Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 8, HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Ehhez is érteni kell! A jó pergető horgász mindenkor tudja, milyen villantót használjon, ha csukára, balinra, harcsára, süllőre perget, akár szeles, napfényes időben, akár ólmos égbolt alatt, szikrázó reggel vagy alkonyatban. Akkor számíthatunk sikerre, ha a villantó színe, formája, nagysága nemcsak a kívánt halfaj szerint, hanem a víz és a fény állapota szerint is változik: erős napsütésben eredményesebb a tompa fényű, borongásban a fehér ezüst. Csukára általában a szakirodalom a nagyobb méretű támolygót ajánlja, harcsára pedig az óriási körforgó esélyes, pisztrángra kitűnő a parányi, balinra a valamivel nagyobb, a bogarat utánzó típus. Az alábbiakban néhány olyan esetet említek, amikor mindez visszájára fordult. Egy csatornában csukára horgásztam borongós, késő őszi időben: az eső lába lógott, és sehogy sem akartak harapni a csukák. A legkülönfélébb villantókat vontattam a vízben: kék pettyes ezüst Abu, hófehér, már-Szép zsákmány Anton Bilý a nyolc kilón felüli csukával. már sírnivalóan szépen támolygó Shakespeare-t, mélytüzű, majdhogynem drágakövekkel ékesített Dam-ot. Egy órányi dobálás után arra gondoltam, hogy a vízben nincs is csuka, vagy ha van, roppant műveletlen, sohasem olvasott szakirodalmat, mely szerint a falevélként hulló, vonagló, surranó, márkás-ezüstkanál számára ellenállhatatlan. A ködből előbukkant egy öreg horgász: bokáig érő, víharkabátban: — Ha meg nem sértem, villantóval horgászik? — kérdezett. — Igen, — feleltem. — Megmutatná? Még sose láttam igazi villantót. Készségesen megmutattam a legszebb Abu-típust, amely tömör ezüstre emlékeztetett. — Hát ilyen?... — mondta az öreg. 1— Én a magamét cipőkrémes dobozból fabrikáltam. Hát valamennyire azért hasonlít... Szemügyre vettem az ütött-kopott villantóutánzatot; a végén rozsdás drilling csüngött. A színe feketébe Tavaink és folyóink legrettegettebb ragadozója a csuka, még a tőzegmocsarakban is meglepően nagyra nő. Évekkel ezelőtt a vágsellyei (Safa) horgászok hálóval, a vágfarkasdi (VI- čany) halastóban tizenöt kilósnál nagyobb csukát fogtak. Legnagyobb csukát nálunk a Dunában fogtak. Súlya negyvenhét kiló volt. A szakirodalom alapján a legnagyobb csuka 170 libra, vagyis 77 kilós volt. Ezt 1765-ben fogták Angliában, Lillieshalléban. Sok nagy csuka él még ma is a Skandináv félsziget és Lengyelország tavaiban. Számtalan külföldi vendéghorgász keresi fel ezen tájakat. A Szovjetunióban főleg az ukrajnai tavakban van sok nagy csuka. Sajnos, folyóinkban egyre kevesebb a csuka, mert a szennyezett vizekben elpusztul. A horgászszervezetek főleg a pontyot szaporítják, pedig a csuka is eléggé gyorsan megnő és húsa kiváló. Az utóbbi években a szeredi borgászszervezet a csukák tenyésztésével elmélyüllen foglalkozik a habi halastóban. Meg is van az eredménye. Az ősz. folyamán Anton Bilýnek sikerült egy 99 centis csukát fognia. Súlya 8,3 kiló volt. Ugyanez a horgász két nappal később egy ötkilós csukát fogott. Az említett halastavon eddig még minden türelmes lurrgász megakasztott egy-egy termetes csukát. Mégpedig azért, mert a csukázást a legmegfelelőbb idényben, vagyis szeptemberben és októberben engedélyezi az alapszervezet. Krajcsovics Ferdinánd VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф A nevelés a járható út hajló piszkosszürke volt. Ernyedten lógott a hetvenes zsinóron, ha vizet ért, lapos kúszásban, kuttyogva haladt tovább. Bólintottam, hogy tényleg villantóhoz hasonlít, az öreg pedig „na, mégis megpróbálom“ vállvonogatással elindult a nád és káka közt. De mintha az arcán mosoly játszott volna. Fél óra múlva visszatért. Egy négy- és egy három kilós csukát hozott drótra fűzve. „Mohók — mondta •—, nagyon mohók“. Szükséges-e mondanom, hogy nekem egész nap egyetlen rávágásom sem volt. A második eset.' Egy tó partjára érve tízegynéhány éves fiúcskát láttam, amint térdig vízben állva éppen egy hatalmas csukával birkózott. Zsinórja végül elszakadt. A gyerek könynves szemmel jött oda hozzám, hogy adjak kölcsön egy villantót, mert az övét elvitte a hal. Kivett a dobozból egy akkora bünkért, mint a kisujjain körme. Én szép, nagy támolygót szereltem fel. Ö három perc múlva fogott egy négykilós csukát, én négy óra múlva a böhöm kanállal egy húszdekásat. A legutolsó szabályt erősítő kivétel a következő. Nullás Mepsszel, tízenötös zsinórral pergettem sügérre. Könnyű ütést éreztem a boton, aztán remegés jelezte, hogy apró kishal küzd a mélyben. Egyszer csak bumm, a kishal rándult egyet, a következő pillanatban hatalmas súly nehezedett a botra, az orsó sivítanl kezdett. Húszpercnyi óvatos fárasztás után megpillantottam a sügér fejét. Dülledt szemmel bámult rám, derekát pedig egy iszonyú krokodilpofa szorította. A kis sügér hatalmas csukában folytatódott. Már-már a szákért nyúltam, amikor a csuka pofáfa föltárult, a kis sügér pedig kiröppent a vízből — minden úszója halálfélelemtől remegett. Egy pillanatig talán arra gondolt, hogy jobb most a szárazon, mint a vízben. (k. a.) Az elmúlt években többször is hallottam, hogy a horgászat egyre inkább a középkorúak, illetve az idősebbek időtöltésévé, sportjává válik. Más szóval az utánpótlás a fiatalok sorából nem kielégítői. Meggyőződtem róla, hogy ez nem így van! A probléma gyökerét máshol kell keresni. A középkorú és az idősebb korosztály főleg falun vagy kisvárosban nőtt fel, ahol a természet, a folyó, a kanális, a halastó szinte kéznyújtásnyira volt. A játszóterület a tavak környékén, folyók mellett volt. A mi betonnal, vassal, technikával körülvett világunkban sok ember távol kerül a természettől. Gyakran kényelemből. Megfigyelhetjük azonban, hogy egyre több ember keres közvetlen kapcsolatot a természettel. Egyesek kertészkedéssel, mások vadászattal vagy erdőjárással töltik szabad idejüket. Sokaknak a halászat jelenti a természet iránti hódolatot. Ez természetes. Ha figyelembe vesszük, hogy a horgász kedvtelését a természetes környezetben tölti, a vadregényes szépségű Vág, Ipoly, Garam mentén, a kacskaringós holtágaknál, akkor kedvezőbben ítéljük meg a helyzetet. Egészséges környezetben „áztatja zsinórját“, piheni ki fáradalmait. Ha figyelembe vesszük a tapasztalatok érvényesítését, a megakasztás izgalmait, nem csoda, hogy nagy az érdeklődés. Biztosra veszem, hogy a fiataloknak is aktív, hasznos és kellemes időtöltés a horgászat. Csak meg kell velük kedveltetni a természetet. Segíteni kell tanácsadással, szaktudással. Ahol ezt teszik, bőven van fiatalokból utánpótlás. A pionírok és a serdülők közül többen horgásznak, annak ellené-1 re, hogy a jó felszerelés nem a legolcsóbb, és a halfogás sem kecsegtető egyik-másik szennyezett vízen. Ezt bizonyítják a gútai (Kolárovo), kéméndi (Kamenín) és más szervezetek példái is. Az érsekújvári (Nové Zámky) városi szervezetben is jól működik a pionírok érdekköre. A pionírok megismerkednek a horgászat szokásaival, szabályaival, normáival és módszereivel. Megismerik a halfajtákat, előfordulási helyeiket stb. Elsajátítják a felszerelés kiválasztásának és kezelésének módját. Megszerettetik