Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

1980. március f.

SZABAD FÖLDMŰVES

Lapunk színvonalának további emeléséért

A Szabad Földműves első száma megjelenésének 30. évfordulója jegyében tárgyalták meg a szerkesztőség dolgozói és a lapunk legaktívabb levelezői azokat a feladatokat, amelyek a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében lapunkra hárulnak. Egyértelműen állítható, hogy az ipolysági tanácskozó nagyon hasznosnak bizonyult. Nemcsak azért, mert

a szerkesztők és levelezők közös felelősségvállalását szimbolizálta, hanem azért is, mert a Szabad Földművesről alkotott vélemények, lapunk tartalmi szerkezetével kapcsolatos megállapítások és a szerkesztőséggel, valamint a levelezőkkel és külső munkatársakkal szemben támasztott követelmények megítélésében teljes nézetazonosság uralkodott.

A véleményt nyilvánítók mindegyike — köztük Dr.

Durdiak Mihály, a

Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának vezető dolgozója, Csontos Vilmos költő, Dr.

Kertész Pál politikai dolgozó, Vehovszky Pál párkányi kertbarát, Plavec Pál pedagógus,

Dr. Szladovnyik József, a Malom- és Pékipari Vállalatok vezérigazgatóságának dolgozója, Mag Gyula, a dunászerdahelyi múzeum igazgatója, Jakab Sándor hnb-elnök,

Gacsó István szövetkezeti dolgozó és Svinger István (az d,lat a

lanfelügyelő — teljes egyetértésüket fejezték ki azokkal a megállapításokkal, amelyeket mint a szerkesztőség önbírálatot sem nélkülöző kollektív véleményét a főszerkesztő terjesztett elő. Egyetértettek azokkal az észrevételekkel, bíráló megjegyzésekkel is, amelyeket Hoksza István és Kovács István rovatvezető, valamint Bara László mérnök, főszerkesztőhelyettes, a Szabad Földműves Kertészet és Kisállattenyésztés című rovatának volt vezetője hangoztatott.

A felszólalók mindegyike rendkívül pozitívan értékelte a születésének 30. évfordulóját ünneplő Szabad Földművest. Örömmel konstatálták, hogy a Szabad Földműves közkedvelt társadalompolitikai és mezőgazdasági hetilappá formálódott az eltelt harminc esztendő folyamán. Hasznos és fáradhatatlan segítőtársa lett mind a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésén fáradozó, mind a házkörüíl kistermelést folytató dolgozóknak. De a segítő szándékot tükröző cikkeivel, hatékony propagandájával, agitációs és szervező munkájával hozzájárult a dolgozókról való sokrétű szociális gondoskodás, valamint a falu kulturális és sportéletének fejlesztéséhez is. Míg a szocialista társadalom érdekeit tükröző bel- és külpolitikai vonatkozású kommentárjaival érdemeket szerzett a szocialista közvélemény formálásában, valamint a dolgozók kezdeményező- és alkotókészségének fejlesztésében.

A kétnapos értekezletnek azonban nem az volt a küldetése, hogy lapunk köré babérkoszorút fonjon. Hanem az, hogy összegezze a Szabad Földműves fejlesztésében szerzett tapasz falatokat, az olvasók által támasztott követelményekkel összhangban körvonalazza azokat a teendőket, amelyek lapunk eszmei hatékonyságának, propagandájának, agitációs és szervező munkájának további javulását eredményezhetik. Lényegében tehát az értekezlet arra vállalkozott, hogy az elért eredmények tükrében feltárja és összegezze azokat a feladatokat, amelyeket a szerkesztőség, a levelezőkkel és a külső munkatársakkal való együttműködésben, belátható időn belül meg akar oldani, s melyek minden bizonnyal a Szabad Földműves színvonalának további emelkedését eredményezik.

