Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

1879. december 8, SZABAD FÖLDMŰVES ANKÉT! — ANKŕT! ANKÉT! — ANKÉT! Közösen, eredBiénvesehhen Bátorkeszi (Vnj­­nice) lakosai 1945- ben forrón, őszinte szívvel őlelték ma­gukhoz a prémsap­kás, vattakabátos, vöröscsillagos fel­szabadító szovjet katonákat. A felszabadulás ntán a kommunis­ták vezetésével megindult a romok eltakarítása, a ter­melőmunka. A földek nagy része az egyház és a nagybirtokosok (Biniter, Tauber, Kobek, Kufler, Ullman) tulaj­donában voltak. A lakosság jelentős részét főldnélkiiliek és kisgazdák al­kották. Itt már 1921-ben megalakult a kommunista párt helyi szervezete. A Februári Győzelem igen nagy hatással volt a község agrárproletár­jaira, szegényparasztjaira. Gépszövet­kezet alakult 57 taggal. 1949 májusá­ban az efsz-előkészítő bizottság gyű­lésén napirendre tűzték a szövetkezet megalakításának programját. A cse­lekvés nem sokat váratott magára: még ugyanezen év szeptember 20-án, 72 taggal létrejött a közös gazdaság, Podhradský Štefan elnökletével, A szövetkezet használatba vette a mezei téglagyárat, a községi szeszfőz­dét, valamint öt traktort. Már 1950-ben ez a közösség a III. típus szerint gazdálkodott, mégpedig 2423 hektár földdel és 350 volt a ta­gok létszáma. Még ebben az évben beruházási hitelt vett fel a szövetke­zet. „Tető alá“ hoznak egy növényter­mesztési és egy állattenyésztési mun­kacsoportot. A közös állatállományt a nagybirtokosok kisajátított istállóiban helyezik el, Miklósházán. 1951-ben a taglétszám igen jelentő­sen gyarapodik; a már 745 tag össze­sen 3328 hektár földet tudhat magáé­nak. Megkezdődik az építkezés: fél­ezer férőhelyes juhhodály, új baromfi­­telep, három kukoricaszárító épül, s kezdetét veszi a szőlő, valamint a gyümölcsfa-telepítés. Valamennyi te­lep villanyt kap, s a mezőgazdasági gépek és gépi eszközök vásárlására is sor kerül. A 2. ötéves tervidőszakban a szö­vetkezet tagjai a nagyobb munkater­melékenység elérésére törekedtek. Ekkor már V a n к 6 Gábor töltötte be az elnöki tisztséget, jellemző erre az időszakra, hogy az évi fejéshozam­­átlag 945 liter volt, a tojáshozam­átlag 125 darab tojóként, a malacsza­porulati átlag kocánként 12 darab volt; a napi felhízási átlag a serté­seknél 0,34, a hizóbikáknál 0,54 kg. Az 1952-es évben a szövetkezet nem teljesítette sem a növénytermesztési, sem az állattenyésztési tervét, így a tagok nem juthattak élelmiszerjegyek­hez. Bizony, erőskezű emberekre volt szükség ahhoz, hogy az akkori álla­potokon javíthassanak. A tagok nem vesztették el a szövetkezeti gazdálko­dásba vetett hitüket: hozzáfogtak a szakmai-politikai ismereteik gyarapí­tásához. Valójában ez mozdította el a közös gazdaságot a holtpontról, s kez­dett fejlődésnek indulni. Tíz évvel később, 1962-ben a szö­vetkezet élére Zaťko Štefan a je­lenlegi elnök került. A fiatal kom­munista igen fontosnak tartotta, hagy az egész tagság tisztában legyen a szövetkezeti gazdálkodás alapismere­tével, egész rendszerével, védelmezze n közös vagyont, úgy tekintsen rá, mint a sajátjára. A gyűléseken szün­telenül azt hangoztatta: a közös gaz­dálkodásé a jövő. jobb és könnyebb életet csakis ez a gazdálkodás forma hozhat. A termeléskorszerűsítés meg is kez­dődött. Pár évvel ezelőtt üzembehe­lyezték az ötezer férőhelyes sertés­­hizlaldát, s ez lehetővé teszi évente 120 vagon sertéshús kitermelését és értékesítését. Az idén adták át ren­deltetésének — helyezték üzembe — a ketreces sertésneveidét. Néhány éve üzemel az MGF—OB típusú termény­­szárítójuk, amely lucernaliszt gyártá­sára is alkalmas. A Sirokkó-szárítójuk nagyon megfelel a dohány szárítá­sára. Ahhoz, hogy