Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

A fehér gyümölcsű ribiszkefajták termesztéséről Az űj, hazai nemesítésö fehér gyümölcsű ribiszkefajták, mint például a „Primus“, a „Blan­ka“, a „Viktória“, а „ВО—71 stb. termesztése a házikertek­ben, kerttelepeken is egyre na­gyobb teret hódít. Ez egyben azt jelenti, hogy a kertbarátok felismerték termesztésének je­lentőségét. A fehér gyümölcsű ribiszke­­fajtákra jellemző, hogy mind a melegebb fekvéső vidékeken és a síkságokon, mind pedig a hegyaljai és a hegyi termelési körzetekben sikeresen termeszt­hetők. Jellemző rájuk továbbá az is, hogy a talajtani és az éghajlati feltételekkel szemben jó az alkalmazkodóképességük, s ugyanaz mondható el a káros tényezőkkel (főleg az alacsony hőmérséklettel) szembeni ellen­állóképességükről is. Termőké­pességük rendszeres és nagy. A bogyóknak a korábban ter­­mesztet fajtákkal, mint például a „Versaitlská biela“, „Holand­ská biela“, „Čerešňová biela“ stb. szemben nagyobb a tápláló hatása. A friss fogyasztás mel­lett a bogyókból a háztartás­ban különféle konzervált ter­mékek készíthetők. Különösen a jó minőségű alkoholmentes üdítő italoknak van nagy jelen­tőségük. Annak érdekében, hogy a fe­hér gyümölcsű ribiszkefajták termesztése során házikerti fel­tételek közepette is megfelelő eredményt, termést érjünk el, első teendőnk a korábban ter­mesztett fajtáknak új, hazai nemesítésű kultivátorokkal való helyettesítése legyen. A „Primus“ fajta középma­gas, buja és egyenes bokrot fejleszt. A hajtások még a bő termés esetén sem terülnek szét. A bogyók hosszú fürtöket alkotnak. A fürtök átlagos hosszúsága 79,3, maximális hosszúsága 136,4, a bogyók át­lagos nagysága pedig 8,87 mm. Az egy fürtön található bogyók száma átlagosan tizenhét, maxi­málisan pedig harminc. Kelle­mes, édeskésen savanyú ízű. A „Primus“ a korán érő fajták közé tartozik. A „Blanka“ fajta erőteljes, gömb alakú, félegyenes és ke­vésbé sűrű bokrokat fejleszt. A fürtök átlagos hosszúsága 97,2, maximális hossza pedig 159,6 mm. Az egy fürtön található bogyók átlagos száma huszon­négy, maximálisan pedig negy­venhárom, A bogyók nagyok, átmérőjük 10,2 mm. Nagyon bő­termő fajta. Korai begyűjtésnél a bogyók íze savanykásabb. A bogyók teljes érés esetén édes­késen savanyú, üde ízűek. A „Blanka“ a középkorai fajták közé sorolható. A „Viktória“ fajta közepesen magas, magas bokrokat nö­veszt. A megdőléssel szemben ellenálló. A fürtök átlagos hosszúsága 120, maximális hossza pedig 150 mm. Az egy fürtön található bogyók száma átlagosan huszonöt, maximáli­san pedig harmincnégy. A bo­gyók átmérője 9,2 mm. Kitűnő, édeskésen savanyú ízű. A kö­zépkorai fajták közé tartozik. A „BO— 71-es“ jelzésű fajta erőteljes, a megdőléssel szem­ben ellenálló, gömb alakú bok­rokat fejleszt. Az átlagos fürt­hosszúság 72,2, maximális hosz­­szsúsága pedig 139,6 mm. A bo­gyók átlagos nagysága 9,03 mm. A fürtökön a bogyók sűrűn he­lyekednek el. Az egy fürtön ta­lálható bogyók átlagos száma húsz, maximálisan pedig har­mincnégy. Szintén édeskésen savanyú ízű. A „BO—71-es“ a későn érő fajták közé sorolha­tó. Tekintettel arra, hogy ez a fajta is erőteljes bokrot fej­leszt, az említettek közül a leg­­bőtermőbb. Nagy jelentősége van annak is, hogy az említett fajták fürt­jeinek hosszú a kocsánya, így a bogyók a begyűjtés során nem nyomódnak össze. A ter­més begyűjtése mindemellett gyorsan és jó minőségben vé­gezhető. Ezekre a fajtákra a korai termőképesség is jellem­ző, mert ha az őszi ültetést kö­vetően a hajtásokat nem vág­juk vissza, már az első évben, esetleg a következő évben már gazdag termést adnak. ' A fehér gyümölcsű ribiszke­­fajták ősszel különösen a már megfásodott hajtásrészek isko­lázásával jól szaporíthatok. Ennél a szaporítási eljárásnál a megeredés mértéke megha­ladja a 80 százalékot. A szapo­rításra szánt hajtásrészeket szeptemberben vagy októberben kell az alaposan előkészített ágyásba iskolázni. A terület felásása előtt célszerű istálló­trágyát szétszórni. Az ásást követően az ágyás felületét egyengessük el, majd bősége­sen öntözzük be, hogy a talaj az ültetésig jól leülepedjen. Az így előkészített ágyásba a sza­porításra szánt hajtásrészeket 100X300 mm-es kötésbe isko­lázzuk úgy, hogy egy rügy a talaj felszíne fölött maradjon. Az ültetést követően a hajtás­részeket könnyű talajjal vagy tőzeggel takarjuk be. Az így iskolázott hajtásrészek a jövő őszig meggyökeresednek, ami­kor is átültethetők állandó he­lyükre. Ha magastörzsű ribiszkét sze­retnénk termeszteni, akkor az aranyribiszkén augusztusban kell elvégezni a héj alá oltást. Ezt követően az oltvány legalsó részén végezzünk egy „V“­­alakú bevágást, majd töltsük fel talajjal. A következő év őszén a fácskák átültethetők állandó helyükre. Ennél a sza­porítási eljárásnál a megeredés mértéke meghaladja a 90 szá­zalékot. Az ültetés során (erre az őszi idő a legalkalmasabb) a ribiszkét 15 cm-rel mélyebbre helyezzük, mint ahogy koráb­ban voltak. Ez ugyanis elen­gedhetetlen feltétele annak, hogy elérjük a bokor megfelelő alakját, az erőteljes növekedést és a bő termőképességet. A bokros ribiszkét 1—1,5X3—3,5, a magastörzsűeket pedig 3X1 m-es kötésben célszerű kiültet­ni. Tekintettel a korai termőké­pességre, a magastörzsű ribisz­ke mellé ajánlatos mindjárt ka­rót tenni, ami legalább 30—40 cm-rel legyen hosszabb, mint a fácska koronája. Annak érdekében, hogy a bokros, illetve a magastörzsű ribiszkén évente hosszú fürtök, nagy és jó minőségű bogyók képződjenek, továbbá hogy meghosszabbítsuk a termőké­pességet, kora tavasszal met­szést kell végezni. Jó termőfel­tételek közepette azonban ele­gendő, ha a ribiszkét csak a harmadik évben metsszük. En­nek során célszerű három egy­éves, három kétéves és ugyan­csak három hároméves hajtást meghagyni úgy, hogy azok egyenletesen helyezkedjenek eb Zord éghajlati feltételek kö­zepette, ahol a bokros ribiszke nem képes erőteljes bokrot fej­leszteni, alakító metszést kell végezni. Az ültetést követő év tavaszán vágjuk le az összes hajtást, közvetlenül a föld fe­lett. A továbbiakban úgy metsz­­szünk, hogy a harmadik évig a bokornak lehetőleg kilenc ve­zérhajtása legyen. A magastör­zsű ribiszkét kora tavasszal csak kissé kell metszeni. Itt ugyanis az a cél, hogy hamar termőre forduljon. Azon le­gyünk, hogy a harmadik évig a hajtások száma elérje a ha­tot. A túl hosszú hajtásokat vágjuk vissza, az oldalnövény­zetet besűrítő hajtásokat pedig tőből vágjuk le. Ezt követően már csak fenntartó metszést végzünk, amely lényegében ab­ból áll, hogy két egyéves, két kétéves és ugyancsak két há­roméves hajtást hagyunk meg. A többi felesleges, károsított, beteg és a nem megfelelő he­lyen növő hajtásokat szintéD tőből távolítsuk. Ing. E. CVOPOVA, Ing. J. CVOPA, CSc., ZÁHRADKÁR, CHOVATEĽ (6/1979) Friss vitaminok A nitrai Városi Zöldség- és Virágtermelő Vállalatban az idén nyolcvan hektáron termel­nek zöldségféléket. A járási székhely lakosait naponta nagy mennyiségű friss áruval, zöld ségfélével látják el. Látogatá­som napján például 5,5 tonna fejes káposztát, 0,7 tonna kel­káposztát, 1 tonna spárgatököt, háromezer fej karalábét, 1500 sárgarépacsomót, 1,5 tonna pap­rikát, 1500 fej karfiolt stb. szállítottak az üzlethelyiségek­be. Az idén 1300 tonna zöld­ségféle értékesítésével számol­nak. P. MATIS, Nitra (A szerző felvételei) JL Szlovákiai Gyümölcsészek ** és Kiskertészek Szövet­ségének lévai (Levice) helyi szervezete négyszázötven tagot számlál. Sochuliak Jánost a szervezet gazdasági felelősét kértem meg, hogy tájékoztas­son a szervezet munkájáról. — A gyümölcsfa-telepítéshez szükséges facsemetéket a boj­­nicei Dísz- és Gyümölcsfa Ku­tató Intézettől kapjuk. Az el­látással nem vagyunk megelé­gedve. Főleg ősszel, gondot okoz a facsemeték beszerzése, ugyanis a megrendelt mennyi­ség negyed részét sem szoktuk megkapni. Főleg barackból, cseresznyéből és ringlóból ka­punk keveset. A vegyszereket, a kisgépeket és egyéb eszközö­ket az érsekújvári (Nové Zám­ky) központból szállítjuk. Az érsekújvári SLOVLlK-kal szer­ződésünk van az uborka és a paprika értékesítésére. A ta­goknak ezen a területen nem voltak túl jó tapasztalataik, de most már itt is javulást észle­lünk. Az utóbbi időben többen foglalkoznak fólia alatti zöld ségtermesztéssel. ф Miben és hogyan segítik a tagok munkáját? — Azért, hogy tagjaink tudá­sukat ne csak az irodalomból és a saját szerény tapasztala­taikból merítsék, színvonalas kiállításokat tekintünk meg. Ide sorolnám az NDK-beli erfurti virág-, gyümölcs- és zöldségkl­­álítást, a nyitrai- Agrokomplex­­et és a Ceské Budéjovice-i Él­tető Föld elnevezésű kiállítást. Ezeken a rendezvényeken a legkorszerűbb tanácsokkal lát­ják el a látogatókat és bemuta­tókat is tartanak, úgyhogy gaz­dag tapasztalatokkal térhetünk haza. Ezenkívül évente kétszer­­háromszor szakelőadást szerve­zünk. így például a közelmúlt­ban hangzott el előadás a gyü­mölcs kiültetéséről és helyes ápolásáról, a zöldségfélék fólia alatti termesztéséről. Az egyes előadásokat filmvetítéssel Is egybekötjük. Ez nagyon bevált módszere a tudnivalók elsajátí­tásának, mivel így a kiskerté­szek a hallottakat azonnal meg is szemlélhetik. — Ha módunkban áll, kül­földre is ellátogatunk tanul­mányútra. Emlékszem, hogy egyik egri kirándulásunkkor Városukat kertvárossá alakították borkóstolón is résztvettünk. összehasonlíthattuk az ottani borokat a lévai borokkal. A borkóstoló után tagjaink meg említették, hogy Szlovákiában talán a legjobb Kékfrankost mi termesztjük. Azt hiszem, van benne valami Igazság, hiszen a lévai szőlődombok vulkanikus eredetűek és nagy a vastartal­múk. ♦ Tudomásom szerint szak üzletet is nyitottak a városban. Mennyiben segíti ez a kisker­tészek munkáját? — Évekig harcoltunk az üz letért, végül is megkaptuk Négy éve nyitottuk meg, azóta rengetegen felkeresték, nagy az érdeklődés. Nemcsak tagságunk vásárol itt vegyszereket és egyéb kiskertészeti árucikke­ket, hanem az egész járásból járnak Ide a kertészkedők. A ránylag jól el vagyunk látva kis csomagolású, jó hatású Sochuliak Ján: A lisztharmat elleni védekezést aránylag jól megszerveztük. Egy kis Ízelítő a kertbarátok által termelt zöldségfélékből. Fotó: —blm vegyszerekkel. Hetente három* szór tartunk nyitva. Rendelése* két is elfogadunk, s ha meg­kapjuk a kívánt árut. értesítjük аг érdeklődőket. ♦ Miből van hiány? — Nincs megfelelő helyisé­günk, ahol rendszeresen talál­kozhatnánk, megbeszélhetnénk a problémákat, kicserélhetnénk a tapasztalatainkat. Így a sza­badban, a természet ölén szók* tunk néha összejönni, beszél­getni. S ha már a hiányossá­gok felől érdeklődött, hadd em­lítsem meg a legégetőbb prob­lémánkat. Kevés géppel rendel­kezünk, és nehéz a beszerzé­sük. Több Terra típusú kistrak­­torra lenne szükségünk, amely­­lyel a kevésbé hozzáférhető te­rületeket is meg tudnánk mű* vélni. Tagjaink szívesen megvá* sárolnák, de ez a típus, sajnos, hiánycikk. ♦ Milyen a kapcsolatuk a városi nemzeti bizottsággal, il­letve a többi tömegszervezet­tel? — Kiskertészelnk, családtag­jaikat is bevonva, részt vesz­nek az általunk szervezett bri­gádokon. Társadalmi munkában évente nyolc brigádóra ledolgo­zását vállalták, életkörnyeze­tünk javítása érdekében. Pél­dául a lévai ötös számú óvoda felett védnökséget vállaltunk, és parkosítottuk annak környé­két. Munkánkat támogatják a tömegszervezetek Is. A városi nemzeti bizottság rendelkezé­sünkre bocsátja a helyi han­gosbemondót, amely számunkra fontos tájékoztatási eszköz. Fő­leg a permetezés és a vegysze­res növényápolás megkezdése előtt használjuk ki a kiskerté­szek tájékoztatására. Ezáltal nemcsak tagjainkat, hanem a többi lakost Is eltudják látni szaktanácsokkal. Ez azért lé­nyeges, mert Léva kertváros, ahol a lakosság többsége ker­tészkedéssel foglalkozik, első­sorban a saját szükségletének kielégítése céljából. — Ügy gondoljuk, eddigi munkánkat siker koronázta, ám a jogos igények már annyira megnövekedtek, hogy a Jövő­ben még nagyobb feladatok várnak ránk: még több zöldsé­get és gyümölcsöt kell termel­nünk! Perhács Valéria A dáliákról, nyáron Nyáron a legfontosabb teen­dő a „topolás“, vagyis a vezér­­bimbó visszacsípése. Amikor a negyedik levélpár végén meg­jelenik a vezérbimbó, azt ki­­esípjük, így kényszerítjük a növényt — a különben rejtve maradó — oldalhajtások kifej­lesztésére. A beavatkozás miatt virágaink két-három héttel ké­sőbb nyílnak. A késésért viszont kárpótol, hogy egy virág he­lyett augusztustál kezdve öt­hat virágot szedhetünk. Ezen­kívül a dáliabokor is alacso­nyabb, sűrűbb lesz. A vezérhaj­tás visszacsípését követő héten már megjelennek a levelek hónaljában a világoszöld hajtá­sok. A tavasszal kezdett levéltrá­gyázást kéthetenként ismétel­jük. Mikor a dáliák már körülbe­lül 40—50 cm magasak, a nö­vényt kötözzük az ültetéskor bevert karókhoz. Ha a karókat csak később helyezzük a nö­vény mellé, óvatosan tegyük, nehogy megsértsük a dália gu­móját. Ügyeljünk arra is, hogy a növény szára maradjon ter­mészetes tartásban. Hagyjuk lazán a szárat, ne szorítsuk a kötözéssel a karához. A dália vízigényes növény, ezért — az időjárástól függően, de — legalább hetenként két alkalommal bőségesen öntözzük meg. Ha automata körforgós öntözőt használunk, azokat mindig úgy helyezzük el, hogy az öntözött körök csatlakozza­nak egymáshoz. Az öntözés időtartamával szabályozhatjuk az egy alkalomra szükséges, 25 mm csapadékot. Amikor a virágbimbók is lát hatók lesznek, az oldalbimbó­kat távolítsuk el. Ezt a műve­letet bimbózásnak hívjuk. Cél­ja, hogy minden virágszár vé­gén csak egy virág nyíljon, Így kifejlett, szép nagy virágokat kapunk. A bimbózást körömmel vagy késsel végezhetjük. A dália vágott virágként is kedvelt. Virághozamót helyes vágással megháromszorozhat­ják. Az első virágszár levágása után a fennmaradó levéípár alatt újabb két hajtás nyílik és abból két viróg indul. Ezek jó idő esetén szeptember vé­géig nyílnak. Ezzel az eljárás­sal egy tőről akár 15—20 szál virágot is kapunk. Célszerű a virágokat este vagy korán reggel — tehát bű­vös időben — levágni, azonnal vízbe (enni és hűvös helyen legalább két órán át megszí­vatni. Enélkül ugyanis nagyon nehéz a virágokat szállítani, pedig ha a dália egyszer meg­­lankadt, nehéz feléleszteni. B. S. L., (KERTÉSZET és SZÜLÉSZET)

Next

/
Oldalképek
Tartalom