Lapunk szerkesztői és levelezői —

A két II. díjas,

zsűri nem ítélte oda senkinek!).

az elmélyült felelősségsudatot tükröző hozzáállásukkal — annak fontosságát hangsúlyozták, hogy a szerkesztőségnek és a levelezőknek könyörtelen harcot kell folytatniuk az egyes cikkekben gyakran érzékelhető öncélúság ellen, vagyis azért, hogy a Szabad Földműves minden cikke nemes célokat szolgáljon, míg a hírek és rövidebb tudósítások közérdeklődésre igényt tartó eseményekről tájékoztassák az olvasókat.

Teljes egyetérés uralkodott abban a kérdésben is, hogy lapunknak még következetesebben kell hozzájárulnia a gazdasági, a kulturális és a társadalmi életünkben gyakran észlelhető nem kívánatos jelenségek kiküszöböléséhez. A hibák és fogyatékosságok elleni harc leghatékonyabb formájának — az értekezlet résztvevői — a helyzetelemző cikkeket tartják. Tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a Szabad Földműves hatékonyságát úgy lehet fokozni, ha mind a szerkeszrtőség, mind a levelezők — a feL lületes szemléletet tanúsító, dicshimnuszokat zengő vagy az eredményeket mellőző éles bírálatot, lebunkózást tartalmazó cikkek helyett — olyan cikkeket írnak, amelyek alaposan elemzik az adott helyzetet és jelenségeket, az eredmények mellett feltárják a hibákat és fogyatékosságokat is, s így hozzájárulnak — mégpedig a segítőszándékú bírálat fejlesztése által — a termelés- és gazdaságfejlesztési lehetőségek feltárásához, valamint a falu társadalmi, kulturális és sportéletének fejlesztéséhez is. Egyetértettek abban is, hogy a Szabad Földművesben megjelenő cikkek nem lehetnek mentesek a politikai agitációtól sem. Főleg azt a tényt kell köztudatba vinni, hogy az életkörülményeink javulása a munkának, az emberek hasznos tevékenységének a függvénye.

Mint már említettük is, a levelezők dícsérőleg nyilatkoztak a Szabad Földművesről. Ugyanakkor azonban megmondták azt is, amivel nem csak ők, hanem az olvasók szélesebb rétege sem elégedett. Hibának tartják például, hogy az utóbbi években anynyira dél-szlovákiai jellege lett a Szabad Földművesnek, hogy szinte „sorompóval“ gátolja azt, hogy olvasói a Cseh Szocialista Köztársaság, vagy Észak-Szlovákia, valamint a testvéri

A kétnapos levelezői és külső munkatársi aktíva résztvevőinek

egy csoportja. {Kádek Gábor felvételei)

szocialista országok mezőgazdászainak életébe is betekintsenek. S arra a következtetésre jutottak, hogy az olvasók hatékonyabb tájékoztatása, szakmai ismeretük gyarapítása céljából feltétlenül ki kell tárni a kapukat, tehát lapunknak sokkal nagyobb betekintést kell adni más népek és nemzetek életébe is.

Dr. Durdiak Mihálynak a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége feladatait ismertető, és a levelezői, tudósítói munkához jó tanácsokat adó előadása nyomán az értekezlet résztvevői fontosnak tartják, hogy- a Szabad Földműves összes levelezői és tudósitől a jövőben nagyobb figyelmet szenteljenek a Szövetség munkájának. Tudósításaik és helyzetelemző cikkeik jobban tükrözzék azokat az eredményeket, melyeket az SZFSZ és annak alapszervezetei, az egységes földművesszövetkezetek a dolgozók politikai és szakmai ismereteinek gyarapításában, a szocialista munkaverseny, vagyis a dolgozók sokrétű kezdeményezésének kibontakoztatásában, valamint az élet- és munkafeltételek és egyéb szociális vívmányok fejlesztésében elérnek.

