Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-15 / 11. szám

IMA. március IS, SZABAD FÖLDMŰVES 35 szabad esztendő Harcos elődök nyomdokain Valamivel több, mint 2500 lakosú község: MUZSLA. A dinamikusan fej­lődő, iparosodó Párkány (Štúrovo) határváros vonzáskörébe tartozik. Ezt az „elszívó“ hatást igyekszik némi­képpen ellensúlyozni, jó lakáskörül­ményekkel, községfejlesztéssel, s ter­mészetesen munka- és megélhetési le­hetőségekkel — a községvezetés, az élen PATHO GYULA hnb-elnökkel. Hozzájárul ehhez természetesen a szö­vetkezet is, mint közös mezőgazda­­sági nagyüzem. RÖPKE PILLANTÁS A MÜLTRA Persze, nem volt az úgy hajdaná­ban, mint most: küzdeni kellett, még­hozzá keményen a mindennapi betevő falatért, a megélhetésért, az emberibb életért. Barusz Ernő mérnök, eísz-elnök. Milyen emberek lakták ezt a közsé­get a burzsoá-demokratikus társadal­mi rendszerben? Vagyis az első Cseh­szlovák Köztársaságban? Olyanok, akik nem ijedtek meg a saját árnyé­kuktól. lzig-vérlg kommunisták, mint például: Nagy János, Pathő József, Szórfid András, Faragó Imre, Vajda István, Czabán Dániel (aki nyugállo­mányú alezredes a Magyar Népköz­­társaságban), továbbá Zsitváné Vajda Rozália (mártírhalált halt a németor­szági koncentrációs táborban), és a többi, kommunista meggyőződésű pártonklvüll. Egyetlen mozaikkép felvillantása kívánkozik ide a harcos múltból: kényszeraratásra került sor. Nagy elvtárs, lemeztelenített mellét mutat­va, kiáltotta oda a kivezényelt csend­őröknek: „Ide lőjjeteklll“ A tömeg osztályöntudatos, bátor kiállása jobb belátásra bírta a jelenlevő járásblrót, a hatalom szuronyos pribékjeit. Az Intézőnek megparancsolták: munkát adjanak ezeknek az embereknekl Ez a megmozdulásuk -—, mint meg­annyi más — eredménnyel végződött. Miért? Mert a kommunista párt mu­tatta a harchoz vezető utat. Egyálta­lán nem a véletlen műve, hogy Muzs­­lát abban az időben „Kis-Moszkvának“ hívták. A pártnak szava, befolyása volt a tömegekre. Még a környékbeli falvak elnyomott földmunkásai, bére­sei, napszámosai is a muzslai példák­ból merítettek erőt, bátorságot nehéz osztályharcukhoz, küzdelmeikhez. J6- néhányan, pártsejteket alkotva, épp a muzslai pártszervezethez tartoztak. Több éven keresztül — különösen a 30-as években — kommunista bíró állt a község élén ... Aztán jött a Horthy-fasizmus kor­szaka. A kakastollas csendőrök meg­toroltak minden kommunista szervez­kedést, tömeg-megmozdulást. A muzs­lai kommunistáknak nem maradt más hátra: illegalitásba szorulva tevékeny­kedtek, ahogy a helyzet megengedte. De nem adták fel a küzdelmet... A felszabadulást követően a kom­munisták vették kezükbe a hatalmat. Hozzáfogtak a helyi polgári őrség (milícia) megszervezéséhez, majd a békés építő, termelő munkához. ALAPÍTOK hagyatéka Az 50-es évek elején a fejlődés kö­zéppontjában a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése állt. Az alapítók — tizenkét napszámos, földmunkás —: Faragó Imre, Szóród András, Kucse­­ra Imre, Ipolyi Imre, Sulczi István, Matúz János, Pathó József, Nagy Já­nos, Nagy Ferenc, Nagy Imre, Nagy József és Vajda József. Ogy kezdtek a munkához, hogy nem is figyelték, ki, mennyit dolgozik. „Ki­ki ereje és becsülete szerint a leg­többet!“ — ez volt akkor a ki nem mondott jelszó. Maguk által összeadott rozoga esz­közökkel és jószággal kezdték a kö­zös gazdálkodást, meglehetősen ve­gyes minőségű és sokfelé szétszórt földeken, a szükséges mezőgazdasági épületek nélkül. Úgy adták össze a vetőmagot is, s aggódtak, hogy vissza jön-e valami a közösbe vitt értékből. Később fokozatosan gyarapodott a szövetkezet vagyona, s a javuló ered­mények növelték a közös vonzerejét és tekintélyét. Ezerkílencszázötvenkettöben az efsz mezőgazdasági termelésének értéke meghaladta a hárommillió koronát, s a hatvanas évek elején már szövet­kezeti faluvá vált Muzsla. 