Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-22 / 12. szám

1988. március 22.

SZABAD FÖLDMŰVES

Annak ellenére, hogy a Tőketerebesl (Trebišov) Konzervgyárral mindmáig nem kötöttek szerződést, paradicsomot 21, paprikát 18, uborkát 15, káposztát 10, sárgarépát 12, fejes salátát pedig 20 hektáron termesztenek... [a két utóbbit vetőmag céljára).

Kérdés: az idén vajon — szerződéskötés híján — nem néznek-e majd megint terményértékesítési nehézségek elébe...?

Üjlaky Géza ennek a szövetkezetnek a főagronómusa. Szerinte az őszi kalászosok jól átteleltek, s kellő felkészültséggel fogtak hozzá a kora tavaszi munkához. Gabonából az idén bőségesebb hozamátlagot szeretnének elérni, a tavalyihoz viszonyítva, mivel a múlt évben csupán 3,5 tonna gabonát takarítottak be hektáronkint.

ф Nálunk merészebbek, bizakodóbbak a bolyi (Bol) szövetkezet tisztségviselői.

>— Gabonából eddig 4,5 tonna volt a legjobb hozamátlagunk. Ha tehát az idén 4,15 tonna az előirányzott hektárhozam, ez szerintünk elérhető, ha csak valami elemi csapás nem jön közbe. A búzánk 740 hektárnyi, többnyire Mironovi és Jubilejnája fajtájú. Tavaly ezek adták a legbővebb termést. Az idén az árpavetés mindössze félszáz hektárnyi, ez nem okozott semmilyen gondot. Kukoricát az idén kétszáz hektáron termesztünk. Ha az időjárás kedvezőre fordul, a dologvégzéssel nem lesz baj. Dolgozóink igyekvőek, szorgalmasak, ha kelt éjjel és ünnepnapokon Is készek a sürgős munkák elvégzésére — így vélekedett Illés János elnökhelyettes, a pártelnök.

ф A továbbiakban még meglátogattuk a nagykapost (Veiké Kapušany) és a leleszi szövetkezetei, valamint a Királyhelmecl (Královský Chlmec) és a Szomotorl (Somotor) Állami Gazdaságot. E mezőgazdasági üzemekben is méltóképpen fogadják a 35. szabad tavaszt. Vetéseik jó erőnlétben vannak, mivel a fejtrágyázás idejében történt.

A kertészetekben is serény munka folyik. A határban ugyancsak felsorakoznak a traktorok, vetőgépek, műtrágyaszórók, hogy jó alap teremtődjék a bőséges termés eléréséhez.

ülés Bertalan

Rendkívül változékony március időjárása. Ez azonban nem kedvetleníti el, sőt serény dologtevésre sarkallja a tavaszváró mezőgazdasági dolgozókat. Azokat, akik még az alkalmas órákat, félnapokat is a talajelőkészítésre, vetésre fordítják. Az igényes növénytermesztési feladatok ismeretében készülnek a termés jó megalapozására, a tavalyitól nagyobb hektárhozamok elérésére, a gabonaprogram következetes valóra váltására.

Evégből néztünk körül Bodrogköz és az Ungvidék néhány szövetkezetében, állami gazdaságában, hogy megbizonyosodjunk róla, milyen a felkészültség, a friss, kora tavaszi munkalendület.

mus. — A terv: 4,39 tonna hozamátlag elérése. Meg kell mondani, hogy a száraz ősz a kalászosok vetésének nem kedvezett, de ami kikelt, annak 90 százaléka megmaradt, sőt megerősödött. Kukoricából (320 hektárnyi a termőterület) szeretnénk elérni az 5-tonnás hozamátlagot, illetve túlhaladni azt. Ehhez megteremtjük a jó előfeltételeket, egyrészt a talaj minőségi előkészítésével, a jó fajtamegválasztással, a kedvező Idejű vetéssel, a gondos növényápolással, másrészt a termésbetakarítási veszteség lehető legkisebbre csökkentésével,

• Az abarai (Oborln) szövetkezetben Kaszonyi Albert főkertészt éppen a papríkapikírozás ellenőrzése közben találtam.

— Tavaly — emlékezik vissza

keserűen , bizony sok paradicsom a „nyakunkon“ maradt. Mennyi a zöldségfélék idei termőterülete? Mintegy 85 hektárnyi. Fóliasátrak alatt körülbelül 8 hektárnyi területen termesztünk paprikát, fejessalátát és uborkát.

Bizakodó a közhangulat Bodrogközben, az Ung-vidéken egyaránt. Fogadkoznak az emberek: jobb minőségű munkával hozzák be a múlt évi lemaradást; szakszerűen, lelkiismeretesen végzett munkával, a tartalékokat — a szellemi erőforrásokat is beleértve! — jól hasznosítják, hogy a kitűzött cél elérhetővé váljék.