Az értekezleten sok szó esett arról is, hogy a Szabad Földműves nem rekedhet meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésével járó kérdések szellőzte-A III. dijat dr. Szladovnyik József kapta, aki a vitában behatóan elemezte lapunk munkáját, s nagyra becsülte azt.

tésénél. Hatékonyabban kell hozzájárulnia a kulturális tömegmozgalom és a falu sportéletének fejlesztéséhez is. Főleg azáltal, hogy keresi és feltárja — helyi és esetleg járási méretekben is — a társadalmi, kulturális és sportélet fejlesztésének rejtett tartalékait, az eléggé ki nem használt lehetőségeit. Ezzel párhuzamosan fokozni kell azt a propagandát, amely a hazai, elsősorban Is a csehszlovákiai magyar irodalom és művészet, — beleértve a festő- és szobrászművészetet is — értékeit megismerteti az olvasók széles rétegeivel, s így elősegíti a dolgozók általános műveltsége színvonalának emelkedését.

Az értekezletnek ünnepélyes jelle-Az ipolysági aktíva másik csoportja.

get adott a szocialista mezőgazdaság 30. évfordulójának tiszteletére — a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottsága és a Szabad Földműves szerkesztősége által hirdetett ankét keretében megjelent cikkek értékelése, valamint a jutalomtárgyak ünnepélyes átadása.

Az értékelő bizottságnak a cikkekről alkotott véleményét Pathó Imre, a bíráló bizottság elnöke ismertette a jelenlevőkkel. Megállapította, hogy az ankét teljesítette küldetését, mert a megjelent cikkek hiteles áttekintést adtak arról a nagyszerű fejlődésről, melyet szocialista mezőgazdaságunk az eltelt harminc esztendő alatt elért. Tükrözték a mezőgazdasági dolgozók példás kezdeményező készségét és falvaink megváltozott, megszépült arculatát.

Az ankét keretében húsz szerzőtől 25 cikk jelent meg. A megjelent cikkek minőségi sorrendjének alapján a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának neyében Dr. Durdiak Mihály, a Szabad Földműves szerkesztősége nevében a főszerkesztő, a bíráló bizottság nevében pedig a bizottság elnöke gratulált a nyerteseknek és nyújtotta át a jutalomtárgyakat. Svinger István és dr. Kertész Pál 2300 korona, dr. Szladovnyik József 1500 korona, Varga József 1000 korona, Búkor József, Száraz Pál és Szombath Erzsébet 500 korona, dr. Hofer Lajos, Iván Sándor és Jakab Sándor 300 korona értékű tárgyi jutalmat kapott, míg Obert János, Krascsenics Géza, Parajos László mérnök, Kertész Éva és Miriák Ferenc 120 korona értékű könyvjutalomban részesült.

PATHÖ KAROLY, főszerkesztő

Kora reggel még derűs volt az idő. A vörös napkorong épp, hogy csak felült a hegytetőre. Ám ahogy kocsink Losonc (Lučenec) után átbukott a vasúti síneken, egyszerre tejfehér lett minden körülöttünk.

— Klimazőnal — állapította meg bosszúsan a Zsiguli tulajdonosa, aki menten azt javasolta, a következő faluban (ha addig elvergődünk), térjünk be réglátott, kedves rokonához, hátha azalatt míg ott Időzünk, a köd is felszáll. Így kerültünk Szabó fánosné, született Varga Zsuzsa néni földszintes házába. Ott ismertem meg ezt a szimpatikus paraszt nénit, küzdelmes sorsát, szépre vált jelenét.

— faj, leikecském ... nem gondoltam volna, hogy magát is látom mostanában — fogadott minket az udvaron idős vendéglátónk, baromfietetés közben.

— Hogy van Zsuzsa nőném? — kérdezte közös ismerősünk.

— Amúgy jól lennék — válaszolta kurtán s tán még az ízületek hajnali fájdalmát is felidézte volna, ha nincs ott egy először látott vendég. Később mosolyogva egészítette ki szavait: — fin mostanában már inkább csak nevetek. Sokat sírtam valamikor. Legtöbbször volt is miért. Most nyugodt vagyok. Csak a szarkalábak gyűlnek a szemem köré, az öregség meaannyt jele.