1966-ban a helyi efsz egyesült az ebedi (Obid) szövetkezettel s kialakult a 3500 hek­táron gazdálkodó korszerű nagyüzem. Az eredmények javulásával párhuza­mosan emelkedett a szövetkezeti dol­gozók társadalmi rangja is. Nincs szó anyanyelvűnkben, melynek jelentés­­tartalma olyan drámai változást mu­tatott, mint az, hogy: paraszt. Volt Idő, amikor társadalmi méretekben ebben a községben is megalázást je­lentett, de aztán következett egy olyan Időszak, amikor százak büszkén jelölték vele létüket, hovatartozásu­kat. A község lakossága a város von­zásában él. Kevés ház van a faluban, ahonnan ne került volna el — az utóbbi harmincöt évben — egy-két ember az iparba. A faluhoz való kö­töttség a testvéri hús-vér kapcsolat azonban megmaradt. A fiakon, test­véreken keresztül megértik, és élik a munkás-paraszt szövetség gyakor­lati hasznát és értelmét. — Egy fedél alatt, egy kenyéren élünk — mondotta Barusz Ernő mér­nök, az efsz elnöke. A tagok elégedettek — de vajon, milyen efsz a muzslai „Béke“? Gabo­nából a hektárhozamuk jó, szakérte­lemmel és eredményesen termesztik a cukorrépát, a kukoricát, és a tö­megtakarmányokat. Háromezer liter felett van a tehenenként! éves fejési átlaguk, a zöldség- és gyümölcs­programban aktívan részt vesznek. A muzslai dombokon tüzes bor te­rem; nagy tartalékokat látnak az állattenyésztésben is. A szövetkezet elnöke számokkal, adatokkal, bizonyította a fentieket. Nem szólt külön a traktorosokról, és a tehenészekről. A közösség eredmé­nyeiről beszélt. Az alapító tagok közül még ma is többen járják a határt. Jóleső érzés­sel szemlélik hagyatékukat. Ha flata­­labbakkal találkoznak gyakran mon­dogatják: — Ez az, látjátok: így képzeltük el ml Is ... AMI VALÓRA VÄLT... A szövetkezet főgépesítőjeként Is­mertük azelőtt Pathó Gyula elvtársat, aki jelenleg a hnb elnöki tisztségét tölti be, közmegelégedésre. Ottj áriunkkor épp az óvodából jött, s többek között arról is szót ejtett, hogy ez a gyermekintézmény túlzsú­folt: ötven helyett hetvenöt ember­­palánta szorong benne. — Huszonegy gyerek elhelyezési problémája mindmáig megoldatlan. Dehát ml egyebet tehetünk? ígéret ugyan van a járási illetékes szervek részéről egy 60 férőhelyes új óvoda építésére, de azt magunk sem tudjuk, melyik évben kezdődhet az építése. A telket már kijelöltük az új óvoda részére... >— újságolta a hnb-elnök. A faluképet csinosítja a szövetke­zet emeletes, új székháza. Friss mal­terszagot áraszt a közvetlen közelé­ben levő, még körülállványozott, új póstaépület, mely befejezés előtt áll. A szép, tágas, impozáns művelődés­háza — a szövetkezet, a tömeg- és társadalmi szervezetek, a lakosság széleskörű hozzájárulásával — már elkészült. Járdák kígyóznak a házsorok előtt: 1977-ben például a tervezett 1300 fo­lyóméter helyett 1500 folyóméternyi járdát épített a lakosság. — A lakosság kezdeményezésére fogtunk hozzá az iskola főjavításához. Természetesen, a pedagógusok is sür­gették ... Már ezen a munkálaton is túl vagyunk — állapította meg öröm­mel Pathó 'elvtárs, a legilletéjkesebb Zalaba András, üzemgazdász. községvezető. — Az Ivóvíz-probléma is megoldódott. A villanyhálózatot si­került négy transzformátor segítségé­vel olyannyira felerősíteni, hogy most már csúcsidőben is nézheti a lakosság a tévéműsort. Végre van már gyer­mekorvosunk és fogorvosunk is. Az utóbbinak sikerült helyben megoldani a lakásproblémáját. A „Z“ akció ke­retében, a Jednota segítségével új üzlethez jutottunk. Saját erőből ka­­vicsoztuk néhány községi közútunkat. Kijelöltek két szemétlerakó telepet, s ócskavas-telepet létesítettek, meg­bízva a gyűjtéssel egy alkalmas sze­mélyt. AMI NAGYON KELLENE...! A lakosság már több alkalommal kérelmezte a községi utak portalaní­tását. Az Érsekújvárt (Nové Zámky) Járási Nemzeti Bizottság egyik felelős tisztségviselője személyesen is meg­győződhetett arról, hogy még tizen­egy utca vár kemény burkolatra, asz­faltra. Ezek közül egy kap a közel­jövőben — az Ígéretnek megfelelően A BÉKE Efsz székháza. A falu éke, dísze: a művelődésháza — új, kemény burkolatot. Nem sok! De... I Ami ugyancsak hiányzik: a közszol­gáltatási épület. Eddig például egy néni a saját házában gyűjti össze a mosásra váró szennyest, hogy aztán a tisztítóüzembe szállíthassák. Egy két és félezer lakosú községre nagyon rá­férne, ha megoldódna helyben a tévé, a rádió-, s egyéb háztartási gépek, eszközök javítása, hogy ne kellene a várasba szállítani... Égetően sürgős az új óvoda építése, hiszen 100 szülő jelentette be újabban igényét gyermeke óvodai elhelyezésé­re. A jelenlegi túlzsúfoltság is csak ily módon szüntethető meg. Ami ugyancsak szülők több éves, jogos óhaja: az iskolai napközi otthon létesítése. Felmerült egy korszerű, cukrászdá­val is ellátott vendéglátó üzem létesí­tésének kérdése, mégpedig a 7. ötéves tervidőszakra ütemezve. A Jednota közreműködésével. Tudomásunkra jutott az is, hogy a lakásépítés egy időre megtorpant, le­állt. Most azonban újfent megindult az építkezés, mivel sok az érdeklődő. — Azon munkálkodunk — hangsú­lyozta a hnb-elnök —, hogy a muzs­­laiak ne vágyakozzanak a városba, vagy más falvakba, jianem gyökerez­zenek le helyben, főleg a fiatalok. Ehhez azonban az állattenyésztés korszerűsítésére is nagy szükség van. HONFOGLALOK 1978-ban a községben új művelődési házat avattak. A megnyitó fényesen sikerült, s a muzslaiak elővehették ünneplő ruháikat, hogy megtiszteljék az új létesítményt. Szövetkezeti klub: így nevezik a kultúra korszerű hajlékát. Szerintünk a „klub“ ennél többre hivatott. Veze­tője Szlamka Zita fokozatosan építi a tartalmi munka állványzatát. Jelenleg legnagyobb varázsa a kor­szerű mozi- és színházteremnek van, de a könyvekbe zárt kincs tárháza a könyvtár is egyre jobbban vonzza a lakosságot. Színházi és művészeti együttesek adják egymásnak a kilincset, s foko­zatosan beindul a szakköri tevékeny­ség is. A kultúra fejlesztése terén legtöbbet a CSEMADOK, a Nőszövet­ség és a SZISZ helyi szervezete vál­lal magára. A kora tavaszi napfény ezüstösen villan a cíterák húrjain. Gál Kálmán vezetésével felcsendül az ősi hang­szerbe zárt népdal. A menyecskekőrus tagjai próbára indulnak. A folklórcso­port nemrégen alakult s a „Tavaszi szél vizet áraszt“ megnevezésű nép­­dalverseny járási döntőjén máris ki­válóan szerepelt. Eredeti, tiszta for­rásból merített népdalok hozzák iz­zásba a terem levegőjét. Régi fonóje­lenetet elevenít fel a csoport műsora: Szabó Erzsébet, Bucsi Teréz, Krosch Istvánné, a nyolcvan éves Linter Klá­ra és a többiek jóvoltából feleleve­nednek a régi téli esték, amikor még a fonóban szólt a nóta. Nem vitás, hogy a kultúra korszerű házában rövidesen otthonias légkör teremtődik. Legnagyobb feladatnak a kultúrmunka összehangolását, egy új művelődési szerkezet kialakítását . tartják. A szövetkezeti klub vezetője talá­lóan fejezte ki magát, amikor arra utalt, hogy erről a helyről messzebb­re nézhet és láthat a népművelés em­bere. „RÖVIDESEN SÍNEN LESZÜNK" A sportszervezet elnöke 1968 óta Zalaba András. Tősgyökeres muzslai, s ennek megfelelően szívén viseli a község tömegsportját. A szervezet taglétszáma háromszázöt, s három szakosztály — labdarúgó, asztalite­nisz, turisztika — fejt ki tevékenysé­get. f— Mire a legbüszkébbek? — tettük fel a kérdést a népszerű Andrásnak. A sportlétesítményre, melynek gyepszőnyegét az I. ligában szereplő klubcsapataink is irigyelik. Idén pél­dául a Dukla Banská Bystrica labda­rúgói alapoztak nálunk. Elégedettek vagyunk a sportnapokkal is, melyek alkalmanként 1000—1500 nézőt is ki­csalnak a sportpályára. — Mi az, ami bosszantja? — A foci. Labdarúgóink mér az I. В osztályban is szerepeltek, sajnos, je­lenleg a járási bajnokság harmadik osztályával is meg kell elégednünk, — Talán kevés a tehetséges labda­rúgó? — Tehetségben nem szűkölködünk. A probléma ott kezdődik, hogy a te­hetségesebb játékosaink Párkányba (Štúrovo) igazolnak. A jelenlegi együttesben van fantázia, s ha min­den jól megy, az idén felsőbb osztály­ba kerülünk. Az edző Drapák Károly és az együttes gerincét alkotó játé­kosok — Hornyák László, Zalaba La­jos, Franyo Tibor, Kurdi János, Pathó Róbert és a többiek — mindent meg­tesznek a siker érdekében. Tisztában vannak azzal, hogy feljebbjutásukkal a népes szurkológárda dédelgetett ál­mát váltanák valóra. — Mindent egybevetve? • — Vasutas szóval élve a község sportja „sínen“ van. Korszerű sportlé­tesítményünk és az egyéb lehetőségek zöld fényt biztosítanak a tömegsport­nak. A KÖZJŰ — MINDANNYIUNK ÜGYE Ügy van az Muzslán, hogy a nem­zeti bizottság a 29 helyi képviselővel szorosan együttműködve, megosztja a társadalmi- és tömegszervezetek tag­jai, valamint a lakosok között a köz­ségfejlesztési és csinosítási, tömegpo­litikai feladatokat. így azután az efsz-tagság is tevékenyen részt vál­lal a megvalósításból. S ami nagyon helyénvaló: a nem­zeti bizottság él a nyilvános dicséret éš az építő jellegű bírálat lehetősé­geivel, felhasználva erre a hangosbe­szélőt. Ennek azután van is foganat­ja, mert senki sem akar lemaradni, a társadalmi munkából részt nem vál­lalni. Ez annál is inkább fontos, mert a‘ járáson belül már hagyományos a versengés a hasonló lélekszámú váro­sok, illetve falvak között. Mint arról Könözsi Richárd, a hnb titkára tájékoztatott, a Szlovák Nem­zeti Felkelés 35. évfordulója tisztele­tére vállalt kötelezettségeiket túltel­jesítve, győztek a Maňa község lako­saival folytatott versenyben. Ez a ver­seny több feltételhez kötött: nem csu­pán a községfejlesztési- és környezet­­szépítési feladatok teljesítésére kor­látozódik, hanem a tömegpolitikai-, valamint kulturális nevelőmunkára is irányul. Ezen kívül sportpálya, gyer­mekjátszótér létesítéséé, utcák, terek tisztántartására, zöldövezetek, parkok, fák gondozására stb. Nagyon szemléltetően fejezi ki a muzslaiak viszonyát községükhöz, a szocialista társadalmunkhoz a felsza­badulás 35. évfordulójára vállalt 942 egyéni és 15 kollektív kötelezettség, illetve munkafelajánlás. Például 48 798 óra társadalmi munka végzésére kö­telezték magukat. Ez igen jelentős hozzájárulás a közös javak létreho­zásához, mely mindannyiunk érdekeit szolgálja. Kétségtelen: ha az idén is oly szív­­vel-lélekkel, s áldozatkészséggel vég­zik dolgukat, mint azt a múlt évek­ben tették,1 Muzsla, ez a forradalmi múltú, vén Duna menti község még szebb, még csinosabb lesz, s még ott­honosabb, vonzóbb a bennelakók szá­mára. N. Kovács István és Csiba László Fotók: (kov)

Next

/
Oldalképek
Tartalom