A gabonaprogrumon belül a takarmánygabona termesztésére megkülönböztetett figyelmet fordít Felső-Csallóköznek felbári (Horný Bár) szövetkezete. Ez a közös gazdaság jobbára arról nevezetes, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajské Streda) járás egyik legjobb, élenjáró gabonatermesztője.

Vllághy Ferencet, az agronómust, valamint Húsvéth Lászlót, a gépi brigád vezetőjét március 6-án a csallóközi müút menti táblán leptük meg, amint Lelkes László és Farkas Ferenc társaságában épp a vetőgépen igazítottak valamit. Aztán: irány a tábla túlsó vége! Bár a

távolság vagy két kilométernyi, a traktorosok gyorsan térültek-fordultak — Igyekszünk a jó időt kellően hasznosítani, hogy mielőbb befejezzük — 120 hektáron — az árpavetést, — magyarázta hévvel a növénytermesztési szakember. — Bár csak délutánonként vethetünk, így is idejében, jó vetőágyba hull a mag. Milyen fajta? Száz hektárba Triumph, húszba meg Sparta kerül...

Tavaly a tervezett 6 tonna helyett 6,73 tonnát takarítottak be hektáronként. Az idén is szeretnének legalább ilyen jó hektárhozamátlagot elérni.

Kép és szöveg: kovács

Az SZLKP Galántai Járási Bizottságának Elnöksége már régebben megtárgyalta és jóváhagyta a tavaszi munkák politikai-szervezési kerettervét. Ennek alapján készítették el a járás mezőgazdasági üzemeiben a tavaszi programtervet, figyelembe véve a CSKP KB 14., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülése határozataiból eredő igényes feladatokat.

Megkérdeztük Kolecsányi Dezső mérnököt, a Galántai járási Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusát, mit tesznek a tavaszi munkák sikeres elvégzése érdekében?

— A növénytermesztés a mezőgazdasági termelés alapja. Dinamikus fejlesztésére elsőrendű figyelmet kell fordítani. Annál is inkább, mert járásunkban tavaly megbillent a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti egyensúly. Ennek helyreállítása érdekében az SZLKP járási bizottsága feladatul adta: az 1980-as évben búzából 5,44, kukoricából 6,1 tonnát kell elérni hektáronként, járási átlagban. Ezt megköveteli a gabonaprogram komplex megoldása, s nemkülönben a takarmányalap mennyisége és minősége, hogy az állattenyésztés minden eddiginél sikeresbbé, jövedelmezőbbé váljon.

A járási főagronómus a továbbiakban utalt arra, mivelhogy a vetésterület bővítésének lehetőségei kimerültek, a gabonatermesztés hatékonyságának fokozása a jobb fajtamegválasztásban, a tökéletesebb agrotechnikában, a bőségesebb és szakszerűbb istállótrágyzásban, a betakarítási veszteségek további csökkentésében keresendő.

— Csaknem 20 ezer hektárnyi területen termesztünk búzát — folytatta Kolecsányi mérnök. — A járás mezőgazdasági üzemeiben még február első felében elvégezték az első nitratációt. Tavaszi árpából — az idén 8438 hektárnyi lesz (csupán 400 hektárral több a tavalyinál — a már legjobban bevált, bőtermő fajtákat termeszt-Kolecsányi Dezső mérnök, a jmi főagronómusa.

Fotó: (szerző)

jük, mint például a Spartant, a Triumphot, a Rapidot, a Korait és a Safírt: s próbaként Diabas fajtát is vetünk, mégpedig a vetőterület 1,6 százalékába.

— A járás szövetkezetei és állami gazdaságai összesen 15 ezer 600 hektár földbe vetnek kukoricát. Cukorrépát 4200 hektáron termesztenek, 38,1 tonna hektárhozamot előirányozva, járási átlagban. Nagyon jók a kendertermesztési tapasztalataink, ezt az ipari rostnővényt 1120 hektáron termesztjük. A napraforgó, a hüvelyesek, a burgonya termesztése kisebb területre szorul.

— Mi a helyzet a műtrágya és az istállótrágya hasznosítása területén?

— Járásunkban egy hektárra átlagban 340 kg NPK trágya jut (tiszta tápanyagban). Ez elegendő is lesz. Más azonban a helyzet az istállőtrágyázással, a mezőgazdasági üzemek szakembereinek tudatosítaniuk kellene mielőbb: az istállótrágya a talaj humusztartalmának gazdagltója. Ha ebből nem jut elegendő a talajba, s nem bánunk vele szakszerűen, akkor bő termésre nem is számíthatunk.

— fis a gépek műszaki állapota?

— Mint a gépek műszaki ellenőrzése, a szemlék tapasztalatai bizonyítják, a mezőgazdasági üzemek gépjavítói, szerelői általában jó munkát végeztek. Jelentős mennyiségű alkatrészt felújítottak. Persze, emellett is előfordult, hogy egyes szövetkezetekben, állami gazdaságokban épp az alkatrészhiány késleltette a gépek javítását. Ezenkívül hiány mutatkozik vetőgépekből, kombinétorokból, tárcsás boronákból, talajtömitő hengerekből.

Jó lenne, ha a mezőgépgyártás illetékesei ezen gépek és talajművelő gépi eszközök gyártására nagyobb figyelmet fordítanának, eleget téve a XV. pártkongresszus határozatából eredő feladataiknak. A mezőgazdasági üzemek csakis így teljesíthetik évről évre igényesebb feladataikat.

A beszélgetést köszöni: krajcsovics

A napi munka, s a világproblémák egész sora köti le figyelmünket, közben felejtjük a múlt emlékeit. Márpedig az olyan emlékek, amelyek a hősies helytállást, a hitleri fasizmus erejének megtörését idézik fel, szükséges, hogy írott szó formájában felelevenítődjenek, köztudatba kerüljenek, különösen most, a felszabadulás 35. évfordulója alkalmából. XXX

A címben említettek ízig-vérig magyarok voltak, egészséges Internacionalista szemlélet, s kommunista meggyőződés hatotta át egész lényüket.

Hármunkat egyetlen közös tevékenység kötött össze: az ellenállás, a szabotázs, a fasizmus iránti mély gyűlölet. Konkrétabban: pontos terveink voltak arra vonatkozóan, hogyan fékezzük a német hadigépezet, a gyors hadtestek felvonulását. Hiszen Zvolen pályaudvarán át irányítottak kelet felé a németek számos hadtestet a Kaukázusba, ahol a szovjet csapatok ütötték-verték, pusztították az ellenséget, Andrej Antonovi« Grecskó marsallal az élen.

Hitler azt hitte, hogy megszervezheti valamennyi kapitalista állam „kereszteshadjáratát“ a Szovjetunió ellen. „Villámháborújával“ szétzúzhatja az első szocialista államot, s ezzel megteremtheti az alapot fasiszta világuralma számára. Csakhogy, nagyan is elszámította magát... Az ellenállással nem számolt ...

Zvolenban német vasúti parancsnokság működött. Emberei sokszor beszeszeltek, ami azután a fegyelem rovására ment. Az ilyen helyzeteket, meg a sűrű ködöt, természetesen jól kihasználtuk. Egy alkalommal éppen három katonai szerelvény vesztegelt. A trió rövid tanácskozásra dugta össze a fejét, s hamarosan döntöttünk: injekciózás! Ez a ml nyelvünkön annyit jelentett, hogy a vasúti kocsik csapágyába finom homokot juttattunk. Ennek az lett a természetes következménye, hogy három-négy kilométer út megtétele után „hőnfutás“ jött létre, s a vasúti kocsit feltétlenül ki kellett iktatni a vonatszerelvényből. Ez több órás veszteglést jelentett a nyílt pályán.

Mondanom sem kell, hogy ez a szabotázs-művelet rendkívül kockázatos volt, s primitívsége mellett annál hatásosabb. Az ilyen „injekciózások“ napokkal késleltették a hadianyag célba- Jutását

A Zvolen—Viglaš közötti pályaszakasz 13 kilométer, 18 promile emelkedéssel. Az akkori mozdonyok teherbírása mellett minden katonai szerelvényt tolatómozdonnyal kellett előre segíteni — hiába volt elől akár két mozdony is. Ezt a túlterhelt szerelvények is indokolttá tették.

Tudtuk mindhárman, hogy szabotázsaink németek általi felfedése halálbüntetéssel jár. Dehát minden rejtélynek, problémának van megoldása. Ezért csak éjszakánként működtünk, s a legrosszabb időjárási viszonyok közepette.

XXX

Esteledett. Az állomás kétszázas égői reménytelen küzdelmet folytattak az egyre sűrűsödő köddel. Ilyenkor az állomásparancsnokság tisztjei ls behúzódtak irodájukba, s beszélgettek.

A Menyhárt testvérek

— Fantomot kergetünk — dünnyögte Müller kapitány rosszkedvűen. — Reménytelen eset, mégcsak gyanúsítani sem merünk senkit. A tettesek pedig garázdálkodnak.

Fuch őrnagy a fejét csóválta:

— Ezt nem merném ilyen határozottan állítani. A reményt sosem szabad feladni...

XXX

A halál táborokból kiszivárgó hírek hátborzongatóak voltak. Felbőszítettek minket, s a cselekvés vágya fűtötte vérünket. Mi nem törtünk német katonák életére. Legfőbb feladatnak tartottuk a német hadtestek célbaérésének késleltetését.

Két katonavonat várt menesztésre. Az első vonat mozdonyán Szatmáry volt a vezető. Haladó szellemű, becsületes, megbízható ember (a mi szempontunkból!). Megkértem őt, hogy a menesztés után lehetőleg lépésben menjen a rendező pályaudvarig. Ott le akarok ugrani. Dolgom van. Megértett!

Menyhárt Jani és Arpád — kocsimesterek — menetközben meginjekcióztak három kocsit. Az emelkedés teteje egyben kitérő i« volt „Szitárka“ néven. Eddig nagynehezen felkapaszkodott vonatjával Szatmáry, s azután leállt. Majd leszállt a gépről és kezdte vizsgálni a kocsikat. A tizediknél észrevette, hogy a csapágy füstölög s forró. Fantáziája azonnal működni kezdett. Megfordult és indult a mozdony felé. Közben a németek is leszálltak, megérdeklődní, miért áll a mozdony.

Amikor az őrség észrevette, hogy valaki mozog, rákiáltott: „Halt! Hände auf!“ (Állj! Kezeket fel!)

Szerencsére Szatmáry Jól tudott németül, s megmagyarázta, ki.ő és mit csinált a vonat körül. A hangoskodásra a vonatvezető is ott termett, aki igazolta, hogy az illétő mozdonyvezető — s nem partizán. Ettől a perctől Szatmáry katona kíséretében teljesített szolgálatot, egészen Fülekig (Fifakovo).

Ezt saját elbeszélése alapján tudtam meg, s így értesültem a szabotázs eredményeiről is.

Amennyiben a hőnfutott vasúti kocsik száma sokasodott, a hadtestek késtek... Ilyesmi nem marad titokban. Mármint a mind gyakoribb, s hosszabb vesztegelések. A német hadügyminisztérium nagy kivizsgálást rendelt el. Az állomásparancsnokság tisztjeit, s legénységét leváltották. Az új osztag tíz kutyával érkezett, amelyek rendeltetése az állomáson álló katonavonatok őrzése volt. Ez a változás nagyon körülményessé tette a munkánkat.

De, az injekciózás így sem szűnt meg, harcterünket áttettük a közbeeső állomásokra, ahol a katonavonatok forgalmi okokból lettek feltartóztatva (kereszteződés vagy megelőzés miatt).

XXX

Megéltük a felszabadulást. A Menyhárt fivérek, Szatmáry,

s jómagam. A tizennyolcéves Menyhárt-lány, Emma, mint mókuska, oly fürgén szaladt föl a háztetőre, s tűzte ki a sarlóskalapácsos vörös zászlót. Ez 1945. március 14-én volt, amikor találkoztunk az első felszabadító szovjet katonákkal, öleltük, csókoltuk őket, akiknek nagyon jólesett a kedves fogadtatás.

A vasúti lakótelep lakosai üdvrivalgással köszöntötték a vöröscsillagos szovjet katonákat, felszabadítóikat.

... S most, 35 év múltával ls hálával, szeretettel gondolunk rájuk! Mindazokra, akik életük kockáztatása árán járultak hozzá az esztelen vérontás megszüntetéséhez, a népek, nemzetek felszabadításához, a fasizmus felett aratott győzelemhez.

J. M. Habrovský, Zvolen

ф Kaszonyl Arpád, a cslcseri |(Ciíarovce) szövetkezet főagronómusa, a következőképp vélekedett:

Hosszú volt a tél, de mindvégig hótakaró védte a vetést. A zsenge növényállományon már egyáltalán nem fedezhető fel az őszi aszály, s a kései vetés kedvezőtlen hatása. Felfagyás, kipusztulás eddig nem történt. Pangó vizek sem borítják a vetéseket. Az idejében Juttatott tápanyag felerősítette a növényállományt. >—• Majd bizakodóan zárta mondanivalóját: — Remélem, az idén is sikerül jő termést elérni, megszerezni a járási elsőséget...!

Ehhez csupán azt fűzhetjük hozzá: Teljesüljön az óhajuk, kívánságuk.

ф A vaján! (Vojany) szövetkezetben Kecskés Ferenc főagronómus már kissé borúlátóbb. Ennek a múlt évi sikertelenség a legfőbb oka. No, de ezen már mi sem segít (mármint azon, hogy tavaly a búzájuk egyharmada kifagyott, a kukoricát meg kétszer kellett vetniük...).

i— Szemeseket az idén a szántó 64 százalékán termesztünk — mondotta a főagronó-