Es azután bemutatta a lakást:

— Zsúpfödejes kulipintyó volt ez. Akkoriban négyen laktunk benne, most kettecskén. Van egy kis udvar és kert is. A házról ledobál tűk a zsúpot, a szobát parkettáztattuk, így lett modern a régi ház.

Az üveges verandát később ragasztották az épülethez. Az apró konyhában a székek műbőrösök, bordó színűek. Az asztal meg a hokedli is újszerű.

— Mindent lehet újat venni — jegyezte meg Zsuzsa néni —, csak minket nem lehet kicserélni. Az öregemberek már csak kopnak. Pedig, de magas, derék lány voltam én: százhetvenöt centi. Nem gondolnák, ügye? Aztán milyen görbe vénasszony lettem ...t A szekrény felső polcát is alig érem már fel. Ágaskodnom kell.

Asszonyélet

É^yújtóztatná fájós derekát, TM egyenesítené gerincét, de nem megy. Nem engedik a görcsbe merevedett izmok, a meghajlott csontok.

— Mintegy tíz éve már — sóhajt — nem járok el sehová. Csak itt a ház körül teszek-veszek, esetleg a szomszédokkal tereferélek. Elfoglalom magamat a takarítással, a főzőcskével, a mosogatással. Este azután könyveket, újságokat olvasok. A Szabad Földművest már harminc éve járatom; elejétől a hátuljáig kiolvasok belőle mindent. Tegnap éppen ,kertészkedtem meg méhészkedtem".

Zsuzsi néni a 36 éves lányával lakik együtt, aki megözvegyült. A férjét autóbaleset érte. Esténként eljár a barátnőjéhez, beszélgetni, együtt mennek moziba, a CSEMADÓK-rendezvényekre, szórakozni.

— Tizenkét éve már, hogy egy tavaszi napon lőtt a szomorú, lesújtó hír, hogy a Zolit, a szövetkezetből biciklin hazafelé tartva, el ütötte egy autó. Látják, megkérné nyedtem. Az öregasszonyok az em lékezéstŐI ts sírni szoktak. De sokat kibír az ember ... I Mert a férjemet is sokszor hajkurászlák a csendőrök, kommunista mivolta miatt. Mint megbízhatatlant, munkaszolgálatosként rukkoltatták be, a reuma mellé szív- és tüdőasztmát kapott. Ötvenben, kora őszszel temettem el...

issé felderül az arca, amikor ■» elmondja, hogy a másik lányát orvos vette feleségül. Bratislavában élnek. Két szép gyerekük van. Karácsonykor jártak itt utoljára. Büszke volt arra, hogy kis mosdófülkét rendeztek be számára, villanybojlerrel, hideg-meleg vízzel, meg zuhanyozóval.

— A lányaim meg a vejem csináltatta.

Arra is büszke, hogy Teruska lánya, aki a szövetkezetben dolgozik, a maga erejéből, már özvegyasszonyként leérettségizett a mezőgazdasági szakiskola levelezői tagozatán. Az irodában dolgozik, s persze, megbecsülik. Elismert munkaerő, többször részesült már jutalomban.

— lzliek-e a süteményem?

— Finom, ilyen jót már réq ettünk.

— Örülök, ha ízlett. Különben ilyent sütök az idei nőnapra is egy vájlinggal, a köszöntőknek, a lányom férfi kollégáinak. A nőnapon ketten-hárman eljönnek, csokor virággal, édességqel a kezükben. Jólesik a figyelmességük, de főleg az, hogy a magamfajta öregasszonyról sem feledkeznek meg.

Beszélgetés közben gyorsan ® múlt az idő. Odakint már elillant a völgyek aljára iszorult köd, épp ideje volt hát elköszönnünk. Távozóban Zsuzsa néni a verandaajtóból intett búcsút nagykendője sarkával és visszaindult megfiatalodott otthonába. Az út kétoldalán még hófoltok alatt szenderqett a táj. várta a pezsdítő, szivet-lelket felfrissítő, melegebb tavaszi napokat...

Kanizsa István