idáig eljussanak, a szövekezetnek ki kellett bővíteni a gépparkját, mégpedig korszerű, nagy teljesítményű gépekkel, gépi berende­zésekkel. Felépült a takarmánykeverő, épül a korszerű tehenészeti telep, korszerűsítik az üvegházat, a palánta­­előnevelést. Természetesen, ahhoz, hogy rendjén menjenek a dolgok, sokoldalúan gon­doskodnak a tagokról, főleg szociális és kulturális téren. Az alacsony nyugdíjjáradékot élvezők kiegészítő járadékpótlékot kapnak. Gondoskod­tak a műszaki és az állattenyésztési dolgozók tisztálkodási, átöltözési lehe­tőségeinek megteremtéséről. A tagok évente — már akik erre érdemesek — résztvehetnek hazai és külföldi üdü­lésen, gyógykezelésen, tanulmányúton, jelentős a fiatal házasoknak nyújtott támogatás: szövetkezeti lakást kap­nak. Ezen kívül az efsz fiataljainak szakmai-politikai ismeretgyarapítását, szakképesítését is szorgalmazzák, hogy helyt tudjanak állni a munka­­szakaszukon, eleget téve ezáltal az egyre növekvő igényeknek, elvárá­soknak. A szövetkezet és a hnb között elég jó az együttműködés. Egyik hat a másikra. Például az utóbbi három év­tizedben számos közérdekű épülettel gazdagodott a község: iskola torna­teremmel és étkezdével, három 30 fé­rőhelyes óvoda, új bevásárlási köz­pont, az átalakított körzeti egészség­­ügyi rendelő, a gyermekév tiszteleté­re átadott 35 férőhelyes bölcsőde, az új művelődésháza, amely könyvtárral együtt a lakosság kulturális művelő­dési igényeinek kielégítésére szolgál. Elmondható, hogy Bátorkeszi köz­ség megközelíti a városi szintet. Alap­jaiban megváltozott a szövetkezet tagjainak gondolkodásmódja, művelt­ségi szintje olyan magas fokra emel­kedett, amilyenről nem is álmodtak. Munka- és pihenési feltételei össze sem hasonlíthatók a 30 évvel ezelőtti­vel. Ez is kézzelfoghatóan tükrözi szocialista társadalmunk messzemenő gondoskodását az emberekről. Egyön­tetű a szövetkezet tagjainak az a vé­leménye: közösen, eredményesebben lehet gazdálkodni, emberségesebben, kulturáltabban élni. Miriák Ferenc A galántal járásban három város­** ban és ugyanannyi faluban ol­dották meg eddig a csecsemők böl­csődei ellátásának problémáját. Ez éppenséggel kevés! Galántán egy te­rületi és két üzemi bölcsőde műkö­dik: az egyik a fogyasztási szövetke­zeté, a másik a bútorgyáré. Szereden négy a területi bölcsődék száma. A- ránylng jő a bölcsődei ellátottság Vágsellyén (Sala) is, ahol szintén két területi és egy vállalati bölcsőde üze­mel — az utóbbi a DUSLO-ban. A mostani ötéves tervidőszak vé­géig további új bölcsődék átadására kerül sor a járás — már említett — három városában. Még az idén befe­jezik a galántai TOS üzem bölcsődé­jének bővítését, Sereden pedig a NIK­­KEL-KOHÖ alkalmazottainak gyerme­kei számára épül bölcsőde. Kedvezőtlenebb a helyzet a járás községeiben: ugyanis csak Šintavá­­ban, Diószegen (Sládkoviőovo) és Vágfarkasdon (Vlőany) sikerült a szükséges bölcsődei férőhelyet bizto­sítani. Nagyfödémesen az állami gaz­daság egy épületét alakították át böl­csődévé — a nemzeti bizottság sürge­tésére.. A bölcsődeinél lényegesen jobb a helyzet az óvodai férőhelyek vonalán. Például a járás területén összesen 81 óvodát létesítettek, sok régit felújí-C­J f Nemzetközi Gyermekév 1979 HELYZETKÉP EGY JÁRÁSBÓL Több bölcsőde, óvoda kellene ben, Fekete Teréz vezetésével. Sajnos, ebédlő híján a gyermekek hazajártak étkezni. A létszám még így is évről­­évre gyarapodott. A szülők és óvónők örültek a minden igényt kielégítő, új óvodának, amely 1971-ben fogadta el­ső pöttömnyi lakóit. Azóta a kétgyer­mekes Kocsik Viola az óvoda igazga­tója, aki nagy ügybuzgalommal, lel­kesen intézi az ügyes-bajos dolgokat, s résztvesz a gyermekek nevelésében is. Az igazgatónővel az új bútorokkal berendezett hivatali helyiségben be­szélgettünk. — Amikor átvettem az óvoda irá­nyítását — magyarázta —, három osztályunk volt (magyar), kilencven gyermekkel, most az arány egyforma: két magyar és két szlovák osztály létezik. Ugyanis tavaly decemberben még egy osztállyal bővült az óvo-Almodjatok szépeket... 