Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-17 / 46. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 17. 14 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 A tapasztalt méhész mindent megtesz azért, hogy méhcsaládjai télen védett helyen legyenek, a kaptárakba minél kevesebb hideg levegő hatolhasson be. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a méhekre nem annyira a hideg, mint a kaptárakban megszorult rossz levegő és páralecsapódás veszélyes. A párás levegő nyugtalanítja a méheket. Ilyen esetben a telelőfürt rendszerint széthúzódik, s a méhek a kaptár kijárójában elpusztulnak. Olyan eset is gyakori, hogy a páradús kaptár lépei megpenészednek. Ügyelni kell tehát, hogy a kaptárakat védett területen helyezzük el. Ugyanakkor a kaptárakat a cinkétől, a harkálytól, az egértől és a baromfitól is óvni kell. Zavarhatja a méheket a kaptárakhoz verődő gyümölcsfaág folytonos kopogása is. Ha valóságos nyugalmat akarunk biztosítani melleinknek, akkor a kaptárakat legcélszerűbb méhesben elhelyezni. Amenýnyiben nincs méhesünk, akkor meg kell elégednünk a szabadban való teloltetéssel. Ilyenkor a kaptárakat szélvédett helyre tesszük, és felügyelünk azokra. A szorgalmas, tapasztalt méhész télen sem pihen. Akkor sem, ha méhcsaládjait bőségesen ellátta eleséggel. Tény, hogy a bőséges táplálék nagy hatással van a méhcsaládok téli nyugalmára és korai fejlődésére. A tapasztalt méhészek jói tudják, hogy a népes családok már január második felében rohamosan fogyasztják a készletet, mert ekkor veszi kezdetét a fiasítás. Tapasztalatok szerint a szabadban telelő családok korábban kezdik a fiasítást, mint a zárt .helyen elhelyezettek. Ez azonban csak akkor törvényszerű, ha a családok nyugalmát és békéjét semmilyen rendellenesség nem zavarja. A vérbeli méhész télen rendszeresen meghallgatja a kaptárakban zajló életet. Akadnak azonban olyan méhészek is, akik figyelik ugyan a kaptárak belső életét, mégsem tudják, hogy a méhek miként teleinek. Az utóbbi években az időjárás eléggé szeszélyes. Éppen ezért a méhészeknek télen sem szabad tétlenkedniük. A méhesben ugyanis mindig akad tennivaló. Hiba lenne, ha tavasszal kellemetlen meglepetés érne. Mindig akad néhány üres kaptár, megrongálódott keret. Ezeket ki kell javítani, meg kell tisztítani... A tiszta kaptárakat napos helyen szárítjuk, majd forrasztólámpával kiégetjük. Hasonlóan járunk el a munkaeszközökkel is (anyarács, keretfogó, etetők és egyebek). A méztermelés minősége szempontjából elsőrendű fontosságú a jó lépépftmény. Ezért a túlsötét, megrongálódott, deformálódott lépépítményeket távolítsuk el, új lépekkel cseréljük ki. Időben kell tehát gondoskodni kellő mülépkészletről. Nem árt azonban, ha néhány keretre valő tartalékkal is rendelkezünk, mert megtörténhet, hogy pergetéskor egyes keretek építményei megrongálódnak, használhatatlanná válnak. Az utóbbi években több méhész áttért a vándorméhészetre. Ennek az az előnye, hogy a vándorkocsiban elhelyezett családokat gazdájuk szükség szerint átszállítja olyan mézlegelőkre, ahol virágba borultak a mezőgazdasági növények. A vándorlást tehát előre be kell tervezni, és be kell szerezni a vándorláshoz szükséges engedélyt. Ma már mindenki előtt köztudott, hogy például az akác nem egyszerre, hanem szakaszosan virágzik. A méhek vándoroltatását tehát úgy kell beütemezni, hogy minél több akácmézet gyűjthessenek. Ugyanígy kell eljárni a kultúrnövényekkel is. A gyomirtó vegyszerek használatakor gondoskodni kell a méhek zárva tartásáról, különben elpusztulnának! A gyümölcsfák, illetve a kultúrnövények vegyszeres kezelését virágzás előtt kell elvégezni, mert különben mérhetetlen károk keletkeznének. A múlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy bizonyos kultúrnövény maghozama harminc-harmincöt százalékkal volt jobb olyan területen, ahol húszhuszonöt méhcsaládot helyeztek el. Némely kezdő méhész azt hiszi, hogy kertjének pár szál virága elegendő a jövedelmező méhészkedésre. Köztudott azonban, hogy a legkitűnőbb mézelőkhöz tartozó akácvirág (a fürt egy virágocskája) kedvező feltételek között is csak egy milligramm körüli nektárt termel naponta. Ebből is látható, hogy sok mézelő virágra van szükség a méztermeléshez. A legértékesebb mézelő növényekből egyszerre sok nyílik. Ilyen az akác, a gyümölcs, a helyenként fellelhető tarlóvirág, a nagykiterjedésű területen termesztett virágot hozó mezőgazdasági növények (repce, baltacím, fehérhere, napraforgó), a nagykiterjedéső erdei kaszálók vagy legelők virágai stb. A méhesben idényben nagy szerepe van az itatóknak. A helyesen alkalmazott Hatóval vagy Hatókkal megelőzhetjük a méhek megbetegedését. Olyan esetben, ha a kaptárak közelében nincs elegendő jó minőségű víz a méhek részére, azok a tócsákat, pocsolyákat keresek fel, amelyek rendszerint betegségek melegágyai. Az elmondottakhoz talán még anynyit, hogy a méhek nagyon hasznos munkát végeznek, ezért érdemes velük foglalkozni. A gondosan végzett munka méhtermékek formájában többszörösen megtérül! ANDRISÉIN JÖZSEF Egy hasznos tanácskozásról Brattslavában október 27—28-án tartotta meg második országos tanácskozását a kutatói, ésszerűsítói és újítói feladatok megvalósításán munkálkodó szervezett méhészek sokasága. Az értekezleten részt vettek többek kö- < zöt a méhészeti kutatóintézetek dolgozói, a Szövetség szakoktatói és számtalan gyakorlati méhész is. A szervezési, a biológiai, a méhegészségügyi, a viasztermelési és más fontos témakörökben összesen negyvennégy szakelőadás hangzott el, s emelte a tanácskozás színvonalát a harmincnégy értékes hozzászólás is. Az értekezlet első napján a Bratislava szálloda helyiségeiben több mint hatszáz személy gyűlt össze, hogy meghallgathassa a tanulságos előadásokat. Többen be se fértek a kongresszusi terembe, s így az előcsarnokban gyűltek össze, hogy valamicskét hallhassanak a beszámolókból. A második napon még mindig több minő százötvenen hallgatták végig az előadásokat, s ez azt bizonyítja, hogy a méhészek élénken érdeklődnek az új dolgok iránt. Az országos tanácskozás színvonalát nagy mértékben emelte a tematikus feladatok előzetes értékelése. A két Szövetség (SZMSZ—CSMSZ) tagjai által benyújtott megoldások közül tizennégy kifogástalannak bizonyult, s ezeknek a szerzői az előadások keretében ismertethették javaslataikat, bemutathatták újításaikat stb. Bebizonyosodott, hogy a két Szövetség tagjai élénken érdeklődnek az új, a korszerű, a haladó módszerek iránt. Az előadások és a hozzászólások megmutatták, hogy a tematikus feladatok legeredményesebb megoldói mélyrehatóan feldolgoztak egy-egy témakört, és olyan elfogadható megoldásokat kínáltak, melyeket a tapasztalt méhészek odahaza aránylag könynyen megvalósíthatnak. Hasonló országos tanácskozások szervezése azon oknál fogva is esedékes, mivel ilyenkor lehetőség nyílik a jó módszerek és tapasztalatok széleskörű népszerűsítésére, s ez nagy lendületet adhat a méhészet további fejlődéséhez. Bemutatták a tanácskozáson az újításokat is, és szerzőik szívesen magyarázták a megoldások ésszerűségét és hasznosságát. A SZMSZ bratislavai szervezete saját kiállításán mutatta be hatvanéves működésének sikereit. Kiállították a méz, a virágpor, a csomagolás nagy választékát és a méhészkedés különféle eszközeit stb. Külön helyiségben árusították a jobbnál jobb mézes süteményeket, a szépen díszített mézeskalácsot és a mézből készített Italokat. Az SZMSZ KB . nevében lány elvtárs, a Szövetség elnöke a bratislavai szervezet vezetőjé nek a jubileum alkalmából az „Arán, méh“ kitüntetést adományozta. JURAJ FERENCIK mérnök, az SZMSZ titkára Állóméhészkedés Volt, nincs! ... Lefényképezhetnek vele — mondta a százegy éves Szabó János bácsi. Fotó: Csurilla Ica. Községünk három falu: Méhészke, Szádelő és Szádudvarnok falvak egyesítésével létesült és felvette a Szádudvarnok (Zádielske Dvorníky) nevet. Most már ezen a néven emlegetik, ha bármikor is szóba kerül. Mind három korábbi faluban nagy múltja van a méhészetnek. Gyerekkori oktatóm, Mátyás Sándor azt tanította, hogy a korabeli krónika szerint IV. Béla magyar király méhesei Méhészkén voltak, és a falu neve is onnan ered. A krónikát persze senki sem látta. Évek során tehát szájhagyomány lett a méhészkedésről híres tanítóm állítása. Ma már nem Is lényeges, hogy igaz-e vagy sem. Annyi azonban bizonyos, hogy a méhészet mélyre gyökerezett községünkben, ötven évvel ezelőtt fele-fele arányban oszlott meg a kasos és a kaptáros méhészet. A kasos méhekhez számítom az erdőből hozott méhekkel teli fatörzseket és ezek mintájára készült faköpűket. Az évek lassan teltek. Egyre fogyott a kasos méhek száma és növekedett a kaptárosoké. Ebben az évben pedig az utolsó kasos méhek is elpusztultak. Nálunk a kaptáros állóméhészek a legjobb évet zárták az utolsó húsz évben. A létért való küzdelem tovább folyik. Az állóméhészetek vetélkednek a vándorméhészetekkel. Tudjuk, hogy a jövő a vándorméhészeké, ám az is bizonyos, hogy hosszú ideig az állóméhészek is szóhoz jutnak. Ezért érdemes visszapillantani ez év eredményeire, és a kasos méhek katasztrófájára. Egyik méhészgyűlés után felkerestük Szabó János bácsit és családját, akiknél ezen a tavaszon pusztult el az utolsó kasos méhcsalád. A százegy éves János bácsi, beteg fiával, a hetvenhárom éves Béla bácsival a vénasszonyok nyarának melegét élvezte az ereszalatti kispadon. Sütkéreztek a napfényben. Hogy vagyunk János bácsi?... kérdeztük a kölcsönös üdvözlés után községünk legöregebb méhészét, ha még méhésznek mondható. — Öregszünk, édes öcsém! öregszünk. Ez a természet rendje. Átadjuk helyünket a fiataloknak. — Hogy telnek a napjai? — Most jól. Van munka. Diót koptatok, fejtek. Attól ilyen feketék az ujjaim — mondta a jó egészségben megöregedett aggastyán. — Hát a méhek, hogy vannak? — Vagyogatnak ... — Megnézhetnénk őket?-г- Nem ajánlom. Mert csípnek. Nem tágítottunk, hát János bácsi „kötélnek állt“. Felvette az üres kast, és azt mondta: —- Volt, nincs!... Lefényképezhetnek vele. Margit néni, János bácsi menye, aki szintén méhészcsaládból származik, tovább fűzte a szót. — Nem a kasos méheinket sajnálom, hanem a legjobb kaptáros méhcsaládunkat. Főhordás előtt, népességének tetőfokán, pusztult el. Volt élelme? ... — Egy morzsa sémi... ősszel etettük, de tavaszkor nem. Ügy gondoltuk, hogyha a kasos méh megél önerejéből, akkor a kaptáros is gyűjthet ... Így nem tanácsos méhészkedni!.;« Vetettük közbe. — Mi sohasem akartunk vagyont gyűjteni a méhészetből. Csak a magunk szükségére tartottuk őket. Hozzátartoztak a gazdasághoz, akár a disznó, meg a marhaállomány... —mondta megfontoltan János bácsi —' ... Nagyon szerettem őket. Fiam is, menyem is, unokám, dédunokáim is szeretik a méheket. Hát ezért méhészkedőnk. Mindnyájunk vesszőparipája a méhészet. Szabóék sohasem voltak szervezett méhészek. Méhészújságot nem járatnak. A tapasztalt méhészek Is kevés tanácsot adtak nekik. A szervezetlen méhészek magukra vannak hagyatva. Cukorra kevés pénzt áldoznak. Pedig anélkül az állóméhészkedés már nem megy. CSURILLA JÖZSEF Tapasztalat ami az anyanevelésben anyanevelésre kiválasztott dajkacsaládnak ugyanis sok olyan fiatal méhhel keli rendelkeznie, mely anyapempőt még nem termelt. Ezt nagyon jól bizonyítja egy olyan dajkacsalád, amellyel többször (háromszor-négyszerj neveltettünk anyákat, és azok egyre kisebbek lettek. Természetes rajzás előtt nyilvánvaló, ha a méhek' az anya etetését elhanyagolják, akkor a nyílt fiasítás is minimumra csökken. így a fiatal dajkaméhek csak az anyanevelésre összpontosítják erejüket. Van azonban még valami, amire fel kell figyelni. Amint említettem, a virágporszedőt nevelés előtt és nevelés alatt fent hagytam a dajkacsaládok kijárőin, s a családoknál csak minimális virágport találtam. Szerintem a fiatal dajka méhek nevelés előtt csak kevés virágport fogyasztottak, s ezáltal garatmirigyük bár előállította a neveléshez szükséges pempőt, annak minősége azonban nem volt kielégítő. A fentiekből azt a következtetést vontam le, hogy egy dajkacsaládnak nevelés előtt kevés nyíltfiasítással kell rendelkeznie. Kiindulok itt a természetes rajzás előtti napokból. A dajkaméhek így kifogástalanok maradnak, ugyanakkor a nevelés előtt és alatt, sok virágpor kell nekik. Ez fontos követelmény, hiszen részben ettől függ az anyanevelés sikere. Ezt bizonyította a másik dajkacsaládokkal való nevelés. Ezeknél nem hagytam fent a virágporszedőt, sem a nevelés előtt, sem pedig alatta. Ezektől méhpempőt sem szedtem. Nevelés előtt ezen dajkacsaládokat úgy rendezem be, hogy minél kevesebb nyíltfiasításuk legyen. így a dajkák kifogástalanok lettek. Ezeknél az anyák több évtizeden keresztül megszokott minőségűek maradtak. Próbálkoztam még két olyan dajkacsaláddal is, melyeknél nevelés előtt, illetve alatt a virágporszedőt fent hagytam. A nevelés előtt tíz nappal két táblás vírágporos lépet kaptak. Nevelés alatt az általuk gyűjtött nyers virágporral készített mézestésztávai serkentettem őket, a befödés napjáig. Az eredmény így is jó lett. A leírtakat még megerősíti az is, hogy egy rajzásra készülő család rajzőhajíama akkor ébred fel, amikor sok virágporral és kevés nyíltfiasítással rendelkezik. Kísérleteimről azért írtam, hegy sok, anyaneveléssel foglalkozó méhész okulhasson belőle. Könnyű kiszámítani, hogy ha egy állományunkban az anyák tizenöt-húsz százaléka nem válik be, milyen a ráfizetés. Nálam pedig az arány csupán egy-két százalék. Ilyen eredményt a kevés tapasztalattal rendelkező méhészek is elérhetnek. Tény, hogy nem könnyen! Egy-egy sikertelenségnek nem szabad kedvünket szegnie. Keressük inkább a hibák okát. Vannak méhészek, akik egy-egy siker láttán felbuzdulnak és egyetlen sikertelenség elegendő ahhoz, hogy kedvüket szegje. írásomat egy olyan idézettel fejezem be, melyet a „ROMÁNIA MÉHÉSZETE“ című szaklapban olvastam. Az idézet Nicolae Barbulescu tapasztalt méhész szavaiból származik: „Méheim között jól, sőt nagyon jól érzem magam. Testileg, lelkileg felüdülök. Számomra a méhes az a csodálatos hely, ahol a méhekkel dolgozva, csendben elmélkedhetem az élet, a sors, a boldogság és boldogtalanság kérdéseiről. Az élet vihara itt csendesül, s mélyén magamra találok.“ A mondottakat azért idéztem, mert szebben talán nem is lehetne fogalmazni. Szerintem csak olyan méhész képes jó sikerek elérésére, aki hasonlóan érez és gondolkodik, s persze dolgozik méháliománya körül. Olvassuk el többször az idézetet, s rájövünk, hogy a sikeres méhészkedéshez lelkesedés, a méhek igazi szeretete szükséges. NAGY KÁLMÁN Tisztában vagyok azzal, hogy a sikeres méhészkedés fontos alaptétele a kiváló fiatal anya. Ezért sokat foglalkozok a nevelés kérdéseivel. Ügy érzem, hogy ez évi kísérleteim tanulságosak lehetnek az anyanevelésben, kezdő méhészeknek, így az alábbiakban beszámolok megfigyeléseimről. Már többször írtam róla, hogy a mesterséges anyanevelésben döntő fontosságú a minél fiatalabb álcák áthelyezése a mesterséges anyabölcsőkbe. Ez azonban még nem elegendő a sikerhez. Az alábbiakban röviden ismertetem az anyanevelés legfontosabb teendőit. Először is fontos a többéves — vagyis a leszármazottakat Is megfigyelve — tenyészcsaládok kiválasztása és ezt követően a legalább két éve figyelt dajkacsaládok megválasztása, ezeknek helyes kezelése a nevelés előtt és alatt. Az említetteket megtaláljuk a szakkönyvekben, a gyakorlatban azonban mégis meglepetésekkel találkozunk. Ezért számolok be kísérleteimről. írtam már, hogy virágporszedéssel Is foglalkozom. Kísérletképpen két dajkacsaládon nevelés előtt, sőt alatt is fent hagytam a virágporszedőt. Ezektől anyanevelés előtt még pempőt is szedtem. A neveléshez szükséges berendezést szokott módon készítettem el. A családok népessége neveléséhez nagyon jó volt. Az élelem is elegendőnek bizonyult. A családok műanyagbölcsőben megkapták a szokott huszonnyolc álcát. Az álcák elfogadása százszázalékos volt. A másodszori álcázáskor az egyik család huszonhat, a másik pedig huszonöt álcát fogadott el. Ezt jónak tartottam. A serkentést a befödés napjáig, mint mindig, mézestésztával végeztem. Rendkívül jó bölcsőket kaptam. A fölhalmozott pempő mennyisége azonban sok volt. Kíváncsian vártam a kelés napját. A meglepetés nem maradt el. Kalitkázáshoz anyarácsos kalitkát használok több évtizede. Soha egyetlen anya sem jött még ki belőle. A szóbanforgó kísérleti dajkacsaládokkal neveltetett anyák közül ellenőrzéskor két kalitkából kiszabadult az anya. A kikelt anyák alig voltak nagyobbak a munkásméhnél. Természetes, hogy két alkalmasnak talált kivételével mind likvidáltam. Az említett két anyát párzás után törzscsaládoknak adtam. Egy hónap múlva mind a két anyát le kellett cserélnem semmittevés miatt. Ügy gondolom, hogy ez mindanynyiunk számára tanulságos lehet. Egy HIRDETÉS ..... A Dolné Strháre-i Méhészegyesület értesfti a tisztelt méhésztársajcat, hogy megrendelésre a részére küldött tiszta viaszkból kilónként 10 koronáért, a sejtekből pedig kilónként 12 koronáért jó minőségű műlépet készít. Azt fertőtleníti, megrendelés szerinti méretre vágja és foszforral feljavftja, hogy egészségesebb méhek szaporodjanak. A riaszkot és a sejteket, s persze a megrendelést is erre a címre küldjék: VÝROBŇA MEDZISTIENOK 991 06 ŽELOVCE, okr. Veľký Krtí*. Télen is ügyeljünk a méhekre!