velük a folyót, a vizet. A nemzetközi gyermekév keretében a Kurcweil tavon október közepén már horgászversenyt is szerveztek a fiataloknak. A boldog győztes Rusnák Jaroslav, az Augusztus 29 utcai AKI tanulója huszonkilenc halat fogott 5940 gramm összsúlyban, s ezzel 5969 pontot ért el. Sklenár Peter, a Devínska utcai AKI- ból hatvanhárom halat fogott 1333 gramm súlyban, s 1598 ponttal a második lett. A harmadik, Lelnviő Miloš pionír negyvenhat halat szákolt és 1206 pontot ért el. Nem is kell hangsúlyoznom, hogy az így felkarolt fiatalok, akiknek sikerélményük is volt, a jövőben is horgásznak. Hozzáértően, szeretettel és talán ők is tesznek annyit a fiatalokért, mint amennyit őértük tesznek a tapasztaltabbak. Tehát a nevelés a járható út. És ha ehhez a vizeink folyamatos halasítása, gondozása és folyóvizeink nagyobb mértékű védelme is hozzájárul, az eredmény nem marad el. P. PLAVEC HORGÁSZSZERENCSE Szűcs Ignác ebedi (Obld) horgásztársunk számára bizonyára sokáig emlékezetes marad 1919. október 9-e, mert valóban ritka szerencsében volt része. A Garam holtágában vlllantózás közben egy hatalmas amur farkuszonyának tövében akadt meg a horga. Szerencsére úgy akadt meg a horog, hogy a huszonöt perces kemény küzdelem után Morvái László segítségével sikerült a tizenöt kilós kapitális amurt szákolni. Tény, hogy a horgász a küzdelem során alaposan megizzadt. Főleg akkor, amikor meglátta, hogyan akasztotta meg a nagy halat. A szerencsés horgász a hagyományos vásárra készülő párkányi (Štúrovo) horgászszervezetnek ajándékozta a nem mindennapi fehér amur példányt. Vércse Miklós i J VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Példás vadásztársaság Az Istvón-majori Május 9 vadásztársaság példásan teljesítette a választási program célkitűzéseinek megvalósítását segítő kötelezettségvállalását. A vadásztársaságnak huszonhárom tagja van, és 1474 hektáron gazdálkodik. A társaság elnöke Pavol Vrabec, vadászgazdája pedig Ján Belica. A vadászok szívesen segítenek a helyi állami gazdaságnak, a Nemzeti Front által kitűzött feladatok teljesítésében s egyben a mezőgazdasági munkákban is. A vadásztársaság tagjai a kötelezettségvállalás keretében aratás után hatvan hektárról begyűjtötték az árpaszalmát és augusztus 25-től október 5-ig naponta négy vadász 17 órától 22 óráig a kukoricaföldek termését őrizte. A vadászok az almaszedésben is segítettek. A Nemzeti Front programja, sikeres megvalósítása céljából hatszáz óra társadalmi munkát vállaltak, s több mint nyolcszázat ledolgoztak. A vadásztársaság kitűnő munkájáról nyújt bizonyítékot az is, hogy 1975-ben megkapták a „A szocialista vadászat fejlesztéséért“ kitüntetést, s az 1977/1978-as esztendőben az érsekújvári (Nové Zámky) járás vadásztársaságainak szocialista versenyében a harmadik helyezést érték el. Hofer Lajos Ez a sas már biztosan nem rabol el sem kisösibét, sem bárányt. Ugyanis korábbi „ragadozó szerepe“ most megváltozott: A legszebb vadásztrófeák egyike Pavlovií László vezekényl (Vozokany) lakos házába. Fotó: Kalita Közelmúltban a véletlen hozott össze Berecz Péterrel, a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) pártalapszervezet elnökével, akivel többek között a vadvédelemről is beszélgettünk. Ö Indítványozta, hogy keressem fel az SZVSZ helyi szervezetének vadászgazdáját, Tóth Lajos elvtársat, aki bizonyára bővebb felvilágosítással szolgál. Az említett beszélgetés után néhány nappal később kopogtattam a Tóth-portán, ahol kedvesen fogadtak. Már az előszoba falán függő őz- és szarvasagancsok arra utaltak, hogy a ház gazdája jó vadász, lelkes trófeagyűjtő. Hosszabb elmélkedésre nem jutott Idő, mert a házigazda azonnal a tárgyra terelte beszélgetésünk fonalát. — Vadásztársaságunknak csupán 13 tagja van, s ezt a létszámot a jövőben sem növeljük. A felsőbb szervek utasítására 1972-ben vadászterületünk több mint felét — 1080 hektár területet — a Gúta (Kolárovo) térségében elterülő túzok-rezervációhoz csatolták, de az említett terület után járó haszonbért mind a mai napig velünk fizettetik. A jogtalan eljárás ellen sajnos hiába érveltünk, nincs az a fórum, amely sérelmünket orvosolná. Volt olyan év is, amikor nem fizettük be az említett területért a haszonbért, ezért megbírságoltak bennünket, a járási konferencián pedig élesen bíráltak. Nem véletlen, hogy elment a kedvünk minden további kísérletezéstől, hogy törvényes jogainknak érvényt szerezzünk. — Ügy tudom, néhány évvel ezelőtt a vadászterületük apróvadban igen gazdag volt. Ma milyen a helyzet? e- Régebben valóban így volt. A Vadgazdálkodás gondokkal szövetkezetek egyesülése után viszont változott a helyzet. A kisebb parcellák kedvezőbben hatottak a nyúl, a fácán és a fogoly természetes szaporodására. A tömbösített parcellákon nem szaporodik a vad, mert állandó zaklatásnak van kitéve. Lucernásokban a kaszálógépek, a cukorrépában pedig a vegyszeres gyomirtás és permetezés ritkítja az állományt. Egyedül az őz számára nyújt biztos menedéket a kukoricás, amelyben jól érzi magát. A vadállományban tetemes kárt okoz — főkérppen az éjszakai órákban — a határunkat átszelő országút nagy forgalma. Hogy területünk mennyire szegény vadban, azt mi sem bizonyltja jobban, mint a tavalyi esztendő, amikor csupán 100 fácánkakast és 50 nyulat lőttünk. Őzből a hivatalosan engedélyezett három selejt bak, négy suta és három gida került terítékre. — Eddig nem gondoltak az állomány mesterséges szaporítására? — De igenl Sőt az is megfordult a fejünkben, hogy a szomszédos megyercsi (Calowec) vadásztársasággal közösen próbálunk enyhíteni a jelenlegi helyzeten. Végül is arra a követ-HIRDETÉS ----------A Dolné Strháre-i Méhészegyesület értesíti a tisztelt méhésztársakat, hogy megrendelésre a részére küldött tiszta viaszkból kilónként 10 koronáért a sejtekből pedig kilónkén) 12 koronáért fó minőségű mfilépet készít. Azt fertőtleníti, megrendelés szerinti méretre vágje és foszforral felnyitja. keztetésre jutottunk, hogy ez a meg« oldás értelmetlen lenne és csak felesleges kiadással járna. Az.elmondott problémák ellenére is járják a határt a vadászok, és irtják a kóbor kutyát, macskát, rókát, valamint a kártékony madarakat. Főleg a szarkákat és a kendős varjakat- Egyébként is minden vadásznak becsületbeli kötelessége bizonyos menynyiségű kártékony vad kilövése. A vadásztársaság egyébként etetőket létesített, amelyeket a vadászok rendszeresen látogatnak, gondoznak és amikor az időjárás zordra fordulj bőséges eleséggel látnak el. Különösen télen őrködnek az apróvad biztonsága felett, mert ilyenkor nemcsak az éhség veszélye fenyegeti őket, hanem a ragadozók Is, amelyek szintén nehezen jutnak eleséghez. A nyulak etetésére takarmányrépát termesztenek, míg lucernát a helyi szövetkezettől kapnak, melynek ellenértékében társadalmi munkát végeznek a csúcsmunkák idején. A szárnyasvadak részére szükséges magvakat a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalattól szerzik be. Andriskin József hogy egészségesebb méhek szaporodjanak. A viaszkot és a sejteket, g persze a megrendelést is erre a címre-küld* lék: VÝROBŇA MEDZ1STIENOK 991 06 ZEI.OVCE. okr Veľký Krtí*.
