Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-29 / 52. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 29, ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ♦ Szót érteni, ez a legfontosabb! Már hírt adtunk róla, hogy október végén Bratislavában megtartották a méhészkutatók és újítók második or­szágos értekezletét s nem a véletlen műve, hogy a méhészek sokasága nagy érdeklődéssel figyelte a tanács­kozás kimenetelét. Ez azzal magyarázható, hogy a ta­pasztalt méhészeknek úgyszólván mindegyike foglalkozik kutatómunká­val, újító tevékenységet fejt ki, s. mé­hészetében több ésszerű megoldást valósított meg. Természetes, hogy a kísérletek során szerzett jó tapaszta­latokat egyrészt az alapszervezetben, a sajtóban vagy a tanácskozások va­lamelyikén teszik közkinccsé. Lapunk „Méhészet“ rovatában is helyt kapnak mindazon írások, ame­lyek a nagy gyakorlati tapasztalatok­kal rendelkező méhészektől származ­nak. Előfordulnak olyan anyagok, a­­melyek bizonyos módszereket más és más megvilágításban, azonban ugyan­azzal a célzattal népszerűsítenek. Ez azt bizonyítja, hogy a méhészek gon­dolkodó emberek s nem csak a „mé­hészet nagykönyvében“ leírtak, ha­nem saját eszük szerint is cseleked­nek. Ezzel természetesen nem vétenek a szóbanforgő nagykönyvben megszöve­gezett szabályok ellen, sőt egyes téte­leit kísérleteikkel és tapasztalataikkal megerősítik, esetleg kiegészítik, mert minden tudományág fejlődése dialek­tikus, csak úgy juthat előbbre, ha a mozgás nem szünetel, hanem állandó. A méhészeket a családok további léte, vagyis a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretében kínálkozó méhlegelők kihasználásának a lehető­sége gyakran foglalkoztatja az össze­jöveteleken. Nem ritka az olyan eset, hogy a gazdaságokban teljesen virág­­baborult növényzetet kezelnek, méhe-Az SZMSZ nagykaposi (Veiké Ka­pušany) szervezetének tagsági érte­kezletén az elhangzott felszólalások többsége a méhek kegyetlen vegy­szeres pusztításáról tájékoztatott. Az elhangzottakból kiderült, hogy a nagykaposi „Béke“ szövetkezetben több alkalommal akkor végezték a kultúrnövények permetezését, amikor azok teljes virágzásban voltak. Így történt ez 1976. június 23-án és július 15—16-án a lóbab permetezésével. A metationnal történt permetezés után évekkel ezelőtt a néhai Mitro Sándor nagyszelmenci lakos méheinek har­minc százaléka pusztult él. Az esetet jelentették a helyi nemzeti bizottsá­gon és mindent megtettek azért, hogy a bizottság idejében megállapítsa a kárt. A becslésnél jelen volt a szövet­kezet elnöke és agronómusa is, akik a kártételt elismerték, azonban kije­lentették, hogy nem hajlandók a kár­térítésre. Az ügyet tehát bíróság tár­gyalta. A többszöri bírósági tárgyalás után a károsultak részére csekély összegű kártérítést hagytak jóvá. Erre a károsult méhészek ügyvédje a ke rületi bíróságon fellebbezett és az ügyet újra tárgyalták. A bíróság dön­tése végül a károsultak javára for­dult, azonban erre az efsz képviselője fellebbezett, s az ügyet még mindig nem zárták le. Ez év július 17-én a korábbinál na­gyobb kárt okoztak a méhészeknek. Akkoriban nem is akadt más mézelő növény, mint a teljesen virágbaborult vöröslóhere. Az efsz némely vezetői úgy gondolták, hogy a virágzó ötven hektárnyi herét metationnal éjjel per­metezik. A műveletet sem a járási szerveknek, sem a helyi nemzeti bi­­zotságon nem jelentették. Pásztor Ár­pád sztrénfalval (Ptruksa) lakos más­nap a méhek tömeges pusztulására figyelt fel. Az esetet azonnal jelentet­te a hnb elnökének. Az elnök elvtárs az ezzel kapcsolatos kötelességét tel­jesítve a 37/1963-as törvény 10. pa­ragrafusa értelmében bizottságot kül­dött a helyszínre. A telefonhívásra az efsz Illetékes vezetője kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni a kár­tétel megállapításában. Az aratási munkák szervezésére hivatkozott. A járási szerveket telefonon azzal ve­zették félre, hogv a hnb elnöke Szí rénfalván értekezletet szervez, és nem az aratással törődik. Arról azonban nem volt szó, hogv milyen értekezle tét hívott össze. A hnb elnökének ugyanis kötelessége 48 órán belül két mérgező vegyszerekkel, holott ezt törvényes rendelet tiltja. Tény, hogy ez érzékenyen érinti a méhcsaládok tulajdonosait, ebből azonban sokszor­ta nagyobb kára származik a mező­­gazdaságnak, mert a növények egész sora a méhek beporzó tevékenységé­vel termékenyüi és nyújt kimagasló termésátlagot. A vegyszerekkel el­pusztított méhek tehát már nem segít­hetnek mezőgazdaságunknak a ter­mésátlag növelésében, a gazdaságok némelyike hiába csodálkozik a nem kielégítő hozamokon. Elfelejti, hogy ezt tulajdonképpen önmaga idézte elő. : Hasonló országos tanácskozásokra, mint az októberi volt, továbbra is nagy szükség van. El kellene azonban érni, hogy a megbeszéléseken! ne csak a méhészek, hanem a mezőgaz­dászok, a etrmészetvédők, vagyis az élővilág minden fontos ágazatában dolgozók sokasága is részt vegyen. Szót érteni ugyanis csak akkor lehet, ha a méhészek nemcsak egymásközt vitatkoznak, ismertetik jó tapasztala­taikat, elmondják fájdalmaikat, ha­nem az összes érdekelt fél bevonásá­val közös erőfeszítésekkel valósítják meg a nagy elképzeléseket, célkitű­zéseket. Vitán kívüli, hogy nem könnyű el­érni, hogy a méhész, a mezőgazdász és a természetvédő egyenlő partner­ként üljön a tárgyalóasztalhoz. Nem könnyű, de halaszhatatlanul szüksé­ges. Erre minden alkalmat, minden rendezvényt ki kellene használni. Le­mondani erről kár lenne. A szerve­zetlen, oktalan vegyszerezés rengeteg megporzó méh pusztulását okozná s ez felbecsülhetetlen népgazdasági károkat idézhetne elő. Hoksza István összehívni a bizottságot, ha valamely méhész jelentést ad a méhek tömeges pusztításáról. A bizottság a méhek elhullásának okát így állapítja meg! Közben az is kiderült, hogy a vegy­szeres kezelést éjjeli műszakban ter­vezték, gondolván, hogy ezzel kárt nem tesznek a mellekben. Két tana álítása szerint azonban nem így tör­tént. A permetezésre valójában dél­után 16—17 óra között napos időben került sor. A hivatalos jegyzőkönyv és a bizo­nyítás kivonatát a károsoultak kísérő irattal elküldték az efsz vezetőségé­nek, azzal a célzattal, hogy megegye­zés jöjjön létre a károk megtérítésé­re. A károsultak ezzel azt akarták elérni, ha nem muszáj, az ügyet nem szándékoztak bírósági úton rendezni. Az efsz vezetősége részéről a döntés a megszokott módon történt. Kerüljön ez az ügy is bíróságra! A döntést persze máštól tudtam meg, a károsul­takat azonban arra sem méltatták, hogy szóban vagy írásban értesítsék őket. Hát igen, miért ne kerülne az ügy bíróságra, hiszen tudatában van­nak, hogy az esetleges kártérítés ösz­­szegét nem az illetékes dolgozó fizeti, hanem az Állami Biztosító, vagy az efsz. Nem volna-e helyesebb, ha a méhek pusztítása alkalmával a kártérítést nem az Állami Biztosító, vagy a szö­vetkezet, hanem az térítené, aki ezt tudatosan előidézte? —Beszéltem az egyik vezetővel a kár­térítéssel kapcsolatos döntésről. A vá­lasz az volt, hogy éjjel permeteztek és a méhek a permetezett virágokra nem szállnak rá. Szerintem, ha nem szálltak volna a méhek a permetezett virágzó herére, akkor nem pusztultak volna el. Bizonyítékul talán annyit. Korán reggel, amíg a méhek nem röpködtek a kertben, bepermeteztem metatinnol a gyümölcsfákat. Ügy ti­zenegy óra tájban két méhcsaládom kirajzott az egyik bepermetezett fára. A méhrajokat befogtam és kaptárak­­ba tettem. Kis idő múlva a méhek megfeketedtek és mind elpusztultak. A Szabad Földműves ezévi 42. szá­mában olvastam Juraj Ferenöik mér­nök cikkét az SZMSZ megalakulásá­nak 110. évfordulójáról. Az utolsó so­rokban ezt írta: „A méhészet mező­­gazdaságunk egyik fontos ágazata, mivel növeli a termesztett növények hektárhozamát. Éppen azért tartsuk be azokat a szabályokat, melyek a mé­hek védelmét szolgálják!“ Ugyan mi-Bérjemmel 1950-ben határoztuk " el, hogy a negyven családból álló méhállományunkat, nyolcvanra szaporítjuk. Férjem ekkor még állan­dóan foglalkoztatott munkás volt, így tervünket csak úgy valósíthattuk meg, hogy vállaltam a méhek körüli leg­fontosabb teendők végzését. Már ko­rábban is segítettem férjemnek a mé­hesben. A méheket azonban igazán csak akkor kedveltem meg, amikor egy-egy méhcsalád kezelését önállóan végeztem. Mennyit derültünk, amikor este el­beszélgettünk, mit, hogy tettem. S mi­lyen öröm volt részemre, amikor fér­jem biztatott. Ma együtt dolgozunk s együtt őrülünk a sikereknek. Férjem 1965-ben súlyosan megbete­gedett. A munkától szakorvosai javas­latára fölmentették. így a méhészet­ben csak irányítani tudott. Betegsége következtében döntenem kellett róla, hogy még többet, még önállóbban kell dolgoznom a méhek körül, mert továbbra is méhészkedni akartunk. A döntés könnyű volt, mért szerettem a méheket és lehetetlen volt férjemnek nemet mondani, hiszen a további mé­­mészkedés az életet jelentette részére. Mondhatom, hogy jól döntöttem. Méhek nélkül már nem tudnám el­képzelni az életünket. A nyári idény­ben sokszor a korareggeli órákban a méheknél vagyunk. Nem tudok szebb élményt a nyári hűvös.,reggeleken el­hangzó madárkoncertnél,; a röpködő méhek szorgalmánál. A méhcsalád fejlődik, ezért fenntartásában nélkü­lözhetetlen nektárt és virágport hord a kaptárba. A méhek tevékenysége haonllt az emberi munkához. Ahogyan a házi­asszony gondoskodik hajnaltól a csa­ládtagok élelmezéséről, tisztaságáról, a bevásárlásról, a méhek tevékenysé­ge is a kaptár népének érdekében történik. A méhek nem ismerik a pi­henést. A munka örömét ismerő em-A z SZVSZ III. kongresszusának ** irányelvei a Szövetség válasz­tott szerveinek munkatartalmát' kör­vonalazzák a következő évekre. A célkitűzések azonban csak akkor va­lósíthatók meg várakozásnak megfele­lően, ha az alsóbb, vagyis a központi választmányokban állandóan napiren­den tartjuk a feladatokat s nem fe­ledkezünk meg a határozatok rugal­mas megvalósításának ellenőrzéséről. Ezért szükséges, hogy a Központi Bi­zottság választmányának tagjai és tisztségviselői, továbbá az alapszerve­zetek vezetőségének tagjai elsajátít­sák a határozatok megvalósításának művészetét, a szervezett méhészekkel, a helyi és a járási irányító szervek­kel, a méhészet fejlesztése céljából jó kapcsolatot építsenek ki. Ne várjanak arra, hogy majd a központ csodákat művel, elintézi a helyi viszonyokban előforduló, a mé­hészet gazdaságosságát és az egyének érdekeltségét érintő kérdéseket. Helyi viszonyokban meggyőző lehet például az, — mennyiben segítik elő a méhé­szek a körzet mezőgazdasági üzemei­ben az aprómagvak, az olajnövények stb. hektárhozamának növelését — milyen minőségű és mennyi mézet ad­nak el a MEDOS-nak, hogyan elégítik ki a piac igényeit virágporral, ki ve­szik-e részüket a Nemzeti Frot válasz­tási programjának megvalósításából, milyen elkötelezettséggel segítenek a CSKP XV. kongresszusa, valamint az azt követő pártplénumok irányel­veinek megvalósításában s az érdek­köri tevékenység kibontakoztatásában. Csakis a komplex módon értelme­zett, szervezetileg kiforrott, az egyé­nek aktivitásával támogatott program segítheti a méhészeket a társadalom elvárásainak megvalósításában. A Szövetség Központi Bizottsága feldolgozta а III. kongresszus irány­elveit s ez alkotja az Elnökség és a választmány feladatát a következő években. A feladoatok megvalósítását a januári plénum után megkezdtük. Akkor döntöttük el, hogy kik legye­nek járási megbízottaink, milyen le­gyen a bizottságok személyi összeté­tele és munkatartalma. Széleskörű, jól képzett aktívát hoztunk létre s elvár­juk tőlük, hogy kezdeményezően se­gítsenek feladataink megvalósításá­ban s a problémák megoldásában. Az alapszervezetek évzáró taggyű­léseinek sikeres lefqlyását követően értekeztünk a titkárokkal, megbeszél­tük velük a további munkát, s jól fel­készítettük őket a szervezeti élet teendőire. Megvalósításra vár még a Központi Bizottság, továbbá a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság tagjainak és póttagjainak oktatása is. A közelmúltban értékeltük, hogyan teljesíti szövetségünk a CSKP XV. kongresszusa, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB 13. plénuma irányelvei­nek a megvalósítását támogató saját politikai-szervezési elképzeléseit és arra a megállapításra jutottunk, hogy bár még sok a teendőnk, szégyen­­hek védelmét szolgáljákl“ Jakab S. Mikor vetnek veget a méhek pusztításának?! ttnálióan miiliészkedem! berekhez hasonlóan, legnagyobb elé­gedettség részükre is a munka. Egy lányunk és két fiú unokánk van. Nagy öröm részünkre, amint lát­juk, hogy ők is érdeklődnek a méhek munkája iránt. Sokszor aggódva szemlélem az unokákat egy-egy méh­­csípés után. Mi lesz a folytatás? Örömmel állapítom meg, hogy a mé­hek szeretete és életük megismerése, már felülmúlja a félelmüket. Engem megelégedés tölt el, hogy olyan területen valósíthatok meg szép dolgokat, ahol sok türelem, figyelem, gyöngédség és persze további önkép­zés szükséges. Többször megtörtént, hogy férjem nyáron bekerült a kór­házba, s önállóan kellett döntenem a méhészetben fontos munkákról, az anyák kalitkázásáról, a kikelt anyák pároztatóba való betelepítéséről stb. Nagyon drukkoltam, hogyan sikerül. Azt ugyanis már akkor is tudtam, hogy a kiváló fiatal anya a méhészet egyik alapköve. A helyesen végzett munkámtól sok függött. Az izgalmak után nagy volt az örömöm, amikor férjem a kórházból hazatérve átnézte munkámat és megelégedéssel nyilat­kozott róla. Nyáron sokan a tengerhez, a he­gyekbe vágynak, hogy kikapcsolódja­nak. Nekünk a méhes jelenti a ten­gje»!, és a hegyeket. Nem tudom le­írni és szavakkal kifejezni, milyen boldogság tölt el bennünket, ha az egész család jól érzi magát a méhek körül és mindenki segíti munkánkat. Az emberek közül többen a galam­bokat, a kutyákat, a nyulakat, a virá­gokat szeretik. Többségüknek ez csak „hobby“. A méhészet azonban több annál, hiszen méhecskéink felmérhe­tetlen hasznot hoznak a gyümölcsöt, ■ .. \ Attól eltekintve, hogy Szövetségünk vezető tisztségviselőinek nem tudtuk biztosítani az APIMONDIA nemzetközi méhészszervezet 27. kongresszusán való részvételét, a tanácskozás kap­csán ránk háruló feladatokat sikere­sen megvalósítottuk. Jó eredményeket értünk el a nem­zetközi együttműködés terén is. Az NDK-bóI és az MNK-ból vendégeket fogadtunk, akik megtekintették az Agrokomplex ’79 országos mezőgazda­­sági kiállítás méhészeti bemutatóját. Felmértük propaganda tevékenysé­günk helyzetét. A szakmai szempont­ból nélkülözhetetlen szemléltető a­­nyagok, a filmek, a szakkönyvek, a hazai és külföldi szaklapok haszno­sításának helyzetét s megtettük a Céljaink és sikereink szükséges intézkedést az elmélyültebb propagandatevékenység érdekében. A kongresszus utáni napokban a napi­lapokban és a rádióban sikeres publi­cisztika bontakozott ki a méhészet megsegítésére. Az alapfokú. iskolák­ban nagy erőfeszítéseket tettek a mé­hészeti szakkörök politikai-szakmai versenyének a megszervezéséért. Vé­gül is úgy döntöttünk, hogy ilyen ver­senyeket az 1979/80-as tanévben szer­vezünk. Ebben az évben a bratislavai, a nit­­rai, továbbá a Banská Bystrica-i nagy méhészalapszervezetek tevékenységét értékeltük. Ez pozitív eredményeket hozott szövetségünknek, de a szóban­forgő alapszervezetek további tevé­kenységének az elmélyítése tekinte­tében is. Javult a méhészek tájéko­zottsága, a szakirodalom és a méhé­szeti folyóirat színvonala stb. A nagy alapszervezetekben szerzett tapaszta­latok nyomán — hasonló célzattal — a kisebb aktivitást kifejtő alapszerve­­zetek munkáját is fellendítjük. Felté­telezhető, hogy ez pozitív eredmé­nyekkel jár. A méhészet színvonalas és tervsze­rű irányítása, a növények beporzó te­vékenységének szervezése és a méz-HIRDETÉS A Dolné Strháre-i Méhészegyesület értesíti a tisztelt méhésztársakat, hogy megrendelésre a részére küldött tiszta viaszkhól kilónként 10 koronáért a sejtekből pedig kilónként 12 koroná­ért jó minőségű mfltépet készít Azt fertőtleníti, megrendelés szerinti mé­retre vágja és foszforral felbvftja. s az aprőmagvakat termő növények beporzásával. A méhek segítsége nél­kül minimális volna a gyümölcster­més és a beporzásra szoruló más nö­vények termése. Nem beszélve arról, hogy az igazi szeretetet, a gondosko­dást ha az időjárás kedvez, meghá­lálják. Férjemmel együtt a méhek közt ta­láljuk meg a nyugalmat, életünk vé­géig. Előfizettünk több külföldi szak­lapra. A hazai Včelár szaklapra Is, bár ezt csak részben értem meg, fér­jem azonban a szakcikkeket átolvas­va, mindent megmagyaráz. Olvassuk a Szabad Földműves „Méhészet“ rova­tát is. Ebben szintén sok értékes cik­ket olvashatunk. A szaklapokat, szak­­cikekket olvasgatva sajnálattal állapí­tom meg, hogy ritkán olvasok olyan cikket, amelyet méhésznö irt, bár jól tudom, sok nő foglalkozik méhészet­tel. Befejezésül azokhoz az asszonyok­hoz fordulok, akiknek a férje öröm­mel venné segítségüket. Bátorítani szeretném őket. Próbálják meg, s meglátják, milyen gyönyörű és csodá­latos a méhészkedő munkája. Ha a sors úgy kívánja, akár önállóan is méhészkedőnk. Nagyon jól tudom, hi­szen én is megpróbáltam. A kezdés­nél féltem a méhcsípéstől, de életük megismerése, a méhek szeretete idő­vel legyőzte félelmemet. Ha az arcvé­dőt valaki nem használta, illetve nem használja, még nem biztos, hogy ki­váló méhész! Megtörténik, hogy ka­punk egy-egy csípést, de a fájdalmat el lehet viselni. A méhek meghálálják gondoskodásunkat. Ezért kell tanul­mányozni életmódjukat, Irányítani őket és így sikereket érünk el. Ez részben rajtunk múlik! Nagy Sarolta termelés növekedése tekintetében fi­gyelmet érdemlő tevékenységet fej­tettünk ki országszerte. Elértük, hogy a MÉM kiaadta a mezőgazdasági nö­vények beporzását támogató rendele­tét. Ez a rendelet mind a mezőgazda­ság irányítói, mind a termelőüzemek vezetői részére kötelező. A rendeletet az 1979-es év elején publikáltuk. Ügy tűnik, hogy az illetékesek tudatáig nem jutott el, mert csak kis mérték­ben valósult meg a mezőgazdasági növények díjazott beporzása. A mézgyűjtés lehetőségeit mérlegel­ve a Szövetség fokozott gondot fordí­tott a vándoroltatásnak. Egyes méhé­szeknek segített a szállítóeszközök ki­választásában és hasznosításában. Ta­nácskoztunk az Erdő- és Vízgazdálko­dási Minisztérium illetékeseivel s el­értük az erdőkbe vándoroltatás egy­szerűsítését, majd felmérték a méhé­szek adóztatását s az illetékes szer­veknek benyújtottuk ezzel kapcsola­tos állásfoglalásunkat. Kelľô intézkedéssel korlátoztuk a méhbetegségek terjedését s mindent elkövettünk a teljes fölszámolás ér­dekében. Nagyobb veszteség — beteg­ség következtében — Humenné és Michalovce körzetében fordult elő, ahol több méhcsalád megsemmisült. Mintegy ezer aktivistát választottunk ki a tapasztalt méhészek és állatorvo­sok közül, hogy segítséget nyújtsanak a betegségek megelőzésében. Évközben figyelemmel kísértük a természet fejlődését, hogy időben tá­jékoztassuk a méhészeket a nektárt termő növények virágzásáról. Attól eltekintve, hogy az időjárás nem na­gyon kedvezett, a méhészek a terve­zett mézmennyiséget november köze­péig átadták a MEDOS-nak és terven felül is bőven juttattak a központi alapba. Jó kapcsolatunk van a Cseh Méhé­szek Szövetségével és meghatározott akciókat közösen szerveztünk. Ez nagymértékben segíti a két Szövetség együttműködését, a méhészek értékes eszmecseréjének kibontakozását s a tapasztalatok kölcsönös hasznosítását. Sikereket értünk el továbbá a méhé­szeti eszközök beszerzése terén is. Elértük ugyanis, hogy a szlovákiai keretmérethez Brnóban kaptárakat készítsenek részünkre, s ez nagy si­ker. Juraj Ferenöik mérnök, az SZMSZ titkára. ■■шмявмянтаишим hogy egészségesebb méhek szaporod­janak. A viaszkot és a sejteket, % persze a megrendelést is erre a címre küld­jék: VÝROBŇA MEDZISTIENOK 991 0Б ZELOVCE okr Velkf Krtí*

Next

/
Oldalképek
Tartalom