1 tottak. Tíz évvel ezelőtt még több olyan óvoda működött a járásban, ahol étkezési lehetőséget nem bizto­sítottak. Ma már erről szó sincs, ám a férőhely még mindig kevés. Az elmondottakból kitűnik, hogy a galántai járás bölcsődei és óvodai fé­rőhely-ellátottságában az utóbbi évek­ben javulás észlelhető, de a helyzet koránt sem kielégítő. Többet tehet­nének ezen a téren az üzemek, válla­latok (mezőgazdasági, élelmiszeripari, kereskedelmi, építőipari stb.), ame­lyeknek módjában áll, hogy dolgo­zóik gyermekeikről az eddigieknél jobban gondoskodjanak. Nem vitás, ebben az ötéves tervidőszakban több létesítménynek kellett volna elkészül­nie, s néhány épület mindmáig befe­jezetlen. Például a galántai építőipari vállalat leállította az építkezést, pe­dig a férőhelyekre nagy szükség len­ne, elkerülhetővé válna a túlzsúfolt­ság. A galántai magyar tannyelvű óvoda 1954-ben negyvenegy gyermekkel kez­dett üzemelni, egy átalakított épület-Fotó: Kalita Gábor dánk. Férőhelyhiány miatt egy csalá­di házat átalakítottak, ahol még egy osztályt nyithatunk. Jelenleg 1(30 gyerekünk van, holott az óvoda csak százhúsz férőhelyes. Tehát, gyermekfelvételről szó sem lehet. Sajnos, számos anyuka kérel­mét nem teljesíthetik. Ez teljes mér­tékben érthető, hiszen két óvónőre 30 gyerek helyett 40 jut. Ennyi gye­rekkel foglalkozni nagyon kimerítő, fárasztó feladat. Nagy szükség lenne arra az épületre, amelynek építését öt évvel ezelőtt elkezdték, de mind­máig nem fejezték be. — Kis és nagy korcsoportunk van — kis szünet után folytatja tájékoz­tatását az igazgatónő —, külön-külön kell velük foglalkozni, játékos formá­ban. Közben arra is kell ügyelnünk, hogy a gyermekeket ne érje túlter­helés, csak azt tanulják meg, amit a koruknak megfelelően tudniuk kell. A gyermekek is különbözőek: ügye­sek, ügyetlenebbek, élénkek, zárkó­zottak stb. Célunk: a gyermekeket megtanítani a tiszta beszédre, a na­gyobbakat előkészíteni az iskolába. няяпа««атаваявяяЕС" Asztmásokat gyötrő, esős, párás Időt fogtunk ki ezen kétnapos, szlo­vákiai méretű rendezvény alkalmából. Érsekújvár (Nové Zámky), az egyre épülő-szépülő, korszerűsödő, az ipar­nak is helyetadó város nemzeti Ы-' cottsága volt a jó házigazdánk. Mivel az első napi program elég korán befejeződött, így hát jutott Idő bőven a kötetlen baráti beszélgeté­sekre, az ismerkedésre. Nem annyira a várossal, hanem a rendezvényre ér­kezőkkel, akik a szélrózsa minden irányából jöttek ide meghányni-vetni közös dolgaikat, közölni problémái­kat. Jöttek azért, hogy tapasztalato­kat gyűjtve, mégjobban helytállhassa­nak nagyon is felelősségteljes, sok-sok türelmet és áldozatvállalást, emberek sokaságával bánnitudást követelő posztjukon. —★— így ismerkedtem meg többek között Koraár Tiborral, ezzel az ízig-vérlg pedagógussal és tapasztalt népműve­lővel. Olyan ember 6, kommunista, akit jócskán megedzett, sokldalúvá tett a három évtlzeds pedagógusi-nép­művelői és kulturális munka, amely szívós kitartást, állandó önművelést, emberismertet követel, mégpedig a javából. Komár elvtárs 1950-től működik a pedagógiai pályán; volt iskolaigazga­tó Ragyolcon (Radzovce), majd járá­si kulturális felügyelő, húsz esztende­je már, hogy a fülek! (Fiľakovo) ál­talános Iskola Igazgatóhelvettese, 1958-tól a CSKP