Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Július 28. 4 Két vándorzászló birtokában Élenjáró ez a szövetkezet — már­mint az alsószecsei (Dolná Seč) szék­helyű GARAMVÖLGYE — nemcsak a lévai (Levice) járásban, hanem a nyugat-szlovákiai kerületben is. Miben? Nemcsak a példamutató termelésben, a jó gazdaságirányítás­ban, hanem a tömegpolitikai nevelő­munkában is; ez utóbbival pedig ke­vés mezőgazdasági üzem vezetői di­csekedhetnek ... A négy község — Alsőszecse, Felső­­szecse, Nagyod és Zsemlér (Dolná Seč, Horná Seč, Vyšné nad Hronom, Žemliare) — szövetkezetei 1974-ben hagytak fel a külön-külön gazdálko­dással, és „léptek frigyre“. Ekkor kapta a táj jellegét érzékeltető nevet; majd utána kié.rdemelte a nagyon megtisztelő CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BARÄTSÄG nevet is. Ez a szövetkezet azóta példásan hasznosítja a mezőgazdasági nagy­üzem nyújtotta, kedvezőbb termelési és beruházásfejlesztési lehetőségeket, így. egyesített erővel, nagyobb anyagi és szellemi felkészültséggel sokkal többre képesek. Merészebb célokat, igényesebb feladatokat tűzhetnek ma­guk elé, a társadalom, a párt foko­zottabb elvárásainak megfelelően. ♦♦♦ Néhány éve már a tuchorazi felhí­vás alapján kapcsolódnak be az or­szágos búzatermesztési versenybe — eredményesen. Tavaly is például 63 mázsás hozamátlagot értek el szov­jet búzafajtákból, ami a táj termé­szeti adottságaihoz és termesztési le­hetőségeihez viszonyítva, kiváló ered­mény. Az összes gabonafélékből is túlhaladták a 60 mázsás hozamátla­got, tehát a HATVANASOK MOZGAL­­MA-ba tartoznak. Ez mindenképpen a gabonaprogram reájuk eső részének következetes teljesítését példázza, bi­zonyítja. Azt, hogy frázis-pufogtatás helyett, cselekszenek — a szó leg­szorosabb értelmében. Másként nem tudnának még megközelítően sem ilyen eredményeket felmutatni. Folytassuk a sort: lucernaszénából 83, zöldtakarmányból 384 mázsás ho­zamátlagot értek el; túlteljesítették a tej- és hústermelési éves tervüket, s úgyszintén az áruértékesítési ter­vet. A szövetkezet össz-nyersbevétele tavaly mintegy másfélmillió koroná­val volt több a tervezetnél. A mun­katermelékenységi értékátlag egy dol­gozóra a tervezett 84 848 korona he­lyett 88 670 koronára növekedett. így azután nem csoda, hogy az hatással volt az egy dolgozóra jutó jövedelem­átlag emelkedésére is, ami elérte a tervezett 1908 korona helyett az 1993 koronát. Természetesen, a múlt évi közös gazdálkodás, azon belül a növényter­mesztés nem minden esetben volt eredményes. Nem sikerült például tel­jesíteniük a cukorrépa és a kukorica hozamtervét. S a jó szervezés ellené­re sem dúskált a közös állatállomá­nya terimés takarmányban — a hiány­zó mennyiséget más mezőgazdasági üzemektől voltak kénytelenek meg­vásárolni, ami számottevő kiadással járt. Ettől függetlenül az állattenyésztés­nek szinte valamennyi ágazatában kiváló eredmények születtek: túltelje­sítették a malacelválasztási és a bor­­jú-felnevelési tervet (kocánként 21,5 malacot, s száz tehéntől 104,7 borjút választottak el), a tej- és hústerme­lésben is remekeltek. Például célul tűzték, hogy a fejési átlag tehenen­ként eléri a 3647 litert, s a fejők — dicséret a