Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-01 / 48. szám
1979. DECEMBER 1. XXX. évfolyam 48. szám. Ara 1,— Kčs Lapunk tartalmából: Szociális és kulturális gondoskodás * A párt útmutatása nyomán jjc Rudolf Jašíkra emlékezünk * A szakismeretek bővítése sziikségszeiü Hajdanában a Jól gazdálkodó földművesek legtöbbje szaklapot rendelt, azokban böngészgette az újdonságokat, s ha volt rá módja, Igyekezett hasznosítani a gazdaságban. Sok paraszt bármennyire is fogához verte a garast, egész kis szakmai könyvtárat gyűjtött össze az évek során. De még ez sem volt elegendő, s a gazdag gyakorlati tapasztalat mellett a szakmai ismeretek bővítésére különböző gazdatanfolyamokon vettek részt, ahol kollektívában vitatták meg, miként lehetne a mezőgazdaságban az újdonságokat megvalósítani. Aki igyekezett lépést tartani a fejlődéssel, felhasználta a tapasztalatokat, azokat még az agrárolló sem sújtotta úgy, mint aki túrta a földet, nem tanult, nem gondolkodott. Szóval mindig volt új a nap alatt. De az csak egy töredéke annak, ami a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta történt. Alapjaiban változott meg a mezőgazdasági termelés, és az elmúlt három évtizedben olyan előrelépésnek vagyunk szemtanúi, amelyhez hasonló évszázadok alatt nem történt. A múltban egy ország lakosságának jelentős része dolgozott a mezőgazdaságban. Manapság ezt a munkát korszerű gépek segítségével negyedannyian is elvégzik. A tudományos-műszaki fejlődés eredményeként a kétkezi munkából egyre kevesebb hárul a dolgozókra. Az állattenyésztésben olyan épületeket, berendezéseket találunk, amelyről azelőtt álmodni sem mertünk. A forradalmi változás, a dolgozók munkakörülményeinek megváltoztatása a mezőgazdasági termelésben továbbra is gyorsiitemű előrehaladást jelent. Az utóbbi években világszintű eredményeket értünk el a gabonatermesztésben, sőt az állattenyésztés egyes ágazataiban is. Az eredmények elérése főleg azon múlott, hogy a mezőgazdasági üzemek irányitól hogyan tudták felhasználni a tudomány- és a műszaki fejlődés vívmányait a szakosított gazdaságban, s miként tudják szervezni a munkát. Ez mind nagyon fontos, de valójában közvetlen a munkahelyeken dől el, hogy a traktorosok, a kombájnvezetők, a kertészeti dolgozók, a szarvasmarha- és sertésgondozók, baromfitenyésztők, milyen hozzáértéssel végzik el a munkájukat. Nem véletlen, hogy a hasonló körülmények között gazdálkodó üzemekben nagy különbségek vannak a termelési eredményekben, vagy éppen egy gazdaságban a szomszédos két istállóban, ahol ugyanolyan állomány, takarmányozás mellett eltérő a tejhozam, vagy az egyik sertésgondozó húsz malacot választ el anyánként, a szomszéd anyatelepen pedig csak tizenhatot. „Tanulj, hogy boldogulj! Ha valaha igaz volt az aranymondás, most kétszeresen az, mivel rengeteg újdonságot találunk a termelésben. Ez vonatkozik a mezőgazdasági dolgozókra is, és főleg félidőben, amikor mégis kevesebb a tennivaló, s jut arra Idő, hogy bővítsék szakmai és általános tudásukat. A szövetkezeti tagok munkaidő alatt tanulnak — rendszerint órabérben — s ezért joggal elvárható tőlük, hogy részt vegyenek a szövetkezeti munkaiskolán. Csak a szocialista társadalomban van ilyen lehetőség, hogy a dolgozóknak fizetik azt az tdöt, amelyet elsősorban a saját érdekükben töltenek el az „iskolapadban“. Mindez fgy egyszerűnek tűnik, a valóság mégis más. Ezek a téli iskolázások esetenként sokat jelentenek, de az is előfordul, hogy vajmi kevés értelme van. Nagyon sok a formalizmus, egyes helyeken csak azért csinálják, mert a járásiak akarják. Több helyen ügy oldják meg a szövetkezeti dolgozók továbbképzését, hogy valamelyik nyaralóhelyen rendeznek néhánynapos iskolázást — vagyis összekötik a kellemest a hasznossal —, de valójában a kellemes a lényeg, és ezzel letudták a szövetkezeti iskolázást. A szövetkezeti munkaiskolák milliókat emésztenek fel, és az előadók többsége lelkiismeretesen felkészül. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és a járási mezőgazdasági igazgatóságok dolgozói szervezik, ellenőrzik a továbbképzést, amely nem hozza meg a várt eredményt. Nemrégiben a losonci (Lučenec) Parasztszövetség dolgozóival beszélgettem a szövetkezeti munkaiskoláról. Ügy emlékszem a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének шшшшяшшяашашияшшшяяяяi központi dolgozói a losonci járásban végzett munkát ezen a téren érdemdúsnak emlegették. A múltban az iskolázást irányítók másként vélekedtek. — A legtöbb helyen nincs érdeklődés az iskolázás iránt — jelentette ki a szövetkezeti munkaiskolákért felelős elvtársnő. Hiába fizetik meg az iskolázáson eltöltött időt, mégsem vesz részt rajta mindenki. Persze vannak olyan szövetkezetek is, mint a mítnai, a poltári, a tomašovcei, a kalinovoi és a lehőtkai, ahol mindig nagy gondot fordítottak a továbbképzésre. Viszont a szövetkezetek jelentős részében a vezetők sem törődnek a munkaiskolák szervezésével, a dolgozók szakmai nevelésével. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, ahol a mezőgazdasági termelés sokkal magasabb szintű, mint a losonciban, többet törődnek a dolgozók általános és szakmai nevelésével. Boráros János a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének politikai dolgozója, és az egész szövetség nagy jelentőséget tulajdonít a szakmai továbbképzésnek. A sürgős őszi tennivalók miatt még nem kezdték meg az Iskolázást. De már minden szervezési intézkedést megtettek a szövetkezeti dolgozók továbbképzésének a sikeréért, s nem is sablonosán. A Csallóköz szívében levő járásban már negyedik évben külön tanfolyamot rendeznek a munkában és szervezésben kiváló női dolgozók részére, amely lényegében a gazdaságpolitikai felkészültséget segíti elő. Emellett a téli időszakban 128 órás iskolázás keretében végzik a dolgozók továbbképzését, ami az utóbbi Időben már szakosított. Ez manapság elengedhetetlen követelmény, hiszen mindenkinek azon a szakaszon kell többet tudnia, ahol dolgozik. A járást kilenc tanulási körzetre osztották, és ez lényegesen megkönnyíti a szervezők, az előadók mozgási lehetőségét, természetesen az ellenőrzést is. Valójában szakmai felmérést készítettek arról, hogy melyik szövetkezetben, milyen vonalon a legsürgősebb a dolgozók szakmai továbbképzése. A dunaszerdahelyi járásban a meghatározott témák mellett a szövetkezeti dolgozók érdekével foglalkozó előadásokat is választhatnak. Például a jogi kérdésekkel kevés mezőgazdasági dolgozó van tisztában, és ezért fontos ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. A szocialista vagyon védelme, a békéltető bizottságok feladata, a kihágások elbírálása, és lehetne sorolni tovább a közérdekű témákat, amelyekből választhat a hallgatóság. Egyszóval a szakmai témák mellett az általános problémák iránt is érdeklődik a tagság. Persze jó lenne azt is megoldani, hogy a kertészetben dolgozók — főleg a fólia alatti zöldségtermelésben — még nagyobb szakmai tudásra tegyenek szert. Až utóbbi időben a baromfitenyésztők is érdeklődnek a szakmai továbbképzés iránt. Ezt az igényt is mielőbb ki kell elégíteni. Lényeg az, hogy a szakmai ismeretek bővítése a célt szolgálja és mindenki a lehető legtöbbet sajátítsa el az előadott témából. — Azt hiszem a mezőgazdaságban mindenütt szükség van a szakképzett munkásokra és ha valaki becsülettel elvégzi a különböző tanfolyamokat, azt anyagiakban is értékelni kellene. Igaz, akinek bővül szaktudása, az egyben azt is jelenti, hogy jobban ért a munkához, és ezáltal is emelkedik a keresete. Manapság főleg a gépesítésben jó, ha vannak univerzális szakemberek. Nagyon üdvös, ha a traktoros másfajta gépeket is tud kezelni. De az állattenyésztésben dolgozó technikusok szintén gyorsabban tudnak segíteni, ha ismerik a gépi berendezéseket. Ehhez pedig iskolázás szükséges, s erre van mód a szövetkezeti továbbképzés keretében. Ezzel a rohamosan fejlődő világgal csak az tud lépést tartani, aki rendszeresen tovább képezi magát, igénybe vesz minden lehetőséget, hogy szakmai és általános tudását következetesen gyarapítsa. Ennek az örök igazságnak szellemében szükséges megtenni mindent a mezőgazdasági dolgozók továbbképzéséért, amelynek eredményessége jelentős lehet a hatodik ötéves terv utolsó esztendejében kitűzött feladatok teljesítése szempontjából. TÖTH DEZSŐ шяшшшшяшшшяшшаяяшшашшш Az ifjú nemzedék ziiinmel a középiskolában sajátítja el a mezőgazdasági ismereteket. Az idősebb nemzedék a téli időszakban szintén továbbtanul, mert a mezőgazdaság mozgásban van, és az újabb ismeretek elsajátítása a szövetkezeti munkaiskolák keretében elkerülhetetlenül fontos feladat. Fotó: tt—• Akad még tennivaló a határban Az ősz volt mindig a -mezőgazdasági munkák befejezésének igazi próbatétele. Az ember, a gép nagy feladat elé kerül ezekben a napokban. Az alapos felkészültség, a jó szervezés mellett nagy jelentősége van az időjárás alakulásának. Hasonlóan, mint általában, az idei öszidőben is szélsőséges volt az időjárás. Nagy erőfeszítést követelt az őszi vetések talajának előkészítése, és mégsem a legjobb magágyba került a szem. Még szerencse, hogy az utolsó percben megeredték az ég csatornái; elegendő eső hullott, a hőmérséklet 'sém1 csökkent a mínusz alá; s kikeltek a vetések. Nehéz lenne még arról véleményt mondani, hogy milyenek az őszi vetések. A szakemberek derűlátóak. Ahol a szem időben a talajba ker.ült, ott nincs különösebb gond,- és szépen sorolnak az ősziek. Azt hiszem, és ez a szakemberek véleménye is, hogy az október első negyedében vgtett búzák nem fejlődnék kellőképpen. Jobbak a késeiek, és már megállapítható, hogy jobban keltek és erősebbek, mint a korábban vetettek. Ügy látszik a jövő tévi termés megalapozásával nincs különösebb gorid. Bár az Időjárás kedvező volt, mégsem lehetünk elégedettek a cukorrépa és a kukorica betakarításával. Ahol jó volt a szervezés, s valóban komolyan vették a betakarítást, ott már nincs mit csinálni; De vannak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek határában még mindig kint van a kukorica, és a cukorrépa jelentékeny része. Pozitívan lehet értékelni, hogy a tervnek szinte megfelelően istállótrágyázták a földeket és az előirt savanyú földek meszezését szinte százszázalékra elvégezték. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottsága úgy érzi, elvégezte az idei feladatát, de ennek ellenére is élénk vita alakult ki az őszi munkák végleges befejezéséről. Azt hiszem joggal, mert' látszólag Ugyan minden rendbeli van, de még sincs minden a helyén. Az utóbbi három év arányához viszonyítva nem állunk rosszul a kukorica és a- cukorrépa betakarításával. De ha figyelembe vesszük a kedvező időjárást, akkor előbbre is lehetnénk. Még mindig vannak mezőgazdasági üzemek — főleg a nyught-szlovákiai kerülőiben — amelyekben a cukorrépának jelentős része még a határban zöldeílik. Ennek ellenére ä cukorrépa feldolgozó üzemek ellátása terén nincs különösebb gond. De nem is ez a lényeges. Nehéz megérteni, miért van kinn Mojmirovcén, Fajkasdon (Vlčany), Kalászon (Kíasy), a Zselizi' (Želiezovce) Állami Gazdaságban és más mezőgazdasági üzemekben jelentős mennyiségű cukorrépa. A nyitrai járásban is nagyon lassú miner a kukorica, mind a cukorrépa betakarítása. A cukorrépa betakarításánál újból jelentős veszteségek voltak. Bár a cukortartalom eléri a tizenöt százalékot, de ez nem főnyeremény, amikor a répa legjobb része — vagyis a cukortartalom növelésének az alapja — a földben marad. Persze most már mindenütt rájönnek, hogy mindent meg kell tenni a betakarítás érdekében. A rimaszombati járásban főleg társadalmi munkában közel ezer hektárról szedték hagyományos módon a cukorrépát. Bebizonyosodott, hogy lehet ezt így is, csak az kevésbé érthető, hogy miért' nem lehetett ezzel a módszerrel betakarítani a száraz, kellemes őszi napokon. Igaz eső után köpönyeg, de ne legyen ez a jövőben, és mindenkorra vessenek véget a nemtörődömséggel, ez érződött ki a minisztérium vezetődolgozóinak a véleményéből. A mezőgazdasági üzemekben sokkal jobban kellene törődni a tápanyagellátással is., Az ősszel, az utóbbi három évhez hasonlítva, több mint harmincezer hektár földre került több istállótrágya. Ez mind nagyon szép, de azért mégsem egészen megnyugtató, mert még mindig nincs kihasználva !az ■ összes lehetőség. Egyetértek azzal a megállapításal, hogy a mezőgazdasági üzemek irányítói felnőttek a feladatok elvégzéséhez; A mezőgazdaságot irányító központi szervek tehát joggal elvárják, hogy az őszi munkák idején is „urai legyenek“ a helyzetnek. Sok helyen nemcsalt a vezetők, hanem a dolgozók többsége is tisztában van a betakarítás időbeni elvégzésének jelentőségével. Ha már ezen az őSzön nem sikerült úgy, ahogy az várható volt, azt hiszem a lemaradó mezőgazdasági üzemekben levonják a tanulságot, és a jövőben nem fordulnak elő hasonló hiányosságok, mint az idén. A betakarítás befejezését követően még mindig fontos feladat az őszi szántás mielőbbi elvégzése. Valóban nyakunkon a tél, és bármelyik napon kifagyhat a földből az eke. Ezért a nehéz traktorokat mindenütt két váltásban kellene üzemeltetni, és mielőbb elvégezni a jövő évi jó termés szempontjából sürgős talájmunkát. Az is lényeges, hogy a mezőgazdasági üzemek a legrövidebb időn belül felmérjék, milyen tavaszi vetőmagból mutatkozik hiány* hogy az illetékesek időben megtehessék az Intézkedéseket a vető- és ültetőanyag biztosítására. fcstt--i