tagja Életpályájának kezdete nem volt Az idő sodrában TÖRETLEN LENDÜLETTEL éppen irigylésre méltó. Am 6 nem ijedt meg a nehézségektől, az eléje tornyosuló akadályoktól. Sorra leküz­dötte azokat. Még párttag sem volt, amikor Fülek város CSEMADOK-szer­­vezetének alapító tagjaként is mun­kálkodott. Tudása, rátermettsége, szervezőkészsége teljes latbavetéséve! azon fáradozott a kultúra többi fák­lyavivőivel, hogy minél szélesebb kö­rűvé, színvonalasabbá, tartalmasabbá váljon a város kulturális élete, illetve a nemzetiségi kultúra. A városi CSE­­MADOK-szervezetnek kulturális elő­adója, majd titkára, elnökhelyettese, s immár tíz esztendeje elnöke. De nemcsak irányítja a városi szerveze­tet. Mint a személyes példamutatás híve, elkötelezettje, tevékeny tagja az 55 tagú énekkarnak, s a színjátszó csoportnak Is oszlopos tagja. Már több alkalommal sikerrel léptek fel a komáromi (Komárno) Jókai-napo­­kon. Komár elvtárs tettrekészsége, szin­te kimeríthetetlen. Mint kommunista is helytáll: az iskolai pártszervezet alelnöke, a városi pártbizottság el­nökhelyetteseként Is teszi, amit ten­nie kell: a pártoktatás jó felkészült­ségű, az élet ütőerén kezét rajtatartó, az embereket sokoldalúan ismerő elő­adója. Pártaktivista. Jelenleg az ün­nepélyeket, rendezvényeket előkészítő koordináló bizottság elnöke. Nos éppen ez a sokoldalúság, ta­pasztalatgazdagság, magas műveltségi szint és kiváló szervezőképesség teszi alkalmassá arra is, hogy — mint a városi polgári ügyek testületének ala­pítótagja — a PÚT tevékenységéből is kellőképpen ki vehesse a részét. Most a polgári temetési szertartáso­kat szervezi, többek között gyászbe­szédeket is tart. Mint mondotta, a 60-as években aránylag kevés volt a polgári szertartású temetések száma, a 70-es évek elejétől a mai napig a­­zonban ez a szám megsokszorozódott. Már nemcsak a kommunisták hozzá­tartozói igénylik a polgári temetési szertartást, hanem jelentős arányban a pártonkívüliek is. űrömmel tölti el ez a kézzelfogható tény, mert látja fáradozásának, felvilágosító-nevelő, pedagógiai munkásságának eredmé­nyességét. Mit tart össz-társadalmi munkássá­ga legfőbb vezérelvének? Az emberek lelkületére, gondolkodásmódjára hat­­nitudást, a pártpolitikai célkitűzések gyakorlati megvalósítását a széles tö­megek körében. Szívesen teszi, kom­munista meggyőződésből, elkötelezett­ségből. Tudja, hogy ez a frontszakasz a legnehezebb: hatni az ember tuda­tára, olymódon, hogy a szocialista er­kölcsi normák szerint éljen, gondol­kozzon, cselekedjen — önkéntesen vállalva ezt az utat. Komár Tibor, a kommunista peda­­dagógus és népnevelő nős, családapa. Ilyen társadalmi elkötelezettség mel­lett kevés szabadidővel rendelkezik, amit megoszthatna kedves nejével, lányaival. Mindamellett érdemes meg­említeni: az egyik lánya egészségügyi dolgozó, a másik meg tanárnő — kommunista. íme a kommunista szel­lemű családi nevelés eredményessége, gyümölcse. Kétszeres öröm, boldogság ez a családfő számára. Már csupán azért is, mert a marxista-leninista tudással felvértezett pedagógus mun­kásságának van folytatója — a csalá­don belül. Ez jóleső, felemelő érzés­sel tölti el őt. Azt az embert, aki szívvel-lélekkel végzi felelős, sokol­dalú, társadalmi jelentőségű munká­ját, töretlen lendülettel. Ezt a gazdag népművelői, társadal­mi és pártmunkáját nagyra becsülik a felsőbb párt- és közigazgatási-, va­lamint kulturális szervek. Az erkölcsi­­társadalmi elismerés bizonyítéka: szá­mos elismerő díszoklevél, érdemérem, kitüntetés. Komár Tibor elhivatottsága, három évtizedes gazdag pedagógiai-népneve­lői tevékenysége, szorgalma, tettre­készsége, rendszeres önművelése, tár­sadalmi elkötelezettsége követendő például szolgálhat a fiatalabb nemze­dékek számára. (kovács) S mindez türelmet, kitartást igényel az óvónőktől. Pedagógiai munkánkat értékeljük: feljegyezzük a gyermekek esetleges beszédzavarait, eszerint döntjük el a foglalkozást. Az ilyen beszédhibás gyerekekkel többet fog« lalkozunk, aktivizáljuk őket, sokat kérdezünk tőlük, hogy minél többet beszéljenek. A zárkózott gyerekeket egyéni nevelésben részesítjük. Természetesen, gondoskodnak a gyermekek szervezetének egészséges fejlődéséről is, a testnevelés kereté­ben. Egyébként 16 szülő a saját gyer­mekével készül az országos szparta­­kíádra. A gyakorlatokat Hidvéginé és Gálné óvónő vezeti. A napi háromszori étkezést váltó« zatosan oldják meg; a vitamindús, íz­letes ételek készítésére Šťovičková Jozefína és Deák Ilona szakácsnők fordítanak kellő gondot. Jól működik a szülői munkaközös­ség. A szülők — többek között —< sokat segítettek a gyermekév alkal« mából rendezett karnevál megszerve­zésében és lebonyolításában. Más munkában is szívesen segítenek. A járási illetékes szervek dicsére­tére válik, hogy sikerült az óvoda bú­torait fokozatosan újakkal felcserélni, s gyermekjátékokkal is eléggé jól el­látott az óvoda. Az igazgatónő végül olyasmivel ho­zakodott elő, amivel egyetérthetünk: nincs rossz gyerek, csak elkényezte­tett. Jelenleg is két nagymama-nevelt gyermek, szinte kirí a többi közül. Mi az alapvető nevelési hibájuk? Az óvo­dáról csak rosszat hallottak ezek a gyerekek, akik riadoznak a közösség­től, nehezen illeszkednek be. — Ez csupán nevelési többlettel ellensúlyozható. A nagymamák pedig tudhatnák: olyan sokoldalú gondozási és nevelési feltételeket biztosítunk a gyermekek számára, amilyenekre a leggondosabb anyukák sem képesek. Az óvoda dolgozóinak valóban so­kat kell tenniük azért, hogy a gyer­mekek megszeressék második ottho­nukat, s olyan nevelésben részesül­jenek, amelyet szocialista társadal­munk megkíván. NAGY TERÉZ JEGYZET Legyen az életé az elsőbbség! Küszöbön a tél. A meteorológu­sok esőt, párát, ködöt, a közleke­désben rossz út- és látásviszonyo­kat jeleznek. Szomorú, de borút hoznak az egyre gyakoribb közúti balesetek, szerencsétlenségek meg­annyi családnak, munkahelyi kö­zösségnek. Üjabb és újabb áldoza­tokat gyászolhatunk — erről ta­núskodnak a hétről hétre közölt fekete krónikák, statisztikák. És szomorkodunk, mert a közlekedé­si balesetek áldozatai jobbára ér­telmetlenül vesztették és vesztik életüket, szereztek és szereznek súlyos sérülést, az egész életre ki­ható rokkantságot. Hangsúlyozom, mint ahogy már sokszor és sokan hangsúlyozták: hamis az egyenlet, miszerint — több jármű = több baleset! Ez nem igaz! Az országutak, közutak tragédiáinak szinte mindegyike ha­zánkban is emberi mulasztásokra, az éberség hiányára, az előzködés­­re, gyorshajtásra, az ittas vezetők­re, az elsőbbség megadásának el­mulasztására stb. vezethetők visz­­sza. Nem fölöslegesen említettem a rossz látási viszonyokat: a lecsa­pódó pára, a tejfehér, sűrű köd elég gyakori. A fűutakra a mező­­gazdasági gépek által ráhordott sár is nagyon veszélves, a hirte­len jéggé dermedő nyálka azon­­szerint. Szóval: napról napra veszélye­sebb lesz a közlekedés. Márpedig, ha az egyes hétvégeken igen szá­mottevő emberi élet mécsese húnv ki, nem alaptalan a közlekedés holnapja iránti aggodalmunk. Még rágondolnl is rossz, mi lesz az el­következő hetekben, hónapok­ban ... Tehát, legyünk nagyon éberek, józanok, ne oltsuk ki mások és magunk életét — oktalanul. Az or­szágút nem autópálya! Legyen az életé az elsőbbség! Öllé Ferenc t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom