Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1379. iúlius 28. ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET Ф Ismeretek a varróatózis gyógyításáról A méhészeteket mindjobban veszélyezteti a varrőa atka. Már az első hírek is kedvezőtlenek voltak, de úgy gondoltuk, hogy megtettünk minden szükséges intékedést a betegség megelőzése érdekében. Most egy év után igen meglepő hírt kaptunk arról, hogy a varróa atka tovább terjed. Az Apimondla kezdeményezésére és védnöksége alatt 1978. augusztus 19. és 26. között Bukarestben nemzetközi szemináriumot tartottak a varróatózis elleni küzdelemről. A szeminárium munkájában 64 méhész és tudós vett részt 21 különböző országból. Noha 1977-ben Bulgáriában (Szófia) és 1978-ban Ausztriában (Lunz am See) is volt hasonló tárgyú összejövetel, a betegség súlya, a fertőzés komolysága és a veszély, hogy a méhészetnek e betegség komoly károkat okoz, sőt még tönkre is teszi azt, szükségessé tették a bukaresti összejövetelt is. Dr. Rousséau professzor (Franciaország) tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a Nemzetközi fepizoológiai Hivatal és az Apimondia adatai szerint eddig a következő országokban állapították meg varróa atka jelenlétét: Indonézia, India, Banglades, Kína, Formóza, Hong-Kong, Szingapúr, Észak- és Dél-Kórea, Vietnam, Laosz, Japán, Pakisztán, Tajland, Kampucsia, Libanon, Törökország, Szovjetunió, Románia, Magyarország, Jugoszlávia, Görögország, Csehszlovákia,-NSZK, Tunisz, Paraguay és Argentina. Ugyanakkor arról is értesített, hogy e nemzetközi szervezet a betegséget — költésrothadás és az atkakór mellé — egy csoportba tette, ezek ma a méhek legveszedelmesebb betegségei. A Román Mezőgazdasági Minisztérium képviselője, dr. Karamfil kijelentette, hogy a Síneacar nevű gyógyszerrel együtt alkalmazott állategészségügyi előírásokkal sikerült a betegség terjedését megakadályozni. Romániában mindenhol, ahol ez a betegség megjelent, elrendelték a méhek költöztetésének szigorú -zárlatát. Dr. M. Marin (Románia) felhívta a figyelmet arra, hogy továbbra is tanulmányozni kell a betegség tulajdonságait, az atkát, fejlődésének és terjedésének dinamikáját, és ehhez kell alkalmazni a védelmi és megelőző intézkedéseket. Felhívta a figyelmet, és hangsúlyozta, hogy a méh-atka-környezet viszonyát kell tanulmányozni, valamint a varróa atka viszonyát a többi méhbetegséghez. Véleménye szerint számos tanácskozást, szemináriumot és előadást kell szervezni a varróa atkáról, és ki kell dolgozni az állategészségügyi korszerű eljárást. Szigoró zárlatot ajánl azokra a területekre, ahol a betegség megjelenik, követelt az ellenőrzést vándorláskor, anyák, rajok, „csomagméhek“ vásárlásakor. A zárlat a szükséges ellenőrzések és dinasztikai eljárások után is legalább 30 napig tartson. A román tapasztalatok szerint a betegség terjedése eléri az évi 100 km-t is. Figyelmetlenséggel azonban nagyobb távolságra is eljut. így például a varróa atka, anyák vásárlásával jutott el Pakisztánból a Német Szövetségi Köztársaságba. Dr. W. Ritter (NSZK) arról értesítette az összejövetel résztvevőit, hogy Taunus körzetében az Oberüsszel-i intézet hat méhesében találtak varróa atkát, ahol 1977. őszén Varostan nevű gyógyszerrel gyógyították a méheket. A betegség tovább terjedt a fertőzött lépek cserélgetésével. A gyógyszerek hatását vizsgálva a következő készítményekkel folytatta a kísérletet: Folbex, Síneacar, Varrostan és Keltan. A kísérletekben a leghatásosabbnak a Keltan mutatkozott. Dr. A. Toskov professzor, I. Toskov és S. Nedeljkov (Bulgária) kifejtették az atkának azt a tulajdonságát, hogy a méheket minden életkorban, minden fejlődési fokozaton támadják. Véleményük szerint a kitin páncélja védi a méhet a füstszerű és az aerosolos (permetezett) gyógyszerek hatásától. Bulgáriában most szörpben beadható gyógyszerrel kísérleteznek. Véleményük szerint a kitermelt gyógyszer, a Varróazin megfelelő. Dr. Búza arról értesített, hogy Magyarországon 1977- ben Őrösi Pál Zoltán- fedezte fel a varróa atkát a román határ mellett levő méhészetekben. Jelenleg a magyarromán határon 10 km-es körzetben zárlatot rendeltek el. A betegséget Folbexszel gyógyítják, amelyet a méhészek díjmentesen kapnak. Dr. R. Kostecki és dr. Grundzsinszki kifejtették, hogy a betegséget Lengyelországban még nem találták meg. Széles nemzetközi együttműködést kérnek e betegség felderítésére. Dr. Petroutka és dr. Hanko (Csehszlovákia) tájékoztatták a résztvevőket a méhcsaládoknak Sineacarral folytatott gyógyításáról. A varróa atka okozta méhbfitegség mellett az atkakór e,llen is alkalmazták. Cseh szlovákiai tapasztalatok szerint ez a gyógyszer egyik betegség’ esetében sem adott kielégítő eredményeket. Dr. F. Gnedinger (NSZK) kijelentette, hogy náluk a betegség gyógyítását kizárólag állatorvosok végzik, és amennyiben a kísérletezésekkel és a betegség terjedésének megakadályozása céljából megsemmisítik a méh családokat, a méhészek kártérítést kapnak. Dr. Tarego (Spanyolország) és dr. Sabanov (Bulgária) felhívták a figyelmet arra, hogy az állatorvosi egészség ügyi bizonyítványok, amelyeket egyes országokban a méhek és a méhanyák eladásakor kiadnak, nem mindig megbízhatóak. Dr, Ocker (Anglia) azt követelte, hogy tudományosan kutassák és ellenőrizék ellenálló-e a varróa atka a kü lönböző gyógyszerekkel szemben, illetve van-e ilyen természetes ellenálló képessége. Angliában ugyanis olyan adatokkal is rendelkeznek, amelyek a varróa atka el lenállóképességére utalnak. Oxfordban kutatásokat vé geznek a hormonok hatásáról, a rovarok népességének fejlődéséről. Stisana Papinov (Argentina) arról számolt be, hogy Paraguayban és Argentinéban az atkát először 1974-ben fedezték fel. Ezekben a2 országokban a betegséget Fen tohiíiszinnal gyógyítják. Dr. Hiseri (Tunisz) .kifejtette, hogy Eszak-Afrikában és Tuniszban ez a betegség Igen elterjedt. A beteg családokat Fentohiasinnal gvógvítják. Igen nagy nehézségei okoz, hogy a méhcsaládok nagy része kasokban él, és a méhészek szinte semmit sem tudnak a varróa atkáról. A beszámolókat széleskörű vita követte, amelyben kikristályosodott az a vélemény, hogy a betegség megállapítására a herefiasítás födelezése felnyitásának módszerét kell használni. 150—200 cellányi fedett herefiasítást kell venni erre a célra. Télen és kora tavasszal, valamint ősszel, amikor ilyen fiasítás nincs, minden családból 100—150 méhet kell kifogni vizsgálat céljára. A nyugatnémetek még azt is ajánlják, hogy késő ősszel helyezzünk a kaptárfenékre kemény papírt, amely tavaszig a kaptárban marad. Tavasszal az első átvizsgáláskor óvatosan vegyük ki a papírt mindenestől, méhhullákkal, viaszmorzsával, virágporral és egyéb szennyeződéssel együtt és mindezt küldjük el laboratóriumi vizsgálatra. Az anyákat Rutter professzor módszerével vizsgálják. Nyolc-kilenc mm-es átmérőjű üvegcsőbe helyezik az anyát, és figyelmesen nagyítóüveggel vizsgálják minden oldalról az anya testét. Az eddig szerzett tapasztalatok cseréjével igyekeztek megállapítani az egyes gyógyszerek értékét. A román gyógyszer a Síneacar fehér por gyenge, de karakterisztikus illatttal rendelkezik. A méhcsalád nagyságától függően családonként 40—150 gramm gyógyszert adnak. A fehér port a keretekre és a lépek közé szórják. Tavasszal és ősszel is két-két ilyen kezelésre van szükség. Tavasszal a két kezelés között tíz nap, ősszel tizenöthúsz nap eltelte szükséges. A csehszlovákiai tapasztalatok szerint az atka tizenöt órával a kezelés után Is életképesnek mutatkozott. A Varostan németországi gyógyszer a „Bayer“ cég készítménye. Jellegzetessége, hogy nyújtott hatású. A beteg családokat évente kétszer kezelik: ősszel és tavaszszal. Minden kezelés négy beavatkozásból áll, amelyek között hét-hét napos szünet van. A gyógyszert a megfelelő edényekben a keretek fölé helyezik, majd meggyújtják. Egy méhcsaládra 400 mg aktív gyógyszert adnak. Német tapasztalatok szerint ez a gyógyszer jobbnak mutatkozott a Folbexnél és a Sineacarnál, de rossz tulajdonsága, hogy a kezelés után a méhek elvesztik tájékozódási 'képességüket, és nagy részük nem tér viszsza eredeti kaptárjába. Emellett a gyógyszer a méhek Hasítására is mérgező. A Folbex svájci gyártmányú gyógyszer. Ezt is a kaptárban való meggyújtással és füstfejlesztéssel alkalmazzák. A gyógyítást 7—10 napos időközökben kétszer-háromszor meg kell ismételni. Gyengébb hatású, mint az előbb leírt gyógyszerek. A Keltan (dikofill Németországban tanulmányozott, igen hatásosnak bizonyult, sem a méhekre, sem a Hasításra nem mérgező. Papírszalagok alakjában kerül forgalomba, ezek a szalagok át lesznek itatva a gyógyszerrel. Ősszel végzik vele a gyógyítást három-négyszer egymás után, háromnapos időközökben. A Varróazin bolgár preparátum. Adagja 1 gramm Fenothanizonbó! és 0,05 gramm Paraformaldehtdból áll. Füstölésre szolgáló tabletták alakjában kerül forgalomba. Tavasszal kétszer, ősszel négyszer kezelik vele a méhcsaládot olyankor, amikor a levegő hőmérséklete 14 és 29 C fok között van. Az egyes kezelések között háromnapos szünetet tartanak. A, gyógyszer adagolása a méhcsalád erősségétől függ. A 8—10 léputcás családnak kettő, gyenge — 3—4 léputcás — családnak 1 tablettát kell adni. A kaptár kíiáróiát a kezelés alkalmával 20— 30 percig zárva tartják. Nem ismerünk olyan módszereket, amelyekkel az említett gyógyszerek jelenlétét a gyógyítás után kitudták volna mutatni a mézben vagy a virágporban. A Szovjetunióban úgy igyekeznek a betegséget gyógyítani, hogy építtető keretet alkalmaznak, kivágják belőle és megsemmisítik a hereflasítást. Romániában kísérletet végeznek (dr. Marin) mikroorganizmusok felfedezésére, amelyek megsemmisítenék az atkát. Sajnos, a kísérletek eddig nem vezettek eredményekhez, az sem sikerült, hogy sugárzással sterilizálják a hím atkát. Elfogadhatónak találták a szovjet- szakemberek kritériumát a fertőzöttségről és a betegség terjedésének elő rejelzéséről (Smirov 1975 és Nikojszki 1975]. így például ha a méhcsaládban 100 méhen 20 élősködőt találnak, akkor várható, hogy a család erősen legyengül, ha pedig 50 élősködő is jelen van, akkor valószínű, hogy a méhcsalád elpusztul. A betegség néha más méhbetegségekkel Is Jelentkezik, ilyenkor a prognózis nagyon rossz. Ilyen esetekben kombinált gyógyítást kell alkalmazni. Ha a varróatózis a fiasftás betegségeivel együtt jelentkezik, Romániában a Sineacarral együtt Locamicint, gombabetegségek esetén pedig Mikocinint adnak á családnak. Viaszmoly ellen Galezonnal kezelik a méhcsaládokat. A védelmi övezet, amelyet a betegség megjelenésekor alkalmaznak, különböző országokban más. Romániában 30 km-es sávot rendelnek el, Magyarországon 10, a Szovjetunióban 15, Németországban pedig csak 3 km széles a védelmi övezet. A helyi földrajzi feltételeket veszik elsősorban figyelembe. Számításba veszik a méhészkedés módját, valamint a méhészek képzettségét és öntudatát is. Külön figyelmet fordítanak a véndorméhészetek ellenőrzésére. Németországban, Franciaországban, Magyarországon és még néhánv országban a fertőzött családokat elégetik, a méhészeteknek pedig kártérítést fizetnek. Egyes esetekben az egész méhészetet megsemmisítik, nemcsak a kimutatott fertőzött családokat. A kaptárakat és a felszerelést fertőtlenítik, és Metilbromiddal vagy hasonló gázokkal megölik az esetleg re|tve ott maradt atkákat, utána a méhészetet 35 napig zárlat alá helyezik. A lépeket kötelezően kiolvasztják. A szeminárium záróokmányában a ) elenlevők megegyeztek abban, hogy a varrőa atka Igen komoly és nehéz betegséget okoz a méhcsaládban, ellene kitartóan és szervezetten kell harcolni a Rendelkezésre álló eszközökkel, állategészségügyi és más intézkedésekkel. A jelenleg ismert gyógyszerek közül egy sem kapott elsőbbséget. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a megelőzés, a betegség terjedésének megakadályozása és gyógyítása terén még igen sok a tennivaló, alapos vizsgálatokra van szükség, amelyeket csak nemzetközi ellenőrzéssel lehet megvalósítani. L. K. A méhek a természet biológiai egyensúlya tekintetében jelentős szerepet töltenek be, mert a beporzást igénylő növényeknek több mint a nyolcvan százalékát termékenyítik meg. Köztudott azonban, hogy a méhek által beporzott növények százalékaránya egyre nagyobb, mert a mezőgazdasági kultúrnövények vegyszeres kezelése következtében a vadon élő méhrajok részaránya egyre kisebb. Méhészeink előtt ismeretes, hogy a mézelő méhek és a beporzást igénylő növények közti kapcsolat kölcsönös és fontos. Ez persze bizonyos előnyökkel is jár. A növények virágport és nektárt termelnek a méhek részére, ezzel szemben a dolgozó méhek megtermékenyítik a virágokat, elősegítik a népgazdasági szempontból hasznos növényi magvak termésátlagának a növelését. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a beporzás kapcsán keletkezett társadalmi haszon sokszorta nagyobb mint az, amely a méz és a virágpor gyűjtéséből ered. Ahhoz például, hogy a méhek a virágzó fehérheréből egy kiló nektárt gyűjtsenek, húszmillió virágra kell rászállniuk, s a megtermé-A ribiszke, az egres, a barack- és más gyümölcsfák és cserjék szintén meghálálják a méhek beporzó munkáját. A méhek segítségével az önmagát porzó növény termésének a minősége is javul. A szántóföldi növényi kultúrák közül az olajnövények és a pillangós virágúak beporzása jelentős. A repce a méhek beporzó munkája nélkül is magot köthet, beporzással azonban harminc százalékkal nagyobb termésátlagot érhetünk el. A méhek segítségével a becők ugyanis jobban kifejlődnek, a magvak teltebbek, s lényegesen javul a csíraképesség. Ez a vetőmagtermesztés szempontjából nagyon előnyös. Mivel a virágzó olajrepce a méhek számára nagyon vonzó, előnyös lehet ha azt a virágzás alkalmával nem hagyjuk figyelmen kívül. A- mennyíben a virágzó repce távolabbra van méhesünktől — kedvező hőmérséklet esetén — sűrűn ellepik a szorgos méhecskék. Ha a hőmérséklet emelkedik, akkor a méhek kevesebb virágot látogatnak meg. Például 26 C fok melegben egyegy méh csak egy virágzatra száll rá. A napraforgó beporzási kísérlete azt bizonyította, hogy a Í5T kenyltés eredményeként nem kevesebb mint harminc kiló jó minőségű magot gyűjthetünk be. Ennyi mag pedig két hektáros terület bevetésére elegendő. Ez azt bizonyítja, hogy a mézgyűjtő méhek felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak a takarmányprogram siker rés megvalósításában. Ez pedig nagy társadalmi haszon. A szakemberek nézete szerint, ha a mézelő méhek valamilyen oknál fogva kipusztulnának, több növényfaj is hamarosan kiveszne, mert a virágokat kedvelő és megtermékenyítő rovarokat nem volna képes nélkülözni. Népgazdasági szempontból nagy jelentősége van a szántóföldi növényi kultúráknak, köztük a maghozó takarmánynövényeknek s ugyanúgy a gyümölcsfák beporzásának. Nagyon jelentős gyümölcstermést hozhat az alma és a meggy. Ezeknek a beporzása nagyon fontos. Az alma csak más fajták virágporával terméke'nyülhet meg, s megközelítően hasonló a helyzet a meggy néhány fajtájánál Is. A kutatók megállapították, hogy a hasonló almafajták virágpora nem termékenyítheti meg ugyanazon fajták virágzatát. Gyakran ez az oka a termésátlag csökkenésének. Szükséges tehát, hogy az almáskert virágbaborulásának kezdetén hektáronként legalább kéthárom népes méhcsaládot helyezzünk ki. A fiatal gyümölcsösben rendszerint kisebbek a fák s a virág is.kevesebb. így hektáronként az említettnél kevesebb méhcsalád elegendő. Ideális volna, ha a gyümölcsösökben 200—300 méterenként rakhatnánk le a méhcsaládokat. Jgy a beporzás hatékonysága tökéletesebb lehetne. Viszont a családok kezelése szempontjából ez nem volna kedvező. A virágzó körteültetvény nem nagyon vonzza a méheket, mert nektárjának cukortartalma csak két százaléktól harminchét százalékig terjed. Virágpora azonban a méhek részére nagyon értékes, de kevés. A körte, beporzására ezért a virágzás kezdetén helyezzük ki a családokat. Ha ugyanis a körteültetvényre való vándorlás előtt más mézelő növényekhez szállítanánk méheinket, azok a körtét, későbben figyelembe se vennék méhektől izolált virágzatok termése jelentéktelen. Ezzel szemben a méhekkel jól beporzott napraforgó virágzatának harminc-kilencven százaléka termékenyült meg és jó átlagos hozamot adott. A napraforgó virágzata ugyanis többszöri beporzás esetén termékenyül meg kifogástalanul és nyújt gazdag terméshozamot. A jó beporzott napraforgó nemcsak kielégítő magtermést, hanem egyben Jó olajhozamot is nyújt. A fehérhere kizárólagosan a méhek segítségével termékenyülhet meg tökéletesen. Darwin ezt úgy állapította meg, hogy húsz-húsz virágzatot Izolált. Ezen virágzatok közül csupán egy-kettő termékenyült meg, ugyanakkor a méhekkel beporzottak sorozataiból kétezer jó magtermést hozott. A fehérhere a méhek számára könnyen hozzáférhető és nagyon vonzó. Csupán kétbárom milliméter hosszú a pártacsöve, és nektárjának cukortartalma hetven százalék körüli. A vörösherét kilenc-tíz milliméter hosszú pártacsöve miatt a méhek képtelenek tökéletesen megtermékenyíteni. Az északi fekvésű vidékek méhállományának a szipókája azöhban hosszabb, mint a mieinké, és ott a vöröshere pártacsöve is rövldebb mint nálunk. így a vöröshere beporzására ott nagyobb az esély, mint Európa déli és középső vidékein. Nemesítéssel nálunk Is „rövidíteni“ próbálták a vöröshere pártacsövét, hogy azt alkalmassá tegyék a méhekkel való megtermékenyítésre. Ez azonban nem hozta meg a várt eredményt.. A here takarmányozási minősége lényegesen romlott. A baltacím is meghálálja a méhek beporzó munkáját. Rózsaszínű és bíboros erezetű virágai annyira vonzóak, hogy esetenként még az akácról is elcsalogatja a méheket. A fentiek azt bizonyítják, hogy a mézelő méh mezőgazda-* Ságunk termésátlagának növelése szempontjából nagyon fontos és nélkülözhetetlen. Úgyis mondhatnánk, hogy az agrotechnikai lánc fontos szeme. Itt az ide|e, hogv a mezőgazdasági üzemek vezetői kellő módon értékeljék a méhek munkáját. Krutko Mária, méhészeti szakoktató