Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-01 / 48. szám

mezőgazdaságunk a gabonatermelésben elért, a gabonakérdés megoldásának további szakaszát az önellátottság elérésének irányában határozta meg.

A CSKP által céltudatosan kialakított kedvező helyzetnek köszönhető, hogy történelmi szempontból rövid időn belül olyan helyzetet sikerült teremtenünk, amikor Csehszlovákiában a szocialista földművesek két és fél, sőt öt kalászt termelnek ott, ahol a kisparasztok a kapitalista viszonyok között csak egyetlen búza- vagy árpakalászt tudtak megtermelni.

A GABONAPROGRAM ALAKULÄSA

A gabonakérdés megoldásának folyamán — amely a CSKP agrárprogramjának fontos részét képezi (főként a XII., XIII., XIV. és XV. kongresszuson) —- a gabonatermelés eredményei a CSSZSZK-t az egyes gabonafélék terméshozamainak átlagát tekintve a világ 11 legsikeresebb gabonatermelő országainak sorába emelték (lásd a 3. és 4. táblázatot).

A búza hektárhozamainak alakulása a szocialista országokban, és ezek összevetése a CSSZSZK és az SZSZK eredményeivel:

3. sz. táblázat.

Ország

1934

—38

1961 <—65

1966

—70

1977

1976

1975

1974

1973

boigar

Népköztársaság

1,25

1,81

2,75

3,48

3,35

3,38

3,88

3,88

Népköztársaság

1,37

1,86

2,44

3,47

3,75

3,20

3,88

4,05

Német Dem.

Köztársaság

2,46

3,15

3,65

4,11

4,33

3,97

3,47

4,11

Lengyel

Népköztársaság

1,46

1,97

2,31

2,96

3,17

2,83

2,75

3,00

Román Szoc.

Köztársaság

1,03

1,46

1,73

2,22

2,07

2,07

2,31

2,96

Szovjetunió

0,94

1,02

1,44

1,74

1,41

1,87

2,58

1,46

Jugoszlávia

1,14

1,80

2,81

3,4J

3,73

3,77

3,47

3,50

CSSZSZK

1,71

2,43

2,86

3,78

3,99

3,57

3,77

4,07

SZSZK

1,48

2,03

2,84

3,97

4,58

3,94

4,41

4,25

CSSZK

1,89

2,62

2,92

3,70

3,71

3,40

3,45

3,98

A búza hektárhozamainak alakulása néhány tőkés országban:

3. sz. táblázat.

Ország

1971

1972

1973

1974

1975

1976

1977

Belgium

4,52

4,50

4,74

5,29

3,98

4,46

4,55

Dánia

4,84

4,38

4,43

5,38

5,09

4,74

4,11

Franciaország

3,89

4,58

4,50

4,61

3,88

3,76

4,45

NSZK

4,62

4,06

4,75

4,76

4,47

4,12

4,52

Hollandia

4,97

4,31

5,25

5,74

4,94

5,44

5,23

USA

2,28

2,20

2,16

1,84

2,06

2,04

2,06

Az árpa hektárhozamainak alakulása a szocialista országokban:

4. sz. táblázat.

Ország 1934

—38

1973

1974

1975

1976

1977

Bolgár

Népköztársaság

1,30

2,98

3,44

2,96

3,39

3,18

Magyar

Népköztársaság

1,30

3,04

3,31

2,73

3,27

3,48

NDK

2,34

4,12

4,39

3,96

3,88

4,00

Lengyel

Népköztársaság

1,57

2,92

3,18

2,73

3,00

2,67

Román Szoc. Köztársaság

0,72

2,30

2,28

2,15

2,50

2,78

Jugoszlávia

0,96

2,00

2,41

1,95

2,23

2,12

CSSZSZK

1,70

3,40

3,92

3,20

3,40

3,77

SZSZK

1,40

3,22

4,05

3,07

3,80

3,59

CSSZK

1,94

3,50

3,87

3,27

3,24

3,84

Az árpa hektárhozmainak alakulása néhány tőkés országban:

4. sz. táblázat.

Ország

1971

1972

1973

1974

1975

1976

1977

Belgium

3,94

4,28

4,31

4,67

3,88

4,64

4,58

Dánia

3,98

3,96

3,84

4,15

3,57

3,24

3,96

Franciaország

3,34

3,90

3,89

3,68

3,36

3,01

3,93

NSZK

3,84

3,87

3,96

4,23

3,97

3,74

4,19

Hollandia

3,79

4,09

4,26

4,32

4,04

4,28

4,35

USA

2,46

2,35

2,17

2,00

2,37

2,41

2,36

Mindamellett a mi agroökológiai viszonyaink igen bonyolultak; a gabonaféléket pl. 150-től 1000 m tengerszint feletti

magasságban fekvő, termékenységben egymástól nagyon eltérő földeken, valamint területenként erősen ingadozó éghajlati viszonyok között termeljük. Ezért az első ötéves tervidőszakban elért 2,25 t.lia-1 átlagos hektárhozamokről a hatodik ötéves tervidőszak első három évében elért 3,81 t.ha-1 átlagra való növekedésben (index 169,8) az ország egyes kerületeinek eredményei között viszonylag nagy eltérések voltak (az I960—

1978-a's évek átlagában kb. 160 %-osak).

Rendkívül igényes mezőgazdasági termelési és szervezési szakasz előtt állunk; teljesítenünk kell azt a feladatot, amelyet a CSKP XV. kongresszusa tűzött mezőgazdasági dolgozóink elé: a lehető legrövidebb időn belül szemesterményekben önellátókká kell válnunk. Az 1978-ban megtermelt közel 11 millió tonna szemesterménnyel ezt a célt már megközelítettük, de a legnehezebb feladat még csak ezután vár reánk. Ezt a programot a CSKP KB 1979 márciusában megtartott ülése így fogalmazta meg: további belterjesítéssel és ésszerűsítéssel, a tudományos eredmények és a haladó gyakorlati tapasztalatok érvényesítésével növeljük az élelmiszertermelésben az önellátottság mértékét azzal a feltétellel, hogy az állattenyésztési termelést nem az importált szemestermények alapján fogjuk tovább növelni. Ezért figyelmünk középpontjában továbbra is a kulcsfontosságú gabonakérdés megoldása marad.

Ezzel kapcsolatban a mi gabonakérdésünket is széleskörűbben és igényesebben kell megfogalmaznunk. Gabonatermelésünk már jelenleg is teljes mértékben képes fedezni a lakosság élelmiszerellátását, valamint az élelmiszeripar (sörgyártás és keményítőipar) szükségleteit. Äm mennyiség és minőség szempontjából nem tudja teljes mértékben fedezni az állattenyésztési termelés követelményeit. A gabonaellátásban való önellátottságra irányuló igyekezetünket, ahogyan azt a CSKP KB 1975 októberében megtartott ülése is hangsúlyozta, a komplex megoldás keresésére kell összpontosítanunk, ezért ennek integrált és nem kevésbé fontos részének kell tekintenünk a nem gabonanemű szemestermények, azaz a hüvelyesek és olajnövények termelésének a növelését (elegendő fehérjetartalmú komponens biztosítását), a terimés, elsősorban az évelő takarmányok, rétek és legelők, valamint a kapás takarmánynövények termelésének a növelését és azok hatékony hasznosítását az állattenyésztési termelésben.

Belterjesftés

Gabonaprogramunkban a legfontosabb belterjesítő tényezőknek a nagy termelőképességű fajtákat, a kemizációt, a gépesítést, a fajták és körzetek szerinti tudományos elveken alapuló agrotechnikát és a különféle veszteségek elleni harcot tekintjük.

Biológiai anyag — gabonafajták

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a gabonatermelésben elért eddigi sikereket nem választhatjuk el a minőségi vetőmagvak körzétesített fajtáinak a használatától. Jelenleg igyekszünk meggyorsítani minden gabonafaj fajtaösszetételének módosítását.

A gabonakérdés megoldásának kezdeti szakaszában hazai nemesítést! búzafajtákat, főként a Kašticei, Kosúti, Diana, Pavlovicei és más fajtákat termesztettük, és ezek elég hosszú ideig maradtak a gyakorlatban. Azután — már rövidebb ideig — külföldi búzafajták kerültek előtérbe, a magyar Fertődi, a kelet-németországi Hadmerslebener IV, VIII és a Qualitas, valamint az ausztriai Harrachweiznn. Kipróbáltuk az olasz eredetű nagy termelőképességű San Pastore, Libelula, Mara és Produttore búzafajtákat is. Ezen időszak végefelé a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet kísérleti állomásain végzett előzetes kísérletek után nagyobb mértékben kezdtük terjeszteni a Mironovkai (Remeszlo akadémikus) és Krasznoduri (Lukjanyenko akadémikus) Magnemesítö Intézetből származó nagy termelőképességű búzafajtákat. Így 1966-ban az SZSZK-ban a búza vetésterületének a 10 %-át, a Dunajská Streda-i járásban pedig a 28,8 %-át Mironnvszkája 808 és Bezosztája 1 búzafajtákkal vetettük be. Az állami mezőgazdasági igazgatás szervei az SZSZK-ban a nagy termőképességű szovjet búzafajták gyors terjedését az eredeti vetőmag Szovjetunióból való céltudatos behozatalával serkentették. A behozott búzafajták, amelyek nagy plasztikussággal, agroökológiai alkalmazkodó és termelőképességgel tűnnek ki, a szovjet nagy termelőképességű fajták (NTF) első generációjának neveztük el.

Későbben ezekhez a fajtákhoz további szovjet búzafajták csatlakoztak, így az Auróra, a Jubilejná, a Kaukaz és az Ilyjicsovka. A Jubilejná az 1972-ben bekövetkezett megingás után a Mironovszkájával és az Ilyjicsovszkával együtt a legfontosabb búzafajtáink egyike, míg az Auróra és a Kaukáz nem bírták ki a betegség, főként a lisztharmat itteni fajainak a támadásait és termesztésük fokozatosan abbamaradt.

A szovjet nemesítésül búzafajták termesztésének mértéke a CSSZSZK ban az 5. ötéves tervidőszakban elérte a 80 %-ot, az SZSZK-ban a 98 %-ot, és az CSSZK-ban a kb. 71 %-ot.

A gabonakérdés megoldását az utóbbi években, de a jövőben sem lehet elválasztani a jó minőségű, nagy termőképességü szovjet fajták termesztésének a bővítésétől és azoknak a magnemesítésben való felhasználásától. Ezek a búzafajták a nálunk kidolgozott temesztési rendszer mellett plasztikus voltuk, kitűnő agroökológiai alkalmazkodóképességük, termelőképességük, valamint nagy technológiai és tápértékük miatt a kedvező és kedvezőtlen éghajlatú években egyaránt gabonatermelésünk pillérei. Hozzájuk fűződnek a nagyüzemi termelési viszonyok között elért parcellánkénti hallatlan rekordtermések is, amelyek meghaladták a hektáronkénti 10 tonnát.

Főként az 1972-es tapasztalatok után, érvényesíteni kezdtük a jugoszláv nemesítésű korai és nagy termelőképességű búzafajtákat, amelyekkel hasonló nagy terméshozamokat értünk el. E búzafajták (Száva, Drina, _Biserka, Zlatna dolina, Nový Sad-i korai) nagy előnyei, vagyis termőképességük, plasztikusságuk, kisebb megdőlési hajlamuk mellett hátrányai is vannak, ezek a betegségekkel szembeni kisebb ellenállőképesség, valamint a rosszabb technológiai és tópérték. így pl. a nitrai Mezőgazdasági Főiskola Növénytermesztési Tanszékének kísérletei keretében ezek a búzafajták az Ilyjicsovkához és a Julijenához viszonyítva csupán 64—68 % fehérjetermést adtak! A szovjet búzafajták sikérének minősége pedig egy osztállyal meghaladta a jugoszláv fajtákét. A jugoszláv fajták lényegesen alacsonyabb ezermagsúlya azok kisebb malomipari technológiai értékére mutat, és így inkább a takarmányozás céljaira alkalmasak.

Ennek ellenére a jugoszláv búzafajtákhoz hasonló típusú fajták termesztésének meg van az indokoltsága, és a velük szerzett tapasztalatokat felhasználjuk a gabonafélék fajtaösszetételének az őszi árpa bevezetésével kapcsolatos módosításában. Erről a későbbiekben lesz szó. A 6. ötéves tervidőszak jelentősége a búzatermelésben főként abban nyilvánult meg, hogy magnemesííőinknek sikerült mindenekelőtt a szovjet búzafajták genetikai erejére támaszkodva új, nagy termőképességű búzafajtákat nemesíteni. Ezek a Solaris, Istra, Slávia, Mirela, Hela, Juna, továbbá a bučanyl, uhfeticei és más magnemesítő állomásokon több új búzafajta nemesítése van folyamatban. A Slávia búza szovjet genetikai forrásokból származik. Nagy termőképességgel rendelkezik és jól bevált az 1978-ban világviszonylatban szervezett ökológiai kísérlet keretében, amikor a földkerekség 39 helyén elért 4,97 t.ha-1 átlaghozamával a világ 30 legjobb búzafajtája között a második helyen, öt helyi kísérlet keretében az első helyen, és négy lokaiitásban a második helyen értékelték. Az SZSZK-ban 1978—7.9-ben a búza vetésterületének 40,3 %-án szovjet nemesítésü búzát, 36,1 %-án csehszlovák fajtákat, 21,8 %-án jugoszláv és 1,8 %-án egyéb fajtákat termesztettünk. A CSSZK-ban lassanként háttérbe kerül a Jubilar. Az említetteken kívül azonban még a lengyel nemesítésű Grana búzafajtát is termesztik. A jövőben azzal számolunk, hogy a búzafajtákat azok eredetére való tekintet nélkül csoportokba soroljuk: a korai, középkései és egyéb fajták csoportjára. A fajtaösszetétel e csoportokra fog támaszkodni, s ennek előnyei megmutatkoznak majd a termesztés, de mindenekelőtt a betakarítás szervezésénél.

Az árpatermelésben a hazai nemesítésű, elsősorban a Valtlcei, Jantár, Ekonóm, Dunajský Trh, Dvoran és más nagy termelőképességű árpafajták első nemzedékének a terjedésére került sor. Ezeket a fajtákat későbben a Denár és a törpeszárú Diamant váltotta fel. Azt a feladatot, amelyet a szovjet nemesítésű búzafajták a búzatermelés belterjesítésének folyamatában betöltötték, az árpatermelésben a hrubčicei nemesítésü törpeszárú Ametyst, Favorit, Hana, Diabas, Rapid, Sparfan, Koral, Satír. Topas és más árpafajták teljesítették. Az árpatermelésben átmenetileg szerepet játszottak az NDK nemesítésű Elgina és Trump árpafajták is. A jelenlegi választék megfelelően gazdag és teljes mértékben kielégíti szükségleteinket mind a termőképesség, mind a söripari minőség szempontjából.

A rozstermelésben felhagytunk az aránylag jó Česká termesztésével, és a német nemesítésű Danae és Kustro fajták terjedtek el, amelyeket az utóbbi években a lengyel nemesítésű Danykovi új és a Danykovi arany fajták váltottak fel.

Az őszi árpa termesztése a hatvanas években átmenetileg veszített jelentőségéből. A régebbi U—259 és Dúsa fajtákról távlatilag számolunk áttérni a nagy termelőképességű, plasztikus és aránylag jól áttelelő NDK nemesítésű Ería és a román nemesítésű Miraj termesztésére. A fajtakísérletek folyamán jő eredményeket értünk el az Orga, Kiruna és más külföldi fajtákkal is.

Nagy változásokra került sor a hibridkukorica termesztésében. A kukoricatermesztésben a hetvenes években szintén külföldi, főként jugoszláv, francia, német és magyar hibridek domináltak. A vetőmag betakarítás utáni kezelésére szolgáló gépsorok kiegészítése után azonban sikeresen terjedtek a Čejčí és Topofníkvi Magnemesítő Állomáson és a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézetben nemesített csehszlovák hibridek.

Az egyes fajták jelentőségéről és területi széthelyezéséről a gyakorlat elegendő információt kap: + a kutatóhelyek eredményeiből, ♦ a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet kísérleti állomásai földrajzi hálózatának eredményeiből, ^a saját, valamint a járási és kerületi búzatermelési programok és a félig üzemi jellegű fajtakísérletek elemzéseiből.

A nyugat-szlovákiai kerületben pl. 1978-ban a búza több mint 233 000 hektárnyi vetésterületén 5,22 t átlagos hektárho-i zamot értünk el. Ugyanakkor az egyes fajták kerületi termésátlaga a következő volt: Slávia 5,83 t, Biserka 5,78 t, Solaris 5,69 t, Istra 5,66 t, Bu-10 5,54 t, Száva 5,35 t, Brina 5,29 t, Jubilejná 5,2 t.

A nitrai Mezőgazdasági Főiskola Növénytermesztési Tanszékének polifatkoriális agronómiái kísérletei folyamán az 1976—* 1978-as években elért' háromévi átlagban silókukorica után a következő búzahozamokat értük el: >

Solaris

8,40 -t.h-1

108,5 %, a standardhoz

Mártonvásári 4

7,92 „

102,3 %

(a Slávia genetikai testvére)

Uhfeticei 1072

7,87 „

101,7 %

Száva

7,86 „

101,6 %

Bučaní 10

7,78 „ „

100,5 %

Jubilejná

7,74 „

100,0 % Standard

Drina

7,64 „

98,7 % a standardhoz

Nový Sad-i 2

7,21 „

93,2 %

Mironovszkája tökélet.

7Д7 „

92,6 %

Ilyjicsovka

7,08 „

91,5 %

A felsorolt fajtákkal

a nagyüzemi

termelésben is kivé

eredményeket értünk el. Eddig háromízben sikerült túllép-» nünk a 10 t.ha-1 hozamot (Mironovszkája 9 ha, Száva 30 ha területen 10,9 t.ha-1, Jubilejná 22 ha területen 10,6 t.ha-1* Kaukaz 4 ha területen 10,3 t.ha-1). A CSSZSZK egész termőterületén 1978-ban 8,0 t.ha-1-nél magasabb rekordtermést ér* tünk el (Všestaryi, Hulíni, Ostrovi, Lúči Efsz és mások). Jó eredményeket értünk el a gabonatermesztésre kevésbé alkalmás viszonyok között is.

A következő időszakban rendkívüli figyelmet kell fordítanunk a vetőmagtermelésre és a vetőmagvak minőségére, mivel ez az egyetlen olyan termelőeszköz, amelyet a mezőgazdasági üzemek saját maguk termelnek. Az a célunk, hogy a vetőmagvakat minden évben maradéktalanul kicseréljük. Ez a ten méshozamok növelésének és stabilizálásának legolcsóbb eszköze. A jő minőségű vetőmag tiszta, osztályozott és csávázott, nagy vetőanyag- és biológiai értéke van, amely kb. 10 %-os terméshozamnövekedést biztosít.

A gabonafajták megválasztása és a fajtaösszetétel alakulása számára jő adatokat nyújt a járások szerinti fajtaösszetétel elemzése. Ez egyúttal azt is megmutatja, hogy a gabonakérdés megoldásának további szakaszában a fajták keretén belüli és a fajták közötti hektárhozam-különbségek is tartalékot jelentenek.

TÁPANYAGELLÄTÄS és TRÁGYÁZÁS

A tápanyagellátás és a trágyázás a gabonatérmelési rendszer fontos részét képezi. Felméréseink szerint több feladatot teljesít:

a) biztosítja a fejlődési, növekedési és termésképző folyamatokat;

b) felfogásunk szerint a gabonafélék révén elősegíti a talaj termőerejének a fokozását;

c) erősíti a növényzet erőnlétét és életképességét (befolyásolja az egészségi állapotot, a redukciós folyamatokkal szembeni ellenállóképességet — áttelelés, jarovizálás, megdőlés* stb.);

d) technológia és tóplálóérték szempontjából befolyásolja a szemtermés és a szalma minőségét;

e) javítja a növényzet vízellátását

f) megosztott trágyázási rendszer esetén védi a talajvizet főként a nitrátokkal való kontamináció ellen;

g) más feladatokat, beleértve az agrogazdasági feladatokat iSi

Választ kell adnunk arra a kérdésre, hogyan növeljük a trágyázás intenzitását ebben az ötéves tervidőszakban. Az eddigi, főként az 1974-ben és 1978-ban szerzett tapasztalatok alapján azt javasoljuk, hogy a mostani trágyaadagokat a gabonafélék esetében 2—3 évre állandósítsuk, figyelmünket az agrotechnika javítására és a trágyák pontos alkalmazására irányítsuk, hogy az előirányzott terméshozamokat a szemtermés fokozásával érhessük el. Az ötéves tervidőszak végén a gabonafélék trágyázására előirányzott NPK trágyaadagokat kbi 5 %-kal kell növelni.

Rá keli mutatnunk a trágyák alkalmazásával kapcsolatos munkák minőségére is. A tavalyi tapasztalatok szerint a trágyát egyenlőtlenül szórják ki, a földeken „a bőség és az ínség sávjai“ láthatók, s ezek gyakorisága a központi úthálózattól való távolság arányában növekszik. Minden munkálat minőségének ellenőrzése a biológiai ellenőrzés rendszeréhez tartozik. Az agronómusoknak nemcsak azt kell figyelemmel kísérniük, hngyan bánnak a trágyaszerekkel a tárolás ideje alatt, hanem azt is, hogyan alkalmazzák azokat.

A herbicídek megválasztása például a gvomnövényfajok előfordulási mértéke szerint történik, hogv így hatásuk a lehető legnagyobb legyen. Vannak azonban olyan gabonafajták (pL a Kaukaz), amelyek nagyon érzékenyek a hibricidekre.

Becsüljük meg a rozsot és a zabot is.

A rozsot, mint fontos kenyérgabonát hazánkban egyharmn-