Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-29 / 52. szám
1979. december 29. SZABAD FÖLDMŰVES Sertéshizlalda a mocsár helyén X lakosság jobb élelmiszerellátása a párt gazdaságpolitikájának egyik alapvető szempontja. Ennek sikeres megoldása céljából olyan üzemegységek kiépítését szorgalmazzuk, amelyek a helyi viszonyok között állandó munkát és tekintélyes jövedelmet biztosítanak. Ugyanakkor lehetővé válik a városok, az ipari központok és a falvak rendszeres, változatos élelmiszer-ellátása. Ilyen létesítmények ma már az ország minden táján megtalálhatók. Kelet-Szlovákiában is, ahol erre szintén előfeltételek vannak, ám itt későbben kezdték Ilyen termelőhelyek létrehozását, mint az ország más táján. Ennek következtében a kerületbe az alapvető élelmiszerek bizonyos hányadát más környezetekből kell szállítani. A terebesl (Trebišov) járás — a kerületben — fekvésénél fogva is azok közé tartozik, ahol kialakulóban vannak az iparszerű szövetkezeti közös létesítmények. Ilyen jellegű társulásra itt már a hatvanas évek közepén sor került. Az üzemközi vállalat megalakulása és önálló termelési egységként való bejegyzése után meg kellett teremteni az anyagi bázist, meg kellett határozni az üzem kereteit és ennek megfelelően megtervezni, megrendelni a szükséges berendezéseket, és szervezni az építkezést. Az anyagi alapot gyors ütemben létrehozták. Az építőanyagot beszerezték. Az építkezést 1966-ban kezdték. Az első baromfifarm alap-profilja a törzstenyészet, a tojás- és hústermelés. A termelést automatizáltan oldották meg. Azóta természetesen egyre több hasonló korszerű farm épült. A napokban meglátogattuk a perbenyéki (Príbeník) üzemközi nagyhizlaldát, amelynek az építését 1972- ben kezdték és 1976-ban fejezték be. Látogatót csak kivételesen, külön engedéllyel fogadnak. Tehát az elóírt rendszabályoknak megfelelően Parajos László mérnök, a farm vezetője barátságosan fogadott. Arra kértem öt, hogy beszéljen a gondokról és az eredményekről. ' •' . .f — Amikor ide korültem azt mondták, hogy ez a sertéshizlalda a maga nemében az ország legkorszerűbb létesítményének egyike — kezdte a tájékoztatást, majd így folytatta: — Sajnos, ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Egész sor technológiai hibát fedeztem fel. Ezek eltávolítását üzemeltetés közben, saját erőnkből kellett megoldanunk. — Milyen t echnológial hibákra gondol? — A hizlaldában az eredeti terv szerint évi húszezer mázsa sertéshúst kellett termelni. Ezt a termékmenynyiséget akkor még nem érhettük el, hiszen a kocaférőhely, a fiaztató, a tervben meghatározott vágósertés hizlalásához nem volt megfelelő. Más szóval rossz volt a létesítmény beruházási terve, és kiforratlan a tech. nológia. Ezért felújításokat kellett végeznünk és megnyílt az út a tervezett termelési színvonal eléréséhez. A csarnokok ketreces elrendezésűek, Terv szerint egy ketrecben tizenhárom malacot kellene elhelyezni, a valóságban azonban csak tizenegy fér el. Ez azt jelenti, hogy egy forgóban 7600 sertést tudunk hizlalni, nyolcszáz sertésnek pedig nincs férőhely. Ebben az évben 13 ezer 100 mázsa húst kellett termelnünk. A tervet maradéktalanul teljesítettük. — A kocaféröhelyről és a Háztetőről Is említést tett, e téren milyen problémákkal küzdenek? — A műszaki keretek szerint ezer kocát kellene tartanunk, hogy saját erőből tarhassuk a tervezett hízőállományt. A valóságban azonban csak 850 kocának van férőhelye. Külön fogyatéskosság, hogy tartalék Istállóink nincsenek. Márpedig mintegy ötszáz kocának kellene a tartalékférőhely, főleg az üres kocákról van sző. Ezt higiéniai előírások ts megkövetelnék, a fertőtlenítés miatt. — Említette, hogy a fogyatékosságokat üzemeltetés közben, saját erőből számolták fel. — Már amit saját erőből meg tudtunk oldani. Az is sajnálatos technológiai hiba volt, hogy a kocáknak kemény aszfaltból készítették a fekvőhelyet. Az a fekvőhely nem vált be. A kocák rövid időn belül megrongálták az asztalokat. Így húsz-húszonöt százalékos volt a malacelhullás. Fo. kozatosan saját erőből felújítottuk a fekvőhelyeket és vasrácsos padozatot készítettünk s a malacelhullást nyolctíz százalékra csökkentettük. Az Idén kocánként tizenhat malacot neveltünk fel. Ha azonban a felújítást teljesen befejezzük, akkor kocánként tizennyolc malacot is felnevelhetünk. — Ügy tudom, hogy a trágya is sok gondot, problémát okoz. — Valóban így van. Sok bajunk van a trágyával. A hígtrágyát tartályban gyűjtjük össze és azt szeparálni kellene, azonban berendezésünk olyan kis teljesítményű, hogy a naponta összegyűlt trágyának csak egyharmadát dolgozhatjuk fel. így kénytelenek vagyunk szippantó kocsikkal azt kihordani a földekre s ez elég költséges. Naponta húsz szlppantóval kell a hígtrágyát elvinni. A legtöbb probléma május-június és októbernevember hónapokban mutatkozik, amikor a hígtrágyát nem tudjuk a földekre kihordani. Május-június hónapban a tenyészldő, október-november hónapban pedig az esőzések miatt. TÖBB HÜST OLCSÓBBAN A fiatal Kónya Andrásból szinte áramlik a szó. — Jó itt dolgozni, mert jó a kollektíva — mondotta. — Hányán dolgoznak a farmon? — ötvenketten és az átlagos életkor nem haladja meg a harmincöt évet. A kezdet kezdetén kerültem Ide, amikor még mocsár borította a tájat. Vadászni jártak Ide a emberek. Jól ismerem a problémákat. — Milyen feladattal bízták meg? — Feladatom a hústermelés, illetve a hizlalda irányítása. — Mit tud mondani az eredményekről? — Elmondhatom, hogy a nehézségek ellenére szép eredményeket érünk el. Az előhizlaldában például az átlagos napi súlygyarapodás 37 deka, a hizlaldában pedig meghaladja a 52 dekát. Egy kiló hús termeié-^ séhez az előhizlaldában három, a hiz-' laldában pedig négy kiló takarmány, tápot használunk, vagyis az előirányzott normát mind a napi súlygyarapodásnál, mind a takarmányfelhasználásnál tartani tudjuk. Ide tartozik, hogy elmondjam, hogy egy kiló hús termelési költsége 8,01—8,04 korona között váltakozik, a felvásárlási ár pedig tizennégy korona hatvanöt fillér. A termelést költségből a legna. gyobb tétel, vagyis 7,87 korona, a takarmányra jut. Ezeken az arányokon akarunk változtatni. Mrt tudunk jobb eredményeket elérni — mondta Kónya András. — Vajon hogyan? — Úgy, hogy jövőre progresszív technikát alkalmazunk. Így lényegesen csökkentjük a takarmány felhasználását és növeljük a napi súlygyarapodást, tehát csökkentjük a hús termelést költségét. Oj tervünket az Illetékesek jónak látták s azt jóvá hagyták. A takarmány minőségére Kónya András nem panaszkodott, hiszen a takarmántáp minősége az ellenőrzés szerint 85—90 százalék közötti. — A fiaiásl átlag sem rossz, de a malacelhullás eléggé nagy, nyolctíz százsalék, s hogy jövőre csak hat százalék legyen, nagyon kell vigyáznunk, remélem hogy a kocák férőhelyének felújításával tarthatjuk vállalásunkat. Kiderült, hogy sok malacot mentenek meg azzal, hogy időben végzik a „dajkásítást“, és azzal is sokat, hogy a fejlődésben lemaradottakat „malactemetőbe“ rakják. — Enni tanítjuk a kismalacokat —1 mondja Takács Erzsébet, a fiatal, mosolygóarcú lány, aki azt Is elmondta, hogy a Leleszi (Leles) Mezőgazdasági Szaktanintézetben szerzett állattenyésztői szakképzettséget. — Kisvályúkat helyezünk el a ketrecekben és ha a malacok hét-nyolc naposak, elébük tsszük a tápot. Ezzel nemcsak az elhullás csökken, de erösebb alapanyagot adunk át az előneveldének és a kocát le kíméljük. — Eezek szerint sok a munka? — Tennivaló mindig akad. Nem mondhatnám, hogy sokat kell dolgozni. Az Istállókban a legkevesebb fizikai erőkifejtéssel végezzük a munkát. Minden gombnyomásra működik. A tisztaságra nagyon kell ügyelni. — Mióta dolgozik itt? — Tavaly végeztem az Iskolát. Sokáig nem kaptam munkát, idén áprilisban jelentkeztem és próbaidőre felvettek, majd állandósítottak. Most „beugróként“ dolgozom, mindig ott, ahol a legnagyobb a szükség. — Jő Itt dolgozni? — Nem panaszkodom. Két műszakban dolgozunk. Egy műszakban ttzenketten. Ez nagyon jő, mert minden második napom szabad, így otthon is sokat segíthetek. — A mai fiatalok nem szívesen dolgoznak a mezőgazdaságban, az állattenyésztésbe pedig nehéz őket megnyerni. Vajon miért választotta ezt a szakmát? — Ne nevessen ki, ha azt mondom, gyerek koromtól szeretem az állatokat. Szüleim Vekén (Vojka) szintén a sertéstenyésztésben dolgoznak és tőlük „ragadt“ rám az állatok iránti szeretet. Igaz, a szüleim még nehéz körülmények között dolgoznak, de tudtam, hogy a jövő már biztosítja a korszerű gazdálkodás fel-' tételét. Itt valóban jók a szociális és anyagi feltételek, a havi keresetem kétezerötszáz körüli. A vőlegényem katona, ha leszerel, összeházasodunk és továbbra is itt akarok dolgozni. A Vőlegényemmel már megegyeztünk. Tudom, hogy a következő időszakban az Itteni technológiai hiányosságokat eltávolítják é% mt gondozók még jobb eredményeket fogunk elérni. Illés Bertalan ;<i hitte Az 1979-es esztendőben jelentős évfordulót ünnepeltek az albári (Dolný Bár) „Béke“ szövetkezet dolgozót, ősszel múlt harminc éve, hogy a két faluban, Albáron és Madon megalakult a szövetkezet. Kerek harminc eszteridő telt el azóta, hogy pártunk történelmi jelentőségű IX. kongresszusán Klement Gottwald elvtárs javaslatára a párt fő irányvonalaként tűzte ki a falu szocialista átépítését. Azt senki sem vitatja, hogy a falvak szocializálása miiyen távlatokat nyitott az ott élő embereknek, hiszen a századok bánatát és nyomorúságát negyedszázad alatt felszámolták. Ezt az albári szövetkezet eredményei és a két falu arculata — minden szónál meggyőzőbben igazolja. Mielőtt azonban belépnénk a jelenbe, érdemes néhány gondolat erejéig visszapillantani a múltba és felidézni a két falu történetét. Albár községről az első feljegyzések 1300-ból valók, amikor is a pozsonyi Káptalan, János deáknak egy kűriét ajándékozott. Nicolaus de Baár királyi ember nevében 1334-ben fordul elő a falu neve. A falut valamikor erdős, mocsaras terület vette körül. A Dunának több ága szelte keresztül, amire a máig fennmaradt nevek is utalnak, mint például:' András-sziget, Töltéstő, Deréktó, Üsző. Mad kisközség, régi törzstelepülés. Erre utal Mad mint törzsnév, melynek keletkezését az Árpádházi királyok uralkodására vezethetjük vissza. A későbbi feljegyzések és a nép között élő hagyomány így emlékezik meg Mad községről: Királyi birtok volt, ahol Mátyás király gyakran vadászott és néha heteket Is eltöltött. A falu határában volt vadászkastélya. Előfordult, hogy a falu élelem készletét teljesen felemésztette a király kísérete. Hatalmas, több évszázados fa állt Mad határában, mely alatt Mátyás vitézeivel megpihent. Ezt a határrészt ma is Órfadűlőnek nevezik. A kitérő után térjünk vissza a jelenbe. A felszabadulás után 1945 májusában Báron megalakult a falusi pártszervezet, azonban munkájának hatékonysága csak 1948 februárja után bontakozott ki teljesen. Az alapszervezet létrehozásában Huszár Márton, Pôda János és Póda Ferenc elvtársak munkálkodtak. (1948 februárja után) 1949 májusában az alapszervezet már megtette az előkészületeket a szövetkezet megalakítására, azonban sok volt a visszahúzódó erő. Minden nehézség elenére 1949 október 24-én Albár községben megalakult az efsz I. típusa. Az alapító tagok a következők voltak: Póda Ferenc és Póda János, Svoreň Mátyás és felesége, Huszár Márton, Czímer Albertné, Görcs Béla, Nagy Géza, Kiss Jenő. A szövetkezet első elnöke Póda Ferenc lett, aki tapasztalt kommunista volt. A tagságot földmunkások, kisparasztok, mesteremberek alkották. Ezek nyolcvankét hektár mezőgazdasági földterülettel vágtak neki a közös útnak. Ebből negyvennégy hektár volt a szántó, a többi rét és legelő, valamint mocsaras-lápos, erdős terület. Állatállományuk egy pár elöregedett ígásló, egy pár ökör, egy tehén, egy tinó, két darab növendéküsző, három darab sertés és tizenhárom darab tyúk volt. Sok nehéz év következett ezután, de a tagság bízott a közös erejében és nem csalódott. * * • A felszabadulás után Mad kisközség lakossága élte mindennapi életét. Jelentős változás a falu életében csak 1948 februárja után történt. Ezerkilencszáznegyvenkilenc májusában — névlegesen — megalakult a szövetkezet. Abban az időben a falusi pártszervezet még nem működött, de ennek ellenére a faluban voltak olyan kisgazdák, akik örömmel fogadták a szövetkezetesítés gondolatát. ősszel azután hivatalosan is megalakult a szövetkezet első típusa. Az alapító tagok nyolcán voltak, névszerint: Bartalos Aladár, Bartalos Jenő, Bachman Vince, Kovács Bála, Kovács Károly, Bogyai Kálmán, Nagy Miklós, Szabó Vince és a családtagok. A földterület nagysága 150 hektár volt, ebből 120 hektár volt a szántó — a többi rét, legelő, vizenyős erdős terület. A megsárgult iratokat nézegetve azt ts pontosan meg lehet állapítani, hogy milyen állatállománynyal kezdték el a közös gazdálkodást. Volt három lovuk, egy pár ökrük, nyolc tehenük, tizenegy da-VOLNA? rab növendékmarhájuk, három darab anyadlsznójuk, harmincegy da. rab malac és süldő, valamint negyvennyolc darab tyúkjuk. A szövetkezet első elnöke Bartalos Aladár lett. • • • Az albári és a madi efsz tagsága és vezetősége sok nehéz esztendőt élt át addig, míg nem határozták el, hogy „összeházasodnak“. A közös évzáró gyűlés 1960 februárjában zajlott le, ahol megválasztották az ű] vezetőséget. De a későbbiek során kiderült, hogy az nem volt a legszerencsésebb. Az egyesülés után a szövetkezet 1192 hektár mezőgazdasági földteterülettel rendelkezett. Ebből 885 hektár volt a szántő. Az egyesülés évében sem a növénytermesztés, sem az állattenyésztési ágazat nem teljesítette a termelési tervet. A helyzet egy év múlva sem változott, a tagság között nem volt megértés, gyakoriak voltak a cívódások, veszekedések. Jöttek a jósok: — ugye megmondtuk, hogy így járunk — mondták. A levttézlett személyek dörzsölték a kezüket — már előre ittak a medve bőrére — ám csalódtak. A tagság új vezetőséget választott. A növénytermesztés élére Bogyal Ignác került, akinek szakértelme és hatalmas akarata öt év alatt megkétszerezte a kalászosok terméseredményét, amit az alábbi számadatok is bizonyítanak. A búza hektárhozama 1963-ban 19,40; 1964-ben 25,65, 1966-ban 36,45, 1968-ban 42,40 mázsa. Jelentősen megnőtt a kukorica és a cukorrépa hozama is. Nagy gondot fordítottak a takarmánynövények termesztésére, ami az állattenyésztés hasznosságát lendítette előre. Most a szemes termények évi hektárhozama már jó pár éve több mint hatvan mázsa. Az évelő takarmányoké meghaladja a százhúsz, a cukorrépa hozama a 450— 500 mázsát. Érdemes megemlíteni a tejtermelés alakulását. Ezerkilencszázhatvannégyben a fejést átlag 1918 liter volt, 1968-ban 2082, 1973-ban 3118 és ebben az évben elérik a 3650 litert. A munkatermelékenység egy dolgozóra számítva az elmúlt tizenöt év alatt így alakult: 1964- ben 49 659, 1968-ban 100 935, 1973-ban 130 831, 1978-ban pedig 139 731 korona volt. így sorolhatnánk a többi adatokat Is. Az elmúlt három év alatt a szövetkezet tiszta nyeresége tizenöt millió korona volt, 1978-ban 239 ezer koronát költöttek szociális célokra. Az egészségvédelemre nagy gondot fordítanak. A gyerekeket évente üdültetik, úgyszintén a szövetkezet dolgozóit is. A szövetkezet nem lehet női dolgozók nélkül. Ezért az elmúlt években, hogy megkönnyítsék az aszszonyok munkáját, az óvoda építéséhez százezer koronával járultak hozzá, nem számítva ehhez az építkezési anyagokat és a fuvarok költségeit. Az idősebb „volt“ tagokról sem feledkeznek meg. Ä szükséglet szerint anyagilag és erkölcsileg támogatják az öregeket. Almást Béla üzemgazdász szerint az emberekről való gondoskodás az egyik legfontosabb tényező, ami a termelési eredményekben is megmutatkozik. A szövetkezet az eltelt három év alatt közel 7,5 millió koronát költőt beruházásokra. Tökéletesítette a raktárokat, korszerűsíti a tárolást, szárítást és az alistáll-padányl szövetkezettel kooperációban több korszerű raktárt és szárítóberendezést kíván éptíeni. Elsősorban az a céljuk, hogy a legkisebb veszteséggel tárolják a szemeseket és a takarmányokat. Mi a titka annak, hogy Ilyen kitűnő eredményeket érnek el a termelésben, tettem fel a kérdést a vezetőségi tagoknak. 1— Elsősorban a jó szervezésnek köszönhető. Itt mindenki tudja szombaton, hogy hétfőn mit kell tennie, nincs kapkodás, a vezetők között kiváló az összhang. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy elnökük, Bogyal Ignác (a népszerű „Náci“) rendkívül népszerűsége mellett, kemény kezű ember. Munkatársaival a kapcsolata kitűnő. öreggel, fiatallal egyformán szót ért. A tagság elismeri az elnök nagy szaktudását, kiváló szervezőképességét és hatalmas munkabírását. Az elnök is elismeri munkatársainak Igyekezetét, képességeit, és éppen ezért tudnak mindig újítani és jobb eredményeket elérni. Különben ezt az 1978. gazdasági év eredményei bizonyítják legjobban, amikor a „Béke“ szövetkezet a járásban a munkatermelékenységgel az első három helyezett között volt. Szorgalmas kertészek A Csilizközi szövetkezet nyáradí (Topolovec) gazdaságában Antal Gyula és Bartalos Elemér kertészek vezetésével közel ötven hektáron zöldséget, huszonöt áron pedig szegfűt termelnek. Az állandóan foglalkoztatottak száma a kertészetben harminc személy. Mindnyájon arra törekednek, hogy jó minőségű, friss árut szállítsanak a fogyasztóknak Idényben szombatokon és vasárnapokon sem szüneteltették a szedést és a szállítást. így a 4 millió 587 ezer koronás évi bevételi tervet szeptember végéig negyedmillió híján teljesítették. Az utolsó három hónapban azonban lehetőségük nyílott a bevételi terv sikeres teljesítésére. A gazdaság virágkertészetében dolgozó néhány nyugdíjas derekasan végzi feladatát. Munkafegyelmük, szorgalmuk példamutató. Minden munkát kedvteléssel, lendülettel végeznek. Az állandó gondoskodás, öntözés és gyomláiás meggyorsította a virágzást és a piaci szállítást. A kertészetben több példamutató dolgozót 'tartanak számon. Köztük említhető Bartalos Katalin, Bartalos Ella, Csóka Katalin, Csóka Árpád, patasi Árpád és Darnay Tibor. A szocialista brigád tagjai az évfordulók tiszteletére vállalták, hogy becsületes munkával hatezer korona értékű anyag- és 2 ezer korona értékű üzemanyag megtakarítást érnek el. Az évi vállalást szeptember végéig sikeresen teljesítették. Öllé Ferenc Keszi Molnár Ferenc
