béke és biztonság jelentős mértékű megszilár­dításához reális alapot nyújtanak d Varsói Szerződés országainak konst­ruktív javaslatai, a Szovjetunió leg­újabb békekezdeményezései. A Szov­jetunió, a szocialista országok, a vi­lág baladó erői állhatatosan küzde­nek azért, hogy a nemzetközi kapcso­latokban az enyhülés váljék megha­tározó tendenciává, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki. A határozat végezetül megállapítja! a világban végbemenő pozitív válto­zások elkeseredett ellenkezést válta­nak ki az imperialista reakciós körök részéről. A militarista, reakciós erűk mind aktívabban lépnek fel az eny­hülés ellen, megkísérlik javukra meg­változtatni a kialakult erőviszonyokat, ösztönzik a fegyverkezési hajszát, megpróbálnak beavatkozni más orszá­gok belügyeibe, el akarják fojtani a nemzeti felszabadító mozgalmakat. Az imperializmusnak ebben nyíltan se­gédkezet nyújt a kínai vezetés, amely nagyhatalmi, hegemonista politikát folytat, s ez ellentétben áll a béke, a szocializmus érdekeivel. Külpolitikai kommentárunk Л z ünnepek küszöbén befejezte ** munkáját az ENSZ Közgyűlé­sének 34. ülésszaka. Mérlegét már megvonhatjuk, hiszen a három hónap alatt olyan fontos döntések születtek, amelyek önmagukban is bizonyítják, hogy a világszervezet méltó kíván lenni küldetéséhez, s ilyen vagy olyan formában magáévé tette azokat a tö­rekvéseket, amelyeket a szocialista közösség országai fejtenek ki az ENSZ fórumán és általában a nemzetközi életben. Külön ki kell emelnünk két fontos határozatot, melyek tervezetét szocialista országok — az egyikét a Szovjetunió, a másikét pedig hazánk — nyújtották be. A világszervezet legfelső fórumának tanácskozásait értékelve mindenek­előtt meg kell jegyeznünk, hogy bo­nyolult légkörben kezdődtek. Az im­perialista propaganda és diplomácia teljes gőzzel azon mesterkedett, hogy a bonyolult délkelet-ázsiai helyzetet kihasználva érvényt szerezzen takti­kájának: Pekinggel összhangban a megbukott Pol Pot-rendszert ismertes­se el Kambodzsa törvényes képviselő­jéül, amivel nyilván nehézségeket akart gördíteni az elnyomóitól meg­szabadult és új életet kezdő kambod­zsai nép törekvéseinek útjába, s egy­idejűleg meg akarta könnyíteni Pe­king hegemonista törekvéseit az indo­kínai térségben. Bonyodalmakat okoz­tak, az igaz, a megdöntött Pol Pot­­rendszer képviselőjének elismerését keresztülvitték a plenáris ülésen, a gyakorlatban azonban ezzel ki is me­rült minden igyekezetük, mert a 152 tagállamot tömörítő világszervezetben a küldöttségek zöme a sokat szenve­dett kambodzsai nép megsegítése mel­lett foglalt állást, tehát a kérdéssel humanitárius, nem pedig politikai vi­szonylatban foglalkoztak, ami nyílt beavatkozássá fajult volna egy szuve­rén állam belügyeibe, s Peking és imperialista szövetségesei malmára hajtotta volna a vizet. Most, az ülésszak befejeződése után megállapíthatjuk, hogy teljesítette küldetését, és a 126 napirendi pont megvitatásában az dominált, ami ko­runk jellemző vonása: a leszerelésre és a feszültség enyhítésére irányuló törekvések, s ezzel szerves összefüg­gésben az együttműködés gondolata. Ami a hegemonizmus elítélésével kapcsolatos szovjet javaslatot illeti, ennek hatására a közgyűlés 10 pontos határozatot fogadott el, amely meg­engedhetetlennek tartja azt, hogy he­gemonizmus érvényesüljön a nemzet­közi kapcsolatokban, vagyis egyetlen állam vagy államcsoport, semmiféle körülmények között, semmiféle indí­tékkal sem tarthat igényt hegemóniá­ra más államokkal vagy államcsopor­tokkal szemben. E határozat az impe­rialisták és a velük szövetséges pe­kingi vezetés vereségét jelentette. Az ülésszak alkalmas fórum volt arra, hogy a tagállamok küldöttségei kifejtsék véleményüket korunk leg­fontosabb kérdésével^ a nemzetközi Aktiv merleg biztonság megteremtésével, a leszere­léssel, a feszültségenyhítésssel és a nemzetközi együttműködéssel kapcso­latban. Nagyon sokat vitatott és mél­tatott téma volt a SALT-II. szovjet­­amerikai hadászati fegyverkorlátozási szerződésről folytatott tárgyalások eredményes befejezése, valamint Brezsnyev elvtársnak októberben Ber­linben előterjesztett legújabb leszere­lési javaslata. Azzal szemben, hogy előtérbe került a Szovjetunió béke­­fenntartó szerepe, bizalomerősítő tö­rekvései, a NATO-országok csoportja, különösen a legszélsőségesebbeké mindinkább elszigetelődött a nemzet­közi porondon. Például a hegemoniz­mus elítélésére vonatkozó határozati javaslat ellen is csak négyen szavaz­tak, köztük természetesen az Egye­sült Államok és Izrael. Csodálatosan még Kína is megszavazta, bár a kínai küldött halandzsájával ködfüggönyt próbált vonni a határozat lényege kö­ré, ám a küldöttek zöme a szóvirá­gok mögött felismerte Peking igazi mondanivalóját. A közvéleménytől tartva azonban a kínai küldött is a többséggel tartott. A határozat, mely­be bekerültek a szovjet tervezet fő megállapításai, egyben ítéletet mond a fajüldözés, a kolonializmus, a cio­nizmus fölött is, és szintén magukra ismerhettek a pekingi „megleckézte tők“. A közgyűlés tanácskozásainak fon­tos pontja volt még a nukleáris lesze­relésről kezdendő tárgyalásokra vo­­natkozó határozat elfogadása. Erre is szovjet javaslat alapján került sor; s a szavazáskor csak az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Franciaország adott le ellenszavazatot, Kína pedig egysze­rűen távolmaradt a szavazástól. Ez is színvallás. Kétségtelenül a szocialista közösség további sikerét jelenti a közgyűlésnek az a felhívása is, hogy mielőbb dol­gozzanak ki egyezményt az atomfegy­verrel nem rendelkező államok biz­tonságának szavatolásáról. Ez egy előbbi, még az előző ülésszakon be­terjesztett szovjet javaslattal függ össze, hogy nemzetközileg szavatolni kell az atomfegyverrel nem rendelke­ző országok biztonságát, és nem sza­bad elhelyezni atomfegyvereket olyan országokban, ahol ma nem tárolnak ilyeneket. A közgyűlés egyhangúlag magáévá tette küldöttségünknek azt a javasla­tát, hogy nyilatkozatban rögzítsék a leszerelés céljainak elérésére irányuló nemzetközi együttműködés elveit. A csehszlovák külpolitikai siker vitatha­tatlan, a nyilatkozat fontossága ekla­táns. A szovjet kezdeményezés pozitív ha­tása még számos ENSZ-határozatban megnyilvánult. Így a közgyűlés elítél­te a dél-afrikai apartheid rendszer fajüldöző politikáját s afrikai atom­mentes övezet létrehozása mellett szállt síkra. Ugyanilyen álláspontra helyezkedett a Közel-Kelettel kapcso­latban is; a térség fő problémájának rendezése érdekében visszatért régeb­bi határozatának érvényesítéséhez; követelte a palesztinok jogainak elis­merését és a kérdésnek a Palesztina! Felszabadítási Szervezet részvételével történő igazságos rendezését. A köz­gyűlés határozatban újra Ítéletet mon­dott a chilei fasizmus fölött, elítélte az emberi jogoknak Dél-Afrikában és Izraelben történő égbekiáltó megsér­tését. Állást foglalt a nemzeti fel­szabadító harcot vívó afrikai népek; konkrétan Zimbabwe és Namíbia né­pének természetes joga mellett. A közgyűlés végül fontos korköve­telménynek tett eleget, amikor 1980. augusztus 25-re rendkívüli ülésszakot hívott össze egy új, igazságosabb gazdasági rend megteremtésével kap­csolatos kérdések megvitatására. A 34. ülésszak fontos tanulsága volt: a világszervezet hű maradt küldetéséhez, s ebben fontos támoga­tásra lelt a szocialista és az el nem kötelezett országok részéről. LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom