Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 11. 12 Néhány szóval nehéz elmondani, hogy miről ismert, miről nevezetes a Rima völgyében gazdálkodó rimaszécsi (Rimavská Se6) Dj Világ Efsz. Egy azonban bizonyos: egyre többen érdeklődnek kertészeti ágazata iránt, és mind gyakrabban emlegetik a kezdeményező kedv, a vállalkozó szellem követendő példájaként. A nyári napfény csillogott a szép és egészséges növények levelein. Nagyon elfáradna az, aki gyalogszerrel szeretné bejárni a szövetkezet százharminc hektáros kertészetét, s minden parcella növényzetével meg akarna ismerkedni. Paprikát huszonöt, zöldborsót negyvenöt, paradicsomot tizennégy, salátauborkát tíz, sárgarépát tizennégy, petrezselymet tíz, káposztát pedig tizenhárom hektáron termesztenek. Kisebb területen foglalkoznak a karalábé, a saláta, a karfiol és a zeller termesztésével. Csupa olyan zöldségfélét termesztenek, amelyek keresettek a hazai, s a külföldi piacokon. Keresettek, azonban gyakran nincs belőlük elegendő, és esetenként a minőség sem kiváló. TERMELÉSI RÁFORDÍTÁSOK — Zöldségtermesztésünkre a magas műszaki és agrotechnikai színvonal jellemző. Ez alapfeltétele annak, hogy az Időjárás szélsőségeinek kedvezőtlen — eléggé költséges — hatását mérsékeljük — állapította meg Ligart József üzemgazdász. A múlt évet az efsz kertészeti ágazata jó terméseredménnyel zárta. Paprikából 140, paradicsomból 350, zöldborsóból 32, salátauborkából 400, sárgarépából 480, petrezselyemből pedig 150 mázsás hektárhozamot értek el. Az ágazat pénzügyi tervét több mint 200 ezer koronával túlteljesítette. A nagy teljesítményű gépek üzemeltetése, a felhasznált műtrágya, növényvédőszer és vetőmag, a bérköltség és az egyéb költségek tetemesen növelték a termelési ráfordításokat. Ennek összege 3,5 millió koronát tett ki. A szövetkezetben elemezték a termelési költségek és a hozamok alakulását. E kettő összértékéből pedig a gépek és az egyéb beruházások megtérülését. Az elemzés kapcsán hasznos következtetésekét vontak le a gépek gazdaságosabb üzemeltetésére, a műtrágyák, s a vegyszerek hasznosítására, az egyes növények termesztési helyének megválasztására és a termelés összpontosítására vonatkozóan. NAGYOBB TERMÉSÁTLAG LEHETŐSÉGEI Perjesi Józsefet, a szövetkezet főkertészét megkérdeztük, hogy milyen tényezők hatnak a gazdaságos termelésre. — Bármennyire dicséretes és egyben tanulságos is az, ami volt, legfontosabb az, ami lesz. Világosabban fogalmazva, tovább kell jutnunk az utóbbi esztendőkben „kitaposott“ úton. Erre köteleznek eddigi eredményeink, s azok az igények, melyeket népgazdaságunk a mezőgazdasággal, ezen belül szövetkezetünkkel szemben támaszt. — A termelés költségeit egy mázsára és egy hektárra számítva, feltétlenül csökkentenünk kell. A hozamnak pedig felül kell múlnia a múlt évit — fogalmazta meg mondanivalóját Perjesi elvtárs az idei termelési programra vonatkozóan. Továbbra is érvényesül tehát az a szemlélet, amely a szövetkezet kertészeti ágazatában az utóbbi éveket jellemezte: keresni kell és a gyakorlatban alkalmazni azokat a termelési módszereket és megoldásokat, amelyekkel a gazdálkodás eredményezetté, és elsősorban gazdaságosabbá tehető. KEZDEMÉNYEZÉSBŐL JELES A mezőgazdaság belterjes fejlesztésére vonatkozó távlati terveink nagy jelentőséget tulajdonítanak a kertészeti ágazat fejlesztésének. Sajnos, zöldségtermesztésünk nem fejlődött az utóbbi években úgy, ahogyan szerettük volna. Az okok szerteágazóak, egyik a leglényegesebbek közül: a kertészeti ágazatokban — kevés terület kivételével — sem nálunk, sem a világ gazdaságilag fejlett országaiban nem alakultak ki teljesen a termelés gépesített, iparszerű módszerei. Némelykor pedig a bőség gondjával járó értékesítési problémák szegték a termelők kedvét. A rimaszécsi szövetkezet évek óta a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás élen járó zöldségtermesztője. Hogyan termelnek a szövetkezetben? Kialakították-e a nagyüzemi — gépesített — kertészeti termelés módszereit? Hegedűs Lajosnak, a személyzeti osztály vezetőjének és Lóska Lászlónak, a pártszervezet elnökének véleményé szerint igen is, nem is. Pontosabban felemás a helyzet. Az uborka, a paprika, a paradicsom stb. nevényápolása és betakarítása itt sem nélkülözi az emberi munkát. — Mi tehát az eredmények és a fejlesztés fő feltétele? — kérdeztem Hegedűs és Lóska elvtársat. — Az efsz és a társadalom igényei ösztönöznek bennünket — válaszolták. — A szándék azonban nem elegendő! ‘ — A megvalósításhoz hasznosítanunk kell a tudományos-műszaki vívmányokat. Ezek — a kertészeti ágazatban — világszerte elég lassan terjednek. Sikerült megoldanunk az intenzív öntözést, a palántanevelést, s jelenleg szociális helyiségeket, zöldségtárolót és üvegházat építünk. Kertészetünkben az állandó munkaerők száma nyolcvan, az időszaki munkákban pedig segítenek az iskolások. A kerület 'több középiskolájával van szerződésünk. Az efsz kertészetében tizennégy tagú szocialista brigád versenyez. Perjesi József vezetésével az ezüstfokozat elnyeréséért. A tisztaság, a gyommentesség és a terméseredmények növelése szempontjából versenyt hirdettek, s így a szocialista verseny a termelés és a kezdeményező készség egyik leghatékonyabb eszközévé vált. A szocialista brigád tagjai — Kolozsi Júlia, Hubka Margit, Halászi Irén, Molnár László, Simon Júlia, Csomós Gertrúd és á többiek — jó közösséget alkotnak. Törődnek egymás gondjával, a jóban és a rosszban egyaránt osztoznak. A munkában nem ismernek tréfát, s gyakran férfiakat megszégyenítően dolgoznak. XXX — Rlmaszécsen a zöldséget kedvvel és sikerrel termesztik, — említette a járási mezőgazdasági igazgatóság egyik szakembere. Meglátásunk szerint ez a magyarázata a legutóbbi esztendők eredményeinek, s az idei tervfeladat —- amely a múlt évinél sokkal igényesebb — teljesítésének. CSIBA LÄSZLÖ Hogyan pótoljuk a takarmánykiesést? Cél J mindig friss zöldséget A komáromi (Komárno) járás az ország legnagyobb zöldségtermesztője és szállítója. Ebben a járásban a legkedvezőbbek a feltételek a zöldség termesztéséhez. Nagyra kell értékelni azonban a termesztők hozzáállását a rendkívüli munkaigényes növények termesztésében. Azért, hogy a zöldség eljusson a fogyasztóhoz, nagyon sok munkára, jó szervezésre van szükség. Nem mindegy ugyanis, hogy a fogyasztók friss, avagy fonnyadt zöldséget kapnak a pénzükért. Még ma is emlékezünk azokra a szomorú jelenségekre, amelyekről a múlt évben értesültünk. A járásban baromfival etették a korai salátát, nyár végén pedig beszántották a paradicsomot. Ebben az volt a legszomorúbb, hogy az ország más területein nem vásárolhattak a fogyasztók salátát és paradicsomot. Párt-, állami és gazdasági szerveink alaposan foglalkoztak e kérdéssel, s hogy elejét vegyék hasonló nem kívánatos jelenségeknek, hathatós intézkedéseket foganatosítottak a zöldség folyamatos értékesítése és a lakosság ellátása érdekében. Persze a határozatok, intézkedések csak akkor hatékonyak, ha a gyakorlatban megvalósítják őket. Arról, hogy ez menynyire sikerült, JÄN MECHÚRA elvtárs, a ZELENINA komáromi felvásárló üzemének igazgatójától kértem tájékoztatást. Mit is tettek a jobb, a rugalmasabb zöldségellátás érdekében? Mechúra elvtárs elmondotta, hogy a múlt évhez viszonyítva az ország lakosainak folyamatos zöldségellátásában némi javulás tapasztalható, ám ez korántsem jelenti azt, hogy problémamentes az ellátás. A felvásárló üzem dolgozói az idén már márciusban megkezdték a korai zöldség felvásárlását. Az idén a korai salátával, a karalábéval és a retekkel kezdődött, majd a karfiollal és egyéb korén begyűjthető, vitamindús zöldséggel folytatódott. Napjainkban a zöldség nyári felvásárlása és szállítása van napirenden. Annak ellenére, hogy a Zelenina járási üzeme felelősségteljesen felkészült a felvásárlásra, bizonyos nehézségek merülnek fel. így például karalábéból „többlettermés“ volt. Azért írtam idézőjelben, mert a komáromi járásban a jó minőségű karalábé mázsaszúmra veszett kárba, viszont az északi járásokban nem volt karalábé a zöldségboltokban. Hasonló nehézségekbe ütközött a káposzta értékesítése is. A fenti példa azt bizonyítja, hogy a zöldségforgalmazás országos gépezete néha akadozik. Ha valaki a komáromi járás városain, falvain átutazik, mindenütt fóliasátrakat láthat a kertekben, a szövetkezetek és az állami gazdaságok földjein. Ezekben sok paprika és uborka terem. A Zelenina komáromi üzeme naponta több mint nyolcszáz tonna zöldséget vesz át a termelőktől és szállít az ország különböző tájaira. E két terményből nem tudja kielégíteni az igényeket. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt csaknem mindenki megcsodálta, ha június első felében zöldpaprikát látott az üzlet kirakatában. Az idén csaknem minden család vásárolhatott korai zöldpaprikát. A lakosság megszerette, megkedvelte a korai paprikát — egyre többen keresik a piacon és a boltokban. Termelése ebben a járásban egyre nagyobb méreteket ölt, mégsem győzi a kereslet kielégítését. * A Zelenina komáromi üzemében ez év tavaszán saját feltételekre feldolgozták a CSKP 13. ülésének záradékait, és ezeket sikeresen megvalósítják a gyakorlatban. Ez örvendetes, hiszen a felvásárló üzem a zöldségellátás rugalmassá tételében jelentős javulást ért el. Magam is meggyőződhettem arról, hogy a reggel hét érakor átvett árut az autók már nyolc órakor az üzletekbe és az étkezdékbe, esetleg más járásokba szállították. Az üzem kihasználja a közúti és vasúti közlekedési eszközöket. A zöldséget nem tárolja, hanem azonnal szállítja. Ogy gondolom, ez így helyes. A szállításhoz rengeteg gépjármű szükséges. Erről az igazgató Így nyilatkozott: — Gyorsvonattal a cseh országrészek nagy városaiba, Prágába, Plzeübe és Ostravába szállítunk. Az SZSZK egyes járásaiba tehergépkocsikkal és egyéb szállítóeszközökkel juttatjuk el a friss zöldséget. Ennyi kocsink persze nincs. Hogy ne legyen fennakadás, kölcsönösen megállapodtunk a testvérvállalatokkal és üzemekkel, hogy az ő kocsijaikkal is szállíthassuk a zöldséget. A járásokba irányuló szállítmányok ötven százalékát ily módon oldjuk meg, és ez jól bevált. TestvérUzemeink megértését nagyra értékeljük. KOLOZSI ERNŐ Az idén a korai szárazság és a későbbi kedvezőtlen, csapadékos időjárás erősen befolyásolta a növénytermesztési feladatok teljesítését. Az évelő takarmányok, az őszi keverékek hozamkiesése, valamint az első kaszálások kisebb hozama miatt nem tudtuk teljesíteni a tümegtakarmányok begyűjtési időtervének feladatait. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kalászosok hozama sem kedvező. Mindez hátrányosan érintheti az állatenyésztés amúgy is gyenge ágazatát, a szarvasmarha-tenyésztést. Érvényes tehát az alapvető „törvény“, mely szerint a csehszlovák mezőgazdaság hatékonysága főleg a szarvasmarha-tenyésztés eredményességétől függ. Ebből adódik annak fontossága, hogy a hátralevő tenyészidőben kihasználjunk minden fellelhető tartalékíot, és enyhítsük a takarmánykiesést. Erre elsősorban ott van lehetőség, ahol öntözőhálózattal rendelkeznek. Az öntözés tökéletes kihasználása céljából nem csak egy szövetkezet lehetőségeiből, hanem az öntözőberendezések összkapacitásából kell kiindulnunk. Gazdasági életünk többi területéhez hasonlóan, ahol igyekeznek behozni a téli energiakiesésből eredő lemaradást, a mezőgazdaságban is mobilizálnunk kell az erőket, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének tervezett üteme ne lankadjon. Mit kell e cél érdekében tennünk? El kell első sorban érnünk, hagy az öntözhető területeken jó hozamokat érjünk el. A lucerna esetében még lehetőség kínálkozik a harmadik és negyedik kaszálás hozamának növelésére. A fiziológiai igénynek megfelelő öntözéssel, és az évelő takarmányok kiegészitő (40—60 kg N/ha) trágyázásával jelentősen növelhetjük e növények termésátlagát. Ugyanezt kell érvényesítenünk a tavaszi és a nyári keverékek termesztésében is. A kukorica és silónövényeink fejlődési állapota jó. A szemes kukorica hozamának végső alakulását szintén nagyban befolyásolja az időjárás. Tudjuk, hogy a rendelkezésünkre álló öntözési technika ebben az időszakban (magas növényzet) már nem megfelelő. A helyzet azonban nem megoldhatatlan. A sávos öntözés megvalósításakor elkerülhetetlenül ki kell vágni pár sor kukoricát, ami körülbelül három százalékos termésveszteséggel jár. Ugyanakkor viszonyaink között az öntözés 20—30 százalékos hozamtöbbletet eredményezhet! Ogy gondolom, ez egyszerű és mindenki számára érthető matematika. Legnagyobb tartalékaink azonhan a nyári és tarló-köztesek termesztésében rejlenek. Főleg jó eredmény az intenzív fűfajták telepítésével érhető el. Itt az alábbi tartalékkal kell számolni: nagy mértékben növelni kellene a tarlónövények termőterületét. Minden üzemben érvényesíteni kellene azt a szabályt, hogy a tarlónövények területe megfeleljen a búza és az árpa termőterületének, kivonva ebből a tervezett évelő takarmányok és telepített füvek területét, melyeket az őszi idényben istállótrágyáznak. Még nagyobb a tartalék a tarlónövények minősége szempontjából. A kutatási és gyakorlati eredmények azt bizonyítják, hogy szlovákiai méretben reális a 20 t/ha zöldhozam elérése. Ez az időben történő vetéstől, a jó trágyázástól és a kielégítő öntözéstől fiigg. Műszaki felszereltségünk menynyiségi és minőségi szempontból egyaránt lehetővé teszi, hogy az aratás után megfelelő tarlókeverékeket vessünk. A közvetlen vetésre alkalmas vetőgépekkel — melyek lehetővé teszik a gyors kelést —, valamint intenzív nitrogéntrágyázás (100—120 kg N/ha) és jó nedvesésgi körülmények közepette jelentős hozamnövekedést érhetünk el. Az évelő takarmányok és füvek telepítésekor arra kell törekednünk, hogy jó termelési lehetőséget teremtsünk a következő évre, s még az idén is elérjük az 1,5 t/ha jó minőségű szénatermést. Ez ott lehetséges, ahol augusztus első harmadában el tudják végezni a mag vetését. MICHAL SANTA mérnök, az Ontözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója Az együttműködés jó példája A CSKP XV. kongresszusa megszabta a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztésének programját. Fő feladatul tűzte ki a lakosság élelmiszér-szükségletének sokoldalú fedezését. A szemes termények termesztése a mezőgazdaság kulcsfontosságú feladata. A gabonafélék közül a búza a legfontosabb. A szocialista mezőgazdaság új fejlődési szakaszba lépett. A termelőerők további fejlődése és a nagyüzemi technológia érvényesítése csak akkor lehetséges, ha céltudatosan összpontosítjuk és szakosítjuk a termelést. Ez megköveteli, hogy nagyobb mértékben fejlesszük a kooperációs kapcsolatokat. A CSKP KB konkretizálta a feladatokat, feldolgozta a XV. kongresszus határozatait. Meghatározta, hogy el kell mélyíteni a mezőgazdasági üzemek együttműködését. Nagy figyelemmel végzik ezt a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban. A hatodik ötéves tervidőszak három évének eredményei a gabonatermesztés területén nem megnyugtatóak, ezért nagyobb hektárhozamot kellene elérnünk. A mezőgazdasági üzemekben nagy területen termesztik a gabonát. Ezért is szükséges a kooperáció elmélyítése. Járásunk mezőgazdasági üzemei a lehetőségeket kihasználják. Ezt az is bizonyítja, hogy évek óta kooperációs kapcsolatot tartanak Szlovákia északi járásaival. Az utóbbi években azonban a bajai járásból is 23 gabonakombájn dolgozott járásunkban. A magyarországi kombájnosok a múlt évben 1217 hektárról gyűjtötték be a gabonát. Ebben az évben Nagykürtösön, majd Szolnokon kötöttek egyezményt a járások vezetői az aratási munkák kölcsönös segítséggel történő meggyorsítására. A megegyezés idején a szerződő felek 40—45 kombájn segítségével számoltak. Ezt követően járásunk mezőgazdasági üzemei a Szolnok környéki gazdaságokkal megállapodtak a szállítás, a szalmabetakarítás és más munkák kölcsönös segítséggel történő elvégzésének feltételeiben. A káliumműtrágya gazdaságos felhasználásáról Azt már a középiskolás gyerek Is jól tudja, hogy növényeink számára a kálium nélkülözhetetlen tápanyag, nélküle a növények képtelenek fejlődni. Az sem titok, hogy a foszfor a fehérjék, a kálium pedig a színhidrátok (keményítő, cukor, cellulóz) képzésében játszik szerepet. Ismert tény az is, hogy a káli hatása nemcsak a termés mennyiségét, hanem annak minőségét is lényegesen javítja. így például a burgonyánál, a sörárpánál a keményítő értéket, a takarmány- és a cukorrépánál a szárazanyagtartalmat, vagyis a cukorszázalékot növeli. A szőlőnél, a gyümölcsöknél az édességet, az ízt és a zamatot javítja. A káliummal nem kezelt árpa levele és szára gyenge és puhább, mint a kálival trágyázotté. A levelek idő előtt lehullanak, majd az egész növényi test elhal. Ma már jól tudjuk, hogy a fonalas növények — például a kender és a len — szárképződése a kálium hiányában elképzelhetetlen. Külön szeretném felhívni a figyelmet az évtizedeken át folytatott gyakorlatra. Ez igazolja, hogy a kálinak nemcsak a szántóföldi növények termesztésében van szerepe, hanem a rétek éá legelők „botanikai“ összetételében is jelentős változást idéz elő. A gyenge gyepszőnyeg-állományon „előcsalja“ a herét és erős fejlődésre serkenti. Rovara Frigyes, a híres szakíró, a nyolc évtizeddel ezelőtt megjelent „Káliumtrágyázás“ című művében ezeket írta: „A káli furfangos trágya. Az irodalom azt tartja, hogy a kálira a homokoknak és a tőzegnek van szüksége. Ezzel szemben gyakorlatomban gyakran megtörtént (több évi legelőjavításí kísérletem idején), hogy homokon nem volt a kálinak olyan hatása, mint példákul a nehéz talajokon. Fontos tudni azt is, hogy minden növény egészen másként reagál a kálira. A káli csak akkor hatásos, ha a talaj nem mészszegény“. Ma már mindezt jói tudjuk. Sajnos, a kálitrágyázás fontosságát a sajtóban mégsem hangsúlyozzuk eléggé. Természetesen, ha Llebig tápanyagminimum-törvényére felfigyelünk, vita nélkül hozzátehetjük azt is, hogy a káli csak akkor lehet hatásos, ha a másik két (NP) hatóanyag is a növény rendelkezésére áll. A szakirodalombői Ismert, hogy a káli hasznosulásánál az Is döntő, hogy a növénynek milyen a tápanyagfelvevő képessége. Kimutatások helyett csak annyit, hogy igen változó. A tudományos kísérletek kimutatták, hogy a talaj káliigénye rendszerint foszforsavigénnyel párosul, sőt a foszforsavigány gyorsabban bekövetkezik, mint például a nehéz talajokon. Fondául azt tekintjük, hogy a gabona begyűjtött termése aránylag kevés kálit, de sok foszforsavat tartalmaz. A szalma viszont sok káliumot tartalmaz, a trágyával visszakerül a földbe, s így a föld jobban szegényedik foszforsavban, mint káliban. Az utóbbi időben fokozódott a „kálirabló“ növények termesztése. A műtrágyázás jóvoltából a gabonatermésünk lényegesen nőtt, s ezáltal több káliumot vontunk el a talajból, vagyis a talaj kálikészlete megfogyatkozott. A növény a talaj káliszegénységét előbb külső jelekkel adja tudtunkra. A növény káliéhsége esetén beteges tünetek észlelhetők (rothadásos foltok a levélen, például a burgonyán és a répán), gyakori a kényszerérés, a* korai elsárgulás stb. A káli hiányát a növények másként jelzik, mint a foszforsav és a nitrogén hiányát. Foszforsavéhség esetén a növény túl sokáig marad zölden. Kálléhség esetén viszont a leveleken sárgásbarna foltok jelennek meg, később a levéllemezek szabálytalanul elgörbülnek, s a foltos szövetrészek elhalnak, mintha gombabetegség támadta volna meg őket. Előfordul, hogy a betegség másodlagos tüneteként valóban gombahetegség támadja meg az erőtlen, de még ép növényi részeket. A nitrogénéhségben szenvedő növények levelei szintén elgörbülnek, azonban mind egyformán és nem részletekben. Mindezek tudatában a növényvízsgálatok során ajánlatos lenne a kálium előnyös hatására is felfigyelni. KMOSKO LÁSZLÓ, mérnök