nagyfokú igyekezetérti — kifejtek 3957 liter tejet. ♦♦♦ No de, miért is törekedtünk a múlt évi eredmények ilyen részletezésére? Azért, mert ezeket a termelési ered­ményeket — valamint a kifejtett tö­­megpolifikai munkát, amelyről ezek­­után lesz szó — figyelembe vették, mielőtt a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizott­sága arról döntött, melyik mezőgaz­dasági üzem érdemes a KB, illetőleg a szaratovi terület vándorzászlajára. Amint a cikk címe már érzékelteti, mindkét vándorzászló a szóbanlevő Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz birtokába jutott... Nagyon is megér­demelten! Mit is tett valójában ennek a szö­vetkezetnek a 483 tagú CSSZBSZ- szervezete, teljes egyetértésben a kö­zös gazdaság vezetőségével? Sokat. Az üzemi szervezet éves munkatervének szinte csaknem min­den pontja valóra vált. Csupán csak a lényegesebb rendezvényeket említ­jük, amelyeken száz-százötven sze­mély is részt vett. Ilyen például a Mit tudsz a Szovjetunióról? nevű kvízbe az üzemi CSSZBSZ-szervezet­­pek 134 tagja kapcsolódott be, s kö­zülük a 67 legjobb bejutott a járási verseny döntőjébe. E járási verseny fölött a Csehszlovák-Szovjet Barátság szövetkezet vállalt védnökséget. Mind a négy községben Lenin-emlékestet rendeztek, melyeken nagyszámú kö­zönség vett részt. A szovjet film­­napokra Alsószecsén és Léván (Levi­ce) került sor, melyeket nagy érdek­lődés kisért. Gazdag kulturális prog­rammal zárult a barátság hónapja — ezen a rendezvényen csaknem négy­százan jelentek meg. Feltétlenül szólnunk kell még az előadás-sorozatról, amely nagy láto­gatottságnak, s érdeklődésnek örvend­hetett, hiszen közel hétszázan vettek rajta részt. Milyen témák szerepeltek az előadás-sorozatban? Például: A Szovjetunió békepolitikája — A szov­jet mezőgazdasági dolgozók munkája és élete — Szovjet újítási formák, módszerek — Szocialista munkaver­seny- és brigádmozgalom a Szovjet­unióban — A szocialista mezőgazda­ság és továbbfejlesztésének néhány kérdése, stb. Jelentős szerepet játszik a CSSZBSZ- szervezet munkatervében — és ter­mészetesen a gyakorlatban is! — a szemléltető ismeretterjesztés. Tablók, faliújságok méltó teret szentelnek a szovjet nép életének ismertetésére, a szövetkezet baráti kapcsolatainak egy-egy jelentősebb mozzanatáról frissen tájékoztatnak. A szovjet sajtót félszáz példányban járatják (már a szlovák, vagy magyar fordításban megjelenőt, mert a szervezeti tevé­kenységük gyöngéje: az orosz nyelv tanulása). Az orosz nyelvtanfolyam rendezése politikai feladattá vált. Persze, a baráti kapcsolat szemé­lyes formát is ölt: 35 tagú szovjet turistacsoport járt Alsószecsén; továb­bá az itteni szövetkezet tagjai közül is már sokan jártak a Szovjetunió szebbnél szebb tájain, s beszámoltak a szovjet emberek általi rendkívül szívélyes fogadtatásukról, a szovjet vendégszeretetről, arról a sok-sok tapasztalatról, amelyet módjukban állt összegyűjteni, amit idehaza, mun­kahelyeiken hasznosítani is tudnak... Ennyit a csehszlovák-szovjet barát­ság ápolásáról és a CSSZBSZ-szerve­­zet tevékenységéről, egyetlen évet alapul véve, minden mozzanatot, meg­nyilvánulást nem is említve. Úgy hisszük, ennyi is elég annak érzékel­tetésére, hogy a szervezeti élet moz­galmas, a tömegpolitíkai munka ered­ményes, fölöttébb példamutató, köve­tésre méltó. Csak így tovább, hogy a szervezeti élet még átütőbb, még na­gyobb tömegeket mozgatóvá és tudat­­formáló erővé váljon, jelentősen hoz­zájárulva ilymódon a szocialista élet­vitel, a szocialista munkaviszony meghonosításához és továbbfejleszté­séhez. Ha a szövetkezet vezetősége, és va­lamennyi kommunistája továbbra is szívvel-lélekkei támogatja, kellő er­kölcsi segítséget nyújt a közel fél­ezer taglétszámú üzemi CSSZBSZ-szer­­vezetnek — a jövőben is kiváló ered­mények születhetnek mind a termelő, mint a tömegpolitikai munkában. Er­re a két vándorzászló is kötelez... I N. KOVÁCS ISTVÁN Harmattól harmatig Térné István, kombájnos csak az imént javította meg az E—512-es kombájnt, de már ismét oldalra állt gépével, hogy igazítson valamit a hajtószerkezeten. — Sokat kell bajlódnunk. Amióta aratunk komolyabb műszaki zavar nem fordult elő, de kisebb javítások miatt naponta többször is leállnak a gépek. Mistyik László már húsz éve arat. Kombájnjával odaáll a pótkocsihoz, s kiüríti a szemmel megtelt tartályt. Azután átadja gépét váltótársának és kijelenti: — A repcetáblán úgyszólván méte­renként változik a növényzet. Az egyik helyen szilárdan áll a repce, de néhány méterrel tovább a szárak összekuszáltak, vagy megdőlve a föl­dön hevernek. Ha nem figyel szünte­lenül oda az ember, akkor a szállító­­szalag megakadhat, vagy a terelő megrongálódhat. Ezért órákon keresz­tül mindpnre ügyelve kell haladnunk. Bizony bele is fáradunk. Novák Tibor egyetért kombájnos­­társával, de még hozzáfűzi: — A kombájnnal óvatosan kell ha­ladni. Ez igen fontos, mert az össze­kuszált növényzet nemcsak a vezetőt, hanem a gépet is nagyon igénybe veszi. Ha nem vagyunk eléggé óvato­sak, akkor sok műszaki zavart idéz­hetünk elő. A fiúk ezt tudják, és vi­gyáznak is. Az iménti szavakat mintha csak Igazolni akarná, az egyik kombájnos jelzi, hogy a gép megrongálódott. A kombájnos, juhász István azonnal le­állítja a gépet és máris ott dolgozik a vágóasztalnál. — Ez gyakran előfordul, még ak­kor is, ha lépésben haladunk. Beval­lom, életemben először aratok repcét. Soha nem hittem volna, hogy az ara­tása ennyire igényes, nehéz munka. De legalább ezt is megtanulom. E- gyébként Magyarországról a Vizsoly! termelőszövetkezetből jöttünk a csé­csi (Čečejovce) szövetkezetnek segí­teni, amellyel igen jó baráti kapcso­latunk van. Három napi itt-tartózko­­dás után elmondhatom, hogy már ez idáig is sokat tanultunk barátainktól. A terményt tíz tehergépkocsi és öt traktor szállítja. Pelegrin Béla trak­toros, délfelé már háromszor fordult. Mida Imre szalmazúzóval dolgozik. Igyekszik, mert a nyomában ott van Mida Károly Z—1245-ös traktorával, aki a tárcsázást végzi, ö egyben a gépesítési részleg szocialista brigád­jának vezetője. — A repce szalmáját betárcsázzuk — magyarázza a brigádvezető. — Utána elvégezzük a középszántást és az egész területet búzával vetjük be. — Hogyan szervezték meg az idei aratást? — érdeklődöm a brigádveze­tőtől. — Az idei aratást igyekeztünk jól megszervezni és komplex módon vé­gezzük. Tehát a kombájnok után azon­nal felszedjük a szalmát, majd elvé­gezzük a tarlóhántást. A munkához elegendő gépünk van. Kilenc saját kombájnunk és hat vendég kombájn áll rendelkezésünkre. Ezenkívül nyolc szalmaprésünk és hét önfelszedő ko­csink van. öt traktor hordja a szal­mabálákat és tizenegy traktor hosz­­szabbított műszakban a tarlószántást végzi. Az aratást, a szalmabegyűjtést és a szántást húsz nap alatt szeret­nénk befejezni. Sokáig elbeszélgettem volna a bri­gádvezetővel, de kísérőm, Kelemen Sándor, a szövetkezet főmérnöke egy másik csoporthoz invitált, akik a búzát aratták. Amíg kocsinkkal meg­érkeztünk az aratókhoz, elgyönyör­ködtünk a szebbnél szebbb kukorica­­táblákon, majd a főmérnök újból az aratásra terelte beszélgetésünket. — A búza és az árpa minden par­cellán nagyon szép, gyommentes, és bő termést ígér. Ez annak köszön­hető, hogy ősszel a 720 hektár búzát jól előkészített talajba, idejében el­vetettük, és az egész területet fej­trágyáztuk és vegyszereztük. Ezért a búza szépen fejlődhetett. Az 590 hek­tár tavaszi árpával is elégedettek va­gyunk. Közben a dűlőhöz érkeztünk, ahol hat kombájn vágta a búzát. Ducsay László, az ellenőrző bizottság elnöke örömmel újságolta, hogy a hektárho­zam kedvezően alakul. Batko Imre E—516-as kombájnnal aratott. Váltótársa (Tóth Sándor meg­jegyezte: — Jó meleg van, de az aratáshoz az kell, hogy a gabona gyorsan szá­radjon. Reggel hat órakor indulnak a föl­dekre és megállás nélkül estig arat­nak. A kombájnosok harmattól har­matig dolgoznak. Illés Bertalan Előzzük meg a tűzeseteket! A gabonafélék és a takarmánynö­vények betakarítása, betakarítás utáni kezelése jelentős tűzmegelőző intéz­kedések kidolgozását és valóraváltá­­sát teszi szükségessé. Ezzel kapcso­latban az SZSZK Belügyminisztériuma még 1974-ben rendeletet adott ki. Az ebben foglaltaknak és más hasonló jelentőségű feladatoknak a mezőgaz­dasági üzemekben bizonyos mérték­ben eleget tettek. Ezt bizonyítja az is, mint ahogy az SZSZK Belügymi­nisztériumának illetékes dolgozói nemrégiben sajtótájékoztatón mon­dották, az utolsó három évben csök­kent az aratás idején előforduló tűz­esetek száma. 1976-ban Szlovákiában 149 tüzeset fordult elő és az anyagi károk meghaladták a 4 millió koro­nát. Egy évvel később 106 tüzeset fordult elő, az anyagi károk pedig a felére csökkentek. Tavaly nyolcvan­kilenc tűzeset fordult elő ás az anya­gi károk meghaladták az 1 millió 900 ezer koronát. Ezek a számadatok a­­zonban még mindig arról tanúskod­nak, hogy a tűzesetek száma még mindig nagy, ami a mezőgazdasági üzemek dolgozóitól még nagyobb fi­gyelmet kfván a tűzmegelőzés érde­kében. Az érdekesség kedvéért megemlíte­ném, hogy tavaly többek között tizen­négy esetben gyermekek, tíz esetben felelőtlenség, tizenegy esetben mű­szaki hiba, tizenöt esetben idegen tárgyak, hét esetben pedig a kipufo­góból származó szikra idézte elő a tűzesetet. Ugyanakkor két esetben szándékosan idéztek elő tűzesetet, a dohányzásból eredően két, villámcsa­pás eredményeként pedig három tűz­eset keletkezett. A múlt évi elemzésekből arra lehet következtetni, hogy a tűzesetek 76 százaléka a szalma begyűjtése és ka­zalozása során fordult elő. Ez egyben azt is jelenti, hogy erre a nyári mun­kára a tűzbiztonsági intézkedések szempontjából a mezőgazdasági üze­mekben még nem fordítanak kellő figyelmet! Ján Fogai alezredes, az SZSZK Belügyminisztériumának dolgozója ar­ról is tájékoztatott, hogy az idei év első öt hónapjában Szlovákiában öt­százötvenöt tűzeset fordult elő, az anyagi károk pedig meghaladták a 29 millió 900 ezer koronát! A tűzesetek során huszonnégyen életüket vesztet­ték, ötvennégyen pedig megsérültek. Sajnálatosnak mondható az is, hogy az idén a múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva 16 tűzesettel fordult elő több, s az anyagi károk is közel millió koronával voltak nagyobbak. A sajtótájékoztató után ellátogat­tunk a sládečkovcei „HALADÄS“ egy­séges földművesszövetkezetbe, ahol Leniéi Štefan mérnök, a szö­vetkezet alelnöke elmondotta, hogy náluk az aratás idején már nyolc éve nem fordult elő tűzeset. A szö­vetkezetben a tűzbiztonsági intézke­dések kidolgozásakor az idén is az SZSZK Belügyminisztériumának 1974. évi rendeletéből indultak ki. Az aratásban résztvevő dolgozókat, brigádosokat iskolázás keretében tá­jékoztatták a tűzbiztonsági intézke­désekkel kapcsolatban. Minden kom­bájnt két tűzoltó-berendezéssel, la­páttal és söprűvel láttak el. A kom­bájnok csoportos bevetésekor egy víz­zel töltött szippantó-kocsi és ekével felszerelt traktor áll készenlétben, az esetleges azonnali beavatkozásra. A kazalozás színhelyén vízzel teli hor­dókat, kannákat ás lapátokat helyez­tek el. Az éjjeli órákban egy szip­­pantó-kocsival felszerelt tehergépko­csi áll készültségben ... A szövetkezetben a felelős szemé­lyek részletes tervet dolgoztak ki a tűzvédelmi intézkedésekkel kapcsolat­ban. (BARA) Figyelmeztető számok Ebben az időszakban a földeken, a mezőkön kombájnok, szalmabegyűj­­tők, traktorok nyüzsögnek. Jelzik, hogy a mezőgazdasági dolgozók or­szágszerte gyors ütemben végzik a nyári munkálatokat. Hiszen több he­lyen még lábon áll a gabona, s ott, ahol az aratást befejezték, még a szalmabegyűjtés, a tarlóhántás, a nö­vények másodvetése sürget. Emellett gondolni kell a tömegtakarmányok második kaszálásának begyűjtésére, a zöldségbetakarításra, a növényápo­lásra. A nyári munkák íergetegében egy igen fontos tényt szükséges szem előtt tartani. Mégpedig azt, hogy e munkálatokat többnyire gépekkel vé­gezzük, amelyeket emberek kezelnek. A nagy hajsza közepette pedig gyak­ran megfeledkezünk a legfontosabb­ról, az emberek egészségéről. A mu­lasztásoknak, a munkabiztonsági elő­írások be nem tartásának több eset­ben súlyos következménye a baleset, a munkaképtelenség, de gyakran a legértékesebbnek, az életnek az el­vesztése. Erre bizonyítékul szolgálnak azok a kimutatások, amelyek számot adnak az elmúlt esztendőben előfordult munkabalesetekről, halálesetekről, az elmulasztott munkaórákról, s amelyek népgazdaságunk egyes ágazatai közül a mezőgazdaságban a legriasztóbbak. Bár az elmúlt esztendőben az egy­séges földművesszövetkezetekben a munkaképtelenség csökkent, mégis munkabaleset, betegség következté­ben a munkakiesés meghaladta a há­rommillió hétszázhatvan napot. Ez annyit jelent, hogy naponta több mint tízezer szövetkezeti dolgozó nem tar­tózkodott munkahelyén. A balesetek által előidézett munkaképtelenség aránya elérte a 0,31 százalékot, ami az 1977-es évihez viszonyítva kisebb, viszont növekedett az egyéb balese­tek következtében beállt munkakép­telenség, amelynek aránya elérte a 0,44 százalékot. A szövetkezetekben kedvezőtlenül alakult a munkaképte­lenség átlag időtartama is, amely a munkabalesetek esetében elérte a 27,67 napot. Legkevesebb munkabaleset a trebi­­šoví, humennéi, košicei és martini já­rás szövetkezeteiben fordult elő. Ez arra enged következtetni, hogy ezek­ben a járásokban a szövetkezetek ve­zetői, a munkabiztonság- és védelem bizottságának tagjai, de maguk a dol­gozók is fokozott figyelmet fordítot­tak a munkabiztonsági és egészség­­védelmi előírások, intézkedések betar­tására. A szövetkezetekben jelentős mér­tékben csökkent a foglalkozásból ere­dő betegségek száma is, főleg a vegy­szerek által előidézett betegségeké. A múlt esztendőben ugyancsak csökkent a halálos kimenetelű bal­esetek száma. Ehhez jelentős mérték­ben hozzájárultak a nyugat-szlovákiai kerület szövetkezetei. Míg 1977-ben a kerület szövetkezeteiben harminchat halálos kimenetelű baleset fordult elő, addig tavaly mindössze tizenhá­rom. Tavaly Szlovákiában összesen harmincnyolc halálos kimenetelű bal­eset történt, ebből tizenegy közleke­dési baleset. A halálos baleseteket leggyakrabban a pótkocsiról, vagy nagyobb magasságból való esés, fi­gyelmetlenség, villanyáramütés, és a gépek felborulása idézte elő. A halá­los balesetek legnagyobb számban a hatvan éven felüli férfiaknál fordul­tak elő. A nőknél csak két esetben történt halálos kimenetelű baleset. Annak ellenére, hogy a szövetkeze­tekben a munkabiztonság terén bizo­nyos javulás történt, szüntelenül ta­núi vagyunk a sok halálos kimene­telű balesetnek, a számtalan kiesett munkanapnak, ami kedvezőtlenül hat a gazdaságosságra. De figyelembe kell venni azt is, hogy az előidézett balesetek kártérítésére és a bünteté­sekre több millió koronát fizetnek ki évente a szövetkezetek, holott ezt az összeget sokkal hasznosabb dologra lehetne fordítani, például az élet- és munkakörnyezet rendezésére, szépíté­sére, az üzemi étkezés javítására, óvodák, bölcsődék vagy egészségügyi Intézmények építésére stb. Az elemzésekből kiderül, hogy a munkabiztonság terén felmerült fo­gyatékosságoknak fő oka a munka­­biztonsági és munkavédelmi előírások be nem tartása, a munkabiztonsági és -védelmi bizottságok alacsony színvo­nalú munkája, a hiányos ellenőrzés. De hiányzik a munkabalesetek és be­tegségek okának behatóbb elemzése is, amely lehetővé tenné a megfelelő intézkedések kidolgozását és érvénye­sítését. A felsorolt tények nemcsak a szö­vetkezetekre, hanem valamennyi me­zőgazdasági üzemre, intézményre vo­natkoznak. Az összes munkahelyen fokozott mértékben kell ügyelni a munkabiztonsági elvek, előírások be­tartására, s olyan munkakörülménye­ket szükséges teremteni, amelyek mi­nimális baleset vagy betegség veszé­lyével járnak. Erre főleg napjainkban, a nyári munkák idején kell gondolni, hiszen döntő szerepük van az évi tervfeladatok eredményes válóra vál­tásában. JOZEF PROKEŠ mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom